Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-04 / 207. szám
Féntek, 1959. szeptember 4. ESZ AKM AGYAROR8Z AU s pMunkánk célját műidig tisztán látva végeztük feladatainkat“ 257 előadás , r tit i 12.236 hallgató Q szerencsi járási TIT munkájáról ló sznicoszimy — ■ ■ ■ ■■■ ■ - — — ■ - ■ —— /Ve csak a taggyűlésen legyünk kommunisták ! Jegyzeteli a szia házi pártszervezet vezetőségválasz tó taggyűléséről A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szerencs járási osztálya beszámolót készített, amelyben egyéves működéséről ad számot. A beszámoló e szervezet komoly előrehaladásáról tesz tanúbizonyságot. Több özemben, szövetkezetben, gépállomáson tartottak előadást; hiányzik azonban néhány vállalat, így a ktsz- ek, a kiskereskedelmi vállalatok érdeklődése. Problémát jelent a más községekből bejáró tíolgozák előadásokon való részvétele is. Jelentős munkát végzett a szervezet a falusi dolgozók között, a belterjes gazdálkodás s a termelőszövetkezet munkájának ismertetése, népszerűsítése tekintetében. A szerencsi járás Tudományos Ismeretterjesztő Társulata egy esztendő alatt 257 előadást rendezett, amelyek politikai, filozófiai, természettudományos, történelmi, művészettörténeti és egyéb tudományos szakkérdésekkel foglalkoztak. Az előadások iránt a járás területén igen nagy volt az érdeklődés, amit bizonyít, hogy az előadásokat közel 12 és félezer ember hallgatta végig. örvendetes esemény, hogy jelentősen növekedett a társulat taglétszáma. Amíg az első időkben a társulat megalakulásakor mindössze 12 tagja volt, ma 123-an tevékenykednek a járás kulturális felemelkedése érdekében. Helyesen ismerte fel a társulat — mint beszámolójából kitűnik •— olyan fogyatékosságait, hogy a műszaki értelmiséggel még nem a legtökéletesebb a kapcsolat. Az Ismeretterjesztő Társulat szakosztályainak élete — állapítja meg a beszámoló — nem tudott még teljes mértékben kialakulni, mivel a társulat tagjai a munkahelyeken való elfoglaltság miatt csak nagy ritkán tudnak összejönni. A kezdeti nehézségek ellenére a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szerencs járási osztálya igen szép eredményeket tud munkája nyomán felmutatni. A beszámoló helyesen mondja ki: a társulat tagjai munká-, juk célját mindig- tisztán látva végezték feladataikat. Szép terveik vannak a jövőre vonatkozóan is. Különösen nagy érdeklődésre tart számot a társulatnak az az előadássorozata, amelyet az ősz folyamán a Szovjetunió XXI-ik párt- kongresszusa anyagának ismertetésére rendeznek. A magtár készen áll. A Taktaharkányi Állami Gazdaság magtárhelyiségét gyönyörűen kitisztították és rendbehozták, Így az épület új köntösben fogadta az idei gazdag termést. Fotó: Pécs Elemér. Országos orvoskongresszus Sárospatakon A Magyar Tudományos Akadémia Orvostörténeti Bizottsága az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével karöltve, 3 napos orvoskongresszust rendezett Debrecenben Haranghy László, Szodoray Lajos és Farkas Károly egyetemi professzorok vezetésével. A kongresszus harmadik napját Sárospatakon tartották meg. Szerencs új üzlethnznt hap A közeljövőben adják át Szerencsen az új földművesszövetkezeti üzletházat. Fotó: Pócs Elemér. Ebből az alkalomból az ország különböző vidékeiről 170 orvos érkezett megyénkbe, közöttük neves orvos- professzorok és tudományos kutatók. Tiszteletükre a kollégiumi nagykönyvtár orvostörténeti kiállítást rendezett, s bemutatta Kováts Mihálynak, az abaúji Korlát községben született XIX. századeleji híres orvosnak a könyvtárát, a nyomtatásban megjelent és kéziratban hátrahagyott műveit. A vendégek nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kiállítás anyagát, majd megtekintették a Rákóczi-vár, a múzeum és a nagymúltú diákváros nevezetességeit. Az orvoskongresszus résztvevőinek sárospataki látogatása annál kedvesebb és meg- hatóbb volt, mert a vendégek közül többen valamikor a 429 éves öreg kollégium diákjai voltak. Agron ómusna p Erdőbenvén A szerencsi járási pártbizottság, a járási tanács az állami gazdaságokkal együtt szombaton, szeptember 5-én agronómusnapot rendez Erdő- bényén. Ünnepi beszédet Szabó József elvtárs, a járási pártbizottság titkára mond, majd közös ebéden vesznek részt a megjelentek. Délután a „Dupla vagy semmi” játék megrendezésére kerül sor. Este az agro- nómusnap résztvevői számára ünnepi vacsorát adnak. 71/Tár nyolcadik napja veri fel reggelenként Abaújszántó utcáit a sorozásra érkező fiatalok éneke. Egyesek kocsikon, mások vonattal érkeznek. Ezentúl ők is a néphadsereg kötelékébe tartoznak és fegyverrel kezükben szolgálhatják a drága szabad hazát. A kocsikon érkezők háromszínű nemzeti zászlókat lengetnek. Üd- vözlik a járókelőket. Az ablakokból, a kiskapukból csinos lányok integetnek feléjük. Akik az állomás felől jönnek, szintén kedves fogadtatásban részesülnek. A járási kiegészítő parancsnokság tisztjei már várják őket. Fegyelmezett sorokban vonulnak végig a főutcán a motozó bizottság elé, „NEM IS AZ, A ahol elbírálják alkalmasságukat. A sorozóhelyiségben nem unatkoznak a fiúk. A kiegészítő parancsnokság és a járási szervek gondoskodtak szórakozásukról és így vidáman töltik idejüket. Mindegyik katona akar lenni: „Nem is legény az, aki nem katona, vagy nem marad bent a sorozáson” — évelődnek egymással. A népi demokráciánkban más tartalmat kapott a „katonásdi”. Nem idegen érdekekért szolgálnak, hanem a nép szabadságáért és függetlenségéért. Nagy érdeklődéssel hallgatják a fiúk Deli LEGÉNY KI...' Józsi bácsi tizenkilences veterán elbeszéléseit a dicső Tanácsköztársaság harcairól, eseményeiről. Józsi bácsi szívesen teszi ezt és a fiúk is hálásak az elbeszélésért. Az előadás után , vidám műsor következik. Csinos lányok ropják a táncot a pattogó népi zenére. Minden szám után felcsattan az ismétlést követelő taps. A lányok nem kéretik magukat sokáig — elismét- lik a számokat. Egyébként hadd jegyezzük meg: a műsor szervezéséért dicséret illeti a járás művelődési otthonának dolgozóit és a földművesszövetkezet népizenekarát, akik napról-napra felkeresik a sorozóhelyiségeket. A z utolsó aktushoz ér a sorozást nap. Az abaújszántói KISZ- szervezet lányai egymással vetélkednek: ki tűzze a legények mellére a háromszínű szalagot. Különösen sok szalagot tűzött már Bodnár Margitka, Farkas Erzsiké és Hegyközi Piroska a fiatalok kabáthajtókájára. ... Végétért a sorozási nap. Mikor e sorokat írom, a pányókiák, az abaújkériek és a bol- dogkővárcUjaiak éppen elindulnak fellobogózott kocsijaikon. Most már azzal a tudattal, hogy ők is a néphadsereg kötelékébe tartoznak. SZÁDECZKY ISTVÁN Abaújszántó Taggyűlésre ültek össze a minap a Miskolci Nemzeti Színház pártalap- szervezetének tagjai, hogy számot adjanak az elmúlt két és fél esztendő munkájáról, az önkritika tükrében megvizsgálják eddig megtett útjukat és — a vezetőség újjáválasz- tása során — megszabják további feladataikat. A színház — intézmény, pártszervezete intézményi pártszervezet, amelynek az alapszervezetekre általánosságban vonatkozó feladatokat kell ellátnia, azzal a megkötéssel, 'hogy az intézmény vezetőjét, illetve vezetőségét közvetlenül nem ellenőrizheti, de a munkában tapasztalt hibákról szóló észrevételeit. a munka megjavítására vonatkozó javaslatait köteles az intézmény vezetői, szükség esetén a felsőbb pártszerv elé terjeszteni. A színháznak, mint művészeti intézménynek a munkáját pedig a különböző művelődésügyi vonatkozású párt- és állami határozatai* — elsősorban az MSZMP művelődési poli- t.ikájának irányelvei — kell, hogy megszabják. A színházi pártszervezetnek így egyik legfőbb feladata, hogy a színházvezetést kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításában támogassa és az attól való esetleges eltérést — észrevételeinek, javaslatainak megtétele útján — megakadályozza. Erről a munkáról kellett számot adnia a most lezajlott taggyűlésnek. ^ taggyűlést jó előkészítő munka előzte meg A pártszervezet vezetői több esetben is elbeszélgettek a tagsággal, a tömegszervezetek vezetőivel és kollektív munkával készítették elő a vezetőség beszámolóját, amelyet Fehér Tibor alapszervi titkár ismertetett a taggyűléssel. A beszámoló általában jónak mondható. Bár túlságosan is összesűrítette, de általában felölelte az elmúlt két és fél esztendő történéseit, kezdve az alapszervezet ismert megalakulási nehézségein és végezve a színházi pártmunka mai állásán. Eléggé részletes kül- és belpolitikai értékelést is tartalmazott a beszámoló, különösképpen helyesen értékelte a küszöbön- álló Hruscsov—Eisenhower találkozó világtörténelmi jelentőségét. Helyesen vázolta a pártszervezet fejlődését, beszélt a színház műsorpolitikájára gyakorolt pozitív segítségről, a színház gazdasági eredményeiről és nehézségeiről, a munkafegyelem terén tapasztalható hibákról, a káderfejlesztési programról, önkritikusan beszámolt arról, hogy a párttagság agitációs munkája kampányszerű és gyakran erősen az események után kullog. A tagság aktivitása általában nem kielégítő; — igaz, kevés munkával is bízták meg az egyes tagokat. A pártoktatás sem haladt kielégítő formában: a beindított három szeminárium közül csak egy működött eredményesen. A tagság közül sokan a pártsajtót sem olvassák rendszeresen, nem ismerik a napi eseményeket és ezért fordulhat gyakorta elő, hogy öltözőkben és egyéb helyeken, a pár- tonkívüli munkatársakkal folytatott vitákban a párttagok nem tudnak kellően kiállni. A beszámoló elismerte, hogy a pártszervezet kollektív vezetését olykor a tervszerűtlen- ség jellemezte, a munka nem volt kellően elosztva a vezetőség tagjai között. A pártszervezet munkájának eredményeiről — a KISZ-szervezet életrekeltése, új, erős szakszervezeti bizottság létrehozása, a színházvezetés és pártvezetés kapcsolata stb. — szólt a beszámoló a továbbiakban. Dióhéjban ezeket a kérdéseket ölelte fel a vezetőség beszámolója. Tagadhatatlan, hogy sok kérdést érintett, azonban éppen erős sűrített- ségénél fogva, csak éppen érinteni tudta az egyes kérdéseket, de nem bontotta ki, nem elemezte azokat. Nem fogadható el egészében az a válaszban adott érvelés, amely szerint azért sűrítette ennyire össze a vezetőség a beszámolót, hogy majd a tagság bővítse azt ki a hozzászólásokban, mert a vezetőségnek nem csak ismernie kell az egyes hibákat, fogyatékosságokat vagy éppen eredményeket, hanem állást is kell foglalnia azokban. Vegyük példának a passzivitás kérdését. Az elmúlt időkben nem volt ritka, hogy a tagság meghallgatta a taggyűlési beszámolót, a hozzászólásokat, aztán — a taggyűlés végeztével — itt-ott egyesek elmondták a véleményüket a taggyűlésen hallottakról, észrevételeket tettek az alapszervezet, vagy a színház vezetésével kapcsolatban, nem egy esetben a hibák erős felnagyításával. Nos, ezek a tagok általában hallgatnak a taggyűléseken és ezen a taggyűlésen, amelyen nemcsak egy-két konkrét kérdést tárgyaltak, hanem az alapszervezet többéves munkáját, ugyancsak csendben ültek és semmiről nem formáltak véleményt. Ezzel a magatartással nem segítik a párt- szervezet munkáját és nem segítik a színházvezetés munkáját sem, — ellenkezőleg: nehezítik azt. Az egyik felszólaló elmondta, hogy más taggyűlésre a személyi, művészeti és darabválasztási kérdésekben megnyilvánult harcosság volt a jellemző. Ez a taggyűlés nem támasztotta alá ezt a megállapítást. A beszámolóhoz a tagság közül hatan szóltak hozzá. A zömükben értékes hozzászólásokat egy kicsit devalválja, hogy nagy helyet foglalt el azokban a gzínház művészeti és műszaki dolgozói rossz viszonyának, nagyrészt mondvacsinált és örök refrénként visszatérő — eredménytelen hánytorgatása. Ez arra mutat, hogy a pártszervezet nem eléggé egységes ütőerejét apró emberi gyengeségekből adódó belső torzsalkodások károsan befolyásolják. (Egyébként érdemes megjegyezni: többen szóvátet- ték ebben a félresiklott vitában, hogy a színházi munkában a színész az első és a műszaki és egyéb munkakör csak az ő munkájának a segítésére van, mégis a színészek közül összesen egy felszólaló akadt. Főrendező, segédrendező, zenész, igazgató, maszkmester és egy színész — ennyi volt a felszólaló.) Helytelen volt, hogy a taggyűlés elnöke kiengedte a kezéből az ülés vezetését és egyes felszólalások feleslegesen hosszúra nyúltak. Például Jákó Pál színház- igazgató első felszólalása egy óra és 22 percig (!) tartott. (A rövidebb, frappánsabb felszólalások sora élénkebbé, tartalmasabbá, frissebbé teheti a kommunisták tanácskozásait.) A felszólalók zömükben helyesen egészítették ki a beszámoló fogyatékosságait és nagyjában választ adtak arra a kérdésre: miként segíti a pártszervezet a színházvezetés munkáját. A beszámolóban észlelhető önkritikái fogyatékosságokra is reagáltak a felszólalások, sőt ketten a kongresszusig viendő javaslattal is éltek és a taggyűlésen elhangzottakból kibontakozik a színházi pártszervezet munkája: nagy nehézségek leküzdése után, küzdelmes, szívós munkával érték el a mai állapotot. Az alapszervezet képe ma még nem egységes, az eredmények ellenére is sok a javítanivaló. Sok még a pasz- szív tag, aki megállt a fejlődésben valahol 1945—46 körül, és sok még az olyan is, aki olykor-olykor feláll a taggyűléseken, szépen deklarálja a párt téziseit a kommunisták előtt, de munka közben nem áll ki, vagy éppen az ideológiai képzettségben való elmaradottsága folytán nem tud kiállni a párt igaza mellett. Ezért nagyon helyes az egyik felszólaló javaslata, hogy „ne csak a taggyűlésen legyünk kommunisták és mondjunk szép szavakat, hanem munka közben és munkaidőn túl is magatartásunkkal bizonyítsuk be, hogy érdemesek vagyunk erre a megtisztelő meghatározásra: kommunista ...” Sokat kell még javítani a pártszervezet tagjainak képzettségén, hogy eszmeileg megfelelően felvértezve bizonyíthassák a párt igazát munkatársaik között és a szükséges tudnivalók jó ismeretében segíthessék akár bírálattal, akár egyéb javaslattal a színházvezetés nagyjelentőségű munkáját: a szocialista világnézetnek a művészet sajátos eszközeivel való mind szélesebbkörű és mind hatásosabb terjesztését. A taggyűlés végeredményben arról adott számot, hogy a színházi párt- alapszervezet, ha olykor erős zökkenőkkel is, eredményes munkát végzett. A taggyűlésen elfogadott határozat új munkaprogramot ad a párt- alapszervezet vezetőségének, amelyet megvalósítva hatékonyabban láthatja el feladatát, még jobban betöltheti azt a hivatást, ami rá mint színházi, intézményi alapszervezetre, a Szervezeti Szabályzatban foglaltak alapján, elsőrendű teendőként vár. A tagság bízott az eddigi vezetőségben és amikor a közelgő pártkongresszus előkészületeiben újjáválasztotta az alapszervezet vezetőit, ismét személy szerint ugyanazokat tisztelte meg bizalmával. Hisszük, hogy a megválasztott új vezetőség megszolgálja az előlegezett bizalmat. Benedek MiUé>
