Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

s fiSZAÜMAUYARÜKSÄAi, Péntek, 1959. október 9. Megkezdődtek az angol választások A nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint Angliában magyar idő ßzerint ma reggel 8 órakor megnyi­tották a választási helyiségeket, megkezdődött a szavazás. 35 millió választópolgár dönti el, hogy melyik párt alakítja meg az új kormányt. A 630 alsóházi mandátumért 1536 képviselőjelölt verseng. Csak a két nagy párt — a Kon­zervatív és a Labour indít jelöl­tet valamennyi választókerület­ben. A liberálisok a választókerületek egyharmadában léptetik fel jelöltjei­ket (217 jelölt), ezenkívül 18 kom­munista, 12 ír, 20 walesi és 5 skót jelölt indul, a képviselőket egyszerű többség alapján választják meg. A választási helyiségek magyar idő szerint este 22 óráig vannak nyitva. A városokban a leadott sza­vazatokat (körülbelül 350 választó- kerületben) azonnal a zárás után megszámlálják. A vidéki körzetek­ben a szavazatok összeszámlálása csak pénteken reggel kezdődik meg. A választások nem hivatalos vég­eredménye péntek délutánra várható. A választások várható eredménye bizonytalanabb, mint bármikor. A megfigyelők egy része szoros kon­zervatív győzelmet vár, mások vi­szont a munkáspárt győzelmét tart­ják valószínűnek. A jóslást több is­meretlen tényező nehezíti meg. A szavazás előtti napokban — amikor általában tisztázódnak a frontok — a számítások még bizonytalanabbá váltak: meglepő módon a közvélemény­kutatási adatok szerint megnö­vekedett azoknak a szavazók­nak a száma, akik nem tudják, melyik pártra adják le voksukat. Bizonytalanná teszi a jóslást az a 200 liberális jelölt is, aki sok válasz­tókerületben a két nagy párt rová­sára szavazatokat szerez. A Reuter jelentése szerint Mac­Millan és Gaitskell egyaránt bízik benne, hogy pártja győzni fog. (MTI) Az ENSZ-közgyiilés pénteken első napirendi pontként megkezdi az általános és teljes leszerelés szovjet javaslatának vitáját Mint a Reuter és az AP jelenti, az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága csütörtökön ülést tartott a 14. ülés­szak napirendjének összeállítására. A politikai bizottság elnökének, Franz Matsch osztrák küldöttnek ja­vaslatára a bizottság vita nélkül a Szovjetunió kormányának általános és teljes leszerelési javaslatát tűzte az első pontként napirendre. A köz­gyűlés pénteken délelőtt megkezdi a szovjet javaslat vitáját. A politikai bizottság elhatározta továbbá, hogy a szovjet javaslat után a főbizottsághoz benyújtott többi leszerelési javaslat kerül meg­vitatásra. Megtárgyalásuk sorrend­jéről a leszerelés egész kérdésének megvitatása után döntenek majd. A Minisztertanács ütésé A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülé­sén meghallgatta és jóváhagyta a Földművelésügyi Minisztérium je­lentését a sertés, a juh és a nővén­A nagy magasság ellenére csütörtökön vették Rákasligete.i a Lunyík 3. jelzéseit Annak ellenére, hogy a Lunyik óriási távolságra van a Földtől, a rákosligeti űrrakéta megfigyelő állo­máson a meghatározott időben to­vábbra is fogják a szovjet bolygókö­zi állomás ismert hangját. Csütörtö­kön délután ismét felvették magne­tofonszalagra a jeleket. A megfigye­lő állomáson észlelt jelek időpontját összehasonlítják a külföldi vevőál­lomásokéval. A magyar vételek időpontja a nem­zetközi állomásokéval lényegében je­lentéktelen eltérésekkel azonosak. A nemzetközi állomásokkal együtt­működve, értékes következtetések vonhatók le a rádióhullámok terje­désére, amelyekből a Földet körül­vevő heaviside-réteg magasságára, ingadozására és a hullámok elnyelé­sének mértékére lehet következtetni. A megfigyelők tájékoztatása sze­rint, az elkövetkező napokban, ami­kor a Lunyik tovább közeledik a Föld felé, a jelek megerősödnek és további értékes