Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

TMánmp, I960. Január I» É8ZAKMAGYARORSZAG Kohók és emberek I “gyMéí amit sötétre színez a kohók, érc­tömörítő — a kohói öntöcsarnok alatt sziszegő, sistergő, pöfögő moz­donyok — füstje. Fenn a pódiumon védőszemüveges kohászok sürögnek- forognak. Előbb az egyik, majd a másik, végül a nagykohó csapoló­nyílásán villan fel a láng; folyik a vaspatak. Az óriáskohónól mintha az egész öntőcsarnokot láng és füst borítaná cl. Mint óriási csillagszórók szórják szét a vaspatakok a tűzcsil- lagokat. A csillagözönben. mint érc­szobrok. állnak a kohászok, s hosszú vasrudakkal irányítják a vaspatakok folyását. Csapolnak a kohók. A csapolás még a kohászok számára is mindig esemény. Hát még a látogatók szá­mára! Valóságos költészet. Van ben­ne valami fenséges, valami megkapó s az itt dolgozó emberek iránt tiszte­letet parancsoló. A kohászok egysze­rű emberek, szívósak, s kevés beszé- dűek. Annál beszédesebbek tetteik. A kohó párttitkára, Rudolf János elvtárs, érdekes dolgokat mondott el a kohók és emberek ..kapcsolatáról.’­— A múlt évben 15 000 tonna vassal termeltünk többet, mint amit a terv előírt. Ez kongresszusi felajánlásunk volt. Amikor a vállalás történt, hoz­záértő szakemberek fejüket csóvál­ták: ..nehéz lesz megcsinálni!" Meg­csináltuk. Hiszen sok olyan derék emb«»- dolgozik itt, mint Takács An­tal Kossuth-díjas olvasztár. Barna János. Bán István, Farkas Mátyás. Szapolczai Dezső és sorolhatnánk tovább. Az év vége felé egyik nap beállít hozzánk egy küldöttség, a szocialista brigád címért küzdő brigádok ve­zetői. Nem tudtuk mire vélni látoga­tásukat. Előadták: őket a brigád'-’ azzal bízták meg. beszéljenek a rész­legvezetőséggel. hogy — a budapesti üzemek példáján — ne vessenek vé­get a kongresszusi munkaverseny­nek, hanem tartson az 1960. végéig. És segítsenek kidolgozni a verseny­lás? — Többek között benne szerepel, hogy acélnyersvasnál 52. ferroman- gánnál tonnánként 300 kiló kokszot takarítunk meg. Víztoronyiszapból — amelv eddig a Szinvát szennyezte — 10 000 tonnát kohósítunk. s ezzel 10 00O tonna ércet takarítunk meg. — Hadd mondjam el azt is. hogy versenyre léotünk a szoviet Nizsni.j- Tavili Kohászati Kombiját nagy- o1 vas *t óm övével. Három év alatt e' akarjuk érni a kombinát eredmé­nyeit. És m*e valamit: ebben az é’-- ben a meglévő berendezések kapaci t *«á"*k naevebb kihas^i^v» 12—13 százatokkal — nö^nl akar­juk a term°,4k®nvsóget. Ebben na«v jelent a-» nv»n­től. Vamp ott hogyan vélekednek a dologról? Nem is kell kérdést fel­tenni. csak végighallgatni a gyár- részlegvezető, a műszaki vezető s a párttitkár között folyó vitát. A múlt év márciusában kezdte meg a mun­kát az érctömörítőmű. — Kezdetben kicsit nehéz volt — mondta a műszaki vezető —, hiszen új volt az üzem, újak voltak az em­berek. Az emberek megismerték az üzemet, tévedéseinkért megfizettük a „tandíjat”, és ma már a kezdeti 5—600 tonnától az átlagos napi 990 tonnáig értünk el. — No és az emberek! — szólt köz­be a párttitkár. Kitűnően dolgoznak, 'állandóan növekszik a termelésük. — Ez évben — mondta az üzem­vezető — el kell érnünk a napi 1200 tonnás termelést. Igaz, nem lesz fcönnvű. de fokozatosan elérhetjük. A kohóknál és a kohókat kisegítő részlegeknél új vonóst jelent a „Szo­cialista brigád” címért való küzde­lem. Különösen érdekes, hogy vala­mennyi vállalásban benne szerepel az embernevelés. így van ez Kará­csonyi Lajos brigádjában is. Régeb­ben többször előfordult kisebb zsör- tölődés a brigádvezető és a brigád­tagok között. Nos, miután „Szocia­lista