Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-22 / 248. szám

2 ESZARMAir V AKOKSZ A G Csütörtök, 1059. október 23. üjtipusú, nagyméretű falazótéglával töltik ki a selyemréti toronykázak betonvázait löbb hasznos módszer alkalmazásával meggyorsítják az építést Miskolc új városnegyedében, a Selyemréten a nyár elején három, toronyház építését kezdték meg a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A hétemeletes to­ronyházak hatalmas betonváza nap­jainkban már kiemelkedik a koráb­ban épült bérházak közül. Takarékos fafelhasználás Az építők — annak ellenére, hogy a betonvázas magasházak építése munkaigényesebb — jól haladnak a kivitelezéssel. Turcsányi Pál építés- vezető és Kádas Imre művezető szakszerű irányítással segíti a válla­lásukat teljesítő brigádokat. Különö­sen jónak, mondható Balogh Béla ágs-brigádjának tevékenysége, akik. rövid idő alatt „bedolgozták magu­kat’’ az újszerű munkába. A torony­házak építésénél ugyanis a legnehe­zebb munkafolyamatok egyikét ők végzik. Amikor egy emelet elkészül, utána új zsaluzatot kell felállítani a következő szintnek, amibe vashuzalt szerelnek. Ezt követően a betonozok foglalják el az ácsok helyét, akik a zsaluzatokat töltik ki. A Balogh-brigád a munka kezde­tén elhatározta, hogy vállalásuknak megfelelően, takarékosan bánnak a faanyaggal. Ennek az ígéretnek úgy szereznek érvényt, hogy az összeállí­tott zsalutáblákat kizsaluzáskor nem szedik teljesen szét, hanem fel­használják a következő szintek készí­tésénél. Előnyős találmány Nemrégiben érdekes látvány szem­tanúi voltak: ezen a munkahelyen az érdeklődők és a szakemberek. A vál­lalat gépészeti részlegének kollektí­vája, Marcsinyi Sándor részlegvezető irányításával, ötletes állványt szer­kesztett — házilag, amit a torony­házak émtésénél alkalmaznak. Ilyen magas épületeknél ugyanis torony­darut nem lehet használni, de az eddigi födémdaruk sem felelnek meg a követelményeknek. Felvonó áll­ványra van szükség, hogy a nagy­mennyiségű építőanyagot nagy ma­gasságba is könnyedén és gyorsan felszállíthassák. Az ilyen állványok­hoz viszont nagymennyiségű fa­anyagra van szükség, aminek beszer­zése sok akadályba ütközik. Á kol­lektíva úgy oldotta meg a sürgetően jelentkező feladatot, hogy csövekből állították össze az állványt. Ez — mint ahogyan Harmos Károly, a vállalat műszaki osztályának veze­tője elmondotta — nem csak szép és jó szerkesztésű munkaeszköz, hanem több szempontból is előnyös talál­mány. Újdonság még, hogy a vezetéket csövekbe helyezték. Az állvány eme­lése esetén, az előre elkészített elekt­romos vezetéket csupán egymásba kell illeszteni és a szerelést ekkor teljesen mellőzik. Az életvédelmet biztosítja az az eljárás is, amely sze­rint a felvonó addig nem indul meg, amíg a védőkorlátot az elő’fás sze­rint be nem csukták. Még négy emelet? A műszakiak, hogy munkájuk még eredményesebb legyen, újabb intéz­kedéseket dolgoztak ki az építés to­vábbi gyors folytatására. Úgy terve­zik, hogy az első toronyházban a téli hónapokban is folytatják a munkát. Ez nem lesz könnyű, hiszen napja­inkban a negyedik szint betonozási munkáit fejezte be Szigili István bri­gádja. Hátra van még négy szint és csupán jó -két hónap áll rendelke­zésükre. — Az első épületet — azaz nyolc szintet — tető alá akarjuk hozni — mondják egymás között. Erre képe­sek is lesznek, mert. idejében felké­szültek a feladat megoldására. Még Öt fokos hidegben is dolgozni akar­nak. Magyar Géza kőműves brigádja már megkezdte a földszinten és az első emeleten a betonvázak kitöltő falainak építését. Ez a munka gyor­san halad, mert újtípusú, nagymé­retű üreges téglát alkalmaznak. Az új építőanyag nemcsak jobb hang- és hőszigetelést biztosít, hanem gyor­sítja a munkát is. Kevesebb téglát fognak meg, mégis több köbméter a napi' eredmény, mintha kisméretű téglát használnának. A hátralévő két hónapban — aho­gyan a szintek emelkednek — lépést tartanak a kitöltő falazással is, hogy mire a hideg idő beköszönt, biztosí­tani tudják a téli munkalehetőséget, s hogy 1960 nyarának \7égén a mo­dern lift is zavartalanul működhes­sen a központi fűtéses épületben. Szarvas Miklós &azmezy-üiine[)ct rendeznek Széphalmon az írók és irodalomtudósok Kétszáz évvel ezelőtt, 1759. októ­ber 27-én a Bihar megyei Érsem- lyénben született ugyan Kazinczy Ferenc, a polgárosodás magyar iro­dalmi úttörője, de életének nagy részét megyénkben, főképp a Hegy­alja kapujában fekvő két kisköz­ségben: Alsóregmecen és Széphal­mon töltötte. Irodalmi munkássá­gának színhelyén, Széphalmon ke­reken 25 évig élt, s innen irányítot­ta csaknem két évtizeden át a ma­gyar irodalmi életet. Ritkán moz­dult ki a községből, itt is halt meg 1831. augusztus 23-án, a Zemplén ben pusztító kolerajárvány őt i- elragadta. Születésének 100. évfordulóján tüntető fénnyel ünnepelte meg az ország 1859-ben, az elnyomatás sö tét korszakában. Ugyanekkor a Tu­dományos Akadémia gyűjtést indí tott a család még élő tagjainak megsegítésére. Tekintélyes összeo gyűlt össze, s ebből visszavásárol ■ ták az egykori széphalmi birtokol A rogyadozó kúriái lebontották, és helyén egy dór stílusú mauzóleumot építettek, homlokzatán ezzel a fel­írással: „Kazinczy Ferenc emléké­nek, a hálás utókor ” Néhány nap múlva, október 27- én ünnepeljük a nagy író születésé­nek 200. évfordulóját, s ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar írók Szövet­sége és a Magyar Irodalomtörténe­ti Társaság képviseletében mint­egy 100 író, tudós és irodalomtör­ténész zarándokol a „szent öreg” széphalmi sírjához, amelyet a köz­ségi tanács nagy szeretettel gondoz. Az itt rendezendő ünnepélyen Fo­dor József Kossuth-díjas költő tart ünnepi megemlékezést a magyar li- terátorról. Másnap Sárospatakon, ahol Ka­zinczy Ferenc 10 évig volt diák, az öreg kollégium dísztermiben az iro­dalomtudósok kétnapos vándor ­gyűlése kezdődik. Az első nap Szauder József egyetemi tanár Ka- zinczyról szóló előadása és az eh- ':zz kapcsolódó korreferátumok, a násodik nap pedig Szabolcsi Mik­lósnak Babits Mihályról szóló elő­adása és ennek megvitatása van programon. Ma szabod pártnapokai rendezne! a Lenin Kohászati Müvekben Az alapszervezeti vezetőségválasz­tó taggyűlések és a pártértekezlet megtartása után most újabb nagy eseményre készülnek a diósgyőri munkások. Ma, csütörtökön a Lenin Kohászati Művek gyárrészlegeiben és önálló üzemrészeiben szabad pártnapokat rendeznek az alapszer­vezetek. A pártnapok előadói is­mertetik a párt Központi Bizottsága kongresszusi téziseinek jelentősé­gét, majd utána megvitatják a tézi­sek gyakorlati és elméleti értékét. A szabad pártnapok jelentős ese­ménye lesz, hogy a dolgozók hozzá­szólását, az észrevételeket és javas­latokat eljuttatják a felső pártszer­vekhez, hogy a diósgyőri munkások — párttagok és pártonkívüliek — konkrét véleménnyel járuljanak hozzá a kongresszus sikeréhez. Csipkeszüret a zempléni hegyekben Akik vonaton utaz­nak megyénk nagy- múltú borvidéken. To- kaj-Hegy alján, azok mostanában többnyire csak az őszi fényben fürdő kövér tőkéket és a kúpos hegyek erdő­koszorúit veszik észre. Akik azonban turista­bottal a kezükben ne­kivágnak a rengeteg­ének, a sziklás vidéken, megfakult kopároso- kon ugyancsak „szűre- telökkel” találkoznak, akár a Bodrog felé né­ző hegyoldalon. Csak­hogy itt a lányok és asszonyok nem szőlőt, hanem csipkebogyót szüretelnek. Mert a Szerencstől Hollóházá­ig nyúló zempléni he­gyek nemcsak borban, hanem gyógynövé­nyekben, erdei gyü­mölcsökben is egyik legértékesebb vidéke hazánknak. Legalább így tartják Sátoraljaújhelyen az Erdei Termék Vállalat szakemberei. Nyáron málnát, később áfo­szörp ellenállóvá teszi szervezetünket, ezért évről-évre növekszik ezek fogyasztása. De vagontételekben szállítunk csipkét kül­földre, elsősorban Csehszlovákiába, a Né­met Demokratikus Köztársaságba, Svájc­ba és Nyugat-Német- országba, ami tekinté­lyes összegű valutát jelent az országnak. Nagy gondot fordít te­hát a vállalat a csip­kebogyó szedésére. A korallpiros gyümölcsöt mázsaszámra v iszi k Erdőbényén, Regécen, Mogyoróskán, Erdő­horvátiban, Telkibá­nyán, Makkoshotykán, Bózsván, Nyíriben, Fü­zéren a lányok, asszo­nyok az átvevőhelyek­re. Szükség is van min­den szemre, mert a vállalat 20—25 vagon­nal szeretne exportálni külföldre a hegyaljai dombok gyógyhatású erdei terméséből, az il­latos csipkebogyóból. UMfflHIIHl IFJ MEGJELENT A RÉGENVÁRT DÄLOSK ÍS3Í9 600 OLDALON Indulók, munkásmoz­galmi dalok, népdalok szövegén és kot­táján kívül számos népitánc-játék le­írását közli. Megrendelhető levelezőlapon, amelyet az- esetben utánvét útján küld el az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Budapest, Vili.* Blaha Lujza tér 1—3,, vagy pedig a Bl 704 számú csekken. A befizetett 25.-. Ft ellenében könyvet azonnal postázzuk­Október 30 A miskolci Szabadegyetem megnyitója A Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat és a miskolci városi tanács művolő- dési osztálya október 30-án este 6 órakor tartja a miskolci Szabadegyetem ün­nepélyes megnyitóját a városi tanács dísztermében. A Szabadegyetemre való jelentkezése­ket egyébként október 30-ig meghosszab­bították. Az ój pártvezetőség párnapos munkájának eredménye: Mintegy 100 tonna gömbvas érkezett az építkezésekre szállodán — okoz sok nehézséget, hogy nincs elegendő-gömbvas- és aj­tótok. A Borsod megyei Építőipari Vál­lalat kommunista műszaki és fizi­kai dolgozói az elmúlt hetekben vá­lasztották meg a négy alapszervezet és a pártbizottság új vezetőségét. Az új vezetőség tagjai első teen­dőjüknek tartották, hogy felke­ressék a munkahelyeket és a „Szocialista brigád” cím elnye­réséért versengő csapatokat. A beszélgetések során meghallgat­ták a dolgozók észrevételeit, kéréseit és javaslatait. Megállapították, hogy egyes munkahelyeken az anyag­hiány veszélyezteti a kongresszusi verseny további lendületét. Ezért a pártbizottság titkára szemé­lyesen kereste fel a miniszté­rium illetékes osztályát és se­gítségüket kérte. Az ígéretet ha­* mar tett követte. Az elmúlt na- 1 pókban mintegy 100 tonna l gömbvas érkezett a munkahe­> lyekrc. > így a KISZ-fiatalok rövidesen > folytathatják üj munkásszállodájuk i építését. > Ezenkívül a pártbizottság java- I solta, hogy a műszaki dolgozók tot t vábbképző tanfolyamokat végezze- ) nek. A hathónapos tanfolyamra ed- (dig 30-an jelentkeztek. Emellett a ) KISZ-építkezéseken, valamint a na- i gyobb munkahelyeken a TIT-el kö- \ zösen hetenként ismeretterjesztő \ előadásokat tartanak. Az új vezeto- t ség jó munkáját bizonyítja az is, ^ hogy a tavalyi 140-es létszámmal d szemben az idén 240-en jelentkeztek é pártoktatásra. A kilenc szeminárium f első foglalkozását tegnap tartották é meg. f --------------o-------------­j Telje» tik kongresszusi t válCalásukat a Borsosát J Hőerőmű dolgozói f \ Borsodi Hőeremű turbinaüzem f karbantartó részlegének dolgozói i kongresszusi vállalásukat az elmúl! á hónapban 113 százalékra teljesítet­itek.. Az 5. sz. turbina kisjavításánál f 24 órával csökkentették a javítási Jidőt, s így a gép egy nappal hama- irabb termelhetett áramot. Különösen # kitűnik munkájával Kocsárdi István, fRáki István, Spitzmüller István és jKiri István. A brigád tagjai a napok­éban elhatározták, hogy számos beve­hetett újítással csökkentik a tüloík- efc-lhasznaiast. A Borsod megyei Építőipari Vál­lalat dolgozói a pártkongresszus- tiszteletére vállalták, hogy az idén átadandó 902 lakást a határidő előtt 20 nappal elkészítik. A felajánlások mielőbbi teljesítéséért 38 munka- csoport határozta el, hogy elnyeri a büszke „Szocialista brigád” címet. A brigádok, valamint a műszaki és fizikai dolgozók jó munkájának az eredménye, hogy eddig 652 lakást adtak át átlag egy hónappal a határidő előtt s a hátralevő 250 lakás építését is december elejéig befejezik. Emellett a dolgozók számos olyan lakás és szociális létesítmény építé­sét kezdték meg, amelyek áthúzód­nak a jövő évre. Ezeken a munka­helyeken az építés gyorsabb ütemét gátolja az anyaghiány. Különösen a KISZ-építkezéseken — így például a 800 férőhelyes miskolci munkás­Röpül veled a vonat, a szó szoros értelmében nyeli a kilométereket. Sietni kell, Budapest- Moszkva több mint keiner kilométer. Három­száz valahány ember szorong az ablakok körül. Felajzott kíváncsisággal vágtak a hosszú útnak. Túlnyomó többségük még nem járt a Szovjet­unióban. A férfiak némelyike már vonatozott erre. Nem jószántukból tették, a parancs az pa­rancs, aki megszegte, a helyszínen felkoncolta- tott. Jöttek. Űzte őket a halálfélelem, s a nép, mely ellen fegyverrel támadtak, fegyverrel fo­gadta őket. Forró volt a betolakodók talpa alatt a föld. Ilyenekkel utazom. Emlékeznek, mente­getőzve magyarázgatják: muszáj volt’ jönni ... Keresik az akkori képeket. „Moszkva alá utaz­tam. Harminckét porig égetett falut számláltam össze” — mondja az egyik. A másik a félelemre emlékszik. Mintha puskaporos hordón ültek volna, a torkuk összeszorult, szájuk széle ki­repedezett, vérzett a félelem lázától. Nem tud­ták, mikor repülnek a levegőbe. Lépten-nyomon vasúti kocsik roncsaival találkoztak. A maguk várható sorsát olvasták ki a kiégett, akna szag­gatta szerelvényekből. Falusi állomás váltóin csattognak át a kerekek Emberek várakoznak az állomásépület előtt Tapsolnak, integetnek. Ajkuk mozgásából pró­báljuk kivenni, mit kiáltanak felénk. Druzsba’ Barátság, s talán azt: érezzétek jól magatokat nálur^c.., Aki barátsággal jön, egy nagy nép testvéri szeretete várja. Lvovban (Lemberg) egy napot időzünk. Az ősi város keskeny utcái, sikátorai keleties félho­mályba burkolják a járókelőket. A város keleti kapujában felszabadulási emlékmű hívja magára a figyelmet: az a szovjet tank áll a kőemelvé­nyen, mely elsőnek robogott be a városba. Ellátogattunk a temetőbe is. A szomorú­fűzek árnyékában, díszes íejfák, virággal borí­tott sírhantok között tizenkét év körüli fiúcska emlékműve fehérük. Márványba merevült arca Lönyv fölé hajol. Szomorú történetet sóhajt a sírhant. Az öldöklő háború utolsó áldozata volt a Amit nem lehet elfelejteni nyát, ősz elején somot, szedret, most pedig csipkebogyót szüretel­nek a hegyek között meghúzódó kisközségek lakosai, akik egész esztendőben igen sok pénzt látnak az erdei termékek gyűjtéséből. A somból ezidén elő­ször kellemes, üdítő italt állítottak elő a vállalat miskolci lé­üzemében, és a som- szörp iránt idehaza is. külföldön is igen nagy az érdeklődés. De valamennyi erdei gyümölcs közül a csip­kebogyó a legkereset­tebb exportcikkünk. Ez érthető is. hiszen a csipke C-vitamin tar­talma még ß citromé­nál is nagyobb. így nyersen, szárítva, vagy csipkeíz és szörp alakjában igen jelentős mennyiséget fogyasz­tunk el belőle. Bebizo­nyosodott, hogy példá­ul az influenzás meg­betegedésekkel szem­ben a csipkeíz. tea és gyermek. Kezébe került egy rozsdamarta gránát, játszott, vele. Egy idős házaspár egyetlen gyer­mekét siratta benne. A szülők pénzzé tették minden ingóságukat, hogy az őket ért szörnyű csapás márványba foglalt bánatával kiáltsák: soha többé háborút! Soha többé! Ezt olvashatod mindenfelé. Az emberek szemében ez az őszinte vágy ég, ez áll a transzparenseken, az épülő és már befejezett lakóházak homlokzatán, mindenütt, amerre mégy. Robog veled a vonat, nézed az őszi színekben pompázó sztyeppét, a sarjadó élet haragoszöld tábláit cs fehérlő márványköveket látsz. Emlék­művek azok, nem állampénzen emelték, a nép összerakosgatta kopejkákból lettek, emlékezésül a hősökre, akik a legdrágábbat, életüket áldoztál' népük szabadságáért. A városok, falvak már kiheverték a habon' ütötte sebeket, az emberek azonban nem felej­tenek Ökölbe szorult kézzel emlékeznek a fia­talok korai árvaságukra, a szülők gyermekeikre, ’.kik nyomtalanul tűntek el a háború vérziva­taros napjaiban. Sétálsz a tíz- és százezernyi villanyégő fényében úszó Kievben, a csodálatos Krescsjatik úton és megszólítasz egy járókelőt, hogy meséljen neked a városról. Bárki Tegyen az, a háborúval kezdi. A Krescsjatik két oldalán emelkedő tizenhárom emeletes házakra mutat Tizenhat évvel ezelőtt egyetlen ép ház nem voT üt, a németek nem ismertek irgalmat. Amelyik házat megkímélte a gránát, a bomba — alá­aknázták. felrobbantották, mindent elpusztított"?) maguk után. Kievben nyolcvanezer embert mé­szároltak le, holttestüket a Dnyeperbe lökték. A '^áberú utáni népszámlálás és vagyonfelmérés k:- derítet.te. hogy Kiev 200 ezer embert vesztett é- mintegy tízmilliárd rubel értékű kár érte. Kiev­ben már nyoma sincs a háborúnak. Amit ön­magukra, ruházatra, élelemre költhettek volna, megemésztette az újjáépítés; több mint ötven várost, sokszáz falut kellett a poraiból feltámasz­keztek meg. A hitleri barbarizmus azokat sem f kímélte. Amit lehetett, elvittek, az épületeket f megrongálták. A szovjet nép számunkra meglepő f bőkezűséggel gondoskodik a műemlékek vedel-# mérői. A templomok aranykupolái ma is arany-f lemezekkel fedettek. A kievi Szófia székesegyháza kupolájára 1954-ben több mint 6 kilogramm f aranyat raktak. A moszkvai cári fegyvertárbanf a hajdani uralkodók felbecsülhetetlen értékű tár-f gyait állították ki. Az idegen elbűvölve áll megf a drágaságok ilyen halmaza előtt. Arany, ezüst, f drágakövek marékszám. Az egyik miseruhán kb.f egymillió drágagyöngy nehezedik. A trónszékek f megszámlálhatatlan gyémántkövén szemvakítóanf freccsen szét a lámpák fénye. f Moszkvában, a Gorkij utcában áll egy ház. e.f moszkvaiak jogos büszkeséggel mutogatják af kíváncsiskodó idegennek. Az a több emeletest lakóház bizony nem mindennani alapokra épült, f 1942-ben Hitler. Moszkva elestét remélve, nagy- \ mennyiségű vörös márványt szállított a fővárosJ Diadalkanut szándékozott építtetni belőle, J a- alatt akart bevonulni a térdre kénvszerítettf Moszkvába. A riiadalkanubőT nem lett semmi. J márványt azonban felhasználták: a Gorkij utcai f lakóház alapját rakták ki belőle, úgy is moncl-j h +nánk. békés célra hasznosították. Moszkva a béke városa, nemcsak külsőségek-! b n. feliratokban, béke-szobrokban. Toronvdaruk! ®. 7eje mindenfelé. Háztömbök sokasodnak egy-J Évs mellett. A régi Moszkva — aprócska fa-J fcázak. melyek bocsánatkérően kuporognak a sole! Ä’.eletes paloták árnyékában — lassan eltűnik, J múlttá felejtődik s csak múzeumokban látjákí majd még a moszkvaiak is. J A Szovjetunió a békére készül, vasba, betonba, i ég felé törő büszke lakóház-palotákba önti a^ kétszázmilliós szovjet nép foékeakafatát. j GULYÁS MIHÁLYI tani, csupán a helyük1 volt meg. A mérhetetlen1 tennivaló közepette a1 műemlékekről sem feled-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents