Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-25 / 277. szám
ÄB©rda, T959. november 25. ßSZAKMAGYARÖRSZÄG 3 Az „aranyszínű lángok“ földjén Hegyalja híres üzemei ii. Petőfi bs megcsodálta Hegyalja gyönyörű vidékét. Amikor Miskolcról jövet 1847. július 9-én az ősi. Zemplén földjére lépett, útinaplójá- ban ezt írta Kerényi Frigyeshez: „Szebbnél, szebb tájakon járok, barátom: ma a. Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre bosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tüzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll. mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpenyegben, komoly méltósággal; tövében Tárcái városa. Északra a többi hegyaljai hegyek, hosszú sorban; alattuk Tállya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackokba zárt aranyszínű lángokat . . Azóta nem volt költő, aki ilyen szép képet festett volna a szabadság- harcok földjéről. Talán nem is lehet szebben leírni e táj tiszteletet és csodálatot parancsoló méltóságát. Petőfi. a.ki nem szerette a zordon Kárpátokat, fejet hajtott Zemplén elragadóan szép hegyvonulata előtt. A hegyek ma is olyan szépek, bár éppen úgy mint Tállya és Mád, Szerencs és Tárcái megváltoztak az idő múlásával. A borok királya földjén, az egykor kisemmizett hegyaljai „városok* ban” ma új élet erjed. Petőfi se ismerne rá Hegyaljára, ha a szerencsi köves-hegyről ismét széttekintene a vidék fölött. Új szőlőtáblák, utak, bányák, üzemek hosszú sora»«* Tóth István kőműves brigádja, Fehér János segédmunkás brigádja és Kövér Károly vasszerelő brigádja igen szépen dolgozik. Hamarosan ez az új épület is Hegyalja egyik büszkesége, híres üzeme lesz. Sátoraljaújhely Szovjet tapasztalatok felhasználásávaJ: Jövőre felére csökkentik a* előváj ásókat Rudabányán A rudabányai vasércbányászok a kongresszusi versenyben eddig terven felül 9 ezer tonna jóminőségű barna- és 7.500 tonna pátvasércet termeltek. A termelés továbbnövelé- se és a gazdaságosabb munka érdekében az üzem vezetői most műszaki fejlesztési tervet dolgoztak ki, amelynek megvalósításával szinte teljesen gépesítik az ércbányászatot. A szállítás meggyorsítására és az ürescsille ellátás megjavítására még a téli hónapokban 50 darab — egyenként két köbméter teherbírású — csillét és 50 kisebb csillét vásárolnak. Tavasszal a külszíni fejtések földletakarítására és a termelés növelésére újabb 4 szkípert és 4 ekszkavátort állítanak munkába. Ezek mellett a szovjet tapasztalatok felhasználásával a nagy tömegtermeié- ső kamrafejtéseken bevezetik a hosszúlyukú fúrásokat. Olyan berendezést vásárolnak* amellyel 30 méteres lyukakat tudnak fúrni. Ezzel az elővájásokat a felére csökkenthetik, mivel a kamrafejtéseket a 20—30 méter hosszú lyukak segítségével egyszerre tudják összerobbantani. Az üzem dolgozói már megkezdték a hosszúlyukú fúrások kísérleteit. Házilag egy nyolc méter hosszú fúrót szerkesztettek, amelynek kipróbálására a napokban kerül sor. Jövőre a 100 méter mély vak- akna 50 méteres szintjén megkezdik a feltáróvágatok kihajtását is. Ez az akna biztosítja majd a megfelelő mennyiségű pátvasércet az új vasércdúsítómű üzemeltetéséhez. Így élünk, gazdagodunk Munkás-paraszt találkazó a szikszói Béke Tsz-ben A cigarettatöltőgép mellett. Tállya Zemplén egyik legnevezetesebb és legrégibb települése. Ki tudja pontosan, mióta foglalkoznak itt szőlőműveléssel. A filoxéra is gyakran pusztított, de az itt lakó nép szorgalma és tapasztalata újra meghonosította a szőlővesszőt. Valamikor innét is sok bort szállítottak külföldre. Rákóczi Ferenc a szabadságharc költségeit jóformán a Lengyelországnak eladott bor árából fedezte. De nemcsak tüzes boráról híres Tállya „városa”. Kőbányája is ismert az országban. Az ország második legnagyobb kőbányája. Közel 300 fizikai dolgozó &bontja” az ősi Kopasz-hegy piroxén- andezit-kövét, melyből „elnyúzhatat- ían” utat építenek. A bánya, mely a felszabadulásig ürikány—Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. néven működött* ma már teljesen gépesített és szüntelenül ontja a követ. Egy-egy nagykamrás robbantásnál 30—4.0 ezer tonna követ mozdítanak meg. Szinte megmozdulni látszik a hatalmas begy óriás, a Kopasz, mely a jelenlegi kapacitás mellett, még 200—300 évre biztosit munkát a köbányászoknak. Érdemes megemlíteni, hogyan nőtt 'g bánya termelése. 1929-ben óránként 75 tonnát termeltek, most óránként 125 tonna kővel „könnyebbedig’ B hatalmas kőhegy. Négy előtörő és 3 utántörő géppel dolgoznak. A nehéz fizikai munkát itt már teljesen megszüntették. Dolgoznak itt Skoda- kotrók, önkiürítős dömperek, Ganz gyártmányú 10-es törők, Pegson és Humbold gép, és az előtör és után a kötélpályán csillék szállítok le a követ az osztályozóba. Sok derek tállyai. rátkai és környékbeli ember dolgozik itt, akik évtizedek óta bebizonyították, nemcsak a szőlőművelés mesterei, de a kőfejtésben is ki- réssé tették Hegyalját. Éves tervük 500 ezer 500 tonna, felajánlásuk 50 ezer tonna. Az első féléves tervet 104,5, a második féléves tervet 111,4 százalékra teljesítették. Az éves terv teljesítésében is élenjárnak, már november 20-ra befejezték. Daragó István üzemmérnök és Kozák Ernő tervosztályvezető szerint eddig 4 millió forint a tiszta nyereség. Nag:j része van ebben Roskó Gábor lakatosnak, Csontos István kőfejtőnek, a kőtörő Fidrich testvéreknek, Kohut főművezetőnek. Bíró Gusztávnak és nem utolsó sorban Klinkhammer József energetikusnak, akinek országos jelentőségű találmányát, a fémleválasztó elektronikus berendezést lassan az egész országban megismerik... Most új üzem épül Tállya határában, a régi kapagyár helyén: a szőlő- oltvány hajtató üzem. Nem híres még, hiszen most épül, de híres lesz nemsokára, mondják a tállyaiak. S igaz is. Itt gyökereztetik majd a vadat és hajtatni fogják az oltványokat nagy mennyiségben. Ennek az új üzemnek nagy szerep jut a már megkezdett országos érdekű hegyaljai rekonstrukciós munkában. Az épület mellett már 42 holdon létesítettek vadtelepet, a betonoszlopok végtelen- sora jelzi: Tállya ismét világhírűvé teszi a „borok királyát”. Az új üzemet a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a Szőlőoltvány és Facsemete Vállalat építteti. Az építkezésen lelkes kis kollektíva serénykedik. Dobránszki János munkavezető ezt mondja: az épületet december 31 helyett egy héttel korábban elkészítjük. Magunk is meggyőződtünk erről régmúlt idők történelméről. Azóta... mi minden épült Sátoraljaújhelyen. Ősrégi település. Anonymus említi, hogy Árpád követei Saturholmunál átúsztattak egy kis. patakot. (Ronyva). A várost a tatárok is elpusztították... A reneszánsz és barokk stílű műemlékek mellett ma bútorgyára és dohánygyára -is országos hírű. A dohánygyár ma. a cigaretták millióit készíti. 1898-ban épült. Hatvan évvel ezelőtt még kézi erővel dolgoz-, tak. 1930-ban kaptak először szivar- kagyártó gépet. Azóta úgyszólván mindent gépesítettek, különösen a felszabadulás óta. Az előkészítő, a gyártó és a csomagoló üzem is gépekkel működik. Itt készül a Terv, a Kossuth és a Munkás cigaretta. A „Munkás”-ból külföldre is exportálnak. A Trumf 3-as szivarkatöltő gépek 68 ezer cigarettát töltenek meg óránként A Lágymányosi gyár után itt készítik a legtöbb cigarettát. A lométer hosszú cigaretta lenne. Az iparági láboratórium szerint a cigaretták minősége állandóan javul. A gyár már 7 esetben került az első helyre. Itt túlnyomórészt nők dolgoznak. Különösen a 6~os gép dolgozói érnek el szép eredményeket A gyár kongresszusi vállalását már szeptember végére teljesítette. Ez az üzem nemcsak cigarettáiról, de jól képzett kollektívájáról is híres. Vannak itt neves újítók és műszákiak. Domán László üzemmérnök egy lengő-keve- rő berendezést konstruált Tóth József a nedvesbélyegzést oldotta meg; sikerrel. Jövőre 3 milliárd cigarettát akarnak gyártani és megoldják a do-] hányok előnedvesítését. Ha csak egy] százalékkal csökkentik a porképző-* dést. 9 vagon dohányt takarítanak; meg. A tízszeres élüzem dohánygyár, megyénk egyik jelentős üzeme. \ Szerencs C ELEMELO ÉRZÉS részese len- ■ ni olyan hangulatos, kedves ünnepségnek, mint amely szombaton zajlott le előbb a szikszói Béke Tsz központjában, később a földművesszövetkezeti nagyvendéglő terített asztalai mellett, ahol olyan szépen húzta a cigány és olyan szépen megtalálta a 200 ember a közös hangot, hogy: Húzd. rá Sándor, betyár a kedvem, Sarkantyú cseng, a szoknya leb- ben... Készülnek az újévi csokoládémalacok a gyár egyik üzemrészében. A patronálok: a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói, vezetői látogattak el a patronáltakhoz, a Béke Tsz tagjaihoz, ezúttal ugyan nem munkaruhában, reszelővei, kalapácscsal, logarléccel a kezükben, hanem kiborotválkozva, kiöltözve, hogy egy kellemes és felejthetetlen szombat estén elbeszélgessenek a múltról, jelenről, jövőről falusi ismerőseikkel és tovább mélyítsék azt az elszakíthatatlan barátságot, a munkás-paraszt szövetséget, amely köztük kialakult. Előbb — egy hónapja — a vállalat hívta meg a szikszóiakat, akkor a vasipari munkával ismerkedtek meg a tsz-tagok; most géplakatosok, szerelők, vasesztergályosok tanulmányozták a korszerű állattenyésztést, a mezőgazdasági munkát. De ezt megelőzően konkrét bizonyítékait adták, hogy szívügyüknek tekintik a termel őszövetkezet fejlődését, tőlük t telhetőén segítenek problémáik meg♦ oldásában. Nem csak akkor voltak ♦ ott, amikor a szervezés időszakában «politikai segítséget kellett nyújtani, % hanem a gazdasági nehézségek áthi- «dalásánál is azonnal jelentkeztek. | Utóbb például felújították kukorica- 5 darálójukat, villanymotort javítot- Jtak, itatóvályúkat adtak, majd pedig % amikor a MÉSZÖV már nem tudta ♦ vállalni a termelőszövetkezet által ♦ kért három darab vasvázas kukori♦ cagóré megcsinál tatását, a patronáló ♦ üzem munkásai a kongresszusi versenyben terven felül elkészítették ezt. Most, amikor szombaton délután a teherautó befutott, sorra üdvözölték egymást a régi ismerősök: Torzsa Gábor, a gépjavító párttitkára es Tóth Lajos, a termelőszö'vetkezet elnöke, Stélieh Emil, a vállalat főkönyvelője és Simon János, a termelőszövetkezet agronómusa. Stélieh elvtárs gazdasági szakember, a zárszámadás elkészítéséhez járul majd hozzá. Ahogy beszélik, megvásárolta már az idevonatkozó mezőgazdasági szakkönyveket is, hogy még többet tudjon meg a munkáról, amelynek patronálását vállalta. Melegen üdvözölték a termelőszövetkezet vezetői és jelenlévő tagjai Gaál Gyula elvtársat, a vállalat főmérnökét és Ambrus Imre igazgatót, akik a kukorica- górék elkészítését szorgalmazták. S, hogy ígéretük nem volt hiábavaló, azt bizonyítja, hogy az alkatrészek nagy része már a termelőszövetkezet portáján van, s Torzsa elvtárs brigádja rövidesen kiutazik Szikszóra (akkor már munkaruhában), s összeállítják azt. M ODE, EZEK UTÁN a szikszói 1 * akon volt a sor! Bemutatták gazdaságuk egy részét, megmutatták az állatállományt, s bizony, meg kell mondani, elcsodálkoztak a patronálok, amikor a tiszta, korszerűen berendezett istállókban a kiváló tény észtörzset meglátták: azt az 50 darab tehenet, amelynek fejési átlaga 15 liter tej naponta és »istállóátlaga is 9 és fél liter. S a csodálkozás csak nőttön-nőtt, amikor az agronómus a terméseredményeket ismertette. Búzából 15, tavaszárpából közel 16, ősziárpából 17, borsóból 14, szálastakarmányból 35, cukorrépából pedig 215 mázsa termett katasztrális holdanként. 83 vagon cukorrépa termett összesen, kevés híján félmillió forintot kaptak érte. __ MÁT így ÉLÜNK, dolgozunk, s * gazdagodunk mi! — mondták a tsz-tagok szerényen. — S köszönet jár érte, hogy ebben ti is segítettetek, munkás elvtársak! (O. M.) Léhi Állami Gazdaság Címzett: Moszkva, Prága, Bonn, Berlin, London... Arról is hírneves Szerencs, hogy Petőfi itt írta egyik szép versét, a híres betyárok híres szeretőjéről, Pa- nyó Panniről. Akkor még nádas, mocsár borította Szerencs jelentős területét. Az egyik országúti elágazásnál még ma is állnak a kettős csárda romjai, ahol a hegyaljai betyárok szeretkeztek Panyó Pannivál. Azóta sok víz lefolyt a Szerencs patákon és naggyá nőtt az egykori megye- székhely. A cukorgyár mellett az' egyre fejlődő csokoládégyár is világ-'- hírnévre tett szert. Az ország rnáso-'- dik nagy csokoládégyára leit. 1938-\ ban csak 86 vagonnal, most egy év\ alatt 860 vagonnál gyártanák kü-\ lönböző csokoládéféleségeket. A\ gyárban 1200 ember dolgozik, de á- kampányban még több. Ez a gyár is5 sokat fejlődött 1945 óta. Uj gépeketJ kapott, termelékenysége állandóan* nő. Jelenleg 260 fajta csokoládéfélét, készítenek. Ez a gyár hazánk egyik> legjelentősebb édesipari üzeme. A cukorgyáron, a kaolin- és kőbányákon, a kerámiaüzemen és a bútorgyáron kívül ezek még Hegy alja] hírneves üzemei. A zempléni föld, a\ boráról és üzemeiről, gyárairól hirer- Hegyalja megyénk leggazdagabb te-^ rülete. Valóságos kis paradicsom az] országnak ez a dhrábka földje, ahol', a természeti adottságoknál fogva] minden megterem. Büszkék lehetünk2 erre a virágzó földre, mely annyit harc, küzdelem, véráldozat után vég-* re szabad és a néppé lett... < SZEGEDI LÁSZLÓ} Fényképezte: 2 SZABADOS GYÖRGY* Kevesen tudják, hogy Szikszótól északra egy több mint 6000 holdas gazdaság, a Léhi Állami Gazdaság üzemel. Üzem ez a szó legigazibb értelmében. Mezőgazdasági nagyüzem, mely valósággal ontja termékeit a hazai és külföldi piacokra. A Szikszó határában lévő 38 holdas gyümölcsösből 2700 mázsa kitűnő minőségű jo- ■nathán, balul, aranypar- men és más almafajtáiét szedtek le, melynek több mint a fele exportképes. A hazai piacokon kívül Moszkva és Prága dolgozói, Bonn, Bern és London vásárlóközönsége is várja már az extra minőségű borsodi gyümölcsöt. Nem sokáig kell vár- niok, mert a gazdaság bontai üzemegységének udvarán már ládahegyek emelkednek és serény munkáskezek válogatják, csomagolják a szemre is szép gyümölcsöt. Károlyi Györgyné csoportvezetőt szólítjuk meg, aki 15 ügyes kislány és fiatalasszony munkáját irányítja é. ellenőrzi. — Mennyit válogatnak ki és csomagolnak be naponta? — Úgy 150 láda körül. De igen gondosan kell válogatni, mert külföldre megy és nem szeretnénk, ha kifogást találnának benne. Minden második sort selyempapírba csomagolunk és mákszemnyi hibásodás se fordulhat elő köztük. — Kik a legügyesebbek a csoportban? — Mindenki igyekszik, de Szabados Manci, Lemperger Boriska és Béres Boriska, a legügyesebbek. — S a lányok hogy vannak megelégedve a munkával és a. keresettel? — Szabados Manci mosolyogva veszi át a szót: — Az almánál lehet keresni. A múlt hónapban 1070 forintot kerestem ... A gazdaságban egyébként több mint 500 állandó munkás dolgozik, többségük leány és asz- szony. — Gyűlik tehát a stafírungra való. miközben a szó legteljesebb értelmében munkájuk gyümölcsét 4—5 külföldi országban is dicsérik. — Milyen árut szállítottak még külföldre ebben az évben? — Erre a kérdésünkre Udvari István gyümölcstermelő brigádvezető és Balogh Béla főkönyvelő válaszol. — Nagyon szép szilvatermésünk volt az idén. A tervezett 600 mázsával szemben 2500 mázsa termett. Angliába, Svájcba, Nyugat-Németország- ba. és Csehszlovákiába szállítottunk belőle nagyobb tételeket. — Jórészt a kitűnő gyümölcstermésnek és a szorgalmas munkának köszönhető, hogy az év vé' éré igen szép eredményt mutathat fel gazdaságunk — toldja meg « beszélgetést Bőgős Antal elvtárs, k gazdaság igazgatója, Mit jelent ez gyakorlatilag ? — Azt, hogy a párt- kongresszus tiszteletére 800 ezer forint eredményjavulást ajánlottunk fel és már most látható, hogy a 2 millió forintot is elérjük. Jövőre még többet szeretnénk adni a hazai és a ki'1-földi piacokra, s ezt az őszi munkák gondos elvégzésével az év hátra- lévő részében kell megalapoznunk — mondotta Bogos elvtárs. Amíg így beszélgettünk a bontai üzemegység udvarán, lassan be- alkonyodott. A lányok is befejezték az almaválogatást és bent, a gazdaság épületének egyik helyiségében két harmóni- kás fiú húzta nekik a talpálávalót. Ropták a táncot és jókedvük egy kissé melegebbé tette a hűvöskés novemberi estét. Jó mutatást lányok! Szép eredményeket elv* varsa/kl (C ■sépányi’ss’&MiUHt jeleves tervei luü százalékra teljest- ; tették. 1 milliárd 442 millió darab ] cigarettát gyártottak. Ha- összekap- < csalnánk, ez összesen 96 ezer 614 ki- * A küzdelmes múlt és az állandóan fejlődő, változó jelen ebben az ősi városban is egybefonódik. Ódon falak, patakok, hegyek beszélnek itt a
