Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-08 / 210. szám
Vilúg proletárjai, egyesüljetek! mmmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA fl megbecsülés, a tisztelet jegyében ünnepeltek Sajószentpéteren a borsodi bányászok Húszezer főnyi hallgatóság előtt dr. Miinnich Ferenc elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott beszédet Dr. MOnnich Ferenc elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke ünnepi beszédét tartja a sajószentpéteri bányásznapi nagygyűlésen. g-adtak, s ezzel megindították az iparban az életet. Kormányunk különös szeretetben, megbecsülésben, s nem utolsó sorban anyagi juttatásban részesíti ezen a napon a bányászokat. Ezen a napon kicseréljük bányászbarátainkkal élményeinket, megbeszéljük a feladatokat s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél szebb eredmények elérésére mozgósítsuk bányász-dolgozóinkat. — A megnyitóbeszéd után az ünnepi nagygyűlés szónoka, a kormány elnöke lépett a mikrofon elé. Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Kedves Elvtársaik! Kedves Bányászdolgozók! Lehet, hogy most megsértem az eddigi szabályokat, mert nem fogok előre elkészített ünnepi beszédet mondani, hanem igyekszem azokat a gondolatokat kifejezésre . juttatni, amelyeket ez a baráti légkör, ez a szívélyes fogadtatás, amelyben részesültem a bányászok részéről, ébresztett bennem. Ez a mai ünnep kifejezi az ország népének, a kormánynak és a pártnak kivételes megbecsülését, a magyar munkásosztály egyik legjava, a harcos bányászok iránt. Elvtársak! Mi meglehetősen nehéz időket éltünk át az utóbbi időkben. Az eredmények mellett átmeneti csapásokat, vereséget is mért ránk az ellenség. Mi azonban tanultunk, s ha visszanézünk az elmúlt három év eredményeire, azt állapíthatjuk meg, hogy saját kárunkból jól tanultunk. Megtanultuk, hogy nem lehet egységes a kormány egy szűk kis csoporton belül, ugyanígy nem lehet egység a pártban sem, hanem egységre kell törekedni az egész dolgozó néppel(Helyeslő közbekiáltások, taps.) Az eredményes építő munka alapja az. hogy kölcsönösen jól ismerjük egymást, hogy fogadjuk el a kritikát és az okos tanácsot kövessük. Ezt tét tűk eddig is, és ez nagy befolyással volt azokra a politikai és gazdasági eredményekre, amelyet az utóbbi időkben elértünk. Elkerülhetetlen — folytatta beszédét Münnich elvtárs, hogy egy-egy üzem gazdasági mutatóiról beszéljünk, melyek példázzák, hogyan dolgoztak. Ezek a mutatók azt fejezik ki, hogy a Borsod megyei bányászok jól dolgoztak ebben az évben, s elindultak azon az úton, hogy megvalóMünnich elvtárs a nagygyűlés után bányászdoltfozókkal ismerkedik. A vásárban lépten-nyomon megállítják, de gyakoribb, hogy ő szólít meg valakit, hogy néhány szót váltson a borsodiakkal. sítsák a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat. Ezután a bányászok életéről beszélt az előádó, párhuzamot vonva a régi és a mostani bányászélet között. — Ma a bányászoknak nem kell remegni azért, hogy a mindennapi kenyeret megkereshessék. Elég, ha megnézzük a falu és a város közti különbséget; szinte már alig van. —• Elmesélte Münnich elvtárs egy diákköri élményét, amikor egy nagybirtokon járt. A látogatás alkalmával benézett egy versenyistállóba s meglepődve látta: a lovak részére a betonépületben folyóvíz és villanyvilágítás volt. Ugyanakkor látta azt is, hogy a parasztok, a cselédek ablaknélküli vályogviskókban, embertelen körülmények között, összezsúfolva laktak. Szedte az áldozatait a tbc. és a nyomorból fakadó más betegség. — Ezeket az emlékeket — folytatta — fel kell eleveníteni, különösen a fiataloknál, nehogy elfeledkezzenek a múlt nyomoráról, hogy értékelni tudják a jelen-adta lehetőségeket. Erről feledkeztek meg azok a fiatalok, akiket megtévesztett az ellen- forradalom, akik tejjel-mézzel folyó Kánaánt vártak a Nyugattól. Később meggyőződtek arról, hogy ez nem így van — mint ahogy a hazatérő 42—43 ezer fiatal elmondta —, hanem nálunk sóikkal jobb az élet- színvonal. Nem kell hónapokat a gyárkapu előtt várni, hogy munkát kapjanak; van szociális biztosítás, ingyenes orvosi kezelés, nyugdíj. —- Fel kell kelteni a valóságérzést a fiatalokban, a bányászokban is. Égyes bányászfiatalok azért mentek Nyugatra, mert úgymond, nem bírták a normát. Három hónap múlva ezek a bányászok menekültek vissza Franciaországból, mert ott senki nem törődött velük, nem törődtek egészségükkel, lakásgondjaikkal. Itt, a Sajó mentén, a Bükk vidékén gazdag szénvagyon, nagy kincs fekszik. Ezt régen a kapitalisták saját érdeküknek megfelelően bányászták ki. Ha deficites volt az üzem, vagy más iparágban nagyobb volt a nyereség, leállították a bányát és az üzemi munkásokat szélnek eresztették, nem törődtek velük. Ez megváltozott. Mi szocializmust építünk, terv- gazdálkodást folytatunk, szemünk előtt tartjuk a dolgozók gazdasági és kulturális felemelkedését. A közeli napokban kerül nyilvánosságra a 15 éves iakásfejlesztési terv, melynek eredményeként minden kéttagú családnak lesz háza, lakása. (Helyeslő közbekiáltások, zúgó taps.) Azt akarjuk, hogy mindenki emberi módon, kulturáltan éljen. Ehhez azonban szükséges, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek összefogjanak, közös munkájukkal segítsék a nemzeti jövedelem emelését. A kormány csak akkor tud fizetésemelést, árleszállítást végezni, ha megvan hozzá a kellő anyagi bázis; s ezt csak a dolgozók munkájának eredményeként lehet elérni. Ez a kölcsönös érdekeltség az állam és a dolgozó nép között a szocializmust építő társadalomban. Ha ezt az elvet betartjuk, akkor megvalósítható pártunk célkitűzése, amely szerint a szocializmus építése abban áll, hogy a fejlődő gazdasággal együtt emelkedjék a dolgozók jóléte is. Építeni* alkotni kell, ehhez pedig munka, érő és gép szükséges. Ezeket kell okosan összeegyeztetni, hogy olyan terv jöjjön létre, amely előbbre viszi a dolgozók jólétének emelését és a szocializmus építését. A mai nap is jellemző szocializmust építő társadalmunkra. Mi a munkát, a dolgozókat ünnepeljük. Régen a király, királynéba földbirtokos és feleségének születés- és névnapja volt az ünnep. Ma a bányászokat ünnepeljük, akik nagyszerű termelési eredményekkel* több és jobb szenet adnak hazánknak, népgazdaságunknak. A párt és a kormány kötelességének tartja* hogy ? bányászok munkáját gépekkel, különböző berendezésekkel megkönnyítse. A munkakörülmény javítása alkotó kedvet, lelkesedést teremt az emberekben. Arra kérem a borsodi, bányászokat, hogy a következő napokban emeljék a termelés mennyiségét, a minőséget és ezzel méltóképpen fogják ünnepelni pártunk VII. kongresszusát. Ezután arról szólott Münnich élv- társ, hogy a proletárinternacionalizmus jegyében milyen nagy segítsé-» get nyújtottak a baráti szocialista államok ahhoz, hogy az ellenforradalom után az ország kilábaljon a gazdasági nehézségekből, visszatérje^ az élet a normális kerékvágásába. Beszédét így fejezte be Münnich elv- társ: — Arra kérem a borsodi bányászokat, hogy továbbra is lelkesedéssel dolgozzanak, forduljanak bizalommal a párthoz és kövessék útmutatását, hogy még nagyobb eredményekről, még szebb teljesítményekről adhassanak számot az országnak, az egész dolgozó népnek. • A meleg ünnepléssel, tapsviharra! fogadott beszédet a csehszlovák és a bolgár vendégek felszólalásai követték, majd Bartha K. Gyula elvtárs* a miskolci járási pártbizottság titkára zárta be a nagygyűlést. Münnich és Prieszol elvtárs számos pártós bányászvezető kíséretében megtel kintette a vásárt. Szívélyesen elbeszélgettek a vásárló, az ünneplő bányászokkal. bányászasszonyokkal* gyermekekkel, majd ebéd után a kormány elnöke, a megyei titkár és a kíséretükben levő személyek, elfogadva az élüzem királdi bányászó® meghívását, Királdra is ellátogattak* megtekintették az árusító pavilonokat s hosszasabban időztek a dolgozók körében. Prieszol József (jobbra) és Papp Károly elvtárs (balra) az ünnepség résztvevőivel beszélgetnek* XV. évfolyam 210. szám /<$$■'..rr'/f-T • ) 1959 «September 8, kedd J/erőfényes napra ébredtek a sajószentpéteriek vasárnap. Már ko- " ra reggel népesek voltak az utcák, ünneplőbe öltözött bányászok, tarkaruhás lányok, asszonyok, harcos veteránok, mellükön kitüntetésekkel sétálgatnak. Virág- és zászlódísz s a község bejárata előtt szimbolikus bányász-.diadalkapu, pöttömnyi, kékruhás kis óvodások s annyi, annyi szín, éiéjik mozgás,, az arcokon mosoly, ünnepélyesség látható itt. Kedves vendég fogadására készülnek Sajószentpéteren: dr. Münnich Ferenc élvtársat várják, hogy együtt ünnepeljék a IX. bányásznapot. Közben a bányászkert melletti pavilonokban megkezdik a vásárlást; ki egy szőnyeggel, mások új kabáttal a hónuk alatt sétálgatnak. A környező községekből a fiatalabbak kerékpárral indultak el. mások motorral, autóval, vonattál érkeztek az ünnepélyre. Alig néhány perccel 10 óra előtt feltűnik a vendégeket hozó első gépkocsi. A diadalkapu előtti virágszőnyegnél áll meg a kormány vezetőjenek kocsija s leikés ováció közepette száll ki dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, s a kíséretében lévő Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei, pártbizottság első titkára. A várakozók: bányászok, idősebb asszonyok, úttörők pillanatok alatt körülveszik a vendégeket, úgy, hogy álig jut szóhoz Ináncsi Sándor, a községi tanács elnöke a köszöntőnél. Kedves ismerkedés, kézfogások percei telnek; mindenki közelről akarja látni a kormány elnökét. Majd visszaülnek a vendégnek az autóba. De mielőtt még rákanyarodnának a Bányász-kerthez vezető útra, megáll a gépkocsioszlop, s Münnich elvtárs kiszáll a kékkabátos kis óvodások csoportjánál. Megsimogátja a csöppségeket, néhány szót vált az óvónővel, majd az ünnepség színhelyére hajtanak, ahol már mintegy 20 ezer főnyi egy- besereglett hallgatóság fogadta a vendégeket. tak. Prieszol József elvtárs lép a mikrofon elé, meleg szavakkal köszönti az egybegyűlteket, a megjelent Münnich elvtársat, a nehézipari miniszter első helyettesét, Léváról Ferenc elvtársat, Kaliczki elvtársat. a bányász szakszervezet képviselőjét, a csehszlovák és bolgár vendégeket. — A mai napon az egész ország népe szeretettel ünnepli a bányászokat,- akik ezt meg is érdemlik, meri fáradságos munkájuk következtében születtek azok az eredmények, amelyekkel most, a felszabadulás után 15 évvel büszkélkedhetnek. — Majd így folytatta Prieszol elvtárs. — Mi Borsod megyében különösen büszkék I vagyunk a bányászokra, mert az ellenforradalom után ők voltak az elsők az országban, akik csákányt raA szabadtéri színpad emelvényén foglalnak helyet a vendégek, munkában élenjáró bányászok, meghívót-