Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 5. szám

raaiortOK. ism», Januar 7. ESZAKMAGYARORSZÁG A Borsodnádasdi Lemezgyár műszaki fejlesztése A Borsodnádasdi Lemezgyár mű­szaki fejlesztését az MSZMP VII. kongresszusának célkitűzései alap­ján tervezzük meg. Kongresszusi be­számolójában Fock Jenő elvtárs a fejlesztés szempontjából kiemelt iparágak között sorolta fel a mű­szeripart. az erősáramú ipart, a vegy­ipart gépgyártást és az élelmiszer- ipari gépgyártást. Ezeknek az Iparágaknak tínomlemezellá- tását a második ötéves terv fo­lyamán a Borsodnádasdi Le­mezgyár hivatott biztosítani mindaddig, amíg Sztálinváros- ban a Diinai Vasmű hideghen­gersorának üzembehelyezése után gyártmányaink egy részét ott fogják hengerelni. Üzemünk műszaki fejlesztésével azo­kat a gazdasági és műszaki feladato­kat fogjuk megoldani vállalatunkig! is. amelyeket a kongresszusi határo­zatok alapján Csergő János elvtárs. kohó- és gépipari miniszter emelt ki a kohó- és gépipar feladatainak tel­jesítése érdekében. Ezek között első helyen áll a termelékenység növelé­se és az önköltség csökkentése. Eze­ket a gazdasági eredményeket kor­szerű technikai eljárások bevezetése útján kell elérni, amelyek egyben a minőség javítását is jelentik és a nehéz fizikai munka kiküszöbölésé­vel munkavédelmi és egészségügyi követelmények kielégítését is szol­gálják. A műszaki fejlesztést a párt és a kormány fenti irányelvei alapján, lényegében a régi üzem rekonstruk­ciója útján tervezzük, de új üzemrészt is kell építenünk a saválló. lemezek kikészítéséhez. Terveinket mind az üzem műszaki kollektívájával és az üzemi alapszervekkel, mind a Vas­kohásza ti Igazgatóság, a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes osz­tályai. a KOMTI és az Országos Tervhivatal bevonásával készítettük. A Kohó- és Gépipari Minisztérium kollégiumának határozatai alapján jóváhagyott terv megvalósítása most kezdődik. A régi özem rekonstrukciójának alapja a finomlemez meleghengerlés korszerű technológiája. Ennek alkal­mazásához megfelelő minőségű fűtő­gázra. automatikusan szabályozott ló munkával kezdték az új esztendőt A DIMAVAG H-egységében. a volt feorsodvidéki Gépgyárban jelentős munkát végeznek. Az új esztendőben nagy kedvvel láttak hozzá egy száz­tonnás műanyagsajtoló elkcszitésé- liez. Úgy tervezik, hogy ezzel a mun­kával a hónap végére elkészülnek, bogy ne legyen hévégi hajrá. Dolgoz­nak egy betonalj-törőgépen is. ami népgazdasági szempontból igen je­lentős. mert az építkezéseknél ezzel a géppel pontosan meg lehet hatá­rozni, illetve állapítani a beton mi­nőségét. Ebben a hónapban exportra nem gyártanak semmit, de a második ne­gyedévben jelentős külföldi megren­delésnek tesznek eleget. A II. számú telepen nyolctonnás autóemelőket készítenek. Ez a gyártmány az egész országba, sőt a világhíres Ikarus-ko- csikkal külföldre is eljnt. tüzelésű és mecheraizált anyagmoz­gatással dolgozó melegítő kemencék­re. gépesített kiszolgál ású henger­állványokra van szükség a henger­műben. A kikészítés területén a megfelelő hőkezelés és a hi­deghengerlés lehetőségét kell biztosítani ahhoz, hogy minősé­gileg versenyképes lemezeket gyárthassunk. Ezeket a berendezéseket is auto­matikus szabályozású és mechanikus kiszolgálásé kivitelben kell elkészí­teni. A tervszerű megelőző karban­tartás jó megszervezése előfeltétele annak, hogy a szabályozó automaták és a különféle mechanizmusok fo­lyamatosan üzemképesek legyenek. A jó karbantartáshoz jó szakmunká­sok szükségesek. Kiképzésük évek óta tervszerű oktatással történik a szakosító tanfolyamokon. Az üzem energiaellátása jó hatás­fokú berendezésekkel biztosított amelyeket a közelmúlt években esz­közölt felújítással korszerűsítettük. A vízellátás nehézségeinek fel­számolására és a jó Ivóvíz biz­tosítására folyamatban van a Szalajka-völgyl víz átvezetése 40 milliós költséggel. I960 végére befejeződik a csővezeték lefek­tetése. Az új üzemrészben