brigád” akarnak lenni, elhatá­rozták, közelebb kerülnek egymás­hoz. Azóta többször együtt mennek moziba s utána leülnek a fehér asz­talhoz egy-egy pohár borra. Van a brigádban egy 58 éves munkás. Maj- disz László. Szomorúan jegyezte meg, hogy ő nemsokára megválik a brigádtól, már nem bírja a nehéz munkát. Nyugdíjba megy. A brigád- tagok egymásra néztek, aztán nagyon szép elhatározásra jutottak. — Tudja mit, Laci bácsi? — mond­ták neki — Ne hagyjon itt minket. Hiszen, ha most megy nyugdíjba, kevesebbet kap, nem érte el még a korhatárt. Maradjon velünk, ml el­végezzük a nehéz munkát, maga meg fogja meg a munka könnyebbik vé­gét Mi tagadás, Laci bácsi elérzéke- nyült. Nagyon jól esett neki az em­beri megértés és segíteniakarós. Ugyanebben a brigádban van egy fiatalember. Jól keres 6 is, az apja is. Szeret kirívóan öltözködni, maga­tartása nyegle. Egyízben már KISZ- gyűlésen is „szerepelt”. Többször fi­gyelmeztették, vigyázzon, rossz vége lesz a dolognak! A jótanács csak falrahányt borsó volt. Nemrégiben nagyon csúnyán viselkedett. A bri­gád megrótta, hogy nem végzi el a rábízott feladatot. Erre dühösen rá­jukcsapta az ajtót és hazament. Más­nap gyűlést tartottak, ahol úgy dön­töttek, köztük marad ugyan, de bi­zonyos ideig nem tekintik brigád­tagnak. Megkérik a KISZ-vezetést, segítsenek, hogy a fiatalembert jobb belátásra bírhassák. |^VoírTgy”másík""ísetrj nasz hangzott el. burva, folyton ká­romkodik és hadilábon áll a munká­val. Megpróbáltak vele mindent, de minden érv, minden kísérlet ered­ménytelen volt. Fiatal kohászsegédek voltak hozzá beosztva, kiadta számuk­ra a munkát, aztán elment, lefeküdt aludni. Mikor felébredt, akkor fele­lősségre vonta őket; ezt vagy azt miért nem úgy csinálták. Közben durván káromkodott, sőt lapáttal rontott a fiatalokra. Ez aztán kenyér­törésre vitte a dolgot A brigád úgy döntött,, nem dolgoznak vele. helyez­zék más munkára. Az I. kohónál dolgozik egy érde­kes ember, Paullk Miklósnak hív­ják. Valamikor üveggyóri munkás volt, 1948-ban lett kohász. Nagyda­rab, szőke óriás. Két dolgot említe­nek meg vele kapcsolatban. Egyik: jó szakmunkás s néha 3 ember helyett is dolgozik. Másik: nagy drukker. Már eleve számítanak arra. hogy ekkor, meg ekkor nagy mérkőzés lesz és Paulik szabadnapot kér. — Magunkról — mondja lassú, megfontolt szavakkal — csak annyit tudok mondani, hogy olyan ferro- mangánt gyártunk mostanában, ami­lyet egész Európában alig tudnak gyártani. És hót ez a hónap hiányzik még. hogy „Szocialista brigád” le­gyünk. Ez nekünk minden vágyunk... Családos ember. Van három gyer­meke. Az Andor utcai bérházban la­kik. A szomszédnak — Bárczi Béla martini üzemvezetőnek — van egy televíziója. Nagyon szereti nézni az adásokat. És az a vágya, hogy ebben az évben ő is vehessen egy televíziót (Egyébként a 10 emberrel való be­szélgetés során kiderült, hogy három házat épít. illetve a közelmúltban épített házat, vagy vásárolt, egynek van motorkerékpárja, egy másik ez évben vesz motort, és kettő televí­ziót vásárolt) | ... A látogatás végére | eltűnt a köd, ragyogó napsugárözön ölelte körül a nagyolvasztómüvet. A kohók változatlanul eregették füstfelhőiket az ég felé, s az öntő­csarnok alatt éles füttyökkel tolattak a mozdonyok. Megint csapoláshoz ké­szültek... CSORBA BARNA Céljaink megvalósításához sokoldalúan müveit, jól dolgozó káderekre van szükség Marosán György elvtár» látogatása at öthónapo» pártiskolán Amikor az öttiónapos pártiskola hallgatói megtudták, hogy Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára Diósgyőrben tartóz­kodik, kéréssel