Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-03 / 232. szám

Szombat, 1959. október 3. 3 ESZAKMAGYARORSZÄG Minden községbe eljut a film Az ev végéig Borsod megye minden községében tesz rendszeres filmvetítés A Borsod megyei Moziüzemi Vál­lalat — szem előtt tartva, hogy a dol­gozók széles tömegeinek nevelésében leghatásosabb művészeti eszköz a film — erőteljesen fejleszti a megyé­ben mozihálózatát. Ehhez a hálózat- fejlesztési munkához nagy lendüle­tet adott a vállalat dolgozóinak szá­mos, jelentős kongresszusi felajánlá- *a. Borsod megye területén napjaink­ban 103 községben nincs filmvetítés. A többi helységekben túlnyomórészt állandó mozi — normál- és keskeny- filmesek —, míg a többi községek­ben kis körzeti mozik, illetve ván­dormozik végzik a lakosság filmel­látását, juttatják el ezt a könnyen érthető, mindenkihez közelférkőző és nagyhatású művészeti ágazatot. A hálózatfejlesztés során átszervezik a már üzemelő vándormozik munká­júit is, sőt október 1-től már eggyel több kis Ifa-kocsira szerelt vándor- mozi járja a borsodi községeket. így összesen öt gyorsmozgású vándormo­zi szolgálja a falvak filmellátását, a megyei könyvtárral közösen üzemel­tetett — elsősorban a tanyavilágot szolgáló — művelődési autón kívül. A közeli napokban üzembe állítanak egy moziautóbuszt, amely normál- film-vetítésre alkalmas két korszerű szovjet gépet, valamint három kes­keny film-vetítő gépet visz magával. Érmek az autóbusznak a segítségével egyszerre négy helyen tudnak filmvetítést tartani Egyébként ez az autóbusz az ország­ban az első ilyen „mozgó mozikomp- lexum”, s majd a Borsod megyei ta­pasztalatok alapján fognak dönteni a mozibusz sorozatgyártásáról. Kö­rülbelül 400 ezer forint beruházással készült el ez a vándormozi, amelyben nemcsak a vetítőgépek kaptak he­lyet, hanem a kezelőszemélyzet háló­helyei is biztosítva vannak. Tekin­tettel arra, hogy mozi általában azokban a községekben nincs, ahol villany sincsen, a Moziüzemi Válla­lat újabb 15. agregátort szerzett be, valamint 32 új keskenyfilm-vetítőgé- pet. Mindez nagyarányú új munka­erők beállítását is megkívánta. Meg­könnyítik a meghibásodó mozigépek javítását is; hibaelhárítás céljára egy új Weappon-szerelőkocsit állítot­tak üzembe. Most folyik a felmérése annak, miként tudnák az úgynevezett kis­körzeti mozik területét bővíteni. Vagyis egyes falusi mozikhoz ho­gyan lehetne több községet csatolni, amelyet rendszeres időközökben fel­kereshetnének. A napokban Borsod- szirák és Finke kapott új kiskörzeti mozit, valamint Lak és a környéken lévő települések, továbbá Hangács és környéke. Az új vándormozikkal, valamint a kiskörzeti mozik bővítésével 1959. év végéig eléri a Moziüzemi Válla­lat, hogy Borsod megye minden községében lesz rendszeres filmvetítés, szellőzőberendezésekkel látják el. A községfejlesztési alapon és a helyi KISZ-szervezet társadalmi munká­ján felül a vállalat mintegy 200 ezer forint beruházást eszközöl ennél a mozinál. Megjavítják a szentistváni mozit, valamint a forróit, ahol ülő- és gépészeti berendezéseket állítanak be jelentős beruházással. Most tata­rozzák Alsóberecki község moziját, amely szintén új ülőberendezéseket kap. Uj mozikat létesítenek Bogá­cson, Hálmajban, Vilmányban és még néhány — elsősorban szövetke­zeti — községben. Jelentős beruházásokkal újítják fel a már korábban üzemelő nagyobb mozikat is. A sátoraljaújhelyi Béke mozit az átalakítás után október 1- én adták át rendeltetésének. Az új­jáalakított moziban szélesvásznú ve­títésre is alkalmas gépek és vászon, teljesen új gépészeti berendezések, nézőtér-korszerűsítés szolgálják a kulturáltabb szórakozást. Most fo­lyik a mozi külső tatarozása. A mozi felújítása 757 ezer forintba került. Ugyancsak korszerűsítik a sárospa­taki mozit. Két új normálgépet állí­tanak be, amely szélesvásznú vetí­tésre is alkalmas lesz. A közelmúlt­ban került vissza szakszervezeti ke­zelésből a megyei Moziüzemi Válla­lat kezelésébe a diósgyőri volt Dia­dal (majd később Vörös Csillag) filmszínház, amely teljesen korsze­rűtlen, kultúrált szórakozásra alkal­matlan. Most korszerűsítik, gépésze- tileg átszerelik és a régi keskeny- filmvetítésű mozi helyén új, korsze­rű kétgépes normálmozi fogja szol­gálni a diósgyőri lakosságot. Bőví­tették e szórakozóhelyek ülőhelyál­lományát is. A közelmúltban első­sorban a falusi mtízikban, 3100 da­rab új, korszerű ülőhelyet helyeztek el, illetve cseréltek ki. $ A Moziüzemi Vállalat hálózatfej­lesztési munkája során nemsokára minden községben áthasít a sötét nézőtér fölött a színes fénycsóva, megjelennek a képek a vásznon és Borsod, megye minden községében jelen lesz a film, hogy szórakoztas­son, tanítson, neveljen... (bm) Tudósítói értekezlet a Északmagvarország szerkesztőében Az elmúlt napokban az Észak- magyarország szerkesztőbizottsága a lap tudósítóinak részvételével érte­kezletet tartott. A tanácskozáson Csala László elvtárs, a szerkesztő- bizottság tagja tartott előadást „A tu­dósítás, a hírközlés időszerű kérdései” címmel. Beszédében konkrét felada­tokat határozott meg, rámutatott a tudósítás es hírközlés helyes gyakor­lati kérdéseire, majd a lap és az olvasók kapcsolatáról beszélt. Elő­adásában többek között a Központi Bizottság irányelveiről szólva kije­lentette: a mindennapi munkát, a cselekvő aktivitást, amelyet a tudósí­tóktól elvár szerkesztőbizottságunk, a párt programja és céljai végrehajtá­sának szellemében kell megoldani. Csala elvtárs beszéde után igen élénk vita alakult ki. Halmágyi Ba­lázs felszólalásában a cikkek megírá­sának pontosságáról és ellenőrzéséről szólt, majd nagyobb támogatást kért a lap szerkesztőbizottságától. Elmon­dotta: még mindig gyakori jelenség, hogy egyes vezetők burkolt megtor­lást alkalmaznak a levélíróval szem­ben, ha az igazat megírja. Ugyancsak ennek a nézetének adott kifejezést Takács József elvtárs is: ilyen esettel a Lenin Kohászati Művek nagykovács műhelyében lehet találkozni. Varsás Mihály elvtárs számos ész­revételt tett az újságírók munkáját illetően, s javaslatai hasznos tanul­ságul szolgálnak a lap szerkesztése számára. Sándor Nándor elvtárs fel­hívta a figyelmet a cikkíró aktívák­kal való foglalkozásra. Javasolta kö­zös rendezvények szervezését. Véle­ménye szerint az újságírók és a tudó­sítók elevenebb kapcsolata a munka még eredményesebbé tételét szol­gálná. Hidasi Barna a mezőgazdasági kér­désekkel való foglalkozásra tett ja­vaslatot. Kérte, hogy az újságírók bátrabban támaszkodjanak a tudósí­tók munkájára. Nagy József né a le­velek válaszolására s a személyes foglalkozásra hívta fel a szerkesztő- bizottság figyelmét. Az értekezleten elhangzott hozzá­szólásokra Csala László elvtárs adta meg a választ, majd a jelenlévők részvételével gazdag programot dol­goztak ki a tudósítók az aktuális és levelezési rovat számára. Mi lesz a Szinvával ? — Országos konferencia Miskolcon — legkevesebbszer havonta két alka­lommal. Elsőrendű feladatnak tartják a tsz-lcözségek mozijainak fejlesztését. Karcsa községben eddig vándormozi volt. Helyette korszerű, két géppel dolgozó, normálszélességű filmszín­házat létesítenek, amelyet november 7-e tiszteletére adnak át