korszerű te- mez-hddegh en geráll vány és az ehhez kapcsolódó segédberendezések kerül­nek felállításra. Ezek elsősorban a saválló lemezek kiváló minőségű ki­készítését fogják lehetővé tenni, ami a vegyipari és élelmiszeripari gép­gyártás hazni lemezellátását bizto­sítja. Ezenkívül a hőkezelés tökéletesíté­sével és a műszerezéssel a transzfor­mátor- és dinamólemezek minőségét javítjuk, a műszeripar és a villamos- energiaipar igényeinek kielégítése céljából. Ezt a célt szolgálják az elekróacélgyártásunk területén elő­irányzott fejlesztések is. Ezen távlati célókat megelőzően, kisebb beruházás útján a termelé­kenység növelésével a termelés mennyiségét növeljük 10—15 száza­lékkal. A termriékenység növelését az teszi lehetővé, hogy a Dunai Vas­mű meleghengersorán hengerelt szé­les abroncsból finomlemezeket gyár­tunk. Céljaink megvalósítása során dol­gozóink öntudatos közreműködésé­re támaszkodunk, ami termelési fel­adataink megoldásában legfőbb se­gítségünk. NEUHÖFFER ERNŐ. A Borsodnádasdi Lemezgyár főmérnöke Építkezések Sátoraljaújhelyen Az utóbbi három­négy évtized alatt so­hasem mutatott olvan mozgalmas képet Sá­toraljaújhely. mint ezekben a napokban Evek óta — joggal — amiatt panaszkodtak a város vezetői, hogy az országos beruházások­ból ez a nagymúltú város semmit sem ka­pott. s ez az oka. hogy munkaalkalmak híján mintegy 1500 dolgozó kénytelen másutt meg­keresni magának és családjának a kenye­ret. A múlt esztendő utolsó heteiben örven­detesen megváltozott a helyzet. A Táncsics tér és a Dózsa utca sarkán lévő üres telken hozzáfogtak egy mo­dem bérház építésé­hez. a Sallal—Fürst utcában pedig a Kis­ipari Szövetkezetek Országos Központja egy hatalmas üzemi A simítógép munkakörben A Diósgyőri Papír­gyár dolgozói az új nyes-n kezdték, to­nvúért eredményeket érnék eL Köbén az Ígéretüket, még jobb minőségű papírt gyártanak a viiághí­A képen a eimíió- gép látható, amint felteker««'1 a kész anyagot. Aztán a va- rAs következek és a csomagoVóból el- azáUiWáR a ké» pa­pírt. A kép Jobbol­dalán Bodó Lajos aimftó-íépvezető Foto: Szabados konyhából, ebédlőből. napköziből és kultúr- otthonból álló épület­tömböt építtet a sátor, aljaújhelyi kisipari szövetkezetek dolgozói számara. Ugyancsak elkezdődött a Hősök terén lévő üres telek beépítése is. Sok gondot, bosszú­ságot okozott Sátoral- iaúihely lakosainak az évről-évre növekvő forgalom, amelyet a város közepén közleke­dő kisvasút bonyolít le a Bodrogköz és a Heavköz felöl. Most .ezen j* téren is lénye­ges javulás követke­zett be. A MÁV ugyan­is a teherforgalom szá­mára külön teherpá­lyaudvart építtetett a város területén kívül, az úgynevezett Tor­A legnagyobb örö­met és megelégedést mégis az a hír keltet­te a sátoraljaújhelyiek körében, hogy hama­rosan gyárat kap a vá­ros. mégpedig egyszer­re kettőt is. Az első« amint arról beszámol­tunk. egy finommecha­nikai tárgyakat éa elektromossági cikke­ket előállító üzem lesz. s két műszakban mint­egy 900 munkást fog foglalkoztatni. Ennek az építése néhány he­te már folyik is a Be- recki úton. a régi vil­lanyaién telkén. - A másik gyár létesí­tésére vonatkozóan most történt döntés cióia során egy farost- lemezgyárat is építe­nek Sátoraljaújhelyen, amely a közeli faipari telepek fürészporát dolgozza fel farostleme­zekké a bútoripar szá­mára. Ez a gyár kö­rülbelül 900 munkás­nak biztosít majd munkaalkalmat. Hegyi József Megkezdődött az üzemi oktatás állami gazdaságainkban Az MSZMP irányelvei szerint me­zőgazdaságunkban fejleszteni kell a szakmunkásképzést Ennek megva­lósítása érdekében az Állami Gazda­ságok Főigazgatósága szakképesítés­hez kötötte az állami gazdaságok egyes munkaköreit. A rendelet ér­telmében az egyes munkaterületeken — gépesítés, növényvédelem, állat- tenyésztés stb. — csak olyan dől­Amiről az öregek mesélnek gozók alkalmazhatók, akik az előírt szakképesítéssel rendelkez­nek. illetve azt legkésőbb 1962—> 63-ig megszerzik. A rendelkezés alapján állami gaz­daságainkban széleskörű szakmun­kásképzés indult meg. A gazdaság állandó dolgozói hároméves téli üze­mi oktatás keretén belül sajátítják el azokat az ismereteket amelyek a szakmunkásvizsga letételéhez szüksé­Már az elmúlt évek során is volt üzemi oktatás gazdaságainkban. Ezek azonban a gazdaság sajátos Igé­nyeit nem vették figyelembe és csak az ezüstkalászos gazda tani oly am anyagát tanították. Ez az anyag nem felel meg a nagyüzem követelmé­nyeinek. a nagyüzemi munkameg­osztásnak. mert nem haladja túl a kisüzemi gazdálkodásban szükséges ismeretek kereteit. Ezért a szakmun­kásképzés anyagát állami gazdasá­gaink sajátos követelményeinek megfelelően dolgozták ki. Megyénk állami gazdaságaiban december 1-től kezdve 66 tanfo­lyamon több mint 1200 dolgozó kezdi meg a tanulást. Állatte­nyésztési, gépesítési, növényter­melési és gyümölcstermelési tan­folyamokon készülnek a szak­munkásképesítés megszerzésére. Az üzemi oktatást a gazdaságok szakemberei végzik, akik emellett bekapcsolódnak a termelőszövetke­zetek téli oktatásába is. Ozemi fodrászai és fogászati rendelő nyílt a Miskolci Pamutfonodában ‘ A Pamutfonodában a vállalat ve­zetősége, párt- és szakszervezete messzemenően gondoskodik arról, hogy a dolgozó nők otthoni munká­ját megkönnyítse. így — többek kö­zött — a dolgozó asszonyok az üzemi konyháról naponta, 7 forintos áron Ízletes, friss ebédet vihetnek haza családjuknak. Az új esztendőben újabb kedves meglepetés várta az üzem dolgozóit. A szakszervezet javaslatára a gyá­ron belül három személlyel dolgozó női fodrászat kezdte meg működését. Emellett tovább fejlesztették az üzemorvosi ellátást. A dolgozók ké­résére fogászati rendelőt létesüe.tteS% ahol a foghúzástól — a fogpótlásig mindent elvégeznek. Bartus bácsik és Vincze bácsik, akik csolálattal meséltek Amerika felhő* karcolóiról, modem üze­meiről, fejlett iparáról, most éppen olyan elra­gadtatással beszélnek azokról a változásokról, amelyek a faluban néhány év alatt végbementek. Fejlődött, korszerűsödött a bányaüzem, és változ­tak az emberek is. Nekik már nincsenek olyan gondjaik, mint elődeiknek. A századforduló ércbányája sem a régi többé. Hová lett az az idő, amikor a kis 70 centimétert sem elérő vágatokban kézzel kellett kapargálni az ércet? A keskeny nyomtávú csilléket szélesebb nyomtávú, elektromos vontatású csillesor váltotta fel. S hol van az az idő, amikor Amerikába kel­lett kimenni, mert az ember nem tudta itthon megkeresni kenyerét. Erről már csak az öregek tudnak mesélni... A REGI BÁNYÁSZNÓTA — ami ott a mély­ben dolgozó emberek ajkán született — is meg­változott. Amit Vincze és Bartus bácsiék és bá­nyásztársaik még úgy énekeltek: •A bányáozlegénynek azért nincsen háza. Meg arra a kökény-szemű lányra " — idejétmúlté,. Az igaz, egy-egy pohár bort most is szívesen megisznak a bányászok, de csak a kocsma már nem tudja őket kielégíteni. S hogy a népdal szö­vegének új, merőben ellentétfs szöveget kell adni, azt az egyre terebélyesedő, számbelileg gyara- 'podó, szinte napról-napra növekvő, korszerűen berendezett bányász családi házak is bizonyítják. A bányászok kulturális és szórakozási igényei is túlnőttek a biliárdasztalon. Többet akarnak ... Csupán egy maradt a nótából változatlan: a „kö- kényszemü lány", aki után most is szívesen jár­nak a legények... A változásokról beszélgettünk az öreg Vincze és Bartus bácsival. S a végén egy kicsit irigy­kedve megjegyezték: — Jobb lett volna egy „évszázaddal” később születni!... ÍGY IGAZ EZ. Rudabányán gyökerestől meg­változott az élet. Űj szelek fújnak már az év­ezredes Ruda patak völgyében ... KOVÁCS LÁSZLÓ maradt gyakorlott bányászokat, Így elsősorban a dobsinalakat, és a Szepes megyéből származókat. Rövidesen azonban a stájerek is jelentkeztek. A falubeliek egyre jobban háttérbe szorultak a bá­nyában. Munka után kellett nézni. Az ügynökök jó pénzt ígértek, ha Amerikába mennek dolgozni. Ezt bizony nem volt könnyű eldönteni. A pénz­telenség azonban határozott. így egy szép nyári napon felkerekedtek — Bartus bácsi és az öreg Vincze bácsi is — s nekivágtak az eddig szá­mukra ismeretlen világrésznek. S ott, először ülve az óceánjárón, talán nem is gondolta Bartus bácsi, hogy többször megteszi ezt az „irgalmat­lan" távolságot. Kimentek, s Amerika bányáiban, gyáraiban, farmjain munkát kaptak. Mint Bartus bácsi meséli, abban az időben, úgy a századfor­dulón, a falu minden harmadik embere kint volt — „szerencsét próbálni" Amerikában. De miért Amerikában? Magyarországon nem lehetett munkalehetőséget találni? Ezzel is lehet magyarázni. De a kivándorlás oka sokkal mélyebben gyökerezett. Az imperia­lizmus szakaszába lépett Amerika több lehető­séget tudott nyújtani — nagyobb keresetet, köny- nyebb munkalehetőséget —, mint a 900-as évek Magyarországa, amelynek fejlődését nagyban gá­tolták a feudális maradványok. Ezáltal a kereset és a munkaléhetóségek sokkal korlátozottabbak voltak, mint Amerikában a „nagy lehetőségek országában". Másrészt olcsóbb munkaerők voltak, mint az amerikai munkások. S az egyre jobban növekvő amerikai tőke kapott rajtuk. Mohón szívta őket magába. A napi kereset 1 és fél. 2 dollár között mozgott, ami lényegesen nagyobb keresetnek bizonyult az itthoninál. DE EGY KICSIT összeszedve magukat, haza­jöttek. A honvágy, a kis viskó, s néhol a föld, amely apáról fiúra öröklődött, hazahozta őket. A haza iránti vágyódás sokkal erősebb vonzó­erőnek bizonyult, mint az új világrész „nagy lehe- tőségei”. S ez győzött bennük. Kevés olyan idősebb ember van a faluban, aki ne hajókázta volna többször át az Amerikát Európával összekötő hajóutat. De azóta sokat változott a vüág. Az öreg Egy ködös, esős őszi napon — Rudabányán járva — erről beszélgettünk Vincze Raffael bácsi­val, a falu legidősebb emberével és Bartus Lajos­sal, aki korban Vincze bácsi után következik a laluban. Mindkettőjük túl van a nyolcadak ikszen. Itt születtek, éltek, dolgoztak — egy-két rövid megszakítás kivételével — Rudabányán. Mielőtt a történtekre térnék — amit az öre­gek meséltek —. elengedhetetlenül szükséges, hogyha nagy vonalakban is, de szót ejtsek a bánya történetéről, Rudabánya vasércbányájának fejlődéséről, ami jelenleg s a századforduló évei­ben is jelentős mértékben — közvetlenül vagy közvetve — a falu lakosságának megélhetését biztosította, illetve kellett volna biztosítania. A bánya históriája történelemelőtti időkbe nyú­lik vissza, s amíg a középkor végéig főképpen rezet, ólmot és nemesfémeket bányásztak itt, addig a XVII. századtól kezdve fokozatosan a vasércbányászatra tértek át. Az 1880-as év for­dulópontot jelentett Rudabánya vasércbányásza­tának történetében. Erre az időre esik Vincze és Bartus bácsi gyerekkora, akik 12 éves korukban itt a bányá­ban dolgozlak, napi 40 krajcárért. — Szükség volt arra a 40 krajcárra is — em­lékszik vissza Bartus bácsi —. hiszen többen vol­tunk testvérek, sok éhes száj várakozott eledelre. Kevés embernek volt földié Rudabányán, ami egy kis mellékest jelentett volna, meg akinek volt is, annak is inkább nyűgöt, mintsem hogy valami segítséget jelentett volna. Rosszak, meredeken dombosak, mezőgazdaságilag nehezen múvelhetők a rudabányai földek. A falunak csak igén kis százaléka tud a földművelésből megélni. * AZ 1900-AS ÉVEK szociográfiai adatai is azt mutatják, hogy a falunak 2200 lakója közül 1800 a bányában dolgozott, tehát több mint a 75 szá­zaléka. A bányában a legmagasabb napi kereset sem haladta meg a 3 koronát, ami többgyermekes családnál nem bizonyult elégségesnek. S ez a ke­reset sem volt biztosított. A Rimamurányi— Salgótarjáni Vasmű Rt. urai a nagyüzemi vasérc­bányászat beindultával szívesebben alkalmaznák « Dobsina környékéről leszorult munkanélkül MÁR CSAK a leg­öregebbek mesélnek róla Rudabányán. Emlegetik, felelevenítik a „rég-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents