Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

2

ßSZAKMAGTARORSZÄG

Szerda, 1959. november 1

As EISSZ^kösgyűlés politikai bizottságának ülése

New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága kétnapos vita után befejezte annak az ir határozati javaslatnak megtárgyalását, amely indítványozza, hogy akadályozzák meg a nukleáris fegyverek további elterjesztését és Vitassák meg a nukleáris fegyverek birtoklásának korlátozását. Árpolitikai bizottság 66 szavazattal elfogadta a javaslatot. Egyetlen küldöttség sem szavazott ellene, de 13 ország, köztük a Szovjetunió, Magyarország. Lengyelország, Bulgária, Spanyolország és Franciaország küldöttei tartózkodtak a szavazástól.

A TASZSZ-jelentés szerint Kuz- nyecov, a szovjet küldöttség vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kormánya békepolitikájához híven változatlanul szorgal- ------------m

ázzá az atomfegyver eltiltását és a felhalmozott atomkészletek megsemmisítését. Az ír határozati javaslat — mondta — hallgat az idegen területeken létesített atomfegyver-támaszpontok megtiltásának és általában a fegyverek betiltásának és megsemmisítésének kérdéséről. Még a békét roppant mértékben veszélyeztető idegen atom- és rakéta-támaszpontok

felszámolását sem nyilvánítja szükségesnek. E problémák megoldása nélkül pedig — hangsúlyozta Kuznyecov — lehetetlen megakadályozni a nukleáris fegyverek elterjedését.

A politikai bizottság szerdán tartja legközelebbi ülését. Napirendjén az atom- és hidrogénbomba-kísérletek felfüggesztésére beterjesztett indiai határozati javaslat szerepel.

A Szovjetunió ENSZ-küldöttségének nyilatkozata a laoszi kérdésről

(TASZSZ)

Az ENSZ-közgyűlés 14. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség hétfőn nyilatkozatot adott ki a laoszi ügyben. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Laoszban támadt feszültséget

Adenauer Angliába érkezett

Adenauer menj hasa

A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Adenauer nyugatnémet kancellár kedden repülőgépen a London melletti gatwicki repülőtérre érkezett.

A kancellárt a repülőtéren Profu- mo külügyi állammiriiszter üdvözölte.

Megérkezése után Adenauer vonatba szállt 'és Londonba utazott. A nyugatnémet államférfit MacMillan angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter fogadta a Victoria pályaudvaron. MacMillan előbb az angol kormány két órás ülésén vett részt, onnan ment a kancellár üdvözlésére.

A pályaudvaron és közelében körülbelül 1300 ember gyűlt össze. Amikor a kancellár kiszállt a vonatból, a tömegből többen felkiáltottak: „Adenauer, menj haza!”

Megérkezése után a kancellár a nyugatnémet követségre hajtatott, ahol ebédet rendeztek t;szteletére. Ebéd után megkezdte tárgyalásait MacMillan angol miniszterelnökkel.

Kedden este MacMillan vacsorán látta vendégül Adenauert, majd a két államférfi az angol—német társaság bálján vett részt.

Az AP jelentése szerint a kancellár megérkezésével egyidőben az angol parlamentben két munkáspárti képviselő Nyugat-Németországra vonatkozó kérdéseket tett fel. Stephen Svingler és Konni Zilliacus követelte MacMillan tói, hívja fel Adenauer figyelmét arra, hogy „Nyugat-Német- országban bírói tisztségekbe volt nácikat neveznek 'ki.” Zilliacus megállapította, hogy ezek a kinevezések sértik a nácítlanításra vonatkozó potsdami megállapodásokat.

Herter beszéde

az atlanti országok parlamenti képviselőinek értekezletén

Wash ingon (AP)

Herter amerikai külügyminiszer a NATO-országok parlamenti képviselőinek értekezletén beszédet mondott. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok mellett más fejlett ipari országoknak is nagyobb részt kellene vál- lalniok a gazdaságilag elmaradt országok támogatásában. Véleménye szerint az Egyesült Államok pénzügyi nehézségeinek egyik oka az, hogy többet költ a tengeren túl, mint amennyit megkeres.

Herter nem nevezte meg azokat az országokat, amelyeknek szerinte több támogatást kellene nyújtaniok az elmaradott országoknak. A külügyminisztérium vezető munkatársai azonban nem titkolják, hogy Nyugat-Németországra, Angliára, Franciaországra, Olaszországra és Japánra utalt.

Az Atlanti Szövetségről szólva Herter ismételten hangsúlyozta, hogy az-Egyesült Államok továbbra is „becsületesen részt vállal a szövetségi terhekből”. Kijelentette, azért tartotta fontosnak hangsúlyozni ezt, mert a sajtóban olyan találgatások láttak napvilágot, hogy az Egyesült Államokat annyira aggasztja fizetési mérlegének egyensúlya, hogy csökkenteni akarja a NATO-val kapcsolatos anyagi terheket.

Kijelentette, hogy' Hruscsov és Eisenhower „tárgyalásainak eredményeként úgylátszik több a hajlandóság a Szovjetunióban a kérdések őszinte megvitatására”. Herter szerint, „ha a világ egy békésebb korszakba lép, ez csak azért történhetik úgy, mert az atlanti-országok egysége szilárd és ereje megfelel a védelmi szükségleteknek”. (MTI)

csakis a genfi egyezmények keretében lehet és kell megszüntetni.

A nyilatkozat elítéli az ENSZ főtitkárának laoszi utazását és intézkedéseit, amelyekről az ENSZ titkárságának november 15-i közleménye említést tesz. Ezeknek az intézkedéseknek célja az, hogy az ENSZ nevével leplezzék a nyugati hatalmak laoszi beavatkozását Az ilyen eljárás csak bonyolíthatja a helyzetet, állapítja meg a szovjet ENSZ-kül- döttség nyilatkozata. (MTI)

Mikojan elutazott Mexikóba

Moszkva (TASZSZ) Anasztasz Mikojan szovjet miniszterelnökhelyettes kedden reggel repülőgépen Mexikóba indult, hogy megnyissa az ottani szovjet tudományos, műszaki és kulturális kiállítást. (MTI)

Qeqíjzeteh

Ősi

Csodálatosan szép verseket írtak az őszről. Bár nem készült statisztika, bízvást megállapíthatjuk, hogy a világirodalom legjelesebb lírikusait az ősz épp oly gyakran dalra fakasztotta, mint a tavasz. A természet el- szenderülésének, az élet alkonyának épp úgy megvan a varázslatos szépsége., mint a rügyfákadásnak, a hajnalhasadásnak. Elég talán Arany Jánosra hivatkoznunk, öszikék című versciklusában foglalt páratlan remekműveire. vagy a párizsi ősz bágyadt fényét, „Kínlódó lombjait” és színeinek játékát megelevenítő Ady Endrére.

Mily frissen, üdén csengenek fülünkben bánatos-muzsikás sorai:

„Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az úton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőJcölt

belé,

S Párizsból az ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.”

S a. toliamra kívánkozó sok-sok elbűvölő költői képsorozatból hadd idézzek még egyet, egy francia költőét: „ősz húrja zsong, bong, jajong, búsong a tájon, — s ont monoton bút, konokon és fájón.” ősz van... és ha a szemerkélő csőből, vagy komor ködből, az utálatos latyakból vagy a vendégmarasztaló sárból — átázva és átfázva, bősz- szúsan és kedélytelenül — hazatérünk, feledkezzünk bele egy-egy fent idézett szép versbe, és — züm, züm, — elillan haragunk.

Vagy, ha nem versbe, hát gyermekünk szép szemébe, édes mosolyába.

Mert az, az őszben is őrzi a tavaszt ...

Szülői lelkiismeret (?)

Éjszaka két óra. Az orvos ágyánál «-lesen cseng a telefon.

— Halló, tessék!

— Szíveskedjék azonnal kijönni hozzánk, mert gyermekünk rosszul érzi magát.

Gyors öltözködés, sietés a megadott címre.

— Lássuk a kis beteget!

' A szülők közük, hogy a gyerek már négy napja lázas. Az orvos azonnal felismeri rajta a kanyarós kiütéseket.

— Miért lett olyan sürgős éppen most az ügy?

— Vártuk, hogy a gyerek rendbejön. Úgy látjuk azonban, hogy még nem gyógyult meg, márpedig nekünk a reggeli vonattal féltétlenül el kell utaznunk rokoni látogatásra.

Az a kérésünk, tessék szíves lenni a gyereket kórházba szállíttatni.

(Színhely: Miskolc, idő: 1959 november.)

(s.)

Értekezleten vitatták meg a pártkongresszusi verseny eddig elért eredményeit a közlekedési vállalatok vezetői

November I3-án a miskolci Ili. számú Autóközlekedési Igazgatóság tanácstermében értekezletet tartottak, melyen az igazgatósághoz tartozó Nógrád, Heves és Borsod megye autóközlekedési vállalatainak vezetői, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium részéről Hi- dasy György osztályvezető és Pándi József, a KPM terv- és statisztikai osztályának vezetője is részt vett. Az értekezleten a vállalatoknak a pártkongresszusi versenyben elért eredményeit értékelték.

Balogh János, a Miskolci Autóközlekedési Igazgatóság vezetője beszámolójának első részében foglalkozott a kongresszusi munkaverseny megszervezésével, valamint a felajánlások teljesítésével.

A kongresszusi verseny szervezése érdekében mondotta — 1959. március 18-án tartottak első ízben megbeszélést a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőinek részvételével. A főosztályhoz viszonylag rövid idő alatt beérkeztek a vállalatoktól az írásbeli vállalások, illetve felajánlások, bár az előkészületi idő 12—14 nap volt, s ez nem volt elégséges ahhoz, hogy a terület összes dolgozói között tudatosodjék a verseny jelentősége.

Csak a vállalások megtétele után kezdődött meg tulajdonképpen a

verseny konkrét szervezése és a célkitűzések részletes ismertetése.

A versenyszel 1 em fokozása érdekében az élenjáró és jó eredményt elérő dolgozók jutalmazására fordítandó ajándéktárgyakból kiállítást szerveztek a központi telepen. Ez megfelelő ösztönző hatással volt, melyet a terület más vállalatai is rövidesen átvettek. A pártkongresszusi verseny első kilenc hónapja — mint Balogh elvtárs mondotta — nem volt mentes a „vélemények összeütközésétől”. Az igazgatóság értékelése szerint a teherfuvarozási üzemág teljesítő képességét a vállalások elbírálásánál túlértékelték. Egyes üzemágaknál azonban a kiértékelések azt mutatják, hogy a felajánlások nagysága nem minden profilnál épül óvatos becslésre. Például különösen nagyarányú a túlteljesítés a taxi utasszámnál, de jelentős az autóbusz utas-számnál is. Ezzel szemben a teherfuvarozási üzemág minden mutatójában lemaradás van.

. Beszámolójának következő részében Balogh János igazgató a teherfuvarozás teljesítményénél mutatkozó lemaradások elemzésével foglalkozott. A versenyfelajánlások teljesítésére hátrányosan hatott az‘ a körülmény, hogy

az igazgatóság tehergépkocsi állományának feltöltése országos

viszonylatban is az utolsók között történt meg, zömével szeptember hónapban. Hiányoztak a nagyobb kapacitású tehergépkocsik. S végül mint zavaró körülményt kell megemlíteni az augusztusban jelentkező nagy vagonhiányt,

melyeknek következtében nemcsak a kőszállításokat, hanem a cukorrépát is a tervezettnél nagyobb távolságokra kellett fuvarozni. Megemlítendő, hogy míg 1959 második negyedévében a súlydíjas fuvarozás átlagos szállítási távolsága 7,7 kilométer volt* addig a III. negyedévben már 9,1 kilométerre nőtt. A fennálló objektív nehézségek ellenére — mint Balogh János igazgató mondotta —, lényegében a 31. sz. AKÖV kivételével* valamennyi vállalat elérte, sőt meghaladta a bázis szintet.

A vállalatok október havi statisztikai zárásai a mai napig nem történtek meg, de várható, hogy az éves felajánlást október hó végéig súlyszállításban teljesítették a vállalatok.

Balogh János igazgató beszámolóját hozzászólások követték, a felszólalók a munka jó megszervezésével foglalkoztak, mely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat teljesíteni tudják.

(kovács)

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK

I. Skandináv jégzajlás

Augusztusban Európa északi felére figyelt a világ. A három kis NA- TO-ország: Dánia, Svédország, Norvégia a szovjet minisaterelnököt várta. A látogatás mégis elmaradt, melyért teljes mértékben az említett országok hidegháborús körei okolhatók. Mindenki emlékszik még az akkori történetre, de a legtöbben még .ma sem tudják megérteni az „augusztusi bizottságok” cselekedeteit.

A Szovjetunió és a három ország között nincsenek olyan problémák, melyek megoldása létfontosságú lenne a felek bármelyikének. így az augusztusi látogatásnak nem volt különösebb célja, csupán arra lett volna jó, hogy megszilárduljon a viszony a skandináv népek és a Szovjetunió között. A Hruscsov látogatásából politikai „profitot” szerezhetett volna a három NATO-ország, de elmulasztották a nagy alkalmat, s most az ügyetlen vadász bánatával nézik az üres tarisznyát. Harsogó vezércikkek, dörgedelmes szónoklatok, félhivatalos kijelentések tették lehetetlenné azt. hogy az.országok közötti tanácskozás a szokásos formában létrejöhessen.

Az augusztusi szovjetellenes skandináv politikai offenzíva vezérei arra számítottak, hogy Nyugat nem marad hálátlan, s a NATO apró vazallusainak megnövekszik^ „sohasem volt nagy” tekintélye. Ügy vélték, “tteikkel. megerősítik pozícióikat, politikai és gazdasági téren egyaránt. Csak akkor döbbentek meg, amikor

látták, hogy a várt eredmény elmaradt. Nyugat nagyjai nem respektálták a kis skandinávok szolgálatkészségét, sőt hűvös, rendreutasító tekintettel figyelték a politikai „ra- koncátlanságot”.

Akkor aztán próbálták menteni, ami menthető. Hruscsov amerikai útjának sikerét még itt is kénytelenek voltak elismerni. Rájöttek arra, hogy a világ a békés egymásmel- lett élés gondolatát igenli s az erőviszonyok rohamosan megváltoznak a béke híveinek javára.

S akkor a három ország miniszter- elnöke jónak látta, hogy újra napirendre tűzze az elhalasztott találkozó megtartásának gondolatát. Először magukat próbálták igazolni. Azt bizonygatták: ők igenlették a szovjet miniszterelnökkel való találkozót, de nem tudták megakadályozni azt a lármás politikai zavarkeltést, mely Hruscsov látogatása ellen irányult. Aztán jöttek a nyilatkozatok. Erlan- der svéd miniszterelnök arról beszélt, hogy bizonyos köröknek a látogatással kapcsolatos megjegyzései nem a, közvélemény akaratát fejezték ki. „A kampány arra irányult, hogy fokozzák a nemzetközi feszültséget”. Dániában Hansen azt fejtegette: a szovjet miniszterelnöknek minden oka meg volt arra, hogy elhalássza látogatását. Kijelentette: „Nem titkolhatom azt a tényt, hogy gyakran meglepett az az arcátlanság, amit egyes körök a látogatással kapcsoVtban tanúsítottak”.

És idézhetnénk még számos beszédből," számos újságcikkből, mely

fényesen bizonyítaná: az említett három ország kormánya szeretné meg nem történtnek tekinteni az augusztusi eseményeket.

Azóta három hónap múlt el. Nagy változások korszakát éljük. A politikai élet Lunyik-jának még nem fejeződött be az útja. Hruscsov legközelebb Párizsba utazik s lassan a csúcsértekezlet időpontjában is megállapodnak a felek. Ha lépésről lépésre is, de haladunk előre. Tudják ezt a Skandináv-félsziget lakói és politikusai is. ők sem akarnak lemaradni.

Nemrég a három ország: Norvégia, Svédország és Dánia miniszterelnöPénteken délelőtt Bad Godesberg-, ben összeült a német szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusa. A sietségre nyílván az adott okot, hogy az általános nemzetközi politika és a bonni álláspont között az utóbbi időben eléggé mély szakadék támadt, melyet sem a külföld, sem a nyugatnémet közvélemény nem fogadott örömmel. Ollenhauer titkár összetoborozta hát híveit, hogy megnyugtassa őket s elmondja véleményét a német bel- és külpolitikáról egyaránt.

Kétségtelen tény, hogy a titkárnak elég sok híve van Nyugat-Német- országban. Ezt sok mindennel lehet magyarázni. Nem kétséges, hogy a józan gondolkodású ember Adenauer és Ollenhauer közül az utóbbit választja. de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy elmondhatnánk, a szociáldemokrata titkár a haladást ' bonni elnök pedig a reakciót képviseli. Az utóbbi igaz, az előbbinek már számtalan szépséghibája van.

A „szépséghibákról” már eddig is

kei találkoztak és megbeszéléseket folytattak Stockholmban a szovjet kormányfő meghívásáról. Megegyeztek abban, hogy a szovjet kormánynyal diplomáciai úton tárgyalnak, biztosítják Hruscsovot: nem fog megismétlődni az augusztusi „incidens”.

Nos, megindult hát a jégzajlás Európa északi részén is. Kicsit váratott magára, kicsit elkésett, de megindult. Az idő már korábban alkalmat adott volna erre, de a skandináv politikai „meteorológusok” rossz időt jeleztek, fagyra számítottak. S most, hogy jobb idők járnak, ők is levetik lassan a télikabátot.

tudtunk, de ez a rendkívüli kongresszus még jobban a felszínre dobta őket. Annyira, hogy szükséges beszélni róluk, mert belőle megalkothatjuk a nyugatnémet szociáldemokrácia és vezetőinek igazi portréját. A következőképpen:

Ollenhauer azt mondja: A német szociáldemokrata pártnak a haladás élén kell járnia s programjában a német nép igazi érdekeit kell képviselnie. De keresni kell az érdekek összhangját, nemzetközi síkon is. Ugyanakkor azt is mondja, hogy az NDK-ban proletárdiktatúra van, amellyel nem ért egyet és hevesen támadja a másik Németországot.

Ollenhauer biztatja pártját, hogy ő és a vezetőség „új társadalmi rendszer” megteremtésére törekszik. De rögtön hozzáteszi, hogy ennek semmi köze nincs a marxizmushoz. S aztán megmagyarázza bizonyítványát: „Nem szabad Marx Károly és Engels Frigyes programja alapján fellépni, mert az 1959-ben nem lenne marxista”. Az ollenhaueri-kon- cepció egy cseppet sem új, nem ő

találta ki. Tradíció, rossz tradíció folytatása ez, a haldokló szociáldemokrácia eszmei haláltánca, mely már nem tud adni semmi újat. Csak magát ismétli, mint a buta szónok.

A rendkívüli kongresszuson a titkár hitet tett a német hadsereg megteremtése mellett, de rögtön hozzátette, hogy hevesen ellenzi az általános hadkötelezettséget. Emlékezzünk vissza a bonni kancellária ülésen tett kijelentésére. Ott azt hangoztatta: járjanak elől a németek a lefegyverzés terén. Mindenki tudja, hogy Nyugat-Németországban a revarrs- politika szellemében új hadsereg masírozik és gyakorlatozik, melynek harcosait hitlerista szellemben képezik ki. Ez a német hadsereg jóval nagyobb létszámú a megengedettnél, korszerű rakétafegyverekkel van ellátva. S Ollenhauer mégis meg akarja „teremteni” a német hadsereget. Neki nem lenne elegendő a mostani? Vagy éppenséggel ez nem tudja megteremteni az ollenhaueri „új társadalmi rendet?” Talán arra gondolt, hogy a megteremtendővei lehet „eredményesen” harcolni a háborús veszély és a militarizmus ellen, melyet ugyancsak hangsúlyozott rendkívüli beszédében?

A gazdaságpolitikai célkitűzéseiről szólva elmondotta, hogy a közös tulajdon Németországban „nem célszerű”, helyette melegen ajánlotta „közellenőrzési programját”, mely — szavai szerint — hatékonyabb az előbbinél.

íme a német szociáldemokrácia „új” arcának néhány jellemző vonása. Belőle bárki megállapíthatja, hirdetője olyan, mintha hasonlítana „valakire”, valahol már találkoztunk ...

Hankóczi Sanier

2. Rendkívüli kongresszus „apró“ hibákkal