Észak-Magyarország, 1960. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
eSEAinMGTAROCSZAG Az indonéz versek fordítója Üjdonság? Sznobizmus? Komoly munka? — Mi ez? — kérdezhette bárki, amikor az Eszakmagyarország- ban, a Diósgyőri Munkásban, vagy a Borsodi Rádióban indonéz versekkel találkozott: egy távoli nép költészetével — Magyarországon első ízben! Mi ez? — kérdezhettük mindnyájan. Valami Pestről elbújt nyelvész dolgozik itt öreg napjaiban? A fordító neve azonban mindezekre rá-» cáfolt: Emyey Gyula, fiatal borsodi költő. — Hogy került kapcsolatba Indonéziával? — kérdeztem. — Elsősorban a* keleti országok csodálatos ereje, Szabadságvágya és épitőmunkája ragadott meg. s az a rengeteg — még feltáratlan — kul- túrérték, amit Európa — művészete számúra — jelenleg még 'felbecsülni sem tud. A hozzávezető út. pedig Rahn ju Put rántó indonéz barátom volt. aki végtelen lelkesedéssel, segftenl- ;>karóssal tanított meg az indonéz nyelv alapismereteire. Természetesen elvtanórák hamarosan véget- értek. amikor kézhez kaptam az első edeti műveket. — Szeretném megérdeklödni. hogy milyen munkákkal rendelkezik je— Elkészítettem a 15 költő verséből álló antológiát, hogy a nevesebb költőket említsem: Chairil An war. Asrul Sani. Rivai AP»n. Nugroho. Sengodjo. Yumin. Walujati. Mutiara. Sanoesi Pane. Amal Hamzah. At- ma<jja. A versek között találunk szerelmes, tájleíró, szociális és filozofikus költeményeket. Gyűjteményemről értesítettem a Magvető és az Európa könyvkiadókat. Mindkettő az antológia tartalmától és művészi szintjétől függően hajlandó vállalni azok kiadását. — A .,beavatottaktól” úgy hallottam. szótárt is készít. — Igen. Ennek szükségszerűségéi a közelmúltban megélénkült indonéz —magyar csere teszi sürgőssé. Elsőrendű feladat az. hogy a két tiép egymás nyelvén érintkezzen, s a közvetítő nyelvet kiküszöbölje. így született meg bennünk az elhatározás, s nyugodtan mondhatom, hogy Rahaju A nagy érdeklődésre való tekintettel egy héttel meghosszabbították a vietnami kiállítást Miskolc dolgozói rendkívül nagy érdeklődést tanúsítanak a nagy sikerű Vietnami Képzőművészeti Kiállítás iránt A Herman Ottó Múzeumban megnyílt kiállítás valóban híven tükrözi a hősi vietnami nép életét a képzőművészeti alkotások tükrében. Különösen nagy érdeklődést kelte- i vietnami nép felszabadulásának hősi harcait ábrázoló képzőmü- ’észeti dokumentumai. Külön értéket képvisel az az új művészeti irányzat amely a többezer éves. ősi vietnami művészeti kultúra hagyományait ötvözi össze a szocialista tematika szempontjaival. A múzeum, valamint a látogatók kívánságára a vietnami nagykövetség hozzájárult ahhoz, hogy ezt a kiállítást január 31.. vasárnapig még Miskolcon tarthassák. Felhívjuk a közönség figyelmét arra. hogy ezután agántanár, kór* Átépítik a 40 éves miskolci művésztelepet Miskolcon 1920-bán alakították meg a borsodi képzőművészek a mű- észtelepet, ahol fennállása óta több mint 200 festőművész töltött hosz- szabb-rövidebb »Időt. A müvészteiep egy részét a felszabadulás után más célokra használták. Hivatalokat és a bányaipari technikum diákotthonát helyezték cl benne. Ezek az intézmények most kiköltöztek, s a teleo fennállásának 40. évfordulója alkalmából a művésztelepet fél millió forintos költséggel az idén átépítik. A ' átépítés során 8. műteremmel ellátott lakást alakítanak ki és kollektív Kemény Egon a miskolci színház számára írt zenét a darabhoz. Muzsikája — bár nem áll hangulati egységben a színpadon folyó játékkal, főleg annak történésl idejével — jó aláfestést ad a játéknak, helyenkénti groteszkségével aláhúzza a mondanivaló szatirikus élét. Egyes dalbetétei nagyon kedvesek, míg mások ugyancsak inkább Brechtre emlékeztetnek. A színház zenekarát Herédy Éva tanította be és az előadáson is ő vezényelte. Jó művészi munkájával sikerült megteremtenie az ö&szhangol a színpad és a zenekar között és áthidalnia a bemutató apró zökkenőit. A Doross János koreografálta néhány tánc sok újat nem hozott. Hangulatosak táncai, dciüt keltők, de eléggé ismertek. Ütő Endre díszletei jó keretet adtak a játékhoz, a második és negyedik felvonás díszlete jól tükrözte a luxushotelt.', legjobban mégis — a maga szerénységében — a harmadik felvonás díszlete sikerült. A Molnár Sári tervezte ruhák nagyon szépek, ízlésesek. Ax előadás szereplői általában: tudásuk javát nyújtva jelenítették meg figuráikat, de egyes alakítások nem mentesek bizonyos ismétlődésektől. Samuel Tapplebot dúsgazdag, gátlástalan üzletember alakjában Né- methy Ferencet láttuk. Egészében .jó karikatúráját adta az amerikai pénzimádatot megtestesítő Uncle Samnek és. hogy alakításában mégis találkozunk már ismerős jellemzőkkel, azt részben a szövegkönyv! adottságoknak, részben pedig a művész sok más szerepe hasonló jellemzőinek tudhatjuk be. A francia üzletasszonyt Ná- dassy Anna formálta igen találóan, sok vitalitással, művészien. El tudta hitetni velünk, hogy ravaszságban túltesz a sok hájjal megkent amerikai üzletembereken. Robert, a szerelmes francia fiatalember megjelenítésében Latínovits Zoltán kedves, szimpatikus ifjút adott, de nem hallgathatjuk el, hogy játékában bízo- nyosfokú modorosságot látunk. (A Vannak még kísértetek-ben nagy sikert aratott gesztusait, játékát kár ismételgetni.) Az izig-vérig amerikai flapper Clarat formáló Balogh Emese látéka egyenetlen. Amíg — az első két felvonásban — a rideg, üzleti számításokkal élő lányt formálja, kissé merev, erőltetett, de amikor az üzletemberből szerelmes lánnyá válik, megtalálja önmagát és igen sok hitelességgel és művésziseggel jeleníti meg a családjával szembeforduló, új életre vágyó lányt. Fehér Tibor Jászai-dijas Nathanielje jó karikatúrája volt a mindenféle üzletekkel foglalkozó amerikai ezredeseknek. Jákó Pál kortesfigurája az elóadás elején az crólcetettség érzetét kelti, később jól jellemzett ábrázolás. Boross János Elliot újságírója kissé színtelenre sikerült Demény Gyula Ulysses-e nem eléggé erőteljes, inkább a maszkjával hatott. A Briot és Betsey szerelmesnek unottságában. helyenkénti erű- szakoltságáoan. sánta mondanivalójának erős döcögőseiben. Nem tartjuk véletlennek, hogy Sardounak — sok más műve mellett — ez az alkotása teljesen feledésbe tűnt és nem hisz- szük, hogy a magyar színházlátogató közönségnek különösen nagy szolgálatot tett volna Békés István a darabnak a vastag és megérdemelt porréteg alól való kibányászásával. De nem tett jó szolgálatot a Miskolci Nemzeti Színház sem, amikor ezt a darabot műsortervébe beiktatta. Ezzel a darabbal nem lépett előre a színház sem a művészi igényesség útján, sem pedig azon az úton. amelyen a szocialista színjátszás felé kellene haladnia. Ez a darab legfeljebb néhány. pillanatnyi helyzetkomikumból fakadó derűs percet ad a nézőnek és semmi mást. Esetleg bosszúságot, mert ezzel az erővel, munkával és költséggel a színház jobb. szebb, tartalmasabb produkcióval léphetett volna a közönség elé. Ax qlöadú* nem tudta még részben sem feledtetni a darab alapvető hibáit. Horvai István kétszeres Kossuth-dijas rendező mindent elkövetett, hogy az előadást látványossá tegye és ezzel él- vezhetőségét valamennyire elősegítse. Bátran mondhatjuk, hogy túl rendezte a darabot, nagyon sok kavargást teremtett a színpadon és tömegjeleneteivel. extrémitósokra hajló rendezői elképzeléseinek színpadi megvalósításával túl is lőtt saját célján: a vékonyan csörgedező, kusza meseszálat alaposan széttördelte. A darab maga, illetve a fordítás sok motívumot vett át Brechttöl; a Koldusoperára emlékeztető motívumokkal találkozunk minduntalan. Ezek a motívumok amennyire helytállók Brecht formaliucle Sam (Samuel Tapplebo») és Madame Bellamy — Né methy Ferenc 4s Nádaaay Anna. előtti, avas színpadi alkotására esett, amelyet Békés István halászott elő a feledés lomtárából és megpróbálta nemcsak magyarra, hanem — a vastag porréteg helyenkénti lefúvásával — napjainkban elfogadhatóra is fordítani. A darabhoz Kemény Egon irt muzsikát és így született meg Sardou „Vncle Sam’-jából az ..Aranyborjú*', majd végleges címén: ..Párizsiak New Yorkban", amit a miskolci közönség pénteken este bemutató előadásban láthatott. Bevezetőben talán néhány *zót magáról a darabról Sardou annakidején — kilencven évvel ezelőtt — kigúnyolta szakköri Amerika erkölcseit, állapotait Bírálata azidötájt merész volt. Amerika már akkor magában hordta azokat az ellentmondásokat, jellemző megnyilvánulásokat, amelyek később még erőteljesebben kiütköztek, s az egész amerikai életforma jellemzőivé váltak: a gátlástalan pénzhajsza, az aranyborjú körüli tülekedő tánc, a képmutatás, a laza erkölcsi normák stb. Fennálltak ezek annakidején? Igen. Kellett őket bírálni, gúnyolni? Igen. Sardou tollára is tűzte ezeket a jellemző vonásokat, mint helytelenségeket. de megelégedett a puszta gúnnyal, sehol sem próbált kiutat keresni. Megnyugodott abban, hogy náluk, Európában, közelebbről az akkori Franciaországban nem így van. (Ez van, de nem így!) Azidötájt — — mint mondottuk —. kétségtelenül elismerésre méltó tett volt az ostorozás, de ez semmiképpen sem indokolja, hogy a darabot halottaiból feltámasszuk és mint a mai amerikai életformát a mi szemszögünkből látó és ostorozó alkotást — hatalmas költségekkel — bemutassuk. Mi a darab rövid meséje? Három francia — Robert de Rochemore márki, vagyonos párizsi fiatalember. Francis Briot hegedűművész és Madame Bellamy francia üzletasszony — a Hudson hajón megismerkednek részben egymással, részben pedig egy nagyobb amerikai társasággal: Sámuel Tapplebot dúsgazdag newyorki, mindenre* vállalkozó üzletember családjával és üzletbaráti körével. Madame Bellamy azért megy. Tapplebot- hoz, hogy a rásózott haslnttMatlan ingatlanok árát valahogy 'JSptflcsi- karja,. Briot müvészkörútrá ' indul Amerikában, Robert pedig csak utazgat, hiszen vagyonából erre bőven telik. A Tapplebot lányok zongora- tanárnője és a hegedűművész között szerelem szövődik, ugyanúgy a Tapplebot unokahúg — Clara — és Robert között. Négy felvonás érdekes és kevésbé érdekes fordulatai után Be|f- amyné visszakapja pénzét az aranyborjú-imádó Uncle SamtŐl, a fiatalok pedig boldogan egymásé lesznek. A mese keretében láthatunk egy választási bonyodalmat, egy orgiát az előkelő „Hotel Fifth Avenue"-ben, megismerkedünk egy gátlástalan kortessel, egy harácsoló ügyvéddel, egy businessmann-ezredessel és játékukból képet kapunk — mintegy esszenciába összesűrítve mindent, ami csak fellelhetoj-ossz volt az akkori Amerikában — a múlt század hetvenes évei New Yorkja egy szűk körének egy-két életepizódjáról. Az elavult, számunkra ma már vés érdekességet rejtő történetet Elbontásában. annyira kiütköznek ebből a zárt formájú darabból. Honra! — aki korábban a Koldusoperát rendelte — nem tudta, vagy nem is akarta ezt a kiütközést lecsiszolni. Dicséretet érdemel sok apró ötlete, beállítása, az előadás egésze azonban nem jelent előrehaladást Horvai munkájában és Inkább az eröltetett- ség dominál benne. Azt hisszük, nem kizárólag a rendező hibás azért, ha legjobb igyekezete ellenére sem sikerült a ma színpadán elfogadhatóvá tenni ezt az öreg drámairodalmi leletet. Hogy a darab egyáltalán elfogadható a színpadon és olykor egy- egy halvány tapsot is kivált, az — . nz egyes színészi produkciók mellett — elsősorban Horvai érdeme. pár kedves, de jellegtelen figuráival Varga Gyula és Balogh Erzsi nem tudott mit kezdeni. Szili János ügyvédje a gátlástalan, szenvtelen jogász jó alakja. Máthé Éva sok derűt keltőén formálta Csinit, az egyik Tapplebot lényt; érdekes volt. de apróka szerepével nem tudott mit kezdeni Vass Mari a kisebbik Tapplebot lány alakjában. Bánó Pál néger pincére, különösen énekszáma, figyelemreméltó. Palotay László a reklámfőnök-lelkész alakjában emlékezetes. Egészében: a Párizsiak New Yorkban előadásán olykor derülünk, de a Miskolci Nemzeti Színház az egészséges fejlődés útján egy lépést sem tett előre. Benedek Miklós műtermet, valamint — a vidéki mó- vésztelepek közül elsőként — graft* kai műhelyt is berendeznek. Az átépítés tervei most készültek' el. a munkát februárban kezdik nvejb és a nyáron már be is fejezik. . A régi művésztelep mellett a városi tanács jóvoltából a Kilián Gimnáziumnál épülő új lakótelepen újabb müvészteiep is létesül. A háti műtermes lakásokból kettőbe már be- . költöztek és a többi négy a nyárra J I készül el. Az új művész-lakóházak- | ba fiatal pesti képzőművészek telepednek majd le. Gazdag kiállítási program a borsodi múzeumokban A miskolci Herman Ottó Múzeum igen gazdag kiállítási programot állított össze az év első negyedére. Az új év első kiállítását vasárnap, január 10-én nyitották meg. A kiállításon a moszkvai Bi- ennálén nagy sikert aratott vietnami képzőművészek művei szerepelnek. Ezt követően kerül sor — a bélyeggyűjtők nagy örömére — a szovjet bé- Ivegkióllítáa megrendezésére. Február eleién Miskolc műértő közönsége Domanovszky Endre Kossuth-dijas. a Képzőművészeti Főiskola főigazgató iának gyűjteményes kiállításában gyönyörködhet. A nagy festőművész első alkalommal mutatkozik be Miskolcon. Az évnegyed utolsó kiállítását hazánk fel- szabadulásának 15-ik évfordulója alkalmából rendezik meg. A nagyszabású kiállítás keretében bemutatják a Miskolc felszabadulásával kapcsolatos dokumentumokat. valamint azt a fejlődést« amelyet a hazánk második legnagyobb városává fejlődött Miskolc a 15 év alatt tiért A sárospataki R4> .kóczi Múzeum egy képzőművészeti és tf& kortörténeti kiállítást tervez. A diósgyőri Lenin Kohászati Müvekhez tartozó «Ko- hász-múzeumban** oo- * dig a kohászat történem tét és fejlődését bemutató kiállítás nyűik kés Istoán fordítása sem tette jobbá„ maibbá, még akkor som, ha elég sűrűn találunk benne a mai pesti aszfalton termett «bemondásokat”. A főhiba nem is a Jprditás apró részleteiben rejlik, hanem az egész szövegkönyv csikorgásában, dialógusaiHarmadik bemutatójához érkezett az újjáépült Miskolci Nemzeti Színház. A Kormos ég című dráma, a Füredi komédiások cimű operett után most zenés vígjáték következett. A választás — neíi tudni miért — Victories Sardou kilenc évüzed Párizsiak New Yorkban V. Sardou víg játékának bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Putranto áldozatkész, gondos, munkája alapján haladunk kielégítő eredménnyel. Amennyiben az Akadémiai Kiadóval folytatott tárgyalásaink eredményesek lesznek, és megbízást kapunk, úgy a magyar—indonéz 10 000-es szótárunkat május, de legkésőbb július végére befejeznénk. Amennyiben szerződési nem kapunk« Űaamind anyagi, mind pedig a meg- joBá bizonytalanságából fakadó gondok miatt munkánk befejezése eltolódik. — Reméljük a legjobbakat, hisz m mondottak alapján valóban értékes szolgálatot tenne politikai, gazdasági Ps kulturális téren egy magyar— indonéz szótár. Munkájáról az indonéz művészeket nem értesítette méo? — Miután főleg ma élő költőkkel és írókkal foglalkozom, ezt fontosnak tartottam, s így az indonéz nagykövetségnek. a djakartai rádiónak és>a minisztériumnak már hírül adtam. Továbbá kéréssel fordultam a köztársasági elnökhöz, hogy kiutazásomat segítse elő. mert véleményem szerint hasznos lenne, ha megismerkedhetnék azokkal a művészekkel, akiktől fordítok, illetve magam is abban a légkörben élhetnék, amit műveikben adnak, s ami mégis csak más. szokatlan, kevésbé ismert. — Hát bizony, ez tervnek is sok. De reméljük sikerül, hisz egg nagy népnek, egy új barátnak a megismeréséhez vezető első lépések lennének ezek. Vépülis szeretném még tudni, milyen új fordításokon dolgozik, illetve milyen tervei vannak? — A közelmúltban a Borsodi Szemle számára készített irodalmi vázlat után tervbe vettem egy-egy kisebb tanulmányt a képzőművésaet- íöl és a filmművészetről. S amennyi- > ben időm és egészségem engedi, a szótár mellett még egy novel lagyüj- teménnyél szeretnék a könyvkiadáshoz hozzájárulni. — Azt hiszem, az eredményeidtea és a tervekhez én is csak jó munkál kívánhatok, hivatalos szerveink Mé is tolmácsolva a kérést, hogy támogassak e nagyszerű kezdeményezést, mely a béke. a kultúra és a testvériség újabb lépése a messzi, de egymástól nem távoli népek felé. faj
