Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-04 / 285. szám

Péntek, 1959. december X CSZAKMAGYA&ORSZAG Folytatja tanácskozásait a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) módszerek alkalmazásával sok­szorosakban tud érvényesülni és ragyogó eredményeket hozni a szövetkezeti nagyüzemekben. Arra kell törekedni — folytatta Dobi István —, hogy minden szövet­kezeti tagunk mielőbb szocialista emberré formálódjék és öntudatosan vegye ki részét a szocialista termelő munkából. És ugyanakkor legyen munkása az egész falu szocialista, társadalmi átalakulásának is. Arra, kell törekedni, hogy meglévő szövet­kezeteink állandóan fejlesszék nö­vénytermelésük és állattenyésztésük színvonalát, gondozzák és növeljék a föld termőerejét, minél tökéleteseb­ben alkalmazzák a gépi erőt, a leg­modernebb termelési technikát. Be­csüljék meg, gyarapítsák a szövetke­zeti közös vagyont, mert ez a szövet­kezeti tagok vagyona és egyúttal a termelőszövetkezet gazdasági fejlő­désének anyagi alapja. Erősítsék szövetkezeteiket, mert végeredményben minden szövetkezet olyan erős, amilyenné a saját tagjai teszik és a szocialista közös gazdál­kodásban a szövetkezet gazdagsága: a tagságnak a gazdagsága. Minél erő­sebbek a szövetkezetek, annál gyor­sabban tűnnek el életükből azok. az ellentmondások, amelyek a tagság eredeti osztály-rétegeződéséből, a ka­pitalizmus farkas-törvényeiből szár­mazó szegényparaszt—középparaszt szembenállásából maradtak ránk fel­számolandó örökségül. Tisztelt pártkongresszus! Amikor a kongresszus kommunis­ta igazmondással és őszinteséggel vitatkozik, megfontoltan tanácsko­zik és forradalmár bátorsággal hatá- ' roz életünk nagy kérdéseiről, azt a nemzeti egységet szolgálja, amelyet a becsületes dolgozó emberek nevez­nek nemzeti egységnek. Erősíti kap­csolatainkat a Szovjetunió által böl­csei? vezetett szocialista táborral és a világ proletáriátusának nagy csa­ládjával' Szolgálja a béke ügyét, a népek békés egymásmelleit élését, barátságát. Ehhez a munkához, elv­társi hűséggel, sok sikert kívánok — mondotta befejezésül Dobi István. Hysni Kapó, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagja és Pák Den Aj asszony, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja adta át ezután a kongresszusnak az albán és a koreai nép forró testvéri üdvözle­tét: Dr. Drenyovszki Gyuláné kőbá­nyai pedagógus és Gosztonyi János, a Vas megyei pártbizottság első tit­kára után Brutyó János, a Szakszer­vezetek. Országos Tanácsának főtit­kára beszélt. Brutyó János: 0 szakszervezet feladata fáradhatatlanul magyarázni a párt politikáját, képviselni a dolgozók érdekeit Cttörők és kiszesek köszöntik a kongresszust. A felszólaló aláhúzta, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt érvény­re juttatta a lenini szakszervezeti el­veket. A Központi Bizottság politi­kájában e téren is ténylegesen érvé­nyesül a tömegekkel való kapcsolat jelentősége s ez nemcsak szavakban, de tettekben ?9 kifejeződik. A szakszervezetek helyeslik és tá­mogatják a Magyar Szocialista Mun­káspárt céljait és minden erejükkel munkálkodnak a párt politikájának megvalósításáért. Az alapkérdés természetesen a munkáshatalom erősítése, hiszen minden egyéb.— ezt 1956 is megmu­tatta — ettől függ. A munkáshatalom erősítésének legfontosabb feltétele a szocializ­mus anyagi alapjának megte­remtése. Pártunk VII. kongresz- szusa a szocializmus alapjainak lerakását tűzi ki célul a nép­gazdaság égésé területén. Hatalmas jelentőségű győzelem lesz ez, amely minőségi változást ered ­ményez. Egyetértünk tehát a beszá­molókban elhangzottakkal, a népgaz­daság fejlődésének irányával, ará­nyaival, helyeseljük a párt politiká­ját — mondotta — majd a termelés egyes kérdéseiről beszélt. Megállapította, hogy az ötéves terv céljai teljes mértékben reálisak és végrehajthatók, fontos azonban, hogy a termelékenység a megterve­zett arányban növekedjék Minden­kivel meg kell értetni, hogy a ter­melékenység növelése kulcskérdés. Ma még. gyakori, hogy gazdasági vezetőink a pillanatnyilag könnyebb megoldást választják: elsősorban a létszám növelésével, mértéktelen túl­órázással és rohammunkákkal növe­lik a termelést. Kevésbé használják a legfőbb eszközt, a műszaki fejlesz­tést, a technika színvonalának eme­lését. Ezen a helyzeten változtatni kell. Az ötéves terv irányelvei je« lentős Összegeket szánnak a műszaki, a technikai színvonal emelésére, a beruházásokra,» a felújításokra stb. De a műszaki fejlesztés mellett is vannak még 'kihasználatlan tartalé­kok, mint például a jobb üzemszer­vezés, a munkaerő gazdaságos és célszerű felhasználása és a munka­fegyelem megjavítása. Ezeket is minél előbb fel kell használni. A szervezett dolgozók öntudatos nagy többsége világosan látja, hogy az élet- és munkakörülményeket úgy javíthatjuk a tervnek meg­felelően, ha a termelésben meg­teremtjük a további előrehaladás feltételeit. Az alkotó kezdeményezést két irány­ban fejleszthetjük. Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a dolgozók rpár a tervek kialakításában részt vehes­senek és javaslataikkal, bírálataik­kal elősegítsék a megalapozott, jó tervek kidolgozását. A termelési tömegmunkában — folytatta — a legfontosabb a szocia­lista munkaverseny. Ezért a szak- szervezetek egyre inkább erre for­dítják figyelmüket. A kongresszusi munkaversenyben — amelynek cél­jai reálisak, a dolgozók számára ért­hetőek — a legszélesebb tömegek vesznek részt és teljesítik a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kong­resszusának tiszteletére vállalt fel­ajánlásaikat. Azért fejlődhetett ilyen eleven, életerős mozgalommá a kongresszusi munkaverseny, mert a Központi Bizottság márciusi határo­zata világos, érthető célt adott, reá­lisan megmutatta, mit lehet és kell tenni a szocialista építés meggyor­sítására. A szocialista verseny egyre inkább megszabadul a régi, bürokra­tikus sallangoktól és kialakulnak a verseny változatos, új formái, ör­vendetes, hogy egyre inkább előtér­be kerülnek a munkáskollektívák. A verseny fejlődése, tudatossága és tö­megjellege elválaszthatatlan az üze­mi demokrácia fejlesztésétől. Ez te­szi lehetővé ugyanis, hogy a munká­sok mindinkább a gazda szemével nézzék saját üzemüket, büszkék le­gyenek az eredményekre, és ne tűr­jék meg a hibákat. A verseny új hajtásairól, a szocia­lista brigádok szerepéről beszélt ez­után. Céljaikban és tevékenységük­ben azok á nemes tulajdonságok öl­tenek lestet, amelyek a munkás új viszonyát tükrözik a munkához, munkatársaihoz, a társadalomhoz, s megváltozott életét jellemzik. Brutyó János ezután az életszín­vonal tervezett mértékű és ütemű növekedésének feltételeivel foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy a szakszer­vezetek egyetértenek a Központi Bi­zottság beszámolójában elhangzott célokkal és fontosnak tartják, hogy a reálbér emelkedésének fő formája a bérek emelése legyen, mert ez te­szi lehetővé a bérarányok további szükséges javítását és ez fejleszti a szocialista elosztás elvét. A dolgozók élet- és munkakörülmé­nyéit szabályozó rendelétek, törvé­nyek betartása igen fontos — foly­tatta. — A szakszervezeti bizottságok tehát ellenőrizzék a törvények és rendeletek betartását, biztosítsák végrehajtásukat,', lépjenek fel a z elő­írások megsértőivel szemben. ■Meg kell mondani, hogy — bár e téren is előrehaladás mutatkozik — előfor­dulnak még olyan esetek, amikor egyes gazdasági vezetők az üzemek­ben vagyÉp minisztériumokban nem tartják ragukra **nézve kötelezőnek a törvényes rendelkezésekét, márpe­dig a munkások általában azon mé­rik le a rendeletek jó vagy rossz vol­tát, hogy hogyan valósulnak meg azok az életben. A szakszervezetek politikai, világ­nézeti nevelő munkáját ismertette a továbbiakban. Rámutatott: — Hatalmas erőt je­lent a magyar szervezett dolgozók több mint kétmilliós tábora. Ez ak­kor válik igazán politikai erővé, ha a szakszervezetek választott ve­zetőinek csaknem negyedmilliós serege mindennap fáradhatatla­nul magyarázza a párt helyes politikáját, segíti megoldani a dolgozók problémáit, közvetíti a dolgozók véleményeit, örömeit, gondjait a vezető szervekhez és ha úgy szükséges, megmondja azt Is, ha nem jogos a dolgozók valamely kívánsága. Biztosítani kell, hogy a szakszerve­zetekben rejlő óriási lehetőségeket az eddiginél is fokozottabban állít­sák a párt és a tömegek kapcsolatá­nak szolgálatába. Ehhez nélkülözhe­tetlen, hogy a szakszervezetekben dolgozó minden kommunista magáé­vá tegye pártunk VII. kongresszusá­nak útmutatásait, és a kongresszus után azonnal hozzálásson a felada­tok megvalósításához. Petőfi Sándor Bács megyei kül­dött a homokos területek mezőgaz­dasági művelésének kérdéséről szólt — a többi között arról a segítségről —, amelyet a várt és a kormány adott a nagyüzemi gazdálkodás fel­tételeinek kialakításához. Ezt követően D. N. Aidit, az Indo­néz Kommunista Párt főtitkára tol­mácsolta Indonézia kommunistái és dolgozó népe igaz, színből jövő, leg­bensőbb üdvözletét a kongresszus résztvevőinek és rajtuk keresztül az egész magyar népnek. John Mahon, az Angol Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának tagja áz Angol Kommunista Párt testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Majd L; C$nd, a Mongol Népi Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottságának. tagja köszöntöt­te az MSZMP VII. kongresszusát. A kongresszus szerdai ülésének vé­gén a Vietnami Dolgozók Pártja Po- litiJcai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust, majd felolvasta c párt Központi Bizottságának a kong­resszushoz intézett levelét. Hoang Van Hoan felszólalása tUán az elnöklő Barta Elekné bezárta a kongresszus szerdai tanácskozásét. A pártkongresszus negyedik napja Az MSZMP VII. kongresszusának csütörtöki tanácskozását Benke Va­léria, a KB tagja nyitotta meg. Be­jelentette, hogy számos testvérpárt­tól, amely küldöttséggel nem képvi­selteti magát a kongresszuson, üd­vözlet érkezett. Táviratban köszön­tötte az MSZMP kongresszusát az Indiai Kommunista Párt, a Japán Kommunista Párt, a Brazíliai Kom­munista Párt, a Thaiföldi Kommu­nista Párt, a Burmái Kommunista Párt, az ír Kommunista Párt, a Chilei Kommunista Párt, az Ecuá- dort Kommunista Párt, a Nepáli Kommunista 'Párt, a San Marinoi Kommunista Párt, a Ciprusi Haladó Párt és a Luxemburgi Kommunista Párt. A továbbiakban bejelentette, hogy az ország különböző részeiből nagy számban érkeztek a kongresszushoz táviratok és levelek, amelyekben a dolgozók — párttagok és pártonkí- vüliek forró üdvözletüket küldik a kongresszusnak és sikeres tanács­kozást, jó munkát kívánnak. Több­száz üzem és vállalat dolgozói öröm­mel jelentették, hogy a kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat tel­jesítették és határidő előtt teljesítik az 1959. évi tervet. Eddig 1151 levél Bissku Béla : és távirat érkezett a kongresszus­hoz. Ipari és kereskedelmi vállalo- toktól 435, tsz-ekből és állami gazda­ságokból 427, állami, társadalmi szervektől és intézményektől 201t üdvözlet érkezett, ezenkívül 88 egyé- ni üdvözletei is küldtek. Ezután az Iraki Kommunista Párt küldöttségének vezetője. Mohamed Husszein Abu Al-Eisz, a Politikai Bizottság tagja, Eladio Ladislao Carbajal, a Kubai Szocialista Nép- párt küldötte, a Központi Bizottsági tagja köszöntötte a kongresszust4 majd Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, belügymi­niszter emelkedett szólásra. Biintetőpolitikánk lényege a munkásosztály érdekeinek védelme — Az ellenforradalmi lázadás leve­rése, majd a megmaradt ellenforra­dalmi erőkkel szemben folytatott következetes harc megszilárdította a proletárdiktatúrát és annak államát. A párt hívására fegyverrel harcoltak a reakció sötét erői ellen mind a kommunisták, rhind a szocializmus eszméihez hű, egyszerű emberek. Ily- módon a szocializmus ügyéhez hű, a népi demokratikus rendszerért har­cot folytató személyekből, kommu­nistákból és pártonkívüli hazafiak­ból megalakultak a forradalmi fegy­veres szervek. Ma már nyugodtan kijelentjük, hogy fegyveres érőink, társadalmi rendszerünk, nemzeti függetlenségünk és békénk biztos védelmezői a belső és külső ellenség­gel szemben. A szocializmusért vívott harcban — hangsúlyozta — a párt legfonto­sabb feladata a proletárdiktatúra szakadatlan erősítése. Ma már a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó pa- Aisztsóggal szövetségben és pártjá­nak vezetésével szilárdan tartja ke­zében az ország irányítását. Ahhoz, hogy ezek a kezek mindig erősek, szilárdak legyenek, minden erővel erősíteni és fejleszteni kell a prole­tariátus diktatúráját a marxi—le­nini tanításoknak megfelelően. A dolgozó' nép helyesnek találta és követte, támogatta a párt politikáját, amely a néphatalom megvédésének, a szocializmus építése folytatásának politikája. Mindazok az eredmények, ame­lyeket az utolsó három év alatt elértünk, köszönhetők a párt és a nép között létrejött egységnek és egyre mélyülő kölcsönös biza­lomnak. Ebben rejlik népi rend­szerünk ereje és további sikere­ink záloga. Nem tűrjük, hogy beleavatkozzanak belügyeinkbe Mindezt nem értik az imperialis­ták. Nyíltan meg kell mondani, hogy az úgynevezett „magyar kérdésben” az imperialisták a tőlük megszokott aljassággal viselkednek velünk szemben, ök szervezték meg a had­járatot. népi hatalmunk ellen, ők kényszerítettek bennünket kemény intézkedésekre, s most arcátlanul úgy viselkednek, mint a tolvaj, aki „fogják meg”-et kiabál. Miután az ellenforradalmi erőknek nem sike­rült a hatalmat erőszakos úton meg­szerezni, ők újabb politikai manő­verekbe kezdtek. Belügyeinkbe való tűrhetetlen* beavatkozási kísérletek­kel, elszigetelésünkre irányuló med­dő erőlködéssel és teljesen értelmet­len gazdasági nyomással próbáltak bennünket rávenni arra, hogy ne büntessük meg azokat, akik a mun­kásosztály hatalma. Népköztársasá­gunk rendje ellen támadtak. Próbál­ták menteni veszett fejszéjük nyelét, megkísérelték legalább átmenteni az általuk felbujtatott, felhasznált és még felhasználni remélt ellenforra­dalmi vezéreket és vezérkéket. Ugyanakkor persze — a pénzen kívül — újabb bátorítást akar­tak adni az ellenforradalom szervezésében tevékenyen résztvevő emigráns politikusoknak, hogy el ne menjen a kedvük a Magyar Népköz- társaság folytonos, de immár hiába­való és gyakran nevetségbe fulladó ócsárlásától. A magyar ellenforrada­lom leverése nemcsak a szocialista Magyarország megsemmisítésére irá­nyuló sötét terveket hiúsította meg, hanem a többi szocialista ország «1= leni háború kirobbantására szövöge­tett terveket is halomra döntötte. A forrófejű imperialista kalandorok „melegháborűs” tervei kútba égték. Látjuk és érezzük, hogy egyre job­ban olvad a hidegháború jege. Kü­lönösen hozzájárult ehhez a béke­harc nemzetközi Lenin-díjával kitün­tetett Hruscsov elvtárs látogatása az USA-ban, amiért mi és a béke minden híve végtelenül hálásak var gyünk. |A háborús gyújtogatok azon­ban forró fejjel folytatják tovább hidegháborús uszításaikat. Ellensé­geink politikája a mi megfélemlíté­sünket és befolyásolásunkat illetően nem járt sikerrel. A párt; vezetésével sikeresen meg­oldottuk az ellenforradaimárok elle­ni harc bonyolult feladatát. Felderítettük, megtaláltuk az el­lenforradalom előkészítésébe» és irányításában vezető szerepet vitt személyeket és átadtuk őket á Magyar Népköztársaság igaz­ságügyi szerveinek, hogy elnyer«« jék méltó büntetésüket. A ve­zetők megkeresése és felelősség- revonása a legfontosabb volt az ellenforradalom elleni harcban. Velük együtt megtaláltuk azokat • terrorista banditákat, akik állati ke­gyetlenséggel irtották és gyilkolták • kommunistákat és más hazafiakat — Büntetőpolitikánk lényege, ■— amelyről Kádár elvtárs szólt beszá­molójában —. a munkásosztály ér­dekeinek védelme, ezért „igazságos £ nem sablonos. A nép érdekeinek megfelelé kommunista magatartást tanúsí­tottunk a megtévedtekkel szem­ben, akik november 4-e után hajlandóságot mutattak a meg­bánásra és támogatták a forra­dalmi műnk ás-paraszt kor­mányt. Szigorúságot kellett viszont tan ásí­tani azokkal szemben, akik akna­munkába kezdtek, vagy novesnfef 4-e után is folytatták rendszereik nes tevékenységüket, s ezzel továb # (Folytatás a 4. oldalon*)

Next

/
Thumbnails
Contents