fordultak az iskola vezetőségéhez: hívják meg Marosán elvtársat a pártiskolára, hogy ha csak rövid időre is — találkozhassanak vele. Hasonló kérésük volt a marxiz- mus-leninizmus esti egyetem hallga­tóinak is, akik éppen előadásra gyü­lekeztek az 5 hónapos pártiskolán. Marosán elvtárs a szívélyes meg­hívást elfogadta és szerdán este a diósgyőri demonstratív nyilvános pártnap után a megyei és városi pártbizottság vezetőinek kíséretében ellátogatott a pártiskolára, ahol a pártiskola és az esti egyetem hallga­tói és vezetői részére előadást tar­tott a pártkáderekkel szemben tá­masztott követelményekről. Marosán elvtárs a pártiskolán tar­tott beszédében főleg a tanulás je­lentőségével. az elmélet és gyakorlat egységének fontosságával foglalkozott. Az életből, pártunk gyakorlatából vett számos példával illusztrálta, hogy azoknak a nagyszerű feladatoknak a megvalósításához, amelyeket pártunk VII. kongresszusa célul tűzött elénk Elmondotta, az iskola egyszerűen képtelen arra, hogy néhány hónap alatt „megtanítsa” a marxizmus-leni- nizmust és sokoldalú marxista mű­veltséget nyújtson. Arra viszont jó, hogy „étvágyat keltsen” a marxiz- mus-lenlnizmus rendszeres tanulmá­nyozásához, kifejlessze az önművelés igényét, és irányelveket adjon az el­mélet gyakorlati alkalmazásához. Ezért a hallgatók használják ki jól a gondtalan tanulás lehetőségeit és visszatérve munkahelyükre se feled­kezzenek meg arról, hogy nem csak jobban kell dolgozniok, hanem tanulásukkal és művelő­désükkel is többet kell törődniük. Majd arról beszélt Marosán elv­társ, hogy a rohanó élet, a technika és tudomány szédületes fejlődése a vezetés színvonalának állandó eme­lését követeli meg minden fokon. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a ta­nulásban és művelődésben is egyre igényesebbek leszünk önmagunkkal szemben. Ami tudás ma még ele­gendő bizonyos munkakörök betölté­séhez, az holnap és különösen 3—5 év múlva már kevésnek bizonyul. Ezért senki se csodálkozzék azon, ha pár év elteltével bizonyos muiv kakörük betöltéséhez minimáli­san érettségit, vagy diplomát kö­vetelünk meg. Marosán elvtárs a pértiskolán tar­tott beszédében ezenkívül érintette a bel- és külpolitikai helyzet továbbá az ideológiai munka és az osztály­harc számos időszerű problémáját Fejtegetéseit a jelenlévők végig nagy figyelemmel hallgatták. Kukucska Jánosné elvtárs, a párt­iskola igazgatója az iskola vezetősége és a hallgatók nevében meleg sza­vakkal köszönte meg Marosán elvtárs látogatását és beszédét, mely — mint mondotta — nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy az iskolán tanuló elvtár­sak feladataikat úgy lássák el. aho­gyan tőlük azt joggal elvárja a párt. (cs) Földkofró óriás A szverdlovszkl nehézgépgyár konstruktőrei kidolgozták annak a lépegető exkavátornak a műszaki terveit, amely egy év alatt 18 millió köbméter földet képes kiemelni. Az exkavátor kezelőszemélyzeté­nek legalább 2 ezer esztendőre lenne szüksége, hogy ilyen irdatlan meny- nyiségű földet kézi erővel megmoz­A földkotró óriást 50 köbméteres merítőkanállal és 125 méter hosszú karral szerelik fel. A földkotró óriást a külszíni szén- g^ércleiőhelyek feltárásánál alkal­Az eszmei-politikai munka továbbfejlesztéséért — Gondolatok a pártkongresszus után — Pártunk történelmi J*" töségű VII. kongresszusának fö mondanivalóját így foglalhatjuk össze: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését hazánkban. Hogy e feladat megvalósításának milyen gazdasági feltételei vannak, arról párttagokkal és pártonkívü- 1 lekkel eg> aránt sokszor tanács­koztunk