Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-05 / 208. szám
Szombat, 1959. szeptember 5. CSZAKMAGYARORSZÁG Megvalósult kívánság A Szeged környéki Csánytelek- rői indul. Géza még akkor kamaszodó síheder, ismertető vonásai: vékonyívelésű arc, kissé elálló fül, homlokán -pajkosan táncoló göndör haj. Csak szemében látszott valami olyan, ami komollyá tette. S ahogy kirajzolódik előttünk e fiatal élet története, úgy lesz érthetőbb a kis Papp Géza alakja számunkra. Fiatalon ízleli a ke~'"i'ű. könv hogy is lehetne másképp —, elveszti anyját és apját. Nevelőszülőkhöz kerül. Kissé elkomorul, mikor erről beszélgetünk ... De maradjunk a történetnél, vagyis ismerjük meg azt dióhéjban, ö is egyike azoknak, akiből a mi új életünk alakít embert. Perecesre kerül szívében sok reménységgel, s az új környezet iránti kíváncsiságával. Szemével sosem látott új tájra kerül. Völgyek, ma- gasraívelő hegyek. A vájártanulóintézet ajtaján kopogtat. A fényben úszó erdőszegélyezte épület feszélyezi egy kicsit, de szíves szóval fogadják, s szorongása hamar felenged. Mikor megtudják sorsát, a szívek talán még inkább felengednek iránta. Felveszik1. Élete e napjának emlékei örökre emlékezetesek maradnak számára. Lelke megszabadul a korán kínzó gondolatoktól: Félelem a jövőtől, mert hányszor látta keserűséggel azt, hogy diákpajtásai nagyobbrészt tovább tanulnak, vagy nekivágnak egy-egy szakmának, azokból lesz valaki, de ő... Ügy érezte, hogy az ő életének hajója már megfeneklett. Elképzelhető, mennyire örült, mikor egyszerre kitárult előtte egy széles kapu, melyen áthaladva annyi szépség, ígéret, lehetőség állt előtte: a nagy intézet, az otthon tiszta lepedője, puha takarója, egy szakma a maga rejtelmeivel, titkaival, ismeretlen örömök. Igen, erre gondolt akkor. Most itt beszélgetünk a taninté- zet közelében lévő legényszállóban. Álmosan beszél, most ébredt az éjjeli műszak után. Gézát ugyanis kitették az intézetből — no, nem haragból, csak azért, mert már 1958-ban elvégezte a vájáriskolát. Szakember lett, s ez nagy szó. Különösen egy olyan fiatalember életében, aki három-négy évvel előbb egy kicsit kilátástalanul figyelte a világot. Balkezén fehéren világít egy Pob- jeda óra, szememet rajta felejtem. Felfogja tekintetem. — Elég jól keresek, 2 000—2 200 forint az átlagfizetésem. Már vettem egy kerékpárt is ... Meg néhány új ruhát. Egy váratlan kéréssel lepem meg. — Szeretném látni, milyen nyomokat hagyott az élet ebben a fiatalemberben, mert ahol hiányos a neveltetés, ott könnyen talál utat a rossz ... — Mutassa már az ünneplő ruháját. Meglepődik, de minden vonakodás nélkül elővesz a szekrényből egy barnásszürke öltönyt. Normál méretű, új vonalú konfekciós ruha. ízléses, ahogy elképzelem Gézán, úgy találom jól festhet benne s talán egyik-másik kislány is visszapillant rá titokban. Nem, nyoma sem található annak, amire kíváncsiskodtam. Géza igazi munkásfiú, s nemcsak szakmájában, hanem, ízlésében és felfogásában is. icsit nehezen beszél, iólehet nem is kenyere a diskurzus. Talán az ágy is húzza még egy kicsit, mert a kimidi bányában, ahol már egy éve vájár, nehéz a szolgádat. Míg beszélgetünk, a szoba legöregebb tagja. Sós Károly is felfigyel, néha közbe is szól. olykor Géza helyett is nyilatkozik. Maid a kis rádió felől érdeklődöm, mely az ifjú vájár ágya mellett van. — Ezt közösen vásároltuk — világosít fel Sós. — Akkor ez nem is akármilyen szoba — nyugtázom. — Tudja, itt, ha valaki pénzt tesz le az asztalra, azt később is ott találja. Itt nagyon rendes fiúk laknak ... Ezt elhiheti nekem. Géza elpirul eay