Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

esZARMAOTARORSZAO 5 Fiatalok városa az NOK-ban Ha Stallnstadt lakosai a „régi há­zakról” beszélnek, ezek alatt az 1952- ben és 1953-ban épült nagy. világos lakótömböket értik. Azóta évenkint új lakónegyed épült. Stalinstadt ma még az egyetlen t’á- ros a Német Demokratikus Köztár­saságban, amelyben nincs társbérlő és albérlő. Stalinstadt abban is egyedülálló ma még az NDK-ban. hogy itt min­den üzem. minden műhely és üzlet szocialista tulajdonban van. A városnak kb. 21 ezer lakosa van. Hogy pontosan mennyi, azt még a polgármester sem tudná megmonda- ! ni. egyrészt, mert szinte naponta jön­nek a városba újabb családok, s más­részt. mert a legkisebb jövevények nem kérnek letelepülési engedélyt, csak egyszerűen betoppannak, még­pedig elég szép számban, minthogy a város lakosainak átlagos kora 26 esztendő. 1000 lakosra évente 26 új­szülött jut. Nem csoda tehát, ha Sta- línstadtban a fő közlekedési eszköz 7 gyerekkocsi. S ha kinőttek a oue- rckkocsiból? Nos. akkor sincs sem­mi baj. Mind a négy városrésznek megvan a saját, korszerűen berende­zett, nagy bölcsődéje és napközi ott­hona. úgyhogy az anyák nyuqodtan mehetnek dolgozni. S ezzel a lehető­séggel bőségesen élnek: a 21 ezer la­kos közül 14 ezren dolgoznak — 1000-eti a vaskohászati kombinátban, s a többiek részben a cementgyár, ban. az épitöoállalatnál, a húsáru- kombinátban, a kenyérgyárban, a téglagyárban, a kereskedelem terü­letén. az öt iskolában, vagy az igaz­gatás területén. E munka mellett a népfront-bi­zottságok nagy gondot fordítanak a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének kérdéseire is. Az elmúlt évben igen Jól bevált jogi előadásokat az idén is megtartják az új termelőszö­vetkezetekben és tsz-községekben. Megszervezik az új tsz-tagok látoga­tásait a hasonló körülmények között dolgozó régi tsz-községekben. így például a hegyközi új tsz-falvak szö­vetkezeti parasztjai Fancsal termelő­szövetkezeti községet keresik fel. hogy az ott szerzett tapasztalatok felhasználásával végezzék műnké ló­kat. A népfront segítséget nyújt majd a magyar—szovjet mezőgazda­sági napok megrendezéséhez is. A terv szerint a megyében öt tájanké­A Hazafias Népfront Borsod me- gyei bizottsága a napokban készítette el az első félév gazdag munkaprogramját, amelyet elfoga­dásra rövidesen az elnökség elé ter­jesztenek. A sok ötletet tartalmazó tervet a tanácsokkal és a különböző szervekkel közösen valósítják meg. ..A csúcstalálkozó sikeréért” jel­szóval széleskörű politikai mun­kát szerveznek a megyében. Feb­ruár végén összehívják a borsodi békeharcosok találkozóját, majd ezt követően sokszáz kisgyűlést tartanak a városokban és községekben. A gyűléseken felszólalók állásfoglalását pedig eljuttatják az Országos Béke­tanácson keresztül a csúcstalálkozó színhelyére. Ebben az Időben „A népek ba­rátsága” körökben előadásokat tar­tanak. amelyeken értékelik Adenauer bonni kancellár háborús mesterkedé­sét és a Szovjetunió szerepét és erő­feszítéseit a világbéke biztosítására. Tervezik még. hogy a miskolci, sá­toraljaújhelyi és az abaújszántói já­rásokban ha tár-találkozókat tarta­nak. fi azokon a magvar es csehszlo­vák békeharcosok kölcsönösen kicse­rélik állásfoglalásukat a csúcstalál­kozóval kapcsolatban. A program szerint megszervezik a háborúban részt vett veteránok és fiatalok ta­lálkozóját is. ljgy tervezi a Hazafias Népfront. ^ hogy rendszeres politikai fel- világosító munkával az idén tovább emeli a községfeilesztési munkában résztvevők számát. Felkérik a mar színész, katona, mérnök, világjáró, mozdonyvezető szeretne lenni. A munka megmutatja a holnapi örömszerzés forrását, lehetőségeit. Ez alapvetően reálisabb alapokra he­lyezi a gyerek elképzeléseit, terveit. Később — ha egyelőre mostohák is a körülmények — elkezdődik a bádo­gos, lakatos, famunka, s idővel a vilIamosmechaniká*is bevonul a gya­korlati foglalkozások közé. Ennyiféle foglalkozás egészségesen formálja az érlelődést. S van az újszerű oktatásnak egy másik érdekessége is. A tanmenet nem tesz különbséget lányok és fiúk között. A lányok is megtanulnak bánni a szerszámokkal, ugyanakkor! a fiúk megismerkednek a tű. cérna használatával. Később aztán, ha fel­nőnek, nem tartják a férfiú büszke­ség elleni merényletnek, kompromit- tálásnak, ha fel kell varrni egy gom­bot. Az iskola előtt most újabb tervek vannak. *A komolyabb szakirányú ta­nításra üzemi szakembereket kérnek fel. így még könnyebb lesz a tanulás, közelebb kerülnek a gyerekek az élet valórágához. A tanári szobában vá­rakozva, találóan jegyezte meg az egyik fiatal tanárnő: — A mi szavunk nem tűnik frázis­nak, ha az új. megváltozott életünk­ről beszélünk. Csak az ablakon kell kinézni, s előttünk az élő valóság: új épületek, parkok, utak. gyárak. A munka eredménye ez is. A bar- cikal fiatalok mér korán megtanul­ják ezt becsűin». Ezt segíti a gondos, aprólékos munkára nevelés is, a po­litechnikai oktatás. Garami Ernő tot. valamint a „Szülőföldem segíté­se" akcióban résztvevőket, hogy a községek részére 100—120 kisebb lé­tesítmény tervét készítsék el társa­dalmi munkában. Ezenkívül 8 ter­melőszövetkezetben szeretnének tár­sadalmi összefogással bekötőutat A Vietnami Képzőművészeti Kiállítás Ha átmenetileg' csődöt mond egy konyhai villanykapcsoló, kis ügyes­kedéssel, egy csavarhúzóval sokszor könnyen lehet rajta segíteni házilag is. Mégis sokan szakemberhez for­dulnak. Sokszor mosolyogni való el­tekkel lehet találkozni; felnőtt embe­rek szinte gyerekes tapasztalatlan­ságot árulnak el a legegyszerűbb szerszámok használatát illetően. A fenti megjegyzéseket Kazincbar­cikán, a központi általános iskolában jegyeztem fel. A politechnikai okta­tásról beszélgettünk Zombori Sándor helyettes igazgatóval. Megvallom, arra számítottam, hogy majd jól fel­szerelt műhelyről # beszél nekem, benne gyalupad, esztergagép, huza­lok, műszerek, szerszámok. Kissé el­mosolyodik az igazgató helyettes, mi­kor mindezt említem, jeléül annak: ma meg más a helyzet Kazincbarci­kán, de talán mósütt is. hiszen a politechnikai oktatás még új fogalom a ml iskoláinkban. ÜJ fogalom, de máris megvan az életereje. Ősszel kezdődött a politechnikai oktatás az,iskolában, s ez a negye­dik-ötödik osztálynak a heti tanme­netben két-két órát jelent. Hogy mi­ért más a helyzet, mint gondoltuk? Először is azért, mert az iskola szép. nagy, modern vonalú, a tervezésnél azonban még nem számoltak azzal, hogy új tantárggyal bővül az iskolák tematikája. A politechnikai oktatás, vagyis a munkára való nevelés már műhelyt is kíván. Erre az építkezés­kor még nem számítottak. S mivel az élet igényelte az új lépést, hát mégis csak kellett megoldást találni. A Bor­sodi Vegyi kombináthoz fordultak az iskola nevelői, vezetői, s mivel a diá­kok szüleinek nagy része ott dolgo-. zik, könnyebb volt az érvelés is. Az üzemben meghallgatták a tanárokat s az iskola közelében kaptak egy mű­helyt az egyik nagyobb épületben. Itt kezdődött meg a barcikai nebulók politechnikai oktatása, a műit év szeptemberében. S hogy el ne felejt­sük, nemcsak műhelyt adtak, hanem mintegy 10 000 forintnyi értékben anyagokat, szerszámokat, s külön­böző tárgyi segítséget Is. Először papírválogatással indult a foglalko­zás s most már ebben kellő ügyes­séget szerezvén, a könyvkötészet lesz a következő láncszem. Az iskola ko­pottas naplóit a politechnikai mű­helyben már a fiatalok varázsolják újjá. Az első eredmények láttán máris bizakodóak a tanárok. A fia­talok hamar megkedvelték az új tan­tárgyat. talán azért Is. mert oktató tanáruk ügyes, gyakorlati ember. Szakáll Imre foglalkozik a tanítvá- nyokkal. Az apja asztalos volt, s mi- . vei annakidején a műhelyében sok- ’ szór megfordult, ismeri a szerszámok használatát, forgatását. — Nagy jövőjét látjuk a politech­nikai oktatásnak — sorol‘a Zombori elvtárs — a nevelőnek könnyebb ki­kutatni, felismerni a gyermek érdek­lődését, bizonyos foglalkozások Iránti vonzódását. S így könnyebben tud majd szakmát választani. Ismerjük a gyerekkor nagy útkere­sését A fiatal élet nem éppen leg­könnyebb évei ezek. Az ifjú ember Eletrenevelés — munkával A csúcstalálkozó sikeréért A Haxafla* Népfront tértéiből 300 ezer íorint könyvekre A csinovnyik halála A Béke-Vili «tanács elnöksége ha­blzottságoknak. hogy széleskörűen ünnepeljék meg Anton Pavlovies Csehov, a nagy orosz Író születésé­nek 10«. évfordulóját. Az évforduló tiszteletére magyar összes művelt. Az alábbi novella e kiadásban Jelent meg. Egy kii'áló szép estén a nem ke­vésbé kiváló Ivan Dmitries Cservjn- kov, hagyatéki végrehajtó, a föld­szinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörkö­dött a ..Corneville-i harangok"-ban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirte­len ... Elbeszélésekben gyakorta ta­lálkozunk ezzel a , .hirtelen"-nel. Igazuk is van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meg­lepetésekben! Nos: Cserejakov arca hirtelen elfintorodott. szeme kidül­ledt, lélegzete elállt... leeresztette szeme elől a látcsövet, előrehajtft és... hapci!!! Amint tetszik látni. — tüsszentett. Tüsszenteni sehol, senkinek sem tilos. Tüsszent a pa­raszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a valóságos titkos ta­nácsos is. Mindenki tüsszent. Csero- jakov nem Is jött zavarba, megtöröl­között zsebkendőjével és. mint ud­varias ember, körülnézett: nem za­vart-e meg valakit tüsszentésével? Ekkor azonban menthetetlenül za­varba jött. Észrevette, hogy a zsöllye első sorában az előtte ülő öregúr kesztyűjével törijlgeti tarkóját s ko­pasz fejét és valamit mormol hozzá. Az öregúrban Cservjakov felismerte Brizzsalov államtanácsost, a közleke­dési minisztérium tábornoki rangban levő főtisztviselőjét. „Ráprüszköltem! — Qondolta rös­te Iked ve Cservjakov. — Nem a fő­nököm. más hivatalban szolgál, de mégiscsak kínos. Bocsánatot kell Cservjakov köhécselt. Iclsölcstéi'cl előredőlt, és a tábornok úr fűiébe OH ük Géza: Iskola a határon <*. kíínvvérnl EGY RÉGEBBI élményemet jut­tatta először eszembe Ottlik Géza regénye. Büvészfélc ember érkezett Tálunkba, szegényes kíséretével. Nem tudom már, mi okból, miből nem. — megnéztem produkciójukat. Gyászos, műfajilag meghatározhatatlan kínló­dás volt az, amit elkövettek. Az elő­adást követő napok valamelyikén összeakadtam a ,,mcster"-rel. Legna­gyobb meglepetésemre más embert ismertem meg személyében, mint vártam. Nagyon rokonszenvesen adta *elö, hogy szívből utálja erőltetett bo­hóckodását. kínszenvedés számára azt csinálni, amihez semmi kedve. Valamikor — nem lényeges milyen — kényszerítő körülmények folytán került erre a pályára. Később elfá­sult. Üresnek, tartalmatlannak érezte életét. Mintha kényszerzubbonyban élne. A szerencsétlen sorsú embert azóta is számontartja emlékezetem. Nem véletlen, hogy Ottlik Géza könyvé­nek olvasása közben újra felidéző- dött bennem. Nem kényszeredetten bohóckodó, bűvészkedő mesterembe­rek a könyv szereplői. Azaz, hogy foglalkozás szerint nem, de valójá­ban igen. Hogyan éltek, mivé fejlődtek a gyerekek az 1920-as években egy ha­tármenti kadétiskolában — ez a re­gény témája. Miről is van szó?... A kis Both Benedek annakidején afféle iskolakedvence volt — nem is szólí­— Bocsásson meg. mélls ... uram, leprüszköltem... nem szándékosan tettem... — De kérem, semmi az egész ... — Bocsásson meg. az istenre ké­rem. Igazán nem ... igazán nem aka­rattal ... — Jaj, hagyjon békén kérem! Ne zaklasson már! Cservjakov még jobban zavarba esett, bambán elmosolyodott és lel­nézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul el* fünf. Nyugtalanság gyötörte. Szünet­ben odalépett Brizzsalovhoz. egy da­rabig szaladt mellette és félénkségét leküzdve, megszólította: — Az imént leprüszköltem, mélts... uram ... Bocsásson meg ... En iga­zán ... Nem azért, hogy... — Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet és maga még mindig ugyan­azt hajtogatja! — szólt rá a tábor­nok és türelmetlenül mozgatta alsó állkapcsát. „Azt mondja, elfelejtette, a sze­méből meg csak úgy árad a gyűlöl­öd — gondolta magában Cservjakov és gyanakodva pillantott a tábornok­ra. — Beszélni sem akar velem. Meg kellene neki magyaráznom, hogy nem szántszándékkal tettem... hogy ez a természet törvénye, más­különben még azt gondolja, hogy le akartam köpni. Ha most nem gon­dolja. később eszébe jutr Cservjakov hazaérkezvén, előadta feleségének akaratlan udvariatlansá­gát. Úgy találta, hogy az asszony igen könnyen fogja fel a történtekét, előbb egy kissé megijedt, de amikor megtudta, hogy Brizzsalov más hiva­talbeli, mindjárt megnyugodott. — Tudod mtt. mégiscsak menj el hozzá bocsánatot kérni = ajánlotta azután. — Nehogy azt higyje, hogy nem tudsz illendően viselkedni jó társaságban. — Éppen erről van szó! Bocsánatot kértem tőle, de ö valahogyan fur­csán fogadta... Egy jó szót se szólt. Meg nem is colt rá idó. hogy meg­beszéljük a dolgot. Másnap Cservjakov felöltötte va­donatúj hivatali egyenruháját, meg- nyiratkozott és elment Brizzsalov­hoz bocsánatot kérni. A tábornok fogadószobájában már rengeteg ké­relmezőt talált, s közöttük megpil­lantotta magát a tábornokot is. aki már megkezdte a fogadást. Miután néhány kérelmezőt meghallgatott. Brizzsalov végre CtervjaJcovra emel­te tekintetét. — Tegnap az Árkádia-szinházban. ha méltóztatik rá emlékezni, mélts... uram... — kezdte meg előadását a hagyatéki végrehajtó. — Tüsszentet­tem, és véletlenül... lefrecskeltem... — Hát ezek meg miféle... Ilyen semmiséggel zaklat... Nos. mit kíván? — fordult a tábornok a so­ron következő kérelmezőhöz. „Beszélni sem akar velem! — gon­dolta Cservjakov elsápadva. — Te­hát haragszik... Nem, ezt nem hagy­hatom annyiban... Meg kell neki niagyaráznom... Amikor a tábornok az utolsó vára­kozóval is végzett és megindult bel­ső szobái felé, Cservjakov utánave- tette magát: — Mélts... uram! — motyogta. — Ha zaklatni bátorkodom a mélts ... urat. úgy ez kizárólag a bünbánal érzületéből fakad! Hiszen nem szánt- szándékkal tettem, ezt méltóztatik A tábornok bosszús arcot vágott, és lemondóan legyintett. — De hiszen ön csúfolódik velem.* tisztelt uram! — recsegte, és azzal* eltűnt az ajtó mögött. 1 „Már hogyan csúfolódnék? — mór-* fondirozott Cservjakov. ’ — Szó sincs itt semmiféle csúfoló-* dúsról! Ilyen nagy úr, aztán mégse' érti meg! Nos, ha Így van. bezzeg1 nem kérek több bocsánatot ettől a* nagyképü alaktól! Vigye el az ördög!' Levelet írok neki. de személyesen' nem megyek el hozzá többé. Nem' énT' 1 Ekképpen gondolkozott Cservja- j kov hazafelé menet. Azonban nem' írt levelet a tábornoknak. Gondolko­dott, gondolkodott, de sehogyan sem sikerült kieszelnie, hogy mit írjon. Másnap mégiscsak személyesen kel­lett elmennie hozzá kimagyaráz- kodni. 1 — Tegnap nem azért zaklattam mélts... uramat — motyogta, amikor: Brizzsalov kérdő tekintetét ráemelte hogy csúfolódjam. amint azt teg­nap mondani tetszett. Csupán azért', jöttem, hogy bocsánatot kérjek, ami­ért tüsszentettem és lefrecskeltem'. mélts... uramat... Eszembe se ju­tott, hogy csúfolódjam. Hogyan is' mernék én csúfoiódni olyan nagy úr-', ral, amilyen mélls... uram? Ha a! magunkfajta ember csúfolódásra ue-1 temednek, akkor izé... hová lenne] akkor a tisztelet, a tekintély tisztelt- te... egyszóval... ' — Takarodjék előlem! — hördült' fel a tábornok, elképedve és egész* testében remegve. * — Tes-séék? — kérdezte suttogó i hangon, a rémülettől ájuldozva * Cservjakov. t — Takarodjék!! — ismételte p td-t bornok, és dobbantott lábával. * Cservjakov bensejében valami * megszakadt. Se látott, se hallott. * úgy vonszolta magát az ajtóig, majd* kiosont az utcára, és roskadozva r/-* Indult. Gépiesen hazaért, s vadonut-* új egyenruháját le sem vetve, végig-* feküdt a díványon és... meghalt. * tották másként csak becenevén: Bébé, gyere velünk, Bébé szólj en­nek, annak ... Legjobban az egy év­vel előtte járó Halász Péterrel, diák­nevén Petárral értették meg egy­mást. Mindketten a kadétiskolába ke­rültek. Petár előbb, Bébé később. A kis Benedek még gyanútlan várako­zással van tele. Azt reméli, hogy folytatódik eddigi élete. Sőt, többet remélt ennél. Azt, hogy a civilélet „sallangjai”-tól, annyi színészkedés- töl távol, mint leendő katonatiszt igazában szabad ember lehet. Nos, találkozik a két volt Jóbarát. Az újonc, mint régen, Petárnak szólítja bárátját. — Szervusz Benedek! — hangzik a válasz. Nincs Bébé, nincs a találkozás kitörő öröme, helyette bizonytalan hang van, kurta-furcsa mosoly. Bébé ezt nem érti. A későbbi Benedek már igen, bár elfogadni nem tudja. „Ott tartottam, hogy fel akar­tam nyeríteni örömömben; tehát egyszerűen „Hé!” vagy „Szia!", vagy hasonló ordítással csapkodnom kel­lett volna Petár hátát, hülyén ug­rándozva. Ehelyett megzavarodva, érthetetlenül csak annyit mondtam] „Hát felvettek!” Miért?..." így emlékszik vissza a már férfi Both Benedek az akkori találkozásra. A normális ember ilyesmi hangulatú találkozást vár hasonló esetben. Bébé megzavaradottan áll, mint akit fej­bevertek. Egy baltafejű fiú ébreszti annak tudatára, hogy katonai neve­lőintézetben van, egy durva, „Mit bémulsz?”-szal. NINCSENEK ebben a regényben meghökkentő tragédiák. A halkszavú sorok között mégis tragédia feszül. Naponként, percenként tapossák sár­ba az emberi önérzetet, az emberi méltóságot. Nem degenerált köz­hülyék ezek a gyerekek. Ottlik mű­vészetének e könyvben az a legfőbb erénye, hogy bizonyítja: az egyéniség ígéretekkel járja be a kálváriát A gondolkodó, szabadságszerető ember­nek nem lehet megrendítőbb élmé­nye, mint azt látni, miként vadítják el a többre, nemesebbre érdemes embert Vannak ezek között a gyere­kek között valóban Horthy hadsere­gébe való, már eltompult érzelmű, ész­járású palánták is. Az értékesebbek lelkivívódása érdekesebb számunkra. Lázítanak ezek a sorok. Mint a még repülni nem tudó, magukra hagyott kismadárkák vergődnek ezek a sze­rencsétlenek a militarizmus testi és szellemi dresszűrájában. Ottlik Géza regényének olvasása közben részeseivé leszünk a gyerekek gyötrődésének, mi is halljuk a barbár horthysta tiszthelyettes ordítását* buta, fülbántó röhögést. A katonai Iskola minden napja sivár, egyhangú. Ezt a sivárságot az unalmasság leg­halványabb árnyalata nélküi adja vissza az író. Finoman árnyalt, mű­vészi eszközökkel vetíti elénk a nö­vendékek lelkivilágának, jellemének, magatartásának megváltozását. Meg­annyi kisiklott élet vádolja a hor­thysta katonai nevelést És ha elol­vastuk a könyvet, nemcsak a katonai iskolára gondolunk, hanem az egész ellenforradalmi rendszerre. A határ­menti Iskola csak egyetlen része, in­tézménye ennek az egészében bűz- hödt életmérgező légkörnek, rend­szernek. A rész jellemző az egészre. ÉLVEZETES olvasmány az „Iskola a határon”. Témája érdekességét fo­kozza a szerencsés előadásmód. Ott­lik regényén érződik a modem, nagy regényírók hatása. Nyelvezetet élén­kíti az író humora, fanyar iróniája. (nagy z.) A Borsodi Szénbányászati Tröszt /ervezeti tröszibizottsága elké- te a hozzájuk tartozó kultúrln- r.ények ez évi költségvetési ter- \ A bányász kultűrotthonok 420 ezer forintos támogatást kannak cb­i ben az évben. Könyvtárfejlesztésre pedig 300 ezer forintot fordítanak. A- költségvetési terv ismeretterjesztő- előadásokra 100. a gyermekszak kö- » rök fejlesztésére pedig 90 ezer forin- • tot irányoz elő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents