Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Szerda, 1989. december 2. ESZ AKM AGY AltOltSZ AG n Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa N. Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán ti zsiradékot termeltek. Az idei álla­ti zsiradéktermelés 845.000 tonna lett, . vagyis 75 százalékkal több, mint 1953-ban. Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbeli bevételei. Míg ezek összege 1953-ban 49 milliárd 600 millió ru­belt tett ki, addig 1958-ban már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Ugyanilyen nagyszerű sikereket mu­tathatnak fel a mezőgazdaság fejlesz­tésében az összes szocialista országok, amelyek valóraváltják a marxizmus —rléninizmusnak a mezőgazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szo­cialista átalakításáról szóló tételeit. Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri orszá­gokkal a mezőgazdaságunk fej­lesztésében szerzett tapasztala­tokat. az abban elért eredménye­ket, és őszintén örülünk bará­taink sikereinek. Országunk és a többi szocialista ország mezőgazdasága szocialista fej­lődésének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan földjén,' a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy töme­gek számára, ahol a parasztság a fej­lődés szocialista útján halad. A szo­cializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek az anyagi és kulturális -élet javait. Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi be­számolójában az Önök mezőgazda­ságfejlesztési sikereiről mondott. Ügy gondolom, kedves elvtársak, hogy helyesen értelmeznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véle­ményemet* néhány olyan kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik. Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik a belügyeikbe való be­avatkozásnak. (Taps, derültség.) Jól tudjuk, hogy minden kérdést; ame­lyet a beszámoló vet fel. a pártkong­resszus old meg. Kérem, hogy azokat a megjegyzéseket, amelyeket bará­N. Sz. Hruscsov beszél. tunk, Kádár János elvtárs beszá­molójához fűzök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely Önöket semmire sem köte­lezi. (Nagy taps.) I proletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályba», hanem más formákat ölt Az Önök pártja elvhű, marxista- leninista politikájával kivívta' a ma­gyar nép mélységes bizalmát és sze,-' retetét. A magyar nép érdekeinek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban. Nekünk, marxistáknak azonban elvi elemzést kell adnunk az esemé­nyekről, látnunk kell okaikat és he­lyes következtetéseket kell levon­nunk. Meg kell látni, hogy ha az ellen- forradalomnak, akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mér­tékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a pro­letariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését* ez nemcsak ho^y nem mentesíti vezetőit a tömegkapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Magyar Dolgozók Pártjának volt vezetői, az irántuk tanúsított bizal­mát sajátos megbízólevélnek tekin­tették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a pártonkívüli töme­gektől, azt hitték, hogy tévedhetet­lenek, hogy nekik minden meg van engedve es figyelmen kívül hagy­hatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést, mint a tömegek vezetésének a párt­ban meghonosodott alapvető mód­szerét, kezdte felváltani a parancsol­gatás és az adminisztrdtív módsze­rek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz ve­zetett a gazdaságpolitikában, vala­mint az állami- és a pártépítés más területein. Az olyan bonyolult munkában, amilyen a szocialista építés ve­zetése. senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának ko­rábbi vezetősége sajnos nem voll ilyen bátor. Nagy keservesen beis­merték ugyan az elkövetett hibákat de semmit sem lőttek azok kijaví­tása érdekében. A helytelen, hibás vezetési mód­szerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a szélei dolgozó tömegek között, megingott s tömegeknek a pártba vetett bizalma Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük, a revizionisták, ki­használták a munkásosztály és t dolgozó parasztság ellenségei, Ma­gyarország dolgozó népének ellen­ségei. A Magyar Szocialista Munkás­pártnak 'és vezetőségének törté­nelmi érdeme mindenekelóri az, hogy bátrad rálépett a korábbi (Folytatás a 4. oldalon J A marxista—leninista elmélet tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellett, a proletár internacionalizmusért és a szo­cialista tábor egységéért folyta­tott következetes harcával mél­Fock Jenő referátuma tan vívott ki nagyrabecsülést Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista moz­galomban. amelynek egyik meg­bízható csapata. Kedves Elvtársak! A kommunista ?s munkáspártok ereje abban rej­lik, hogy a lenini elveket szemel ott tartva, józanul és tárgyilagosan érté­kelik az élet jelenségeit, nyíltan és 2gyenesen megrnöndják a népnek az igazságot mind a sikerekről, mind a nehézségekről és hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban ját­szódtak le Magyarországon, komo­lyan veszélyeztették a magyar mun­kásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás * szervezői csapást akartak mérni a szocializ­musra, vérbe akarták fojtani a népi hatalmat. Olyan események voltak ezek, amelyek feltétlenül megörven­deztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsut­kájuk, mert ezekben az események­ben .a kommunizmus csődjének kez­detét látták. (Derültség, nagy taps.) így azonban csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dü­hösek. voltak a kommunizmusra és ezért elvesztették ép ítélőképességü­ket. vagy olyan emberek,--akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit,és ezért tévedést tévedésre hal­moznak. A magyar ellenforradalom és külföldi sugalmazói lelepleződ­tek és megsemmisítő vereséget szen­vedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus— leninizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar munkásosztály­nak és a dolgozó parasztságnak az eszmék Iránt tanúsított oda­adását. Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. Nem a kommunizmus eszméi vallottak ku­darcot, hanem csupán azok a veze­tők, akik megfejedkeztek a marxiz­mus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászvezetők elszakadtak a tömegektől, basáskodni kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkásosztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellen­ségei ellen használták fel. hanem sajátjaikra mértek csapásokat. Ve­zető állásokba kerülve nem tudták helyesen használni a hatalmat, nem erősítették a munkásosztály dikta­túráját, a dolgozó nép hatalmát, ha­nem sajátjaikra irányították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csa­pásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. minden kommunista örül azoknak a nagyszerű sikereknek láttán, ame­lyeket az Önök pártja, a magyar nép különösen az utolsó három évben, az ellenforradalmi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében. Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában beható­an elemezte a megtett utat és meg­határozta azokat a feladatokat, ame­lyeknek végrehajtása rendkívül fon­tos szakaszt jelent a népi Magyaror­szág szocialista építésének befejezésé­ért folytatott küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mező- gazdaság felemelésében és szo­cialista átalakításában, a dolgo­zók életszínvonalának emelésé­ben, a munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója ismertet, a marx­izmus—leninizmus nagy életere­jéről, továbbá arról tanúskod­nak, hogy helyes az Önök párt­jának, Központi Bizottságának vezetése, élén Kádár János elv­társsal, a magyar nép hű fiával. (Nagy taps.) Artiikor tegnap Kádár elvtárs és Fock elvtárs beszámolóját hallgat­tam, különösen nagy hatással volt reám az, amit a magyar mezőgazdaság szocialista fejlesztésében elért ered­ményeikről mondottak. Nagy dolog ez elvtórsak. Jól tudjuk saját tapaszta­latainkból. Mi is örülünk azoknak a sikerek­nek, amelyeket az utóbbi években a mi országunk mezőgazdaságának5 fej­lesztésében értünk el. Szeretnék el­mondani Önöknek néhány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, mi­lyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett ná- > lünk a mezőgazdasági termelés foko­zása alapján az árubőség, milyen ug­rásszerűen nőtt az állami mezőgazda- sági termékbegyűjtés és felvásárlás. Míg az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakban évi átlagban 2 milliárd púd szemesterményt gyűjtöttünk be, .az utóbbi négy évben évi átlagban 3 milliárd pud a begyűjtött mennyiség. Az állami húsfelvásárlás az 1953-as 3,600.000 tonnáról 1958-ra 5,700.000 tonnára emelkedett. Az idén körülbe­lül hét és félmillió tonna húst vásá­rolunk fel, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1953-ban. A tej-félvásáflás az 1953-as iö mil­lió 600 ezer tonnáról 1958-ig 22 mil­lió 100 ezer tonnára emelkedett. Ugv számítjuk, hogv az Idén 25,000.000 tonna tejet vásárolunk fel, vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953-ban. Országunkban 1953-b8n 497.000 ton- , na, 1958-ban pedig 779.000 tonna álla­Kedden reggel fél 9 ómkor folyta­tódott a Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. kongresszusának ta­nácskozása. Az ülést Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára nyi­totta meg. A kongresszus résztvevői hosszantartó tapssal fogadták azt n bejelentést, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Komntunista Pártja Központi Bizottságának első titkára., a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az'SZKP küldöttségének ve zetője szólal fel. N. Sz. Hruscsov a kongresszus résztvevőinek hatalmas tapsa közben lépett a szónoki emel- , vény're, s fél 9 óra után néhány perc­cel megkezdte beszédét. Kedves Elvtársák és Barátaink! Engedjék meg, hogy a Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága nevében, a Szovjetunió összes kommunista és pártonkívüli dolgozói nevében szív­ből jövő testvéri üdvözletünket tol­mácsoljam önöknek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt VII. kongresszu­sa küldötteinek és Önökön keresztül minden magyar kommunistának, a Magyar Népköztársaság munkásai­nak, parasztjainak és értelmiségé­nek. V Szeretnék szívből jövő köszönetét mondani a Magyar fezocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az Önök kongresszu­sára a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak Önök­höz e kongresszus. szónoki emelvé­nyéről. Az Önök pártjának kongresszusa, amely a népi Magyarország szocialis­ta építésének legfontosabb kérdései­vel hivatott foglalkozni, különleges jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nemzetközi kommu­nista mozgalom életében. A legutóbbi kongresszus óta elteli öt év bonyolult időszak volt az Önök pártjának és országának fejlődésé­ben. A magyar kommunisták nagj nehézségeken és megpróbáltatásokor mentek át, de semmi sem tudta meg­törni akaraterejüket a szocializmus­ért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkás­párt, soraiban tömörítve a marx­izmus—leninlzmushoz hű erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megedződött az ellenforradalom­má) folytatott harcban, meg­védte és megszilárdította a mun­kásosztály diktatúráját, a dolgo­zók hatálmát és most eredmé­nyesen oldja meg a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió Kommunista Pártja zók lendülete nyújt a feladatok vég­rehajtásában. Gazdasági vezetőink zömére nem ez a jellemző, de ahol még maradi felfogás és magatartás tapasztalható, ott a, kommunisták lépjenek fel ellene erőteljesen. Az üzemi pártszervezetek mun­kájának fontossága a jövőben tovább növekszik, a feladatok egyre bonyolultabbak lesznek, ezért színvonalasabb felvilágosí­tásra, több kezdeményezésre, jobb szervező munkára van szükség. Támaszkodjunk a tömegszervezetek, elsősorban a munkásosztály legna­gyobb szervezeteinek, a szakszerve­zeteknek a segítségére. Pártunk gaz­daságszervező munkáját minden szinten tovább kell tökéletesíteni. A pártszervezetek irányító, ellenőrző tevékenysége egyre kulturáltabb és szakszerűbb. Igen fontos feladat min­denhol felszámolni azt a helytelen és káros nézetet, amely szerint a pártszervezetek dolga csak a „tiszta pártmunka”, a gazdaságvezetőké pe­dig a gazdasági vezetés. A kommunista gazdasági ve­zető érezze felelősnek magát a pártszervezet gazdasági munká­jáért is. A pártszervezet és en­nek titkára pedig tartsa legfon­tosabb feladatának, hogy részt- vegyen a gazdasági vezetésben. Nem egymás mellett, hanem együtt kell dolgoznlok a szocia­lizmus megvalósftásáért. Befejezésül a következőket mon­dotta: Ma még nem tűzhetjük célul a legfejlettebb kapitalista országok műszaki, gazdasági színvonalának túlszárnyalását, de nincs messze az az idő, amikor ezt reálisan megte­hetjük. Rendíthetetlen hittel és meg­győződéssel valljuk, hogy dblgozó népünkkel eggyéforrva. szilárd egy­ségben a szocialista tábor többi or­szágaival. győzelemre visszük ha­zánkban a szhcializmus ügyét. (Nagv taps.) (MTI) elhárítására nyomatékosan hív­ja fel az újonnan megválasztan­dó Központi Bizottság és a ter­vező szervek figyelmét. Az irányelvekben közölt előirány­zatok megalapozottak. Központi Bi­zottságunk az irányelvekben csak olyan célokat tűzött ki, amelyekről már ma tudjuk, hogy elérhetők. De Központi Bizottságunk nemcsak le­hetségesnek, hanem feltétlenül kívá­natosnak is iartjá a célok túlszárnya­lását, már csak azért is, hogy mi­előbb felzárkózhassunk a világszín­vonalhoz, hogy a többi szocialista or­szággal törtenelmileg egyidejűleg jussunk el a kommunista társada­lomba. A kongresszusi Irányelvek, a má­sodik ötéves terv előkészítésének szempontjai is tükrözik, hogy a gazdasági munka területén a párt minden szervezete, vala­mennyi kommunista előtt mi­lyen sokrétű és nagy feladatok állnak. Most, amikor pártunk kidolgozta az ország gazdasága és á népjólét emelésének elveit, — a gyakorlati, szervező munkára kerül sor. Ahogy szélesedik a dolgozók szerepe a gaz­dasági élet szervezésében, a társada­lom irányításában, úgy növekedjék a kommunista párt vezetése a gaz­daság szervezésében is. A párt gaz­daságszervező munkájával is növeli a dolgozó tömegek szocialista öntu­datát. A dolgozók öntudatának nö­vekedése gyorsítja fejlődésünk üte­mét. Ez£rt van a szocialista ver­senynek, a szocializmus építése kom­munista módszerének óriási értéke. A szocialista verseny a dolgozó tö­megek nevelésének fontos eszköze. Hazánkban a munkaverseny maga- sabbrenaű hajtásai is fejlődnek már. Gazdasági vezetőink egy része azon­ban — állapította meg Fock Jenő — nem használja fel még azokat az elő­nyöket. amelyeket a szocializmust építő társadalmi rendszer, a dolgo­(Folytatás a 2. oldalról.) vonala emelkedésében is megmutat­koznak. A terv ilyen túlteljesítése népünk és pártunk győzelme. Az i960, évi terv az ideinél bonyolul­tabb feladatokat állít népünk elé, de ézek megoldhatók. Kongresszusunk összefoglalja az elmúlt évek tapasztalatait, kijelöli tennivalóinkat és világos perspek­tívát mutat a szocializmus további építésére. Hároméves tervünk az ipari ter­melés 22 százalékos növekedését irá­nyozta elő aá 1957-es színvonalhoz képest.' Az ipari termelés tényleges növekedése 1958-ban 12 százalék volt, s az idén valószínűleg nem lesz kevesebb. Ha jövőre csak 8 százalékos emelkedést érünk el, akkor az ipari termelés 35 százalékkal lesz magasabb az 1957. évinél, vagyis a hároméves tervre előirányzott fejlődési ütemet több mint más- félszeresen múljuk felül. Az ipari termelés emelkedésének a kongresszusi irányelvekben előírt fejlődési üteme hozzávetőleg 7 szá­zalék évenként. Ez nemcsak a ta­valyi és az idei növekedésnél lénye­gesen kevesebb, de valamivel kisebb még az 1952—1958-as hét év átla­gos emelkedésénél is, pedig ebben az elmúlt hét évben sok gazdaságpoli­tikai kapkodás volt, és volt ellen­forradalom is. Nem akarunk újra a régi hibába esni, hogy a reális tények helyett vá­gyainkat, anyagi megalapozás nél­küli elképzeléseinket „tervesítsük”. Ezért a K&uponti Bizottság nem ja­vasolja a Kongresszusnak, hogy to­vábbi vizsgálat nélkül, számszerűiéi meghatározott gyorsabb fejlődési írjon elő. Azt azonban teljes meg­győződéssel javasoljuk, hogy & kongresszus a fejlődés üte­mének felülvizsgálására, a tar­talékok feltárására, a gyorsabb fejlődés útjában álló akadályok

Next

/
Thumbnails
Contents