a szövetke­zeti község lakóinak. Az épületet községfejlesztési alapból és társa­dalmi hozzájárulásból létesítették, a Moziüzemi Vállalat mintegy 300 ezér forint értékű műszaki berendezéssel segíti a mozi megnyitását. A sze­relést a vállalat KISZ-brigádja vég­zi, kongresszusi felajánlásként. Gönc községben a régi, egygépes mozi helyett normál kétgépes vetí­tés lesz, a nézőteret korszerűsítik, új ülőberendezésekkel, légfűtéssel, Az iparvidékek kialakulása, ipari városaink rohamos fejlődése vízügyi és egészségügyi szempontból egy­aránt nehézségek elé állítja állam- igazgatásunkat. Egyik ilyen nehéz­ség, mely egyben feladatot is jelent különböző szerveinknek: az iparvi­dékek vizének szennyeződése, illetve a szennyvizek tisztítása. Ezek a problémák jelentkeznek Borsodban, közelebbről Miskolcon is, s példának elég kiragadnunk a Szinva vizének szennyeződését, mely esztétikai és egészségügyi szem­pontból káros és régi fájdalma a városnak. A Magyar Hidrológiai Társaság, mely e feladatokkal a legközvetle­nebbül foglalkozik, most tartott ülést az Értelmiségi Klubban. A társaság miskolci osztályának munkatársai­val kidolgozták az október 9—10-én rendezendő országos szennyvíz-kon­ferencia részletes munkatervét Az ankét igen érdekesnek, változatos­nak ígérkezik, s jelentőségét növeli, hogy azon szovjet, nyugatnémet, csehszlo­vák vízügyi szakemberek, tudó­sok is részt vesznek. Bevezető előadást Vajda József or­szágos vízügyi főigazgatóhelyettes tart hazánk szennyvíztisztításának kérdéseiről, majd még ugyanezen a napon kerül sor a minket leginkább érdeklő tanulmányra: Csoport De­zső, a Lenin Kohászat vízlaborató­riuma vezetőjének munkájára, mely a borsodi iparvidék szennyvíz elve­zetésének kérdéseivel foglalkozik. A szennyvizek egészségügyi kiha­tásáról dr. Wohlberitz Károly, a papír és cellulózé ipar szennyvizei­nek hatásáról és tisztításáról pedig Szerégi László, a Mélyépítési Terve­ző Iroda igazgatója tart előadást a kétnapos ankét keretében, míg a hasadó anyagok, a magfizikai ipar szennyező hatásáról dr. Szalay Sándor debreceni egye­temi tanár értekezik. Az ankéton felszólal és előadást tart dr. Karel Bosko, a Szlovák Vízgaz­dasági Tudományos Intézet labora­tóriumának vezetőjje is, aki a Szlo­vákiában folyó vítfcisztítási munka tapasztalatairól beszél. A konferen­ciát a Vízügyi Igazgatóság nagyter­mében tartják. (farkas) A minőség őre A DIM A VÁG kiseszterga csoportjában dolgoznak a minőség őrei: a MEO-sok. Képünk az egyik eUenőrt ábrázolja munka közben. Foto: Szőke Sándor Kommunista emberséggel Az egyik miskolci ^tör'­tént. A történet elég hétköznapi, de ahogy pontot tettek a végére, az a kommunista felelősségtudat szép példája. Az egyik fiatal tisztviselő többet ivott a kelleténél, a családja is megsínylette a dolgot. A hivatal dolgozói kárörvendezéssel vegyes sajnálattal nyugtázták: L. megint felöntött a garatra. Gyűlt az adós­ság, majd eljött a „fizetség” ideje, a taggyűlés, mert párttag volt az il­lető. Felállt az egyik párttag és ki­tálalta L. viselt dolgait, erre meg­indult a „lavina”. A fiatalember ma­gába roskadva hallgatta a fejére ol­vasott vádakat, csak akkor rezzent meg, amikor alacsonyabb munka­körbe helyezése is szóba került. Se­gélykérőén nézett körül. Hiába, úgy látszott, mindenki ellene van. Szót kért az egyik pártvezetőségi tag is. Elmondotta, hogy az egész pártszer­vezetet felelősség terheli azért, hogy L. elindult a lejtőn. Ha a kezdet kez­detén olyan buzgalommal figyel­meztették volna, mint amilyen buz­galommal most megbüntetését köve­telik, nem jutptt volna ide. De sen­ki sem törődött vele. A pártszerver zet megfeledkezett egyik legfonto­sabb feladatáról, a párttagok neve­léséről. Vajon megkérdezte-e valaki tőle, miért iszol, miért nem törődsz többet a családoddal? Senki sem volt kíváncsi, bár L. magánéleti gondjaira éppen eleget panaszkodott. Most eléje lökjük a számlát: adós, fizess! Egyesek a leváltása mellett kardoskodnak, a hibáiért agyon akarják ütni magát az embert... A taggyűlés hosszas vita után pártbüntetésben részesítette L-t, de elállt az alacsonyabb munkakörbe való helyezésétől. A fiatal párttag megérdemelte a pártbüntetést, sú­lyosan vétett a pártélet erkölcsi nor­mái ellen, de további fejlődését nem segítette, sőt gáncsolta volna hibái­nak adminisztratív megtorlása. Ez a sajnálatos eset a nevelés fontosságát. A felszabadu­lást követő időkben a termelés, az élet megindítása volt a legfontosabb feladat, számos jelszó született en­nek érdekében: „Arccal a termelés felé!”, vagy „Arccal a vasút felé!” Ma már nem fémjelezzük a társa­dalom előtt álló feladatokat jelsza­vakkal, pedig a szocializmus építé­sének jelenlegi szakaszában egész népünket érintő kérdéssé nőtt pél­dául a nevelés problémája. A Köz­ponti Bizottság irányelvei a párt VII. kongresszusára kimondják, hogy az elkövetkező években teljesen le­rakjuk a szocializmus alapjait ha­zánkban, s ez nemcsak termelési feladat. „A párt eszmei, politikai és szervezeti egységének védelme pár­tunk fejlődésének, a szocializmus felépítésének alapkérdése” — olvas­suk az irányelvekben. Az eszmei, po­litikai egység megszilárdítása el­képzelhetetlen a munkásosztály él­csapata, a pártot alkotó tíz- és száz­ezer párttag eszmei, politikai neve­lése nélkül, s ennek a nevelésnek nemcsak szervezett keretek között kell folynia, hanem az élet minden területén. Amikor egyes párttagok hibái el­len küzdünk, egy pillanatig sem sza­bad szem elől tévesztenünk a leg­fontosabb célt: az embert akarjuk megmenteni, a hibáit akarjuk leküz­deni, hogy egész emberségével mun­kálkodjék a párt, népünk hasznára. A legegyszerűbb párttag „elveszté­se” is gyöngíti pártunk sorait, kom­munista felelősségtudattal kell tehát őrködnünk fejlődésükön, botlásaikat nevelőszándékkal nyesegessük. A pártéletben megindult egészsé­ges erjedésnek, a lenini normák helyreállításának nagy lökést adtak a Központi Bizottság eddigi határo­zatai, különösen a közelmúltban megjelent kongresszusi irányelvek. „A pártszerű elvi vita fontos felté­tele — rögzítik az irányelvek —, hogy ne az emberek, hanem a hibák ellen harcoljunk; a hibát vétő párt­tagot neveljük és vezessük vissza a helyes útra”. Manapság — samos — £}ég gyakran találkozunk ennek ellent­mondó esetekkel. A hibák elbírálá­sában nem járnak el pártszerűen, könnyedén dobják az ítélkezés mér­legére az elfogultság szülte elha­markodott ítéletet. Az egyik élel­miszeripari dolgozót például azért marasztalták el egyesek alapszerve­zetében az ellenforradalom után, mert az ellenforradalom alatt is dolgozott, „táplálta az ellenforradal­márokat” — hangzott a vád. A párt­szerű tárgyilagosságtól elrugaszko­dott baloldali „túlzók” sok párttag megtévedését tudatos cselekvéssé nagyították az ellenforradalmat kö­vető időkben. A körültekintő, józan megfontolás helyett álradikális tü­relmetlenséggel, minden nevelési szándékot félredobva, ítélkeztek emberek ügyében, akik pedig hibáik alapos feltárásával, kommunista se­gíteni akarással pártunk hasznos tagjává lehettek volna. Az ellenkező és veszélyesebb nézet hangadói, a revizionista zavartkeltők a tényle­gesen elkövetett hibák és bűnök el- kenésén mesterkedtek, a „minden­kinek védelmet” álhumanista jelszó­val szerették volna átmenteni hí­veiket pártunk soraiba, a közélet posztjaira. A két véglet elleni harcban kris­tályosodott ki a pártszervezetek éle­tében lassan uralkodóvá váló egye­dül helyes álláspont, hogy minden embert munkája, cselekedetei alap­ján ítéljenek meg. Az emberek nem angyalok, de nem is ördögök, „ördö­gi és angyali vonásokat” találunk bennük. A társadalom, a szocialista építés számára hasznos „angyali” vo­násokat kell hozzáértő neveléssel, kommunista emberséggel istápol- nunk, míg a káros tulajdonságokat a kommunista kritika és önkritika fegyverével kell leküzdenünk. Ez a munka akkor lehet igazán sikeres, ha állandóan figyelemmel kísérjük elvtársaink életét, viselkedését, s nem várjuk meg, amíg a hibák az el- tévelyedő nyakára nőnek. Ha a pa­rasztember elodázza az első és a má­sodik kapálást, a harmadik kapálás idején veheti a kaszát, mert az el­burjánzott gyom teljesen elölte a hasznos növényeket. Valahogy így vagyunk az emberrel is, bár nem egészen így ... Az ózdi kohászat egyik taggyűlé­sén vetették fel, hogy óvatosan kell bánni a hibát elkövető emberekkel* amikor már javítottak hibájukon. Akivel folyton haragszomrádot ját­szanak, mert hibát követett el, előbb- utóbb elidegenedik elvtársaitól, s nem érzi jól magát a kommunista kollektívában. A megbélyegezettség nyomasztó érzése helytelen irányba terelheti az embert. Az intrikázás, a rágalmazás csak akkor éri el célját, ha van, aki felül neki. A leghasznosabb ellen­szere ennek az őszinte, elvtársias légkör. Ahol ez megvan, az intrikus kétszer is meggondolja, hogy ki­nyújtsa alattomos csápjait becsüle­tes elvtársak után. Nem volt még párt, megértést tanúsított volna tagjai iránt, mint a kommunisták pártja, mert bízik az emberek nevelhetősé­gében, a marxizmus—leninizmus tu­datformáló erejében. Gulyás Mihály ■ ...............- ooo-----------------------­H egyaljai ^Napok Sátoraljaújhelyen Péntek délelőtt ünnepélyes kere­tek között nyitották meg Sátoralja­újhelyen a már hagyományos Hegy­aljai Napokat. A három napig tartó ünnepségen — a vidám szüreti vá­sár mellett — 12 kiállítást keres­hetnek fel a látogatók. így — töb­bek között — a városi művelődési ház kiállító termében Sárospatak, Sze­rencs, Tokaj és Sátoraljaújhely kép­zőművészei „Hegyalja festőművé­szetek címmel mutatták be munká­jukat. Kiállítást rendeztek Hegyalja régi emlékeiből is. Ezen a régi pén­zek, érmek és jelvényeken kívül Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc életéből fennmaradt emlékeket is láthatnak az érdeklődők. A városi levéltárban Kazinczy Ferenc szüle­tésének 200. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás, amelyen a nagy ma­gyar nyelvújító leveleit és emlék­tárgyait mutatták be. Az ünnepi napok kiemelkedő ese­ménye a vasárnap délután megren­dezésre kerülő zenés szüreti felvo­nulás és az azt követő vidám bál lesz. A nagyszabású felvonuláson a tangazdaság dolgozói, a szőlészeti technikum tanulói, a széphalmi, alsóberecki és károlyfalvi lovas­bandériumok felelevenítik a régi szüreti hagyományokat. KÖZLEMÉNY A Borsod megyei Rendőrfőkapi­tányság közli, hogy akik 1959. szep­tember hó 15-ig a KPM autótanin­tézeténél motorkerékpárvezetésből sikeres vizsgát tettek, 1959. október hó 6-án jelenjenek meg Miskolc, Ru­das László utca 10. sz. alatt a jogo­sítvány átvétele céljából. A jogosítvány átvételéhez kell 3 darab 6x6-os fénykép (szembenélet­ben, hajadonfővel), 20 forintos Ille­tékbélyeg és személyazonossági iga­zolvány.

Next

/
Thumbnails
Contents