adatokat szolgáltat­nak. (MTI) dékmarha istállók egyszerű kivite­lezésű építéséről szóló kormányhatá­rozat végrehajtásáról. A Miniszter- tanács megtárgyalta és a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elé terjesztette a Pénzügyminisztérium által előter­jesztett törvényerejű rendeletterve­zetet — az 1958. évi 7. számú trv. módosítása és kiegészítése képpen — a tanácsok községfejlesztési mun­kájának elősegítéséről. A Miniszter- tanács a Pénzügyminisztérium elő­terjesztésére határozatot hozott a tő­kés exporttal kapcsolatos hitelnyúj­tás új rendjéről, majd folyó ügijeket tárgyalt. (MTI) Újai]!] részletek az iraki miniszterelnök ellen elkövetett merényletről Mint már jelentettük, Abdel Ka­rim Kasszem iraki miniszterelnök ellen szerdán Bagdadban merényle­tet követtek el. A gépkocsija elé do­bott két kézigránát, az autó utasaira leadott géppisztoly sortűz Kasszem tábornokot csak karján sebesítette meg, de a kíséretéhez tartozó tisz­tek közül kettőt megölt, sőt — Kai­róba érkezett Reuter-jelentések sze­Az amerikai atomerőbizottság elnöke a Szovjetunióba utazik ■ John McCone, az amerikai atom­erő bizottság elnöke bejelentette, hogy csütörtökön tíznapos látoga­tásra a Szovjetunióba utazik, s ott atomberendezéseket tekint meg. Az atomerő bizottság közlése szerint Je- meljanov szovjet professzor a közel­jövőben hasonló célból az Egyesült Államokba utazik. Ez a látogatás­csere azoknak a megbeszéléseknek eredménye, amelyeket Hruscsov lá­togatása idején folytatott Washing­tonban McCone és Jemeljanov. McCone újságíróknak elmondotta, hogy útjára az atomerő bizottság ve­zető személyei és tudományos ta­nácsadói kísérik el. A berendezések, amelyeket megtekint, nem kato­naiak. Valószínűleg megtekint! a szovjet atomjégtÖrő-hajót is, a „Le­nin”-!;, ha az tartózkodása idején Leningrádban lesz. (MTI) rint — a gépkocsivezető is életét vesztette. Ahmed Szaleh El Abdi vezérőr­nagy, iraki katonai főkormányzó szerdán este hivatalos közlemény­ben jelentette be, hogy a miniszter- elnök állapota „semmiféle aggoda­lomra nem ad okot”. Mint a Reuter-iroda jelenti, a gyü­lekezési és kimenő tilalom elrende­lése óta Bagdad utcáin páncélkocsis katonai alakulatok cirkálnak. Csütörtökön reggel érkezett jelen­tések szerint a merénylőt nem sike­rült elfogni. A Reuter-iroda közli, hogy a népi ellenállási erők parancsnoka elítélte a merényletet és támogatásáról biz­tosította a miniszterelnököt. (MTI) ■ Eisenhower elrendelte a Taft-Harley törvény alkalmazását Eisenhower elnök szerdán este utasította az igazságügyi miniszté­riumot, hogy bírósági úton érvénye­sítse a Taft—Harley törvényt, ha a dokkmunkás sztrájk 80 napon belül nem szűnik meg. A törvény értelmé­ben a munkásokat erőszakkal lehet munkába állítani. Eisenhower William P. Rogers igazságügyminiszterhez intézett le­velében arra hivatkozott: ha a sztrájk a megszabott időpontnál to­vább tart, veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát és a sűrűn la­kott Atlanti-óceáni és Csendes-óce­áni partmenti területek lakosságá­nak élelmiszerellátását. Rossz helyre koppantott! IS ülönös és visszataszító hangot enged meg magának a Diós-, győri Munkás. „Koppantó” rovatá­ban kritika ürügyén otromba és ízléstelen megjegyzéseket vagdos a Hámor Étterem esti műsoraibdn sze­replő színművészek és zenészek fe­jéhez. Nem vitatjuk el a Diósgyőri Munkás ama jogát, hogy alkalmasint tetszését vagy nemtetszését nyilvá­nítsa akár a Hámor Étterem műso­ra, akár egyéb produkciók felett. Nem is a szóbanforgó műsort kíván­juk oltalmunkba venni, mert ugye, „de gustibus non est disputandum”. az ízlések és a pofonok különbözők, s laptársunknak kétségkívül jogában áll elmarasztalni ezt a műsort, ha ez a véleménye. De feltétlenül elítéljük azt a hangot, ahogyan a lap indula­tosan vagdalódzik és becsületsértő kifejezésekre ragadtatja magát. Ez a — tisztesség ne essék, szólván — „cikkecske” hemzseg az ilyen kife­jezésektől: „... agyonpropagált Chappy zenekar”, „fuseráló zené­szek”, s majd a következő sületlen és goromba szófűzés: „kikiáltott mű­vészek egyéni giccsével traktálják az odajáró diósgyőri dolgozókat” Ezek a „kikiáltott művészek” — ha az ol­vasó nem tudná — a Miskolci Nem­zeti Színház tagjai. A mocskolódó cikkecske szerzője ezt okvetlenül tudta, de annál rosszabb neki. Hogy azután mi az az „egyéni giccs”, ezt meg sem kérdezzük, de mit is lehet­ne erre felelni? Azt hisszük, abban az egyben iga­za van a szerzőnek, hogy „Diósgyőr az utóbbi időben felemelkedett, ha a művészi igényességet nézzük” Leg­főbb ideje lenne, ha a szerző is fel­nőne ennek az igényességnek jegyé­ben, s a Diósgyőri Munkás sem köl­csönözné hasábjait ilyen neveletlen szószátyárkodás céljaira. Még akkor sem, ha valaki veszi azt a bátorságot magának, hogy indulatos badarságai alá. odabiggyessze a hamis címkét: „Sok-sok diósgyőri munkás nevé­ben...” Bajba jutna a szerző, ha ezt a mandátumát megvizsgálnánk! Mert bizonyára sok-sok munkás bírálja a különféle színészi produkciókat, azonban a munkásoknak nem szoká­suk a bírált művészek személyes be­csületébe gázolni. A szerző tehát nagyot akart kop­pintani, de ezúttal rossz helyre kop­pantott: a tulajdon fejére. H. J. tn is es,y vállalatot keresek ... Annyi tanácstalan, kérdő tekinte­tű emberrel kevés helyen lehet ta­lálkozni, mint a volt Szondi-lakta- nya bejáratánál. Köztudomású, hogy a nagykiterjedésű laktanya „békés célokat” szolgál: 24 vállalat költözött a laktanya hatalmas területén fekvő, mintegy 20 épületbe. — Nem tudná megmondani, hol található az ÁVESZ? A kérdezett tanácstalanul néz, majd ő is kérdez valamit, de hiába. Nincs, aki eligazítsa az ügyfeleket! Portásfülke mind a két bejáratnál van, csakhogy azok — nem tudni mi okból — hét lakattal vannak le­zárva. Mit csináljon a tanácstalan földi halandó? Elindul tétován, s amikor egyik-másik fának a közelébe ér, egy-egy tábla állítja meg, mint a turistákat a Bükk zeg-zugában. De amíg a derék alpinisták könnyen el­igazodnak a táblák jelzésein, addig itt, ha a táblák tanácsát követjük, vagy neki kell menni a kerítenek, vagy éppenséggel egy olyan ellet­nek, ahol már „csakazértsem” lehet találni a keresett vállalatot. Naponta sokszáz ügyfélről és 24 vállalat munkájáról van szó. Akik már megfordultak kisebb üzemek­ben, jól ismerik a portás árgussze­mű, érdeklődő alakját. Némelyik he­lyen az ember már azt várja, hogy az újraoltási igazolványát, vagy ép­pen a házassági anyakönyvi kivona­tát kérik. Itt viszont mehet min­denki a szélrózsa irányába. Az ügyfelek nem akkurátos, oktondi portást óhajtanak, hanem egy tájé­kozott eligazítót. Mert milyen nagy dolog is lenne alkalmazni egyet! Ha a 24 vállalat csak öt ven-ötven forin­tot „áldozna” erre a célra, minden megoldódna. Nem néznének tanács­talanul össze emberek. Szovjet-angol televíziós műsorcsere G. Ivanov, a moszkvai televíziós stúdió igazgatója londoni látogatás sa során kijelentette, hogy jövő év végen az Eurovíziós adások kereté­ben sor kerül a szovjet és az angol televíziós műsorszámok cseréjére. Az adás Prága közbeiktatásával történik. Ivanov egyébként Manchesterben és Londonban megtekintette az angol televíziós rendszert. Mint mondotta, nem tetszenek neki az angol vadnyugati filmek. „E filmekben igen rövid idő alatt egy csomó embert ölnek meg. Az emberi életnek annyi értéke van csak, mint egy patron árának” — mondotta. Arra a kérdésre, hogy milyen szovjet műsorszámokat mutatnak majd be az angol nézőknek, Ivanov kijelentette, hogy főként balettelő­adásokat a Nagy Színházból, sporteseményeket és tudományos jellegű műsorszámokat. pintér -szobó-fÍ7t(Cú3 iCkúfoh LV. Ji'gyetlen kikötése csak az volt, ■*-* hogy alkalmazza titkárául Penha fiat, az ifjabb Henry Lopez D. Penha ezredest. Kovács a kikötést elfogadta, már csak azért is, mert nem volt sok vitatkozni valója. Hen­ry Lopez D. Penhának többek kö­zött az is a feladata volt, hogy vi­gyázzon gazdájára: ne keressen túl­ságosan sokat az üzleteken és időn­ként bizalmasan tájékoztassa a „Ha­za Atyját” ... Kovács és titkára azonban hama­rosan egymásra talált. Együtt csinál­ták és csinálják különböző üzletei­ket. vigyázva arra, hogy „jól járja­nak”. A legnagyobb üzlet kétségtelenül az Armeria fegyvergyár, a Domini­kai Köztársaság egyetlen nagy üze­mének létrehozása volt. Dominika, a „szabadság és demokrácia hazája” meg lehet vasgyár és traktorgyár, nagy textilgyár nélkül, de fegyver- gyár nélkül nem! A katonai dikta­túrának fegyverekre van szüksége, s ezeket legcélszerűbb otthon gyárta­ni, már csak azért is, mert a fegy­verimport, a fegyvercsempészet nagy veszélyeket rejt magában. Egy alkalommal Kovács „cacao” feliratú ládákban akart Hollandiá­ból fegyvereket kicsempészni, de balszerencséjére a fináncok felbon­tották a ládákat, s Kovács csak az Utolsó pillanatban tudott kereket ol- aani saját repülőgépén, amelyet a „Haza Atyja” bocsátott rendelkezé­sére a veszélyes üzlethez. Persze, a fegyvergyur nemcsak ve-, szélytelenebb, hanem jobb üzlet is. A gyár a fővárostól huszonnyolc kilométerre nyugatra, a San Cristo­bal nevű város szélén épült. A „Ha­za Atyjának”, aki természetesen nemcsak a „legnagyobb politikus” és a „legnagyobb hadvezér”, hanem a leggazdagabb birtokos és a leggazda­gabb ember is Dominikában, itt te­rülnek el a legnagyobb birtokai. Kovács és a „Haza Atyja” teljes egyetértésben itt, az úgynevezett „Hacienda Fundacion” területén je­lölte ki a fegyvergyár helyét. Agyár 1946-ban kezdett épülni. Építését Kovácsra bízták, s a költségekre szá- molatlanul kapta a pénzt. Azzal kezdte, hogy a gyár építésé­hez meghívott több, Brazíliában élő magyart, akik közül néhány annak idején a fűzfői gyártelepen dolgo­zott. Vezetőjük, Lőcsös László mér­nök alaposan értette a dolgát. Az első időkben azonban nem volt túl­zottan szükség a szakértelműkre: hiába hivatkoztak különböző műsza­ki követelményekre. Kovács „tervez­te” az épületeket. El is készültek a tervek szerint... A gyár épületei nagyobb pajtához hasonlítanak, ame­lyeknek teteje és oldala hullámpala­lemezből épült. Ezután elutazott Európáim, hogy a fegyvergyárhoz gépeket vásároljon. Útját siker ko­ronázta: részben Olaszországból, részben Belgiumból sikerült gépeket vásárolnia. Csak egy apró szépséghiba volt a dologban. A gépeket kivétel nélkül mind, még 1894-ben készítették, s aligha feleltek meg ama „korszerű” fegyvergyár feltételeinek, amelyet Kovács ígért a „Haza Atyjának”. Kovács azonban nem olyan ember, aki az ilyesmi láttán zavarba jött volna. Hajóval szállították a gépeket Dominikába s megérkezésük után- a kikötőben átfestették őket, hogy újaknak lássanak. Csak ezután hív­ták meg megtekintésükre a „Haza Atyját”. Kovács természetesen új gépekről szóló számlákkal számolt el a „Haza Atyjának” bevásárlásáról. Trujillo tábornoknak nagyon megtetszett Ko­vács „becsületessége”. Korábban ugyanis Dominikában egyáltalán nem volt szokásos, hogy az európai vásárlási körútra küldött megbízot­tak elszámoljanak. A „Haza Atyja” keblére ölelte Ko­vácsot, s ettől kezdve teljes bizalom­mal viseltetett és viseltetik iránta. Kovács örült a bizalomnak, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a továbbiakban ne kövesse a dominikai „haladó hagyományokat”. Azóta általában ő sem számol el, de ez a „Haza Atyját” nem zavarja ab­ban, hogy továbbra is megtartsa őt bizalmában. Az Arméria, Dominika híres-neves fegyvergyára, amelynek