Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

üzeräa» Í959. december 9. ÉSZAK WAGT ARORSZ ÄG n Tovább folytatják a versenyt a diósgyőri kohászok A Lenin Kohászati Művek nagy- ölvasztóművének dolgozói dicséretes eredményt értek el a kongresszusi versenyben. Éves előírásukon felül eddig több mint 13 ezer tonna nyers- vasat olvasztottak, a vas minőségét az évelejihez képest decemberig már mintegy 30 százalékkal javítot­ták és ugyanakkor kokszból is mint­egy 60 kilogrammal használtak fel kevesebbet egy tonna vas előállítá­sához, mint amennyire felajánlásuk szólt. A diósgyőri kohászok a ki­alakult eleven verseny lendület to­vábbi megtartására — és a párt- kongresszuson kitűzött célok meg­valósítására, — elsősorban az üzemben dolgozó 15 Szocialis­ta munkabrigád címért harcoló munkacsapat kezdeményezésére elhatározták, hogy a vetélkedést hazánk felszabadulásának 15. évfordulójáig, április 4-ig to­vább folytatják. Elhatározásukról értesítették a gyár többi üzemeit és azokat is felszólí­tották a csatlakozásra. A kohászok az új versenyszakaszban — tekin­tettel a téli időjárás viszontagságai­ra — elsősorban nem a mennyiségi termelés minden áron való növelé­sét akarják elérni, hanem a fajlagos kokszfogyasztás to­vábbi csökkentésével és a mi­nőség javításával kívánják a ■ kongresszus határozatait szol­gálni, a gazdaságos termelést megszilárdítani. Ennek megvalósítására az özem műszaki vezetősége máris jó ered­ményt ígérő intézkedést vezetett be. A kohók darabosított, vagyis elő­készített érccel való nagyobbarányu ellátása érdekében igénybe vették a salaktéglagyár télen nem eléggé ki­használt présgépeit. Ezekkel napon­ta 200—300 tonna előkészített ércet, tömörítvényt adnak a kohóknak. így újabb lehetőséget teremtettek a koksz felhasználásának további csökkentésére és végső fokon a mi­nőség javítására is. A munka eredményességének biztosítékául az üzem kilenc olvasztárbrigádja, amely mind­egyik esélyesen pályázik a Szo­cialista brigád címre — a kol­lektív felelősség elvének érvé­nyesítése mellett folytatja a ve­télkedést. Ez azt jelenti, hogy az egyes kohók­nál dolgozó brigádok egymásért fe­lelősek, vagyis csak a kohói szintre megállapított feltételek együttes tel­jesítése esetén nyerhetik el a meg­tisztelő címet. A Lenin Kohászati Müvek színképelemzői jelentős segítséget nyújtanak a gyár tervének teljesítéséhez. Képünkön: Simon László színképelemző az öt­vözött acélok vizsgálatát végzi. Foto: Szőke Novak Pál hengerész-hrigádvezeto: Pa az aktivitás továbbra is párosul a jó vezetéssel — célunkat hamarabb elérjük A Borsod nádasdi Lemezgyár dolgozói élénk figyelemmel kí­sérték az MSZMP VII. kongresszusát. Novák Pál szocialista henge- részbrigádvezető ezzel kapcsolatban a követ­kezőket mondotta: — Állandóan figyel­tem és tanulmányoz­tam a kongresszus munkáját, ügy mon­dom, tanulmány ózta m, mert minden este hall­gattam a rádiót és másnap a sajtóban új­ból elolvastam min­den beszámolót és hoz­zászólást. Kádár elv­társ egyszerű, mind- annyiunk előtt érthető nyelven magyarázta meg feladatainkat. So­kat vitatkozunk itt a gyárban, s a többség egyetért azzal, hogy az ipari termelés növelé­sét a meglévő beren­dezések korszerűsíté­sével kell elérni. Ezen a téren igen nagyok a lehetőségek. Én csak a mi brigádunk eredmé­nyeiről beszélek. Ami­kor a kongresszusi fel­ajánlást megbeszéltük, akadtak óvatoskodók, akik azt mondták: vi­gyázzunk! Már az el­múlt évben is igen jó eredményeket értünk el. ezekhez viszonyítva nehéz lesz növekedést elérni. De aztán mégis hozzáláttunk a megva­lósításhoz. Most el­mondhatom, hogy 11 hónap alatt többet ter­meltünk, mint 1958- ban egész évbeli. És­pedig nem is akárho­gyan! Egy tonna hen­gereltacélt 28—30 ki­logrammal kevesebb anyagból állítottunk elő! A takarékosság és a pontosabb munka eredményeként a ter­melékenység 13,5 szá­zalékkal volt nagyobb a tavalyinál. A mi eredményünk nem egyedülálló a gyárban. Sokan értek el hasonló eredményt a kongresz- szusi versenyben. Egyetértünk Kádár elvtárssal; hogy ha ez a nagyszerű aktivitás továbbra is jó vezetés­sel párosuk — a párt által kitűzött felada­tok mihamarabb meg­valósulnak — fejezte be nyilatkozatát No­vák Pál. Határidő előtt befejezte éves tervét az ózdi durvahengerde Az Ózdi Kohászati Üzemek durva- hengerművének dolgozói a kongresz- szusi versenyben december 8-ra vir­radóra befejezték éves termelési és kiszállítási tervüket. Az év hátralévő részében a vállalt 13 500 tonna acél helyett 28 000 tonnát tudnak még ter­ven felül hengerelni. Az ózdi durvahengerészek az anyaggal is jól takarékoskodtak. Az idén már minden tonna készáruhoz 10 kilogrammal kevesebb anyagot használtak fel. Az év 11 hónapja alatt elért megtakarítás 5032 tonna öntecsnek felel meg, amiből 3596 tonna hengereltárut készítettek. Jegyzetek a nagy tanácskozásról A VH. pártkemgresszus beszámolójáról, vitájáról és határozatairól megjelent bőséges sajtótudósítások, a rádió, televízió és filmhíradó érzé­keltette a nagy tanácskozás alkotó légkörét, emelkedett szellemét, egy országra, sőt határainkon tűi is, a nemzetközi munkásmozgalomra, a bé­kéért küzdő emberekre kisugárzó erejét. A megragadó események áramában, eleven hullámverésében a részt­vevők érzik a percek nagyszerűségét, a hősi küzdelmek összegezésének felemelő szépségét, a holnap örömeit és gazdagságát megfogalmazó ter­vek tettekre hevítő sodrását, — mégis: némi időre van szükség ahhoz, hogy az útmutatások és tanulságok tárházában elrendezzük benyomása- ínlcat, csoportosítsuk gondolatainkat, levonjuk a következtetéseket. Az alábbi sorok nem erre vállalkoznak, csupán az adott pillanatok szülte reflexiók, kedves jelenetek rögzítései, amelyek talán némi kiegé­szítésül szolgálhatnak a kongresszus munkájáról szóló tájékoztatásokhoz. Az alberttelepfek sem maradnak le! A BORSODI Szénbányászait jTí Tröszt alberttelepi bányaüze­mében december eleje ellenére is „évvégi” hangulat uralkodik. A bá­nyaüzem ugyanis a kongresszusi ver­senyben eddig — napokkal előbb ka­pott értesülések szerint — terven fe­lül több mint 30 000 tonna szenet ter­melt. — A kongresszusi versenyben elér­tük az 1960-ra tervezett fejteljesít­ményt — mondotta Székely Tibor fő­mérnök. A kongresszuson elhangzot­takból azonban világosan látjuk } újabb feladatainkat is. Minket, pár-} tonkívüli műszaki vezetőket nagy bi- é zakodással töltöttek el Kádár Jánosi szavad, aki a pártonkívüliek és az\ értelmiség szerepéről is szólott. A} megbecsülés még jobb munkára ser- $ kent. Már most dolgozunk, hogy a ^ műszaki színvonal fejlesztésével to- \ vább folytathassuk a bányagépek J automatizálását. Elsősorban a szi- é vattyúk távirányítását oldjuk meg. 9 Emellett csaknem 3 millió forintos\ beruházással korszerűsítjük a szálli- i tást, s a következő évben egy újabb i frontfejtés is üzembe áll. f A MŰSZAKI VEZETŐK intézke- J dése a bányászok között is 9 élénk visszhangra talált, Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester, a Szocia­lista Munka Hőse régi, tapasztalt bá­nyászokból álló brigádjával úgy ha­tározott, hogy tovább folytatják a versenyt április 4. tiszteletére s ver­senyre hívta Soltész János front- J brigádját. A Soltész-brigád tagjai9 csaknem kivétel nélkül hoy Árpád csapatában sajátították el a bányász­kodást. Most egykori mesterükkel vállvetve küzdenek, hogy a félszaba­dulás évfordulójára fejteljesítményü­ket 20 százalékkal fokozzák, az ön­költséget pedig 12 százalékkal csök­kentsék. A versenyhez a többi négy alberttelepi frontbrigád is csatlako­zott. Újabb örömhír A napokban újabb örömhír érke­zett a bányaigazgatóságról. A kong­resszus tiszteletére indított munka­verseny eredményeképpen Anna- bánya és Barossakna bányászai is befejezték éves tervüket. Az említett két üzem dolgozói el­határozták, hogy december hátrar lévő szakaszában Annabányán ki­lencezer tonna szenet, Barossaknán pedig 6 ezer tonna szenet termel­nek terven felül. ígéretet tettek ar­ra is, hogy a mennyiségi tervek túl­teljesítésén felül nagy gondot fordí­tanak a kitermelt szén minőségének javítására és a balesetmentes mun­kavégzésre. A Hollóházai Porcelángyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy éves tervüket 5 százalékkal túlteljesítik és a ter­melékenységet 2 százalékkal eme lik. A kongresszusi felajánlást többezer forinttal teljesítették túl. Képünkön: Gazder Antal iparmű­vész a II. éves iparüarmlókat oktatja a porcelán festődében. „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez az egyetlen felirat a szerény díszítésű tanácskozó teremben. A szavak megelevenednek, amikor ki­robbanó tapsvihar közepette belép a Hruscsov elvtárs vezette szovjet kül­döttség és a többi testvérpárt képvi­selői. A négy világtáj felől, Európa úgyszólván valamennyi országából, Ázsiából, Dél-Amerikából, Kanadá­ból és a forró Afrikából jöttek, hogy köszöntsék pártunkat, a magyar munkásosztályt, szép sikerekkel ün­neplő dolgozó népünket. Kínaiul és angolul, perzsa és szu- dáni nyelven, norvégül és arabul tolmácsolják közeli és távoli orszá­gok millióinak forró szolidaritását, fejezik ki a proletárnemzetköziség legyűrbetetlen erejét és adnak han­got a világot átfogó hatalmas, gyö­nyörű küzdelemnek, amelynek célja, hogy minden ember megtalálja és magához ölelhesse a boldogság kék madarát. A fcestvérpártok küldöttei megható türelemmel, lankadatlan érdeklődés­sel kísérik a kongresszus tanácskozá­sait, Munkánk, életünk nagy és kis kérdései egyaránt érdeklik őket. Fi­gyelmesen hallgatják a megyei kül­döttek beszámolóit az üzemek fejlő­déséről, az új termelőszövetkezetek első lépéseiről, a. kongresszusi ver­seny sikereiről, a társadalmi átalaku­lás izgalmas, új jelenségeiről. A ta­nácskozásokon Hruscsov, Tan Csen- lin, Duclo>s, Walter Ulbricht és a töb­biek füléről szinte pillanatra se kerül le a tolmácsoló apparátus hall­gatója. A kedves epizódoknál, humoros megjegyzéseknél együtt mosolyog­nak a sokszáz küldöttek, olykor ta­lán néhány másodpercnyi késéssel, mert az orosz, német vagy spanyol mondat valamivel hosszabb a magyar eredetinél. Még ennyi eltérés sincs szívünk dob­banásában, gondolataink összhang­jában, képzeletünk szárnyalásában. Csaknem ötven kommunista és mun­káspárt képviselőinek jelenlétében, több mint 700 hazai küldött közössé­gében még tisztábban csendülnek a költő tüzes szavai: , ., .ezernyelvű, egyszivü brigád!” Elhangzik az elnöki szó; a KISZ és az Úttörő Szövetség közös küldöttsé­ge kívánja köszönteni a kongresszust. Kitárulnak az ajtók, felharsan a zene, és pillanatokon belül, mint valami csodálatosan ki bomlott virágos kert, mint valami színpompás tűzijáték, — üde, mosolygó fiatalokkal telik meg a tanácskozó terem. Lányok, fiúk, kicsik, nagyok, — ifjúmunkások és diákok, katonák és vasutasok, tengerészek és fiatal mű­vészek. Mindannyiuk kezében tűzpi­ros virágok; a párt vezetőinek, sze­retett vendégeinknek és a kongresz- szusi küldötteknek kedveskednek velük. — Sok elvtárs szemében könny csillog az örömtől, a megha­tottságtól. Zeng, zúg, dübörög a taps a fiatalok szónokának szavai után, amelyekből a párt iránti hűség, a bi­zalom, a biztonság’, a gyönyörű jövő­be, a szocializmus igazságaiba vetett rendíthetetlen hit sugárzik. Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában a párt, a magyar munkásmozgalom három együtt élő, együtt küzdő nemzedékéről beszélt. íme: szemünk előtt az új, a negye­dik nemzedék képviselői, és mi sze­rető szívvel, simogató tekintettel úgy öleljük őket magunkhoz, mint nagy­szerű ügyünk folytatóit, jövőnk fon­tos zálogát, legszebb álmaink vafó- raváltásának holnapi harcosait. A borsodi küldöttség, a mandá- tumvizsgáló bizottság elnökének je­lentése szerint, létszámban Budapest után következik. Ennek megfelelően a fővárosi elvtársak mögött jelölték ki helyét a kongresszusi terem kö­zépső sae^venpében. Két hely hama­rosan megüresedett itt, mivel Prte- szol József elvtársat, a megyei párt- bizottság első titkárát és Nemeskéri János elvtársat, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkárát áz elnökség tagjai közé választották: ók mindvégig az emelvényen foglaltak, helyet. Lokálpatriotizmusunkat, amely —« valljuk be őszintén — néha túl is teng bennünk, még csak erősítette* hogy a kongresszus második napján, Hruscsov elvtárs nagyjelentőségű be­széde után, a vitában elsőként Ne­meskéri János szólalt fel. Ráadásul a Népszabadság keddi számában a hallgatóságról megjelent képeken is jobbára borsodi küldöt­tek voltak láthatók. Csütörtökön szólalt fel Prieszol elvtárs. Sokoldalúan elemezte a ter­melés pártellenőrzésének kérdéseit. Nagy hatást gyakorolt a kongresszus­ra bejelentése, hogy a borsodi dolgo­zók megelégedéssel és helyesléssel fogadták a Központi Bizottság be­számolóját. és újabb értékes termelé­si eredményekkel segítik a kongresz- szus munkáját. A borsodi küldöttek közül is jó­val többen jelentkeztek hozzászólás­ra, mint ahányan a vitában résztve- hettek. Alighanem legalább még egy hétig kellett volna üléseznie a kong­resszusnak, hogy valamennyi előre átgondolt beszéd elhangozhassák. Természetesen, erre nem volt lehető­ség. Arra azonban igen. hogy a tréfál­kozások közepette (ebben megyénk képviselőinek szállásán nem volt hi­ány) az „ugratok” jó tanáccsal lás­sák el a vitából kimaradt küldötte­ket. — Aki nem került a szónoki emel­vényre, otthon mindenesetre mondja el felszólalását a feleségének. Egy kesernyés megjegyzés: — Hamarabb jutok én szóhoz ft kongresszuson, mint odahaza!.^ A kongresszus egyik megragadó él­ménye volt Kádár János elvtárs vi­tazáró összefoglalója. Fémjelezte a tanácskozások szellemét, légkörét A vox humana, a mélységesen emberi hang, az egész közösség, a dolgozó nép és az emberiség jövőjéért érzett kommunista felelősség, az egyszerű emberek millióinak vágyait, törek­véseit, gondolatait megfogalmazó ne­mesen egyszerű szavak, póztalanság* meghittség és közvetlenség jellemez­te a megnyilatkozásokat. Az összefoglaló frappáns hasonla­tai, a múltra emlékeztető képei, szí­nes, szinte poétikus megállapításai azóta már bekerültek a köztudatba. A zárszót követő szünetben meg­jegyeztem valakinek: Hát igen, mindig így kellene be­szélnünk, ilyen hangot kellene meg- ütnünk a felvilágosító munkában. Az illető hozzáfűzte: — No, és így kellene írni is A parlamenti fogadás újabb alkal­mat nyújtott a Hruscsov elvtárssal való találkozásra. Pártunk vezetőivel együtt elbeszélgetett a budapesti és a megyei küldöttekkel. A borsodi küldöttek közül is többel szót vál­tott. Almást István ormosbányai bá­nyásztól munkájáról érdeklődött Demkó Imréné a termelőszövetkeze­tekben foglalkoztatott nőkről beszélt neki. Koleszár István, a szerencsi já­rási tanács elnöke meghívta őt Hegy­aljára. — Nagyon köszönöm a szíves meg­hívást — mondotta Hruscsov elvtárs, és tréfálkozva hozzáfűzte — de Ká­dár elvtárs nem enged, mert már máshová ígérkeztünk. Dal, vidámság töltötte be az Or­szágháza kupolacsarnokát, —■ egy felszabadult nép képviselőinek örö­mét, jövőbe vetett erős bizodalmát kapták szárnyukra az édes meló­diák. A jól végzett munka után... SÁRKÖZI ANOOX

Next

/
Thumbnails
Contents