Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

m

6,

ES Z AKMA<5 Y AROÄS Z A©

Vasárnap, 1959 november 1.

Hétszáz nő és száz férfi

. Mozaikok a Miskolci Pamutfonó életéből

ERNYEY GYULA:

Félig megbénulva

Csak most látom, hogy most látóira hogy az anyám vékony ágyon, kilences a bel osztályon a szoba, és csak most látom,

hogy milyen szép, csak most látom nagyon szépnek, fehér ágyon, kettes számú belosztályon. hol zakatolva kell látnom

'szíve harcát, csak most látom,, injekciók sodrony ágyon, mint nyomják a belosztályon tovább az életét. Látom.

Jégvirág lett. S csak most látom, hogy milyen nehéz az ágyon melléülve, vékony ágyon keresni a belosztályon a késő, kedves szavakat.

Csak most látom, csak moefc látom.

AKAC ISTVÁN:

Ének

Bánat-űző varázsát ellopnám mély szemednek, őrizzem lobogását, s lángjánál melegedjek.

Enyhét adó forrása lettél lázas szivemnek, tán sosem lesz múlása ennek a szerelemnek.

Kóbor szarvas módjára erdőn-mezon követlek, ragyogj éltem útjára, te* Egyre jobban szeretlek.

Szabályos válasz a „szabálytalan kritiká”-ra

must” — fehér kormot és fekete havat -— kér tőlünk a cikkíró. Az érzel- mességgel már nem éri be. Érzelgősséget követel tőlünk. Az ilyen kívánságnak nincs szándékunkban éleget tenni. Sőt — bármennyire is rosszul esik ez Moldvay Győzőnek — a hazug szentimentalizmust száműzni kívánjuk művészetünk területéről.

Nem kívánunk vitába szállni részletkérdésekben is egy olyan — tisztesség ne essék szólván — kritikával, amely az elemi társadalmi és irodalmi tárgyismeretet is nélkülözi, de azt megköveteljük, hogy sajtónkban ne jelenjen meg Heltai Jenőt ilyen mérlélcben eltorzító írás.

Fentieken kívül csupán még egy jelenségre kívánunk kitérni. Moldvay Győző Írásának jelentős részében Balogh Emese fiatal, a főiskolát most végzett színművésznőnk alakításának lírai hangulatú méltatását találtuk. Mi is értékesnek tartjuk munkáját, mégis — Balogh Emesével együtt! — tiltakoznunk kell a jóízlés határán túlmenő, gátlástalan ömlengés ellen. Ilyen hangon húsz évvel ezelőtt silány vidéki újságírócskák, polgári betűfaragók írtak — nem minden mellékgondolat nélkül — az „őzlábú” szúbrették bájairól. Az ilyen dicséretből nem kérünk! Ez, sérti az állami színházat és az állami színház művészét! Ebben a kangban nem a munka megbecsülését érezzük. A művészetet a tehetség és a munka együtt hozza létre. Tiszteljük és támogatjuk a tehetséget, de elsősorban a munkát értékeljük. Ha Moldvay Győző a „szőkén libbenő hajfürt” helyett ezt kísérte volna inkább figyelemmel, akkor valamivel közelebb kerülhetett volna az előadás reális értélceléséhez. Különösen felháborít bennünket, hogy a „sapkát feldöbál- vá’ lelkendező Moldvay Győző nem csupán megfeledkezik arról, hogy az általa „zenitig” kiemelt művésznő mellett még mások is közreműködtek, legalább azonos színvonalon az ■előadás érdekében, hanem egyben úgy kívánja elérni ezt a kiemelést, hogy mindenki mással szemben a legalpáribb becsületsértő hangot használja. Együttesünk a kritika mindkét formáját becsületsérfőnek tartja.

A sajtó sem egyéni reklámozás eszköze, sem személyi indulattól vezérelt kirohanások fóruma nem lehet.

Az ilyen „szabálytalankodót” a láb- darúgómérközéseken ki szokták állítani ...

A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ együttese

A „Diósgyőri Munkás” október 20- án megjelent száma „Szabálytalan kritika A Tündérlaki lányok kamaraszínházi premierjéről” címmel

adott helyt Moldvay Győző írásának. Szokatlan, hogy a színház sajtó útján reagál a kritikára, de a „szabálytalan kritika” szabálytalan reagálást vált ki ez esetben is. Nem előadásunk, hanem a sajtó becsületének védelmében emelünk szót az ilyenfajta kritikai tevékenységgel szemben.

Az újságírást nem lehet — nálunk — egyes személyek szeszélyének, próbálkozásainak színterévé tenni. Minden egyes újságaik az. olvasó — ezesetben a diósgyőri munkásság — helyes tájékoztatását kell, hogy szolgálja. A szubjektivitásnak ilyen fokát — mint ezesetben tapasztaljuk — legfeljebb a lírai műfajok területén engedhetjük meg. Itt kell szót emelnünk annak érdekében is, hogy legalább törekvéseiben marxista kritikát igényelünk és nem kívánunk visszacsúszni jjt húsz évvel ezelőtti polgári sajtó színvonalára.

A jó — nem csupán marxista, hanem haladó polgári — színházi kritika mindig objektív tényezőkre támaszkodik. Elsősorban a szerző és az adott drámai mű ismeretéből indul ki. Ez a kritikusi mesterség elemi — egyben erkölcsi — követelménye. Milyen ideológiai és erkölcsi alapon áll Moldvay Győző, aki anélkül, hogy legalább a szerző szóbanforgó müvét ismerné. Heltai meglopásáról kiáltozik. Az a szerző, akit számon- kér tőlünk, csak a saját — Heltai műveitől nem befolyásolt — fantázia-szüleménye. Ha Heltai Jenő az az író lenne, akit Moldvay Győző számonkér tőlünk, akkor írásait nem találhatnánk könyvkiadásunk terveiben és színházaink műsorán. Moldvay így jellemzi Heltait: „A módjával nosztálgiás, módjával ka- maszos hangú, csipkelődő nyelvű leöltőt, aki egyszerű melankolikus soraival őröltre bevéste nevét a század- fordulót követő évtizedek pesti polgárának szívébe.” 1959-ben, a diósgyőri munkások lapjában, a századforduló pesti polgára igényének kielégítését a szocialista állam színházától számonkémi — nevetséges dolog. Szerencsére mi nem Moldvay Győző cikkéből, hanem eredeti műveiből ismertük és szerettük meg Heltai Jenőt. Ezért játsszuk A Tündérlaki lányok című művét és nem játszanánk, ha arról szólna, amit Moldvay Győző bflesejt, vagy belemagyaráz. „Nemes szén timentalizSzrvesen adtunk helyet a Miskolc! Nemzeti Színház válaszának. Annak minden megállapításával teljes egészében egyetértünk. Nem kívánjuk a válaszban foglalt tényeket megismételni, de a magunk részéről is el kell ítélnünk azt a szomorú tényt, hogy a diósgyőri nagyüzemek dolgozóinak hetilapjában megjelenhetett napjainkban egy olyan írás, amely — a régi polgári újsággyártók modorában — egy színdarab társadalom-bíráló jellegét kifogásolja és a szerző állítólagos szentimentaliz- musát és melankólizmusát kéri számon. A kritikának becézett írás a polgári-liberális sajtó hajdani platt- formjáról szemléli a világot, nem vesz tudomást a szocialista kultúr- forradalomról, a szocialista kultúrával ellentétes nézeteket hirdet, szerzője teljes politikai analfabétizmusáról, káros világszemléletéről tanúskodik.

Az írás alapvető politikai hibáin túl el kell marasztalnunk a szerzőt és a szerkesztőt a cikk felháborító hangneméért is. Ilyen stílusban a hajdani polgári világ revolver-lapjai

fertőzték a köztudatot. Az egyes szereplőkkel szembeni hangról jócskán ír a színház fenti levele. Mi szeretnénk hozzátenni azt is, hogy a kommunista lapok stílusától idegen kell legyen az a hangnem, amelyben a kritikus sapkáját dobálva őrjöngjön az egyik művészért,N a másikat pedig a legdrasztikusabb módon sértegeti. Nem tűrhető a szocialista sajtóban olyan „kritikai” megállapítás, mint például: „Két elfuserált figura”, vagy „kétlábon járó Ovomaltin-reklám” (egyébként az Ovomaltin nem fogkrém, mint a szerző hiszi, hanem gyermektáp- szer!), vagy éppen „ócska kis költő *. Az sem szokás, hogy így emlegessünk szereplőket: „játszott még ..

Ezt a lóversenyen szokták így emlegetni.

Sorolhatnánk még sokáig az íráska ordító hibáit, de szükségtelen. A tanulságot kell levonni mindebből. Elsősorban a Diósgyőri Munkás szerkesztőjének, hogy a vasgyári munkások lapjának hasábjait ne kölcsönözze oda a jövőben polgári toll- markolók „ócska kis” torzszüleményeinek.

FÜZES LÁSZLÓ:

ÉLET

Az élet lángol, zúg, lobog, rohan, s mi véle égünk, élünk boldogan.

Köröttünk, sírhat őszi rekviem,

Közülünk nem sír véle senki sem.

Dér meg nem rettent, nem köt meg a sár, éltünk ujjongó ősi, tiszta nyár.

Az ember élt, inert nemzett, szült, meg ölt, s lerombolta mi szép volt, tündöleölt.

Száz gáncsos rém közt lopva, félve járt, sötét estéken sírta el a kárt.

A ma embere ö, meg te, meg én, döbbenten állunk korunk peremén.

Szemünkbe fény bújt, megérlelt a hit, meggyújt, felizzít, munkál, alakít,

méltók legyünk a korhoz, mely mienk, s mindhez, aki e korért halni ment.

Hősök — övék a hála s tisztelet, nem álmodhattak ily reményeket.

Szavunk ekhózzák zengő pólusok, v s az ember újra új csatába f&z,

ujjongó szívvel tör csak egyre fM, hol elvünk fénye rőten tündököl

tofonjuk es ezeknek segitsegevel üzemen belül készítenek hangosriportokat, hangszórón sugározzák azokat az üzem minden részébe, felveszik magnetofonszalagra a kulturcsopor- tok próbáit, ezekből is állítanak öszr sze 'kisebb műsorokat adásra, zenét közvetítenek, népszerűsítik ezúton is a jó termelési eredményeket és a kiemelkedő dolgozókat. Havonta megjelenő, nagyon jól, szerkesztett, jó kiállítású üzemi újságot adnák ki. Van egy keskenyfilm-vetítő gépük, amely- lyel ismeretterjesztő és játékfilmeket vetítenek rendszeresen. Most vettek televíziót. Fotószakkörük munkáját főleg helyileg használják föl, népszerűsítő és oktató jellegű képeket készítenek. Nagyom-ötletes az egyik folyosón elhelyezett televízió külsejű szekrényke, amelynek „képernyőjén” forgatásra hol egyik, hol másik jól dolgozó munkás, illetve munkásnő fényképe jelenik meg s ugyanakkor magnetofon szalagról a kép eredetije saját hangján beszél termelési módszereiről.

Hosszasan elbeszélgettünk Molnár József elvtársisal. az üzem igazgatójával. a kulturfelelőssel. a szakszervezeti elnöknővel, az üzemi kultúráiét aktivistáival. Megállapítható, hogy

a kultűrmunka nagyon jó nevelóhatással volt már eddig is

az üzem dolgozóira, ami a rendezvények — nem elsősorban a szórakoztató jellegűek! — egyre fokozódó látogatottságából, a különféle rendezvényekkel kapcsolatos megnyilatkozásokból, általában fejlődő j életünk egyes jelenségeihez való „hozzáállásból” mérhető le. ‘ Az eddig látott kép nagyon kedvező. Talán egyhangúnak is tetszik ez a beszámoló, de a fiatal és a kulturális életben is még kezdeti lépéseit tevő üzemben jóformán nem találkoztunk olyan művelődési jelenséggel. hiányossággal, amely elmarasztalást érdemelne. Egy jelenségről kell beszélnünk ilyen vonatkozásban. Az sem a dolgozók rovására írandó. Az üzemnek nincs kul- tűrotthona. A terület megvan az építésre, a tervek is rövidesen elkészülnek, pusztán a pénz hiányzik a kivitelezéshez. holott hova-tovább égetően sürgős lesz az építkezés. Ugyanis egy régi felvonulási épület van átalakítva étkező- és kultúr- helyiséggé. Ezt az épületet — mivel szavatossága már lejárt — rövidesen le kell bontani. Az üzem 800 dolgozója részére konyhát, étkezőt biztosítani kell. Együtt lehetne megoldani' egy olyan nagy terem építését, amely étkező mellett kultúráüs célokra iís alkalmas lenne. A 400 személyes ebédlőteremben elférne minden kultúrá- lis rendezvény, filmvetítéseket is tarthatnának s ezzel megoldódna a környék — minden kultúrától elzárt — lakosságának filmellátása is. A régi kis kultúrterem, amely az üzemen belül van. mint klubterem szolgálna tovább. Körülbelül

2 és félmillió forint kellene az építkezéshez,

az ezt kiegészítő társadalmi munkát készséggel vállalják, az üzem dolgozói. A Könnyűipari Minisztériumon múlik és mi is hozzájuk protestálunk segítségért: adják meg a lehetőséget, hogy Miskolc legmodernebb üzemének 800 dolgozója megfelelő étkező- és. kultúrhelyiséghez juthasson.

Egy üzem életében 4—5 esztendő ■nagyon kevés. A Miskolci Pamutfonoda ezalatt a rövid idő alatt is nagyon szép eredményeket ért el nem-, csak a termelés vonalán, hanem a kultúráiig fejlődés területén is. Többét kellene ezzel az üzemmel foglalkoznunk. több segítséget adni az ott folyó kulturális, nevelő munkához is. Nem lehet közömbös, hogy az az üzem. amelyben 700 — zömében 25 éven aluli fiatal — munkásnő dolgozik, kultúrális területen hogyan fej- lődik.Benedek Miklós

volt fagyon jó visszhangja és úgy emlegették ezt az előadást, még hetek múlva is, mifit olyat, amelyet mindenkor szívesen hallgatnak.

Említettük, hogy mindinkább

fokozódik az érdeklődés az ismeretterjesztő előadások iránt

Pedig nem is olyan régen még nehéz volt a nőket a műszak letelte után beinvitálni a klubhelyiségbe egy-egy előadásra. De az egyes előadások színvonala, érdekessége nagy vonzóerőt gyakorolt rájuk. És ma már csak azért nem jönnek 120—130-nál többen, mert a klubterembe csak ennyien férnek.

Nagy az érdeklődés a hívatásos művészetek iránt is. Nagyon sokan járnak rendszeresen moziba, színházba és a most megindult színházi bér- létezésnél is eddig mintegy ötvenén vásároltak bérletet. Ez a szám még emelkedni fog, de nagyon sokan azért tartózkodnak a bérletvásárlástól, mert a váltott műszakban való dől- ■ gozás miatt nem biztosítható, hogy mindenkor éppen azon az. estén szabadok, amikorra bérletük érvényes lesz. Szeretnének a színház művészeivel közelebbről is megismerkedni. Bizony üdvös lenne és a színészeknek sem ártana, ha égy-egy klubdélütán- ra összejönnének és úgy ismernék meg egymást. A fonodái munkásnő megismerné a színészt színpadon ki- . viil is, a színész nedig megismerné a remek automatizált gyárat és annak dolgozóit közelebbről.

A művészeti tevékenységről

szólva elsőnek a tánccsoportot kell említeni. Ez a pamutfonó legrégibb csoportja, amely már több alkalommal szerepelt nagy sikerrel különféle kulturális seregszemléken, fó'városi szakszervezeti kulturfeszti- válon és néhányszor vidéken. A tánccsoport tulajdonképpen nem is egy, hanem két kisebb csoportból áll. Egy kezdőből és egy haladóból. Bár a három műszakos munka itt is’ akadályozza a próbákat, a szerepléseket, a szakszervezet és a vállalatvezetés segítségével általában tudnak segíteni ezen a nehézségen. Ottlétünkkor ■— Balogh Sándor koreográfus vezetésével — a haladó csoport próbálta a mezőkövesdi népi táncokat, amelyekkel a szombati szüreti bálra és a Moziüzemi Vállalat november '7-i ünnepségere készülnek. Tizenkét fiatal fonólány ropta a táncokat — fiúk nélkül. Ugyanis a tánccsoportban csak lányok szerepelnek. Mégis rendkívül szorgalmasan vesznek részt a próbákon, bizonyítva ezzel, hogy nem a fiúk társasága, hanem a tánc, a kulturális tevékenység vonzza őket.

A színjátszó csoport, amely eddig alkalmi rendezvényeken szerepelge- tett egyfelvonásosokkal, apróbb jelenetekkel, a különféle műsorfüzetekből vett női. témájú, kisebb színpadi alkotásokkal, most halad az állandósulás felé és akkor majd nagyobb, jelentősebb produkciókat is láthatunk tőlük. Érdekes színfoltja az üzem kulturális életének a menyecske-kórus, amely az üzem belső rendezvényein szokott nagy sikerrel sze- repelgetni. Most kezdtek hozzá komolyabb formában egy nagyobb énekkar szervezéséhez, amelynek szakszerű vezetésére januártól karnagyot is szerződtetnének. Lassan kialakult az üzem törzsgárdája és ez a művészeti exportok erősödését is lehetővé tette.

Van egy kis házi stúdiójuk, magneMiskolc legfiatalabb üzeme, a Mis' kolci Pamutfonó Vállalat olyan adott- sággal^endelkezik, amilyennel egyetlen rhas miskolci üzem sem dicseked hét. A gyártási folyamat teljesen au tomaCizált: a bálákba préselt gyapo tot okos, furfangos gépóriásök hosz- szú sora bontogatja, szárítja, tisztítja sodorintja és mire a hatalmas üzem csarnok egyik végé§ lévő nyersanyag raktárból átjut a másik végén lév( készárú-raktárba, vékonyra sodródott, nagyszerű fonal lesz belőle anélkül, hogy emberek fáradnának, verejtékeznének vele. A nagyszerű gépek kapcsológombjait, fogantyúit kezelik csupán. És akik kezelik, tűlhyomc többségben nők. Az üzem mintegy 800 dolgozója közül 700 nő.

Ezl a fiatal üzemet látogattuk meg a minap, hogy megnézzük, miként ál! kulturális' forradalmunk egy nagy zömmel nőket foglalkoztató üzemben, miként hat fejlődésükre kulturális életünk egy-egy megnyilvánulása.

Kezdjük talán a könyvtárral

Ebben a pillanatban 1071 kötet könyvük van, a napokban vesznek további 80 kötetet! Az állandó olvasók száma mintegy 220. Az érdeklődési körük erősen megoszlik. Sokan keresik a Bovarynét es más, értékes szerelmi regényeket (ami, lévén nő: üzem, bizonyos fokig érthető is), de nagyon sokan keresik azokat • a műveket is, amelyeket filmről ismertek meg. Például most mindenki A nyomorultakat szeretné elolvasni. Talán több is lenne a könyvtár állandó olvasója, ha jobb és több lenne a könyvállomány. 'Sok még £ könyvtárban a régi, rossz, sematikus könyv. Az olvasási kedvet tanúsítja hogy a legutóbbi 5 hónap alatt 30 000 forint értékű könyvet vásároltak aí állami könyvesbolt üzemi megbízottjánál. Nagy az érdeklődés a politikai és ismeretterjesztő jellegű kiadványok iránt is: a Kossuth Kiadó ilyer jellegű kiadványaiból havonta 3—4 ezer forint értékben' vásárolnak. — Azt szoktuk mondani, hogy a köny\ a tudás forrása. A nagyarányú érdeklődés, a saját otthoni kiskönyvtárak állandó, szorgos szaporítása arra utal, hogy a fonodáiak szívesen fordulnak ehhez a forráshoz.

Az üzem kulturális életében mát az ellenforradalom előtt is voltak kezdeti lépések. Ismeretterjesztő előadások azonban nem szerepeltek terveikben. Az ellenforradalom utár ismerték fel ennek jelentőségét éí iktatták programjukba azok rendszeres tartását. A három éves fejlődés eredménye, hogy az előadások mi már mind látogatottabbak. mind nagyobb figyelemmel hallgatják az előadókat és várják az egyes témákat Erős Józsefné, üzemi kulturfelelős méltán büszkélkedhet áz ismeretterjesztés} eredményekkel. Az elmúl hónapban, szeptemberben hét isme rét tér.jesz tő előadást tartottak. Azol- között megtaláljuk a politikai jellegű ismeretterjesztést, a balesetvédelmi felvilágosítást, az ifjúság neveié sét célzó előadásokat, az egészségügy felvilágosítást, az ismeretterjesztc filmvetítéssel egybekötött klubdél utánt és — nemhiába nők között va gyünk — a helyes öltözködésről szó ló, rühabemutatóval egybekötött tá ■ jékoztatást. Az októberben megtar tott ismeretterjesztő előadások közü igen népszerű volt az Adyról és nem zedékéről tartott irodalmi előadás valamint az a politikai előadás amely az 5 éves terv irányelveit is mentette. Különösen ez utóbbinál

Vezényel Vaszy Viktor — közreműködik Hernády Lajos

goraverseny, Händel Tűzijáték, Haydn Medve szimfónia című műve szerepel.

A nagy érdeklődésre számottartó hangversenyt Vaszy Viktor karnagy, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója vezényli, közreműködik Her- nády Lajos zongoraművész.

A Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar Ifátos bérleti hang- verseny-sorozatána/k soronkövetkezö, ) harmadik koncertjét november 2-án, hétfőn este tartja a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében.

A koncert műsorán Szervánszky Vonósszerenádja, Mozart D-dur zon-