Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4 eSZAKTOAGTARORAZAb PlnlfV UW«. lannÜr I GYERMEKEKNEK Mora Ferenc írásaiból: A humanizmus és a béke nagy harcosa Emlékezés Romain Hollandra FITYOK Sétálni megy Panka a búzamezőbe. Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Daloigatva ballag, egyes-egymagába.' — Simulj puha pázsit, lába alá rája! Simulj puha pázsit, lába aló lágyan. Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban.’ Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskcfarkii pille, röpülj versenyt vele! Búzavirág szeme mosolyog reálok- Nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukfű az útját jószagoddal hintsd be. Bújj el lába elül. szúrós királydinnye! Ha a dülöúton, szegényke kifáradt. Szagos fodormenta, te ve»s neki ágyat: Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel. Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel! S Őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa. Te vigyázz reája, csöndes legyen álma! ESTE Pillangós papucsok Akik végigaludták az életet ’ Svédországban élt egy asszony, aki Iorvosi körökben Igen híressé vált. IKaroline Karlsson 1875-ben mint is- i leölés lány feküdt le aludni, mert na- [oyon ja rád inai: érezte magút. Csak 'l008-ban ébredt fel 33 évig tartó, hallóihoz hasonló álmából. Ettől a percből kezdve azonban teljesen normálisan élt. Figyelemreméltó, hogy fialom évtizedes csinkerózsika álma ’alatt semmit sem felejtett abból, ►amit iskoláslány korában tanult. A ►„suéd csipkerózsika" 88 éves kort irt rl * [ „Amerika álmodó szépsége" Patricia Maguire chicagói fiatal lány is )nagy hírre tett szert. A fiatal gép- )irónó 1932-ben egy este fáradtan és idegesen ért haza, valószínűleg ősz- eszeveszett a vőlegényével, nem akart tenni sem és lefeküdt. Miután már I nyolc napja aludt, elhívták a beteglágyához a leghíresebb orvosokat, Lakik mindent megpróbáltak, hogy rfelébresszék beteges álmából. Mintáén hlÁbaixilónak bizonyult: Patricia Itovább aludt és mesterségesen kellett 1‘apiáhu. J936-ban egy alkalommal ikinyUotta a szemét, beszélni nem *udott, de úgy tűnt, horu megismerte az édesanyját. Néhány perc múlva isméi elaludt. Az orvosok végül elhatározták. hogy agyműtétet hajtanak végre a lányon, hogy megszabadítsák kóros álmától. Sajnos, még mielőtt megoperálták volna, 1937 őszén a tüdőgyulladás megölte. A koporsóba tették a sok tízezer szerelmes levelet, amelyet betegsége alatt Az angol Anna Swanepoel megszakítás nélkül 31 évig aludt. 1906 nyarán az akkor 17 éves lány halálhoz hasonló álomba merült és nem oolt orvos, aki felébresztette volna. Néhány hónappal később a tudományos világ meggyőződött arról, hogy igen ritka esetről van szó: az alvásközpontban zavar keletkezett. A lány időnként rövid időre magáhoztért, evett való* mit. majd ismét furcsán lotarqPtus állapotba merült. Igazán csak 31 évi alvás után ébred! fel. Az akkor 48 éves asszony fiatal lánynak látszott. Fogalma sem volt az eltelt időszak eseményeiről, nem tudott semmit az első világháborúról és a modem technika vívmányai is ismeretlenek voltak előtte. O tthon már nagyon várták Kábáit. Az asszony is, meg a gyerekek is. Pedig, amikor vásárokra ment, vagy fuvarba a homokbányának, előfordult, hogy másnap este. harmadnap reggel tért csak meg. Elcsigázottan, holtfáradtan, éhesen, mogorván köszöntötte háza lakóit. Legjobb