építkezésé­ről, mint a „Haza Atyja” egyik leg­nagyobb jótéteményéről és országos jelentőségű, történelmi vállalkozásá­ról óriási cikkekben számoltak be a lapok, kezdetben feketéket alkalma­zott. Napi hatvart centért, egy dol­lárért robotoltak, s robotolnak ma is. Persze egy ilyen gyár, ha mégoly rozoga fegyvereket készít is, nem nélkülözhet néhány, a dolgát való­ban értő szakembert. Lőcsös mérnök tehát elfogadta Kovács ajánlatát, s ott maradt a gyár felépítése után is. Több minden nem tetszett neki Ko­vács működésében, k&tszer-három­szor össze is szólalkoztak, s az egyik összeszólalkozás után néhány nap múlva jelentették, hogy „Lőcsös ön­gyilkos lett”.,. Ebben az időben fogadta el Ko­vács meghívását és érkezett Domi­nikába egy Király nevű magyar mér­nök, egy géppisztoly tervezője. Nem sokáig élvezhette azonban azt a jó­létet, amelyet Kovács Ígért neki a meghívó levélben. Király meghalt „egy vadászaton eltévedt golyótól”... Ott nyugszik a dominikai főváros egyik köztemetőjében, terveit vi­szont Kovács őrzi a páncélszekrényé­ben. Ugyancsak így járt egy Schrei­ber nevű mérnök, aki egy özvegyet és egy árvát hagyott maga után. S a hátrahagyott különböző terveket Kovács, mint sajátjait adta el a „Ha­za Atyjának”, horribilis összegekért. S mindig új és új mérnökök érkez­nek az Armériába. Kovács kedveli a magyarokat, amint mondja, azért, mert „soha nem tud megfeledkezni volt hazájáról”. A valóságban pedig azért, mert ezek a disszidensek csak­nem minden hidat felégetnek ma­guk mögött, s így ki vannak szolgál­tatva Kovács kény ének-kedv ének. Kovács egyébként egész életében azt az elvet vallotta: nagyon fontos, hogy az ember megfelelőképpen vá­logassa ki a munkatársait, az üzlet­társait. Kovács legbizalmasabb embere és üzlettársa Mr. Ferron, aki a telepe­seket ausztriából Dominikába kísér­te. Mr. Ferron valamikor angol ten­gerésztiszt volt, jelenleg azonban francia útlevél van a zsebében. Vi­lágcsavargó és világcsempész, akit Dominikához kötnek az üzletei. Éle­te legnagyobb üzletét Kováccsal együtt csinálta, s ez éppen most van folyamatban. Ez az üzlet semmi más, mint annak az Esparto,” nevű hajó­nak a megvásárlása, amelyen a ma­gyar disszidensek Dominikába való érkezésük után néhány napig laktak. Az „Espanát” Kovács és Mr. Fer­ron luxusgőzösként vette, bár arra inkább az Öreg, rozzant bárJca név illenék. Angliában vásárolták, azzal a céllal, hogy Dominika és Spanyol- ország között közlekedjék. El is in­dult első útjára, azonban ócska, el­avult gépei a nyílt óceánon felmond­ták a szolgálatod, s szégyenszemre úgy kellett hazahúzatni. Most „ja­vítják” a kikötőben. Mr. Ferron na­ponta kijár, hogy ellenőrizze a „ja­vítást”. Ez a javítás semmi másból nem áll, mint hogy igyekeznek elő­készíteni azt, hogy a hajóból „ten­geralattjáró” legyen. A hajón ötezer szegecset kellene kicserélni, ehelyett egyszerűen lehegesztik a szegecsfeje­ket és lefestik, hogy ne lássa senki, legfőképpen a biztosító társaság em­bere ne. Hiszen a hajó egymillió dol­lárra van biztosítva, ennyit vettek fel érte a „Haza Atyjától”, s legcél­szerűbbnek az látszik, ha a nyílt tengeren mielőbb a víz alá merül. Részben azért, hogy a biztosító kifi­zesse az egymillió dollárt, részben azért, hogy magával vigye hullám­sírjába a körülötte folyó szennyes üzletek piszkát. Hogy mi lesz az utasaival? Ez sem Mr. Ferront, sem Kovácsot nem aggasztja, öfc nem szentimentá­lisak, nem érdekli őket Tiéhány tucat ember sorsa. Az sem érdekli őket, mi lesz azoknak a félvér nőknek a sorsa, akiket ők szállítanak a közép- és észak-amerikai bordélyhá­zakba. A szerencsétlenek szintén dollárókat jelentenek Mr. Ferron- nak és Kovácsnak és nekik a dollár fontos, ez a lényeg. (Folytatjuk.}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents