Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

Péntek, 1959. október 9. 5 ESZ AKM ÁGI’ ARORSZÁG Mezőgazdasági tanácsadást Ószi talajmunkák a táblásított termelőszövetkezeti földeken Az ősszel induló.új termelőszövet­kezetek első nagy talaj munka idé­nyéhez tartozik a vetőszántás és az őszi mélyszántás. A tagosított föl­dek nagy előnyt biztosítanak a régi parcellás földekkel szemben. Na­gyon fontos, hogy a termelőszövet­kezetek vezetői az indulás kezde­tén ismerjék és alkalmazzák a ta­gosított földek adta lehetőségek elő­nyeit. A legelső és legfontosabb tenni­való, hogy a kialakított táblákon beiül az első szántást mindig a régi par­cellákra keresztbe alkalmazzuk, amennyiben ezt valami különle­ges helyi adottság nem akadá­lyozza. így meg tudjuk szüntetni a parcel­lák között húzódó gyomot, kártevőt nevelő mesgyéket. A másik hasznos tanács: törjük fel az „eketalp réteget”. Az egyéni gazdák eddig a saját parcellájukat mindig egy irányba és ugyanolyan mélységben szántották, ezért a par- cellaföídeken körülbelül 16—20 cen­timéter mélységben kialakult az úgynevezett „eketalp réteg”. Ez a réteg erősen tömődött, ke­mény és nem ereszti át a csapa­dékot. Gátolja a gyökerek egyen­letes és egészséges fejlődését. Az „eketalp-betegség” sok-sok má­zsa termést elvisz földjeinkről. Má­sodik feladat tehát az, hogy az év­tizedek során kialakult tömődött ré­teget megsemmisítsük. Ehhez pedig szükséges, hogy a vetőszántást is legalább 20 centiméter mélyen, — de esetleg még mélyebben — vé­gezzük el. Ne felejtsük el azt a sza­bályt, hogy minden szántás a meg­előzőre keresztbe és változó mélyen történjék. így elkerüljük az „eke­talp réteg” kialakulását, egyenlete­sen keverjük a talajt és mindig újabb rétegeket porhanyítunk meg. A vetőszántás célja a „magágy-ké­szítés”. A kellő mélységre leszántott talajt a leforgatás után porhanyóra morzsásra — kertszerűen — kell megdolgozni. Vegyük igénybe a tárcsát, fo­gasboronát és a hengert, hogy a lehető legjobb ágyat biztosít­suk a magnak. Az őszi mélyszántásnál évről-évre fokozatosan mélyítsük a művelt ré­teget, de csak ott, ahol az altalaj megengedi. Láttunk már példát ar­ra is, hogy az okszerütlenül végzett mélyműveléssel alsó (szikes) talajhi­bás réteget hoztak fel, és hosszú évekre elrontották az egész tábla földjét. Az őszi mélyszántást táblá­sított földjeinken mindenütt végez­zük él — kivétel a futóhomok, ahol nem szabad a talajfelszínt ősszel megbolygatni, — igyekezzünk mélyí­tő szántást alkalmazni. Ne halogas­suk mezőgazdasági területeink táb- 1 ásítását. Használjuk ki már ez év őszén a táblák nyújtotta előnyöket a soron következő talajmunkáknál, hogy tavasszal a vetés és növény- ápolás munkáit már az így kialakí­tott és előkészített táblákon korsze­rűen és olcsón végezhessük el. Benárd Géza mezőgazdasági mérnök Természetvédelmi vándorgyűlést rendeznek Tornanádaskán és iósvafön Borsod megyének számos olyan vidéke van, ahol érdekes és ritka természeti szépségek találhatók. A megyében eddig 22 területet nyílvá­nítottak védetté. Ezek közül is ki­emelkedik az Európa hírű aggteleki barlangvilág, a keleméri mohosta­vak és tornanádaskai parkban tele­pített élőfa gyűjtemény. A további természeti értékek felkutatására az elmúlt években nagy munkába kez­dett a TIT természetvédelmi mun­kacsoportja. Ennek eredménye, hogy a csoport most újabb 23 terület vé­detté nyilvánítását javasolja. A megye természetvédelmének megismertetésére a TIT biológiai és földrajzgeológiai szakosztálya, vala­mint a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya október 18-án vándor- gyűlést rendez Tornanádaskán és Jósvafőn. A természetvédelmi ván­dorgyűlésen dr. Kárpáti Zoltán egyetemi tanár a tornanádaskai park növényvilágát, dr. Jakucs László, a geológiai tudományok dok­tora pedig az aggteleki barlangrend­szer+ ismerteti. Városi tanácstagok beszámoló’: Október 9-éú: Molnár Ferencné, Opren- üek R. póriszervezet 16 órakor. Október 10-én: Cs. Sz^bő Béla és Szár­nyas! Gyula, szirmai párthelyiség 17 óra­kor. Városi tanácstagok fogadóórái: Október 8-én: Burnbera Sándor Költő u. 6. 15—17 óráig. Kerékgyártó István Tölgy u. 68. 16—18 óráig. Vajzer Lajosné Győri kapu 40—42. Patyolat V. I. e. 16—18 óráig. III. kér. tanácstagok fogadóórái: Október 8-én: Nagy Gyula Szervezet u. 95. sz. 10 12 óráig. Viskevics Elemér Tanácsháza 1-es szoba 18—18 óráig. IV. kér. tanácstag fogadóórája: Október 9-én: Lukács Imre Bezerédi u. 16-20 óráig. KONCERT AZ ISKOLÁBAN A vasgyári szimfónikus zenekar hangversenye a Herman Ottó gimnáziumban SZÓ MBA TTÖL HÉTFŐIG A napokban mutatták be filmszín­házaink a magyar filmgyártás leg­újabb alkotását, a Szombattól hét­főig című filmet. A film a fiatal mű­i>észek filmje: írója, rendezője egy­aránt először lép önálló alkotással a mozilátogatók elé. Óbudai lányokról szól a film, azok életét, problémáit sűríti egy hétvége történéseibe. —■ Képünk a film egyik jelenétéi ábrá­zolja. A Kossuth Kiadó adja ki: A népért éltek és harcoltak A megszokott gyakorlat szerint, ha muzsikát akarunk hallgatni, akkor elmegyünk a hangversenyterembe. Ezt a kialakult szokást most megfor­dítottuk és zenekart hoztunk az is­kolába. Az elhatározásra az indított, hogy a tanulók érdeklődését, kíván­ságait vizsgálva arra a sajnálatos megállapításra jutottunk: számos vi­déki és főleg első osztályos tanulónk még eddig nem hallott zenekari hangversenyt. Sőt, nem hallott egy­általán hangversenyt. Miért ne te­hetnénk meg azt, hogy ezt az él­ményt itt teremtsük meg? A vasgyári nagymúltú, immár 67 éves munkás zenekar első kéré­sünkre szíves örömmel vállalta ezt az áldozatos művészi munkát. Mű­szak után, testben kicsit fáradtan, de lélekben készen és derűs örömmel 48-an jelentek meg 7-én, szerdán délután iskolánk tornatermében. Igazi hangverseny-hangulat volt, ün­nepi ruhában várták őket a csillogó- szemű diáklányok és nemcsak az is­kola történetében először, de általá­nos kísérletként is először megszólalt a Hunyadi László nyitány, Schubert: Befejezetlen szimfóniája, Verdi: Traviáta előjátéka, Gounod: Faust keringője és Bizet: Carmen nyitánya. A feszült csendben néha hallatszott egy-egy „de szép” sóhajtás. A kon­certhallgatásban még nem járatos hallgatók a Carmen egyik részlete után, befejezést vélve, kicsit hango­sabban mondták „de kár, hogy már vége”. A zenekart láthatóan ambicionálta a sok-sok csillogó szempár és lendü­letes, szép hangzású játékkal érde­melték ki a vastapsot. Az egyes mű- sorszámokat dr. Zádor Tibor ismer­tette és könnyítette meg megértésü­ket. Utána nagyon kedves beszélge­tés alakult ki a munkásmuzsikusok és diäkoVP között, kérve őket, jöjje­nek máskor is. Ezúton is melegen köszönjük a vasgyári kultúrosztálynak a zenekar szereplésének engedélyezését, a zene­karnak a szívből jövő és szívhez szóló muzsikát és dr. Bánhegyi László karnagynak a művészi irányí­tást. A zenekar — iskolánkhoz hason­lóan — sokat tehetne iskoláink, ipari tanuló intézeteink zenei nevelése érdekében. Nem rajtuk múlik... V. Z. I. A Magyar Szocialista Munkáspárt Vll. kongresszusára jelenik meg a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak ez az arcképgyfljteménye. A múlt szá­zad második fölében kibontakozó magyar munkásmozgalom első vezetőitől a Ta­nácsköztársaság és a huszonöt esztendős illegális harc hősein keresztül a szocializ­mus építéséig vezet e nagyszerű embe­rek sora. A hősök — akiket a képek ábrázolnak — már nincsenek az élők sorában, de ko­runk nemzedéke az ő terveiket, vágyai­kat váltja valóra. s hálás szívvel őrzi emléküket. Csaknem száz portrét tartalmaz e gyűj­temény, s minden arckép olyan harcost ábrázol, aki életét a nép szabadságának és a haza függetlenségének szentelte. Itt találhatjuk a XIX. század munkás- és parasztvezérei (Frankel Leó, Szántó Ko­vács János és mások) mellett a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának alapítóit és a Tanácsköztársaság vezetőit. Köztük Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Hamburger Jenő képeit, őket követik a negyedszázados illegális pártinunka és a partizánharc hősei: Sallai Imre, Fürst Sándor, Hámán Kató, Ságvári Endre — és az áldozatkéz hős harcosok egész sora. Azoknak az arcképeit is közöljük, ak k megérték hazánk felszabadulását, akiket a szocialista Magyarország építése során ragadott ki közülünk a halál. Ru­das László, Fogarasi Béla, Révai József képei mellett itt találjuk az ellenforrada­lom elleni harc hősi halottjait, köztük Asztalos János, Sziklai Sándor, Mező Imre, Kállai Éva portréit. A sorozat kivitele hasonló lesz A Ma­gyar Tanácsköztársaság plakátjai album­hoz. Az arcképek háromszinű mélynyo­mással lesznek nyomva, színes, félvászon tokban összefogva. TIT-HIREK Akvaristák, virág- és gombakedvelők, figyelem! Társulatunk megyei szerveze­tének biológiai szakosztálya szakkörökbe tömöríti Miskolc és Borsod megye akva­ristáit, virág- és gombakedvelőit, hogy szakmai továbbképzésüket előadásokkal, filmvetítésekkel és tapasztalatcserékkel elősegítse. E ..célból szakköri alakuló meg­beszélésre hívja az akvaristákat, a szó­tár és házikertészet, valamint a gom­bakedvelőket 1959 október 9-én. A meg­beszélés helye: TIT megyei székháza (Széchenyi u. 16., I. em.). Minden haladó és kezdő akvaristát, virág- és gomba­kedvelőt szeretettel hív és vár a megbe­szélésekre a TIT biológiai szakosztálya. Az egyéniség neveléséről ma délután Sárközi Andorné glmn. igazgató tart elő­adást a diósgyőri fiúiskolában. Vörös zászló a Holdon címmel ma ci i után 3 órakor Apostol Ince tart elő. .lás a Lenin Kohászati Művek durvahenger műi kultúrteremben. Ugyanerről este ( órakor a vasgyári vízmű kultúrtermébe! Szabó Gyula tanár, a tapolcai Éjjeli Sza­natóriumban Elek Árpád tart előadást. Kirándulás Tornanádaskára és Aggle lekre. A TIT, a Hazafias Népfront és a; IBUSZ október 18-án (vasárnap) tudomá­nyos előadásokkal egybekötött autóbusz kirándulást rendez a tornanádaskai park­ba és Jósvafőre. Jelentkezés az IBUSZ- ban. A TUDÁSSZOMJ Munkás-diákok között a kohóipari technikumban Délután 2 óra fél 3. Műszakvál­tás. Csúcsforgalom a diósgyőri ut­cákon. A munkások hazafelé igye­keznek. Vár az otthon, a család. Mi lesz a délutáni program? ... Pihe­nés? No igen, mindig akad valami tennivaló a ház körül. Szórakozás? Esetleg egy jó könyv. Szép műsor a rádióban, rokoni látogatás, ellen­őrizni kell, hogy tanul a gyerek, egy-két sakkparti a szomszéddal. A fiataloknál? Ott másként alakul a program... Akadnak olyanok is, akik nem szállnak föl az első villa­mosra. Nem azért, mert nem férnek föl, nem is tolakszanak. Jólesik egy fröccs az izzasztó munka után., Csak több ne legyen belőle. Farkas Sanyi bácsiék az acélöntődéből, meg Nagy Gyuláék a finomhengerműből más­hová sietnek. Nem akarnak késni. Nem szeretik a tanárok szemrehá­nyó tekintetét. Találóan mondja Virágh Mihály igazgató elvtárs, hogy a kohóipari technikum proletár iskola. Azért is, mért a nappali tagozaton a diákság 82 %-a munkás-paraszt származású, az­tán meg azért, mert a dolgozók is­kolájába sem mások járnak, mint munkások, munkásból lett vezetők. Az iskola közel van a gyárhoz. A ko­hászat és a DIMÁVAG között épült. Az idén lesz tíz éves. Jubilálnak. Száznyolcvannégyen látogatják a kohóipariban a dolgozók esti isko­láját, a levelező tagozatra 119-en iratkoztak be. Fiatalok is vannak köztük. Külö­nösen az alsó osztályokban. Húszegy­néhány évesek. Az első osztályok 80 százaléka fiatal. A IV-ben az időseb­bek javára billen a mérleg. Nem le­het meghatódás nélkül beszélni ve­lük, az öreg diákokkal. Egyiküknek, másikuknak már deres a haja, vagy igencsak gyér. György Imre bácsi a korelnök. 50 éves. Most végzi a III. osztályt. Mi késztethette arra, hogy ilyen idős korban második műszakot vállaljon az iskolában. A kovácsmű­hely termelési osztályán dolgozik a gyárban. Igaz, a beosztása megköve­teli a technikusi képesítést, de ha már elmúlt negyven éves, oklevél nélkül is végezheti munkáját. A gya­korlata megvan. Miért tanul mégis? A tudásszomj... Ez így talán kur- tán-furcsán hangzik. Imre bácsi azonban ezt természetesen mondja. Fiatal korában is tanulni szeretett volna. Nem rajta múlott, hogy más­ként történt. Világéletében érdeklő­dő ember volt. — Láttam, tapasztaltam a techni­ka óriási mérvű fejlődését... — Izig-vérig műszaki ember. Szeretett, szeret bogarászni a „problémákban”. Nem ért valamit? Addig kérdez, ol­yas, gondolkodik, míg tisztába nem jön a dologgal. Persze, nehéz az iskola. Otthon a család, a gyárban a munka. A kötelességérzetről beszél Semmit sem hanyagolhat el az em­ber. Letelik a gyárban a 8 óra. Még a délelőtti gondok kavarognak az agyban. Nehéz mindjárt „átváltani” az iskolapadban, pihenés nélkül. De azért az 50 éves György Imre kitűnő tanuló. (Fiatalok!...) — Az első két osztály viszonylag könnyű volt. Most harmadikban azonban igazat adok azoknak, akik azt állítják, hogy ez az év a legnehe­zebb. Ránkférne egy kis időkedvez­mény. A IV. osztályosok a tanítási napokon 2 óra szabadidőt kapnak a gyártól. Az a kérésünk, hogy a har­madikosoknak is adják meg ezt a kedvezményt. Nehéz beosztani azt a kevés sza­bad időt, ami van. Nagy akaraterő kell ahhoz, hogy valaki egy időre le­mondjon a pihenés, szórakozás nagy részéről. De azért... — ...vasárnap csak elmegyek a meccsre, akármilyen nehéz is az a harmadik osztály! Farkas Sándor bácsi, a másik ve­terán diák, 46 éves. — Az igazgató elvtárs azzal kezd­te, hogy itt mindenki diák, még az őszhajúak is. Ezzel rám célzott. — Jóhumorú, kedélyes ember Farkas Sándor. Még a diákcsínyekben is benne van. Csak módjával persze, ne gondoljon senki aféle kilengések­re. Osztálytitkár egyébként. Tréfál­kozunk egy kicsit. Kérdezem: mi­kor szekundázott be utoljára? — Tavaly, harmadikban... Az előző órán jól feleltem történelem­ből, Kühne tanár úrnál. Milyen a diákmentalitás! A következő órára nem készültem. A tanár űr meg ki­szólított. írja be az elégtelent, mon­dom, nem készültem. Bizony, be is írta annak rendje, módja szerint. Mindemellett elégedett a tanárokkal• — Tudásuk legjavát adják, min­denben segítenek. Úgy vagyunk, mint egy család. A tanárok is, a di­ákok is. Mi, öregek egymást biztat­juk, ha valamelyikünk elkeseredik. A múltkor is így volt. Sehogysem értettem valamit. Azt mondtam: egye fene, hát kell ez nekem, ilyen öreg fejjel? Abbahagyom! A szomszédom. Rudas Ferenc csak nézett rám: mi lett teveled? Egy szót sem szólt, de úgy nézett rám, hogy attól visszatért a lelkierőm. Még hozzáteszi: — Aki csak teheti, tanuljon... Mert lassan ott tartunk, hogy az esz­tergapad mellé is kell középiskola. — A technika fejlődéséről folyik a szó. A harmadik szovjet űrrakétát említik, azoknak a mérnököknek, technikusoknak, munkásoknak a tu­dását, akik készítették. FarJcas Sándor főművezető az acél­öntődében. A fia kohómérnök. O már nem lehet az, de azért tanul... Kosztelnik Győző a fiatalabb kor­osztályokat képviseli. A kohászatban a metallográfiái osztályon anyag- vizsgáló. Most jelentkezett az első osztályba. Szilárd elhatározása, hogy megszerzi a technikusi oklevelet• A gyárban az osztályon* az a fel­adatunk, hogy a kor technikai köve­telményeinek megfelelően végezzük az anyagvizsgálatot. Ezt csak úgy ér­hetjük el, ha fejlesztjük szakmai tu­dásunkat. A következő években mindegyikünknek meg kell szereznie a technikusi oklevelet, vagy érettsé­gi bizonyítványt, akik anyagvizsgá­lattal foglalkozunk. Vasöntőként szabadult pár éve. Is­mert „ifi” a gyárban. Munkatársa a nagyüzemi KISZ-bizottságnak. Szí­vesen vállal politikai, de főleg kul­turális munkát. Mint bábjátékost is­merik elsősorban. Azt mondja erről: — Hiába képzett valaki politikai­lag, ha a szakmával hadilábon áll. Egyaránt fontos a politikai képzett­ség és a szakmai tudás. Már említettük, hogy a kohóipari technikum dolgozó tagozatán az első osztályokba beiratkozottak 80 száza­léka fiatal. Ha megnéznénk, hányán járnak egyetemre, középiskolába, ál­talános iskolába — fiatalok is, idő­sebbek is — biztató számot kapnánk És ez az érdeklődés egyre inkább fokozódik. Ez annak az egészséges közszellemnek a hatása, ami az üze­mekben tanulásra sarkallja a mun­kásokat, a munkásfiatalokat. A gyá­rak vezetői, a pártszervezetek min­dent megtesznek, hogy segítsék a szakmai és általános műveltség gya­rapítását. De még nem mindenütt. Például a kohászati KISZ-bizottság fogadóóráit sok fiatal keresi fel ta­nulási problémákkal. Egyes üzemek­ben olyan megjegyzések is előfordul­nak, hogy: mi az, föl akarsz törni, azért tanulsz? Ha nekem elég volt a 6 elemi, te is elégedj meg azzal az iskoláddal, ami van. Az ilyen megjegyzések magu­kért beszélnek, aligha van szükség ellenérvre. Sokaknak problémát okoz a három műszak. Jelentkeznének esti iskolá­ba, de a délutános műszak akadá­lyozza őket. Egy példa Nagy Gyula esete. Most harmadikos. Forrasztára finomhengerműben. Kérte, hogy ál­landóan nappalos lehessen. Ezt meg is kapta, de alacsonyabb beosztásba tették. Szakmunkás és — segédmun­kára osztották be! Jóindulatú gon­dossággal bizonyára más megoldást is találhattak volna a finomhenger­műben. Természetesen annak, aki el akar­ja végezni a dolgozók esti iskoláját, áldozatot kell hoznia. Rudas Ferenc elvtárs mondja — a vegyészeti rész­legnél dolgozik, most IV. osztályos —. hogy tőlük 12-en járnak esti is­kolába, három műszakosak. De et­től függetlenül az üzem, a környezet sokat segíthet — ez kötelessége is. Nem elég csak elvben serkenteni a tanulásra, an­nak kedvező lehetőségeit is meg kell teremteni. (Erre az idősebbek meg­jegyezhetnék: régen nem volt ilyen gond, mert egyáltalán nem volt le­hetőség.) Jelentéktelennek tűnő fi­gyelmesség is mennyit számít...! Mennyire jólesik egy „munkásdiák­nak”, ha a főnöke, az üzemvezetői p érdeklődik: hogy megy a tanulási Sőt, emellett segít egy-két matema« tikai, mechanikai feladat megoldá­sában. Az is jó, ha az üzemvezető bemegy az iskolába, megnézi a nap­lót, számontartja, hogyan tanulnak a beosztottjai, kiknek kell segítség. Mindez apróság, de ez is hozzájárul­hat ahhoz, hogy másokban is feléb­redjen a tanulásvágy, a tudásszomj. NAGY ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents