Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-24 / 250. szám
Szombat, 1959. október 24. ESZ AKMAGY ARORSZ Ao 3 Jegyzetek a sátoraljaújhelyi gépállomás munkájáról Az újságíró találkozik olykor meglepő kérdésekkel is. A napokban amikor a sátoraljaújhelyi gépállomásra bekopogtattunk, Varga József igazgató elvtárs megkérdezte tőlünk: — Dicsérni, vagy bírálni jöttek? Első hallásra valóban furcsa. De ahogyan a beszélgetés során kibontakozik egy összkép, a gépállomás egész évi munkája, eredményeik és fogyatékosságaik: jogos kérdés. A sátoraljaújhelyi gépállomásra majdnem egyforma hangsúllyal ráillik a dicséret is, a bírálat is. Jóllehet, ez így ellentmond egymásnak, hiszen, ha dicséret illeti, nyilván alapos ok van rá, s ha bírálnunk kell egyikmásik területen a gépállomás . munkáját, akkor viszont (joggal mondhatja az olvasó), nem lehet egyértelműen dicsérni, eredményeket elismerni. Nos, mi az, amiért negatív előjellel beszélhetünk az itt dolgozó kollektíva munkájáról? A Gépállomások Megyei Igazgatóságától kibocsátott versenyhíradók szerint a sátoraljaújhelyiek dekád- ról-dekádra utolsó, vagy utolsó előtti helyen szerepelnek. Varga elvtárs ezt így fogalmazta meg: „hátulról vagyunk elsők, vagy másodikok.. S bár most, ez utóbbi dekádban is igyekeztek előre törni, nem sokkal, jutottak feljebb. Ezzel szemben a jelenlegi állapotok szerint 300 ezer forint nyereségről beszélnek és úgy vélik, hogy év végéig ezt meg is duplázzák... Mivel magyarázható ez a látszólagos ellentmondás? Varga elvtárs objektív nehézségre hivatkozik. Az akadályozó tényezőkre. Egyik: a Megyei Igazgatóság szá- 1 mítva a termelőszövetkezetek tavaszi igényeire, emelte a gépállomás tervét. Ezt akkor nem tudták teljesíteni, s az elmaradás egész nyári, őszi munkájukon végighúzódik. Ennek ellenére minden feltétel adva volna, hogy a területükön lévő termelőszövetkezetekben elvégezzék a munkát, s ezzel nemcsak az adott időszaknak megfelelő tervet, de az elmaradt munkát is teljesítenék, ha a régi és most kezdő termelőszövetkezetekben meggyorsítanák a letakarítást. A földeken sok helyütt még lábon áll a kukoricaszár, kint van a cukorrépa, s hiába sürgetné a gépállomás a munkát, ha a tsz- vezetőség nem szorgalmazza a letakarítást. Nemcsak a szántásra áll ez azonban, hanem a vetésre is. Jellemző, hogy a gépállomás elvégzett például 1000 hold vetőszántást, ezzel szemben vetni viszont csak 300 katasztrális holdon tudtak. A tervteljesítés érdekében mélyszántásba kezdtek, ebből is több mint 500 holdat végeztek el, jóllehet ezt az erőt is a vetésre tudták volna átcsoportosítani, a termelőszövetkezetek elmaradtak ezzel. A jelenség viszont két oldalon érezteti káros hatását: több helyütt „kifutottak” az optimális időből, s hátráltatják a gépállomás tervteljesítését is. Honnan ered akkor a nyereség? Legjelentősebb része abból, hogy bár az évi tervteljesítésben a már említett oknál fogva elmaradtak, élenjárnak a talajmunkák végzésében. Figyelemreméltó eredményeket mutathatnak ki üzemanyagmegtakarításból, s nagy gondot fordítanak a gépek maximális kihasználására, ésszerű üzemeltetésére. Varga elvtárs elmondotta, hogy a talajmunka jövedelmező ág, s ez az állapot a közeli hetekben, hónapokban tovább fokozódik. Várható, hogy újabb 2—300 ezer forint tiszta nyereséget érnek el. Összevetve minden feladatot, körülbelül 8000 normálholdat kell év végéig elvégezniük: ebből 4000 normálhold talaj munka, s erre megfelelő kapacitásuk van, a problémát inkább az egyéb munkák okozzák majd, amelyek szintén nem kevesebbet tesznek majd ki, mint 4000 normál hold! Hozzá tették még a gépállomás vezetői, hogy az év végéig hátralévő időben sokat akarnak dolgozni: maradéktalanul teljesíteni a tervet. Ha a földeken meggyorsul a letakarí- tás, rövidesen befejezik a vetést, s folytatják a mélyszántást. Ismerve nehéz körülmények között kivívott eredményeiket, ebben nem is kételkedhetünk, ám mintha kis elbizakodottság csendülne ebben a hangban- Most a letakarítás hátráltatja munkájukat, de később befolyásolhatja az időjárás is. Október vége felé járunk, előbb-utóbb bekövetkeznek a tartós őszi esők, amikor már nehéz, vagy egyáltalán lehetetlen lesz a talajmunka. Addig kell tehát gyorsítani az ütemet, amíg erre lehetőség, s most pedig különösen szükség van. Mint a Megyei Igazgatóságon is értékelték a helyzetet, a traktor-kihasználás még nem megfelelő, s nem szervezték meg kellőképpen a kettős műszakot sem. E tekintetben érdemes tapasztalatot szerezni a ricsei gépállomáson. Az éves terv teljesítésében egy hét alatt több, mint 6, az őszi tervteljesítésben pedig kereken 14 százalékkal jutottak előre. Azt bizonyítja ez, hogy nagy erő van a sátoraljaújhelyi gép állomásban, s ha ezt az erőt helyesen, időben mozgósítják, átjutnak az akadályokon! Önodvári Miklós Kongresszusi csúcsteljesítmény Az országban elsőnek Miskolcon épült fel a legkorszerűbb vasúti gurító. Régebben s még számos vasúti üzemben ma is a gurított vagonokat úgynevezett „saruval” fékezték. A korszerű gurító a legmodernebb technikai berendezéssel van ellátva s a guruló vagonokat vágányfék lassítja, illetve fékezi le. A gurító dolgozói, csakúgy mint más szolgálati ágak munkásai, kongresszusi munkaversenybe léptek. A verseny célja az, hogy ki tud több tehervagont balesetmentesen guri tani. 21-én 7 órától 22-én 7 óráig rekordteljesítmény született. Győri László és Szilágyi János gurítási vezetők a korábban szokásos 2700 vagon helyett 3050 vagont rendeztek szerelvénybe a gurítóval. Ez a teljesítmény a dolgozók nagyszerű helytállása mellett kiválóan tanúsítja korszerű vasúti berendezés, a vagányfék előnyét. A kongresszusi csúcsteljesítményt beállító brigád hónap végén jutalomban részesül. Hanglemezjátszó tulajdonosok zenei fejtörője Válaszoljon az Északmagyarország szerkesztőségének az alábbi kérdések közül kettőre, október hó 29-ig. 1. Nagy nemzeti drámából nagy- nemzeti opera (az Állami Operaház állandó évnyitó darabja). Ki írta az operát? 2. Ki a szerzője az üj Világ szimfóniának? 3. A magyar Münchausen neve, mely egyben nagy magyar zeneszerző dalműve is. Mi a dalmű címe? 4. Ki írta az Eladott menyasszony c. operát? A kérdések közül csak kettőt kell megfejtésként beküldeni! Válaszokat csak levelezőlapon, nevet, címet nyomtatott betűvel írot- tan kérjük. Közölje lemezjátszója fordulatszámát is. A helyes válaszadók között egy első, két második és negyven harmadik díjat sorsolunk ki. I. díj: 30 db Supraphon lemez. II. díj: 20—20 db Supraphon lemez. III. díj: 40x3—3 db Supraphon lemez. Nemcsak egyének, hanem intézmények, szervek, vállalatok, illetve azok klubjai is jelentkezhetnek megfejtésükkel. Minden pályázónak folyamatosan küld lemezjegyzéket a Supraphon. A nyertesek névsorát 31-1 szá munkban közöljük. Beküldendő levelét így címezze: Északmagyarország szerkesztőség titkársága „Zenei fejtörő”. „Pártunk politikája helyesnek bizonyult, megvédtük a munkáshatalmat, eredményeink nagyok“ Tanácskoztak Kazincbarcika kommunistái AZ EMLÉKEK GONDOLATOKKÁ, AZTÁN SZAVAKKÁ formálódnak Balogh Béla ajakán. Recsegnek, ropognak az emlékezés eresztékei, amikor a múltból elővillan egy-egy kép, esemény, felsorakoznak a tények, annyira élesen, tapinthatóan, mintha nem is 16 év távlatából, hanem egy gyorsan tovaröppenö évről lenne szó. Olyan volt az ősz akkor is, mint most. Lucskos, ködös, köhögésre ingerlő. De Béla, a fürge, mozgékony, minden iránt érdeklődő, nyughatatlan gyerek, mit se törődött ezzel. Mint minden gyerek, játszott, kergető- zött, elbarangolt a határba is, vagy a falu — Forró — fölötti cserjésben téb-lábolt madárfészek után pajtásaival, hogy aztán éhesen, fáradtan a napi „izgalmaktól” odatoppanjon édesanyja elé egy karéj kenyérért, vagy leüljön a tál mellé megenni a nem nagyon változatos, szegényes harapnivalót. Az iskolai szünet a vége felé járt már, amikor egy délután a házőrző dühös csaholással rohant a kapunak. A vendég öltözéke nem volt kimondottan városias, de falusinak sem lehetett mondani. A zár nem akart engedni, viszont annál dühösebben morgott a vendégre a kutyus. Mire kinyílt a ház ajtaja, addigra előkerült a kert végéből valahonnan a kis Béla gyerek is, aki mint a nyíl rohant a kapuhoz. Szakavatott kézzel tolta el a riglit és illedelmesen köszönt. A gyerek előrement, mutatta az utat, aztán visszatért előbbi foglalkozásához. Szemét azonban a kapun tartotta, hogyha kell, hát kéznél legyen. Már estébe hajlott az idő, amikor a tanítónő — hisz ő volt a látogató — búcsút vett a háziaktól. A kapunál megállt egy pillanatra, megsimogatta a gyerek fejét s jóságos hangon szólt: — Holnap eljövök érted. Elmegyünk Üjhelybe. Ezzel bezárta a kaput, magára hagyva a csodálkozó gyereket, aki az első pillanatban csak azt értette meg, hogy másnap vonatra ül és utazni fog. 2. CSODÁLKOZVA, KISSÉ SZORONGVA LÉPETT BE a hatalmas épület tekintélyt parancsoló kapuján. Az épület hangulata, a vastag, fehérre meszelt falak, a csöndben, nesztelenül el-elsiető hitoktatók és tanárok még nyomasztóbban hatottak rá. Amíg a tanítónéni bement az irodába, Béla félrehúzódott s kíváncsi szemmel szomjasan leste, figyelte a zsibongó gyerekhadat, akik erre a napra az egész környékről idesereglettek. Csak most értette meg halványan, minek is jött ide. Ha jól megfelel a kérdésekre, ezután ide járhat tanulni. Ide, a piaristákhoz. A bányamérnök Egy mondattal intézi el ezt a napot, a tehetségkutató verseny napját, viszont annál többet beszél az elkövetkezendő évekről, az ott eltöltött hetekről, hónapokról, hiszen a versenyen jó helyezést ért el, — felvették az első osztályba. Büszkén és boldogan ment haza az újsággal. Édesanyja magához vonta, megcsókolta s nem szólt semmit. Mit is szólhatott volna. Magarázza el, milyen nagy áldozatot vállaltak, amikor engedték, hogy tovább tanuljon. Még egy gonddal több nehezedett a szülők vállára, mert a piaristáknál nem volt könnyű megfizetni a tandíjat. Szinte elsorolni is nehéz, mi mindent követelt a piaristák telhetetlen kamrája a tanítás fejében. Adni kellett havonta 9 kiló lisztet, másfél kiló zsírt, fél kiló mákot, másfél kiló cukrot, félkiló hagymát, jó- néhány baromfit, fél kiló aszaltgyümölcsöt, ezenkívül negyedévenként két mázsa kukoricát, emellett krumplit s mindennek tetejébe még 150 pengőt. Még elsorolni is sok, — hát még előteremteni. Önként adódik a kérdés: Milyen volt a koszt? — A koszt? — sóhajtja. — Többnyire ehetetlen. A főeledel a kukoricakása, reggelire pergelt leves, gyakran penészes kenyérrel. Hús ritkán került az asztalra. Bezzeg került a kollégium vezetőjének és a tanároknak. A kollégium vezetője hat sertést hizlalt. Volt miből, hiszen minden diák leadta a sápot azért a kis tudományért, amit ott kaptak. Mert amit tanultak, nagyon kevés volt az életre. A fiatal Balogh kicsit ironikusan jegyzi meg: — Ha egy nap 25—30-szor nem imádkoztunk, akkor egyszer sem. Ez több időt vett el, mint ami tanulásra, pihenésre jutott. NEM VOLT IRIGYLÉSREMÉLTÓ GYEREKKORA Balogh elvtársnak sem. Az emlékek tengeréből rend- szertelenül, rapszodikusan akaszt horogra egy-egy élményt, olyan eseményt, ami örökre nyomot hagyott az életében. Ugyanabba az iskolába járt báró Sennyei fia is. Egyszerűen és röviden így jellemzi: olyan volt mint a sötét éjszaka. Nem fogott annak az agya, illetve annyit fogott, mintha én puszta kezemmel akartam volna a sziklába üreget vájni. Kínlódtam vele. S mi történt? — Az töKént, hogy mindig jobb volt a bizonyítványa, mint az enyém. Eleinte nem értettem ezt. Egyszer aztán otthon az édesapám csak annyit* mondott: — Ja, fiam, annak báró az apja, te meg csak egyszerű parasztfiú vagy. (Folytatjuk.) 1/ azincbarcika kommunistái októ- bér 22-én tartották meg nagy- jelentőségű pártértekezletüket, melyen a kooperáció 38 pártalapszerve- zetét 166 küldött képviselte. A pártértekezleten részt vett Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Gál elvtárs, a Vegyipari Szakszervezet főtitkára is. A városi pártbizottság beszámolója, melyet Sztancsik Károly elvtárs, a városi pártbizottság titkára mondott el, számot adott pártunk 1957-es országos tanácskozása óta eltelt időről. A beszámoló ismertette az eredményeket, a hibákat, megjelölte a feladatokat, bátor hangon, kommunista harcossággal bírálta a fogyatékosságokat, önkritikusan mérlegelte a Barcika területén működő alapszervezetek eddigi tevékenységét. A pártértekezlet küldöttei igazán nagyértékű beszámolót hallottak, mely hűen tükrözte a megtett utat, s felhívta a figyelmet azokra a feladatokra, melyeket még ez évben és az új 5 éves terv során a kommunistáknak meg kell oldaniok. A megyénkben megtartott pártértekezletek beszámolói általában helyesen mutatták meg a kommunisták munkáját, a kazincbarcikai tanácskozáson elhangzott beszámoló azonban mintabeszámolónak is nevezhető. Mélyrehatóan adott számot a pártszervezetek, a kommunisták életéről, a Barcikán épített gyáróriások működéséről, azokról a tényezőkről, melyek lehetővé tették, hogy a kommunisták vezetésével a kazincbarcikai üzemek felsorakozzanak hazánk élenjáró üzemei mellé. Melyek voltak a beszámoló fontosabb pontjai? Minden sora jelentős, olyan elvi, politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozott, melyek elválaszthatatlanok a párt életétől. Az épülő szocialista város, az üzemek jelene, jövője benne sűrűsödött a beszámolóban, mely gyakran szólott a kommunisták felelősségéről, ami Kazincbarcikán különösen fontos, mert itt is van még hiányosság. A beszámoló foglalkozott a revizionista és szektás nézet elleni kétfrontos harc jelentőségével, a kommunistákra e téren háruló feladatokkal. Kazincbarcikán is vannak olyan elemek, akik sohasem fognak megbékélni a szocializmus eszméjével, ahol lehet fertőzik a légkört, igyekeznek félrevezetni a becsületes dolgozókat. Fellelhetők még az ellenforradalom idején revizionista nézetek. Különböző körökben még ma is él a „nemzeti kommunizmus”, a nacionalizmus „elmélete”, a párt vezető szerepének tagadása, — mely ellen szüntelen harcot kell folytatni. A beszámoló konkrét példákkal illusztrálta egyes területek hiányosságait. Egyszóval: nagy tapasztalatok aiapján, gondos alapossággal készült és bár sűrítve, jól összegezte az eltelt évek nehez küzdelmeit. Az ellenforradalmi11 Kazincbarcikán is szétverte a párt sorait, itt igen sok huligán és osztályidegen elem tevékenykedett. J Ennek ellenére, bár lassú folyamatban, de talpraálltak a pártszervezetek ^az eszméhez hű elvtársak, a várost építő törzsgárda becsületes pártonkí- vüli munkásai megindították az életet. S ma olyan eredményekkel büszkélkedhetnek. melyek bekerülnek a szocialista város fejlődésének történetébe. A régi barcikai település helyén ma modern nagyváros épült, jelenleg 21 ezer lakost számlál. Az első ötéves terv idején itt épült fel az ország legnagyobb hőerőműve, 914 millió forintos beruházással. Már működik és tervét rendszeresen teljesíti a Borsodi Vegyikombinát, mely a kongresszusi versenyben is példás eredményeket ér el. Itt épül4, fel a központi szénosztályózómű. mely egységesíti a borsodi szenet. S ezekben a hatalmas alkotásokban a kommunisták lelkes munkája is benne van, ők szervezték, irányították a munkát, lelkesítették a pártonkívüli munkások ezreit, akik ma itt telepedtek meg a Bekevárosban. A Borsodi Vegyikombinát dolgozói terven felül 23 ezer- tonna műtrágya legyártását vállalták, ezt eddig 70 százalékban teljesítették. A Hőerőmű a fajlagos kalória fel- használásának csökkentésével az első félévben 1 millió 522 ezer forintot takarított meg. A szénosztályozó is jól dolgozik. Mindez a barcikai kommunisták és becsületes pártonkívüli dolgozók jó munkáját bizonyítja. A beszámoló foglalkozott a munkásosztály helyzetével kapcsolatos feladatok végrehajtásával és megállapította: vannak eredmények, az üzemekben ma többet törődnek a dolgozók szociális, kulturális helyzetével, a munkások jogos sérelmeivel. A beszámoló bírálta a 31. Építőipari Vállalatot: .,A szállásokon megengedhetetlen, egészségtelen viszonyok vannak. Az épületek falai nedvesek, így ezekben a lakásokban a dolgozók kényelmes pihenése nincs biztosítva. Hatékony intézkedésre van szükség...” A 31. Építőipari Vállalat, mely a városépítésben komoly eredményekkel dicsekedhet, több jogos bírálatot kapott: „Amikor a gazdaságos termelésről beszélünk, említést kell tenni arról is, hogy ezt nem mindenáron kell megoldani. Van enu olyan észrevételünk, hogy a 31. Építőipari Vállalatnál annyira megy a gazdaságosságra való törekvés, hogy néha a dolgozók jogos bérét is sérti...” Ezen a területen az eddigieknél nagyobb feladat hárul a pártszervezetek termelést ellenőrző tevékenységére. S mint azt a beszámoló és több hozzászóló is hangsúlyozta: a kommunisták nemcsak a termelésért, de az emberért is felelősek, közelebb kell kerülniök a dolgozókhoz. Kazincbarcika nagyjö- vőjű város, lakóinak száma eléri majd a 40 ezret. Területén több üzem épül, az ország egyik igen fontos ipari centrumává alakul. Jövőre például 650 millió forintos beruházással megkezdődik a berentei vegyiművek építése. Ez az új nagyüzem 1962 közepén már megkezdi a termelést, s közel 700 dolgozót foglalkoztat. Itt igazán fontos a kommunisták és gazdasági vezetők felelőssége, gondos, tervszerű munkája. Most az a legfontosabb, hogy a Vegyikombinát tovább növelje a termelést, jobb, olcsóbb műtrágyával segítse a mezőgazdaságot, az építők pedig az eddigieknél jobban gyorsítsák meg a városépítést. A beszámoló megjelölte a politikai feladatokat, melyeket talán így összegezhetnénk: szorosabb kapcsolatot kell teremteni a pártszervezetek és a pártonkívüli munkások között, megszűntetni a még fellelhető intrikát, erősíteni a párt sorait, könyörtelen harcot folytatni az osztályellenség ellen, nem utolsó sorban politikai nevelő munkával felkészíteni dolgozóinkat az előttünk álló nagy feladatokra. Mindez következetességet, szívós, kommunista munkát, példamutatást követel. Többet és jobban kell tanulniok, hogy a marxizmus-lenin- izmus tudományával felvértezve eredményesebben felvegyék a harcot az osztályellenség és az idealista elmélet köntösébe bújt reakció ellen, hogy leleplezzék a párt soraiba befurakodott karrieristákat, azokat az elemeket, melyek saját céljaik elérésére használják fel párttagságukat. A felszólalások azt mutatták: a kazincbarcikai kommunistákban van erő, képesek leküzdeni az akadályokat, hogy tovább épüljön a város* jobban dolgozzanak az új üzemek. Kazincbarcikán a párt a kommunisták olyan nagy és erős családját képezi, melyben egy a gondolat, a cselekvés: még jobban, bátrabban, harcosabban tevékenykedni a szocializmus építésének meggyorsításáért. Kégli Imre elvtárs felszólalásában a városi pártbizottság mellett működő műszaki bizottság eredményes munkáját ismertette. Budai József elvtára bírálta a bányákat, mert sokszor gyenge minőségű szenet küldenek a szénosztályozónak. Kovács elvtárs. a Statisztikai Hivatal Barcikán tartózkodó képviselője a város élelmiszerrel való ellátásának problémáiról szólott. Czipczer Imre elvtárs elmondotta: mennyire fontos, hogy a kommunisták ismerjék a gazdasági mutatókat. s hogy megjavuljon a kommunisták és a gazdasági vezetők kapcsolata. Bátor Sándorné elvtárs ismertette a Nőtanács tevékenységét, bírálta azokat a szerveket, melyek nem segítik munkájukat. Példát említett, hogy vannak üzemek, ahol csak azért, mert női dolgozóról van szó, kevesebb bért fizetnek. A legtöbb felszólaló segítette a pártértekezlet munkáját, kiegészítette a határozati javaslatot. A 'pártértekezleten felszólalt Papp H Károly elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára, és Gál elvtárs, a Vegyipari Szakszervezet küldötte. Mindketten figyelemreméltó javaslatokkal segítették a kommunisták tanácskozását, ismertettek fontos ipar- politikai kérdéseket és megállapították: a kazincbarcikai kommunisták büszkék lehetnek eredményeikre. Papp Károly elvtárs hangsúlyozta: pártunk politikája helyesnek bizonyult, megvédtük a munkáshatalmat, eredményeink nagyok. Ezt a politikát visszük tovább a pártkongresszus után. ehhez pedig még szorosabb pártegység, még harcosabb kommunista munka szükséges. A termékeny vita és felszólalások után a pártértekezlet megválasztotta az új pártbizottságot és a küldötteket a megyei pártértekezletre. Szegedi László