kicsit a dicséretre. de arcán ott bújkál a mosoly, az öröm; szinte olvasni lehet róla, — nyílt és őszinte az arca, mindent elárul. S amikor a tervei felől érdeklődöm, Géza talán még szűkszavúbb lesz. Szerencsére Sós megint segítségemre siet. — Nősül a fiú. =• Nézze csak, ott a. kislány fényképe a falon. Géza újból elpirul. A kis levelezőlapról K barna, copfos, kerekarcú kislány néz rám. Nagy szemei mintha folytonosan Gézát figyelnék. Géza is gyengéden rajta felejti szemét, majd megszólal. ___ Tpöldim a kislány. Az eskü1 vöt most tervezzük. — Sós lopva rám kacsint. — Ötezer forintot költöttem az esküvői ruhára, meg egyéb apróságokra, ha majd sikerül, el is hozom idővel, — mondja sóhajjal. — Nem korai még a nősülés 21 éves fejjel? Kicsit megfeledkezem■ Géza életéről, s önkéntelenül kiszaladt a számon a kérdés. De hiába, már visszaszívni nem lehet. Géza elkomolyodik, de határozott marad, s mielőtt válaszolna, Sós közbeszól egy tapasztalt ember érettségével: — Én azt mondom, nem baj, ha fiatalon megnősül, csak becsületes legyen. — Ez valóban így van. s most már előttem is érthető, ha Géza ilyen terveket forgat a fejében. Nélkülözni a szülői szeretedet, az anyai gyöngédséget, az apát, akire büszkék lehetünk, bizony nem egyszerű. Mert van-e ember, ah* ne vágyna szere- tetre, egy kis melegségre? Azt hiszem, Géza ezt igazán megérdemli. Most már szakmunkás, erős fiatalember, sőt szervezett munkás, mert tagja a szakszervezetnek és az ifjúsági szövetségnek is. Beteljesült a reménye, önálló lett, megvalósultak a fiatalkori vágyak. Mikor elbúcsúzom. Sós Károllyal indulok el. Éppen műszakra indul. Lejtős úton haladunk az állomás felé. Sós töri meg a csendet. — Nekem négy gyermekem van, próbáltam egy kicsit az életet. Sokat beszélgettem a fiúkkal, Gézával is, mondhatom, rendes fiú s nagyon hallgat az emberre. Beszéltem vele a kártyáról, az italról és szívesen figyel rám. T assan-lassan elmaradozik a le- gényszálló, még inkább a vájártanuló intézet nagy, világos épülete. Itt lett Géza ember, itt formált bányászt belőle a mi szép új életünk. (garami) Újból kérjük i Intézkedjen a tisztiorvos! A panaszos levél írója az ellen emelt kifogást, hogy már-már elviselhetetlen a bűzzel keveredő erős cefreillat, amelyet a falu közepén működő nyékládházi földművesszövetkezeti szeszfőzde terjeszt. Kérte, utazzunk ki, s győződjünk meg magunk is állítása valódiságáról. Elutaztunk Nyékládházára. A szeszfőzde akkor nem termelt, úgy emlékszünk éppen átalakítás alatt állt: az egyik üstöt cserélték. De az épület mögötti tárológödörben ott forrt a tűző napon a hónapokkal előbb odahordott kifőzött cefre, s rajta legyek milliói nyüzsögtek. S bár nem akarunk ízléstelenek lenni, le kell írnunk, mert a hitelességhez tartozik: az udvaron lévő betontartályokban is — kifőzésre váró, de már legalább 2 hónap óta ott álló — cefre terjesztett nem éppen kellemes illatot, "s vette el a pálinkaivástól örökre a kedvét annak, aki felemelte a tartályok fedőlapjait: az „anyagon” —* ahogy azt szaknyelven mondják — ujjnyi vastagságú csúnya pondrók mászkáltak... A látvány a jóízlés ellen szólt. A higiéniának még a legkisebb jelét sem láttuk, s megírtuk az illetékeseket bíráló cikkünkben a következőket: A szeszfőzde korábban az ugyanebben a házban lakó id. Szántó Józsefé volt. Az államosítás után a helybeli földművesszövetkezet vette kezelésbe. S ettől kezdve szinte napirenden voltak a viták: ki takarítson a szeszfőzde környékén, kö hozassa rendbe az udvart, amelyet esős időben tönkretesznek a nehéz szekerek, hová szállítsák a szeszfőzésből származó mellékterméket, salakot, stb. Logikusan gondolkodva könnyen rájön az ember, hogy mindez azoknak a kötelessége — jelen esetben a földművesszövetkezeté —, akik üzemeltetik a szeszfőzdét, hasznot nyernek belőle. Annál is inkább, mert azt a szövetkezet id. Szántó Józseftől formálisan átvette, a megszabott ellenértéket kifizette érte. Id. Szántó Józsefnek, tehát mint tulajdonosnak, semmi köze a szeszfőzdéhez. A földművesszövetkezet azonban — bár igyekezett a súrlódásokat, vitákat elkerülni — nem tett meg mindent a szeszfőzde és környéke tisztántartásáért. Utóbb már oda fajult a dolog, hogy CT helybeli orvos is erélyesen fellépett a tarthatatlan állapotok ellen, hiszen a cefrén nyüzsgő legyek csak fokozták a paralizis-veszélyt, amely akkor már a faluban is terjedni kezdett. Ezeket meghallgatva, s mindenről saját szemünkkel meggyőződve írtuk meg cikkünket „Intézkedjen a tisztiorvos!” — címmel. Lassan bizony már több mint egy éve... a ’laktaharkányi Állami Gazdaság istállójában nem gond a hatvanegy darab szarvasmarha hiteleltetése. S talán érdekli az olvasókat is, hogy mi történt azóta? Röviden ez: a cikk megjelenése után többfelől is kaptunk észrevételező levelet, amelyek írói elismerték ugyan az állapotok tarthatatlanságát, de megvádolták az újságírót, hogy rosszul nézett körül, mert igaz ugyan, hogy pondrók mászkálnak a cefrén, de azok benne keltek és nem ujjnyi, hanem „csak” ceruza vastagságúak... (őszintén szólva, lehet, hogy így volt, de mi bizony nem mértük meg.) Másfelől azért támadták a cikk szerzőjét, hogy miért védi egy volt ku- lák érdekeit? (!?) Azt senki nem indokolta, hogy a közegészségügy miért csak id. Szántó József érdeke. Szerencsére, a helyszínre kiszálló tisztiorvos nem nézte elfogultan a dolgokat és megállapította, hogy ilyen körülmények között « szeszfőzde üzemeltetése nem engedélyezhető Ezt a megállapítását lapunk szerkesztőségéhez is elküldte, értesítést kaptunk a MESZÖV-tol is, amelyben megírták: nagyobb beruházás megvalósításával korszerű szeszfőzdét építenek, valahol a falu szélén és ilymódon rendeződnek majd a viszonyok. Hangsúlyozzuk: ennek már egy éve! S alig négy nappal ezelőtt a második panaszos már személyesen mondta el szerkesztőségünkben, hogy ott bizony aligha lehet változásról beszélni. őszintén szólva, túlzásnak véltük a közlést és ismét elutaztunk Nyékládházára. Sajnos, neki volt igaza. A szeszfőzde ugyan nem működik. Lakat van az ajtón. De az épület mögötti tárológödörben most is ott poshad a ki tudja mikor odaengedett moslék. Az udvaron, a kút melletti tartályokban valami fekete folyadék. Azt mondják, valamikor cefre volt, de felvegyítette az esővíz. Aligha hisszük, hogy ebből valamikor pálinkát főznek... Azt viszont elérték, hogy a kút vizét tökéletesen megfertőzték. Mégegyszer kérjük: intézkedjen o, tisztiorvos! De úgy, hogy annak foganatja legyen! Ónodvári Miklós Hasznos őszinteség AZT TARTJÁK, hogy az őszinte embernek kevés a barátja, mert az igazat nyíltan, minden kertelés nélkül megmondja, s az igazság fájni szokott. Vannak emberek, akik egykönnyen nem bocsátják meg, ha gyöngéikre hágnak az őszinteség cipőjével, s alig várják a kínálkozó alkalmat, hogy visszaadják a kölcsönt, azaz „betörjék” a fejét annak, aki szemükre hányta viselt dolgaikat. Pedig ha lecsillapítanák hirtelen támadt haragjukat s tárgyilagosan ítélnék meg a bírálatot, hamar rájönnének, hogy hasznos dolog az őszinteség, segít bennünket abban, hogy észrevegyük és szélnek eresz- szűk hibáinkat. Az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének két kommunistája pártsze- rütlenül, durván viselkedett munkatársaival szemben. Az egyik taggyűlésen amúgy istenigazából megmosták a fejüket. A két elvtárs lenyelte hirtelen lobbant indulatát: nem azon törte a fejét, hogyan lehetne „visszalőni”, hanem hogy hogyan javítson helytelen viselkedésén. Tanultak a kemény, de pártszerű bírálatból. s az elmúlt szerdán, szeptember 2-án tartott vezetőségválasztó taggyűlésen már így , emlékezett meg róluk a legjobb barát, az őszinte kommunista kollektíva: nem lehet rájuk ismerni, mintha kicserélték volna őket, kommunistákhoz méltó magatartást tanúsítanak!... Azért hozakodtam elő ezzel a pél dával, mert az acélmű-pódium első műszakjának alapszervi vezetőségválasztó taggyűlését erre a húrra, az őszinteségre hangolták. Az acélműi pártház ízlésesen feldíszített nagytermében 47 kommunista jött össze, hogy megválassza az alapszervezet új vezetőségét. Nagy és felelősség- teljes feladat ez a vezetőségválasztás, határkő, melyhez egy új, még gyorsabb fejlődés ütemét igazítjuk. A vörösdrapériás asztalon ott állt az az ezüst vándorserleg, melyért az ország négy acélműve vetélkedik, s melyet immár másodszor nyertek e! az ózdi acélöntők. „Ha minden jól megy —, már pedig teszünk róla, hogy így legyen — nemsokáig vándorol az a serleg; ha még egyszer elnyerjük, örökre az ózdi acélmű birtokában marad” — mondották az elvtársak. Büszkén, egy kicsit talán dicsekvően jelentették ezt ki, de amint a beszámolóból kiderült, melyet Bora Sándor alapszervi párttitkár tartott, büszkeségük jogos. Az acélmű az elmúlt félévi műszi úttervében vállalta, hogy 3 millió 751 ezer forinttal túlteljesíti tervét. Adott szavukért becsülettel helyt álltak: vállalásukat 457 százalékkal túlteljesítették, ami átszámítva, közel 18 millió forintot jelent. Ebből a szép eredményből kivették részüket az alapszervezet kommunistái is. A termelékenység emelkedésével lenest tartott a dolgozók fizetésének növekedése, az ellenforradalom óta 200 forinttal emelkedett a munkások bére. A BESZÁMOLÓ NYÍLTAN, őszintén tárta fel a hiányosságokat, de a dicsérettel sem fukarkodott. Ki mit érdemel. A továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges az eddig megtett út tárgyilagos felmérése, hogy az új vezetőség tisztán lássa a rá váró feladatokat. A kommunisták megítélésében — helyesen — a végzett munkából indult ki, de az eredményes munka sem lehet jogalap ahhoz, hogy valaki megszegje a szervezeti élet s a jóízlés írott és íratlan törvényeit. Az egyik elvtárs elismert szakember, munkájáért dicséretet, viselkedéséért kemény bírálatot kapott. Fizetési napokon nem egyszer felöntött a garatra, mértéktelen italozásával nélkülözésre kárhoztatta családját. Az elvtársak gyakran bírálták, végül elérték, hogy ittasan nem lépi át a gyár küszöbét, — s vigyáz a mértékre. Az előadó végezetül kérte a taggyűlést, hogy alaposan gondolja meg, kit választ az alapszervezet vezetőségébe. „Olyan feladatok állnak előttünk, melyek csak a pártvezetés színvonalának emelésével oldhatók meg” — mondotta. A hozzászólók — jócskán voltak — a beszámolóhoz hasonló őszinteséggel mondtak véleményt a vezetőség munkájáról. Nem volt könnyű dolga ennek a vezetőségnek. Az ellenforradalmat követő zavaros idők ugyancsak próbára tették a kommunisták elvi szilárdságát. Azóta minden megváltozott, a pártvezetés egy- gyéforrt életünkkel. Több felszólaló panaszolta, hogy a Petrai-féle újítás ártalmas az egészségre, állítólagos hasznosságát lerontja, hogy az egyik legsúlyosabb szakma-betegséget, a szilikózist terjeszti. Az újítások elbírálása vontatottan halad. A Körnet—Lindák-féle újítást például már egy éve alkalmazzák, de az újítók még eddig semmit sem kaptak érte. Az ilyen esetek bizony nem nagyon serkentik a dolgozókat, hogy újításokon törjék a fejüket. A VEZETŐSÉG TEVÉKENYSÉGÉT bírálva többen kifogásolták: az eddigi gyakorlat valahogy úgy festett, hogy aki hibát követett el, egy életen át „haragszomrádot” akarnak vele játszani még akkor is, ha az illető párttag, okulva hibájából, teljesen megváltozott. A titkár személyéről megállapították, hogy emberséges, jóindulatú, de darabos fellépése miatt az az érzése támad az embereknek, hogy Bora elvtárs nem a hibák, hanem az emberekkel szemben lép fel. Többen a pártoktatásban való részvétel fontosságáról beszéltek. A kommunista legyen müveit, tájékozott a szakmai és politikai kérdésekben, hogy eredményesen tudjon érvelni igazunk mellett. Kőhalmi Imre elvtárs, a nagyüzemi pártbizottság titkára a vezetőségválasztás jelentőségét hangsúlyozta. — Számunkra nem lehet közömbös — mondotta —, hogy kiknek a kezébe tesszük le egy alapszervezet irányítását. Fel kell venni a harcot az elbizakodottság ellen, mely különösen az acélműben tapasztalható. Az elbizakodottság soha senkinek sem használt, de különösen veszélyes és káros a kommunista mozgalomban. A mi pártunk és minden kommunista párt a dolgozó tömegek bizalmából meríti erejét; ha elszakad a tömegektől — meghal. Az elbizakodottság a párt és a tömegek közötti kötelező jó kapcsolatok romlásához vezet. Egyesek azt mondják, hogy erősek vagyunk, s ez így igaz, de ezek az elvtársak erős mivoltunk alatt azt értik, hogy ha ilyen jól állunk erő dolgában, nem kell törődnünk a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, s az életfel vetette gondokkal- bajókkal. Ne feledjék az elvtársak, hogy az acélműben csak úgy, mint az egész országban, a pártonkívü- liekkel szoros szövetségben, váll váll mellett épül és erősödik a szocializmus, s ez az új társadalmi rend nemcsak a kommunisták, hanem minden becsületes ember boldogulására épül. Ha a munkásosztály van hatalmon, — már pedig ehhez kétség nem férhet —, akkor a munkások, a kommunisták felelősséggel is tartoznak ezért a hatalomért, meg kell tehát tanulnunk a hatalom gyakorlását, a vezetést. Ezért kell részt venni a pártoktatásban, ezért kell elsajátítanunk a modern technikát, s mindent, ami a vezetés színvonalának emelését szolgálja. Az új vezetőséget is eszerint kell összeállítani. Nekünk a pártvezetés megszilárdításával és javításával kell felkészülnünk pártunk hetedik kongresszusára, mely a szocializmus magyarországi építésének egyik legjelentősebb eseménye lesz. Járni Rózsa elvtársnő a megyei pártbizottság nevében üdvözölte a vezetőségválasztó taggyűlést, majd titkos szavazással megválasztották az új, kilenctagú vezetőséget. AZ ACÉLMŰ KOMMUNISTA X felkészültek arra, hogy az új vezetőséggel karöltve sikerrel oldják meg az üzem előtt álló megnövekedett feladatokat. S ebben az alapszervezetben már azt is elmondhatják, hogy annak van sok barátja, aki őszintén, nyíltan, pártszerűen bírál, az igazmondásért nem elmarasztalást, hanem megbecsülést és igaz barátokat szerez. Gulyás Mihály Tapéta-fűtés A moszkvai vegyi technológiai intézet tudományos dolgozói új fűtési módszert javasoltak. Különleges szintétikus anyagokból olyan tapétákat szerkesztettek, amelyek segítségével a helyiségekben a hőmérséklet kellő fokon tartható. A tapéták háromrétegű gumilapokból álln Az egyik réteg áramvezető és közi 40 fokra melegszik. Az ilyen tápéi nemcsak lakások, hanem a vas kocsik, repülőgépek és autók fűtést is felhasználhatók.
