Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-12 / 214. szám

2 eszakmagyarörszag Szombat, 1959. szeptember 18. Szüntelenül munkálkodjunk! KADAR JÄNOS ELVTÄRS alkot­mányunk ünnepén elmondott győri beszéde a falu népének maradandó témája ma is. Bizakodást nyújtott Kádár eívtárs beszéde a termelőszö­vetkezetbelieknek, erősebben szorít­ják meg egymás kezét, fegyelmezet­tebben állnak a munkához. Tudatuk­ban mindinkább megszilárdul: jó úton haladunk. Erős gondolkodásban vannak a még egyénileg gazdálkodó parasztok. Figyelik a termelőszövetkezetek gaz­dálkodását, eredményeit — számol­nak, terveznek. Úgy van ez, ahogyan Kádár elvtárs megállapította: „Ben­nük a múlt és a jövő küzd”. Kánó községben is megindult az erjedés. Tízen-tizenöten előre akarnak lépni, de még bizonytalankodnak. Lesz-e, akik segíteni fogják őket az első lé­péseknél, követni fogják-e őket a többiek? Ilyen és hasonló problé­mák foglalkoztatják megyeszerte az egyénieket. Természetesen az ellenség is gyor­san rákapcsol és a legképtelenebb rémhírekkel traktálják az új iránt érdeklődő embereket. Az elmúlt hó­napokban „Bálint gazda” híreivel házaltak, ipost a nagyüzemi gazdál­kodást akadályozó tényezőket ma­gyarázzak. Nincs elég gép — mond­ják.— Tehénnel akartok szántani a nagytáblákon? Nevetni fognak raj­tatok! Micsoda nagyüzem az ilyesmi! — mondják a termelőszövetkezetek esküdt ellenségei. A mákony azonban már nem gyógyszere, hanem felismert mérge a falu népének- Valamikor a javas- asszonyok altatták el örökre ezzel a betegeket. Ma már kiveszőben van­nak a javasasszonyok, s mind keve­sebben hallgatnak a szóval mérgező népellenes elemekre. Mi pedig meg­nyugtatjuk a nagyüzemi gazdálko­dást „féltő” hírmagyarázókat, hogy ne féljenek, mert lesz elegendő g£p, segítenek a testvéri országok, nem kell tehénkével szántani a nagytáblá­kon. NEM SZABAD AZONBAN ma­gukra hagyni azokat, akik érzik sa­ját bőrükön az ősi látástól-vakulásig tartó, embertelenül nehéz paraszti életforma, a.kisparcellás gazdálkodás tarthatatlanságát és szeretnének szabadulni ettől, de még erős szálak kötik a régihez. Segíteni kell e^fket a szálakat eltépni és kézenfogva rá­vezetni minden becsületes, hazáját és népét szerető dolgozó parasztot az új élet, a biztonságos, boldog jövendő útjára, a szocialista útra. Kik segítsenek ebben? Mindenki­nek segíteni kell, aki szereti hazáját, szereti a magyar népet. De hogyan? Hazánkban minden becsületes em­bernek szent ügye a szocializmus mi­előbbi felépítése. Mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi kialakítása .élkül ezt nem érhetjük el. Érdeke tehát mindenkinek, legyen bármi­lyen foglalkozású, hogy szüntelenül magyarázza, példázza a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás előnyeit, a dol­gozó parasztság felemelkedését. Elsősorban azonban nekünk, a néo bizalma alapján választott, tisztsé­get betöltő embereknek szent köte­lessége segíteni az egvénileg dolgozó parasztságot, hogy felismerte a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodásban rejlő hatalmas erőt. a nagy lehető­ségeket — s ]°k'"zdje a maradiság visszahúzó szálait. Képviselők, megyei, járási, községi tanácstagok szüntelenül munkálkod­junk ennek a nagy horderejű kér­désnek mielőbbi megoldásában. Használjunk ki minden alkalmat, minden lehetőséget, hirdessük az igazságot, szerető gondoskodással se­gítsük az egyénileg dolgozó paraszt­ságot az új élet útjára. Ha ezt el­mulasztjuk, pár év múlva jogosan vetik majd fel azok, akik lemaradtak, hogy miért nem segítettük őket a múlt legyőzésében. VERJÜK VISSZA az ellenség tsz- ellenes híreszteléseit, — vitatkoz­zunk. győzzük meg az egyénieket, hogy az egyetlen lehetőség, amely meeoldia mezőgazdaságunk elmara­dottságának felszámolását, az egyéni­leg dolgozó parasztság gazdasági, szociális, kulturális problémáit, ha mielőbb megvalósul hazánkban me­zőgazda-águnk szocialista nagyüz°mi átalakítása, amelv nemcsak a dol­gozó parasztság. han°m esész né­pünk életszínvonala állandó emelke­désének biztosít“1'« NÉMETH IMRE országgyűlési képviselő Bőséjres tojástartalék féltre Két év alatt háromszorosára nőtt az élőbaromfi forgalma A legutóbbi években erőteljes fej­lődésnek indult a magyar baromfi- tenyésztés, s ezen belül — elsősor­ban a termelőszövetkezetek bekap­csolódása révén — a nagyüzemi áru­termelés. A közös gazdaságok több­sége felismerte a baromfitenyésztés­ben rejlő gazdag lehetőségeket. A szakemberek elmondották, hogy nemrégiben az egész ország te­rületén bevezették a nagyobb to­jások feláras vásárlását — a 40 grammon felüli tojásokért 10 fillérrel többet adnak az érvényes darabonkénti árnál — s így máris je­lentősen javult a felvásárolt tojások minősége. Régebben ugyanis a tojás Eredményekben gazdag esztendő az LKUf-ben :A,,kehi*} , Kohászati Művek dol­gozói ebben az évben még mindig kimagasló termelési eredményeket értek el. A tervszerűség, a jól meg­alapozott munka eredményeként az üzemek a felszabadulás óta talán ebben az évben dicseked­hetnek a legszebb termelési sikerekkel. A gyárrészlegek közötti kooperáció is jó, elősegíti az egyenletes terme­lést. Sokat javult a műszakiak és a fizikai dolgozók kapcsolata is. A gyárban több új gép és berendezés lehetővé tette, hogy egyes helyeken • megszűnjön a nehéz fizikai munka. Exporttervét is rendszeresen, ha­táridőre és kiváló minőségben telje­síti a gyár. Az illetékes miniszté­riumban is úgy vélekednek, hogy ez az esztendő valóban sikeres a Lenin Kohászati Művekben. Vannak ugyan hibák, zökkenők, de a gyár egésze dicséretesen dolgozik. Érdemes megemlíteni, hogy január 1-től szeptember 1-ig 584 millió forint értékben gyár­tottak és szállítottak külföldre exportanyagokat. A diósgyőriek derekasan dolgoz­nak az éves terv teljesítéséért, túl­teljesítéséért. Megyénk többi üze­meinek is példát mutatnak. apraját adták el a termelők, s a na­gyobbakat saját háztartásukban hasz­nálták fel, most elsősorban a na­gyobbakat értékesítik. Hosszú évek után az idén először lesz zavartalan az őszi,és téli tojás­ellátás. 19 millióval többet tartalékoltak a szűkös, hideg hónapokra, mint tavaly, s 24 millióval többet, mint két évvel ezelőtt. Élő- és vágottbaromfiból ugyan­csak jobbnak ígérkezik az ellátás, mint a felszabadulás óta bármikor volt. Noha a főszezon csak a negye­dik évnegyedben kezdődik, máris 22 vagonnal többet adtak a termelők közfogyasztásra, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Rántanívaló csir­kéből szeptember 1-ig körülbelül há-> römszor';ánnyit 1957-be^ ' Az éld^romft 'Hi^ sara jellemző, hogy a tdWíwnüffi'; máris kétszeresére kötöttek ér- tékesítési szerződést. t A közeli Rétekben megkezdik a féltucatos, könnyű celuíóze tárca-do­bozokba; csomagolt tojás árusítását. Ä polyétilén és á cr^yovác csomago­lásban közkedveltté vált darabolt csirke és tyűje; árusítását a közeljö­vőben tovább szélesítik, s-még; az ős$zél: hasonló ízLéses csomagolásban darabolt libát, kacsát és^ pulykát hoz­nak forgalomba:;....."* A nagy utazások éve Hruscsov szovjet miniszterelnök szeptember* 15-én Amerikába érke­zik. Ez most a nemzetközi politikai élet központi témája. Az egész világ közvéleményét ez a nagy esemény foglalkoztatja. Szinte természetes, hogy megélénkült a diplomáciai élet. A két nagyhatalom vezetőjének ta­lálkozója reménységgel tölti el az emberiséget: fordulópontot jelent a nemzetközi életben. A találkozó igen nagyjelentőségű: előjátéka egy olyan új korszaknak, melyben megvalósul­hat a békés egymás mellett élés elve. Ez az esztendő a nagy utazások éve, s hozzátehetjük: rendkívül nagy eredményekkel járt. Széles fronton megindult a béke erőinek offenzí- vája. Megváltoztatta a világhelyzet alakulását, áttörte a hidegháborús frontot. Az angol miniszterelnök és több nyugati politikus, vezető szemé­lyiség szovjetunióbeli látogatása, s főképpen Mikojan amerikai útja döntő változást eredményezett a nemzetközi életben. Ma már a vad kommunistaellenességéről ismert több nyugati politikus is úgy véle­kedik, hogy a vitás kérdéseket tár­gyalások útján is meg lehet oldani. Ez persze nem jelenti azt, hogy már nincsenek Hidegháborús, a régi poli­tikához ragaszkodó politikusok, de •csendesebb hangot Hitnek meg, hi­szen a nyugati' vezetők is bélátták: meg kell barátkozni' a tárgyalások gondolatával. A' Hruscsov—Eisenhower találkozó a legmagasabb .szintű szővjet—ame­rikai' tárgyalás. S ihindén bizonnyal kivezető utat keres a jelenleg bonyo­lultnak látszó nemzetközi, helyzetből, mely/— éppen az eddigi tárgyalások titán — nem mondható rossznak, sőt: kedvező a légkör a szocialista és a kapitalista világ közötti tárgya­lásokra. A népi demokráciák egysége, az afrikai országpk függetlenségi harcai, ä gyarmati népek imperia­listaellenes tüntetései, az atomfegy­verek eltiltását követelő világméreű mozgalom, s nem utolsósorban a szovjet tudományos sikerek ebben az évben, minden eddiginél kedvezőbb mederbe terelték a nemzetközi élet eseményeit. A hidegháborús irányzat nagy rohamai, mint például a szuezi támadás és a Magyarországon ki­robbantott ellenforradalom leverése, „kihúzta” az imperialista háborús körök „méregfogát”. Ebben az évben a helyzet döntő változása abban van, hogy míg g. ílt évben a nyugati imperialisták gresszívebb ~fcfcoportja- támadás­ban volt, most hadállásaik megren­dültek. Az USA kezd „megbarát­kozni” a tárgyalások gondolatával. Mi ennek az oka? Sokféle magya­rázatot adhatunk, de kettő a leglé­nyegesebb: minden diplomáciai kez­deményezés a Szovjetuniótól ered, a Szovjetunió és a szocialista országok technikai fejlettsége és gazdasági po­tenciája állandó növekedésben van. Másodszor: az amerikai politikusok is rádöbbentek, hogy egy harmadik világháború esetén Amerika is épp­úgy sebezhető, mint bármely európai ország. Kitérők talán lehetnek, de harmadik út nincs. Csak a békés egymás mellett élés, vagy a háború útja. A kapitalista országok népei­ben is őszinte vágy él a béke iránt, svezt ma már minden nyugati poli­tikus kénytelen tudomásul venni. A népek milliói is beleszólnak a kato­nai tervekbe, s így teszik fel a kér­dést: — Miért harcolnánk a tőkések érdekeiért? Háború vagy béke. Ez korunk em­berének súlyos problémája. Az em­beriség haladó része, milliók és mil­liók békére vágynak. A második vi­lágháború befejezése óta még nincs teljes, béke a világon. Most valóban itt a döntés ideje:. tárgyalni kell, mindaddig tárgyalni kell, míg a két ellentétes tábor közös nevezőre nem hozza azokat a kérdéseket, melyek feszültségben tartják a világot. Eisenhower európai „terepszem­léje” is befolyásolja majd a soron- lévő tárgyalásokat. Az elnök európai útján .meggyőződhetett, hogy nincs valami nagy egyetértés Anglia,. Franciaország és Nyugat-Német- ország vezető politikusai között. Az angol politikai élet vezetői nem tit­kolják, hogy helytelenítik a nyugat­német és a francia vezetők háborús vonalát. Azt is látnia kellett, hogy áz európai kapitalista államokban is csődöt mondott a kommunistaellenes propaganda. A népeket, az egyszerű embereket sem lehet többé meg­félemlíteni és félrevezetni. S ami a lényeg: ma már több nyugati vezető politikus javasolja, hogy tárgyalni kell a Szovjetunióval! Szeptember 15. nagy dátuma lesz az emberiség történetének. A békére vágyó milliók, az emberiség remény­nyel, bizakodással várja ezt a napot, s hisszük: az ez évben történt „jég- törés” után a nemzetközi életben is megindul a, „jégzajlás” és — ki­tavaszodik. „ (— szegedi —) Szeptember 17 -én nyitja meg kapuit a Kertészeti és Szőlészeti Kőiskola A Kertészeti és. Szőlészeti Főisko­lán'Szeptember 17-én 9 órakor tart­ják az első, második és harmadik évfolyam ünnepélyes, tanévnyitóját. A negyedik évfolyam hallgatói szep­tember 11-én kezdik meg hathetes ősei’gyakorlatukat - az állami gazda­ságokban, kísérleti és tangazdaságok­ban, • valamint ,a kijelölt termelőszö- I vétkezőtekben. Az idén 120 elsőéves hallgató kezdi meg tanulmányait, 25 százalékkal több, mint a múlt évben. A követ­kező években fokozatosan még to­vább növelik a hallgatók létszámát. Az idén végzetteket valósággal „el­kapkodták”, sőt még legalább 30—40 végzett hallgatónak lett volna helye. (MTI) PINTÉR — SZfíSO: XXXVI. Maga persze megint panaszko- '■ dott neki, hiszen azért hívta fel, mert pénzre volt szüksége. Kö­vetkezésképpen beszéltek erről is. Kapott Dallamtól pénzt? — Kaptam. — Mennyit? — összesen száz forintot. Azt mondta, hogy sajnálja, de nincs több pénz nála. Majd legközelebb töb­bet hoz magával, s akkor nagyobb összeget is kaphatok.. — És hogy adta a pénzt? Kölcsön- képpen? — Nem. Csak úgy. — Nem volt szó arról, hogyan vi­szonozza a „segítséget”? — Azt mondta Dallam úr. hogy én ne adjam meg neki a pénzt, inkább segítsek neki egy-két dologban, ami­re szüksége van. — Maga akkor már gondolta, hogy miről van szó. Már ennyiből is nyil­vánvaló, hogy kémkedésről. llléssy megint tagadni próbál: — Kérem, én nem kémkedtem. Azt-gondoltam, hogy Dallam úr bi­zonyára villában lakik, s ott kert is van. Arra számítottam, hogy majd kerti munkát végzek a pénzért, amit adott, úgy szolgálom meg. —- És mindjárt megbeszélték, hogy mikor megy el maga az ezredes kert­jébe kapálni? — Nem. erről nem volt szó. — Egyáltalán, dolgozott maga va­laha is Dallam kertjében? — Nem, soha. — Hát, hogy szolgálta meg a pénzt, amit kapott tőle? — Végül sehogy. Csak barátságból adta... — Barátságból... No jó. Azt vall, amit akar. Folytassuk csak, a végén úgyis minden kiderül... Tehát Dal­lamtól száz forintot kapott, s meg­állapodtak abban, hogy legközelebb újra találkoznak. Találkoztak is? — Találkoztunk ... — És miről beszélgettek? — Ismét semleges dolgokról... — Például a maga pénzzavaráról... — Jól tetszik mondani.:. — És Dallam, a „jó ember” termé­szetesen ismét kisegítette magát. Újabb száz forinttal, ahogy az egy ilyen amerikai úrhoz illik... Illéssynek egy parányi méltatlan­kodás van a hangjában, amint vála­szol: — Nem száz forintot adott, két­százat ... Gara főhadnagy egy aprót füty- tyent: — Hű, a mindenit, tényleg meg­erőltette magát az ezredes úr. És miért adott üyen sokat? — Mert mondtam -neki, hogy haza szeretnék utazni, de előbb ki kell fi­zetnem az adósságaimat, s útikölt­ségre sincs pénzem... — És ez persze elég ahhoz, hogy egy igazi úr felajánlja segítségét if­jú barátjának. Igazán jó ember volt ez a Dallam... lüéssynek erre egy szava sincs. A vizsgálótiszt egy papírlapot vesz elő az akták közül, s így szól: — Megkapta tehát a hétszáz forin­tot, s hazautazott Nagy kinizsire. Mondja csak, hol van ez a Nagyki­nizsi? — A Dunántúlon ... — SzóvaV, az odavezető vasútvonal az M-i repülőtér mellett visz el... Csak nem akkor csinálta ezt a váz­latot? A kém lélegzetét visszafojtva, ki­meredt szemmel bámulja a papírla­pot Semmi kétség, ez az a vázlat, amit a repülőtérről csinált. Dallam­nak megmutatta, az ezredes lemá­solta, ő pedig eltette az eredetit. Hát­ha valamikor hasznát veszi. S most tessék, itt van, mit is mondjon róla? Megkönnyebbül, hogy nem kell fe­lelnie, mert Gara főhadnagy feláll, s így szól: — Mára befejeztük. Rövidesen majd folytatjuk. Addig gondolkoz­zék, hátha eszébe jutnak a dolgok... llléssy tiltakozik: —■ Elmondtam mindent őszintén... — Akkor is gondolkozzék ,.. Bi­zonyára van még, amit elfelejtett... A magafajta fiatalemberek, ha ide­jutnak, nem szívesen tornáztatják a memóriájulcat... Azon is gondol­kozzék, amit én magának az őszin­teségről mondtam... Illéssyt elvezetik; a főhadnagy ki­nyitja az ablakot. Fojtogatja a'leve­gő, úgy érzi, hogy ez után az álak után okvetlenül ki kell szellőztetni. Milyen gyáva, milyen aljas! Pedig csak huszonhárom éves. A legszebb korban van, a férfivé válás legele­jén ... És Gara főhadnagynak eszébe jut a saját ifjúkora, ö is volt huszonhá­rom éves. Tanulni szeretett volna, de a négy polgármái tovább nem ju­tott. Három gyerek volt otthon, köz­tük ő a legidősebb. A negyedik pol­gári befejezése után dolgoznia kel­lett. A szomszédban lakó barátja. Bakos Pista panaszai és sirámai el­lenére irigyelte Pistát, a tanonc-sor- sot. ö szakmát sem tanulhatott, ki- futóskodott Kovács és Társánál. Ar­ra a néhány pengőre is múlhatatla­nul szükség volt a Gara-család sze­gényes háztartásában, amelyet ő vitt a házhoz. Később segédmunkás lett, angyalföldi üzemekben dolgo­zott. S amint emelgette a nehéz va­sakat, ábrándozott. Ott látta magát a középiskola vadjaiban, amint kék papírba kötött könyvek és füzetek sorakoznak, előtte* s.ö az érettségire készül. Majd az egyetemen ül, s a professzor,előadását hallgatja, aki a történelemről beszél: a magyar tör- ténelémről, amely kedvenc tantárgya volt a polgáriban: Az eavetemi elő­adások után pedig hazamegy, előve­szi valamelyik könyvét... Sok-sok könyve volt, bár csak nagy ritkán vehetett ' megtakarított fillérjeiből egy-egy kötetei. Különösen Jókait, Mikszáthot, Mó- riczöt szerette, akik olyan csodálatos szépén tudnak írniJ az életről... És ha nem juthatott be á középiskolába, sem az egyetemre, mégis tanult. Egy öreg munkás, Mészöly bácsi hordta neki a könyveket. Az édesanyja — szegény agyonmosott kezű, meggyö­tört proletárasszony — sokszor ve­szekedett vele, amiért hajnalig égeti a villanyt. „Nem lesz erőd, fiam, ha nem alszol, s hajnallá olvasol” — mondta, de az ifjú Gara másnap a gyárban úgy érezte, mintha valaki segítene neki hordani a vasat, és az élet terhét, Mészöly bácsi hívta el az első ki­rándulásra. Csodálatos dalokat ta­nult az erdő mélyén. A tisztáson fel­állt egy fiatalember, nem lehetett idősebb húsz évesnél. És mégis na­gyon okosan beszélt arról, hogy ez a háború az urak háborúja. Szólt a Szovjetunióról, amelyről akkoriban fröccskölve írtak az újságok. Ott ta­nulta meg, hogy mit kell tennie. És amikor behívták katonának, s kivit­ték a frontra, az első adandó alka­lommal átszökött az övéihez. Igen, akkor már az övéinek tartotta a szovjeteket... És később tanulhatott is. Teljesült az. amiről ifjú korában ábrándozott. Igaz, hogy harminc éves fejjel, de elvégezte a középiskolát és az egye­temet. Jogot tanult, s amikor befe- ' jezte, akkor sem • nyugodott meg. Negyven felé jár, főhadnagy, és is­mét beiratkozott az egyetemre. Tör­ténelmet tanul. És a kulákfi, akinek az ügyében vizsgálatot folytat? Mások huszon­három éves korukban tele vannak szép eszményekkel, vágyakkal, tér-* vekkel. A magasba., törnek, szeretné- ' nek valami nagyot alkotni, tenni Ez az llléssy huszonhárom éves kprára a legmélyebbre süllyedt. Az ellenség szolgálatába állt, hosszú időn át fon­tos, államtitkot képező adatok egész sorát szerezte meg Dallam ezredes­nek. Készpénz ellenében. S most, amikor fizetnie kell mindezért, resz­ket. Hiába, a pénz-éhséa és a haza iránti qyűlölet soha nem változik bátorsággá... A főhadnagy becsukja az ablakot, előveszi az iratokat s belemélyed... Lent, a zárka magányában llléssy a főhadnagyra gondol. Milyen nyu­godt, milyen magabiztos ez a rend­őrtiszt! A kém üvölteni szeretne mérgében, amikor arra gondol, ho­gyan kényszeritették vallomástételre. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents