Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-15 / 294. szám

Kedd, 1939. december 13.

eSZAKMAGYAKOKSZAG

s

Zárszámadás elüti a szerencsi járásban

Á megye termelőszövetkezeteiben nagy eseményre készülődnek. Elérkezett az idő, amikor felmérik egész évi munkájukat: hogyan dolgoztak, megtelik-e otthon a kamra? Számolgatnak mindenütt: ezt jól csináltuk, azt rosszul. Ebből ennyi hasznunk lett, abból meg annyi kárunk. Tu- dunk-e jövőre és mennyit beruházásokra fordítani? A termelőszövetkezetek régi tagjai összehasonlítják a mostani eredményeket a múlt évivel: melyik a nagyobb? Nagyon sok ember még csak ebben a gazdasági évben kezdte meg a közös munkát, ök is kíváncsian várják: hány tele zsák sorakozik majd az éléstárban? Többet, vágy kevesebbet tudnak-e betakarítani a tagosított táblákról, mint « néhány hold saját földről?

Izgalommal és reménykedéssel teli napok ezek a föld munkásainál. Egész évi fáradozásuk bérét, jutalmát várják a zárszámadástól. Ahol az emberek lelkiismeretesen, a föld- kívánta nagy szeretettel dolgoztak, ott nem is csalódnak az eredményben. A föld ebben az évben is bőségesen visszafizette a hozzáértő bánásmódot. A gondos kezek munkáját acélos gabonaszemek, soksorú kukoricacsövek, nagyranőtt cukorréA KISZ. a SZOT, a Művelődésügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a SZÖVOSZ hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára pályázatot hirdet irodalmi, képzőművészeti, iparművészeti, díszítőművészeti, valamint fotóművészeti ágakban. A pályázaton részt vehetnek a KISZ- szervezetek üzemi, községi, városi

pák hirdetik. A jól végzett munka tudatában mindenütt

bizakodva várják a zárszámadást

így van ez a szerencsi járás termelőszövetkezeteiben is. Az itteni termelőszövetkezetek a megyében a legjobbak közé tartoznak. A járásban egy gyenge szövetkezet van, a többi mind szép eredménnyel dolgozik.

— Mi a helyzet a járás tsz-eiben a zárszámadás előtt?

Enyedi Miklós, a szerencsi járás főagronómusa válaszol:

— A mi járásunkban is befejezték már mindenütt a vetést. Az őszi mélyszántást csaknem teljesen elvégeztük. Ebben a munkában mintegy 95 százaléké« eredménnyel dicsekedhetünk.

— Mennyi a termelőszövetkezetek száma?

— Nálunk összesen 22 tsz van, de csak 12-ben lesz zárszámadás, mivel a többi még „fiatal”, most alakult.

— A várható eredmény?

— Nagyon szép. Tsz-eink átlagosan 40—45 forintot fizetnek egy munkaegységre. Ilyen eredménnyel, azt hiszem. meg lehetünk elégedve. Vanművelődési otthonok, ifjúsági házak és népművelési intézmények művészeti szakkörei. Ezeken kívül, korhatárra való tekintet nélkül egyénileg is pályázhat, aki a megnevezett ágakkal nem hivatásszerű«! foglalkozik. A pályázni kívánók részletes felvilágosítást kaphatnak a helyi KISZ-szervezeteknél és népművelési intézményeknél.

nafc olyan szövetkezeteink, például a megyaszói Petőfi, ahol 55—60 forint értékű a munkaegység. De a legyes- \ bényei Alkotmányban ennél is jóval többet fizetnek. Érthető, hogy az itt dolgozó emberek türelmetlenül várjak már a zárszámadást. De a járás többi szövetkezete is szép eredménynyel zárta az évet, hiszen az imént említett átlag „magas” szám. Most má'r mindenütt a zárszámadásra készülődnek. Ez adja a legtöbb munkát a tsz vezetőinek.

— Ezenkívül még más munka is van a termelőszövetkezetekben?

— Természetes, hogy a jövő gazdasági évre is meg kell tenni a szükséges előkészületeket. Idejében gondoskodni kell mindenről, hogy lehetőleg már a munka kezdeténél se legyenek jelentős akadályok. Meg kell határozni, hogy mit termelnek és mennyit? A termelőszövet kezetekben most

munkálkodnak az éven terv előkészítésén is

A szerencsi járás termelőszövetkezeteinek dolgozói tehát bizalommal várják a zárszámadást, és valószínűleg meg lesznek elégedve az eredményekkel. Nem veszett kárba a nunkájuk. Jut majd erre is, arra is, a munkaegységek után kapott pénz és termény bőven kitart az újig. Gondoskodni kell azonban a jövőről is, de nemcsak gazdasági tervezgeté- sekkel. Nem elég csak meghatározni, hogy ennyi hold földön ültetünk kukoricát. ennyin meg gabonát vetünk. A jövőre másként is készülnünk kell: a politikai nevelés és a sokat hangoztatott tanulás, művelődés biztosításával. Mit tíznek az elmondottakért a szerencsi járás vezetői?

1— A politikai nevelésnek, a tanulásnak a szükségességét a tsz-ék tagjai is érzik. Gyakran megtörtént már, meghívtak bennünket valamilyen vitás kérdés megbeszélésére. Mikor jönnek már ki hozzánk? Szeretnénk elbeszélgetni erről, vagy arról — mondogatják, mikor felkeresnek bennünket. De az emberek fejlődését, tanulását természetesen rendszeresebben is biztosítjuk. A járásban 16 ezüstkalászos gazda tanfolyamot szerveztünk, ahol a „tanulók” nemcsak gazdasági, hanem időszerű

politikai és tudományos kérdésekről

is hallhatnak előadásokat: ezekre a TIT biztosít neves előadókat. Ezenkívül tanácsüléseket, kisgyűléseket, atnifcétokat szoktunk rendezni, ahol szintén politikai kérdésekről beszélgetünk. Aki akar, az esti iskolába is beiratkozhat

Az embereknek módjuk van tehát politikai képzettségük fokozására, a tanulásra és nagyrészük él is ezzel a lehetőséggel. A hosszú téli esték ráérő idejét tudásuk fejlesztésére, ismereti körük bővítésére használják fel. A jövő évi zárszámadásnál az itt szerzett tudás talán még nagyobb eredményekben realizálódik.

Felejthetetlen ünnepség a kórházban

A megyei Semmelweis Kórházban a Heine-Medin utókezelő osztályon nagyon emberséges, felejthetetlen Télapó-estet rendeztek december «-in. A kórház KiSZ-esoportjának leánytanácsa már korábban játékkészítő szakkört alakított, hogy saját maguk is hozzásegítsék a gyermekeket betegségük feledtetésé- hez. A Télapó megrakott zsákkal kereste fel a kórtermeket, s az ajándékosztás pillanatai mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek emlékezetes, megható perceket nyújtott.

Pályázat felszabadolásonk 15. évfordulójára

Cfram a tikóuö k

Este sem pihen a kereszt fűrész.

A

i'amunkának is van szépsége? Tonnás fatörzseket vágni, hengergetni, mérni. Szimpla foglalkozásnak, inkább olyan „erő” munkának tartja ezt a beavatatlan szemlélő.

— Pedig szép a mi munkánk — vallja Békés Gyula, a Borsodi Erdőgazdaság lillafüredi üzemegységének telepvezetője.

— Miért? Tudja, az ember kíváncsi, érdekli az új, az ismeretlen. S itt minden fa. minden rönk más és más A Szánva felső folyásánál vagyunk, körös-kör11 borongós hegyek tekintenek ránk. Művész vásznára kívánkozó, csodálni való hely ez, sejtelmes zsongásával, nyirkos félhomályával. A legnehezebb foglalkozás is megszépül ebben a környezetben. Mellettünk a keskeny vizű Szinva nyargal moszattól zöld medrében. A környező erdőben kitermelt fát gyűjtik itt össze. Kerókhe- gyen. Hordó vastagságú törzsek hevernek máglyában. Időnként a hegyék közül előbii- vik egy-egy megrakott teherautó, s a pajszeros. baltás famunkások pillanatok alatt megszabadítják terhétől. Tompa csengéssel huppannak a százados törzsek. Valamikor nagyapáink hűsölhet- tek árnyékukban.

A telep vezetője 30 éve dolgozik ebben a szakmában. Jól ismeri a fákat. Nem kell a mintát laboratóriumba vinnie, szinte első látásra megmondja: A völgyből vagy a hegytetőről való-e a fa. És ez nagyon, fontos. A völgyi fa puhább, könnyebb, a hegytetőn. a sziklákon, az

idő viszontagságaitól megacélozódik a fa, súlyosabb lesz. s így aztán értékesebb is. Naponta 100—120 köbméter fát adnak a környékbeli Hollós-hegyek. Nehéz a gépkocsik útja a járatlan hegyoldalakon, de az itteni gépkocsivezetők nagy, öt tonnás autóikkal a legnehezebb tereppel is megbirkóznak. Kovács Lajos, s a többi vezetők mosolyogva meg is jegyzik: Már szinte el is szoktunk a jó úttól...

I átja ezt a rön- köt? —• mutat Békés elvtárs egy nagy bükkfára. Ebből 16 szobabútor is elkészül. Hogyan? A lemezüzemek; furnérnak dolgozzák fel. mert ha csak felfű részelnénk,

akkor 16 bútor helyett csak egyet lehetne belőle elkészíteni.

Évente 26—30 ezer köbméter fa fordul meg itt, a telephelyen. Az osztályozott fát a kisvasút vagonjaiba rakják és innen indul az ország különboeő faipari üzemeibe. Az úgynevezett „nem haszonfa': a TÜZÉP-te'- lepekre kerül. Nehéz munka ez, mégis 4—5 ember szinte játszi könnyedséggel hen- gerget egy nagy rönköt. Állítólag a gépet is felülmúlják, mert tavaly már murikába állítottak egyet. de félretették, mert nem vált be.

Estefelé jár, mikor elbúcsúzunk, sötétedik, csak néhány dérlepte szikla fehérük a tegyek oldalán. Állítólag tavaszig megőrzik fehér takarójukat a szák- iák. A Nap majd csak januárban süt be újból a völgybe. Addig is azonban sok eaex* köbméter’ fa fordul meg itt. Csattan a favágó fejsze, sír a keresztfűrész. formálódik, útrakél a hegyek egyik legdrágább kincse — a fa.

(Garami)

Hogy igazi otthonná váljék

ÓZDO/f, « Kísér dőalf&n két modern, emeletes épület Sárgállik ki a piroscserepes gyári lakások közül. Munkás- szállók. Lakóik: szállásiak. Az egyikben kubikosok laknak, m másikban kohászati dolgozók. A kubikosokat Szentes, Csong- rád, a földmunkások hazája, a Viharsarok küldte. A gyors ütemben fejlődő iparváros nemcsak munkát, kenyeret adott nekik, arról is gondoskodott, hogy legyen hol lehajtaniuk a fejüket. Tiszta szoba, ágy, otthonias melegség fogadja őket a nehéz munka után. Nagy dolog ez, szép példája az emberekkel való törődésnek. Sokba kerül államunknak a munkás- szállók fenntartása, még többe az építése. Amit a lakók fizetnek, a takarítószemélyzet illetményére se futná. A legényemberek 1 forint 43 fillért, a családosok 1 foriitt 7 fillért fizetnek naponta, — tíz darab cigaretta ára. Nem üzlet ez, de megéri, drága az emberélet.

Az öreg kubikosok tudják, nem így volt ez hajdanán. Ha a ráérősség megoldja a pipát szortyogató idősek nyelvét, van mit hallaniok a fiataloknak. Dehát ritkán hánytorgatják a múltat. A voltra nem sokat ad az egyszerű, ember, ma is kijut a gondból, azzal kell törődnie, a család is messze van. Jó, jó, de azért legjobb otthon, ha az ember minden nap az övéivel lehet. De hát nem lehet: akinek se földje, se barma, messzi földre is elkálincsel a kenyér után. S ha második otthont is kap, a munka mellé, az jólesik a távolra szakadt embernek, nagyon jól.

A kohászat munkásszállójában 108 ember lakik. Az ország minden részéből vannak itt, a legtöbben Szabolcsból.

Boros Árpád az Űjfehértó-i tanyavilágból jött szerencsét próbálni Özdra. Jött, mert muszáj volt. Juhász a,mestersége, kényszerűségből csapott fel gyári munkásnak. 1955-ben, engedve a hosszas rábeszélésnek, belépett a tsz-be. A gondjaira bízott juhok elhanyagoltak voltak. Három hét múlva mind cikázott.

;— Dicsértek is érte, de a keresetemre sem panaszkodhattam — meséli csillogó szemmel. Mire eljött a zárszámadás, 730 munkaegységet írtak a nevem után. ötvenkét mázsa ve- i gyesterményt kaptam, teleöntöttem vele a padlást.

AZ ELLENFORRADALOM ALATT szétment a termelő- szövetkezet, a juhokat leadták, szedhette a sátorfáját Boros Árpád. Földje nem volt. Megrakta tarisznyáját elemózsiával és nyakába vette a világot. Kenyér kellett a három gyereknek. Ózdon kapott munkát. Nem tarisznyázna ő ilyen mész- sztre, ha volna helyben tsz, megkóstolta már a közösbeli életet, a dolgos ember megél ott is. Tíznaponként hazautazik, élelmet hoz, főzicskél magának. Főzök egy fazék paszülyt, oszt rájárok, amíg tart belőle. Kell a pénz a családnak *+* mondja.

Szabó Lajos bácsit tíz gyermek várja odahaza Szabolcsban. ö is segédmunkás, vagonkirakással keresi kenyerét. Szépen keres, de nehéz munkát végez. Tíz esztendeje dolgozik Ózdon, Ha munkásszállás nem volna, megkeseredne az ember szájában az étel — jelenti ki. Van hol meghúznia magát, szinte ingyen lakik s csak annyit kérnek az embertől, hogy becsülje meg magát, a szállót.

P. Gyuri, a fiatalabb nemzedéket képviseli az ötös szobában. A tánc a mindene. Amikor aziránt érdeklődöm, van-e miben hálózni, megütközve válaszol:

— Hogy van-e? Dolgozok, arra keresek.

Négy öltöny ruhát mutat, karácsonyra is vesz egy öltönyt, sötétkéket. Életrevaló, felvágottnyelvű legény, nyíltan, őszintén beszél, de azért nyíltság ide, nyíltság oda, arról mélyen hallgatott, hogy rosszul áll a szénája a szállóban. Nem mások, az ő hibájából. Fel szokott önteni a garatra, azt pedig se a szobatársai, se a házirend nem szívlelheti. Értelmes ember ő. többre is vihetne a segédmunkási „mesterségtől”, ha komolyabban elgondollcozna az élete fölött. Éles az esze, de nem fülik a foga a tanuláshoz, pedig azzal többre menne, mint' csak a bálozással.

Amondó vagyok, hogy a tősgyökeres helybelieknek köny- nyebb rendesnek maradni, mint a messze vidékről idekerült szállásiaknak. Könnyebb, mert a rosszalkodásukért még azon melegében megmossák a fejüket. A munkásszállók lakóit csak „hivatalosan” nevelik, a házirend, a szállóbizottság stb. A távoli család, rokonság ellenőrző melegsége nem ér el ide, itt mindenki a maga becsületére van. utalva. Elbeszélgettem egy nagyalföldi fiatalemberrel. Amikor szülei útnak eresztették, az elemózsia mellé erkölcsi intelmeket is tettek: maradjon meg a becsület, a tisztesség talaján, ne engedjen rossz társaságok csábításának. A város nem akar gazemberré tenni — mondotta nevetve —, kenyeret ad és tisztességet is ad hozzá, itt többet nevelik az embert, mint falun. A fiatalember csekkeket mutatott, mennyi pénzt küld a szüleinek, segíti őket. becsületesen.

AZ ELMONDOTTAKKAL NEM KÍVÁNOK lovat adni a szállásiak alá, akad itt is ocsu a tiszta búzában. Nemrégiben a kártyázás is divatozott. Az egyik fiatalember kétheti keresetét, 800 forintját vesztette el rövid néhány óra alatt. A végén odaszólt a kártyapartnereknek: — Adjatok legalább egy féldecire. — Majd, ha találkozunk a kocsmában — válaszolták a hálátlan nyertesek. Mi lett a vége? Verekedés — repültek a szállóból, és meg is érdemelték.

Nagy felelősség nyugszik a munkásszállók vezetőin. A

családjuktól, szeretteiktől mest- szire szakadt embernek magányérzetét fel kell oldani a szállóbeli élet otthoniasságával, olyan koiúlményeket kell teremteni, amelyek erősítik bennük a szülők vagy éppen a gyermekek iránti felelősségtudatot. A tisztaság, a rend nem elég, bár nagyon fontos. Az ismeret- terjesztő előadásokon sok okos dolgot hallhatnak, de az értelmi nevelésnek érzelmi neveléssel kell párosulnia. A szép- irodalom ilyenirányú felhasználása hasznos volna.

A kohászat említett munkásszállójában kéthetenként tartanak ismeretterjesztő előadást — atomról, a világűr meghódításáról stb. Amíg nem kötötték össze ezeket az előadásokat filmvetítéssel, csak néhány ember lézengett a kultúrteremben. Ma már zsúfolt terem fogadja az előadót. A film kedvéért mennek s így nemcsak filmtörténetet, hanem hasznos ismereteket is kapnak. A filmvetítéses előadásból több is elkelne itt. Az érzelmi nevelés is menne hasonló módszerrel. Melegséget, szívet-lelket átjáró, emberséget sugárzó irodalmi művek felolvasása is megnyerné a lakók tetszését. Mert erre nagy szükségük van ezeknek az embereknek, akik csak hetenként vagy havonként látogatják Övéiket.

A POLITIKAI NEVEIjÉS tekintetében is kellene, tenni valamit. Több embertől érdeklődtem időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Az eredmény lehangoló volt, néhányon olyan tájékozatlanságot mutattak, hogy még az illetők lakótársait is megdöbbentette. Egy szobában Iáknak, élnek. Az egyik könyvet olvas, naponként átböngészi a napilapokat, aggódva figyeli a diplomáciai csatározásokat, a béke és a háború esélyeit latolgatja, a másik — egy méterre tőié —* azt sem tudja, hogy Eisenhower a Szovjetunióba készül, hogy ki az a De Gaulle, Algériáról még nem is hallott. Ezek az emberek nem azért nem hallják meg a nagyvilág eseményéit* mintha nem alcarnák hallani; nem kezelik előítélettel a politikát. Érdeklődési körük még nem tágult világhorizonttá, még országossá sem, pedig utazgatnak, gyárban dolgoznak, az élet ezernyi formában sugározza feléjük a kultúrát, műveltséget. Nem szörnyülködni, hanem segíteni kell. Hiradófilmek előtti politilcai beszámolókkal, időszerű politikai kérdésekről szóló előadásokkal stb.

Népi államunk nem fukarkodik segítség dolgában, otthont teremt azoknak, akik kénytelenek családjuktól távol élni, dolgozni. Ezeket az otthonokat valóban otthonná tenni csak a. lakók közös erőfeszítésével lehet. Amilyen éberen vigyáznák a szobák rendjére, olyan szorgalommal segítsék egymás testi- lelki épülését. Beszélgessenek, ébresszék fel egymásban mb igényt a művelődés, a tájékozódás iránt, hogy még hasznosabb tagjai legyenek társadalmunknak.

GULYÁS MIHÁLY