Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-04 / 259. szám
2 t’SZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1959. november 4. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK / Meredek a% út a „csúcsigu Hetek óta nagy a zaj,, nő a lárma a nemzetközi politikai élet berkeiben. Megélénkül a diplomáciai tevékenység a kormányfők eljövendő találkozása körül. A világ latolgat: mikor, hol, mit és hogyan? Feleletet egyelőre nem tud adni, legalább is megnyugtatót nem, mert sok az ellentmondás a diplomaták nyilatkozataiban. Anglia sürgeti a. találkozó mielőbbi megkezdését, mert a kormány konzervatív tagjai ezzel a programmal nyerték meg választási csatájukat. Amerika késznek mutatkozik arra, hogy asztalhoz üljék. Csak De Gaulle makacs a halogatásban. A tábornok és. hívei azt szeretnék. ha a találkozás időpontját a jövő év tavaszára vagy nyarára tolnák ki: Érthető, hogy ezt az álláspontot világszerte rosszallással fogadták,. különösen az angolok, akik érthető okokból pont az ellenkezőjét akarják megvalósítani. Ezt az álláspontot legálisan csak egyetlen kormány támogatja: a bonni. Adenauer- ék ebben az esetben „francia-barátok”, bár a két ország között soha sem volt jó viszony, állandóan rivalizáltak egymással. Mindkét fél jól tudja ezt, mégis úgy gondolják: nekik megéri. Mindkettőnek „más” célja van, mindketten azt hiszik, ■hogy a másik rovására erősödnek ... A táty>rnok is, meg a bonni öregúr is. ‘ De Gaulle részéről nyilvánvaló az, hogy miért halogat. Neki és híveinek (van egy politikai lázálma: Francia- ország, a nagyhatalom. A bukott, elvesztett tradíciók visszaszerzéséről van itt szó. melybe beleszól a franciaalgériai háború. A tábornok szeretne még egy bravúros atomrobbantást is végrehajtatni Afrikában a csúcstalálkozó előtt, hogy nagyobb legyen a rang, indokoltabb a tekintély, mely- lyel a Négy Nagy között helyét elfoglalni kívánkozik. A nyugatnémet kormány' álláspontja egy cseppet sem meglepő. Egy olyan találkozó, ahol a résztvevők a béke fenntartásáról, a világ dolgainak békés rendezéséről tanácskoznak, semmi esetre sem. nyerheti meg a revansista bonni körök tetszését. Szeretnék, ha a csúcstalálkozó létre se jönne, ezt azonban nyíltan nem merik hangoztatni, ök csupán a későbbi, minél későbbi időpont mellett foglalnak állást. Tudják azt, hogy Hruscsov amerikai út ja, nagyon. kövx> teíőzővé tette a közvéleményt s megerősítette az emberek hitét abban: elkerülhető a háború. Ez az,, ami miatt Bonn olyan szívesen néz Párizs felé. Annál meglepőbb az Amerikai Egyesült Államok álláspontja. Hajlandók tárgyalni — minél előbb. De ez korántsem jelenti azt, hogy az értekezletet hamarosan meg is tartják. Mert ha így lenne, akkor az USA sem állna ilyen könnyen kötélnek. A Fehér Ház urai nagyon jól tudják, hogy nekik is a későbbi időpont felel meg jobban. Időre van szükségük a felbolygatott amerikai közvélemény megnyugtatására és megnyerésére. Vissza kall hódítaniuk azt a szimpátiát, amelyet Hruscsov „elrabolt” tőlük látogatása során. Az idő pénz — mondja az üzletember, de ez a polir tikára is áll. A hidegháború amerikai hívei szeretnék stabilizálni helyzetüket, amely az utóbbi időben megrendült. Talán arra is számítanak, hogy a Camp David-i szellem egy pillanatnyi felviüanás volt s maradt minden a régiben. Nos, miért hajlandók mégis tárgyalni? Mert jól tudták, hogy Párizs halogatni fog, és makacsul kitart álláspontja mellett. Ha ez így lesz, az időpont így is, úgy is eltolódik. Miért ne nyugtatnák meg az amerikai közvéleményt „siető” szándékaik felől? És emellett náluk is van már néhány politikus, aki valóban tárgyalni akar. De a „csúcsig” még ha: szú az út. Először a nyugati nagyok fognak tanácskozni, ahol megbeszélik azt, mit mondhatnak a Negyedik kérdéseire. E találkozó időoontja sem biztos még. december 19-re jósolják a fél- hivatalos jelentések. Hátra van még Hruscsov franciaországi látogatása is. De Gaulle szeretne utána Washingtonba utazni, hogy garanciát csikarjon ki az amerikai elnöktől. Havaimban bombák robbantak Október a bombák hónapja volt Kubában. Három alkalommal húztak e> Havana egén a gének, melyekről bombák hulltak alá a fővárosra. Bombák, golyók, röplaook jelezték. hogy Batista nem aőta még fel a harcöt. Amíg a repülők ..tevékenykedtek”. addig az utcán^táma- dásba lendült az egyre gyengülő ellenforradalom. Banditákkal rohangáltak a gépkocsik a főváros utcáján, lövöldöztek és kézigránátokat dobtak a tömeg közé. A siker ezúttal is elmaradt, a kubai nép könnyen visszaverte ezt a támadást, a forradalom helyzete tovább szilárdult. A kubai kormány katonái letartóztatták Hubert Matost, az egyik tartomány parancsnokát, aki. mint később bevallotta: kapcsolatot tartott fenn Batistával és Diazzal, akiknek segítségével kidolgozta az összeesküvés tervét. Hívéi, akik fegy- vertársaknak ígérkeztek célja elérésében, főleg földesurakból tevődött össze. FöJdesurak, akik Batista fenntartás nélküli kiszolgálói voltak és most a földreform végrehajtása miatt ragadtak fegyvert. A kubai ellenforradalmároknak nem az első kísérletük volt. ez arra, hogy a Fidel Castró által vezetett, felszabadult országban visszahozzák a régi rendet. Ez is, mint az előzőek — kudarcba fulladt. Nem sikerült kirobbantaniok a polgárháborút, amelybe aztán rendcsinálás címén és kubai - érdekeltségének----megvédése ü rügyén beavatkozhatott volna az Egyesült Államok. Ha legálisan nem is, de nagyobb alkalom kínálkozott volna akkor Batista megsegítésére az USA részéről, és nem kellene Eisen- howernek oly gyakran Pilátus mozdulatokkal mosnia a kezét. Az elnök legutóbb újságírók előtt szörnyen crodálkozó képet vágott és „nem értette” meg Fidel Castrót. aki támadta az Egyesült Államokat „tétlensége” miatt. A Fehér Ház ura kijelentette: lehetetlen megakadályozniuk azt, hogy repülőgépek bombázzák Kubát. Az ellenőrzés nehézségeire hivatkozott, s kormánya jegyzéket küldött Castrónak, melyben „őszintén” sajnálkozik a történtek miatt. Valójában azonban korántsem így áll a helyzet. Az elűzött diktátor és bérencei Amerikában kaptak menedékjogot és alkalmat arra, hogy megalakíthassák az ellenkormányt, mely szervezi és irányítja az ellenforradalmi támadásokat. A Havanát bombázó gépek is a miami USA haditámaszpontról indultak el. Amerika hangoztatja, hogy „nem avatkozik” Kuba belügyeibe, de gazdasági blokáddal fenyegetőzik abban az esetben, ha a földreformot a ,.megkárosult” amerikai birtokosok honorálása nélkül hajtják végre. Washington politikusai igyekszenek rokonszenvező arcot mutatni s nyilat- kozgatni a Kubában történtekről, valójában viszont a nemzeti függetlenségét kivívott ország megfojtására törekszenek. A forradalom még nem fejeződött be a cukorültetvények és az illatos szivarok földjén. A támadások, melyek az új hátalom ' megdöntésére irányultak, minden bizonnyal meggyőzték Fidel Castrót arról, hogy még fokozottabb mértékben kell támaszkodnia a nén erejére. Kubában, az újabb ellenforradalmi támadás megakadályozására fel.fegyverezték a munkásokat és parasztokat. Jó kezekben van a fegyver. HANKÓCZI SÁNDOR Nyílt levél Tisztelendő Úr! On, V. 1. kezet emelt a selyemréti templomban egy gyerekre. Nem arról a gyerekről van szó, akinek fejét a szenteltvíz alá tartják és áldást ad rá... az Ön kezétől származó „áldást” egy 10 éves nebuló vérző arca jelképezte. Hogyan történt? Gyerekek ültek a padban, már vége volt a fél kilences misének, amikor Ön egyházi, vallási fogalmakat magyarázott, vagy talán mondhatnánk úgy is: hittant tanított. Az idő telt, s uram bocsá\ a gyerekek mozgolódtak. Egyik tálán jobban, mint a másik, ön aztán kijött a szent béketűrésből és L. F.-nek pajeszhúzás után akkora pofont kent le, hogy a másikat a pad adta, s így sérült meg arcán a fiú. Találkozott tisztelendő Ür tekintete a szülőkével? Nézte a haragvó szemeket, látta bennük az elfojtott indulatot, a kiábrándulást, hívei meg- hasGnlottságát? Tudja azt, hogy sokan nyomban megfogadták: ilyen szadistához a gyerekemet nem engedem többé. Vannak még emberek, akik önben, az „úr szolgájában” a példaképet keresik. Nos, állapítsa meg ezek után: megfelel-e hívei várakozásának? Mit tudott mondani az orvosnak, amikor elvitte a gyerelcei, s miitor az orvo-y a sebet mosta, s leragasztotta? Tudjuk, mit mondott; mindent a gyerekre hárított: elkapta a fejét s bevágta a padba. Nos, ezt az ottlé- vők egyszerűen „homoknak” tartják. Bármikor a szemébe mondják, hogy ez nem így volt. Remélhetőleg a gyóntatóját nem akarja majd hasonló mesével félrevezetni. Jóllehet zavarta a tisztelendő Urat a gyerek viselkedése. Érthető. De egyúttal azt meg kell érteni, hogy nem ura az idegeinek, s visszaélt helyzeti és papi előnyével, önnek talán még nem mondták, de mi tolmácsoljuk a szülők szavát: Nincs joga. a templomi atrocitásokhoz! Igaz, olyan törvény nincs, hogy a gyereket nem lehet meglegyinteni. Ám engedjünk a vallásnak: Jegyetek békesség esek”, ön saját híveivel sem tud szót érteni. Mit szólhatnak cselekedetéhez egyházi elöljárói? Mert mi felhatalmazva, több jelenlévő, megbotránkozó szülőtől, kijelentjük: egy újjal sem senkihez! A szülőkön kívül is ezt mondjuk! Ön a templomban durváskodott! Az elveket nem lehet otromba kézzel az emberekre erőszakolni, ezt már ön is tudhatná. Ennek történelme van! Jóllehet, ön még csak az inkvizícióhoz jutott el történelmi tanulmányaiban. Az idő elhagyta Önt. jő lesz lépést tartani! A mi pedagógiánktól idegen a durva ütlegelés. S ha már nem respektálja a mi szokásainkat, tartsa meg az egyházi előírásokat. A saját érdekében is. Jobb belátás reményében: Garami Ernő Drótkötélpályákkal korszerűsítik a szénszállítást a borsodi szénlröszt üzemeinél A Borsodi Szénbányászati Tröszt széntermelésének mintegy 10 százalékát már a Kazincbarcikán működő Berentei Szénosztályozóban osztályozzák. A Szuha és a Sajó völgyében lévő bányaüzemekből közvetlen vasútvonalon szállítják ide a szenet. A távolabb fekvő bányáknál azonban még mindig fenn kell tartani a már nagyobbrészt elavult szénosztályozókat, mert a Miskolc környéki és a pitypalattyvölgyi bányákból a szállítás igen sokba kerül. A szállítás korszerűsítésére és az egységes minőségű borsodi szén előállítására széleskörű drótkötélpálya- hálózatot építenek ki a központi szénosztályozó és a szénmedence szélére eső bányaüzemek között. A drótkötélpályahálózat első része az edelényi bányaüzem és Berentc között már elkészült. Az 5 kilométer hosszú szállítópályán óránként mintegy 80 tonna szenet szállítanak folyamatosan. Jelenleg újabb két drótkötélpálya építését végzik. Az egyik a Terv-táróról, a másik pedig a kondói bányától halad a berentei bányaüzemig. Mindkét kötélpálya 6—6 kilométer hosszú és az üzemek felfejlődését is figyelembe véve, óránként mintegy 160 tonna szenet továbbít majd. A két drótkötélpálya gépészeti szerelése elkészült és a tartóköteleket is felfeszítették már. A berentei bányaüzemhez befutó, szénnel teli csillék egy 700 méteres függő sínpályán jutnak majd el a központi szénosztályozóhoz. Ez a függő sínpálya is elkészült már. Jelenleg a drótkötélpályák végállomását és a berentei üzemnél a feladó, illetve a fogadó állomások építését és gépi berendezésének szerelését végzik. A tervek szerint ezzel jövő év második felére készülnek el, s így az ötéves tervben előirányzott termelést már vasúti kocsik nélkül« a drótkötélpályahálózattal tudják a központi szénosztályozóra küldeni. A korszerű drótkötélpályaszállítás megvalósításával a tervek szerint évente több mint 5 millió forint szállítási költséget takarítanak meg cs mintegy 12 százalékkal javítják a szén minőségét is. Abból a feltételezésből indulok ki, hogy borsodi írók ismerik pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseit és azok válóraváltását nemcsak szépen fogalmazott deklarációkban igenük, hanem őszintén szükségszerűnek is érzik és írói tevékenységükkel azt segíteni akarják. Csakis ebben az esetben és csakis erről az elvi alapról indulva lehet foglalkozni a szombaton tartott szerzői estjükkel. . Mindezt előrebocsátani azért volt' szükséges, mert az estet bevezető rövid előadás mondanivalója is ebbe az irányba tendált és a .műsort levezető, illetve az egyes számokat. összekötő műsorközlő-szöveg is több. esetben utalt a borsodi íróknak arra a dicséretes álláspontjára, hogy a szocializmus építését igenük és ők a szocializmus építésének harcosai. Az. est értékelésénél semmiképpen nem mellőzhető a ma mellett állástfóglaló deklarációk és a művek, illetve azoknak a mához való viszonyának vizsgálata. Szükséges ez azért, hogy megállapíthassuk: a szocializmus építésének igenlését követik-e a megfelelő, a szocializmust építő írói tettek is? Gárdus János tanár bevezetőjében Kazinczyrá emlékezett, majd elmondta, hogy éz áz est egyenes folytatása: a Kazinczy ünnepség-sorozatnak. Utalt arra. hogy a Tudományos ismerétterjesztő Társulat köré csoportosult miskolci és borsodi írók mindenkor Kazinczy nyomdokait követik és ezt kívánják kifejezésre jut- ■ tatni írásaiknak Széphalom..címszó alatti megjelentetésében is. — Irodalmi tevékenységük két főforrásból táplálkozik, — mondta Gárdus János. Az egyik forrás a múlt, az eseménygazdag történelmi múlt, a vidék monáakincse, a körülölelő természeti szépségek. A másik főforrás a ma élete, új életet teremtő jelenünk. Ezután a bevezetés után joggal várható, hogy legalább a műsor jelentős zömében találkozunk mai életünk, a mai Borsod és Miskolc, életének művészi ábrázolásával. A műsor Végért azonban azt. kellett konstatálnunk, hogy a bemutatkozó négy szerző —’ őr. Küzmányi Gusztáv. Borsodi Gyula. Tóth Lajos és az ideszármazott Moldvay Győző —■„ adós maradt a ma ábrázolásával. Ha olykor Nem deklarálni, — tenni kell1.... A borsodi írók »»érzői estje után fel is villant valamilyen halvány utalásban a jelen, a bátortalan utalások semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy szerzőiknek a jelen, a szocializmus építése melletti állásfoglalását, az építő munkában való aktív részvételét meggyőzően bizonyítsák. És összességében az est egésze sem tükrözhette ilyen formában azt az álláspontot, amit a bevezető előadás é.s az összekötő-szöveg olyan szépen deklarált. Ha egy irodalmi musurban tLcv zenegy verset, egy novellát és egy regényrészletet iktatnak be 1959 őszén, amikor egész népünk készül a pártkongresz- szusra, amikor országszerte végzik az új ötéves térv előzetes számvetéseit, nagyarányú nekigyűrkőzés folyik a szocializmus útjának újabb nagy lépéséhez, — igazán elfért volna a műsorban néhány utalás erre a korszakra. Akkor nem okozna megütközést, hogy a négy szerző közyl csak egy látta meg a mai életet két versében. Igaz, Borsodi Gyulának e két verse sem nagyon dicsérhető. Az egyik békeharcos vers kíván lenni, de nem mentes a pacifizmus gondolatától, a másik pedig mai életünkből csak azt veszi észre, hogy egy munkás — fizetési napon hazatérőben — addig latolgatja, mit vegyen családjának ajándékba, míg hajnalban az árokban ébred — részegen. Igazán sajnálatos. hogy a Diósgyőrben lakó és tehetséges költő. Borsodi Gyula csak ezt veszi észre az őt körülvevő mindennapokból, vagy legalábbis ezt a versét tartotta alkalmasnak az Értelmiségi Klubban tartott szerzői esten való bemutatásra, E kettőn kívül még három verssel szerepelt Borsodi: két szerelmes verse szerzőjének már sokszor elismert tehetségét tükrözi, míg a harmadikon, a Kazinczy emlékére írott — a tehetség mellett — a rutin, a megrendelésre írás érződött. Öt verssel szerepelt Moldváy Győző is. Körvadászat című versét az 1919-es hódmezővásárhelyi direktórium tagjainak kivégzéséről készült kép látása ihlette. Naturalizmus, erö- szakoltság jellemzi inkább, mintsem a téma tisztelete. Mese című játékos verse kedves, a sorok kezdőbetűi valamely megkívánt kedves nevét rejtik. A Gárdonyi sírjánál című költemény patetikusan szárnyal, az Özdi pillanat című pedig sehol nem utal arra, hogy mikor is volt ez a pillanat. A gyárat villogó szemű szörnynek festeni a Rima részvény- társaság hajdani idejében indokoltabb .lett volna. Bosszantó a profán Imádság című verse, amelyben a költő este az istenéhez fohászkodik, hogy ezt, meg ezt adja neki Mari kielégítésére, de legalább jó erőt az éjszalcára, majd e lelki felüdülése után Mariját az ágyába invitálja. A jól megírt, de már^már a pornográfia határát súroló vers alkalmatlan szerzői esten való felolvasásra, — még akkor is, ha a Borsodi Szemle korábban leközölte és az est némely résztvevőjét jóbesőn megbizsergette. Ür. Küzmányi Gusztáv verssel is, prózával is szerepeit. A nosztalgikus hangulatú A grunáról című vers nem lett maibb azáltal, hogy a végén ázzál fejezi be reminiszcenciáját, hogy a minap újra látta a grundot és a bozótok helyén park övezte iskola áll. Prózában a régmúlthoz, a letűnt évszázadok betyárromantikájához fordul. Vidrócki Mártonról, az állítólagos bükki betyárról ír regényt és abból olvasott fel egy hosszabb részletet. (Erre — helyszűke miatt — ez- alkalommal nem térek ki részletesebben.) Tóth Lajos novellája — A válás — bátran megjelenhetett volna annakidején a Magyar Uriasszonyok Lapjában is. Mondanivalója oda alkalmasabb is, mint 1959 — szocializmust építő — irodalmába. (Andrea, az unalmában sokat töprengő úriasszony elválik jólkefeső orvos, férjétől, mert az — bár szegény sírásó fiából küzdötte fel magát ..alulról” az elnök lányáig — most megfeledkezik múltjáról, harácsol és ezt az áldott jólélek ' feleség nem bírja.) Van a novellában egy homályos célzás Taktabájra is, de ez nem teszi maivá. Ezekkel mutatkoztak zői estjükön a borsodi írók. Nem túlzás a megállapítás: a szocializmus építése igenlésének deklarálása mellett adósok maradtak a szocializmust építő irodalmi tettekkel. A felsorolt művek közül aligha akad olyan, amely a szocialista kultúra erősítését, a hallgatóknak a szocializmus szeretetére való nevelését hatékonyabban szolgálhatná. Márpedig ez. fcsakiff ez lehel a ma írójának a feladata! Nem az kérhető számon a borsodi íróktól, hogy nemcsak a mát éneklik meg, hogy mindenkor alkalmas témákhoz is fordulnak, hanem az, hogy éppen a mát, a szocializmus építésének segítését célzó műveket, témákat rekeszük ki érdeklődési körük': öl. vagy mellőzik a szerzői esten való bemutatásukat. Elvárható, hogy minden író — és aki magát annak tartja —, elsősorban mai életünk felé forduljon, elsősorban a máról adjon művészi képet a ma emberének és ha múltbeli, vagy örökéletű témákat penget is, azt úgy tegye, ahogyan az az egységes szocialista kultúra ügyének a leghasznosabb. Ez azt est nem győzött meg arról, hogy a TIT író- csoportjának tagjai — legalábbis az esten szereplők — elsősorban erre törekednének Az esten hallott művek zöme bármikor megjelenhetett, elhangozhatott volna, akár a harminc év előtti polgári irodalmi szalonokban is. Szocialista államunk nevelő- jellegű intézményének irodalmi estjétől, a mai borsodi íróktól már mást várunk: erőteljes kiállást a szocializmus mellett. A romantikus betyár- hűé ária, a szerelemnek nekéfohász- kodó férfi ágy előtti imádságának ízléstelenkedése nem nevezhető annak. Jóllehet, egyes művek irodalmi- lag, művészileg értékelhetők, — ennek részletezésére ez alkalommal nem térek ki — az est a szocialista kultúra szempontjából erősen elmarasztalható. Ugyancsak elmarasztalható ezekért a hibákért az ismeretlen műsorszerkesztö. És ha már a szerkesztésről szólok, említsem meg azt is, hogy a közbeiktatott zeneszámok — Gárdus János és Esztergályos Gusztáv előadásában — általában kellemes felüdülést jelentettek, de látszott, hogy válogatásuk teljesen ötletszerű; a műsor egyéb számaival semmiféle hangulati egységben nem voltak. Borsodi Gyula verseit, valamint Moldvay két versét, továbbá Kuz- mányi versét Farkas Endre, a Miskolci Nemzeti Színház tagja tolmácsolta, Moldvay három versét maga a szerző olvasta fel. Ugyancsak maga olvasta fel regényrészletét Küzmányi, míg Tóth Lajos novelláját Dobay Erzsébet felolvasásában hallottuk. (A két nrózai írás 24, illetve 28 perces volt!) Az egyes műsorszámokat Kabdebo Lóránt tanár vezette be. Mii sorközlésében igyekezett az előadott művekből hiányzó állásfoglalást sok körítéssel pótolni. — olykor meghökkentő fordulatokkal is (pl. Homeros, Petőfi és a bükki zsivány párhuzamba állítása) —, de jobb lett volna, ha a sok méltatás helyett maguk a müvek beszélnek, a szép deklaráció helyett a tetteket látjuk, halljuk. Szépítés nélkül, Ä feltárásával mondtam el véleményemet a szerzői estről. Nem is tehettem misként. Ha szocialista kultúrát akarunk teremteni — márpedig azt akarunk! —. akkor nincs helye a hibák lakkozó takargatásának. Hiszem, hogy a borsodi írók is szívből akarják a szocializmus építését és egyetértünk abban, hogy ma. 1959-ben ennyit tenni már kevés. (Ezen már csak azért is érdemes elgondolkozni, mert a hírek szerint indulóban van egy irodalmi színpad is a borsodi írók műveinek közbeiktatásával és nem szabad, hogy ez az est legyen a példa!) Végül: hiszem, hogy a borsodi írók tehetségüket a későbbiekben jobban kamatoztatják és több hasznos, i**í- vészi, írói tett követi a jövőben állásfoglalásuk már-már szólamszerű kinyilvánításai. BENEDEK MIKLÓS
