Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

6 BSE ARM AGYAROMÉ AG Hfffp. 1WUI. Janulr 1. AU II. Keleti csoport: 9. MVSC IS 6 3 6 20:23 IS pont Néhány gondolat a vasutas csapat őszi szerepléséről Szinte már hagyományossá vált, hogy a labdarúgó bajnokság egyes időszakaiban értékelő cikkek jelen­nek meg a napi sajtóban; számvetést készítenek egy-egy csapat, illetve a játékosok teljesítményeiről; elkép­zelések, javaslatok egész sorát sora­koztatják fel, mint a jövőbeni sike­rt« szereplés fontos feltételeit. Ez­úttal a régi szokástól kissé eltérek, mert az MVSC őszi szereplése igen sok nyitott kérdést hagyott maga után. Szeretném a sportkör munká­ját segíteni azzal, hogy nyíltan a közvélemény elé tárom a problémá­kat. szeretném, ha végérvényesen lezárnák a nyitott kérdéseket, hogy tavasszal ..tiszta gazdalappal" rajtol­hassanak a bajnokságban, ügy gon­dolom. hogy cikkemnek csak ez le­het és ez kell, hogy feladató legyen, s ezért ha a „gyógykéssel” kissé mé­lyebbre nyúlok, úgy vegyék, hogy a ..beteg" gyógyulása érdekeben te­szem. ' • 9*R-as év legnagyobb sr«'*’- eseményét, — a vasutas sportkör életében — kétségkívül az NB II-cs bajnokság megnyerése, az NB I-ben való szereplés jelentette. így érthető »•on a város sportszerető1 berkeiben az az öröm és lelkesedés, amely má­sodik NB I-es csapatunkat körülvet­te. Szinte agyon ünnepelték a csa­patot, az egyes játékosokat — s ez egész éven át tartott. — s ennek káros hatása a bajnokság folyamán jelentkezett is. >z igények egyik napról a másikra megnőttek: új játékosok kellenek, új edzőt a csapainak, stb... Ehhez hasonló sok más kérést „termeltek ki" a túlzott szeretet hatása alatt. Ügy gondolom, hogy — „egyesek" — a gondos fel­készülés minden erejét erre és más hangzatos jelszavak megvalósítására fordították. A játékosállomány vég­eredményben kevés kivétellel ma­radt ugyanaz, csupán az edző sze­mélyét illetően történt változás. Az NB I-ben való szerepléssel kell te­hát kezdeni a labdarúgó csapat őszi szereplésének vizsgálatát, mert cs* ekkor lehetünk hűek a valósáeho’ ha nem vakítanak el bennünket kerdetl sikerek és eredmények. Miről van szó? Az új edző a mindenáron való eredmények elérése ércekében olyan taktikai elgondolásokat igyekezett megvalósítani, amelyek időközön­ként sikerrel jártak, de nem köny­velhetjük el tartós eredményként. Az első mérkőzéstől az utolsóig mindent kiesési harcnak tekintett, s ez döntő volt a csapat játékstílu­sát, játékfelfogását illetően. A csa­patjáték háttérbe szorult, előtérbe került az egyes ember játéka. Ugyan­abban a felfogásban játszott hazai pályán a csapat a Budapesti Vasas ellen, mint a BVSC ellen ... A támadójáték feladása az ellen­fél számára fél győzelmet jelentett, ezzel az akkori szakvezetés mit sem törődve, az egyoldalú neveléssel szinte megbénította a csatárok, il­letve a csatársor tagjainak fejlődé­sét. sokoldalú kombinaffv játékfel­fogásának kialakítását. Természete­sen a mindenáron való eredményes szereplés mellett sok más tényező is közrejátszott a csapatnak az első osztályból való kieséséhez, de ezzel még mindig nem törődtek: — „dicsőség volt bejutni, s ugyan­azzal a játékosgárdával végigharcol­ni a mérkőzéseket, s mindössze pont választott el bennünket a bent- maradástól. Ismét megnyerjük a baj­nokságot, s jövőre újból az első tályban szerepelünk" — mondogat­ták városszerte. Hz elbizakodottság, az NB I-ben való általában sike­resnek mondható szereplés. — el­vakította a szakvezetést, nem ta­nult a hibákból, pedig erre már az előkészületi mérkőzések eredményei Is figyelmeztették; (Ózdi Kohász— MVSC 5:1 ...!) s így történhetett meg, hogy az NB. II. rajtja gyengén sikerült. A szegedi 0:0-ás döntetlent később követte idegenben az Egyet­értéstől elszenvedett 2:l-es; a hazai pályán a Pénzügyőrök elleni l:0-ás, Idegenben Szolnoktól l:0-ás, majd Sajószentpéteren az 5:0-ás vereség^ Az előkészületi mérkőzésekből nem tanult a csapat edzője, s ez a bajnokságban alaposan megbosszul ta magát. A hiba tehát nemcsak ot kezdett jelentkezni, hogy csapatjá­ték hiányában egyes esetekben ve­reséggel hagyták el a pályát, hanem abban is, hogy egyes játékosok szin­te máról-holnapra elfelejtettek fut­ballozni (?) Az NB I-ben elv ered­ményesen játszó Budai. — aki a sep- regetés szcrepköx'ét töltötte be —, az NB II-ben nem tudta, illetve csak nehezen tudja megszokni az új já­tékfelfogást. De hasonlóan nehezen talalta .fel magát a fedezet-pár és a csatársor is, akiknek ezúttal játé­kukban gyökeres változást kellett volna hogy jelentsen három csatár helyett az öt csatárral való támadó­játék. Bizonyára a cikk olvasása közben sokakban felvetődik majd: könnyű arra hivatkozni, aki már nincs itt, s arra rákenni a hibát. Nincs szándé­komban egyedül Balogh Sándor ed­zőt elmarasztalni, mert elsősorban nem róla. hanem az egész sportkor­ról, a labdarúgó szakosztályról, a kollektív felelősségről van szó. ízért vetődik fel ilyen élesen az edzökérdés, mert mind a mai napig ebben a kér­désben nem öntöttek tiszta vizet a pohárba. Tápot adtak arra, hogy intrikus légkör alakuljon ki, olyan légkör, amely fékező je a fejlődés­nek, a további eredményes szerep­snek. A sportkör elnöksége az NB Il-es bajnokság megnyerése után — nem tudni, mi okból —. Sztrányai József helyett Balogh Sándort kérte fel az első csapat edzőjének. Nem akarom elvitatni, helyes vagy helytelen volt az edzőcsere, de egy bizonyos, hogy nem méltányolták a nagy múlttal rendelkező vasutas edző tevékenysé­gét. Balogh Sándort becsületes sport­embernek. Jó vezetőnek tartom, s minden képessége megvan ahhoz, hogy NB I-es csapatnál sikeresen megállja helyét. Azzal, hogy őszintén nem mondták meg, hogy Sztrányai Józsefet sokkal inkább kepesnek tartják az utánpótlás nevelésére, mint másokat, hogy Balogh Sándort pedig az első csapat edzőjének, ezzel állandó vitára és intrikára adtak alapot. A sportközvélemény joggal várta, hogy az NB II-ben való szereplést alaposabb felkészülés, nagyobb fele­lősségérzet hatja majd át, s az edző kérdésben is nyíltan kifejti vélemé­nyét a vezetés. Nem ez történt! Tu­dott dolog volt, hogy a bajnokság indulása előtt el akart menni Balogh Sándor más csapathoz, de... A baj­nokság közben történt meg az edző- csere, teljesen csendben. Pedig ekkor már nyíltan szint kellett volna val- ' ' a vezetésnek a nyilvánosság i labdarúgócsapat további sze­replését, jövőjét illetően. A csapat szurkolóitól megvonták annak lehe­tőségét, hogy véleményüket kifejtsék, hogy javaslataikkal elősegítsék az NB II-ben való sikeresebb szerep­lést Miért nem merték megmondani az egyesület vezetői, hogy amikor Károlyi Józsefet bízták meg az edzői teendők ellátásával, akkor a mára gondoltak, mert úgy látták, hogy ké­jes a labdarúgó 11 összefogására, ranyítására, s a holnapra gondoltak akkor, amikor Sztrányai Józsefet az utánpótlás nevelésével, a holnap csa­patának kialakításával bízták meg. Ha nyíltan a sportkör lelkes, áldozat­kész szurkolói elé állnak, őszintén beismerik hibáikat ismertetik ter­veiket. úgy nem fordulhatott volna elő, hogy egyesek még ma is az edző­kérdés mellett törjenek lándzsát hogy alaptalan rágalmakkal gátolják a labdarúgó szakosztály új vezetését munkájában. Iz őszinteség, a tömegekre való támaszkodás, gátját vehette volna mindenféle in­trikának, s nem kellene attól tartani, hogy Sztrányai József — aki el­hagyta egyesületét és a Borsodi Bá­nyász NB II. csapatának lett edzője továbbra is a szóbeszéd központ­jában legyen. A vezetés ingadozása tehát pletykára adott alapot, olyan pletykákra, amely megkeserítette a labdarúgó szakosztály új vezetőinek első napjait A felelősség kérdését — amely a szakvezetést illeti — élesen vetettem fel. Ismételten szeretném hangsú­lyozni, hogy ez volt a hibák kiinduló pontja és elsősorban ebben kellett keresni az őszi szereplés gyenge okát. Ügy gondolom, nem arra var szükség, hogy a nagy múlttal rendel kező egyesületnél elkendőzzük a hi bát, hanem arra, hogy a maga mezí telenségében vegyük bonckés alá hogy a legsürgősebben szüntessék meg azokat!... Ennyit a vezetésről, s most néhány szót a játékosokról, a játékosok ma­gatartásáról és fegyelméről. A napokban a labdarúgó szakosz­tály játékosaival baráti közben a csapat gyenge szereplésé­nek okait vizsgáltam. Több órás be­szélgetés alapján megállapítottam, hogy a játékosok jól ismerik bák forrásait, csak... Szinte öntetú megállapításuk volt: az ideg fizikai fáradtság, a helytelen fel készülés, a gyakori játékos csere, a önbizalom hiánya, a technikai fogya tékosságok. a puha játékmodor stb mind, mind közrejátszott a gyen gébb szereplésben. Amikor Nyíri Zoltántól megkér deztem, ml a véleménye Játékfelfogá sáról. s mit vár a szakvezetéstől hogy még többet tudjon nyújtón Beszélt arról, hogy szeretne dóan egy poszton játszani. Azt i tudja, hogy játékfelfogása helytelen de játékostársaitól fc többet vár Egyszóval mindenről beszélt, csak őszintén nem merte bevallani, hogy infeiősége a legnagyobb akadálya annak, hogy a magyar labdarúgás még hasz­nosabb tagja lehessen. Ebbíl azt a következtetést vontam le — ami a játékosokat Illeti —, hogy eléggé fel­színesen kezelik személyüket, olyan „ahogy lesz, úgy lesz” hangulat ala­kult ki közöttük, amelyet igen he- lyesen felismerve máris kezdenek eloszlatni a szakosztály új vezetői. Hosszú utat kell megtennie egy játékosnak ahhoz, ameddig el tudja érni, hogy önkritikusan szemléli sa­ját játékát. Ehhez szükséges vala­mennyi játékos összefogása, a kollek­tív szellem, az őszinte légkör, véle­ménynyilvánítás, amely egyedül al­ls arra, hogy a pályán és a pá­lyán kívül egyek legyenek, ismerjék egymás minden gondolatát, elképze­lését Véleményem szerint a labda­rúgó szakosztály elindult azon az úton, hogy a régi vasutas szívhez és „ >mányokhoz méltó 11-et tudjon a pályára küldeni. Munkájuk fele­lősségteljes és minden feltétel adva van ahhoz, hogy sikeresen megvaló­síthassák elképzeléseiket Csak öröm­mel lehet üdvözölni elhatározásukat, amely szerint a volt idŐ6 MVSC labdarúgó játékosokat a közeljövő­ben tanácskozásra hívják össze, ahol kikérik véleményüket, közösen meg­beszélik a csapat munkájával, a ta­vaszi bajnokságban való szerepléssel kapcsolatos feladatokat Üj útra lépett az MVSC sportkör elnöksége, az új szakosztály vezetés, Károlyi József edző, arra az útaa, amely a sikerek felé vezet Sikerek felé, mert nem egyedül vágnak neki az akadályoknak, hanem közösen a sportkör lelkes, sok ezres szurkoló­táborával, régi vasutas szívvel, amely képes a legnehezebb akadályokat is sikerrel leküzdeni. A múltat, a me lyet felelevenítettem, az építő kri ti ka tükrében, csak rossz emléknél tekintsék. Ne foglalkozzanak vele, ne vitázzanak, mert az nem fogja a ha­ladást, a gyorsabb fejlődést szolgálni. Innál inkább bátrabban beszéljenek a máról, a holnapról, s ne csak be­széljenek, hanem tevékenykedjenek is, hogy még eredményesebbé tehes­sék a labdarúgó szakosztály munká­ját Nem Intrikára, hanem alkotó vi­tákra van szükség. S ha ennek szel­lemében kívánnak cselekedni és ösz- szefogni, a lelkes, sok ezres vasutas szurkolót és a város sportszerető kö­zönségét, akkor minden támogatást megszereztek a csapat tavaszi ered­ményesebb szerepléséhez. Az Őszi bajnokság befejezésével néhány vitás kérdés maradt meg­válaszolatlanul. Ügy gondolom, hogy a cikk elolvasása után ezek a kér­dések ma már egyre inkább a múlt kérdései, mert őszintén és nyíltan beszéltem róla. Minden bizonnyal megnyugtatóig hatnak majd a vasu­tas sporttársadalomra. Remélem elég erő lesz a becsületes szurkolókban ahhoz, hogy az intrikusokat — akik esetleg támadólag lépnének fel az új vezetéssel szemben —. kiközösítsék soraikból. Ne feledjék, hogy ez közös ügy. Nem egyes emberek, hanem egy sportkör, sok ezres, lelkes szur­kolóval rendelkező nagymúltú egye­sületről van sző. E néhány gondolatot kívántam papírra vetni az MVSC NB Il-es labdarúgó csapatával kapcsolatban. Megállapításaimat bizonyára nem tekintik majd százszázalékosnak. De kérem, hogy kezeljék úgy, mint egy egyesületen kívülálló, de az egyesü­letet szerető újságíró véleményét DRÁGÓS GYULA Hatalmas küzdelmek, kemény Játék a teremkézilabda bajnokság első fordulóján Január 2-án. a Sárvári úti iskolá­ban megkezdődtek a teremkézilab- da bajnokság küzdelmei. Nagy ér­deklődés előzte meg a találkozókat. A Kézilabda Szövetség vezetői. La­katos Henrik. Csonka György. Sáro­st András. Menyhért László, Földi Károly a kora reggeli órákban nagy igyekezettel készítették elő a torna­termet a mérkőzésekre. Az olvasó nem is képzeld, milyen erőfeszítéseket kellett tennxök a sportvezetőknek, hogy a mostoha körülményeket le­küzdve. a mérkőzéseket megrendez­hessék. Külön köszönetét érdemel az iskola vezetősége, hogy segítséget nyújtottak és lehetővé teszik a baj­nokság lebonyolítását. Kilenc ómkor kezdődtek a mér­kőzések és egyfolytában az esti órá­kig tartottak. Egy-egy találkozó sok­szor hatalmas küzdelemben dőlt el a szerencsésebb csapat javára. A legtöbb mérkőzésen kemény össze­csapásokat láthattunk, színvonalas, jó játékot, szép akciókat csak elvét­ve mutattak a csávátok. Részletes eredmények? Szuhavölgyi Bányász—DVTK női 16:2, Borsodi Bányász—Szuhavölgyi Bányász, férfi 25:10, Borsodi Bányász I.—Borsodi Bányász II., női 16:11, Putnoki Bányász—Szuhavölgyi Bá­nyász, férfi 22:17, Borsodi Bányász l. —DVTK. női 17:4, Putnoki Bányász —Borsodi Bányász, férfi 13:13, Or­mosbányai Bányász—Edelényi Bá­nyász, férfi 18:15, Miskolci Bányász —Testnevelők, férfi 23:15. DVTK— Ormosbányai Bányász, férfi 21:16, Miskolci Bányász—Edelényi Bányász, férfi 32:16, Testnevelőkr-Di. Kohász, férfi 27:11. Legutoljára játszották le a nagy érdeklődéssel kísért rangadót, zsú­folt nézőtér előtt. Már a mérkőzés előtt „izzó" volt a hangulat, még f játékvezető indító sípjele el sem hangzott, máris megkezdődött a két szurkolótábor hangpárbaja, amely a mérkőzés utolsó pillanatáig sedate szünet nélkül harsogott, igazi „rang­adó" hangulatot teremtve. MMTE-DVXK 27:21 Vezette: Banal. A csapatok összeállításai MMTE: Szopkó, Fázoid. Papp, Szőke, Sándor, Nemes, Menyhért, Tisza. DVTK: Kuhta, Duró, Hüóczki, Va­das, Tömörszki, Voszka, Tóth, Ot- mény, Sztányi, Selmeczi. Nagy iramban kezdődöd a mérkő­zés. Az első támadások a DVTK gól­jaival fejeződtek be. Lassan a Mun­kás is támadásba lendült és a roha­mok meghozták az egyenlítést. Utána kiegyenlítetté vált a játék és egymás­után estek a gólok, hol az egyik, hol a másik kapuba, de most már egy­formán, csak a félidő végefelé sike­rült a Munkásnak két góllal elhúz­nia a DVTK-m. Szünet után hosszú ideig folytató­dott a kiegyenlített küzdelem, a co­lok most is felváltva estek mindkét csapat hálójába. Még az első percek­ben a Vasasnak sikerült kiegyenlí­tenie. de utána a Munkás mindjob­ban játszva, biztosan nyerte a mér­kőzést. A mérkőzés nem hozott színvona­las játékot, nem láttunk igazán szép akciókat, inkább küzdelem, sokszor talán túlkemeny küzdelem folyt a pályán. A gólok egyéni játék után születtek. Az első félidőben a DVTK játszott jobban, szünet után az MM­TE lelkesebben küzdve, fölénybe ke­rült és rászolgált a győzelemre. Banai József viszonylag jól vezette a játékvezetői szempontból elég ne­héz mérkőzést. Hibájául lehet felró­ni. hogy nem torolta meg minden esetben a kemény, sokszor dxerva be- lemenéseket, — szabálytalanságokat, nem adott „heteseket’’ még indokolt esetben sem. nem élt többet a faálH- tás jogával. — viszont ezek mindkét csapatot egyformán sújtották. Az MMTE legjobbjai: Nemes. Fá­zoid, Szőke. Sándor. A DVTK-bÓl Selmeczi. Tömör szki, Hilóczki érdemel dicséretet. ten) SPORTHÍREK A Miskolci Előre Sportkör január 5-én délután 4 órakor a József utcai sporttelepen a labdarúgó szakosztály tagjainak részvételével értekezletet tart. Simonyi Hiklós edző értékeli a megyei első osztályban szereplő csa­pat, valamint az ifjúsági csapat őszi szereplését. A sportkör felhívja a labdarúgó szakosztály tagjainak fi­gyelmét hogy pontos időben Jelen­jenek meg. A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség DVTK repülő-klubja meg­kezdte ez évi repülős toborzását. Azokat a fiatalokat, akik kedvet éreznek e nagyszerű sportág iránt, szeretettel várják klubhelyiségükben (Miskolc, II. kerület, Maros utca 1.) Az ünnepek alatt nemzetközi lab­darugó mérkőzéseket játszottak. Az olimpiára készülő jugoszláv váloga­tott 5:0 arányban győzte le Marokkó együttesét. A leningrádi Zenit 3:l-re győzte le Dzsakarta labdarúgó csa­patát. Nagy meglepetés született a leg­utóbb lejátszott nemzetközi kézilab- damérközések során. Csehszlovákia a világbajnok svéd csapatot nagy meglepetésre 21:13 (9:8) arányban győzte le. A Dánia—NDK mérkőzés 18:13 (9:5) arányban végződött. Szépszámú közönség előtt, a já­tékidő első perceiben kiegyenlített volt a játék. Felváltva hullottak a kosarak, de a diósgyőriek mindig ve­zettek egy-két ponttal. A félidő vége felé remek hajrába kezdtek a hazai csapat játékosai és sikerült 11 pon­tos vezetést szerezniük. A második félidőben is a DVTK Irányította a játékot. Amikor a TF egyik legjobb­ját, Hegedőst kipontozták, akkor a hazaiak kissé könnyítettek. „lélek- zethez" jutott a TF és lelkes játé­kukkal igyekeztek megakadályozni a még nagyobb arányú vereséget. A diósgyőri csapatban több cserét al­kalmaztak. A fiatal játékosok nem keltettek csalódást. Ha a diósgyőri lányok a második félidőben nem könnyűének, akkor sokkal nagyobb arányú lehetett volna a győzelem. Kosárdobók: Káló I. (28). Pusztai (13). Kamarásné (12). Káló M. <lt>. Horváth és Lajkó (4—4.) Bartha (2). Szukup M. (1). A győztes csapatban ezúttal Pusz­tai játszott a legjobban, de Kama­rásné. a két Kaló-lány. Szukup M. is megtették kötelességüket. Biztos győzelem Dióngyűri VTK — Tentnrrelési Fői,kóla 74:50 (58 :27)

Next

/
Thumbnails
Contents