Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-21 / 247. szám
4 CSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1959. október 21. Kibővített bizottsági ütésen vitatta meg a Hazafias Népfront városi bizottsága a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelveit A Hazafias Népfront városi bizottsága október 19-én 5 órakor a városi tanács nagytermében kibővített bizottsági ülésen vitatta meg az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit. Az ülést Urbancsok Mihály, a Hazafias Népfront elnöke nyitotta meg, mely után Józsa László, a megyei pártbizottság pártós tömegszervezeti osztályának vezetője ismertette az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit. Józsa László elvtárs beszédének első részében foglalkozott a nemzetközi politikai helyzettel. Mint mondotta, a béke erői egyre jobban növekednek, a hidegháborús erők egyre nagyobb területeken szenvednek vereséget, ami a Szovjetuniónak a politikai és technikai téren elért eredményeivel magyarázható. Egyre kevesebben akadnak, akik ezt az eredményt nem ismerik el. A nemzetközi helyzet rövid ismertetése után Józsa elvtárs pártunk történeln^ múltjával foglalkozott. Népünk 1919-ben megteremtette a dicső Magyar Tanácsköztársaságot. Az első magyar proletárdiktatúrát imperialista csapatok külső fegyveres erőinek beavatkozásával leverték. A Tanácsköztársaság a magyar nép legértékesebb forradalmi nemzetközi öröksége, mai küzdelmeinknek és az ifjúság nevelésének nagy erőforrása. A Tanács- köztársaság leverésését a Horthy- rendszer követte, ami nyomort és munkanélküliséget hozott a munkásoknak, szegényparasztoknak, megalázta az értelmiséget, megfosztotta alapvető jogaitól a dolgozó népet, és eladta az országot a külföldi imperialistáknak. Ebben az időben a kommunista párt a mártírok ezreit adta. Dacolt minden veszéllyel és üldözéssel a Horthy-fasizmus ellen, a dolgozók kenyeréért és jogaiért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért. Ezután Józsa elvtárs a felszabadulás utáni évekkel, majd az ellen- forradalom utáni idővel, a politikái konszolidációval, népgazdaságunk helyreállításával foglalkozott. A párt történelmi útjának ismertetése után Józsa László elvtárs gazdasági építőmunkánk, valamint kulturális feladataink fő kérdéseiről beszélt. A gyűlés résztvevőinek ismertette az iparunk előtt álló feladatokat, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével foglalkozott. Fő célunk — mondotta —, hogy a falu szocialista átszervezését 1965-re befejezzük. A mezőgazdaság szocialista átalakításával egyidőben a szocialista mező- gazdasági nagyüzemekre támaszkodva, leküzdjük mezőgazdaságunk viszonylagos elmaradottságát. Ezután Józsa elvtárs rátért kulturális fejlődésünk egyes kérdéseinek ismertetésére. Az ellenforradalom leverése óta kulturális életünkben is megerősödtek a szocializmus erői. A kibontakozó nyílt eszmei harc az an- timarxista irányzátokat meghátrálásra kényszerítették. Beszélt Józsa elvtárs kulturális forradalmunk megvívásához szükséges feladatokról, melyeket megyei és helyi szefn- pontokjíól is fejtegetett. A beszámolót élénk vita követte, mely világosan bizonyította, hogy itt Miskolcon is visszhangra találtak a párt irányelvei és ezekkel teljes egészében egyet is értenek. A KÜLDÖTT Meleg, fűlött szobában beszélgetüifk. A bányáról, amelyben idestova 22 éve dolgozik, munkájáról, amelyről oly nagy elismeréssel beszélnek megyeszerte, de az egész országban is. Bemutatjuk. Neve: Almási István. — Hány éves? — ez az első kérdés, amellyel ismerkedésünket kezdtük. — 36. — Milyen beosztásban és hol dolgozik? — Az ormosi III. aknán, mint vájár és brigádvezető dolgozom. — Nős? — Igen. Két fiam van. Az egyik 14, a másik 11 éves. Nagyon szeretem őket. — Régi ormosbányai? Elmosolyodik a kérdésre. — Igen. Féléves korom óta itt lakom és itt is dolgozom. — Szülei is bányászok voltak? — Igen. Apám Rudabányán dolgozott. Sokat beszélt a munkájáról. Megszerettem ezt a szakmát... — Hány éves korában került a bányába? — 16 még nem voltam, amikor 4t Ormoson, a bányánál elhelyezkedtem. Először napszámban dolgoztam, majd később mint csillés. — 1945 után? — Segédvájár, majd később vájár lettem. — Mikor nősült meg? — 19451ben. Feleségemben, Izsó Erzsébetben hű élettársat találtam. Ö is szereti a bányát. Sokat beszélgetünk a szakmáról... Felesége, aki eddig csendes szemlélője volt beszélgetésünknek, halkan megjegyezte: — Pista, miért nem beszélsz arról, hogy mi előzte meg nősülésedet, hogy te a szovjet hadseregben harcoltál. Láthatóan zavarba jön. — Látja, ez az asszony. Ha a munkáról, ha az életről bárkivel beszélgetek, nem állja meg szó nélkül. Igaza van. Persze nehéz az embernek saját magáról beszélni. Tudja, én úgy vagyok vele, jobb szeretem, ha inkább a tetteim beszélnek helyettem. Egyébként 1944-ben megszöktem a németektől és a szovjet hadseregben harcoltam több mint négy hónapig. — Leszerelése után? — A bányába kerültem, majd megnősültem. — S hogyan került kapcsolatba a párttal, a munkásmozgalommal? — A mai fiataloknak talán érthetetlennek tűnik, hogy annyi sokszor a múltat emlegetjük. De ha az ember előbbre akar lépni, s a holnapot tisztábban akarja látni, vissza kell tekinteni a múltba. Én is ezt tettem. Nem volt nehéz elhatározni azok után, hogy hol a helyem. Világosan emlékszem rá. A naptár 1945 márciusát mutatott. Az üzemben röpgyűlést tartottak. A helyi kommunista párt titkára beszélt a bányászokhoz. A még füstölgő romokról, a fasizmus örökségéről beszélt, majd a holnapról, az egyszerű emberek, a munkások holnapjáról, oly lelkesen szólt, hogy szinte tűzbe hozott valamennyiünket. Több szenet a hazának! Ezt kéri tőletek a párt... — S párttag lett? — A pártba való belépésemről még a röpgyűlés alatt döntöttem. Soha nem felejtem el, ekkor kaptam meg életem első pártmegbízatását. Brigádot szervezni, több és több szenet termelni!... Szép feladatnak tartottam. Hiszen szeretem a bányát, s a párt azt kérte, hogy még jobban szeressem ... Erre már asszonya ^a^a a fejét. Nem állhatja meg szó nélkül: — Hát igen. Valósággal szerelmese a bányájának? — Nos és viszont „szerelemre” talált? Hangosan kacagnak fel, szinte mindketten egyszerre. — De még mennyire. Kitüntetett „szerelmes”. Egy pillanatra valósággal összezavarodtam, nem értettem a választ. Töprengésre az asszonyka nem hagyott időt: — 1955-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést kaptám meg. Sztahanovista, Kiváló bányász, Szakma kiváló dolgozója kitüntetések váltogatták egymást... Hosszú a felsorolás, amely a munkában szerzett elismeréseket bizonyítja. Nagyszerű eredmények, teljesítmények, hírei követik Almási Istvánt. De a szeretet, amellyel vele szemben viseltetnek, nemcsak a munka sikereinek, a jó szakmunkásnak szól, hanem mint a megyei pártbizottság tagjának, a helyi pártszervezet tagjának, olyan pártmunkásnak, aki foglalkozik, törődik az emberek mindennapos problémájával. Ismeri üzemének, munkatársainak életét, hiszen ő maga tevékeny szervezője és résztvevője a termelő munkának. — Jelenleg üzemük és brigádja hogyan áll tervének teljesítésével? — Szeptemberben a III. akna 111 százalékra teljesítette tervét, brigádom, amely a szocialista munkabri- gád elnevezésért harcol, 192 száza- zalékos tervteljesítést ért el. — Tervei, elképzelései? ... — Szeretném, ha a pártkongresz- szusig a brigádom elnyerné a szocialista munkabrigád címet. Ehhez minden feltétel biztosítva van. S ami családomat illeti, arról csupán annyit, hogy a napokban egy kétszobás összkomfortos lakást vettem, s mindent megteszek gyermekeim tovább tanulása érdekében ... Nem a véletlen eredménye 1959 október 18. Az edelényi járási pártértekezlet résztvevői Almási Istvánt a megyei pártértekezletre küldöttnek megválasztották... Dragos Gyula — Másfél, két hónapja lehet, hogy Herczeg Ferenc elvtárs, kohó- és gépipari miniszterhelyettes a Lenin Ko- nó.szati Művekbe látogatott és ismertette a nagyüzem dolgozóival népgazdaságunk acélsfükségletét, mely országunknak és népgazdaságunknak vérkeringéséhez szükséges. ... és akkor megígértük... elhatároztuk, hogy a pártkongresszus tiszteletére felajánlott terven felüli acélmennyiséget időre legyártjuk — ezeket mondotta több munkatársa jelenlétében Novák István hengerész elő- munkás, a durvahengerde legnagyobb teljesítményt elért brigádjának vezetője. S hogy sikerült teljesíteni a felajánlást, ebben döntő része van a Novák-brigádnak. Ez évben a No- vák-brigád teljesítménye 148 százalék volt. Nem kis eredmény ez. Egy jól összeszokott, begyakorolt brigád eredménye. A durvahengerde többi brigádja sem maradt el azonban tőlük. Az ő eredményük sem lebecsülendő. Asztalos András brigádja 128 százalékra, Lerch Zoliin brigádja pedig 105 százalékra teljesítette az év eltelt hónapjaiban a tervet. A brigádok jó teljesítményének köszönhető, hogy a durvahengerde dolgozói a pártkongresszus tiszteletére tett fe - ajánlásaikat nagyrészben már teljesí lették. Az év elején felajánlott 40 ezer tonna hengerelt acél terven felüli legyártásából napjainkig 35 ezer 327,9 tonnát már teljesítettek. Érdemes megemlítenk hogy a gyárrészleg dolgozóinak a harmadik negyedév végéig 27 ezer 800 tonna hengerelt- ac.él legyártását tervezték, ezzel szemben a durvahengerde dolgozói 7 ezer 526,9 tonnával több acélt adtak népgazdaságunknak. Csupán száraz számok ezek, melyek azonban érthetően magyarázzák: a gyár dolgozói megértették, hogy népgazdaságunknak szükség - van nagyobb mennyiségű hengerel acélra. Tudták, hogy Csepel — de így lehetne sorolni az ország legtöbb nehézipari üzemét —, melyet a diósgyőri durvahengermű, a blokksor lát el nyersanyaggal, várja és számít munkájukra. S amit vállaltak, teljesítették is. Nem üres frázisok ezek. A dolgozók maguk tették a verseny felajánlásokat, tudták, mennyit tudnak teljesíteni, tudták azt is, hogy miért teszik. A vállalások teljesítése nemcsak a népgazdaság számára jelent hasznot, hanem a vállalói részére is komoly anyagi többletet jelent. — Tudja — mondottá' Novak ' István —, számunkra sem közömbös, hogy 300—400 forinttal kevesebbet, vagy többet keresünk. Úgy gondolom, munkatársaimnak és az egész gyárrészlegnek is ez a véleménye, mivel mindnyájan városiak vagyunk, nincsen földünk, ami egy kis mellékest jelentene. Mi valamennyien a piacról élünk ... Az eddig elért teljesítményeket a durvahengerde dolgozói a jövőben fokozni akarják. Ezt úgy tudják a legjobban elérni, ha minden hónap után -értékelik eredményeiket, teU jesítményeiket, s mint Novák elv- tars mondotta: ehhez igazítják a munkatempót. A tíznapos dekádok elteltével összeülnek a brigádok és értékelést tartanak. . Megismerik aZ elmúlt napok teljesítményeif, $ a hátralevő munkanapokra kiszámítják, hogy mennyivel kevesebbet, vagy többet kell naponta legyártanak. Ilyenkor, mint Takács József hengerész mondotta: — hengerésznyelven úgy mondjuk, hogy „kissé felelevenítjük egymást”. Vagy lassú, nyugodtabb, vagy fokozottabb munkatempót várunk egymástól. Valószínű, hogy többen az olvasók közül megakadnak ezen a kifejezésen. Mit is értenek ez alatt a hengerészek, hogy fokozottabb munkatempó? Lehetséges, többekben olyan elképzelés formálódik, hogy ez azt jelenti. a hengerde dolgozói egymást hajtják, ösztökélik az emberi teljesítőképesség maximalitására. Vagy ha nem is éppen a maximális erőkifejtésről, a végkimerülésig való gyors „robotról” is van szó, de olyan erőmegfeszítésről, ami az emberi teljesítőképességet nagyon igénybeveszi. Nos, akik ilyen elképzelést táplálnak magukban, tévednek. Mit is jelent a fokozottabb munkatempó hengerésznyelven? A hibák, üzemzavarok, gépmeghibásodások gyors kijavítása, a kiesési idő minimálisra való csökkentését. így az időkiesés megszüntetésével, folyamatos termelési lehetőséget tudnak biztosítani. — A fokozottabb munkatempó — mint Hajner Béla művezető mondotta —, nem más, mint figyelmesebb, körültekintőbb munka. S ehhez szervezett, körültekintőbb irányításra, a hosszú évek alatt munkában össze- kovácsolódott. öntudatos kollektívára van szükség. Nem a véletlen eredménye a Lenin Kohászati Művek durvahenger- déjének szép teljesítménye. A feltételek biztosítva voltak. A hengerde dolgozói tudatában vannak, hogy miért van szükség több hengerelt acélra. A 40 ezer tonna terven felüli acélmennyiség hátralévő részét — minden jel arra mutat — a pártkongresszus napjáig, november 30-ig legyártják. Biztosan így lesz, mert a hengerészek keménykötésű emberek. KOVÁCS LÁSZLÓ Pártonkíviili szemmel a putnoki járási pártértekezletrö! Hazánk kormányzó pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak VII. kongresszusára készülnek az ország kommunistái. Nagyszerű felajánlásokat teljesítenek az üzemek, gyárak, bányák, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek dolgozói. Párttagok és pár- tonkívüliek közös erővel fáradoznak azon, hogy felajánlásaikat a pártkongresszus tiszteletére túlteljesítsék, többet, jobbat termeljenek és ezzel is erősítsék szocializmust építő hazánkat. A pártszervezetek már újjáválasztották vezetőségüket, küldötteket választottak a felsőbb pártszervekbe, s a járási pártbizottságok is megtartották a küldött- értekezleteket. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy vasárnap, a putnoki járási pártbizottság meghívására — mint pártonkívüli — részt vehettem a járási küldöttértekezleten. Több mint 150 küldött vett részt az ülésen, s nagy figyelemmel hallgatták Füle János elvtárs, járási pb. titkárának színvonalas beszámolóját, majd a revíziós bizottság jelentését. A beszámoló megvitatása során igen sokan jelentkeztek hozzászólásra. A hozzászólások rendkívül önkritikusak voltak és azt bizonyították, hogy jó és példamutató munkát végeznek a járás kommunistái. Tanulságok a múltból, s bizakodás a jövőben! Ez csendült ki a küldöttek szavaiból, s töltötte meg a termet az a légkör, amely magával ragad, amely bizalommal tölti meg a szíveket: — jó úton járunk, tanulunk a múlt győzelmeiből, vereségeiből, hibáiból —, előttünk állanak a nagyszerű perspektívák, 3 éves tervünk sikeres befejezése, 5 éves tervünk szilárd megalapozása. A jövő munka meghatározására kialakult javaslatok határozatra emelése, a pártbizottság, a revíziós bizottság. a megyei küldöttek megválasztása után hazatértek a küldöttek falujukba, s magukkal vitték azt a légkört, azt a tudatot, amely új sikerekre, új győzelmekre buzdítja a járás kommunistáit. Végtelenül hálás vagyok a járási pártbizottságnak, hogy jelen lehettem a küldött értekezleten. Erre az előző években nem igen volt lehetőség, még ország- gyűlési képviselő számára sem, mert a régi pártvezetés elzárkózott a pártonkívüliektől. A Magyar Szocialista Munkáspárt bölcs és okos politikája eredményezte azt, hogy most már nem zárkóznak el a pártszervek a pártonkívüliektől — mert a pártnak nincs semmi titkolni valója — s ez a bizalom bizalmat szült a széles pártonkívüli tömegekben a párt politikája iránt. Bár vannak még olyan pártszervek, ahol idegenkednek a pártonkívüliektől, nem foglalkoznak velük, nem tanítják, nevelik őket, nem segítik kellően a párton- kívüliek többségét összefogó tömegmozgalmakat —, de ez most már mind kisebb területre szorul, s reméljük, hogy rövidesen teljesen megszűnik. Számomra igen nagy élmény volt a pártértekezlet. Sokat tanultam. Megtanultam, hogy milyen nagy erő rejlik a munkásosztály élcsapatában, a pártban. Megtanultam a szervezett, kollektív munka nagyszerűségét. A pártér to kéziét vége felé ez ösztönzött arra, hogy segítségét kérjem a járás kommunistáinak képviselői munkámhoz és azóta érzem, s tudom, hogy eredményesebb, jobb munkát fogok végezni minden területen. A pártértekezlet után sokkal világosabban látom azt az utat, amelyen haladnunk kell, kéz a kézben, a párt vezetésével, a pártonkívüliek széles tömegeivel. A testvéri Összefogás, a munkás-paraszt szövetség mindnagyobb ereje, a közös ügyért való lelkesedés, a becsületes, jó munka nagy ügye forrasztja össze a becsületes emberek nagy táborát és a párt bölcs politikája, a kormány helyes intézkedései révén kialakuló néoi egység a biztosítéka annak, hogy a párt vezetésével és irányításával, kommunisták és pártonkívüli dol- eozók. mielőbb elériük kitűzött célunkat: a szocializmus megvalósítását hazánkban. Németh Imre országgyűlési képviselő Uj színek Kazincbarcikán Kazincbarcika arculata szinte napról-napra változik s ma már filmre kívánkozó kép tárul elénk, ha a Béke út és az Építők útja közötti részen áthaladunk. Széles sétányok, friss gyep, mesterséges, de a természetet utánzó kis tó üdíti a műszakba induló dolgozók tekintetét. Az Újváros sugárútja a Béke út, melynek vége a Bükkrc néz, ahol a szem már az ősz tarka színeiben gyönyörködhet, ha visszanézünk, az út másik végén a széles Sajó-völgy, szemben az új Alberttelcp szabályos házsorai. Fiatal városunk élénk, eleven. Naponta fejlődik: — ha a város valamelyik dolgozója kiveszi évi szabadságát, mire visszajön, új öröm az, amit lát, szépültünk ismét valamivel. Szocialista városunkban nemcsak a parkok, házak nőnek, vagy a szobrok száma gyarapszik, hanem nő a lakosság szeretete városunk iránt. Csöndes parkjaink sziklás kertjeinek olajfalombjai közé madáretetőket és kis fészkeket állít a Madárbarátok és Akvaristák Klubja, melynek létszáma, bár a tagság összefogása csak pár hónapos, állandóan növekszik. Munkájuk már eddig is termékeny volt, számos kiállítással fejlesztették a lakosság szépérzékét, példát mutattak és segítséget nyújtottak a lakások kedvesebbé tételéhez. Ápolási tanácsokat adnak a szobanövények helyes kezeléséhez, a fiatalok lakásait vidámabbá varázsolja a kanári éneke, vagy a papagáj fecsegése. A város vezetőségének gondoskodása folytán a Madár barátok Köre, am-ly már klubbá alakult, helyiséget is kap, egyelőre a szabadtéri színpad öltözőjében. A klub tagságának felvétele jelenleg is folyik, a mindennapi esti megbeszéléseken kívül havonta vezetőségi ülés is van. A klub ügyeit sok szeretette] és hozzáértéssel intézi Benedek Béla ügyvezető titkár (Újváros, F. épület, 2. lépcső, I. em., 5.), aki az érdeklődőknek a délutáni órákban szívesen ad tanácsot és felvilágosítást. ESZAKMAUfARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának iapla Szerkeszti a szerkesztőbizottsáe Felelős szerkesztő Grósz Karoly S? k^sztőses- Miskolc. Tanácsház tét » Szerkesztők 36-343 Titkárság 16-886 Pártrovat 16-049 Ipán rovat- 14-082 Mezőgazdasági rovat 16-078 Kulturális rovat 16-067 Napi krónika — sport - Levelezés: 16-046 Kiadta az Északmagyarország Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó Bírő Péter. Kiadóhivatat- Széchenyi u. 15—1T. Hirdetésfelvétel; 16-213 Terjeszti a Dosta. kapható minden Borsod megyei Dostahtvatalban és kézbesítőnél Készült a Borsod megyei Nyomdában Felelős vezető: Kárpáti György
