Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

ESZ AfCMAGY AJtOÄSZÄG Most teljesedett be... * Ätwttäk m diósgyőri munkáskultúra újjászületett fellegvárát, a Bartók Béla Művelődési Házat M ég friss festékszagot Lehel az épület. Az építőmun­käßofe utolsó kalapáosütéeeinek hangtoezlányai alig érezhetően még itt lebegnek a Marx Károly utca és a Kabók Lajos utca között, de a csendes kis mellékutca esti homá­lyába már beleragyognak az új épü­letrész csillogó ablaksorai és az új, Kabók Lajos utcai bejárat mellett új tábla hirdeti, hogy bővült, új léte­sítménnyel gazdagodott a diósgyőri munkáskultúra: megnagyobbítva, korszerűsítve újra a vasgyári, új­diósgyőri dolgozók rendelkezésére áll a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Háza. A Marx Károly utcai bejárat — felületes szemlélés szerint — nem sokat változott, de ha belépünk, már az első lépéseknéL új helyisége­ket találunk és mire végigsétáljuk a gyönyörű - épületet, a munkáskul­túra új templomát, örömmel állapít­hatjuk meg: itt olyan létesítmény született, amely méltó a diósgyőri mun káskultúr a hagyományaihoz, méltó arra, hogy új, szocialista kul­túránk szilárd bázisa legyen Diós­győrben, szocialista iparunk e ki­emelkedően fontos frontján. Tegnap, november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulóján adták át ünnepélyesen a rendeltetésének. Beteljesedett a diósgyőri munkások, dalosok, szín­játszók, zenészek sokévtizedes vá­gya: a megfelelő kultúrotthon. Negyvenkét évvel ezelőtt, éppen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évében született meg a kultú­rát kedvelő diósgyőri munkások kö­zött az elhatározás: otthont kell épí­teni a munkáskultúrának Diósgyőr­ben, a gyárkémények tövében. Ak­kor alakult meg a Diósgyőri Mun­kásotthon Bizottság, amely később megvette a kultúrotthon építése cél­jára azt a telket, amelyen ma a Tátra utcai bérházak állnak. A te­her terror, Horthy világa azonban nem a munkás-kultúrházak építésé­nek korszaka volt! Nem tudták fel­építeni otthonukat a diósgyőri kul- túrmunkások. A kultúráiét azonban nem állt meg. A KORÁBBAN VÁSÁROLT tel­ket eladták és annak az árá­ból, valamint a Vas- és Fémmunká­sok Központi Szövetségének tízezer pengős, segítő hozzájárulásából kezdték meg az építkezést 1939. ok­tóber 1-én és adták át rendeltetésé­nek az épületet 1940. december 31-én. Klub, játékterem, könyvtár várta itt a dolgozókat. Itt tartották a szakszervezeti gyűléseket, szemi­náriumokat is. A Vas- és Fémmun­kások Központi Szövetségének azon­ban nem volt pénze az otthon fenn­tartásához, a nagytermet kénytelenek voltak időnként bérbeadni tánc-, iskola céljaira, hogy annak bevéte­léből fedezzék a fenntartási költsé­geket. — A háború alatt több össze­tűzés színhelye volt az otthon; nyi­lasokkal, német megszállókkal, az épületet elfoglalni akaró fasiszta hatóságokkal voltak erős incidensek. Később elfoglalták a munkásoktól az otthont és deportált halálba- indulók és vágóhídra hajszolt kato­nák átmeneti szállását rendezték be benne. A felszabadulás — mint mindennek ebben az országban — a Vasas Otthonnak is elhozta a boldo­gabb élet lehetőségeit: a diósgyőri munkásság kuRúrotthonaként. fej­lődő, új szocialista kultúrának felleg­váraként működik immár tizenötö­dik esztendeje. Néhány évvel ezelőtt vette fel új nevét: a Lenin Kohá­szati Művek Bartók Béla Művelő­dési Háza. A diósgyőri kultúráiét, a vasgyári kultúrmunka sokrétűsége folytán az otthon már szűknek bizonyult a megnövekedett kulturális tevékeny­séggel és a közönség egyre fokozódó érdeklődésével szemben. Az otthon kulturális tevékenysége széles kör­ben ismert. Nemcsak kerületükben, a városban vagy az országban szer­zett már sok dicsőséget a magyar munkáskultúrának a Bartók Béla Művelődési Ház, hanem az ország­határokon túlra is elvitték művésze­tüket, tudásukat, tehetségüket és öregbítették a magyar népi kultúra jóhírnevét Keleten és Nyugaton egy­aránt. Nagyon emlékezetes a néhány év előtti szovjetunióbeli diadalmas vendégkörüljuk és nagyon sikeres, emlékezetes a franciaországi nemzet­közi népitánc-fesztiválon, ezév nya­rán aratott sikerük. Nem célja és feladata ennek az írásnak a Bartók Béla Művelődési Ház sokirányú kulturális tevékenysé­gének elemzése, a mintegy húsz kü­lönböző művészeti szakkör munkájá­nak taglalása és ha csak említést is tettünk róluk ezalkalommal, azért tettük, hogy valamivel érzékeltessük a fejlődést a klubbal, könyvtárral és játékteremmel működő hajdani Va­sas Otthontól a mai sók-tevékeny­ségű kulturális bázisig, és rámutas­sunk, hogy a szűk tevékenységre te­remtett otthon hovatovább már gát­lójává vált a kultúrmunka fejlődésé­nek. A Kohászati Dolgozók Szakszer­vezete és a Lenin Kohászati Művek igazgatóságának összefogása, anya­KOCSUBEJ Szélemáiznű izovjet film a pMgÁrkábőfú kuAátuji íi&th&L giakban is megnyilvánuló támoga­tása tette lehetővé az újjáépítést, illetve a nagyarányú bővítést. TWTÁJUSBAN KEZDTÉK MEG az •*-vA építési munkákat és ma már ünneplőbe öltözött közönség töltheti meg a nagytermet: szinte hihetetle­nül rövid idő alatt végezték el a de­rék építőmunkások az átépítés nagy munkáját és mától mindén részében funkcionál a művelődési ház. Meg­nyílt a lehetőség az egyes szakkörök munkájának javítására, bővítésére, az egész kultúrotthoni tevékenység tartalmi munkájának további.javítá­sára. Nehéz írásban érzékeltetni a nagyarányú változásokat. Csak rövi­den említjük meg, hogy jóval na­gyobb és modernebb lett a színpad, korszerű öltözők, díszlet- és kosztűm- raktárak, próbatermek állnak rendel­kezésre, nagyszerű könyvtár, ízléses olvasóteremmel, klubszobák, játék­termek, büfé T- minden, ami csak egy modern kultúrpalotához szükséges — a vasgyári dolgozók rendelkezésére áll. Űj lehetőségek nyíltak meg a diós­győri munkáskultúra előtt az új ott­honban, amely eddig is meghaladta az üzemi kultúrotthon kereteit, új formájában pedig méginkább terü­leti jellegűvé válik. t 1917-ben kezdték el építeni — habár akkor csak tervekben, elképzelések­ben, a munkás^szívekben. Most vég­leg beteljesedett. Felszabadulásunk, fejlődő, új, szocialista életünk adta meg a lehetőségét a kulturális fejlő­désnek, tette terebélyessé az — űj székházat jó tartalommal megtöltő — diósgyőri, szocialista munkáskul­túrát. A TEGNAPI ÜNNEPSÉG részt­vevői hálás szívvel gondoltak azokra, akik hajdan szorgalmazták az építést, tisztelettel tekintettek a régi építési bizottság ma is tevékeny tagjaira: Oszip Istvánra, Zafír Sán­dorra, Füredi Árpádra, Hidas And­rásra. A mai kultúrmunkások meleg szívvel köszönik fáradozásukat és köszönik az új kultúrotthont népi államunknak, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének, a Lenin Kohászati Műveknek — elsősorban Valkó Már­ton igazgatónak, a munkáskultúra nagy barátjának — és annak, aki az újjáépítésen legtöbbet fáradozott: Kováts György kultúrotthon-igaz- gatónak. Tegnap este .felgördült a függöny az új színpadon — az estről a későb­biekben külön számolunk be — és megkezdődött a Művelődési Ház éle­tének új korszaka. Jó munkát, diósgyőri kultúrmun­kások! BENEDEK MIKLÓS CSÁSZÁR KLÁRA ^ KUKORICÁS LÁBON ÁLL MÉG, de sárga, halott egészen. Szárazon zireg-zörög, odavan a nyári suhogása, meg a haragos zöld színe. Előtte, az útszélre házalva egyfogatú áll, félig meg­rakva szürkésfehér, cikkes sütőtökkel. A ló megeresz­tett zablával matat az átmenti kórók közt, unatkozva váltogatja a lábát, patája tompán dobog a porban. Ha előre lép, a szekér árulkodón nyikordul, s messzehang- zón csörren a kiakasztott féklánc. A zörgő, csontváz kukoricásból ilyenkor már kiáltoz és a lóra egy kifulladt hang. Kisvártatva aztán előtűnik a hang gazdája: ap­rócska, fonnyadt öregasszony. Kélfülű, teli kosárral birkózik, egyenest oda a szekérhez. Lezöttyenti a kerék mellé, aztán csípőre tett kézzel liheg szaporán. Kis, ráncos arca a fejkendő árnyékában ráncos, verítékes. Ki se fújja magát, a kukoricás másik vége kezd sisteregni. Egy zsák imbolyog elő, s bizonytalankodik a szekérhez, aljával a kerékagyra pihen, s alóla kiegye­nesedik a gazda. Kezével támogatva a zsákot megfordul, majd néhány rugaszkodáS után felbillenti a szekérre. Tempós, szögletes mozdulatokkal maga is utána kapasz­kodik, aztán kigörgeti a zsák tartalmát a többihez. Csak amikor kész, akkor pillant le a kerék mellett veszteglő kosárra, meg az asszonyra. — Ej, menyecske, tán elfáradtál? —1 Csak a lélegzetem — pihegi a kis öregasszony, még mindig a száján szedve a levegőt. — öregszel menyecske, úgy látom — löködik fel a vén kalap a gazda fejebúbjára. Karimája alól vízszin­tes barázdákkal teli homlok tűnik elő, fölötte kusza haj. Egyformán fehér mindkettő. — Öregszel. Nem vagy a régi már! Az asszony felelne vhlamit, de ekkor a szekér mö­gött, mintha a földből nőne ki, suttyó legényke tűnik fel, s a kis öregasszony inkább mást gondol. —■ Ugyan segítsen már! Csak ezt a kosárkát ide föl ni — s maga is megfogja a kosár közelebb eső fülét. A legényke a megszólításra irányt vált, s tempósan közelit a kocsihoz, miközben megnézi a két öreget. A kosár fölé hajolva elhárítja a kis, ráncos kezet. — Fölteszem én ezt egyedül is — mondja maya- bízón. Kicsit emel a kosáron, próbálni mintegy milyen •nehéz, aztán hopp, már föl is kerül a szekér tetejére. — Ebből lesz a legény! — dicséri a gazda odefent- röl, a legényke azonban teszi, hogy meg se hallja. Néz bele a szekérbe, s nevet: — Malomkövet termelt, bácsi? — Nagyra nőttek. S nehezek, mint a sár -^éBörmögi tt gazda nem minden elégedettség nélkül. Aztán sok van-e? — Még van — néz az Öreg gazda a kukoricás felé. legényke is arra néz, s mert az innét, áz út mellől is látszik, hogy a kukoricaföld jó kapaszkodás, együtt­érzőn mondja, bár azért mégis egy kevés kiváncsi- •díigaí: A RAB «**«***>***• dere­— Megnyomja a kát, mire felhordja. — Az évek, fiam. In­kább az évek! — elegyedik a beszédbe a kicsi, elfonnyttdt asszony. A legényke egyik­ről a másikra néz, s öregesen bólogat: , — Maguknak is pihenés dukálna már, mint odaát nálunk az öregeknek. Csend feszül ki, s nyúlik hosszúra, mígnem a gazda megelégeli: — Készül már a miénk is. 'Készül. Idejére meg is lesz — mondja, de a hangja idegenül cseng. A legényke is érezheti ezt, mert fordul, s nekiered az útnak. — Akkor jó mondja és tovább lépdel. — Akkor semmi baj! A gazda néz utána a szekérről, néz, majd előhúzza a dohányos bádogdobozt. Kemény, bogos ujjaival ciga­rettát csavar lassan, gondosan. Az asszony látja minden mozdulatát, pedig nem néz rá. A saját kezét nézi, amelyikkel a lőcshöz támasz­kodik. Kezefejére rátűz a Nap, süti ráncos, barna bőrét, melengeti a bőr alatt a csomós, kék ereket. Szeme a kendő árnyékában tűnődő. Szeme mögött a gondolatok különösek. Különösek és nyugtalanítók. Mi lenne, ha el­mondaná ? KIMONDANÁ, amin mostanában el-eltöpreng: hogy a ház, meg az udvar, ahol jó negyven évet nyűttek már el, utóbb mintha nagyobb, s egyre nagyobb lenne! Nem, nem bolondság ez. ö tudja, hogy nem: ha tész-vesz benne, ha nekiáll söpörné, alig éri a végét! Maga is elcsodálkozik felette, hogyan is lehet, hogy a helyek, amelyek eddig közel voltak, most elhúzódnak előle távolabbra, messzire. A jó egyenes utak is meg változtak, göröngyösek lettek, fárasztók, meredekek.. Vagy csak ez a kosár is itt ni! Hányszor emelte megrakottan!... Most meg csakúgy reszket tóle a keze, akadozik a lélegzete. De nem szól, csak amikor a gazda lekászálódik a szekérről, akkor is csupán annyit: — Az se volna éppen bolondság. Pihenni. A gazda vállára kanyarítja az üres zsákot, s el­indul. — Lesz részünk abban is, ne félf! s zizegtetmi kezdi vattával a kukoricást. /tZ ASSZONY IS INDUL utána, félfülén emelve az üres kosarat. Sóhajt, mert érti, nagyon is érti a gazdát, s mert ő most másféle pihenésre gondol. Pihe­nésre napsütésben, friss, esőszagú szélben, zimankó­ban jó kis tűz mellett, esti lámpafénynél... akkor talán kötne újra egy olyan pávaszemes kendőt, mint régen, lánykorában... Hogy is jutott eszébe most éppen az a kendő? Már & is bent jár a kukoricásban, surrognak körű- lőtté a száraz levelek. A kosár szabad füle oda-oda- verődik a száraz, porhanyós földhöz, s mert eső rég esett, mindannyiszor his porfelhőt kavar. A szekér mellől a 16 hosszan néz utána. Hegyezi a fülét. Iván Kocsubejről, a fiatal Szovjet­unió élet-halál polgárháborújának le­gendás hőséről, az ifjan meghalt hal­hatatlan forradalmi katonáról, a ret­tenthetetlen kubányi kozákról szól ez az új szélesvásznú szovjet film. Mind« ezek a jelzők, amelyeket említettünk, inkább valami romantikus históriára, vagy annak hősére illenének. De a polgárháborús évek realitása a for­radalom roppant viharát átélő Orosz­országban túltett mindenféle kitalált romantikán. Ez a harc olyan hősöket termett, amilyeneket korábban még soha: rettenthetetleneket! Kocsubej t azonban nem a népi képzelő erő szülte, hanem kozák anya és a szegények, a korábban el­nyomottak igaz ügyét győzelemre se­gítő 1917-es Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom. Ez az ifjú forradalmi harcos jóformán írni-olvasni sem tu­dott, de az igazság megérzéséhez és megértéséhez , csalhatatlan adottság­gal rendelkezett. Ugyanakkor félel­met nemi&merően bátor, ügyes, lele­ményes, ^ kivételes tehetségű katona volt és így lett fegyveres forradalmi csoportjának, később reguláris száza­dának, zászlóaljának szeretett és tisz­telt parancsnoka, a forradalmár ko­zákok szemefénye, a forradalom igaz­ságába vetett hitüknek szinte eleven szimbóluma. Vezetésével győzelmet győzelemre arattak, — még olyan he­lyen* is, ahol a m ágasabb -katonai tu­dás szerint képtelenség volt győzni. A film a való életet tárja elénk. A forgatókönyvet Pervencev csak feldolgozta, de az élet, a csodálatos sokszínű emberi élet írta. A for- gatókönyvíró a történtek valóságos életíaét nem is igyekezett egy pilla­natra sem elvenni, valamiféle olyan hősi magasságba emelni, ahol kivész belőle a történés nyersesége, az igaz­ság ereje. A filmbéli Kocsubej nem tévedhetetlen, csak rettenthetetlen, nem hibátlan, csak jellemében és hű­ségében makulátlan. Ha politikai biz­tos nem érkezik csoportjához, talán anarchiába torkollnak ennek a cso­portnak hősi tettei. így azonban nagyszerű forradalom megy végbe szemünk előtt egy kis hősi embercso­portra tömörítve. És egy nagy drá­ma. Kocsubej lassan megérti, hogy csapata a Vörös: Hadsereg reguláris része, köteles a parancsnak engedel­meskedni. Az ellenség azonban a hadvezetésben is ott van. Teljesíthe­tetlen parancsokat ad Kocsubejnek, aki végülis — éppen e teljesíthetet­len parancsok folytán — a fehérek aljas bosszúvágyáénak áldozata lesz. Jurij Ozerov rendező pompásan használta ki a nagysodrású, regényes# mozgalmas filmhez az új technika# a szélesvászon lehetőségeit. Lovas­vágták és csata jelenetek folynak le káprázatos hűséggel a szemünk előtt; Szinte érezzük Kocsubej rohamainak ellenállhatatlan ritmusát. A film hangvétele a megfelelő helyeken nyers és darabos* máshol emelkedett, ünnepi, de sehol nem dagályos, paté- tikus. Mint a cselekménybet\, a játékban is uralkodik a címszerepet alakító Ribnyikov nagyszerű művészete.- Mintha maga az ifjan meghalt, me­rész, hetykeségből, sok tehetségből és némi naivitásból emberré gyúrt Ko- -esubej támadt volna-dieI,-~hogy egy film keretében az utódoknak meg­mutassa önmagát, felmutassa ifjú életének megragadó példáját m A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának ünnepi heté­ben különösen időszerű ennek a jól­sikerült, 'művészi filmnek a bemuta­tása, amely méltó emléket állít azok­nak a hősöknek, akik a forradalom vívmányait megvédtek, megerősítet­ték és a forradalom győzelméért éle­tüket áldozták; Furcsa törvények Angliában Az angolok végre elszánták magu­kat, hogy eltöröljenek egy furcsa törvényt, amely arról intézkedik, hogy a taxisofőröknek állandóan madzagot kell tartani ok a kezükben. Természetes, hogy már évtizedek óta KOLUMBUSZ TOJÁSA nem tartják be ezt az előírást, <3e a törvénykönyvben még mindig az áll, hogy a sofőrnek kell kézben tartania a madzag egyik végét, a másikat, pedig az utasnak. Veszély esetén az utasnak meg kell rántania a madza­got ... A hatályon kívül helyezett törvény nem az utolsó azoknak a furcsasá­goknak a sorában, amellyel még min­dig találkozunk az angol büntetőtör­vénykönyv lapjain. így pl. senkinek sem szabad sw Ozsváth János igazgató, Putnok.»3“8^^0” ácsOTÍ*aia. de mast Köszönettel vettük tájékoztatását,'(l.sem sza*3at^ eire rávennie, amelyet a kultúrház avatásáról szer-l1, nem szabad az utcán autót mosni; kesztőségünknek küldött, de sajnos,!* megfelelő engedély nélkül még ba- keson erkezett s így nem all mó-r , . , . . dunkban lapunkban felhasználni. Vri^ak sem szabad belyeget e4adni- Kérjük, hogy máskor is keressen)1 meg bennünket soraival. Záhorszky Gyuláné, Miskolc. Le­velét, amely a miskolci televízió­erősítő állomással foglalkozik, la­punkban közölni nem tudjuk, mert mint arról november 6-i lapszá­munkban olvasott, egy terjedelme­sebb írás jelent meg, amely rész-, ben választ adott felvetett kérdé­seire. Szűcs Mihály. Bejelentését köszö­nettel vettük, s azt kivizsgálás vé­gett a Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz továbbítottuk. Harkai Ferencné, Miskolc. Pana­szát a miskolci járásbíróság elnöké­hez intézkedés végett továbbítottuk. Amíg ügye elintézést nyer, kérjük legyen türelemmel. Imrich László, Pereces-bányate­lep. A levelében felvetett problémák': megoldása érdekében megkerestük] a vállalat illetékes osztályát, s amíg azok megoldást nyernek, kérjük le­gyen türelemmel. J' Léhószki János, Miskolc. Ügyében$ “ Kolumbusz-őt, ez eljártunk az illetékes kereskedelmi J mutatvány, szerveknél, s tájékoztatásuk szerinti — Hát persze! A piacén minden bizonnyal megoldást is nyer.« drágább! l. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents