Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-09 / 289. szám
üzeräa» Í959. december 9. ÉSZAK WAGT ARORSZ ÄG n Tovább folytatják a versenyt a diósgyőri kohászok A Lenin Kohászati Művek nagy- ölvasztóművének dolgozói dicséretes eredményt értek el a kongresszusi versenyben. Éves előírásukon felül eddig több mint 13 ezer tonna nyers- vasat olvasztottak, a vas minőségét az évelejihez képest decemberig már mintegy 30 százalékkal javították és ugyanakkor kokszból is mintegy 60 kilogrammal használtak fel kevesebbet egy tonna vas előállításához, mint amennyire felajánlásuk szólt. A diósgyőri kohászok a kialakult eleven verseny lendület további megtartására — és a párt- kongresszuson kitűzött célok megvalósítására, — elsősorban az üzemben dolgozó 15 Szocialista munkabrigád címért harcoló munkacsapat kezdeményezésére elhatározták, hogy a vetélkedést hazánk felszabadulásának 15. évfordulójáig, április 4-ig tovább folytatják. Elhatározásukról értesítették a gyár többi üzemeit és azokat is felszólították a csatlakozásra. A kohászok az új versenyszakaszban — tekintettel a téli időjárás viszontagságaira — elsősorban nem a mennyiségi termelés minden áron való növelését akarják elérni, hanem a fajlagos kokszfogyasztás további csökkentésével és a minőség javításával kívánják a ■ kongresszus határozatait szolgálni, a gazdaságos termelést megszilárdítani. Ennek megvalósítására az özem műszaki vezetősége máris jó eredményt ígérő intézkedést vezetett be. A kohók darabosított, vagyis előkészített érccel való nagyobbarányu ellátása érdekében igénybe vették a salaktéglagyár télen nem eléggé kihasznált présgépeit. Ezekkel naponta 200—300 tonna előkészített ércet, tömörítvényt adnak a kohóknak. így újabb lehetőséget teremtettek a koksz felhasználásának további csökkentésére és végső fokon a minőség javítására is. A munka eredményességének biztosítékául az üzem kilenc olvasztárbrigádja, amely mindegyik esélyesen pályázik a Szocialista brigád címre — a kollektív felelősség elvének érvényesítése mellett folytatja a vetélkedést. Ez azt jelenti, hogy az egyes kohóknál dolgozó brigádok egymásért felelősek, vagyis csak a kohói szintre megállapított feltételek együttes teljesítése esetén nyerhetik el a megtisztelő címet. A Lenin Kohászati Müvek színképelemzői jelentős segítséget nyújtanak a gyár tervének teljesítéséhez. Képünkön: Simon László színképelemző az ötvözött acélok vizsgálatát végzi. Foto: Szőke Novak Pál hengerész-hrigádvezeto: Pa az aktivitás továbbra is párosul a jó vezetéssel — célunkat hamarabb elérjük A Borsod nádasdi Lemezgyár dolgozói élénk figyelemmel kísérték az MSZMP VII. kongresszusát. Novák Pál szocialista henge- részbrigádvezető ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Állandóan figyeltem és tanulmányoztam a kongresszus munkáját, ügy mondom, tanulmány ózta m, mert minden este hallgattam a rádiót és másnap a sajtóban újból elolvastam minden beszámolót és hozzászólást. Kádár elvtárs egyszerű, mind- annyiunk előtt érthető nyelven magyarázta meg feladatainkat. Sokat vitatkozunk itt a gyárban, s a többség egyetért azzal, hogy az ipari termelés növelését a meglévő berendezések korszerűsítésével kell elérni. Ezen a téren igen nagyok a lehetőségek. Én csak a mi brigádunk eredményeiről beszélek. Amikor a kongresszusi felajánlást megbeszéltük, akadtak óvatoskodók, akik azt mondták: vigyázzunk! Már az elmúlt évben is igen jó eredményeket értünk el. ezekhez viszonyítva nehéz lesz növekedést elérni. De aztán mégis hozzáláttunk a megvalósításhoz. Most elmondhatom, hogy 11 hónap alatt többet termeltünk, mint 1958- ban egész évbeli. Éspedig nem is akárhogyan! Egy tonna hengereltacélt 28—30 kilogrammal kevesebb anyagból állítottunk elő! A takarékosság és a pontosabb munka eredményeként a termelékenység 13,5 százalékkal volt nagyobb a tavalyinál. A mi eredményünk nem egyedülálló a gyárban. Sokan értek el hasonló eredményt a kongresz- szusi versenyben. Egyetértünk Kádár elvtárssal; hogy ha ez a nagyszerű aktivitás továbbra is jó vezetéssel párosuk — a párt által kitűzött feladatok mihamarabb megvalósulnak — fejezte be nyilatkozatát Novák Pál. Határidő előtt befejezte éves tervét az ózdi durvahengerde Az Ózdi Kohászati Üzemek durva- hengerművének dolgozói a kongresz- szusi versenyben december 8-ra virradóra befejezték éves termelési és kiszállítási tervüket. Az év hátralévő részében a vállalt 13 500 tonna acél helyett 28 000 tonnát tudnak még terven felül hengerelni. Az ózdi durvahengerészek az anyaggal is jól takarékoskodtak. Az idén már minden tonna készáruhoz 10 kilogrammal kevesebb anyagot használtak fel. Az év 11 hónapja alatt elért megtakarítás 5032 tonna öntecsnek felel meg, amiből 3596 tonna hengereltárut készítettek. Jegyzetek a nagy tanácskozásról A VH. pártkemgresszus beszámolójáról, vitájáról és határozatairól megjelent bőséges sajtótudósítások, a rádió, televízió és filmhíradó érzékeltette a nagy tanácskozás alkotó légkörét, emelkedett szellemét, egy országra, sőt határainkon tűi is, a nemzetközi munkásmozgalomra, a békéért küzdő emberekre kisugárzó erejét. A megragadó események áramában, eleven hullámverésében a résztvevők érzik a percek nagyszerűségét, a hősi küzdelmek összegezésének felemelő szépségét, a holnap örömeit és gazdagságát megfogalmazó tervek tettekre hevítő sodrását, — mégis: némi időre van szükség ahhoz, hogy az útmutatások és tanulságok tárházában elrendezzük benyomása- ínlcat, csoportosítsuk gondolatainkat, levonjuk a következtetéseket. Az alábbi sorok nem erre vállalkoznak, csupán az adott pillanatok szülte reflexiók, kedves jelenetek rögzítései, amelyek talán némi kiegészítésül szolgálhatnak a kongresszus munkájáról szóló tájékoztatásokhoz. Az alberttelepfek sem maradnak le! A BORSODI Szénbányászait jTí Tröszt alberttelepi bányaüzemében december eleje ellenére is „évvégi” hangulat uralkodik. A bányaüzem ugyanis a kongresszusi versenyben eddig — napokkal előbb kapott értesülések szerint — terven felül több mint 30 000 tonna szenet termelt. — A kongresszusi versenyben elértük az 1960-ra tervezett fejteljesítményt — mondotta Székely Tibor főmérnök. A kongresszuson elhangzottakból azonban világosan látjuk } újabb feladatainkat is. Minket, pár-} tonkívüli műszaki vezetőket nagy bi- é zakodással töltöttek el Kádár Jánosi szavad, aki a pártonkívüliek és az\ értelmiség szerepéről is szólott. A} megbecsülés még jobb munkára ser- $ kent. Már most dolgozunk, hogy a ^ műszaki színvonal fejlesztésével to- \ vább folytathassuk a bányagépek J automatizálását. Elsősorban a szi- é vattyúk távirányítását oldjuk meg. 9 Emellett csaknem 3 millió forintos\ beruházással korszerűsítjük a szálli- i tást, s a következő évben egy újabb i frontfejtés is üzembe áll. f A MŰSZAKI VEZETŐK intézke- J dése a bányászok között is 9 élénk visszhangra talált, Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester, a Szocialista Munka Hőse régi, tapasztalt bányászokból álló brigádjával úgy határozott, hogy tovább folytatják a versenyt április 4. tiszteletére s versenyre hívta Soltész János front- J brigádját. A Soltész-brigád tagjai9 csaknem kivétel nélkül hoy Árpád csapatában sajátították el a bányászkodást. Most egykori mesterükkel vállvetve küzdenek, hogy a félszabadulás évfordulójára fejteljesítményüket 20 százalékkal fokozzák, az önköltséget pedig 12 százalékkal csökkentsék. A versenyhez a többi négy alberttelepi frontbrigád is csatlakozott. Újabb örömhír A napokban újabb örömhír érkezett a bányaigazgatóságról. A kongresszus tiszteletére indított munkaverseny eredményeképpen Anna- bánya és Barossakna bányászai is befejezték éves tervüket. Az említett két üzem dolgozói elhatározták, hogy december hátrar lévő szakaszában Annabányán kilencezer tonna szenet, Barossaknán pedig 6 ezer tonna szenet termelnek terven felül. ígéretet tettek arra is, hogy a mennyiségi tervek túlteljesítésén felül nagy gondot fordítanak a kitermelt szén minőségének javítására és a balesetmentes munkavégzésre. A Hollóházai Porcelángyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy éves tervüket 5 százalékkal túlteljesítik és a termelékenységet 2 százalékkal eme lik. A kongresszusi felajánlást többezer forinttal teljesítették túl. Képünkön: Gazder Antal iparművész a II. éves iparüarmlókat oktatja a porcelán festődében. „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez az egyetlen felirat a szerény díszítésű tanácskozó teremben. A szavak megelevenednek, amikor kirobbanó tapsvihar közepette belép a Hruscsov elvtárs vezette szovjet küldöttség és a többi testvérpárt képviselői. A négy világtáj felől, Európa úgyszólván valamennyi országából, Ázsiából, Dél-Amerikából, Kanadából és a forró Afrikából jöttek, hogy köszöntsék pártunkat, a magyar munkásosztályt, szép sikerekkel ünneplő dolgozó népünket. Kínaiul és angolul, perzsa és szu- dáni nyelven, norvégül és arabul tolmácsolják közeli és távoli országok millióinak forró szolidaritását, fejezik ki a proletárnemzetköziség legyűrbetetlen erejét és adnak hangot a világot átfogó hatalmas, gyönyörű küzdelemnek, amelynek célja, hogy minden ember megtalálja és magához ölelhesse a boldogság kék madarát. A fcestvérpártok küldöttei megható türelemmel, lankadatlan érdeklődéssel kísérik a kongresszus tanácskozásait, Munkánk, életünk nagy és kis kérdései egyaránt érdeklik őket. Figyelmesen hallgatják a megyei küldöttek beszámolóit az üzemek fejlődéséről, az új termelőszövetkezetek első lépéseiről, a. kongresszusi verseny sikereiről, a társadalmi átalakulás izgalmas, új jelenségeiről. A tanácskozásokon Hruscsov, Tan Csen- lin, Duclo>s, Walter Ulbricht és a többiek füléről szinte pillanatra se kerül le a tolmácsoló apparátus hallgatója. A kedves epizódoknál, humoros megjegyzéseknél együtt mosolyognak a sokszáz küldöttek, olykor talán néhány másodpercnyi késéssel, mert az orosz, német vagy spanyol mondat valamivel hosszabb a magyar eredetinél. Még ennyi eltérés sincs szívünk dobbanásában, gondolataink összhangjában, képzeletünk szárnyalásában. Csaknem ötven kommunista és munkáspárt képviselőinek jelenlétében, több mint 700 hazai küldött közösségében még tisztábban csendülnek a költő tüzes szavai: , ., .ezernyelvű, egyszivü brigád!” Elhangzik az elnöki szó; a KISZ és az Úttörő Szövetség közös küldöttsége kívánja köszönteni a kongresszust. Kitárulnak az ajtók, felharsan a zene, és pillanatokon belül, mint valami csodálatosan ki bomlott virágos kert, mint valami színpompás tűzijáték, — üde, mosolygó fiatalokkal telik meg a tanácskozó terem. Lányok, fiúk, kicsik, nagyok, — ifjúmunkások és diákok, katonák és vasutasok, tengerészek és fiatal művészek. Mindannyiuk kezében tűzpiros virágok; a párt vezetőinek, szeretett vendégeinknek és a kongresz- szusi küldötteknek kedveskednek velük. — Sok elvtárs szemében könny csillog az örömtől, a meghatottságtól. Zeng, zúg, dübörög a taps a fiatalok szónokának szavai után, amelyekből a párt iránti hűség, a bizalom, a biztonság’, a gyönyörű jövőbe, a szocializmus igazságaiba vetett rendíthetetlen hit sugárzik. Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában a párt, a magyar munkásmozgalom három együtt élő, együtt küzdő nemzedékéről beszélt. íme: szemünk előtt az új, a negyedik nemzedék képviselői, és mi szerető szívvel, simogató tekintettel úgy öleljük őket magunkhoz, mint nagyszerű ügyünk folytatóit, jövőnk fontos zálogát, legszebb álmaink vafó- raváltásának holnapi harcosait. A borsodi küldöttség, a mandá- tumvizsgáló bizottság elnökének jelentése szerint, létszámban Budapest után következik. Ennek megfelelően a fővárosi elvtársak mögött jelölték ki helyét a kongresszusi terem középső sae^venpében. Két hely hamarosan megüresedett itt, mivel Prte- szol József elvtársat, a megyei párt- bizottság első titkárát és Nemeskéri János elvtársat, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkárát áz elnökség tagjai közé választották: ók mindvégig az emelvényen foglaltak, helyet. Lokálpatriotizmusunkat, amely —« valljuk be őszintén — néha túl is teng bennünk, még csak erősítette* hogy a kongresszus második napján, Hruscsov elvtárs nagyjelentőségű beszéde után, a vitában elsőként Nemeskéri János szólalt fel. Ráadásul a Népszabadság keddi számában a hallgatóságról megjelent képeken is jobbára borsodi küldöttek voltak láthatók. Csütörtökön szólalt fel Prieszol elvtárs. Sokoldalúan elemezte a termelés pártellenőrzésének kérdéseit. Nagy hatást gyakorolt a kongresszusra bejelentése, hogy a borsodi dolgozók megelégedéssel és helyesléssel fogadták a Központi Bizottság beszámolóját. és újabb értékes termelési eredményekkel segítik a kongresz- szus munkáját. A borsodi küldöttek közül is jóval többen jelentkeztek hozzászólásra, mint ahányan a vitában résztve- hettek. Alighanem legalább még egy hétig kellett volna üléseznie a kongresszusnak, hogy valamennyi előre átgondolt beszéd elhangozhassák. Természetesen, erre nem volt lehetőség. Arra azonban igen. hogy a tréfálkozások közepette (ebben megyénk képviselőinek szállásán nem volt hiány) az „ugratok” jó tanáccsal lássák el a vitából kimaradt küldötteket. — Aki nem került a szónoki emelvényre, otthon mindenesetre mondja el felszólalását a feleségének. Egy kesernyés megjegyzés: — Hamarabb jutok én szóhoz ft kongresszuson, mint odahaza!.^ A kongresszus egyik megragadó élménye volt Kádár János elvtárs vitazáró összefoglalója. Fémjelezte a tanácskozások szellemét, légkörét A vox humana, a mélységesen emberi hang, az egész közösség, a dolgozó nép és az emberiség jövőjéért érzett kommunista felelősség, az egyszerű emberek millióinak vágyait, törekvéseit, gondolatait megfogalmazó nemesen egyszerű szavak, póztalanság* meghittség és közvetlenség jellemezte a megnyilatkozásokat. Az összefoglaló frappáns hasonlatai, a múltra emlékeztető képei, színes, szinte poétikus megállapításai azóta már bekerültek a köztudatba. A zárszót követő szünetben megjegyeztem valakinek: Hát igen, mindig így kellene beszélnünk, ilyen hangot kellene meg- ütnünk a felvilágosító munkában. Az illető hozzáfűzte: — No, és így kellene írni is A parlamenti fogadás újabb alkalmat nyújtott a Hruscsov elvtárssal való találkozásra. Pártunk vezetőivel együtt elbeszélgetett a budapesti és a megyei küldöttekkel. A borsodi küldöttek közül is többel szót váltott. Almást István ormosbányai bányásztól munkájáról érdeklődött Demkó Imréné a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott nőkről beszélt neki. Koleszár István, a szerencsi járási tanács elnöke meghívta őt Hegyaljára. — Nagyon köszönöm a szíves meghívást — mondotta Hruscsov elvtárs, és tréfálkozva hozzáfűzte — de Kádár elvtárs nem enged, mert már máshová ígérkeztünk. Dal, vidámság töltötte be az Országháza kupolacsarnokát, —■ egy felszabadult nép képviselőinek örömét, jövőbe vetett erős bizodalmát kapták szárnyukra az édes melódiák. A jól végzett munka után... SÁRKÖZI ANOOX
