Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

r 4 ESZ ARM AG IT ARURSZ AO Péntek, 1959. október 30. # Vj magyar dráma bemutatása előtt November 7-ón mutatják be Szinetár György Első tavasz című drámgját Miskolcon Hosszú évek után újra magyar darab ősbemutatója lesz a miskolci színházban. November 7-én mutatják be a Kamaraszínházban Szinetár György Első tavasz című háromfel- vonásos drámáját. A szerzőt nem kell külön bemutatnunk Miskolc közön­ségének, nagyon sokan ismerik a Tu-, dományos Ismeretterjesztő Társulat filmmúzeumának előadásairól, ahol a Filmtudományi Intézet kiküldötte­ként ismertető előadásokat szokott tartani. A darab az 1919-es Tanácsköztársa­ság napjaiba viszi vissza a nézőt. Em­léket állít a dicsőséges 133 nap hősei­nek, a magyar proletariátus egyszerű munkásainak, katonáinak. A színpa­don kívüli nagy történelmi esemé­nyek — a proletárhatalom kivívásától a bukásig — határozzák meg a sze­replők sorsát, cselekedeteit s ezek — mint cseppben a tenger — mutatják meg a nagy egészet, egy hősi korszak minden nagyszerűségét, s tanulságul hibáit is. Ezt akarja a szerző drámá­jában bemutatni. Szinetár György elmondta, hogy darabjával a népek barátságát és a proletárinternaciona­lizmus eszméjét is akarja szolgálni.. A darab egyik — talán legkiemelke­dőbb — fő-hőse éppen egy román for­radalmár matróz, aki a Magyar Ta­nácsköztársaságért harcol. Az Első tavasz próbái már befeje­zéshez közelednek. A jövőhéten tart­ják a főpróbákat, majd nyilvános tő­próba után kerül a dráma november 7-én a közönség elé. Próba közben nyitottunk be a Ka­maraszínház nézőterére. A színpa­don Molnár Tibor Kossuth-díjast, Polgár Gézát és Szabados Ambrust láttuk, amint az egyik jelenetet még jelzett díszletek között, maszk nélkül, utcai ruhában próbálták. A nézőtér széksoraiból Orosz György rendező, irányítja a próbát. Próbaszünetben elbeszélgettünk: — örömmel fogtam ennek a darab­nak a megrendezéséhez — mondja. — Mindig szerettem új. magyar darabo­kat rendezni és különös örömömre szolgál, hogy éppen november 7-re és egyben az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére rendezhetem azt az in magyar drámát, amely a dicsőséges Tanácsköztársaság napjait próbálja feleleveníteni. Minden igyekezetem­mel azon vagyok, hogy a szerző el­képzeléseit valóra váltsam és a darab szereplőivel együtt úgy töltsem meg a szöveget játékkal, élettel, hogy ab­ból valóban 1919 tükröződjék. Azt hiszem, elöljáróban elég is ennyi. Azt szeretném, hogy nyilatkozat helyett majd az előadás beszéljen és beszél­tessen magáról. A próba tovább folyik, egymás után jelennek meg 1919 jellegzetes alakjai és bontakozik ki a drámai történet. A főbb szerepekben Molnár Tibor Kossuth-díjas, Polgár Géza, Szabados Ambrus, Farkas Endre, Gyarmathy Ferenc, Vargha Gyula, Dernéhy Gyula. Latinovi cs Zoltán, Csiszér András, Némethy Ferenc és Téby Katalin alakításait láthatjuk. A darab díszleteit Ütő Endre, a jelme­zeit H. Mészáros Margit tervezi. Egy évvel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásá­nak 40. évfordulója tiszteletére mu­tatta be a miskolci színház a Cattarói matrózok című drámát — ugyancsak Orosz György rendezésében —, amellyel az 1918-as forradalmár mat­rózoknak állított örök emléket. Ezt az előadást annakidején a Művelődés­ügyi Minisztérium 20 ezer forintos hívódíjjal jutalmazta. Hisszük, hogy történelmünk e dicső fejezetét mű­vészi formában bemutató Első tavasz beváltja a hozzá fűzött reményeket, méltó módon teljesíti feladatát és bízunk benne, hogy a dráma meg­tekintése útján százak és százak is­merkednek meg ebben a formában is az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság történetével. (bm) az csoportoknak Régi probléma volt Miskolcon, hogy az öntevékeny csoportok az egyes produkciókhoz nem rendel­keztek megfelelő jelmezekkel, tánc­ruhákkal. Több alkalommal fordul­tak a színházhoz és a városi tanács­hoz, hogy a színház jelmeztárából kaphassanak kölcsön ruhákat. Erre azonban a fennálló rendelkezések szerint nincsen lehetőség. így a cso­portok kénytelenek voltak minden alkalommal Budapestre utazni, ami a jelmezek igénybevételét igen jelen­tékenyen megdrágította. A helyi párt- és tanácsi szervek segítségével november 2-án megnyí­lik a Jelmezkölcsönző Vállalat mis­kolci fiókja a Béke tépi vásárcsarnok egyik külső helyiségében. A kölcsön­ző ellátja az öntevékeny csoportokat színházi jelmezekkel, táncruhákkal, egyéb szükséges ruházati kellékekkel. Az öntevékeny csoportok és iskolai csoportok ellátásán kívül egyéb ru­ha- és jelmezkölcsönzést is végeznek. A helyi jelmezkölcsönzés megin­dulásával jelentős segítséget kapnak az öntevékeny művészeti csoportok és ez — hihetőleg — tevékenységük művészi színvonalában is megmutat­kozik. DCaLdáló áfszentek A zt tartják, az álszentektől min­“ den kitelik, még a koldulás is. Példa rá az alábbi eset. Van Borsod­ban egy istenhátamögötti falucska. De annyira a Mindenható háta mö­gött, hogy még „a született szentek” is megengedhetnek maguknak egy kis hazugságot. Bakik abban a falucs­kában egy éltes hajadon. Gondolt egyet a szentéletű leányzó, papírt, tollat ragadott. A tollszárnak bizony nem volt tollszár-ábrázata, mire el­készült a levélírással. Valahonnan csak ki kellett „szopni” a levél tar­talmát. Az ismeretlen, jótevőnek ki­szemelt amerikai polgár — vajh, ki tudja, honnan szerzett — címéhez „használati utasítást” is kapott, mely eképpen igazíthatta útba a levélírót: Az amerikaiak nehezen hajlanak a jótékonykodásra. Koldus legyen a talpán, aki ki tud rimánkodni belő­lük egy kis szeretetcsomagot. A pártára únt leány bízott tehet­ségében, s a levél szárnyra kelt, hogy leverje egy magyarból lett idős amerikás szívéről a lakatot, kiug­rassza belőle a részvét csomaggá me­legedő érzéseit. így kezdődött a le­vél: „Krisztusban kedves , testvéreim! Egy árva, féllábú nyomorék fordul hozzátok segítségért. Ne hagyjátok étlen-szomjan, mezítelenül elpusztul­ni.. .** A kő is meglágyult volna az em­beri nyomorúság levélben festett borzalmától. A rágalom deresére vonta a leány kis magyar hazáját. Az éhenhalás ijesztő perspektíváját tárta az amerikás elé, ébresztgetvén benne a felelősségtudatot, hogy az ő lelkén szárad egy jobb sorsra érde­mes magyar honleány halála, ha nem dobja idejében feléje a szána­lom mentőövét, — egy ici-piei. de legalább húszkilós, előre vámmente- sített csomag képében. Mondom, a kő is meglágyult vol­na, az amerikás azonban nem. A hí­vásán levélre postafordultával vála­szolt —, borsodi hozzátartozóinak írt. Elöljáróban lehordta a mitsem sejtő rokonságot, hogy merészelik másnak átadni a címét. Nem millio­mos ő, egyszerű munkásember, meg kell dolgoznia a betevő falatért. Is­tennevében itt még annyit sem ad­nak, mint Magyarországon. Az epés bevezető után a levélíró kilétét tu­dakolta. A rokonság azonnyomban vonatra ült, hogy meggyőződjék az igazságról. S rövidesen útnak indult a harmadik levél is. A leányzónak eszeágában sincs “ éhen halni — írták a rokonok. Van mit a tejbe aprítania, hális- tennek a lába se hiányzik. Három hold saját földecskével rendelkezik, ha ideje van, a szomszédos állami gazdaságban dolgozik. Igaz, szülei már elhaláloztak, de hát a szülők nem élnek örökké, egyszer minden­kinek el kell árvulnia, ez az élet rendje. Különben elég jó színben van a drága s a tél sem nagyon fog­hat ki rajta. Vasárnap volt Szeren­csé-’: látni, templomba menet. Vas­kos, rózsafűzérrel köriilmaslizott imakönyv volt egyik kezében, a má­sikban divatos redikült himbált. Testhezálló, nejlon kardigánban fe­szített, mert minálunk már a pa­rasztlányoknak is telik ilyen úrias holmira. Hogy mit gondolhatott az ameri­kai nagybácsi? A negyedik levél még nem futott be. (G. M.) A KULTURÁLIS ELET HÍREIBŐL MMIMIMMMIMHHI Fiatalok előadóestje Már korábban hírt adtunk arról, hogy a fiatal miskolci művészek — színészek, zenészek, képzőművészek — klubja újra megkezdte működé-, sét. Az egymás munkájának megis­merését, az önképzést és a hivatalos elfoglaltságukon, felüli fellépési le­hetőséget célzó klub a Szakszerve­zetek Megyei Kultúrotthonán belül, az SZMT és a KISZ támogatásával működik. Klubestet minden hétfőn tartanak a Szakszervezetek Megyei Szakmaközi Klubjában. Legutóbbi klubestjükön összeállították a követ­kező előadóestjük programját. Ez lesz a második ilyen jellegű szerep­lésük. (Az elsőt még az elmúlt évad végén tartották.) A november máso­dik felében megrendezendő esten Nyilassy Judit és Téby Katalin, a Miskolci Nemzeti Színház művészei versekkel és prózai magánszámokkal szerepelnek, zongoraszámokkal Papp Zoltán zongoraművész működik köz­A z első lépések az új színpadon Az újjáépülő és december elején megnyitásra kerülő Miskolci Nem­zeti Szinház hatalmas, modern szín­padán a napokban teszik meg az el­ső olyan lépéseket, amelyek már a közelgő új. színházi produkcióhoz tartoznak. Most kerül sor az új szinház nyitó-darabja, a „Kormos ég” című dráma díszletáilító próbái­ra. Az építés ütemszerűen halad, már megtörtént a remek, kényel­mes nézőtéri plüssfotelek behelye­zése, ragyognak az erkély aranydi- szítései, a nézőtéri és folyosói csil­lárok. Mind többen figyelik érdek­lődve az építkezést és mind nagyobb azoknak az érdeklődőknek a száma, akik már kíváncsian nézik azokat a székeket, amelyekből mint bérlet- tulajdonosok gyönyörködnek majd az előadásokban. Jólképzett házasulandók November 9-én indítja még a Szakszervezeték Megyei Kultúrott- hona a népszerű „menyasszonyok- vőlegények iskoIájá”-t. Az iskola tu­lajdonképpen egy nyolc előadásból álló előadássorozat, amelyen a kul­turált udvarlást, a. házasságkötés feltételeit, a jó házassághoz szüksé­ges ismereteket tanulják meg a hall­gatók. A sorozatban egészségügyi előadások is lesznek, külön a meny­asszonyok és külön a vőlegények számára. A tanfolyam utolsó előadá­sának címe: „Mire intenek a váló­perek?” Megindult a téli ismeretterjesztés Szikszón A szikszói Petőfi Művelődési Ház­ban október 15-én megindult a téli ismeretterjesztő előadássorozat. A terveket március 31-ig készítették fel. Az első előadáson Kállai László, a Hazafias Népfront megyei titkára a Hruscsov—Eisenhower-találkozó jelentőségét ismertette. A gazdag is­meretterjesztési program szerint több politikai jellegű előadást is tartanak. Azonkívül számos gazdasági, tudo­mányos, egészségügyi, irodalmi jel­legű előadás mellett foglalkoznak az atheista propagandával is, valamint az állam és az egyház viszonyával. Az előadásokat — kivéve az irodal­mi jellegűeket — részben megyei, részben helyi előadók tartják. Az irodalmi előadások „érdekessége”, hogy a tervek, illetve a plakát sze­rint valamennyit egyazon személy — Kordos László megyei könyvtáros — tartja és a programban — nem tudni, miért — ilyen előadáscím is szerepel: „Illyés Gyula írói útja”. (!) Bár a kultúrotthon vezetője szerint az irodalmi programban és az előadó személyében már változtatást ter­vezték, a program ilyen formában való megtervezése és rrieghirdetése nem a legszerencsésebb volt. Kezdenek a gyermektáncosok A jövő héten kezdi meg új évad­ját, illetve folytatja korábbi tevé­kenységét a Szakszervezetek Megyei Kultúrotthonának gyermek népi tánccsoportja. A csoportban mintegy negyven gyermek tanulja a népi tán­cokat és készül a szereplésekre. A gyermekcsoport eddigi szereplései­vel már sok dicsőséget szerzett a kultúrotthonnak. Az oktatást ebben az évadban is Ivantsóné Tóth Nóra tanárnő látja el, aki jelenleg Buda­pesten, a Központi Pedagógus To­vábbképző Intézetben továbbképzé­sen vesz részt, hogy visszatérve, még eredményesebben nevelhessen mind több fiatal népi táncost. Fiatalok filmpályázata A jövő héttől mutatják be a ma­gyar mozik a moszkvai filmfesztivál nagy aranydíjával jutalmazott új szovjet filmalkotást, az „Emberi sors”-ot. Ezzel egyidejűleg a KISZ, az MSZBT, a SZOT, a Művelődésügyi és a Munkaügyi Minisztérium pá­lyázatot hirdet az ifjúság részére. A pályázatot külön hirdetik meg a kö­zépiskolások és ipari tanulók, az egyetemisták és főiskolások, vala­mint külön a dolgozó fiatalok szá­mára. A pályázat díjai között több szovjetunióbeli társasutazás, fény­képezőgép, könyvutalvány, táskaíró­gép, éves szabadjegy a filmszínhá­zakba, valamint más értékes juta­lom szerepel. HAJDÚ BÉLA: Az V. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás i. Immár ötödik esztendeje a Herman Ottó Múzeumban rende­zett országos képzőművészeti kiállí­tások azok az alkalmak, amikor a borsodi művészek kollektive mutat­kozhatnak be a nyilvánosság előtt, így nyomon kísérhetjük fejlődésü­ket, s egyben képet alkothatunk ar­ról, hogy a borsodi művészek milyen helyet foglalnak el az egyetemes magyar művészetben. Az idei országos seregszemlén ke­reken harminccal csappant meg a budapesti kiállítók száma a tavalyi­hoz képest, viszont a borsodi kiállí­tóké tizenkettővel gyarapodott. Fél­százzal több művet állítottak ki. Csaknem kétszer annyi a szobrászati műtárgy. Bár sok neves mester ma­radt el a tavalyi résztvevők közül, a tárlat színvonalas, változatos, érde­kes, majdnem csupa f riss müvet mu­tat be. De nemcsak a műve java­része új, hanem alkotóik zöm ■ is a háború óta felnőtt új nemzedékből került ki. Azok közül, akik a fel- szabadulás után léptek a művészi pályára, vagy kerültek ki a főiskolá­ról, de vannak, akik most bontogat­ják szárnyukat, próbálják ki erejü­ket, most mutatják meg oroszlánkör­meiket. Ebben az együttesben a negyven-ötven évesek már az „öre­gek” korosztályához számítanak. De ízért látjuk még olyan nagynevű mesterek műveit is, mint Bernáth Aurél Petőfi-képét, Ferenczy Béni három remek szoborművét, Kmetty János néhány jellegzetes alkotását. A kiállítás, tekintve, hogy a be­mutatott anyag fele borsodi művé­szek keze alól került ki, elsősorban a borsodiak fejlődéséről ad számot s csak hiányosan érzékelteti, hol tart az egyetemes magyar művészet. E tekintetben talán a grafikai és a szobrászati kollekció adja a legválto­zatosabb ízelítőt. De amíg a 48 darabból álló szobor és érem kollek­cióból mindössze egy szobor és egy érem — Tóth Sándor, illetve Ábelt Árpád művei — miskolciaké, addig a grafikában a borsodiak számará­nyuknak megfelelő súllyal képvise­lik a helyi művészeti kultúrát. A látogatónak egy kds körséta után először is a tárlati anyag ízléses, stí­lusos és ötletes elrendezése tűnik fel. Jól csoportosították, ami együvé való tónusánál, stílusánál, de tartal­mánál fogva is. Ami kiütközik az egyivású' alkotások, közül, külön kis falrészre került. A'szobrok elosztása is kellemesen járul az összkép han­gulatához. Külön termet foglalnak el a fehér-fekete grafikai művek, míg a színes grafika, az akvarellek, guache-képek a folyosókon sorakoz­nak fel. Miutá.n nincsenek kiugróan nagyméretű képek, a tárlat külsőleg egyenletes képet mutat. A festészeti — grafikai anyag hűen tükrözi a mad nemzedék stílus- és formakereséseit, eddig leszűrhető eredményeit, valamint a már kifor­rott művészek egyéni formavilágát, sajátos kifejezési eszközeit. Általá­ban az érződik, hogy festőink egy- része a széles nagy színfoltokkal, erő­sebb vonalakkal operáló festői stí­lust tette magáévá, azt a sítlust, amely egyre szélesebb körben hódít fiatal művészeink között. E stílus ke­letkezése idején átváltást jelentett az impresszionisták színtörvényeihez ra­gaszkodó látásmódtól a kötetlenebb, expresszív látásmódra, amely tágabb teret enged a műtermi komponálás­nak, képszerkesztésnek, a művészi elképzelések szabad játékának, mel­lőzi a részletek kidolgozását, nem követel befejezettséget. S mert a szín- és folthatásokra épül, ahol a vonal csak egy-egy hangsúlyt ad a kifejező erőnek, a mű elkészítése ke­vesebb időt vesz igénybe, mint a részletező megoldások, feltételezve a megfelelő művészi gyakorlatot. Társadalmunk rohamos fejlődésé­nek időszakában természetesen a művész sem időzik szívesen hóna­pokig egy-egy témánál s így érthető, hogy a mai nemzedék jelentős része ezt a kötetlen, nagyvonalúsápra törő festQi módszert teszi magáévá, kö­vetve a. hasonló stílusban dolgozó mesterek példáját. A kiállítók között Feledy Gyula, Eigel István, Vali Jó­zsef, Holló László, Kalló László és még néhány művész festményein is­merhetők fel e stílus sajátosságai. Emellett egyre nagyobb teret hódit a nagy színfoltokat erős kontúrokkal összefogó festői stílus, amely a kon­struktivisták alkotó módszeréből, örökségéből merít ihletet. A tárlaton ennek a formanyelvnek a hitvallói­ként jelölhető meg a két hódmező­vásárhelyi művész: Kohán György festő és Kajári Gyula grafikus, a budapesti Konfár Gyula — akinek egyik monumentálisán kifejező gra­fikai portréja díjat is nyert —, a mis­kolci Kalló József és többen a most induló fiatal művészek közül. A két stílus szerencsés ötvö­zetéből régebben is, mai is több művész ízes egyéni formanyelve alakult ki. A tárlaton ilyen kiforrott formanyelvet tükröz Boross Géza szerkezetileg is szépen felépített, a tartalmat jellemzően hitelesen kifejező Beszélgetők c. kétalakos életképe, Ridovics László markáns női portréja, vagy a miskolci művészgárda új fiatal erősségének, Cs. Nagy Andrásnak Fahordás c. artisztikus színpompájú, poétikusan szép kompozíciója, amely a tárlat legsikerültebb művei közé tartozik. A harmadik festői stílus, a mai impresszionisták stílusa, Szőnyi for­maművészetével tart rokonságot, minden kontúrozás mellőzésével csak színekkel eleveníti meg a valóság látványát s többnyire világos tónu­sokban szólal meg. A tárlaton Jakuba János, Imreh Zsigmond, Csabai Kál­mán, Kántor Andor, Palcsó Dezső érett plener müveiben s az oldott, lazább színfoltokkal dolgozó akvareU listák, Korkos Jenő, Keller Lívia, Gulyás Dénes hangulatos képedben jut kifejezésre. Ezek a művek mai életünk vidám, derűs mozzanatait örökítik meg. És itt zárójelben meg­jegyezhetjük, hogy Korkos és Keller Lívia művészi fejlődésében újabb elöhaladást jeleznek nyári élménye­ikből fogant friss képeik. Mindezeken az említett stílusokon kívül a legváltozatosabb szín- és formavilággal, kísérletekkel és ki­forrott egyéni stílusokkal találko­zunk, s a tárlat anyaga tartalmilag is változatos témakört ölel fel. „ azonban félreismer- r,gy aoiog hetetieniiX kidombo­rQdik ezen a kiállításon. Erről a tár­latról kitagadtak minden olyan mü­vet — nem beszélek a szobor-anyag­ról —, amely a részletező kidolgo­zásnak bármely stílusát képviseli. Ha a jelenség mögött valami olyan el­képzelés rejlik, amely halálra ítéli a természethű ábrázolást, ez éppen olyan hiba volna, mint az a korábbi balhiedelem, hogy a közérthetőség szinte fotonaturalista festői módszert követel. A formavilág változatos gazdagságához hozzátartozik min­den olyan stílus és forma, amivel a művész a maga korszerű mondani­valóját művészi színvonalon ki tud,ja fejezni. Ez annál is inkább megfon­tolandó, mert a művészettörténet is­merője formailag igen kevés újat fe­dezhet fel itt, amihez hasonlóval' ko­rábban ne találkozott volna. S vég­tére: lehet régi köntösben is forra­dalmi újat mondani, de lehet Derko- vits, Picasso, Matisse. Chagall mezé­ben is ócska polgári gondolatokról fecsegni. (Folyta tjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents