Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-14 / 268. szám
•combat. 1959. november 14. SSZAKMAGYARORSZAG s E R D EK ES ^MARATHÖNI” OLAJVEZETÉK A Szovjetunióban befejezték a 3734 kilométer hosszúságú Tujmazi— Irkutszk olajvezeték építésének első -szakaszát. A Szovjetunió legnagyobb földalatti olajvezetéke a Dél-Uraiban lé- vő „második Baku” ásványolaját szállítja a szibériai nagy építkezésekre és a szűzföldekre. A fővezeték érinti Omszkot. Novo- szibirszket és olyan hatalmas szibériai folyókat szel át, mint az Irtis, az Ob és a Jenyiszej. RENDKÍVÜLI SZILÁRDSÁGÚ ANYAG A szovjet tudósok különleges megmunkálási módszerrel rendkívüli szilárdságú fémet állítottak elő, olyan anyagot, amelynek szilárdsága eléri az 1 négyzetmilliméterre számított 1330 kilogrammos fantasztikus értéket. (A közönséges acél szilárdsága egy négyzetmilliméterre számítva 30—50 kilogramm.) A kutatóknak sikerült mintegy közelebb hozniok egymáshoz az anyag atomjait. NYUGAT-AFRIKA „A VAKOK HAZÁJA” Nyugat-Afrikát régóta úgy ismerik, mint a „vakok hazáját”. Az angol vakok társaságának a „Nyugat-Afrikai vakságról” kiadott jelentése bőven bizonyítja, hogy ez a meghatározás, sajnos, igen helytálló. Dr. F. C. Rodger angol szemész, a jelentés elkészítője Észak-Ghanában, Nigériában és Kamerunban járt és megállapította, hogy ezeken a területeken 12 millió ember közül több mint 200 ezer vak. Igen tragikus jelenség, hogy a gyermekek között mennyire elterjedt a vakság. Á tanulmányozott három országban 22 ezer a vak gyermekek száma. A CSEH GYÓGYSZERIPAR EREDMÉNYEI A cseh gyógyszergyárak utóbbi időben egész sor olyan új gyógyszert és orvosi készüléket állítottak elő, amelyekben eddig az ország behozatalra szorult. Az új gyógyszerek közölt hatféle Szer van különböző típusú lelki feszültségek, szorongásos érzések feloldására, továbbá újfajta antibiotikumok — így a Tetracyklin és az Oximykoin —, valamint cinkinzulin gyermekkori cukorbaj gyógyítására. Külön figyelmet érdemel egy új orvosi készülék, amellyel újszülöttek vérét szükség esetén teljesen ki lehet csévélni, valamint egy „Inka” elnevezésű klinikai inkubátor koraszülött csecsemők részére. Az inkubátorban 0.3 foknyi pontossággal automatikusan szobályozható a hőmérséklet. MOZOGJUNK TÖBBET! Dr. Hans Grebe professzor, a nyugatnémet sportorvosi szövetség elnöke a sportorvosok országos kongresszusán Nürnbergben megállapította: „Nem a túlzott sportolás, hanem a testmozgásnak szinte teljes hiánya a legártalmasabb az ember szervezetére.” A nagyszerű teljesítményeket nyújtó sportolók, a csúcsok beállítói az összlakosságnak csupán töredéknyi százalékát teszik ki, a legtöbb ember inkább arra hajlik, hogy távoltartsa magát minden testi megerőltetéstől. Ez a passzív magatartás kezdi hátrányos hatását éreztetni a mai nemzedék egészségi állapotában és könnyen lehet, hogy ezt a következő nemzedék még jobban megsínyli majd. A professzor szerint meg kell találni a „biológiai optimumot”, a túlzott sportolás és a túl kevés testmozgás közötti legjobb középutat. A nürnbergi kongresszuson európai államokból háromszáz sportorvos vett részt. CSÁSZÁRVÁGÁSOS SZÜLÉS A TELEVÍZIÓBAN A British Medical Association (Angol Orvos Szövetség) értekezletet tartott Norwichban és az értekezleten résztvevő 500 orvos és ápolónő előtt televíziós adásban bemutattak egy császárvágásos szülést. A szülést, illetve a műtétet dr. Michael Bulman sebész, egyébként Norwich főpolgármestere vezette le. HAMIS MURILLO HAMIS MENYEGZŐJE Több mint egy évszázadon át őrizték a vatikáni múzeumban a „Szent Katalin misztikus menyegzője” című képet, amelyet Murillonak tulajdonítottak. Egyszer azután a kép hirtelen eltűnt a múzeumból: kiderült, hogy hamisítvány. A restaurátor a kép alatt a vásznon XVII. századbeli ismeretlen festőtől származó másik képet fedezett fel. A szakértők véleménye szerint az a kép. amelyet Murillo ecsetjének- tulajdonítottak, csak a XVIII. században, tehát száz évvel a festő halála után készülhetett. Az ügyes hamisítvány szerzőjének kilétét még nem sikerült megállapítani. Hol nyugszik Rembrandt? A XVII. századi nagy holland mes- tér földé maradványait 290 évvel ezelőtt a szegények tömegsírjában helyezték nyugalomra. A tömegsírt exhumálták és az összes csontokat az amsterdami Westerkerk templomban helyezték el egy kriptában. Sokezer ismeretlen ember maradványai között nyugszik itt a világ egyik legnagyobb festője, néhány méternyire attól az emléktáblától, amely az egykori tömegsír felett sok éven át hirdette, hogy „Itt nyugszik Rembrandt Harmenszoon van Ríja, született 1606. július 15-én, meghalt 1669. október 4-én”. Igaz ugyan, hogy a festő valóban ott feküdt, csak éppenséggel nem egyedül. November 14-én délután fél 5 órakor* Filmvetítés a Filmművészeti Körök tagjai részére. Belépés csak tagsági igazolvánnyal. „Gondterhelten..." fürdés előtt Foto: Farkas György Miskolci gyerekszáj Az alábbi kedves kis történetet egyik testilelki jó barátom mesélte el. .(Lelke rajta., ha a Ludas Matyiből vette át.) Pistike, mint annyi sok gyerek, nem rokonszenvezett túlságosan az orvossal. Hogy- is rokonszenvezett volna vele, amikor az csak kellemetlenséget okozott neki. Valahányszor megjelent náluk, beleszúrt Pistike karjába, ronda, hosz- szúnyelű kanállal lenyomta a nyelvét, ösz- sze-vissza kopogtatta a hátát, és keserű gyógyszereket adott be neki, ahelyett, hogy finom csokoládéval kínálta volna meg. A gyerek megfigyelte, hogy a vizsgálatnak nevezett macerálás után anyuka vagy apuka fizetett az orvosnak, aki röviddel ezután távozott. Sajókeresztúri jegyzet A napokban a 3 és fél éves Pistike ismét ágynak dőlt, ki kellett hívni a háziorvost. Csöngettek. Hamarosan belépett a szobába a doktor bácsi. Ahogy Pistike észrevette a számára kellemetlen ismerőst, nyomban elkezdett kiabálni. — Apu, gyere gyorsan, fizess neki, hátha elmegy!... (s.) A NAPOKBAN ELLÁTOGATTAM Sajókeresztúrra. Nem nagy lélekszámú község, nincsen még kultúr otthona, a könyvtár is csak a községi tanács egyik hivatali helyiségében van elhelyezve. Ha nincs is még külön olvasószobája ennek a kis községnek, ha nem kimondottan könyvtárhelyiség az, ahol a könyvszekrényt találjuk, Mogyo- ródy Ferenc könyvtáros lelkes munkája nyomán szeretnek az emberek olvasni itt Sajóker esztúr on. Feri bácsi 1957 óta vezeti a könyvtárat, s az ő becsületén múlik az a szép olvasási kedv, ami jelenleg uralkodik a községben. 1957 tavaszán — az ő bevallása szerint —, csak azért vette kezébe a könyvtár vezetését, mert nem volt más senki a községben, aki kedvet érzett volna e szép munka végzéséhez. Nem volt más és ő becsületből elvállalta. Azóta szépen működik a könyvtár, Feri bácsi becsülettel megállja helyét. Jó munkájáról tanúskodnak a kölcsönzésben elért eredményei. 1957-ben kilenc hónap alatt 3121 kötet könyvet, 1958-ban 2813 könyvet, 1959. szeptember 30-ig pedig 2655 kötet könyvet forgalmazott.. Ma 211 beiratkozott olvasója van és ebből 66 csak a 14 éven aluli iskolás gyermek. A község felnőtt dolgozói szívesen ellátogatnak a könyvtárba. Olvasóinak összetétele tehát nagyon jó, ritkán találunk hasonló példát a miskolci járásban, de még Borsod megyében is. . Olvasói között találunk dolgozó parasztokat, munkásokat. Még a háziasszonyok is szép számmal olvasnak. Nagy eredmény ma már az, hogy egyre több ember napi igényeihez a könyv olvasása is hozzátartozik. Például A. Tóth József 50 év körüli földműves rendszeresen olvas a könyvtárból. Elolvasta már többek között a Sóbálványt, A nevető embert, József Jolán: A város peremén c. könyvét. Csillag István 33 éves földműves nagyon szereid a jó Milcszáth-köny veket, mindig azokból kér, persze mindent itt sem talál meg és sokszor méltatlankodik. Szakos Ödön, vasúti munkás is rendszeres látogatója a könyvtárnak. Elolvasta a Bogáncsot (filmen is szeretné megnézni), Illés B.: Ég a Tisza c. regényét, a Csendháborítót, Veres Péter: Számadását és a Gárdatisztet. Nagy Kálmánná nagyon sok könyvet elolvas egy évben. Elcsodálkozunk azokon a könyveken, amelyeket ő már elolvasott ebben az évben. Veres Péter: Próbatétel, Nexö: Elveszett nemzedék, Bárány Tamás: Csigalépcső, Pas- suth László: Megszólal a sírvilág, Győri Dezső: Viharvirág. FERI BÁCSINAK, hogy olvasói igényét ki tudja elégíteni, sokat kellett fáradoznia. Amikor átvette a könyvtárat, az csak 243 kötet könyvet tartalmazott. Jöttek az igények, új és új érdeklődők és kevés volt a könyv, nem tudott miből adni. Színdarabot tanított és annak bevételéből több mint 70 kötet Jzönyvet vásárolt a könyvtár számára. Azóta már a vásárolt könyveket „agyonolúasták”. A vásárláskor persze ő arra törekedett, hogy minél többet, minél olcsóbban vegyen. Bizonyos idő múltán a vásárlással feltöltött állomány is kevésnek bizonyult, s akkor Feri bácsi megjelent a II. Rákóczi Ferenc könyvtárban és újabb könyvanyagot kért. A községi tanács ebben az évben 1000 Ft-ot biztosított könyvek vásárlására, és ebből az összegből 45 könyvvel gyarapodott a könyvtár állománya. Ma már több mint 400 kötet nyilvántartott könyve van a könyvtárnak, ezekből azonban mdndig kevés található a szekrényben. Nagyon kopottak a könyvek, a csúnya külső is bizonyítja nagy forgandóságukat. Minden szombaton elvisznek a kölcsönzők 70—80 kötet könyvet, de a szorgalmas ohmsóknak még hétközben is ad ki könyvet Feri bácsi. 1960-BAN NAGY VÁLTOZÁS lesz a könyvtár életében. A könyvtár tanácsi kezelésbe kerül és a községi tanács 5900 forintot biztosít a fenntartásra. Ebből az összegből vesznek majd egy nagyobb szekrényt — hisz a könyvállomány évről évre csak növekszik — és könyveket. Majd. ha a kultúrház is felépül — amiért nagy harc folyik a községben —, abban biztosítanak egy külön helyiséget a könyvtárnak is. Addig még Feri bácsi sok olvasni valót ad az emberek kezébe, reméljük nem eredménytelenül. OROSZ MIHÁLY A szervezetbe bejutott gilisztákról és ellene való védekezésről „Egészségünk védelméért” filmvetítése® előadássorozatban november 13-én, va-i- sárnap délelőtt fél 12 órakor Di*. Gál Olt* vér gyermekszakorvos „A szervezetbe be* jutott gilisztákról és ellene való véd eke-* zésről” címmel tart előadást Miskolcon, a Szakszervezetek Megyei Klubja nagyelőadótermében (Kossuth u. 11.) Az előadást a „Hólyagférge&ség” című hangosfilm bemutatása kíséri. Belépődíj nincs. Az előadásra mindenkit vár a Miskolc mj. városi Közegészség- ügyi — Járványügyi Állomás----------A lotíó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a 46. játékhétre 3 465 697 szelvény érkezett. Egy nyerőosztályra 1 299 636 forint jut. A sorsoláson a következő számokat húzták ki: 14, 20, 29, 33, 34. DICSÉRETES ÍRÓI MAGATARTÁS, szándék ihletett művel tisztelegni a 40. évfordulón a Tanácsköztársaság emlékének. Az első magyar proletárdiktatúra 133 napja leghaladóbb hagyományunk. Az elnyomás elleni küzdelmek, a szabadságharcé Borában 1919 a legdrágább láncszem, melyre büszkén emlékezhet mindenkor a magyar munkás, s minden haladó ember. Irodalmunk még adós azzal, hogy történelmi értékével, forradalmasító hatásával egyenrangú művel adózzon a nagy napoknak, a művészet eszközeivel tisztítsa a szennyeződéstől azoknak a tudatvilá- gát, akik nem maradtak érintetlenül az ellenforradalmi kurzus-rágalom özönét ől. Színe tár György ezt kísérelte meg színművében. A szándék — csak ismételhetjük — dicséretes, a kivitelezéssel, a módszerrel azonban Vitatkozunk. ' Az első tavasz — úgy láttuk — történelmi tablót kívánt adni az 1919- es Tanácsköztársaságról. A Visegrádi utcai pártházat mutatja az első kép, sí forradalom vezérkarát, illetve elsősorban a forradalom egyszerű katonáit. A kettőt az író nem választja szét és ez szerencsés megoldás. Megismerkedünk Beretvás Janival, az angyalföldi munkásfiúval, Gyalogos Gergellyel, az öreg népfelkelő paraszttal, Juon Silescu, román forradalmár matrózzal és társaikkal. E csoportban, de az egész műben a román forradalmár matróz alakja a legsikerültebb. (Nemcsak azért, mert Molnár Tibor játssza.) A felszabadult- ságot, a forradalmár bizakodást, az egyszerű embert olyan művészi erővel sikerült megtestesítenie az írónak. hogy a néző örömmel tapsol, szívébe fogadja ezt a rokonszenves, világlátott és örökké anekdotázó matrózt. A Tanácsköztársaságot közvetlenül a cseh imperialisták és a román bojárok hadserege verte le. A földesurak, a burzsoázia egymás ellen uszította a dunamenti népeket, szítván a nacionalizmus gonosz tüzet. A* öntudatra ébredt emberek azonban, a csehek, a románok — a dolgozók a proletárdiktatúra mellett AZ ELSŐ TAVASZ Szinetár György színmüve a Kamaraszínházban voltak, a népek összefogásáért harcoltak, s köztük nem egy aktívan segítette a magyarokat. Gratulálunk Szinetár Györgynek, hogy ennyi szívvel, költészettel komponálta meg Silescu alakját, példázván a közös sorsot és a közös tennivalót. Viszont Beretvás Jani és több más figura esetében hiányoljuk az elmélyültebb emberábrázolást. Érdekessége a darabnak, hogy a pozitív hősök ábrázolása általában hitelesebb, mint az ellenfeleké. Az összeesküvő burzsoázia, az ingadozó szociáldemokrata csak karikatúra marad, de még így is gyengén sikerültek. Szilvássy nyomdatulajdonos, volt főhadnagy sem kivétel ebben a kategóriában. Humánus tette révén — Beretvás Jani életét megmentette a fronton — Beretvás megbízik benne, s mint a proletárhatalom képviselője, megteszi volt nyomdája vezetőjévé. Szilvássy természetesen nem áll a proletárhatalom mellett, csak ezt mutatja. Jani hisz neki, az ő szemében Szilvássy becsületes ember, megmentette az életét, érte kúszott, mikor megsebesült. E konfliktusban sok lehetőség volna, ha az író jobban kihasználja az adottságokat, illetve művészileg hitelesebbnek ábrázolja Szilvássyt. S ezzel függ össze Beretvás Jani és harcostársai — Juon Silescu kivételével — ábrázolásának gyengesége is. Nem ilyen átlátszó, sovány rafinériával dolgozó ellenfelekkel álltak ők szemben 1919-ben! Sokkal alattomosabban, szervezettebben támadott a belső ellenség, mint a mű mutatja. Nem elég' utalni a történelemre, azt ismerjük a színműtől függetlenül — az emberek, a 19-es kommunista^, a munkások heroikus küzdelmének, az emberi helytállás nagyszerűségének, az eszét, szívét helyén tudó forradalmároknak az ábrázolását vártuk volna a maga sokrétűségében, bonyolultságában. TÖRTÉNELMILEG RÖVID IDEIG élt az első magyar proletárállam. Ez csak hatványozza a kor drámaiságát, feszültebbé teszi a konfliktusokat. Szinetár György arra törekedett, hogy egy színmű keretén belül megmutassa a Tanácsköztársaság legjellemzőbb motívumait. Az, hogy valaki teljes képet adjon az akkori küzdelemről, harcról, hogy megmutasson egy sor kétségtelen lényeges momentumot — igen magas igény. Igaz az, hogy a burzsoázia minden alkalmat megragadott a munkáshatalom bomlasztására. Hogy a szociáldemokraták ingadoztak, sok közülük áruló lett, lepaktált az ellenséggel. Igaz az, hogy a munkások mellett ott védték a Tanácsköztársaságot az öntudatra ébredt parasztok, az értelmiségiek, a városi kispolgárok is. Problémája volt a parasztnak a földkérdés — ez is igaz. Mindezek történelmi tények, de egy színműbe sűrítve feltétlen túlzsúfoltságot idéz elő, állób- bá teszi az amúgyis álló képet, elhalványodnak a jellemek, kimaradnak a hús-vér emberek s a tézisek tézisek maradnak, nem lesznek művészetté. Orosz György rendező elismerésre méltóan dolgozott a műért. Főleg az első felvonást sikerült az eredeti színműnél sodróbbá tennie. A harmadik felvonás egyaránt dicséri az írót és rendezőt. A második felvonás nehézkességén sajnos a rendező sem tudott segíteni. Túlzsúfoltság jellemzi. Nos, a harmadik felvonásban ez megszűnik és a munkásotthon, elsősorban az apa ábrázolása sikerült és szép. Itt, nem marad adós a szerző a drámai feszültséggel. A fehérterror keresi a vöröskatonákat. A halál leselkedik az angyalföldi ablakok alatt. Csendörcsiamák csattognak. S a szobában kártyáznak. így próbálják levezetni idegességüket... Jó rendezés... S jönnek a csendőrök... Silescu román őrmester egyenruhában. Ez az átöltöztetés talán szokványos, de megbocsátjuk a befejezés kedvéért. Elfojtották a proletárhatalmat — de a hit tovább él. Az elnyomottak nem hagyják el egymást. A munkások testvérként segítenek mindenütt. Ausztriában, Romániában, Oroszországban. A befejező képben, mintha az Intemacionálé utolsó akkordjait sikerült volna megkomponálni a színpad nyelvén. A SZEREPLŐK KÖZÜL Molnár Tibor Kossuth-díjas művészt kell elsőnek említenünk. Azt mondjuk, azonosul szerepével? Közhelyként hat, mégis úgy hisszük, ez a legmagasabb dicséret, amit színész kaphat. A forradalmárnak ez a megformálása emlékezetes marad számunkra. Mindvégig egyenletes, igaz, művészi átéléssel játszik. Mintha Szinetár György az ő számára írta volna ezt a szerepet. Nem, ez nem rutin; ihlet is, valóság is: művészet. Polgár Géza Beretvás Jani szerepében most mutatkozott be először a miskolci közönségnek. Igaz, nehéz szerepet kapott, de a figura gyengéit az alakítás nemhogy halványítaná, hanem erősíti. Jóval rokonszenvesebbé tehette volna az angyalföldi munkásfiút, ha fesztelenebből, természetesebben, ke- . vesebb pátosszal játszik. Talán a rendező is segíthetett volna. Nem vitatjuk, hogy derekasan birkózott szerepével. Várjuk, hogy más darabban jó alakítássá realizálja tehetségét. Farkas Endre idős Beretvás Jánost, a munkásapát játszotta egyszerű eszközökkel, hitelesen. Molnár Tibor Silescu alakítása után Farkas Endréé a pálma. Jó volt Vargha Gyula Beretvás Laci szerepében. Még jobb lenne a játéka, ha egy halvány — csak halvány — árnyalattal kevésbé harsány volna. Téby Katalint már ismeri és tehetséges művészként tartja számon a miskolci közönség. Ebből a szerepből azonban ő sem tudott hús-vér munkáslányt formálni. Makra Pétert Gyarmathy Ferenc játszotta, ügyesen, természetein. Pintér szerepét Demény l Iának osztották. Nem tudjuk, miért. Nem neki való ez a szerep. Ennek ellenére dicsérnünk kell Igyekezetét. Ijütinovics Zoltán hibátlanul játszott. Nehezebb megítélni Szabados Ambrus játékát. Dicsérendő nagyobbrészt igaz, élethű játéka. Néhol azonban előbukkan a stilizált paraszt figurája. Ezért inkább a szerző okolható Szabados Ambrus ezen legjobb tö« rekvése mellett sem tudott segíteni. Némethy Ferenc alakítása kiemelkedő még, dr. Huzella szerepében. Játéka példa arra, hogyan lehet jól játszani mostoha szerepet. Kutas Elemér szociáldemokratát Szép László játssza. Nem az ő hibája, hogy papírfigurát látunk. Az epizód-figurák közül Verdes Tamás és Bánó Pál játéka méltó dicséretre. Szólnunk kell még a nyomdatulajdonost, a volt főhadnagyot alakító Csiszér Andrásról. Nem marasztalhatjuk el, hogy nem tudott életet lehelni a holt figurába. A díszlettervező. Ütő Endre korhű és kifejező keretet biztosított a játékhoz. A jelmezeket H. Mészáros Margit tervezte. BEFEJEZÉSKÉNT MÉG EGYSZER a műről. Jól politizál — mondhatná valaki. Ezt mi sem vonjuk kétségbe. Különösen ott, ahol igazi művészetté ötvöződik. Például a román matróz megformálása, az internacionalista gondolat művészi megfogalmazása esetében. Erénye Az első tavasznak, hogy bizakodó, optimista. Céljában, szándékában egyetértünk a szerzővel, csak a művészi mércét állítjuk magasabbra. S ez természetes. Mert nem elég üdvözölnünk egy, a szocialista realizmus igényével alkotott művet, rá kell mutatnunk — ha van — gyengéire is. Hogy továbblépjünk.., NAGY ZOLTÁN
