Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-04 / 285. szám
6 ESZ^KM AGY ARORSZAG Péntek, 1959. december 4 JELEN LÉSEK A KONGRESSZUSI VERSENYRŐL Mit mutat a mérleg? Bslejaziék sues tervüket a diósgyőri közónsori hengerészek Megtakarított anyagból négyezer tonna heng'ereltáru A Lenin Kohászati Müvekben — a pártkongresszus napjaiban — újabb kiemelkedő munkasiker születeti. A gyár egyik fontos üzeme, a középsori hengermű, amelyben az építkezésekhez szükséges acélokat, továbbá bányaíámokai és más fontos cikkeket gyártanak, jóval a határidő előtt teljesítette 1959. évi hengerlés» és készáru tervét. Az üzemben dolgozó Kalló István, Szabó Sándor és Szabó Tibor hengerész munkacsoportjai, amelyek mindhárman meg akarják szerezni a „Szocialista brigád” címet, nemcsak a mennyiségi termelésben értek el kiváló sikert, hanem az anyaggal is takarékosan, a jó gazda módjára gazdálkodtak. Az előírástól eltérően — figyelmes, fegyelmezett munkával — egy tonna hengereltárut átlagosan húsz kilogrammal kevesebb nyersanyagból állítottak elő. így az idén megtakarított anyagból, négyezer tonna hengereltárut adnak a népgazdaságnak. A középsori hengerműben elért munkasikert — a bevezetett műszaki intézkedéseken felül — nagymértékben előmozdította a többi dolgozó leleményessége, segítőkészsége. így például Szitovszky Béla és Gyapa-i Lajos gépészeti dolgozók a guritósor működtetésének tökéletesítésével növelték számottevően a termelékenységet. Cserfoa Lajos újításával pedig a vágóollónál végzett nehéz fizikai munka gépesítésével könnyített a hengerészek dolgán. A diósgyőri középsori hengerészek, akik hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére — egyébként tovább folytatják a sikerekben gazdag versengést — éves tervükön felül még több mint 18 ezer tonna henge- reltárut termelnek az év hátralévő részében. Ez a mennyiség háromezer tonnával lesz több, mint egész évre szóló kongresszusi felajánlásuk. Megkezdték az új gépi berendezések üzempróbáit a Kudabáuyai Vasércdúsiíúban Rudabányán a nagymennyiségben található pátérc gazdaságosabb fel- használására 1952-ben kezdték meg a vasércdúsítómű építését. Ma már az új gyáróriást 24 különböző vállalat dolgozói építik. A dolgozók a pártkongresszus tiszteletére indult munkaverseny egyre fokozódó lendületével november végére nagyobbrészt befejezték a vasércdúsítómű első részének, a pörkölőrészlegnek építését és szerelését. Az ünnepi műszak harmadik napján, szerdán délután megszületett az első győzelem. Megkezdték a csillebuktató géni berendezésének üzempróbáit. A láncos adagolók, vibrátorok qp buktatók próbái után kerül sor az óránként 100 tonna ércet aprító ütő- hengeres törők járatására. Az üzemi próbák előreláthatólag 1960 februárjáig tartanak, majd áprilisban — hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére —, a pörkölőrészleg megkezdi a termelést. Elsők lettek ns országos versenyben a liorsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat dolgozói így — kisebb munkáktól eltekintve — üzemi próbára készen áll a csillebuktató, amelyet 22 méter mélységbe süllyesztettek a földbe, a tárolóbunker, a fütő- és adagoló-épület és a két üzemet összekötő 30 méter hosszú forgatható pörkölőkemence. Elkészültek a hűtődobok, valamint az energiaellátást biztosító kazános generátorház. A vezetők úgy tervezik, hogy az új üzemben jövőre már mintegy 60 ezer tonna pátércet pörkölhetnek meg. A pörkölés gazdasági eredménye: a 24 százalékos vastartalmú pátérc súlya csökken, vastartalma viszont 32 százalékra emelkedik. Az új gyárat építő és szerelő dolgozók, csatlakozva a többi borsodi üzem kezdeményezéséhez, ezen a héten kongresszusi őrséget tartanak. A Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatósága • értékelése szerint a főigazgatóság irányítása alá tartozó vállalatok között a II. helyre, az országban működő összes üzemi vendéglátó vállalatok közölt pedig az I. helyre kerültünk a kongresszusi verseny eredményeképpen. Ennek alapján vállalatunkat a minisztérium Vendéglátó, Főigazgatósága és a KPVDSZ szakmai titkársága dicsérő oklevéllel tüntette ki. Az elmúlt évben súlyos nehézséggel küzdöttünk, hiszen több mint 2 millió Ft veszteségre volt tervezve vállalatunk. Dolgozóink a párt, a szakszervezet, a KISZ-szervezet tevékeny irányítása mellett célul tűzték ki, hogy a kongresszusi versenyben gazdaságossá teszik a vállalatot„ E feladatunkat sikerrel teljesítettük. Megszűnt a vállalatnál az eredmény- romlás, s a költségek csökkentésével, a forgalom lényeges növelésével közel 2 millió forint terven felüli eredményjavulást értünk el. A kongresszusi verseny lendülete tette lehetővé, hogy a II. negyedévben 10, a III. negyedévben 11 százalékkal érjünk el nagyobb forgalmat, s hogy december 4-re éves tervünket teljesíthessük. Eredményeinkhez tartozik a munkások étkeztetésének jelentős javulása is. 42 konyhán vezettük be a választékos étkeztetést, s mindössze 8 olyan étterem van, ahol a választék nincs biztosítva. A megye területén 10 helyen biztosítottuk a kihordásos ebéd- és vacsoraszolgáltatást, három helyen pedig a diétás étkeztetést. KOLTAI LÁSZLÓ igazgató. Zárszámadás előtti jelentés Tiszahábolnáról ÖTEZER HOLDAS HATÁR . . . Csoda-e, ha elvész benne az ember? Odébb három falunak aligha van összesen ennyi földje, itt 343 szövetkezeti tag munkálja. — Még egy hónap... azaz: már annyi sem, mert három nappal kevesebb! — számolgatják az időt —• s megtudjuk, hogyan gazdálkodtunk az ötezer holdon, milyen haszonnal zárjuk az évet? Számok fölé hajol a könyvelő, az elnök és mindenki, aki a számokhoz ért, hiszen ezek a számok sokat mondanak, egy esztendőről beszélnek. A vagyon]ista ezt mutatja: szántóföld 1800 hold; legelő 900; két és félezer szekér szénát kaszáltak le róla. Ha »egy szekérre átlagosan hat mázsát számítunk, az kétezerötszázszor hat: annyi, mint tizenötezer mázsa széna. Óriási mennyiség! Erdő 110 hold. Nyárfa, fűzfa: erre mondják, hogy helyi lehetőség, helyi adottság. Minden esztendőben kiadja a saját erőből végzett építkezéshez szükséges anyagot. Nem pótolja ugyan mindenben a fenyőfát,, bükkfát, de istállóépítéshez, magtártető felhúzáshoz kiválóan megfelel. Ügyesebb emberek még asztalokat, székeket is készítenek belőle ... Gyümölcsös 30 hold. Mind szilva. S bár még nem terem az összes gyümölcsfa, idén ezer liter 56 fokos pálinkát főztek a termésből... —. Eladják? Bizonyosan, hiszen ez is növeli az össz-vagyont. — Csodát! Nem szorultunk az árára. Majd megisszák a tagok. — Hogy? Csak úgy „istennevében”? — Nem éppen! A munkaegység arányában. Minden száz munkaegység után két és fél litert... Szárazkertészet 50 holdon volt az idén. Öntözésre nem is gondoltak. A jó bábolnai földeken úgy terem az szárazon is, hogy csak győzzék szállítani róla a termést. Termett 20 holdon hagyma, 15 holdon paprika, kisebb-nagyobb területen paradicsom, káposzta, uborka. Tiszta haszon félmillió forint. MOST KÖVETKEZNEK a gépek. De az elnök, Balatoni elvtárs siet, csak a nagyját sorolja. Ami hirtelen eszébe jut. , — Van egy teherautó, van 2 Zetor, van egy nagyteljesítményű szelektor, van egy Rapitox permetező, különféle talajművelő gépek; a gépállomástól szintén itt van 2 Zetor, azonkívül 5 darab körmöstraktor. De ez kevés. Kevés a két Zetor, a gépállomás segítsége és a saját autó is. Jól sikerült az esztendő — ahogy a számokból kiderül, teheti a szövetkezet, hogy segítsen a bajon. Segítőnek is. Vesznek újabb két traktort. Elcsodálkozom.. Hiába, nem akarom elhinni, hogy a termelőszövetkezetek csak úgy hipp-hopp, elszaladnak a gyárba és vesznek két traktort. Pedig így van. Balatoni elvtárs nem veszi észre, vagy talán nem is akarja meglátni csodálkozásomat, s panaszkodva folytatja: — Pestre kell valakinek utazni. Intézkedni az FM-ben vagy máshol, a traktorok ügj'ében, mert áz a helyzet, hogy olcsóbbfajta masinát kapnánk, de nekünk drágább kell. Super Zetor például... Az megfelelne. Rengeteg a szállítani való. Most is majd négyszáz vagon terményt kellett elszállítani a csáti állomásra. — Mennyit érhet most a közös vagyon? — Mennyit? Tízmilliót! Az osztatlan alap. Ezen kívül amit meg felosztunk. NAGY ÖSSZEG. 343 szövetkezeti tag közös munkájának eredménye. Két év alatt lettek milliomosok. Ezelőtt három évvel majd hogy igás állatra való szerszámuk is alig volt, most pedig az a „legnagyobb problémájuk”. hogyan vehetnének két Ze- tort. De nem olcsót, hanem valami drágábbat. .. Ónodvári Miklós Sátoraljaújhely és Környéke Férfi és Nőiszabó Kisipari Termelő- szövetkezet dolgozói a kongresszusi versenyben elért értékes eredmények alapján november 27-én befejezték évi tervüket. A szövetkezet közel 40 millió forintra teljesítette évi tervét, illetve ennek az értéknek megfelelő ruházati cikket készített a nagykereskedelmi vállalatok és a lakosság számára. VAKMERŐ 194 4 november vége. Az ukrán-front csapatai feltar- tózhatatlanul közelednek a város szíve felé. Már hallani lehet a katyusák hangját. Az előőrsök felbukkanása jelzi a felszabadulás hajnalának közeledtét. A gyűrű .lassan bezárul és megkezdődik a fasiszta német csapatok már annyira ismert „tervszerű’- visszavonulása. Egy város épüle- v teinek, értékeinek, de elsősorban az emberéletek megóvásáról van szó, amikor a Vörös Hadsereg kérésére tájékoztatást kell adni a német csapatok tüzérségi állásainak elhelyezéséről, a , német csapatok várható tér- ~ veiről. Az idő sürget... A MÓKÁN Komité Szabó- csoportja megkezdi a kidolgozott akciók gyors végrehajtását. Megteremtjük az összeköttetést a szovjet csapatok előőrsével... A GYORS ELIGAZÍTÁS után a két fiatal partizán készülődni kezdett. A feladat végrehajtása nem volt könnyű. Számítani kellett a vasúti sínek állapotára, a német megfigyelőkre. Gyors búcsú következett és a két fiú elindult a Tiszai pályaudvar felé... Vakmerő vállalkozás volt a vasúti kézihajtány felhasználása, de a gyorsaság végett igénybe kellett venni. És a kis masina, mintha megértette volna a feladat fontosságát, majdnem hangtalanul suhant előre. A terepszínű ruha valósággal beleolvadt az éjszakába ... Már megtettek pár kilométert, amikor hirtelen megbillent a hajtány. — Mi történt? — kérdezte Béla a társát. Zoli morgott vcuamit a fogai között és lehajolt a földre. — Jól számítottunk rá. Fel van robbantva a sín... Tapogatózva kúsztak előre s megkönnyebbültek. Csak egy rész hiányzott a sínből. Azonnal munkához láttak. A kézihajtány nesztelenül emelkedett a levegőbe, s miután megérezte a talajt, újra gördülni kezdett. Éjfélre járt az idő, amikor a senkiföldjén keresztül törtek a cél felé. Előttük, Zsolca irányában, a Vörös Hadsereg csapatai. Hátuk mögött a németek... És jobbról, balról? — ezt ők sem tudták. Ennek ellenére nyugodtak, magabiztosak voltak. — Minden körülmény között el kell jutni a megadott hetyre —szólalt meg újra Zoli, akinek a cipőtalpbélése alatt lapult a térkép, amelyen jelzések mutatták a német tüzérségi állások helyét, illetet, egy város kímélését vitték magukkal. Béla hol jobbra, hol balra tekintve mar- tolta a fegyvert, nem tudva, honnan leselkedik a halál. A két vakmerő szív egyre gyorsabban kezdett dobogni, amikor sebesen haladtak az éjszakában ... Közben társaikra, az újabb akciókra gondoltak, akik szintén készülődtek.. / * ÉJ LEPLE BORULT a városra és az időjárás is jelezte a november végét. az új idők szelét. A miskolci Rácz György utcai illegális szálláson egy sovány arcú, kemény kötésű, katona ruhába öltözött őrmester vitte a szót... — A Vörös Hadsereg csapatai körülzárták városunkat, amely pár napon belül felszabadul. A szovjet elvtársak — és itt megnyomta a szói — azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy adjunk tájékoztatást, a város körül elhelyezett német tüzérségi állásokról, a német csapatok készülődéseiről, tervükről. A beérkezett adatik alapján a térképet kitöltöttük és Zolit meg Bélát bíztam meg a feladat végrehajtásával, akik már útban vannak. A megállapodás szerint hajnalra kell visszaérkezniök. Ha a terv sikerül, akkor újabb akciókra kell számítani. Lehet, hogy a szovjet elvtársak újabb, esetleg más adatot kérnek. Erre nekünk fel kell készülnünk és a nyomdát újból működésbe kell hozni. Ezt megbeszéltem a csoport diósgyőri vezetőivel. Az ifjúság egy részét — mint ismeritek — sikerült visszatartani az elmeneteltől és az elhurcolástól. A „SAS” behív,ó igen hasznos volt, és jó taktikának bizonyult. Nagyon döntő, szinte, életkérdés, hogy megmentsük az aláaknázott hidakat és a. fontosabb épületeket. Ezért gyorsan és megfontoltan kell cselekednünk — mondotta. A fiúk szótlanul ülve hallgatták szavát, közben nézték azt az embert, akinek a szeméből csak úgy sugárzott az emberiesség, a melegség, a fiúkért való aggódás, akik 15. 16, 17 éves fejjel a legnehezebb feladatok végrehajtására vállalkoztak. Égy erős és két halk kopogás törte meg a csendet. Ismerős, bajuszos férfi lépett be, karján vöröskeresztes szalag. Béla bácsi — így hívták a késői látogatót — megint tájékoztatást és munkát hozott. Feri szeme felcsillant. Mintha érezte volna, hogy ők következnek. Az őrmester — akit Lajos bácsi néven szólítottak a fiúk. — gyorsan átfutotta a sorokat... egy nyomásra váró röpcédula szövege volt. — Ezt még az éjjel ki kell nyomni — szólalt meg a. bajuszos, majd Lajos bácsi vette át a szót... — Feri, vedd magadhoz a fiúkat és induljatok. Legyetek nagyon óvatosak, ne kockáztassatok semmit és csak akkor lőjetek, ha elkerülhetek len —- adta ki az utasítást. ' A fiúk megértették az apai szót és egyesével, indultak el a Werbőczy utcai nyomda felé, amelynek szomszédságában tanyázott a' GESTAPO egyik parancsnoksága. Mindegyikük zsebében ott lapult a csőretöltött pisztoly és az élesített kézigránát. A karra gyorsan felkerültek a nyilas- keresztes karszalagok, mert ami biztos az biztos... Feri és Gizi egyszerre hagyta el az épületet. így értek a nyomdához. Gizi, a kis nyomdászlány kezdte a munkát. Csak úgy égett keze alatt a munka. Ica. a húga ott sürgőit, forgott mellette, segített neki. Ö volt a megfigyelő. Az összerakott betűkből kezdett kialakulni a röpcédula szövege... e ZOLIÉK KÖZBEN nehéz helyzetbe kerültek. A hajtánnyal nem lehetett tovább menni, mert a Sajó hídja fel volt robbantva. De nem volt megállás. A két fiú kúszva folytatta az útját. Béla bizony nem valami szép szavakat mormolt miatta, de a háború az háború. Egy pillanatra megálltak és görcsösen szorították magukhoz a fehér jelző-vásznat. Egyikük sem mert- megszólalni. Csak a szemük rebbenése árulta cl, hogy egyet gondolnak — Valahol itt kell lenniök — súgta oda Zoli a tárcának. Közben nem is gondoltak arra, hogy már elkúsziak egy-két beásott megfigyelő mellett, akik szótlanul tovább engedték őket. Hirtelen idegen hang törte meg a csendet. A két partizán megmarkolta a fegyvert. Nem volt sok idő a gondolkozásra, újból elhangzott az előbb még ki nem vett felszólítás — Sztoj! Felvillant a szemük. Egy szovjet katona emelkedett ki a földből és géppisztolyával jelezte, hogy merre kíséri őket. Egész úton nem váltottak szót. hisz nem is értették meg egymást. Csillagos volt az ég Csak elvétve lehetett hallani a távoli ágyúk hangját. Valami készült reggelre ... Egy bunkerhoz értek, ahol szovjet katonák fogadták őket. Egy százados lépett elébük. — Már vártuk az elvtársakat. Kissé féltettük is, de fő, hogy itt ■vannak. — A két fiú csak állt, egymásra bámult és sehogy nem értették a fogadást. Béla nem is állta meg szó nélkül, s megkérdezte. — Az elvtárs magyar? — Félig — válaszolta a tiszt. — Apám magyar, anyám orosz. Apám a Tanácsköztársaság bukása után került ki, mert emigrálnia kellett. A beszélgetés közben kulácsos kezek nyúltak feléjük, volt aki kenyeret nyújtott. A vodka csípőé volt, de ' jót tett a hideg ellen. Lassan felmelegedtek. Zoli elővette a térképet és átadta. — Ezt a partizán csoportunk vezetője küldi — mondta. A százados a térkép fölé hajolt és gyorsan egyeztette az övével, közben beszélgetésre terelte a szót. — Hány évesek vagytok? Béla Zolira nézett, az meg rá, mintha egymástól várták volna a választ. — Tizenhét! — vágta rá Béla és várta a hatást.. A szovjet katonák egymásra néztek — talán a két partizán által akkor még nem ismert Ifjú Gárda tagjaira és a többi hősökre gondoltak, és a százados átölelte az utódokat. — Köszönöm, elvtársak a parancsnokság nevében, az adatokat — mondotta —, amelyek megbízhatóak és nagyon értékesek. Reggelre kilőjük a német ágyúkat, hogy ne zavarjanak bennünket, de még hátra van egy kis munka, s kérjük, hogy ebben is segítsetek. Zoli gyorsan papírt vett elő és írni akart, de a tiszt leintette. — Nem szabad írni. Ez könnyen áruló lehet. Számítsatok arra, hogy vissza is kell jutni. Ezért mindent a fejben kell tartani — mondotta. — Nekünk erre és erre van szükségünk — sorolta a kérést, és kérjük, hogy azokat holnap ilyenkor juttassák el . hozzánk. — Ugye meg lesz elvtársak? Béla mint akit puskából lőttek ki, felugrott. — Persze, hogy meglesz! Elhozzuk, elvtársak! — Köszönöm. Most egyetek valamit és induljatok vissza. A sötétben jkell visszaérnetek — búcsúzott és eltávozott. ZOLI ÉS BÉLA boltysg volt, s mint akik jól végezték dolgukat, nyugodtan falatozni kezdtek. A bunkerben lévő szovjet katonák arcán látszott a fáradság, de vidámak voltak. Evés közben megint Béla törte meg a csendet. — Te hova való vagy? — kérdezte az egyiket. — Ukrajnába — válaszoltasa tizedes a tolmácson keresztül. — S melyik alakulatnál vagy? — kérdezte Zoli. Az ukrajnai kicsit meglepődött a kíváncsi kérdésen. — Ott, ahol legszebb az élet — válaszolta. — Na, ezt keresheted — heccelte Béla a társát. Közben a Hold is kíváncsi volt, be-bekukucskált a bunkerbe, mintha jelezni akarná, hogy indulni kell. Gyors búcsú következett és a két partizán visszaindult, hogy hírt vigyen az első találkozásról, egy feladat sikeres teljesítéséről. Mire visszaérkeztek a Rácz György utcai illegális szállásra, hogy közöljék Lajos bácsival a szovjet elvtársak újabb kérését — a nyorMában is befejezték a munkát és reggelre újabb röpcédulák jelezték, hogy él és dolgozik a MÓKÁN Komité. November vége volt és a Szabócsoport újabb akciókra, a hidak megmentésére készült. * 1959 december S. Tizenöt évvel ezelőtt zajlottak le egy kommunista forradalmár partizán csoportjának szerény akciói. Ez a férfi, pártunk egyik harcosa, ma már nincs közöltünk. Amilyen becsülettel állta meg a helyét tizenöt évvel ezelőtt, olyan becsülettel és hűséggel állt a párt, a proletárdiktatúra mellé 1956 októberében. Ma, szülővárosunk felszabadulásának előestjén, már nem csak a szovjet hősökre, hanem róla is emlékezünk, örökre elment tőlünk, hátrahagyva családját, gyermekeit, volt partizán társait. Mi is árvára maradtunk . . . Szabó Lajos ezredes, az ellenfötradMom egyik mártírja, a budapesti pártszékház egyik védője 1957 májú? 25-én . visszatért szülővárosába. ' örökre visszatért éa örökre ott is marej Nem felejtjük el. Büszkék vagyunk rá. ANTAL FERENC őrnagy.
