Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-17 / 244. szám

Szombat, 1959. október 17. ESZAKMAGYÄRORSZAG 3 Ahol kiváló eredmények születnek • • Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A Lenin Kohászati Művek dolgozói « legutóbbi időben, különösen októ­ber hónap első dekádjában kiváló termelési eredményeket értek el. — Teljesítjük a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásunkat. Meg­tesz az 53 000 tonnás acéltermelés. Az eddigi átlagokat tekintve ez már most biztos! — tájékoztat elöljáró­ban Drótos László műszaki titkár. _ Milyen kimagasló eredmények s zülettek eddig? _ Azt majd meglátja a martin­acélműben — válaszolja mosolyogva. __ Itt még csak annyit: a kongresz­s zusi verseny fellendült nálunk. Megtudom, hogy a fiatalok is óité- kes vállalásokat tettek, és azok telje­sítésén nagy lelkesedéssel dolgoznak. A műszaki és társadalmi szervek is eredményesen közreműködnek a ki­váló eredmények elérésében. Eddig az öntőcsarnok jelentős részét elfog­lalta az üstfalazó berendezés. A meg­növekedett termelés mellett ez mar akadályozta a munkát. Most az önto- csarnokon kívül épül az új üzem. A vasszerkezeti és építési munkák ki­vételével az egyéb munkákat, főkép­pen a földmunkát a KISZ fiataljai­nak lelkes kongresszusi vállalása biztosítja. A vállalások teljesítésében részt vesznek az üzemek fiataljai, a Kohóipar! Technikum és a Ki­lián gimnázium KISZ-tagjai is. — A gyár fejlesztésében nem ez az egyetlen munka. Itt van például a szénportároló, amelynek munkáit há­rom héttel ezelőtt kezdtük meg — jegyzi meg Drótos elvtárs, amikor az üzemekbe indulva búcsúzom. A martinban izzó kemencék sora előtt szüntelenül dolgozik valameny- nyi daru. Gyors egymásutánban nyíl­nak és záródnak a kemenceajtók. A kiáramló rőt fény megvilágítja a martinászok arcát. — Melyik kemencénél dolgoznak most a legjobban? — Az 1-es kemencénél dolgozó Dudás József brigádja a legjobb — feleli habozás nélkül Pongó Gyula műszakvezető. — De nagyon szépen dolgozik az egész acélmű — teszi hozzá Szabó József acélgyártó művezető. Az 1-es kemencénél a tervezett 11 tonna/óra kapacitással szemben, át­lagban 17 tonna/óra teljesítményt értek el. A gerendasori hengerészek közé toppantam be a minap. Miután ismerős is akadt közöttük, a hangu­lat egy pillanatra sem torpant meg. A munkáról beszélgettek, de a jó­kedv, az éle, a tréfa sem hiányzott. Oten-hatan ültek egy csomóban. Hol az egyik, hol a másik vitte a szót, gombolyította a beszéd fonalát. Itt volt közöttük Kovács Mihály is, aki többnyire nagyokat hallgatott, de jóízűen kacagott vagy csak mo­solygott, ha annyira futotta. Aztán, amikor ő került szóba, izgett-moz- gott, mint aki parázsra ült s ha szű­kén is, de már mérte a szót. Munka­társai viszont annál szaporábban be­széltek róla. — Olyan ember ő — magyarázta Kassai László előhengerész —, aki­vel érdemes „jóba lenni”. Tudniillik ő a programos. Semmit sem értettem ebből, az okra sem jöttem rá, miért jó vele a cimboraság, de csakhamar kiderült. Mégpedig Bencsik Mátyás szavaiból. — Ha valamelyik műszaknak ked- \ezni akar, akkor olyan szelvényt ad hengerlésre, ...szóval jó szelvényt válogat ki. Ügy értendő ez, hogy nem a munkaigényes darabokat adja munka alá, hanem olyat, amiből nőnek a tonnák, nő a teljesítmény. Kovács szaki nem dühösen, csak szokásához mérten mosolyogva néz a beszélőre, nem is válaszol. Várja a fejleményeket, ami hamarosan be is következik: Kassai László máris nekikezd a puhításnak. — Miska bácsi, tudja, hogy van ... S hunyorít a szemével, mintha máris beleegyezne az öreg, amit kér. A legkiemelkedőbb teljesítményt az elmúlt vasárnap a Dudás- brigád nyújtotta. 20.5 tonna/órás eredményt értek el a 12.5 ton­na/órás vállalásukkal szemben. — Hogyan csinálták ezt? összemosoiyognak. Dudás elvtárs válaszol: — Jó a hulladékellátás, jó az össz­hang az anyagtér, a nagyolvasztó és az öntőcsarnok között. A műszaki szervezés biztosította, hogy kiesés nélkül dolgozhassunk ... Most már magam is mosolygok, hiszen ez a felelet olyan szerényen hangzik. Meg is jegyzem: azért ta­lán Dudás elvtársék is közreműköd­nek „valamicskét” a kiváló teljesít­mény megszületésénél... — Hát persze ... Megszerveztük a munkát mi is! Pontosan betartjuk a technológiai előírásokat és az eredmény nem is marad el. — Biztosan meglátszott ez a fize­tésen is... — De meg ám! A feleségem majd’ hanyatt esett, mert tíz év óta nem vittem haza annyi pénzt fizetéskor, mint legutóbb. Pedig az még csak a szeptemberi volt... Azóta még job­ban dolgozunk. De még ezt is túl fogjuk szárnyalni. Koda András, Vass Ferenc és Menyhért Aladár elvtársaknak, a brigád tagjainak szeméből látom, A Borsod megyei Építőipari Vál- | laiat dolgozói szorgalmas munkával készülnek a párt VII. kongresszu- J sára. A műszaki és fizikai dolgo­zók vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére indult munkaverseny­ben az idén átadandó mintegy ezer lakást, — amelyeknek nagyrésze Miskolcon épül — a határidő előtt 20 nappal elkészítik. Az adott szó betartásáért a különböző építkezé­seken 36 munkacsapat határozta el, hogy elnyeri a büszke szocialista brigád címet. Ezek, a nagyobbrészt régi dolgozókból alakult brigádok megfogadták, hogy kiváló minőségi munkával a határidőket lerövidítik, megszilárdítják a munkafegyelmet és továbbképzik magukat. A vállalások mielőbbi teljesítését és a brigádok tevékenységét nagy­ban segítették és segítik a műszaki vezetők is. A tavaszi hónapokban — Tudom, tudom. Amit most hen­gereltek, az éppen jó szelvény. — Nem is azt mondom én, dehát holnap is nap van. Nehogy nadrág­szíjat kapjunk. — Nadrágszíjat?! — csodálkozok rá a társaságra. — Azt hát — mondják többen is. S már magyarázzák is: ez igen munkaigényes, kényes anyag. Hosz- szabb a hengerlési ideje, a finom- hengerdének szállítjuk, Vékony anyag. Innen az elnevezése. A kohá­szok egymásközt így beszélnek róla. H ogy miben egyeztek meg, azt már nem vártam meg. Viszont leszűrhettem egy tanulságot, jobban mondva egy tapasztalatot: a prog­ramit dicsérik, ha jó szelvényt ad, szidják mint a bokrot, ha ennek az ellenkezőjét teszi. Pedig szegény ő csak irányítja, elosztja a megrende­léseket. Miska bácsi nem mondja ezt ki, másról beszél. Arról, hogyan került a gyárba, milyen keserves utána­járással, ácsorgással. Huszonegy éve él és dolgozik az üzemben. Most 41 éves. Három gyermek apja. Amikor ezt mondja, Bencsik Mátyás máris közbevág: — Van egy szép 19 éves lánya is, a Sárika. Érthető a fiatalember érdeklődése, hiszen még nőtlen és fiatal. Aztán sohsem lehet tudni... Hirtelen olyat kacag valaki, hogy mindenki ráfigyel. Amikor már nem bírja szusszal, kivágja: — Tudjátok, eszembe jutott va­lami, azt nevettem. A Lajos bácsi, azazhogy, amit ő mesélt a múltkor. hogy ez így is lesz. Közben tekinte­tem a kifüggesztett táblára esik, amelyen váltótársaikkal tudatják el­ért eredményüket. — Oh, ez már elavult! — jelentik ki sietve. — Tegnapi... A mai ered­ményünk ennél is jobb lesz. Pongó elvtárssal végigjárom az üzemet. Gondos szervezés, lelkes igyekezet mindenfelé. A kemencék­nél is, az öntőcsarnokban is óramű- pontossággal, összhangban folyik a munka. — Ez itt egyik nagyteljesítményű kemencénk — mutatja kísérőm — 180 tonnás buktatható kemence. A nagyjavítása éppen befejeződött. Most van felfűtés alatt. Vasárnap már ez is termelni fog. A gyárkapuig Koós László elvtárs kísér el. Kitalálja gondolataimat, mert egyszer csak megszólal: — Szerénykedtek egy kicsit az előbb odabent. Igaz, hogy az 1-es a legjobb hőkapacitású kemence, de igen gyorsjáratú is. Vigyázni kell a rakásnál, mert könnyen el lehet ron­tani az acélt. Dudásék jól értik a módját... De azért a többi kemen­ce sem fog elmaradni mögöttük, hi­szen különösen októbertől olyan verseny folyik itt, amilyen még nemigen volt. (m.—sz.—) Az elmúlt napokban a megyei ta­nács vb. ülést tartott, ahol több fon­tos napirendi pont került megvita­tásra. Tóth István elvtárs, a végre­hajtó bizottság elnöke a vb. határo­zatok végrehajtásáról adott tájékoz­tatót, ismertette a IV. negyedév munkatervjavaslatát. Busznyák András elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője fis őszi mezőgazdasági munkák .jelenlegi állásával foglalkozott. Busznyák elvtárs elmondotta töb­bek között, hogy a betakarítás úgy a termelőszövetkezeteknél, mint az egyénileg dolgozó parasztoknál jó ütemben halad. Rövidesen befejező­dik a burgonyaszedés, a silóbetaka­rítás, a cukorrépaásás, de előreha­ladott állapotban van a kukorica törése és a kukoricaszár betakarí­tása is. Jellemző a termelőszövet­kezetek lelkes munkájára — mon­dotta —, hogy például a két szent- istváni termelőszövetkezetnél 11 Ze- tor hordja a cukorrépát a mezőkö­vesdi vasútállomásra. A megye északi részein a hibrid kukorica beérése elmaradt s így tö­retlen kukoricákkal lényegében csak itt találkozhatunk. Ugyancsak lema­radás tapasztalható' a kukoricaszár betakarításánál és levágásánál is. Már történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s így ezeken a terüle­teken is biztosítottnak látszik a hib­rid kukorica betakarítása. A siló- kukorica betakarítása körül nincsen különösebb probléma, ugyanis a si­ló kombájnok nagyszerű munkát vé­geznek. Naponta 4—6 holdról taka­rítják be a termést. Busznyák elvtárs tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a talaj előké­szítésről és a vetési munkák állásá­ról. Elmondotta, hogy az őszi árpa, a rozs és az őszi keverékvetés tervét a termelőszövetkezetek már teljesí­tették. Előrehaladott állapotban vannak a vetőszántással is, de ugyanakkor lemaradás mutatkozik az őszibúza vetésénél és a mély­szántásnál. Az egyénileg dolgozó pa­rasztoknál sem kedvező a helyzet, hiszen mélyszántási tervüket 5, őszi­búza vetési tervüket 7, vetőszántási tervüket pedig mindössze 25 száza­lékra teljesítették!... A mezőgazdasági osztály vezető­jének beszámolójából megtudtuk, hogy az őszi munkákkal különösen nagy lemaradás mutatkozik a bak- tai és a mérai gépállomás körzeté­ben. Az itt mutatkozó lemaradást más gépállomásoktól ide átcsopor­tosított gépegységekkel sem tudták még jelenleg pótolni. Busznyák elvtárs beszélt a minő­ségi vetőmagcseréről, amely nem kielégítő sem a tsz-eknél, sem pe­dig az egyénileg dolgozó parasztok­nál. Pl. az ősszel induló termelő- szövetkezeteknél csak 6—8 esetben, hiányosan történt meg a vetőmag­csere. A lemaradás pótlására a gép­állomásokon számos intézkedés tör­tént. A szállító kapacitáshiány le­küzdésére a Növényvédő Állomás valamennyi erőgépe kint dolgozik a határban s eredményes munkát vé­gez. Mi a lemaradás oka? Elsősorban az, hogy a községi tanácsok nem vonnak be szakembereket a munkák szervezésébe, irányításába, nem meg­felelő az őszi munkák propagandá­ja, stb. A járási tanácsok konkrét segítségnyújtása is sok esetben el­marad. A feladatok időbeni és ered­ményes megoldása érdekében a me­zőgazdasági osztály vezetője java­solta a végrehajtó bizottságnak, hogy hívja fel a járási tanácsok ve­zetőinek figyelmét az őszi munkák­kal való fokozottabb foglalkozásra. A végrehajtó bizottság megvitatta a művelődési osztály tervezetét, amely a dolgozó parasztság 1939 60. évi őszi-téli szakmai oktatásával, világai zeti nevelésével és általános műveltségének emelésé­vel foglalkozott. A művelődési osztály vezetője el­mondotta többek között, hogy az elmúlt évben a népfronttal és, a tö­megszervezetekkel karöltve 4 000 elő­adást tartottak s a tervezett hetven ezüstkalászos tanfolyam helyett 120 lett beindítva. A megyei pártbizottság és a me­gyei tanács nemrég hozott határo­zatai feltárták a legfontosabb hibá­kat és megjelölték a feladatokat. E határozat végrehajtását szolgálja az 1959/60-as év tervezete is. A dolgozó parasztság szakmai ok­tatása érdekében például különböző tanfolyamok szervezését határozták el. így ezüstkalászos, traktoros mi­nimum-vizsga stb. A parasztság részére gépkezelői, az egyénileg dolgozók részére kis- és nagygépismertető szakköröket indí­tanak be, amelyeket a gépállomások, állami gazdaságok szakemberekkel és a tárgyi feltételek megteremtésé­vel segítik. Azokban a községekben, ahol ezüstkalászos tanfolyamot nem szer­veznek, „Téli művelődési esték” ke­retében 8 témával előadássorozat formájában foglalkoznak majd a pa­rasztság szakmai továbbképzésével. Tervbe vették a községekben „Kér- dezz-felelek” ankétok megrendezé­sét. Ezeken az ankétokon a mező- gazdasági munkával összefüggő ren­deleteket, alapszabályokat ismerte­tik. A művelődési osztály vezetőjének tájékoztatása szerint a dolgozó pa­rasztság világnézeti nevelésére is nagy gondot fordítanak. A téli mű­velődési esték keretében politikai, etikai, jogi, üzemszervezési, tudo­mányos fizikai, biológiai, kémiai, történelmi s indirekt módon anti- klerikális témákkal s más témakö­rökkel kívánnak foglalkozni. Az elő­adások szemléltetőségét kisfilmek bemutatásával biztosítják. Terveik között szerepel többek között 11 tsz- község patronálása, ahol előadásokat kívánnak tartani, elhatározták, hogy 25 tanyán a művelődési autóval és 18 kisebb községben pedig a MO- KÉP vándorautójával tartanak elő­adásokat, illetve filmvetítéseket. A művelődési osztály tervezete kiter­jed a parasztifjúság nevelésére is. így pl. megszervezik a „Parasztfia­talok továbbképző iskoláját”. A végrehajtó bizottság megvitatta a Miskolci Nemzeti Színház tájszín­házi műsortervét, amelyet néhány észrevétel megjegyzésével jóváha­gyott. Helyeselte a színház vezetői­nek azt az elgondolását, hogy Öz- don, Sátoraljaújhelyen, Kazincbarci­kán, Mezőkövesden 1—1 bemutatott darabból több előadást tartsanak. Ugyanakkor azonban szükségesnek tartja, hogy a vidéki színházi élet változatosabbá tétele, a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmisé­giek igényeinek megfelelően balett- és operaesteket tartsanak. A végrehajtó bizottság ülésén La­dányi József elvtárs ismertette a ta­nácsok 1960. évi költségvetési mun­kálatainak beindításáról szóló tájé­koztató jelentést. A megyében szo­ciális és egészségügyi, valamint kulturális célokra fordítanak majd nagyobb összegeket. A végrehajtó bizottság foglalko­zott a kereskedelmi vállalatok át­szervezésével, majd megvitatta a vb. IV. negyedéves munkatervét. Tervüket a legfontosabb gazdasági- politikai-szociális és kulturális fel­adatok figyelembevételével állítot­ták össze. Befejezték Mezőny árúdon a leesapolási munkálatokat MezŐnyárádon a nyári hónapokban nagyméretű társadalmi munká­ba fogtak. Mintegy 600 méter hosszú árkot kellett kiásni, hogy így elke­rüljék a gyakorta ismétlődő és komoly károkat okozó árvíz pusztításait. Előzőleg már beszámoltunk arról a lelkes munkáról, amelyből a falu népének szinte apraja-nagyja vasárnaponként kivette a részét. Munká­juk eredménnyel járt, és a napokban sikerrel fejezték be a lecsapálási munkálatokat. Jelenleg a mezönyárádiak javarészt társadalmi munkával folytatják a járda építését. HENGERÉSZEK KÖZÖTT 36 munkacsapat versenyez a szocialista brigád címért — a határidő előtt átlag 30 nappal 652 lakást adtak át a borsodi építők az építők részére különböző tanfo­lyamokat rendeztek, amelyeken mintegy 600 szakmunkás vett részt. A nehéz fizikai munka megszűnte­tésére és az építés ütemének meg­gyorsítására több mint 50 különféle kis és nagygépet állítottak üzembe. Az építkezések anyagszükségletét előre biztosították és hónapokra megállapított egyenletes lakásátadá­si tervet készítettek. A jó szervezés, valamint a dolgo­zók lelkes munkájának az eredmé­nye, hogy a kongresszusi verseny­ben október 16-ig már 652 lakást adtak át — átlag 30 nappal a határ­idő előtt. A korán beköszöntött hideg idő­járás, a reggeli fagyok nem érték váratlanul a borsodi építőket. A hátralévő 250 új lakás építése olyan fokon áll, hogy azokat december elejéig átadhatják. így az idén el­kerülik az év végi hajrát és az új lakások határidő előtti elkészítésé­vel jelentős rezsiköltséget is meg­takarítanak. A vállalat időben fel­készült a téli hónapokra is. A dol­gozók között már megkezdték a vattaruhák szétosztását. A munka­helyek és szállások fűtésére 700 tonna szenet és 620 tonna kokszot igényeltek. A téliesített építkezé­sekre 7 ezer négyzetméter ponyvát és nádpallót szállítanak ki. A hideg időben pedig 12 Express-Heating kályha, 15 gőzkazán és négy hőlég- fúvc segíti majd az építők munká­ját. Nem kérette magát, már mondta is a mondókáját. Lajos bácsi, teljes nevén Dudás Lajos, ezesetben nem volt jelen. Tudja meg hát, mit meséltek róla az üzemben. jyyi indenekelőtt elmondták, milyen **■ ember. Mert ez is fontos. A lényeg: szeretik és tisztelik az üzem­ben. Nemcsak nagy szakmai tudása, emberismerete és szeretete miatt, ha­nem azért is, mert jókedélyű, olyan ember, aki tud bánni a szóval, ha an­nak van itt az ideje. A múltkorában is, nem is olyan régen, pontosabban akkor, amikor fellőtték a szovjet űrrakétát, azt, amelyik a Hold körül kering és igyek­szik a Föld felé, azt mondja az öreg: — Ha ez így megy tovább, akkor én csak az asztalnál ülök majd és képernyőn ellenőrzőm a munkát.. (Nem lehetetlen dolog.) — A gyár egy-két üzemében már bevezették a rövidített munkaidőt. Eljön a nap, amikor a durvahenger- dében is csak öt napot dolgozunk egy héten. — Ha így lesz, ide áll majd egy autóbusz, beszállunk — az egész mű­szak —, s megyünk a tengerpartra pihenni. így álmodozik az öreg, s vele sok­sok munkás. S mindezt annyi ízzel tudja elmondani, hogy még az is, akinek már fel kellene támasztani a szemhéját, hogy el ne aludjon, az is csüng a szaván. Tegyük hozzá: ezek az álmodozá­sok nem homokvárra, hanem a min­dennapi becsületes munkára épül­nek. Megvalósulásuk csak tőlünk — emberektől függ... Illés Tóth Ferenc (B. E.) A Tokajhegyaljai Állami Gazdaság pincéje jól felkészült az idei bor fogadta­tására.

Next

/
Thumbnails
Contents