volt ilyenkor hozzá nem szólni. Kábái szénát, jobbfajta abrakot lökött lova elé, ő maga pedig véglgdólt az istállóban a deszkából ácsolt dikón és aludt estétől reggelig, vagy reggeltől estig, aszerint, mikor érkezett haza? Mire felébredt, asz- szonya elkészítette az ennivalót, . „laktatós” ételt, — ahogy Kábái mondta: — káposztás sztrapacskát. Farkasétvággyal esett neki, majd elindult megint fuvarba, úttalan utakon. Otthon nem tudták, mert nem is kérdezték, hová, merre? De nem is felelt volna, hiszen volt eset, hogy maga sem tudta ezt... Fuvaros ember, mint Kábái is, különös, megrögzött szokást vesz fel idő múltán. Egészen kiválik más foglalkozású embertársai közül: utazóvá lesz, akit nemcsak a fuvar, a pénzkereseti lehetőség vonz már. hanem űzi, hajtja az utazó-szenvedély. Ha nincs fuvar, akkor sem ragad otthon. A ház, a kert, az udvar, a rajta kapirgáló tyúkokkal, az asszony, a gyerekek s minden, minden, amit mi, közönséges emberek otthonnak nevezünk, csupán egy állomás volt már Kábái számára; egy megálló a folytonos rohanásban. De a könnyed felüdülést, nyűkokkal, az asszony, a gyerekek kikapcsolódást, pihenést, amelyet mi asszonyunk, gyermekeink, könyveink, megszokott, kedves bútoraink közt találunk — az utazás jelentette neki. Ilyen természetet vett fel később a lova is. Hiába csapta ki a legelőre, a Sárga nemigen kapott a zöld fű után. Másféle abrakhoz szokott az idők folyamán és unatkozva, búslakodva bámult a messzibe futó utak felé. Ok ketten: Kábái meg a lova ösz- szeforrtak, jó baráfok lettek, s teljességgel meg is értették egymást. KabuA, ha hosszabb úton voltak, politizált néha. Fennhangon beszélt, noha rajta kívül más nem tartózkodott a kocsin. Sárga ilyenkor bólintott nagy busa fejével és nyerített, ha egyetértett valamivel. Kábáit nem zavarta, hogy saját emberi hangját hallja, mert tökéletesen megértette azokat a jeleket, amelyeket a Sárga nyilvánított bizonyos kérdések dolgában. Ha például szaporább ügetésbe fogott, nyilvánvaló volt, hogy megéhezett, vagy még inkább megszomjazott a Sárga. Olykor pedig, ha már türelmetlenül kapált valamelyik szövetkezeti vendéglő udvarán. Kábái összecsomagolta a paprikás szalonnát, megitta maradék sörét és indult, mert mennie kellett ilyenkor: sietni, hogy estére haza érjenek. Egyszóval, ők kelten annyira összebarátkoztak már, hogy Kábái szinte semmilyen lépésre nem szánta el magát a Sárga nélkül. Álló óráig magyarázott most is, mielőtt Baksa Lukácshoz elindult volna. — Te, mit szólsz hozzá, Sárga? £n ugyanis azt vélem, hogy felhagyunk a csavargással, öreg vagyok, fáradt vagyok, s te sem vagy kiscsikó, cimbora. Belépünk a csoportba, aztán majd meglátjuk, hogy’ alakul sorsunk? A Sárga erre nem felelt. Nem nyerített és nem is kapált a jobb mellső lábával. Egyhangúan, jóétvággyal ropogtatta a zabot. — Na, jó! — így Kábái —. hát akkor én most menyek. Itatásra visszajövök. a Iáirta a belépési nyilatkozatot. r.I Ez Versz* nem ment könnyen, hiszen kereken egy hónapig gondolkozott rajta, amíg végtére is határozott. Utána pedig, mint ahogy azt a Sárgának megígérte, visszament az istállóba. Odaállt a ló nyakához, megsímogatta fényes, hosszú sörényét ét így beszélt hozzá: ÖNODVARI MIKLÓS: KÁBÁI MEG A LOVA — Nagy dolgot követtem el. Sárga.' Mi mostantól kezdve csoporttagnak számítunk. Mind a ketten, mert hogy holnap már beviszlek a közösbe. Úgy nézz körül, cimbora, hogy ntóljára hálsz ebben az istállóban.. A ló egy pillanatra feléje fordította fejét, rácsodálkozott nagy meleg szemeivel, mintha ezt mondta volna: „mostantól kezdve már nem fuvarozunk, édes gazdám?" — majd smét beletúrt az ab rákos tarisznyába és tovább ropogtatta a zabot. Kábái megértette a kérdést és Válaszolt is ilyenformán: — Elég volt, Sárga! Mcgúntam a csavargást. Nem kifizetődő, mert sokba kerül az abrak, a szekcrcsi- náltatás. Most is új vasalás kellene megaztán ... hátha jobb lesz így neAz asszony állt az ajtóban. — Te, kivel beszélgetsz? — En? No, a Sárgával! Elmondtam neki Is a dolgot. Ne érje várat Bementek a házba, asztalhoz ültek. S mint máskor, csendes áhitattal fogyasztották az ételt. Hanem vacsora után megeredt Kábái. Kipattant belőle a szó, mint tavasszal szőlővesz- szóból a rügy. Elmondta az asszonynak is, hogy megállította a múltkor Baksa Lukács és a lelkére beszélt, hogy minek jár folyton világgá, mikor a csoportban jobb lenne neki is, meg a lónak is. A lovasfuvart ma már amúgy is egyre Jobban kiszorítja a teherautó, meg a gépállomás vontatója és egy ilyen idős magyarnak, mint Kábái, kényelmesebb, könnyebb munkát kellene végezni. Ha meg éppen fuvarozni van kedve, c csoportnak is szállíthat, később pedig nyugdíjba mehet, amit viszont nem biztosit a „maszekolás"... Az asszony ezt szóról-szóra meg- rtette és örült is. mert Kábái — amióta fuvarozik —. csak vendég a saját házánál. Így aztán nem ellenkezett, hanem örült, hogy erre a lépésre szánta magát. Csupán a Sárgá' sajnálta. De még jobban sajnálta Kábái! Mert hiszen a Sárga holnaptól kezdve a csoport tulajdona lesz. Más fogja be a kocsiba, más ember, aki nem ismeri a természetét, szokásait. s az is megeshet, hogy nem adnak majd neki abrakot... De még inkább előfordulhat — s ennek még a gondolatát sem tudja elviselni! —. hogy szemeláttára verik az ostorral, holott ö a Sárgát kiscsikó kora óta kockacukorral traktálta. S már látta Is lelki szemei előtt, miként kapálja maga alatt a havat és nyerít panaszosan régi gazdája után. Ezzel a rémképpel álmodott éjszaka is. Reggel pedig, mikor elérkezett ez indulás ideje. — hej, micsoda indulás volt ez! — könny szökött a vén Kabal rzemébe. — Elmennénk, cimbora ... Ettől a nerctől kezdve a csoport istállójában kapsz reggelit. Ha pedig valaha érdemtelenül bántottalak volna, ne haragudj rám, Sárga ... Elkötötte a szénatartó elől, befogott a kocsiba és behajtott egyenesen az Uj Élet udvarába. Hangja még mindig fátyolos volt. amikor megszólalt: — Itt volnék. Lukács ... Az elnök — a tehenészekkel vélekedett az imént — még mindig dühös volt, s röviden, kurtán szólt oda Kubainak: — Kösse be kend az ólba! A kocsit meg tolja a fészer alá. K abaiban megmozdult valami Valami, amit soha nem tapasztalt még életében. Az, ogy nem volt ö más parancsszavához szokva és most ime, ez a taknyos Baksa Lukács dirigál itt neki. aki élszeresen a fia lehetne... — Ejnye, a szépszerelmét! S most jött rá arra is, hogy nem '.i lovat, nem is a szekeret sajnálta eddig sem, hanem attól tartott, hogy mi lesz majd, ha a téeszben más ember parancsol neki. Neki, Kábái Istvánnak, aki még a regimentnél is vissza fele seit a cukszfürernek. Tisztában volt ugyan azzal, hogy itt nem mehet a saját feje után, de mégis: szokatlan volt így. mindjárt az első napon, a sokévi megszokásból egy bői átváltani. Egy pillanatra min dent megbánt és szerette volna ezt a lépést visszacsinálni, de csak gondo latban, mert a két keze gépiesen kő vette a megszokásdiktálta mozdula tokát és kifogta, bekötötte a lovat, többiek: Semsei Feri, Baksa Mihály az elnök öccse, Berták Imre. ak szomszédja volt az alvégen, m lyogva vették körül: — Bejött hát, István bátyám is' — Be, be — felelt erőltetve Kaba — itt van a lovam is. Munka még nemigen akadt. A ~. keret átvették, felértékelték, s a faszerbe ültek le beszélgetni. Szóba jöu ez is, az is, de Kábái valahogy nem hallotta a szavakat. Nem fogta fel értelmüket. Bólogatott, mint a Sárga H ol volt. hol nem volt. Nekeres - den túl volt. volt egyszer egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók. Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját. Darálni akari.i az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni az ckoszarvát. szabóhoz patkolni a csizmát. Mikor az apja megsokallta a sok balgaságát, azt mondta neki: — Kocsiút meg gyalogút, föl is út meg le Is út. Eredj. Fityók. szolgálatot keresni. El is ment Fityók, talált gazdát is. kapott parancsot Is. Ez volt a pa— Eredj. Fityók. fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az érpacipó, élj vele vígan. Fityók mindent Jóváhagyott, csak az órpacipót keveselte. — Ila kevés, tedd a patakba, meg- dagad benne — mondja neki a gazda tréfálkozva. Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor r'után hazament. M ásnap azt mondja neki a gazda: Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre a fáért, amit kivágtál. Kapja magát Fityók. megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is. a rúd- Ját is. — 0. te eszefitty! — formed rá a gazda — nem így kellett volna azt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló. nem bírja egymást húzni. | — ó, te oktondi! — kiált rá a, gazda — ezt sem így kell csinálni! Megmutatta, hogyan kell, aztán1 megindultak. < — Hanem azt megmondom, hogy] az úton meg ne mukkanj, mert men- kesetülöd — formed rá a gazda Fi-1 tyókra. < Szót is fogadott Fityók. Pedig látta.« hogy kicsik a kerékszög. utána a ke-, rékV De azért még nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor az er-' dőbe beértek, akkor mukkant meg: 1 — Gazduram. baj vanl — Mi baj, Fityók? — Kiesett a kerékszög. — Hej, mézes teringette, mért nem' szóltál előbb! — Meg a kerék is elveszett! — Hej. jeges teringette. fogj ha-, mar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért! Kifogják a nyergest, rápattan Fi-' tyók, megy vissza a kerékért. Megi is találja, illegett a ló hátára, de se-, hogy se akar megállni rajta. Kapja, magat, kiveri belőle a küllőket, a ke- rcket-a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza. persze, mire klórt u gazdához A mind véresre verte a kére!- vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot. $ azf mondja neki: — Hol az a fa, amit tegnap kivágd Iái? J — Itt van a patakban — mutatja < Fityók a két szál vesszőt. ^ — Gondoltam, majd megdagad J Erre aztán már a lőcs után kapott I •I gazda. \ — Gyere. Fityók. hadd járassam el, •eled a kutya kopogóst. De erre Fityók Is nyaka közé kapta' a lábát, s úgy meglódult, hogy még most Is szalad, ha meg nem állt. AmeJyiktck találkozik vele, fogadja fel cselédnek. 1912-ben még teljesen ismeretlen, visszavonultan él Párizsban, egy nagy berház ötödik emeletén, két év múlva, 1914-ben szárnyára kapja nevet a világhír, újabb két év múlva’. 1916-ban pedig megkapja az ro- dalir.i Nobel-dijat. Azóta a világ jobbik része a humanizmus t-s a béke fáradhatatlan harcosát tiszteli a nagy francia íróban. Romáin Rolland-ban. Amikor világhírű lett. már nem volt fiatal: 1914-ben negyven- nyolc éves. Honnan vezetett az útja a világhírig? Gyerekkorát egy csöndes lrancia kisvárosban töltötte, ahol apja közjegyző volt. De középiskoláit már Párizsban végzi; a család a fiú kedvéért költözik a fővárosba. Néhány év cs Romáin Rolland a híres Ecole Normale növendéke. s újabb néhány év múlva ennek az intézetnek ösztöndíjasa Rómában. Amikor visszatér Párizsba, a zenetörténet tanára tesz, előbb régi iskolájában. majd a Sorbon- nc-on. Megnősül, kilép magányából. A nyüzsgő nagyváros sohasem volt rokonszenves neki: tulajdonképpen csak most kezdi igazán megismerni. Közéleti tevékenysége bátor kiállással kezdődik. Egyike azoknak, akik elsőként szállnak síkra a Drey- fus-pörben a vádlott ártatlansága mellel:. Két barátjával folyóiratot alapit az uralmon lévő divatos irodalom züllöttsege ellen. a híres Kétheti Füzeteket. Attól kezdve Romain Rolland művei sokáig csak ebben a folyóiratban jelennek meg. S ami páratlan az újabbkori irodalomban: minden tiszteletdij nélkül. Rolland rég túl van mára negyvenedik évén, megjelent legnagyobb müve. a Jean Christophe. s még nem kapott egy sou honoráriumot sem. Drámákat is ír a francia forradalomról; ezekben a drámákban — elsőnek a világirodalomban — a tömeg nem kórus, hanem főszereplő. De a drámáit előadó. illetve előadandó színház megbukik. Rolland házassága összetörik. a az író visszavonul. otthagyja a tanári széket. Egy évtizedig dolgozik teljes csöndben. Tíz cv hosa- szú idő: Párizsban meg azok is elfelejtik, akik esetleg számon tartották korábbi munkásságát. A világhír ebből a visszavonultságból e* elfelejtettscgből emeli ki. Rolland ismét harcos*. közéleti munkába kezd: az első világháború ellen harcol, hé- borúcllenes cikket ír a Journal de Geneve-be. 1917-ben elsőnek üdvözli a szocialista forradalmat. Békeharcos tevékenységét a háború után sem hagyja abba. Hatása óriási. Tevékenysége nyomán a fasizmus keletkezésének és uralomraju- tásának éveiben az utat kereső értelmiség körében egyre jobban terjed a humanizmus, a szocialista humanizmus gondolata, erősödik a békeharc. Egyre több értelmiségi embernek jelent követendő példát és eszményt Rolland erkölcsi és világnézeti magatartása. Hűség a szocialista humanizmushoz. következetes békeharcos munka: ezt jelenti ma a Romain Hollandra való emlékezés. Sétálni megy Panka ... !; d. %upl" fáradt.^ ' Aranyhajú lányom. Te bonts nekem ágyai Szelíden te slmltad Puhára a vánkost, Agyam szélire Is Te ülj Ide mármost. V - . nn elhnrongott. Leheld el a gondot. Virágfejecskédet Hajtsd szivem föléb«. Neves* éjszakára Szegény apukádnak. OfT, mintha mesélnél A haja« babádnak. „Volt egy szegény ember Nagy Meseországba, Aranyhajú lánya..." Pillangós papucsok, legssebbek az egész Szegedi vásárban. Kék bársonyotokkal simuljatok lágyan Két kis fehér lábra. Szelíden vigyétek napos mezejére Rózsás örömöknek. Messze kerüljetek minden olyan Iáját, Hol könnyek teremnek. Lassan «1 perjelek,Bl ** ,omn“d*r. Sebesek legyetek!*
