Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

leérti»**. WS9. ncroemírér 39, fl8M9^AAORS2áG t f H AGYMISKOLCI KALAUZ Pincék, korházak musokba fűzte mondanivalóját, fcö- szöntve a gazdát és a bort: „Adjon az ég a gazdának minden jót! he­gyen tele minő. az icce, mind az pin­ce, mind az bőt. Ne legyen a ruháján semmi ringy-rongy, semmi jót. Akó- számra hordja ide nekünk a bort. Mert ama görbe szőlőnek bor a leve, édes a szeme, görbe késsel sanyarga­tott, kapafokkal kopogtatott szőlő- vesszöcslce. Ez a, bor olyan bor, hogy máma szívvidámító, holnap márru- harongyító, emberbolondító, asszony- szomorító. Hej, te bor! A minap este hogy csúffá tettél, hogy a más sövé­nye alá tettél, még az árokba is be- taszintottál, de tudd meg, hogy most erősebb leszek nótádnál. Mert tu- dod-e mi a katonaregula? Ha nem, mingy ár aló mars be az áristomba- így végezvén beszédét, széles moz­dulattal leöntötte a bortt a torkán, gyomra sötét börtönébe. A többiek követték a jó példát, dicsérve a gaz­dái és borát. Igyunk itt, mert va.i mit. Jő ember lakik itt. Nem hibez, nem haboz, elmulathatunk itt, Pince ja gazdáé, hordó is az övé, De ez a szőlőlé csakis a vendégé. így biztatták egymást: ^ Én is megiszom* kend is megissza. Nem lehet az ember fából, ki kell rúgni a hamfából. A csapongó jókedv jó néhány tré­fálkozó, gúnyolódó nótái is kicsalt a borgőzös ajkakon. Egy meg egy kettő, huncut a jegyző. Hát a bíró hogyne véna, mikor a jegyző taníjja. Ez a város olyan város, benne ja pap a kocsmáros. Nappal az istent dicséri, éccaka ja borát méri. Ej, huj, igyunk rája, úgyis elnyel a sír szája. Ott lesz fáradt testünk végső tanyája. Régi halottasénekek dallamara költött pincedal is született, s gyak­ran rá is gyújtottak. Ha bemegyek a pince mélységes fenekére. Ráborulok egy heivenliteres hordó tetejééére. Addig iszok. míg a fogam ki nem ázik, IVfíg bennem a szőlőmag kj nem csira áá ázik ... Sokáig kedvelt szokás volt a buj­dosópohár jártatása is. A bujdosó pohár talpatlan. gömbölyű fenekű fapohár volt. Kézről kézre járt, s egyenkint fenékig kellett belőle in­ni. Ha letették, feldűlt. Amikor el­kezdették vándoroltatását, ezt sze­rették hozzá dalolni: Ez a pohár bú,idősík, úgy é*i világát. Kézről kézre adatik, éljen a barátság. Ekkor rámutattak a soron, követ­kezőre, akinek ki kellett ürítenie a poharat, miközben így folytatták: Le-lei le fenékig, le-le, le fenékig (addig, míg' ki nem itta; ha kiitta. így fejezték be): Most ivott ő kedvére, váljék egész­ségére ! Gyakran az éjszakai órákba nyúló mulatozás után a hazamenetel ugyanúgy közös akarattal történt, mint ahogy ma is- történik. A meg­felelően elázott kompánia . tagjai egymást támogatva, széles kilengé­sekkel, bizonytalanul irányított lép­tekkel rótta le az utat a városba. Nem vagyok én részeg, csak boros. ; Nem szűk ez az utca, csak szoros. Nem is tántorgok én, csak a lépést cifrázom, Éz már nekem régi szokásom. I A PINCÉZÉSEK századunk első évtizedeiben, főként az l. vi­lágháború után csalárííasabbakkfí váltak. A gazda szereti felhozni csa . ládját, feleségét, gyermekeit, s gyak- l ran kéi-három család tölti együtt a kellemes szabadidőket, s igen sok- i szór a pince tűzhelyén főzött, sütött J vacsorát fogyasztják el egy-két pohár bor mellett. c A város szorgalmas dolgozó népé tud időt, anyagot, munkát áldozni a _ pincék lakályossá tételére, csinosít­i gatására. apró kis üdülőkké való ta tarozgatására. Jó néhánynák a hóm­- lokzatán ott díszeleg a -pihenő, -lak ~ -üdülő felírás, eléjük kedvesen rápin- • gálva a gazda feleségének neve. Be I szédes példa arra, hogy nem veszet- ki a férfiemberből az udvariasság -■ figyelmesség, s a gazda nemcsak be _ levonja családját a pincei mulató zásokba, hanem egyre több jel műt arra, hogy elsősorban családjána ii kedvez, LAJOS ÁRPÁT Tsz-látogatás Szentistvánban Feketecsizmás öreg bácsi ácsorog a szentistváni Béke Tsz istállója előtt. Toporog a fagyos sárban., ide-oda /)REG DOMBJAINK oldalain tarka tömkelegben sorakoznak a pincék, a miskolci ember kedé­lyének kiápadhatatlan forrásai. Kis túlzással azt mondhatnák rájuk: ahány, annyiféle. Legbarátságosabb külsejük a fedett erkélyes, vagy földszintes, villaszerű pihenőknek van. Eredetibbek ezeknél az ódon borházakkal beépített pincék, dur­vám vakolt, meszelt falakkal, apró, vasrácsos ablakokkal, nagy, nehéz­kes ajtókkel. Imitt-amott meg csak gödrök szája ásít felénk, rendszerint befedve valami dui~ván ácsolt, zárt faajtóval. Miskolc emberemlékezet óta híres volt és ma is híres pincéiről. Csak ezeknek más szerepük volt hajdan és más most. Mit vallanak a régi fel­jegyzések, históriai adatok? A riáros elötelepülése már a kö­zépkorban — kimutathatólag lega­lábbis már a XIV. század elején — virágzó szőlő- és bortermelő telepü­lés volt. A lakosság zöme, a jobbágy­ság, a Bábonyibérc és az Avas (SzentgyÖrgy-dülő) felső lankáin ál­dozatos munkával szőlészkedett és termelte a bort. A földesúri robot, gábonaAÁzed stb. mellett nagy bor- dézsmát. ún. „hegyvámot” kellett fi­zetnie földesurainak; az 1300-as évek elején a bortermés ötödét, ké­sőbb tizedét. Leghíresebb kizsákmá­nyoló a. Szécsi-család volt. Adóztak a jobbágyok a későbbi időkben a töröknek is, főként az egri pasáknak. A kettős kizsákmányolás szomorú ténye mellett ez a körülmény azt is bizonyítja, hogy a miskolci bor be­cses volt. A XV. századtól kezdve nagyobb ütemben szaporodtak a szőlődülők az Avas déli szakaszától (Tűzköves, a mai népkerttel szemben, fönt), az északi szalcasz folytatásaként a Szentgyörgy mellett Mendikás, Ru- zsin, a Dél-Bükk irányában Cser­máké, a Kelet-Bwkkség felé Kom- lós, örömhegy, Kerekhegy. A Bábo­nyibérc szőlőtermő dűlői a Bedegh- völggyel, Kőporossal, (későbbi Bo- dó-sorral) bővülnek ki. A XVIII— XIX. században nagyjából kialakul­nak a szőlődombok. J MAÍ PINCÉK ŐSEI a dombok alsó szegélyein alakultak ki. A legrégibbeket a mai Torony alja feletti oldalon (a régi „Vargaszögi” felett), a mai Mélyvölgy (régi nevén Angyalos völgy) két felső ágazatán, a Kisavas legalsó során (Mindszenti templom mögött) ásták. Az Avassal szemközt, a Bábonyibérc központi alsó soraitól keleti, illetőleg délnyu­gati irányban a Tetemvár, valamint a Kőporos őspincéi alakultak ki. Kezdetben hosszú földalatti göd­rök voltak. „Kőlyukak”-nak nevez­ték. Ezeket a ,Jcőlyukakat?’ a kör­nyező dombok vulkánikus tufa állo­mányába* vágták, miután felismerték e vulkánikus kőzet igen jó tulajdon­ságait (száraz, jó hőszabályozó, aránylagos puhasága mellett szívós, nem omlik be könnyen, belső falán megterem a „nemes penész”, mely kitűnő borjavító). A későbbi, Pipis dombba (Dani-völgy mellett) vájt pincék már nem voltak oly megfe­lelőek, nyirkos, kőporos anyagukkal. A kőlyukak eleinte csak bor- és ter­vié stár olólz voltak. Üregük előtere egyúttal a szölőprések, kádak, átála- gok befogadására szolgált. Az újkor elejétől egyre nagyobb számmal épí­tettek föléjük borházakat, melyek köamyagát a Dani-völgy és környé­kéről fejtették. A borházak elszaporodásával a volt kőlyukak helyett már pincéket emlegetnek. A XVIII. század elején a pincék száma ezer körül mozog. A kölyukakba, pincékbe rejtett bort a régi bodnárok, kádárok faabron- csos hordóiban tárolták. Az őrizet igen pontos és szigorú volt. A pin­cék felett voltaképpen a földesurak rendelkeztek. Az ajtókba ravaszul megszerkesztett faoszlopos zárak („makkos fazárak”) voltak beszerel­ve, bonyolult elhelyezésű fanyel­vekkel, melyeket különleges kul­csokkal lehetett megnyitni. . A pin­cékhez vezető utalcat bakterek őriz­ték. A lopást súlyosan büntették. A pincék kirablásáért akasztás járt. A PINCÉK KEDÉLYVILÁGA c ^ céhrendszer felbomlásával ét a jobbágyság felszabadításával dia kult ki. Egyrészt a felszabadult pa­raszti réteg teszi kedélyes, másodéi otthonává a pincét (főként a Bábo nyibércen és környékén), másrész az iparosodott népréteg vásárol egy re több pincét és teszi át ide a rég céhes mulatságok színhelyét. A mulatozó tagok a múlt század ban inkább a férfiak voltak. A sor ról sorra, pincéről pincére kerülő Iá togatások és vendégségek alkalma sok jóízű, játékos-pincéző szokás fejlesztettek ki és ápolták a kedé lyes bordalokat, melyek részben pa raszti, vészben céhes eredetűek vol íarc. Amikor az éppen jelenlevő pince gazda kitöltött, mindig akadt valair jónyelvű 'tag, aki hagyományos tíq forgatja a fejét. Bent, a ragyogóan vetkezeteknek. Nálunk — s lendület- tiszta, korszerűen felszerelt ólban ' be jön a főagronómus — a nagyüze- száz tehén szálalja a szénát: kint a majorudvaron nagy kazlakban a takarmány; odébb egy megbontott si­ló. melynek sa- vanykás-cefrés il­latát feléje sodor­ja a novemberi szél. Városi ember erre az orrát fin- torgatná, ez a ra­gályi bácsi mélyet szippant belőle. — Ez igen. Ez takarmány! Tudja, mit ér. Ért hozzá. S meg­néz mindent: a kazlakba rakott szénát, a szecskába aprított lucernát, a padláson az ár­pát: megforgatja a darálót, nézegeti, kisimítja a do­hányt, beletúr a zsákokban álló ku­koricába és azt mondja, nem is titkolt irígykedés- sel: — Ez igen,! Ebbe a téeszbe én is eljönnék! A szentistváni a k mosolyognak. — Eljönne? Éhem... S gyorsan hozzá teszik, hogy még jobban megismerje ókét ez a ragályi bácsi: — M<i csináltuk ezt! Mindent, ami itt van, magunk építettük; mi építe-- tűk az ólakat, állítottuk be a törzsál­lományt, javítottuk meg a földekéi Tessék csak elképzelni, mennyi mun­ka volt ezzel. Bizony, ;nem így, a készbe ültünk bele, hanem előbb el­indultunk valahonnan. Onnan, ahoi most a bácsi áll... Hány hold földön gazdálkodik? —• Hat... — Hat? Nahát, nekem is éppen ennyi volt. En is azt mondtam, hogy megélek belőle. Most? Feleannyi munkával dupla jövedelmet viszek haza. Az istálló padlásán tizenöt-húsz \ ember állja körül Tóth Lajost, a ter­melőszövetkezet főagronómusát. Ra­gályiak, zádorfalviak, alsószuhaiak. tsz elnökök, egyéni gazdák. — Tíz hold szőlőt telepítettünk — magyarázza a főagronómus — 99 szá­zalékban bevált. Két, három év múl­va helyben termett csemegeszőlővel •látjuk el a falut. —- Ebből az árpából mennyi ter­mett? — kérdezi valaki és belemar­kol a szép, nagyszemű árpába. mi gazdaságban már nem egyszerű­en a mennyiség a fő cél, hanem a minőség! Nagy területen, korszerű művelési eljárásokkal ezt meg is le­Sokan veszik körül a hatvan éves. Holló Józsi bácsit is, aki etetés köz­ben egy pipa dohányt ült le elszívni. Alapító tag, az első lépésektől kezd­ve ismeri a szövetkezet életét, mun­káját, küzdelmeit egészen napjaink­ig, amikor már n agy tel j es í t mén y ü gabonafúvógéppel, silótöltővel, dará­lókkal, szelektorral, 3 Zetorral és sa­ját teherautóval rendelkeznek; ami­kor nemsokára. — hírül adtuk mái. hogy egyesült a szentistváni Béke és Aranykalász Termelőszövetkezet — 9 ezer holdon gazdálkodnak majd. ♦ S mit mondanak, milyen tapaszta­latokat szereztek a látogatók? Katona Pál zádorfalvi nyolc holdas egyéni gazda. Fiatal, keniénykötésű ember. Arcából nyíltság, őszinteség sugárzik. — Kérdezték, akarok-e jönni tsz- látogatás ra. Persze, hogy akarok! Kí­váncsi vagyok én is, hogyan gazdák kodnak a közösben? De nem csak én, hiszen többen jöttünk el, mint ahá­nyat hívtak. — S mi a véleménye a látottakról? ’ — Nálunk, sajnos, soká lehetne mindezt megvalósítani — kezdi egy kicsit önmagát is meggyőzni akaró hangon. — Az ottani földek nem te­remnek ilyen jól. Nálunk a szövet­kezetbeliek is kevesen vannak és idősek. Itt meg annyi ember jut min­denüvé, amennyi kell. És,... úgy lá­tom, itt jobban dolgozik mindenki, mint nálunk. Itt is voltak szikes föl­dek is, ahogy hallom, de megjavítot­ták. Most már jól teremnek. Aztán hirtelen élénk hangon így folytatja: — Nagyon tetszett minden, amit láttam. Különösen a sertésállo­mányuk nagyon szép. Hiába, a nagy­üzemben lehet gazdálkodni, ha szor­gos, munkaszerető emberek fognak össze. Ilyen helyen én is szeretnék dolgozni. Há nálunk lenne ilyen ter­melőszövetkezet, gondolkodás nélkül belépnék. Ügyesen dolgoznak, na­gyon ügyesen a szentistvánáak. Doszipoly István, az alsószuhai Öj Élet elnöke is így vélekedik: — Nagyon örülök, hogy megismer­tem a szent ist váciak munkáját, mód­szereit. — Számomra a legfontosabb ta­pasztalat, hogy láttam: itt nem csak’ a tagok, a férfiak, de a nők is dolgoz­nak. Nálunk, Alsószuhán ezen a té­ren még nincsen minden rendben. A szentistváni elvtársak megszervezték: ahová férfi kell -*• férfi megy, amit nők is elvégezhetnek, nők végzik. Például a vetőmagtisztítást. S búcsúzóul kezetszorít keményei1 a két elnök: Ördögh Ferenc és Dosz- poly István. hét követelni. Jól jövedelmez ebből a termelőszövetkezet. — Ez igaz — mondják a jelenlé­vők —, hát ez bizony csakugyan igaz! A kutricákban • 180 db fehér hús­sertés röffen fel, imikor a kará- noknál megjele­lik az érdeklődő ■söpört. — Ez mind hí- ó? —- kérdezi vá­lt ki csodálkozva. — Egy sem! — mondja nevetve ördögh Ferenc tsz .jlnök, országgyű- í'si képviselő —, de jó húsban van­nak. Megkapják mindennap az elő- rt fejadagot. \nyakoca ennek agy része, s tó­vá bbtenyésztésre (eveljüt]i a süldő­ét is. Amelyik 'em válik be, azt ogjuk hízóba. T ei'"lés zetesen erződéses ala- on. Ez biztos jö­vedelem ... — Tizenöt hiázsa holdankint. Ólomzárolt csomagolásban továbbter- m esz teste küldjük más termelőszö­— Köszönöm, ördögh elvtárs! So­kat láttunk, tapasztaltunk, sokat ta­nultunk ezen a napon. Mi is vgy csi­náljuk, . ! ÖNODVÄRI — PRISKA Fotó: Szabados György 25-30 mázsa pisztráng a bükki iialfeeitelien Közép-Garadnán van a Bükk sgyik büszkesége, a Tiszapolgári Halgazdasághoz tartozó pisztráng halkeltető telep. A telepen, amelyen 3—10 kisebb-nagyobb halastó van, igen fontos munka folyik. Itt te­nyésztik a * már-már kipusztulóban lévő sebes és szivárvány pisztrángo­kat. A tenyésztő telep jelenlegi törzs- állománya mintegy 25—30 mázsára tehető, amelynek ikratermését, ebi­halait igen sok nyugati ország *é- szére is exportálják. A halkeltető telep vezetői most úgy tervezik, hogy jövőre betelepítik azokat. a halastavakat is, amelyeket éveken keresztül nem használtak, * a törzsállomány szaporításával ira»- ké tszerezik az ikra és ivadék terme­ié*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents