Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

Világ proletárjai, egyesüljelek l msmmmm a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A BANYA MÉLYÉN IF. évfolyam 209. szám Ára 70 fillér ÄL /QV tr'T r’l' , \ 1959 szeptember 6, vasárnap Magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalási Ez év elején Budapesten létrejött♦ előzetes megegyezés értelmében* szeptember 7-én a magyar és az$ osztrák kereskedelmi delegációk tár-* gyalásökat kezdenek Bécsben hosz-♦ szúlejáratú kereskedelmi megállapo-\ dós megkötéséről. A tárgyalásraX magyar küldöttség utazott Ausztriá-X ba. (MTI) ♦ Balogh Béla, az alberttelepi bányaüzem akna-főmérnöke megbeszélést tart Szentkúti frontmester csapatával. (Riport a 3. oldalon.) Fotó: Martinecz György* Mi kommunisták hisszük, hogy a kommunizmus eszméje győzni tog Hruscsov cikke — a békés együttélésről Moszkva (MTI) A Foreign Affairs című amerikai folyóirat közölte Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek „A békés együttélésről” szóló cikkét. Hruscsov a cikket a folyóirat szerkesztőségének kérésére írta. — Az együttélés kérdése, különö­sen napjainkban, a szó szoros értel­mében mindenkit érdekéi — írja cikkében Hruscsov. — Két kivezető út lehetséges — hangsúlyozza a továbbiakban — vagy a háború — de a rakétatechnika és a hidrogénbomba századában a leg­súlyosabb következménnyel járhat minden népre —, vagy a békés együttélés. — A szovjet állam keletkezésé­nek első napjától kezdve kül­politikájának alapelveként a bé­kés együttélést hirdeti — mondja a továbbiakban a cikk, majd a szovjet kormányfő a következő­képpen határozza meg a békés együttélés politikáját: — Legegyszerűbben kifejezve: az együttélés politikája lemondás a há­borúról, mint a vitás kérdések meg­oldásának eszközéről. Ez azonban korántsem meríti ki a békés együtt­élés fogalmát. A meg nem támadás­ra vonatkozó kötelezettségen kívül a békés együttélés elve tartalmazza azt is, hogy minden állam kötelezi ma­gát: nem sérti meg egymás területi épségét és szuverénitását semilyen formában és semilyen ürüggyel. A békés együttélés elve lemondást je­lent arról, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, abból a célból, nogy megváltoztassák azok állam­rendjét, vagy életformáját, vagy va­lamely más célból. A békés együttélés tétele azt is előírja, hogy az ország politikai és gazdasági kapcsolatai a felek teljes egyenjogúságán és kölcsönös előnyö­kön alapulnak. — A mi törekvésünk a békére és a békés együttélésre — mutat rá Hruscsov — a szocialista társadalom természetéből ered. Ebben a társa­dalomban nincsenek olyan osztályok vagy társadalmi csoportok, amelyek­nek érdekük lenne, hogy háború se­gítségével gazdagodjanak, vagy meg­hódítsák és leigázzának idegen terü­leteket. — A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország a szocialista rend­szer alapján korlátlan belső piac­cal rendelkezik és ezért nincs oka arra, hogy terjeszkedő poli­tikát folytasson, amelynek célja más országok meghódítása és saját befolyásának rájukkény­szerítése. — A békés együttélés elve — foly­tatja Hruscsov — korántsem köve­teli meg, hogy valamely állam le­mondjon saját rendszeréről és ideo­lógiájáról. Viszont biztosítja a legi- fontosabbat: azok az államok, ame­lyek elhatározták, hogy a békés együttélés útjára lépnek, lemondanak az erőszak alkalmazásáról minden formában és megegyeznek abban hogy békésen, az érintett felek köl csönös érdekeinek figyelembevételé­vel rendezik az esetleges vitákat és viszályokat. Századunkban a hidro­génbomba és az atomtechnika fejlő­désének századában ez a legfonto­sabb,, ez minden ember érdeke. A cikk válaszol a burzsoá orszá­gok olyan képviselőinek, akik két- ségbevonják a Szovjetunióval foly­tatandó békés együttélés lehetőségeit, minthogy a szovjet vezetők — kije­lentéseik szerint — a kommunizmus­ért harcolnak, sőt azt mondják, hogy a kommunizmus győzni fog minden országban. Hruscsov megállapítja, hogy azok, akik így vetik fel a kér­dést, akarva-akaratlanul összezavar­ják a dolgokat, összekeverik az ideo­lógiai harcot az államok közötti vi­szony kérdéseivel. Mi kommunisták hisszük — írja Hruscsov —, hogy végeredmény­ben a kommunizmus eszméje az egész világon győzni fog, miként győzött hazánkban, Kínában és sok más államban* Lehet, hogy a Foreign Affairs sok olvasója nem ért egyet velünk. Talán úgy vélekednek, hogy végül a kapi­talizmus eszméje fog diadalmaskod­ni. Vitatkozhatunk, vallhatunk kü­lönböző nézeteket, de a fő az, hogy ez maradjon meg az ideológiai harc keretei között, senki se használjon fegyvert azért, hogy érvényrejuttassa saját nézeteit. Amikor azt mondjuk, hogy a két rendszer, a kapitalista és a szocia­lista rendszer versenyében a mi rendszerünk fog győzni — folytatja Hruscsov —, ez természetesen egy­általán nem jelenti azt, hogy a kapi­talista országok belügyeibe való be­avatkozással vívjuk ki a győzelmet. A kommunizmus győzelmébe ve­tett szilárd hitünk a társadalmi fej­lődés törvényeinek ismeretén alapul. Meggyőződésünk szerint azért fog győzni a szocialista rendszer, mert haladóbb mint a kapitalista rend­szer. A negyvenkét éves szovjet ál­lam számára máris lehetővé vált, hogy gazdasági versenyre hívja ki az Egyesült Államokat a 150 éves kapi talista államot. A legszélesebb látókörű amerikai közéleti személyiségek elismerik — fűzi hozzá Hruscsov —, hogy a Szovjetunió gyors ütemben utoléri és végül megelőzi az Egyesült Államokat. Hruscsov rámutatott, hogy most különösen időszerűvé vált a külön­böző társadalmi rendszerű» államok békés együttélésének kérdése. Az emberiség életében olyan időszakhoz érkeztünk, amikor reális lehetőség van rá, hogy véglegesen, egyszer- s mindenkorra kiküszöböljük a hábo­rút a társadalom életéből. A második világháború után kiala kult új nemzetközi erőviszonyok alapján állíthatjuk, hogy ma már nem végzetesen elkerülhetetlen az új világháború, meg lehet akadá lyozni — írja Hruscsov —, majd cik­kében három alaptételt sorol fel állí­tásának bizonyítására. Először — írja Hruscsov — nap­jainkban nemcsak az összes szocia lista államok harcolnak tevékenyen a békéért, hanem az önálló nemzeti állam fejlesztésének útjára lépett sok ázsiai és afrikai ország is és sok más állam is, amely nem tartozik az agresszív katonai tömbökhöz. Másodszor, a békepolitika a széles néptömegek hatalmas támogatását élvezi az egész világon; Harmadszor, a békeszerető szocia­lista államok rendelkeznek olyan rendkívül hatásos anyagi eszközzel amelyek feltétlenül fékezik az ag- resszorokat. Napjainkban a szocialista országok a Föld egész területének már körül­belül egynegyedét ölelik fel. A Föld lakosságának egyharmada él a szó cialista országokban és ipari terme­lésük a világ termelésének körül­belül egyharmada. Ezzel magyaráz­ható az a vitathatatlan tény, hogy az utóbbi években csírájában sikerült elfojtani azokat a háborús tűzfészke­ket, amelyek a világnak hol az egyik, hol a másik részén — a Közel- Keleten és Európában, a Távol-Kele­ten és Délkelet-Ázsiában — jöttek létre. Hruscsov cikkében emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió nem keve­set tett a békéért vívott harcban. A Szovjetunió a második világháború maradványai felszámolását, a két né­met állammal való békeszerződés megkötését a kérdések kérdésének tekinti. Hruscsov rámutat, hogy a német kérdés békés rendezésének el­odázása széles lehetőségeket nyújtott a nyugatnémet mtilitar risták és revansisták tevékeny­ségének megélénkülésére. Nem kizárt az egyáltalán — figyel­meztet Hruscsov —, hogy Nyu­gat-Németország, felhasználva az északatlanti szövetségben szerzett pozícióit, háborút pro­vokálhat, belesodorhatja ebbe a szövetségeseit és az egész vilá­got pusztító háború szakadékéba taszíthatja* Szét kell vágni a gordiuszi csomói: polgárjogot kell kapnia a békeszer­ződésnek, ha nem akarunk játszani a tűzzel, milliók és milliók sorsával — hangsúlyozza Hruscsov. Mély meggyőződésem — írja Hrus­csov , hogy a még .meglévő lénye­ges nézeteltérések, egész sereg kér­dést illetően nem alapvetőek, nem olyanok, amelyekben nem lehetne egyezségre jutni. Hruscsov meg­jegyzi, ha egész sereg kérdésben még mindig vannak nézeteltérések, és nem jött létre megegyezés, akkor ez ~ vap _ ra elegendő alapunk, hogy így véljük — azoknak az engedmé­nyeknek a következménye, .amelye­ket a nyugati hatalmak tesznek Adenauer kancellárnak. Ez veszélyes behódolós az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország részéről — mondotta Hruscsov. Sok­kal jobb lenne, ha Nyugat-Némel- ország NATO-szövetségesei a béke érdekében megmondanák Adenauer kancellárnak, hogy politikája veszé­lyezteti a békét és végső soron hely­rehozhatatlan katasztrófával járhat. A szovjet emberek hangoztatták és hangoztatják, hogy nem akar­nak háborút. Ha a Szovjetuniót és a baráti országokat nem éri támadás, soha semilyen fegy­vert nem fogunk az Egyesült Államok vagy bármely más or­szág ellen felhasználni. Éppen azért, mivel meg akarjuk szaba­dítani az emberiséget a háború­tól, békés és nemes versenyre hívjuk fel a nyugati hatalmakat. Mi mindig a más országok bel­ügyeibe való be nem avatkozás hívei voltunk és vagyunk ma is. Ezt az álláspontot vallottuk és valljuk to­vábbra IS; Csak egy út vezet a békéhez — írja befejezésül a szovjet kormányfő —, csak egy kiüt van a jelenlegi fe­szültségből: a békés együttélés, (MTI! • • : ■ Ünneplő bányászok lésben gazdag embereket nevelnek. De meg lehet győződni arról is, hogy kik a mai bányavezetők. Munkás­emberek fiai. S ha már itt tartunk, azt is meg lehet vizsgálni, mennyi­vel termelnek többet a mai üzemek. Felszabadult, jogokkal rendelkező emberek dolgoznak a bányákban, s ebből természetszerűen adódik, hogy napról-napra változik a bányászok élete, formálódik egyre gazdagabbá, biztatóbbá a jövő. A BÁNYÁSZOK MINDIG A MUNKÁSSÁG derékhadát képezték. Közülük százan és százan kerültek a népi állam, a hadsereg, a párt veze-. tő posztjaiba. Ezek az elvtársak is együtt ünnepelnek ma a tegnapi, az egykori munkatársakkal. A bányászokra ma is bizton le­het számítani, s ha ezt nem is mon­danánk, sok minden tanúsítja. Az, hogy a legutóbbi minisztertanácsi ülésen az ipari tervteljesítés sikerei­ről lehetett beszámolni, abban benne van a bányászok munkájának az el­ismerése, s igazolódik az előbbi meg­állapítás. Fejlődtünk, s nagyot léptünk az elmúlt évek során. Ezeket a lépése­ket azonban újabbaknak kell kö­vetni. Megállapíthatjuk, hogy ezer formában változott meg a bányász­élet, de nem feledjük azt sem, hogy még van egy sor lehetőség, amit ki kell aknáznunk, s meg kell valósíta­nunk. Az a célunk, hogy a nehéz fi­zikai munkát egyre inkább a gépek, s más termelőberendezések vegyék át. Csakis a technika szakadatlan fejlesztésén keresztül valósíthatók meg ezek a törekvések. így várható egyre több szén, amire szükség van épülő ipari létesítményeinkhez. Nem­régen készült el a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt 15 éves távlati fej­lesztési terve. Az előírt termelésnö­vekedés — mely jóval nagyobb a jelenleginél — 11 ezer ember mun- kábaállítását kívánnáEzt bizony nem lehetne egyszerűen megoldani, ha ténylegesen csak az új munka­erők beállítására gondolnánk. Az embereket nem lehet az „égből le­szedni”. Csakis a gépesítés, a kor­szerű bányaművelés, a modern tech­nikai eljárások jelenthetnek és je­lentenek majd megoldást. Tovább- menve, sok szociális, munkavédelmi igényt kell még kielégíteni. Ma még nagyon sok bányász érkezik munka­ruhában az üzembe. Nem mindenütt van még munkásfürdő, öltöző. Ez egy kicsit abból is következik, hogy a megyénkben lévő bányák nem jár­nak annyi szénporral, mint pl. a pé­csi, vagy a komlói bányák. Ezt azon­ban nem megnyugtatásul említjük. Valamennyi bányánkat — és a régi­eket is — mindet felújítjuk. Az új rekonstrukciós tervek eleve célul tű­zik ki — a bányaüzemek fejlesztésé­vel egyidőben — a fürdők, a mosdók és más szociális épületek létrehozá­sát is. A fejlődés jelenleg is ezt az utat követi és a fent említett üze­mekben is ez a helyzet. Megmond­juk őszintén, hogy van még olyan igény, amit nem tudunk maradékta­lanul kielégíteni. A kormányzat is­meri ezeket a gondokat is. A jövő­ben is — hogy példát említsünk — tovább épülnek bányász-lakóházak; egyre többen vehetnek igénybe épí­tési kölcsönöket. AZ ÜNNEP ÓRÁI, PERCEI TEL­NEK MA, sok minden eszünkbe jut, sok régi bányászra, elvtársra gondo­lunk, akiknek a harca szinte egy- egy lépés volt ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a mához. Róluk sem fe­ledkezünk meg. De gondolunk az előttünk álló lelkesítő nagy felada­tokra is, s tudjuk, ezek megvalósítá­sa még távolabb visz azoktól az időktől, melyekre emlékezve sajog néhány régi seb... A párt, a kor­mány vezetőivel együtt ünnepelnek ma a bányászok. S amikor a jól- végzett munka öröme fénylik az arcokon, mi, nem-bányászok is el­küldjük szeretetünk és becsülésünk jelét: szíves szóval kívánunk me­gyénk derék bányászainak jó erőt, boldogságot és jószerencsét a további csatákhoz. A FÖLD REJTELMES MÉLYÉ­NEK HARCOSAIRA, szén-, érc- és ásványbányászokra gondolunk e na­pon, akik lenn sötéttel, vízzel, a ter­mészettel dacolnak. Rájuk gondo­lunk ma, az ismeretlen mélységek munkásaira, akik annyi és annyi nemzeti kincset tárnak fel, gyarapít­ják, gazdagítják hazánkat. Feléjük száll most hálánk, mert tudjuk, hogy a kezük nyomán élet fakad, meleg költözik az otthonokba, ismeretlen tájak szépségét, a kultúra ezer gaz­dagságát tárja szemünk elé a tele­vízió és sorolhatnánk mindazt, ami­ben megtestesül a bányász szív, aka­rat, sok-sok elképzelés, szorgalom. Immár tradicionális, hogy ezen a na­pon bányászainknak adózunk — el­ismeréssel és köszönettel. Gondolatban most ott időzünk egy kicsit a kék egyenruhás, ünneplőbe öltözött bányászok között. Nekik int mosolyunk, szeretetünk. Ritka alka­lom, hogy annyi bányász találkozik egyszerre, mint ezen a napon. A mi társadalmunk, a párt és a kormány meghallgatta annak idején a szak- szervezet javaslatát, s ezt a napot, szeptember első vasárnapját, bá­nyász-ünneppé avatta. Ezért az ün­nepi hangulat a kis bányász-köze­gekben, Perecesen, Edelényben, vagy akár az ország bármelyik részén is. Most, amikor a munkatársak, bará­tok, elvtársak ünnepelnek, akaratla­nul is felidéződnek a régi idők emlé­kei is. Régóta ismert a magyar bányá­szat. Ismert a régi bányász élete is. Ünneprontok vagyunk? Nem, de egy pillanatra lefoszlik az arcokról az öröm. Eszünkbe jut a régi kolónia, & piciny szobák zsúfoltsága, a kony­hákban a kecskelábú asztal, meg a „torontáli” és „perzsa”, ami néha­napján ünnepkor ott virított — pa­pírból ... És ki ne emlékezne a büszke sárga hintákra, rajtuk a részvényessel, vagy éppen báró urakkal, akik kalapjuk mellől csak úgy böktek valamit üdvözlésképpen. Mi volt a bányász élete ? Munka so- ványodásig, konzumadósság, családi háborúság, a Nincs miatt borba foj­tott bánat. És akik többet vállaltak a napi gondoknál, mert tiltakozott igazságérzetük, azokat a csendőrök már messziről ismerték, s tudták, hogy őket szemmel kell tartani. Hány és hány igazi elvtársunk, igaz emberünk szenvedett a kezük között! Hányán mentek külföldre kétségbe­esésükben a kilátástálanság, az üldö­zés réme elől.., SOKAT VÁLTOZOTT A VILÄG! A bányász ma az egyik legmegbe­csültebb ember a társadalomban. És dkinek ez talán frázisnak tűnik, az Tte sajnálja a fáradságot, látogasson el azokhoz a bányákhoz, melyek ré­gén is termeltek. Szuhakálló Il-n új fürdő épül; Ormos II. aknán, korsze­rűen biztosítják az Ózd környéki bá­nyákat; a legkorszerűbb berendezés­sel látják el Rudabányát, s az érc­dúsítót; az ásványbányászok mo­dern eszközökkel kutatják a föld még ismeretlen értékeit. Vagy említsük á?t, hogy több tíz millió forint kerül rttost szétosztásra jutalomként, s hogy a párt és népi államunk kitün­tetésekben és sok más vonatkozás­ban fejezi ki nagyrabecsülését. Em­lítsük azt, hogy a derékfájdító mun­kát, a nehéz bányászkodást kaparó­gépek, gumiszalagok, egyre több gép segíti; vagy szóljunk arról, mi­lyen becsület jut osztályrészül a bá­nyászoknak! — Hogy most már nem­csak emberszámba veszik, hanem hallgatnak rá, s egyenjogú munkás a mérnökkel, az igazgatóval... ] Megváltozott a bányászélet. Ami­kor új motorkerékpárok és már Hűtők is állnak meg az üzemek előtt, s azokból egyszerű munkások száll­nak ki — mindinkább távolabb erezzük a múltat. De nézzünk szét a bányászok lakóvidékén! Megvannak íígyan még a régi kolóniák is, de hány és hány új lakótelepülés szüle­tett, mennyien építkeznek, s aki be­csületesen él, rendesen dolgozik, azok között nincs olyan bányász, aki ne tudna valami eredményt felmu­tatni. > Egykor évekig csilléztek, míg vá­járokká avatták. Most három év alatt a vájártanuló intézetekben nemcsak jó szakembereket, hanem égyben művelt, érdeklődésben és íz-

Next

/
Thumbnails
Contents