Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
Péntek. I960, január 29. ÉSZ A KM AG Y ARORSZ AG s DÖNTÖTT A FALU £g.y. „rubrika üresen maradt Mint mindenütt. Bűt - lösön te a dolgok természetes rendje szerint, most ment végbe a „lajstromozás". Az alakuló közgyűlésen megválasztott leltározó bizottság sorra járta a hazakat, felértékelte a jószágot, a termelő- eszközöket — mindent, amit kellett. A bevitelre szánt állatok egyre szaporodtak, s az újdonsült tsz-tagok nem kis büszkeséggel mon— Nem megyünk üres kézzel a közösbe. Lesz állatunk bőven, lesz mivel „indulni". Szó ami szó: a büi- tösi tsz-tagok kilettek magukért. Az új termelőszövetkezeti község vagyoni állapota már a kezdet kezdetén bizakodásra késztető: 48 ökröt. 24 fejősteke. net, 13 növendéküszöt és 28 darab bikaborjút mondhatnak magukénak, kereken 113 darab szarvasmarhát. A leltározó bizottságban működő járási szakembereknek azonban feltűnt valami. A munkagépek velógép rovatába nem volt mit írni. pedig már bejárták a fél falul. No, majd a másik felében találkozunk vele — nyugtatták meg magukat. Talán Büttó- sön az a jó szokás uralkodik, hogy a gazdák nem sajnálják kölesön adni egymásnak a munkagépeikéi. Eszük ágába se jutott volna arra gondolni, hogy egy több mint 1300 holdas faluban ne legyen vetőgép. hiszen ez nélkülözhetetlen a gazdálkodáshoz. A vetőgép a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a mi úrra- kétás korunk újításának, már nagyapáink is használták, s kézi- vetésről nekik is az volt a véleményük, hogy elmaradott termelési módszer. A leltározó bizottság az utolsó házat is maga mögött hagyta, de a vetögépnek se híre, se hamva. Büttösön egyetlen vetőgépel sem leltároztak fel — egy rubrika üresen maradt. Aztán valakinek az a gondolata támadt, hogy mégis csak ki kellene tölteni azt a rovatot is. Ki is töltötte: „Büttö- sőn lesz vetőgép. mert összefogtak az emberek.” Eddig nem tellett rá, mert a vetőgép drága dolog, egy gazda jövedelméből nem futja rá. De lesz! S akkor a föld is hálásabb lesz, nagyobb darab kenyérrel jutalmazza a büttösiek bátorságát, hogy ösze- fogtak. (G. M.) Mosógépvásárlás Derűsen mosolyog, szél. az olyan emberek nyugalmával, akik megtalálták helyüket az életben. Minden szava elégedettséget, törhetetlen optimizmust sugároz. Együtt van a család. A konyhában jó meleget áraszt a tűzhely; a vacsorán már régen túl vannak, szinte örülnek is a látogatásnak, különösen Csörsz Sándor bácsi és beszédes felesége. A heverőn a kisunoka alszik édesdeden. nem zavarja a beszéd. Az pedig folyik rendületlenül, először csörgedező patakként, aztán egyre dagad, itt-ott megtorpan, hogy aztán vitába csapjon át megállíthatatlanul. Sándor bácsi már a hatodik évtizedet tapossa, szorgalomban, szerénységben eltelt esztendőket. — Bizisten megfiatalodtam, újjá- születtem — szövi a szavakat. Várakozón nézek rá. a ceruzát « leteszem egy percre, de nem hagy pihenőt. Nagyon komolyan és megfontoltan mondja: — ügy bizony! Nem nagy szavakat akarok mondani... De csakugyan. valósággal megfiatalodtam, amióta tagja vagyok a termelőszövetkezetnek. Fiatal tagja.,. A felesége mosolyog, kivillantja egészséges fogsorát és kiegészíti fér- fét: — Még csak egy éve léptünk be... A kislány, aki annyira belemerült a horgolásba, ölébe ejti a kezét, szólásra nyitná száját, de most édesapja tette le a garast, s illendőség — Nehogy azt higyje. körmyü volt a döntés. Nem szoktam a ceruzához, de előtte számoltam, szoroztam, osztottam. s a vége mindig az volt: nem jó így egyedül. Beléptem. No de itt mar .“.f**“0"" — Nem is bántuk meg... Erre feláll az öreg. bemegy a tiszta szobába, s egy füzettel tér vissza. Elhatározásának dokumentumával. Kinyitja a megfelelő helyen, s elém tolja. Már olvasnám az adatokat, amikor felém fordul: — Négy tagú családom van. Hét hold földön gazdálkodtam. Ha az éjszakát a nappallal összeragasztottam volna, 22 ezer forintnál többet egy évben akkor sem tudtam kihozni a földből. A hét hóid föld adóval és egyéb kiadással együtt 11 ezer forintba került. S amellett a sok munka, a gond ... Persze a másik 11 ezer forint nem „tiszta pénz” volt. Ebben mindenfajta jövedelem, a tojástól kezdve a gabonáig, minden benne Akik ott ülünk a konyhában — még a család tagjai is — élénk figyelemmel kísérjük az öreg szavait, számvetését. Pülanatnyi csend telepszik közénk, de csak egy pillanatnyi. Már meg is szólal az asszony: — Azóta vettünk... — Várj egy kicsit — int feléje Sándor bácsi, ami azt jelenti, hogy ö még nem fejezte be. — Aztán van az embernek szeme fe, meg füle is. Egy özvegyasszony. itt a faluban, Tóth Benedekné — aki tagja a tsz-nek —, házat épített. Ahhoz pedig pénz kell. S azt csak a csoporttól kaphatta. Nekem nem kell ház. — így gondolkodtam. Itt a két szép lányára tekint, akik már eladósorba kerültek. A jövendőbeli is megvan már. Ugyanannak a családnak két fia jár Csörsz bácsiék- hoz. Az egyik az egyik lányt, a másik a másikat szereti. Most már csak a kézfogó és a lagzi van hátra. Zavarba ifin a menVecské- /.avűrhajon való azegyik be is szalad a tiszta szobába, a másik meg még jobban a horgolás fölé hajlik. — ... Szóval, a két lányomat úgy akarom férjhez adni. hogy ne legyen — De hamar túladna rajtunk édesapám! — fortyan fel az egyik, de huncutul mosolyog. Az öreg már válaszol is: — Dehogy sietek én. csakhál úgyis az lesz a sorsotok, s gondoskodni keU rólatok. E természetes, egyszerű szavak visszazökkentik a beszélgetést a régi kerékvágásba, ami úgy folytatódik, hogy az öreg, mióta tagja a tsz-nek, már kapott 8105 forintot előlegként. Egy alkalommal rendkívüli pénzre volt szüksége. A tsz megszavazott neki több mint 1200 forintot. A takarmány áraként kifizettek neki 138* forintot, mig búzáért 1440 forint ütötte a markát. Már ez is több. mini egyénileg gazdálkodó korában egu egész esztendei tiszta jövedelme. A zárszámadás még nem volt meg. Az egész család a csoportban dolgozik. összesen 1520 munkaegységük van. Vámok még kereken vagy 1* ezer forintot. 23 mázsa búzát és 6 mázsa takarmánygabonát. Röpködnek a szavak, a számok, a tények. Szinte egyszerié akarják elmondani. mire költötték az eddigi jövedelmet, s mire szánták azt. amit a zárszámadás hoz. amikor efelöl faggatom őket. Az öreg úgy gondolja, ez már az asszony dolga, ö tudja jobban, mit, hová tett, beszéljen ő miga. Nem is szakítja félbe, amikor hozzákezd: — Kiöltöztettem a lányokat. Vettem mindegyiknek egy-egy bőr- és egy-egy ballonkabátot. Kaptak kiskosztümöt s egyéb ruhaneműt. No és. két fiú már kirepült a házból. -■ 10 ezer forintba kerültek. Az egyszuszra elmondott szavakhoz még csak annyit tesz: — Nagyon meg vagyok elégedve, így soha nem tudtunk ruházkndni. mint most. — Lcöllünk már egu hízót, egy pe- dia OH vár még sorsira a Icarímban — szól közbe Sándor bácsi. Amikor búcsúzkodunk, sérnek egészen a kapuig. Sándor bácsi még megállít egy szóra: — Tudja, nagyon szeretem a sertéseket. A tsz méltányolta is ezt Azokat gondozom. — Sanyi bácsi — szólok —. mondja meg őszintén, érdemes volt-e szövetkezni? Rámnéz. mint aki nem jól hall. aztán csak rábólint: — Érdemes!... Illés Tóth Ferenc (Folytatjuk.) — Szép summa, — Hát nem mondom, de jutott is. maradt is. — Talán bányász az elvtárs? — Miért? A parasztnak már nem is lehet pénze? — Lehetni lehet, dehát... — Most volt a zárszámadás a tsz- ben. Egyszerre kaptam meg a pénzjárandóságomat. — Az bizony, már tíz éve. az Alkotmányban. Az utasok közelebb hajolnak. Andris bácsi szórakozottan, dicsekvés nélkül sorolja eredményeiket. Egy munkaegység 61 forint volt. meg néhány fillér. Ö 380 munkaegységet ..kapart” össze. A lia a vasútnál dolgozik. hazaadja a fizetését, nem volt rászorulva a család, hogy évközben előleget szedjenek lel. Egy összegben kapta meg a pénzt. Több. mint tízezer forintot. A természetbeni juttatás is megér annyit, ha nem többet. — Jól megy maguknak — vett közbe valaki irigykedve. — Megy. nem mondom, de mi már megfizettük az iskolapénzt. Kezdetben nekünk is volt elég bajunk, uz- ián belejöttünk. Nade. ma sem írják be az embernek köszönömért a munkaegységet. A múlt nyáron is annyit kapáltam, alig éreztem a derekamat. Dehát: ..ha nem szerettél kapálni, — nem is l$sz mit papáin!!!" Nálunk ez a törvény. Csikorog a fék. András bácsi összerántja magán a kabátot, siet a kijárathoz. hogy elsőnek érjen földet Ott akar lenni, amikor kiadják a mosógépet, nehogy kórt tegyenek benne. Mire leszállók, a mosógép már lent van. Olvasom a feladóvevényt a mosógépen: Feladó: Soltész jAndrás Edelény. (Gulyás) JlJjabb termelőszövetkezeti községek • Tegnap, a korareggeli órákban két «táviratot kézbesített címünkre a pos- Jla. Bocs és Csobaj községek tanácsa, •valamint helyi párlalapszervezete «jelentette, hogy egyhangú elhatáro- «zással egész községük dolgozó parasztsága a szocialista nagyüzemi • gazdálkodás útjára lépett. Bocs községben. amint arról értesültünk, az «új táblákat is fclszögezték már az jutákra. Mindkét helyen úgy határozóiak. hogy rövidesen megkezdik a kö- ♦zös munkát. Eredményes :a (öldmövesszövetkezeti sertéshizlalás j At elmúlt tfvben 13 földnulvctcszövetke* ♦ '■•luci Mio darab «értést hizlaltak meg a Xtalu húsellátása megjavítása érdekében. * Mi i: vei .szinten 20.7 százalék >s volt da- Iraénékesttes. Különösei jó er?dr.iényt ér♦ t Hanglcmezvásár * Az abaújszántói földmű vesszövet- •kezeti könyvesbolt a helyi Vöröskereszt szervezettel együtt nagyszabású hanglemezbemutatót rendezett. ♦A rendezvényen több mim 200 ember Ivett részt. A jól szórakozó vendégek ♦tetszését megnyerték a bemutatott ^hanglemezek, amit bizonyít az a peny. hogy egy-egy család 4—5 lemez• •vásárolt Galambősz ember telepedik a szemközti ülésre. FeszüJ mellen a telikabát. enged rajta. Az egyik gomb a kezében marad. Elereszt egy vaskos ..szállóigét", de a mérgelödés legkisebb jele sem érződik hangján. Szét- veti a lábát. Fészkelödik. rendezkedik. majd fekete müprémgallérja köré ágyazza fejét. S már alszik is. Sajóécsegncl megbakkan a vonat, felriad. — Hol vagyunk? Atellenben magakorabeli atyafi asítozik. Felvilágosítja. — No. ebből is elég volt — mondja felfrissült hangon. — Hová? — kérdezi a másik minden kíváncsiság nélkül. — Edelénybe. — Haza? Már-már megfenekelne a beszélgetős. A szomszédból átszól egy fiatalasszony-féle: — Megvették. Andris bácsi.’ A galambos? ember odakapja a fejét. Ismerős szólt. Elmosolyodik: — Meg. Úgy összesérozott. mintha valami malaccal bajlódtam volna. Megint csönd, csak a vonat kere kei kattognak. — Mit vettek? érdeklődik idős utas. — Az asszony, meg a jányom nem hagyott már békét, mosógép kellet i nekik. — Részletre? — A fene fog részleteskedni! Nem szeretek ón adósa maradni senKinek. Egy összegben. így a jó. Egyszerre letudni, ne járjanak az ember nyakára. — Mennyi volt? — Ezernyolcszáz. nak melegruha, kesztyű, köpeny, bundás sapka járna. Állítólag már decemberben meg kellett volna kap- niok. Néhány ipelegebb holmi kivételével azonban még most is csak várják. (legalább is január 22-én, amikor az üzemben jártunk, még így volt.) Joggal mondják ezek után a szabadban dolgozók: az ígéret szép szó. de mi jobban örülnénk, ha cselekednének. Vagy talán az nem lett tisztázva, melyik decembertől illeti meg őket a meleg ruha? Becsületére legyen mondva az üzemnek, védőital, illetve meleg tea dolgában már más a helyzet. Ezt a munkavédelmi előírásoknak megfelelően időben és megfelelő mennyi- sőgben eljuttatják a dolgozóknak. Sokféle emberből áll a térmunkások gárdája cigányok is dolgoznak itt. Nagyobb részük becsületesen heiytáll. Itt van például Váradi Rudolf. Már idősebb ember, sepregeto. Nem válna meg sz.vesen az üzemtől. Úgymond, hozzánött a gyárhoz. Innen szándékozik nyugdíjba menni. Sokat próbált ő is az életből, mig végül a kohászatnál megállapodott, lit rendes fizetést kap. Két fia is itt kapott munkát, s az egyik már lakatos mellett segédkezik, s talán szakmunkás is lesz Idővel. Sokféle ember, nagyobbrészt javakorabeliek. Dolgozik itt még egy 71 éves idősebb nénike is, Sebők Sún- dorné. Férje régóta beteg, ezért jár az üzembe, ö méri a teát a munkásoknak, tesz-vesz a melegedőben. Egyszóval méltányolják a korát. így aztán mintha otthon lenne. Májusban megy nyugdíjba. A kohászati üzemben most is a megszokott élet ritmusa lüktet, s ahogy számbavették erejüket, felmérték a tennivalókat, úgy döntöttek: vállalják a munkát. Egy hónap alatt végeztek a patak tiszai la savai Ezáltal a gyár 84 ezer forintot takarított meg. A pataktisztítók is jól jártak, fejenként 900, összesen 15 nyolcán tevékenykednek, s mikor szóbaeiegyedünk, csakhamar a pazarlásnál lyukadunk ki, mint fő témánál. Mivel segítségünkre van a fényképezőgép, Simon Pál János — az ^egyik segédmunkás — szeme fel—- Érdemes lesz megörökíteni a mi „talált tárgyainkat”. Közben a szeméttől elkülönített, külön rakott vaskupac felé igyekszik. Egymás után mutatja a hasznos vasalkatrészeket. Csigákéról:, vízvezetékcső. vadonatúj csavarok, használható lemezek, szögvasak szerepelnének a listán, ha felfektetnénk. De ez még közel sem teljes leltár, néha még ennél cifiább dolgokat is lehet találni. Hirtelen arra gondolunk: mit szólnának az üzem illetékes vezetői, ha mindezt látnák. Vajon kit terhel a felelősség a hanyagságért? A karbantartókat, a szerelőket, az üzemi takarítókat? Nem tudni. Sok olyan - szakember, aki a hulladékokban is „lát valamit”, felháborodna, látva az itteni szemétrakásokat. Kattan a fényképezőgép, s most e riportban itt áll a kép bizonyságul. A megmentett 84 ezer forint A gyáron — mivel nagykiierjedé- sú — egy patak folyik keresztül. Több helyen be van fedve, olyan, mint egy alagút, az idő folyamán nagymennyiségű hordalék, iszap ülepedett le a patak medrében, s egy- egy nagyobb esőzés már veszélyt jelenthetett volna. A kohászat felkért egy pesti vállalatot a takarítási munkálatokra. Rövid helyszíni vizsgálat kezdődött, s csak akkor lepődtek meg az üzemnél, mikor a vállalat árajánlatot lett. Százötvenezer forintért vállalták volna a munkát. ezer forint jutalom ütötte a markukat. Késnek a melegruhák Nem lenne teljes a beszámoló a térmunkásokról, ha nem mondanánk el azt, amiről mostanában sok szó esik köztük. Mintegy 44 térmunkáshogy ez a ritmus egyenletes, zökkenőmentes, az egy kis részben a hideggel, széllel dacoló térmunkások érdeme is, s ezért még több figyelmet, elismerést érdemelnek. Garami Ernő Foto: Szabados György- Mr, a gyár udvarin, utain gyakran ta- • Iátkozik munkásokkal, akiknek kezük- nyomin eltűnik a hó. a Jég az utak- ; ról, útra kél a törmelék, a szemét. Ok ; azok. akik segédkeznek az QzemzavaMit rejteget a szemét? S hogy néha milyen értékeket rejteget a zugokban meghúzódott, felgyülemlett szemét, azt ők tudják elmondani. A vagonrakásnál hatanliljuk őket a szabadban. Dömpereket, : vagonokat ^ pakk ólnak, szemetet lapá- ! Valahogy aztán megnesztltek ezt a térmunkások íf. Tóth Béla. aki a kinti munkát irányítja, Nyiri Elemér szakszervezeti bizalmival eiment a patakhoz egy kis terepszemlére. A fedett részekben egy kis gíz is volt. de A kohászok szolgálatában