már. Annál kevésbé volt arról szó. hogy a szocializmus meg­valósítása nemcsak létbiztonságot, több élelmet, jobb lakáskörülmé­nyeket. stb. egyszóval: magasabb életszínvonalat jelent munkásnak, parasztnak s értelmiségi dolgozóink­nak. hanem a szocialista gondolko­dású embertípus kialakítását is je­lenti. A szocializmus felépítése nemcsak az anyagi körülmények­ben jelent forradalmi változást, ha­nem népünk gondolkodásában is: a kapitalizmust, annak maradvá­nyait nemcsak gazdasági, hanem világnézeti vonalon is fel kell szá­molni. Ez talán a nehezebbik ol­dala szocializmust építő munkánk­nak: hiszen azok. akik még külön­böző burzsoá nézeteket képvisel­nek, vagy Ilyeneknek hangot adnak, többségükben becsületes dolgozó emberek, nem tudatos ellenségei népünknek, a szocializmusnak. Ká­dár elvtárs kongresszusi beszámo­lójában így jellemezte e harc bo­nyolultságát: „A kapitalizmust nem könnyű legyőzni a politikai és gazdasági élet területén sem. a leg­nehezebb és a leghosszantartóbb azonban legyőzése a kultúrában, az emberek tudatában.” Eszmei, politikai s kulturális munkánk központi kérdésévé kell tennünk, hogy dolgozó népünk egésze szocialista módon éljen, s gondolkozzék. Ebben a feladatban is a kommunistáknak kell oroszlán- részt vállalniok. S hogyan tudnak megfelelni e követelménynek? Ha — miközben nevelik környeze­tüket, hatnak a körülöttük élő és dolgozó emberekre — önmagukat is nevelik, állandóan képezik ma­gukat. Elmondható-e. hogy párt­tagságunk minden tekintetben meg­felel ennek a követelménynek? Nem, nem mondható el. Sokan van­nak még egyszerű párttagok, d# különböző tisztséget viselők is, akiknek nyugodt a lelkiismeretük, miután rendszeresen fizetik tagsági díjukat, részt vesznek a párt szer­vezeti életében, munkahelyükön sincs különösebb panasz rájuk, csak éppen elfelejtkeznek elméleti képzésükről, s mindent a „proletár- ösztön”-re bíznak. Pártunknak “ telt 3 éves kemény munkája bebi­zonyította: helyes a politikai irány­vonala. népünk bízik a pártban. De a helyes politikai irányvonal ön­magában még nem elegendő. Szük­ség van olyan emberekre, akik megértik ezt a vonalat (de sokan voltak 1956 novemberében, akik „nem értették” a forradalmi mun­kás-paraszt kormány politikai vo­nalát) s rfbmcsak megértik: végre is tudják hajtani azt. E három év alatt tíz és tízezrek, párttagok és pártonkívüliek álltak a párt poli­tikája végrehajtásának szolgála­tába. Tudták, hogy Igaz ügyért dol­goznak. S mindezekhez még egyet: nemcsak meg kell érteni, de tudni kell meg is védeni ezt a politikát. Az élet nap mint nap újabb kérdé­seket vet fel, némely emberben, munkatársamban, vagy ismerősöm­ben kételyek vannak, ki adjon ezekre választ? Ha én nem tudom megfelelően feloldani ezeket, — akkor marad a bizonytalanság, vagy rosszabb esetben az osztályellenség „magya­rázata”. A kapitalizmus és szocia­lizmus világnézeti téren is harcol egymással. E harcból a szocialista világnézetnek kell győztesen kike­rülnie. S miben van a győzelem titka? Abban, hogy párttagságunk a tu­dás bővítése terén is a tömegek előtt jár. szilárd marxista világné­zetet sajátít el. s ennek hangot is ad, ahol erre szükség van. Az eszmei-politikai munkát egyre színvonalasabbá kell tenni. Ezt kí­vánja népünk általános kulturális színvonalának emelkedése is. Hol van már az az Idő, amikor a mun­kás- és paraszt gyerekek esetleg az elemi iskola IV. osztályáig jutottak el! Ma az elemi iskola padjaitól kezdve az egyetemekig nyitva van az út a munkás- és paraszt ifjúság előtt. A fiatalok mellett egyre több azoknak a felnőtteknek a száma is, sxik levelező vagy esti tagozaton képezik magukat. Megyénkben az 1959—60-as tanévben az általános is­kolák vonalán több mint 3 ezer főt. a középiskolákban több mint 4 ezer főt oktatunk. E 4 ezer főből 3 ezer Miskolc városra esik. A Nehézipari Műszaki Egyetemen az 1959—60-as tanévben a levelező hallgatók száma 366 fő. Ki-ki a maga mun­kája mellett vállalta, hogy maga­sabb műszaki tudásra tesz szert, emeli általános műveltségi színvo­nalát. A munkásakadémiák s a tu­dományos ismeretterjesztésben el­ért eredmények is érzékeltetik: ro­hamos fejlődés indult meg a kul- túrforradalom vonalán. 1959. év első 9 hónapjában me­gyénkben mintegy 4 ezer előadást tartottunk. 225 ezer hallgató előtt Ebből 800 társadalomtudományi előadás volt. melyen 53 ezer hall­gató jelent meg. Talán mondani sem kell, hogy a hallgatók zöme munkás és paraszt volt Párttagságunk nala emelésének szükségessége nem ünnepi kinyilatkoztatás tehát! Az élet szükségszerűen követeli ezt minden párttagtól, minden vezetőtől. S aki ezt nem ismeri fel, előbb-utóbb ön­magának tehet csak szemrehányást A szocialista társadalom egyre mű­veltebb, szakmai és politikai kérdé­sekben tisztánlátó. szilárd vezető­ket követel. Ma már csak szűklátó­körű ember tesz választóvonalat e kettős feladat közé. S azzal sem le­hetünk elégedettek, hogy jelenleg „jól állunk” e téren. Ma még tu­dunk dolgozni jelenlegi tudásunk­kal, de holnap — ha nem tartunk lé­pést — lemaradunk, tudásunk ke­vés lesz ahhoz, hogy megfeleljünk a feladatok elvégzéséhez. Az eszmei-politikai munka eme­lésének alapja a marxista, materia­lista világnézet elsajátítása. Nem tehetünk eleget maradéktalanul a VII. pártkongresszus útmutatásai­nak. ha nem vagyunk birtokában, vagy legalábbis nem igyekszünk birtokában lenni a marxizmus-leni- nizmus eszméjének. Az emberek fejében még élnek a burzsoá eszmék, még sokszor találkozunk naciona­lista. soviniszta nézetekkel. Ezek ellen csak szilárd materialista vi­lágnézet birtokában tudunk ered­ményesen fellépni. Van még kis­polgári individualizmus, önzés, a társadalmi érdekkel szemben kö­zömbös magatartás. Hogyan tudjuk megvédeni a pórt eszmei tisztaságát, ha magunk is bizonytalanok vagyunk, ha nem rendelkezünk szilárd materialista világnézettel? A párt-, állami­vezetéknél rövidesen megindul a VII. pártkongresszus anyagának ta­nulmányozása. Megyénkben kto. 30 ezer kommunista és pártonkívüll vett eddig is részt szervezett párt­oktatásban. Ez a szám most a kon­gresszus anyagának tanulmányozá­sakor sokszorosára fog nőni. Tanul­mányozzuk a kongresszus anyagát, sajátítsuk el a marxizmus világ­nézetét, hogy hozzájárulhassunk párt eszmei-politikai színvonal; nak emeléséhez. KEREKES JÓZSEF mindössze néhány órára volt szük­sége. A szerelést a helikopteren tar­tózkodó öt szerelő végezte el. A helikopterek segítségével *red- ményesen építik a járhatatlan térsé­gek felett húzódó villamosvezetéke­ket. a magashegyi obszervatóriumok és televíziós központok tornyait. Ja­vítják az ipari létesítmények súlyos födéméit és restaurálják az emlék­művek»*. Napjainkban mind gyakrabban használják fel a repülés eszközeit az építőiparban „légitámaszpontokként". Ilyen helikopterre szerelt légi da­rut alkalmaztak a puskinoi Nagy Palota restaurálásánál is. Itt 30 ne­héz fagerendát kellett 11 acél rácsos- tartóval kicserélni. Minden rácsos­tartó körülbelül 2 tonnás volt. Ha ezt a munkát közönséges emel oda- rukkal végzik, két hónapig is eltar­tott volna. A helikopternek viszont Légi támaszpontok az építőiparban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents