Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-27 / 227. szám

/ ▼asánKup, 1959. szeptember 27 GSZAKMAGTARORSZAG HARAGOSOK A fiú hazajött Pestről Amolyan tintanyaló-féle a minisz­tériumban — szokta mondogatni az öreg, ha valaki a fia után érdeklő­dött, pedig hát — szó ami szó — olykor a dicsekvés is szorongatta a mellét. A falubéliek, akik ismerték a gyerek pályafutását, tudták, hogy Pista bácsi csak szerénységből ki­sebbíti fia hivatali tekintélyét, mert ,,nagykutyáv*á” tanulta magát a fő­városban, falusi nyelven szólva: felvitte az isten a dolgát. Elég az hozzá, hogy hazajött, és másnap Pista bácsi beállított az új­donsült tsz elnökéhez, hogy ő is megpróbálkozik a közös, élettel. Az elnök nem furcsállotta a dolgot, hi­szen Pista bács^i többször említette előtte, hogy ha a rendesebbje beáll, ő se mond nemet, a rendesebbje meg már a „mienk” ízeit kóstol­gatta 'áz összebékített parcellákon. £ még kívülmaradottak azonban nem így ítélték meg az esethet, vál­tig hangoztatták, hogy csak azért adta be a derekát, mert a fia rábe­szélte, azért is jött haza. Biztosan odafent piszkálgatták, hogy ha még az apját se tudja „beagitálni”, akkor mit járatja itt a száját, vizet pré­dikál és bort iszik. Most aztán vé­gére jár a dolognak, az öreg aláírta a belépési nyilatkozatot, és ifjú Kq> vács Pistát nem „fúrhatják” meg a minisztériumban, a káderlapján minden intrikát agyonsújtóan ra­gyog apja jelenlegi foglalkozása: „termelőszövetkezeti tag”. Pista, amikor fülébe jutott a szó­beszéd, csak mosolygott rajta, egy kicsit szégyellte is magát, hiszen ő az apjának egy szót sem szólt a do­logról. Az esti vonattal érkezett, a szülei már ágyban voltak, maga is fáradt volt a hosszú utazástól. Ha­zajött, mert fontos mondanivalót hozott tarsolyában — nosülési szán­dékát. Ilyen sorsdöntő lépést meg kell beszélni az öregekkel. Már délfelé járt az idő, amikor felébredt. Magára kapta ballonka­bátját és kisietett az udvaiTa. Apja éppen a két tehenet nógatta, hogy induljon szaporábban. — Csak nem vásárra viszi őket? — kérdezte álmos hangon. — Nincfe olyan vásár, ahol meg­adnák az árát, ilyen két tejelő nincs még a faluban — felelte az öreg. Pistának feltűnt apja komorsága, szóvá is tette. — Haggyad, fiam, a tsz-be viszem őkét, ne mondják, hogy üres Kézzel megyek. A fiú. elnevette magát. — Ezek szerint maga is „házaso­dik”. Pista bácsi nem tudta megállni mosolygás nélkül, ki is használta az alkalomkínálta élcelődést: — Nem tudom, cserélnél-e ve­lem? Pista egy elnyújtott „hát”-ba rej­tette zavarát. • Fovs/nvíi I fey esett az eset, egyszóval, Pistának annyi köze volt hozzá, mint a-tojásnak a Föld keletkezéséhez. Harmadnapra elvitte a vonat, hogy karácsonykor visszahozza, de már másodmagával — a menyasz- szonyával. Karácsony estéjét — szo­kás szerint — vígsággal töltötték, de minden vígasságon átsütött apja lehangoltsága. Nem kellett sokáig ^ rázogatni a bokrot, hogy kiugorjon belőle a nyúl. — Eddig csak megvoltunk vala­hogy, de ezután a nagyég a meg­mondhatója ...- Most van étel,* ital az asztalomon; meg tudlak vendé­gelni benneteket, gyermekeim, jövő ilyenkor meg ... Szomorúan, szinte fájdalmasan nézett a fiára. Pista elgondolkozott, tekintete apja gondterhelt arcát fürkészte. Mit mondjon neki, vala­mi biztatót, amivel eloszlathatná kételyeit. Elméleti fejtegetésekbe bocsátkozzék? Az lfnne neki a leg­könnyebb, hiszen kapásból tudja s határozatokat, alá tudja támasztani a termelőszövetkezeti mozgalom je­lentőségét, politikailag és gyakorla­tilag. ígérgethet is, nem lesz ei rossz. Ha dolgoznak, mint a magu­kén dolgoztak, csak jobb lehet majd meglátja a zárszámadáskor.. De hol van még a zárszámadás, £ kézzelfogható bizonyság? Addig mi­ből éljen meg egy bizalmát veszteti öregember lelke, aki hatvan nehé2 esztendőn át a másét túrta és egye­dül magában volt minden bizodal­ma, meg 45-től a tíz hold földjében Nagy vívódás közepette eljutott £ sorsdöntő lépésig, s most nem tud­ja, hogyan tovább ... Megsimogatta apja földszínű, kér ges kezét. — Megértem magát, édesapám Mit mondjak magának? Már száz szór elismételtem, hogy a magul szövetkezete nagyon jól boldogulhat hiszen mindnyájan munkaszereti emberek. Az állam annyi támoga tást ad, hogy szinte magam is csodá lom. — Abban nem is lenne hiba, - kapott a szón az öreg, — csak az j sok mende-monda ne lenne. A múlt kor is megállított a szomszéd, hogy így, meg úgy, felkopik az állam, eddig fehér kenyeret ettem, ezután majd még a barnára se jut, meg hogy jól bevásároltam a szövetke­zettel. Hát mér nem hagynak ne­kem békét, rfem elég, hogy úgyis emészti az ember magát a bizony­talanságban, de még ezek is pisz- kálódnak, a tűz égesse meg a nyel­vüket ... S Pista másnap összeakadt a kocsmában a szomszéddal. Düh foj­togatta a torkát, de legyűrte indula­tát és illedelmesen köszöntötte az éltes embert. Beszélgetésbe elegyed­tek. A szomszéd azzal kezdte, hogy: — No, te is jól eladtad az apádat, nehogy kitörjék a nyakadat ott Pesten. Pista egy utolsót szippantott ci­garettájából, majd földhöz csapta a parázsló csikket, hogy csak úgy röp­pent szerte a szikra. — Mondja, Józsi bácsi, nem tud­ja maga, hogy atsz-ellenes agitációt büntetik nálunk? — Miért? Nem mondtam én sem­mi olyat... hebegte megszeppenve az öreg és ijedten nézett a fiatalem­ber dühtől pirosló arcára. — Csak azt mondom magának, hagyjon békét az öregemnek, mert velem gyűlik meg a baja. * . Ennyit mondott, töb- mert itt már többet aligha lehetett vol­na mondani, s nehogy hadszíntérre tolódjon át a kocsmaasztalnál meg­oldhatatlan diplomáciai kérdés, el­hagyta a termet. Hazafelé botorkálva, a hódombok­kal barikádozott úton, lassan lehűlt feltüzesedett haragvása, s mire ka­pu j okhoz ért, már mélységesen saj­nálta a történteket. Ez bizony nem módszer? — ismételgette magában, másként kellett volna, meggyőző szóval. Hiszen Józsi bácsi is az ő fajtája, a felszabadulás adott alá földet, hogy embernek érezhesse magát az egyetlen istennek, a föld- vagyonnak hódoló faluban. Együtt kepéskedtek az apjával, együtt szid­ták a jómódúak kapzsiságát, s együtt örültek, amikor beköszöntött a fel- szabadulás. Barátot kellett volna belőle csinálni, nem haragost, hogy megértse az idők szavát... Az élet bővelkedik hepiendes tör­ténetekkel, s minden erőszakoltság nélkül mondhatom, hogy ez is ilyen. Pista augusztus végén, szolgálati út­ját megszakítva, hazaruccant né­hány órára. Szüleit a termelőszö­vetkezet magtáránál találta. Búzát osztottak. A vontató mellett. — cso­dák csodája — ott állt Józsi bácsi is. Együtt rakják a nehéz búzás zsá­kokat a vontatóra, merthogy a két szomszédnak egy füst alatt elszállít­hatják a járandóságot. — No. fiam, lesz már kenyér. Annyi búzánk termett, hogy nem tudjuk hova tenni. Jó volfcrá az idő. — És Józsi bácsi? — bökött Pista a mázsa körül foglalatoskodó szom­széd felé. * — Hát nem tudod? ö is beállt, többet kap, mint én, mert nála még több a gyerek —, mert most család­tagokként három mázsát osztunk, így döntöttünk a közgyűlésen. Amikor Józsi bácsi végzett a má- zsálással, hozzájuk lépett. — Szervusz, Pista fiam! Haragszol még? Pista valami nagy-nagy szoron­gást érzett a mellében, alig tudta ki­nyögni, hogy ..• Két szelet dióstorta J-Iát ez bizony nem Amikor pedig diplo- sok, — állapi- mát kapott, s már más­nap megtartották az esküvőt, — szülői be­leegyezés nélküV. — pap nélkül! nem, hogy őt, a fiatal> asszonyt, de a saját fiukat sem akarták többé látni. Dehát miért gyűlő­S a vontató széd portája felé­dübörögve in­dult a két szom­Gulyás Mihály Egy „nyughatatlan” tsz-elnök Török Sándor, az igrici Kossuth Termelőszövetkezet elnöke nagy munkakedvéről, állandó tenniakará- sáról híres. Nagy lendülettel végez mindent, és amibe belefog, annak sikerülnie kell. Fiatal, harminc év körüli férfi, aki mindig valami újon, valami nagyszerű dolgon töri a fejét. A fiatalos hév azonban soha nem lendíti elérhetetlen álrnóKfglé* ha-, nem mindig józan, paraszti számve­téssel tud mérlegelni mindent. Így „mérlegelte ki” azt is, hogy öntözéses gazdálkodással sokkal job­ban tudnak termelni, mint eddig. Persze ez akkor egyáltalán nem volt olyan egyszerű és magától értetődő dolog, mint ahogy most bárki is gondolhatná. Nyolc holdat akartak alagcsöves öntözőberendezéssel mű­velni. Ennek a munkálatai sok pénzt követeltek, és bizony kevesen bíztak a sikerben. Dehát ki is emlékezhetett volna arra, hogy az öntözőberendezés segíthet valakin, vagy valakiken? Nem volt erre példa arrafelé. Az idén az Öntözéses gazdálkodással el­ért nagyszerű eredmények azonban maguktól beszélnek, és igazolják Tö­rök elvtárs számítását. De van egy másik nagy „ered­ménye” is ennek az esőtszóró fényes „rózsákkal” teletűzdelt öntözőberen­dezésnek. A szövetkezet tagsága egyre inkább megtanulja, hogy nem kell félni az újtól. Most már min­denki természetesnek találja, hogy bővíteni kell az öntözőberendezést és a bizalmatlanságnak nyoma sinós. Mindenki látja — nem is tehet mást — hogy jobb így. Eredményesebb. Török mást is kigondolt. Igaz, hogy ez nem olyan merész terv, mint az öntözőberendezés, de nagyban hozzá­járulhat a termelőszövetkezet gazda­ságosabbá tételéhez. Gyümölcsöst te­lepítettek. Az idén még nem volt ugyan nagy termés, de jövőre már többet várnak, az elkövetkezendő években pedig még többet. Nem két­séges, hogy ez is ugyanúgy realizáló­dik majd, mint az előbbi nagy terv. Nagyszerű gondolat volt a MÉK kel kötött szerződés ötlete is.. így mindjg — a piaci áraktól függetlenül — az előre megszabott áron értéke­síthetik termékeiket, így nincs rá­fizetés. A Kossuth Termelőszövetkezet tag­jai sokat várnak a zárszámadástól Eddigi munkájuk jogot is ad nekik erre. tóttá meg sóhajtva. Összeszámolta minden .pénzét. Tizenöt torint és harminc fillér. Mii vehet Miklós születés­napjára. .. ennyi pénz­ből? Szegfűt...? Azt szereti a legjobban. \ Igen, szegfűt vesz . .. meg jó lenne egy pár szelet torta, dióstorta, ez a kedvence, ezt sü­tötte a születésnapjá­ra mindig az édesany­ja ... Két szép szelet­re azért telik ... Olyan ünnepi jóked­ve lett, — bevásárolt és szinte futott haza. Busszal, — arra még maradt pénze. Holnap meg úgyis fizetés ... Ült az ablak mellett, a szél hajába turkált, lehűtötte felhevült ar­cát. Óvatosan, félve tartotta kezében a ró­zsaszín papírba takart tortaszeleteket. Diós­torta ... Az első diós­torta, amit már ő vesz ■Miklósnak. Eszébe jutott a so­vány, magas, fekete asszony, Miklós édes­anyja. S a durva üze­net: fetrengjenek csak a földön ... Akkor még egy ágyuk sem volt, — nekik meg ott a pad­láson a sok jó bútor, amit még valamikor Miklós nővérének szánjak. De, hogy ab­ból akár egy darabot is küldtek volna... In­kább egye meg a szú! Pedig Miklós apja sem selyemágyban szü­letett. De, amint or­vos lett, lenézte a díp- lomanélkülieket, az Ö szemében csak az or­vos, az ügyvéd számít embernek. Hogy az ö fia, műegyetemi hall­gató, egy parasztlány- nak, egy nyolc általá­nost végzett. „unintel- ligensnek”. egy koldus láncának .udvaroljon,,.! Még á szülői támoga­tást is megvonták tő­le egyetemista korá­ban, csakhogy arra kényszerítsék, ne ta­lálkozzék vele többet. lik őt? Amiért nem ta­nult tovább? Apjfl meghalt, édesanyja is beteg, még többet dol­gozzon érte? Neki ta­lán könnyű volt le­mondani a továbbta- nulásról...? Nem mondott le. Beiratko­zott a dolgozók gim­náziumába. Hogy örült akkor Miklós! Az első sikeres vizsgák .., Miklós megírta haza: Éva tovább tanul .. a válasz? A válasz ret­tenetes volt. Még most is fáj, ha rágondol. „... Az intelligenciát nem lehet az iskolá­ban megtanulni, arra szümni kell... ’ Jaj csak már otthon lenne! öt óra. Mikló? nemsokára hazaér. Még el kell rendezni a virágokat, a tortát. A szomszédasszony fogadta. — Hoztak ma­guknak. valami cso­magot. A férje húga... Egy kis, fehér papír­ba burkolt csomag. Cé­dula a tetején. Gondo­san rajzolt szálkás be­tűk. Küldi: Dr. Nagy Péter. Hát mégsem... még­sem felejtkeztek el. . Mégsem tagadták meg egészen a fiukat... S talán még őt is meg­szeretik?! ... Nem, nem bontja ki. Majd együtt. Hadd örüljön Miklós ... Hányszor érzi, meny­nyid bántja,, hogy fáj neki a ridegség, a visszautasítás. Hiszen nem kell nékik az öre­gektől semmi... Tart­sák'meg maguknak a bútort: most kezd -ke­resni Miklós, ő is dol­gozik, majd vesznek maguknak. Csak egu kis szeretet, egy-két gyengéd szó, az hi­ányzik. .. A család. S ha eljönnének! Jaj, talán még el is jönnek ... Gyorsan kö­rülnéz a csepp szobi­ban, elég rend van-e... Az asztal lába poros egy kicsit, gyorsan lé keli törölni. Nem vol­na jó megtisztítani még az ablakot...? Énekelni volt kedve, gyors kézzel rakosga­tott, az asztal közepé­re a virágot, jobbra tőle az ő rózsaszín csomagját, balra »pedig a fehéret, a szülőkét. Igen, így ... Nyílik az ajtó. Miklós. Az asztalra néz, elpirul, egy gyors, önkéntelen mozdulat, — a fehér csomag fe­lé ... Aztán magához húzza a feleségét. — Nohát, — ilyen születésnap! ■ De azért előbb a ró­zsaszín csomagot bont­ja ki. Két szelet dióstoria! A születésnapi dióstor­ta ... Éva sürgeti: « — Te, bontsuk már ki... S egyszerre, izgatot­tan bontogatják a kül­deményt. Megáll a kezük. Apró sütemény... A tetején egy szelet diós­torta. Egyetlen szelet dióstorta. Mellette cé­dula. Ugyanazok a szálkás betűk. „Ez csak a Miklósé’,. A fejük összeér, ahogy olvassák. Egy­másra néznek. Éva érzi, remeg a lá­ba. Állni sem tud. Miklós egyetlen szót sem szól. Visszacso­magolja a fehér papír­ba az „ajándékot”, — félretolja, az asztal sarlcára. S nagyot, mé­lyet lélegzik. Aztán gyorsan elrendezi a ró­zsaszín papíron a Icét szelet dióstortát, oda­húzza a székeket. — Adj már két vil­lát, hadd kóstoljuk meg ... mosolyog a fe­leségére — a születés- napi tortámat, G. Kálnai Jolán Várobi tanácstagok fogadóórái Szeptember 27-én: Lovász Ilona, Vörös­marty u. 28. ált. isk. 14—16 óráig. Szeptember 28-án: Cs. Szabó Béla, Szárnyasi Gy. u. szirmai párthelyiség, 17— 19 óráig. Adám Jánosné, Hejőcsaba 48-as u. 13. 17—18 óráig, Barkó Tibor, Tanácsház tér 8. fsz. 2. Munkaügyi osz­tály. 17—19 óráig. Bucsi Lászlóné, Vörös­marty u. 57. sz. Horgász Egy. helyisége. 18— 19 óráig. Kiss Ferencné, Bornemissza u. iskola. 17—19 óráig. Kövér Imre, For­gács u. 17. ált. isk. 18—20 óráig. Sárközi Andorné, Dayka G. u. 4. I. em. Igazgatói szoba. 16—17 óráig. IV. kér. tanácstagok fogadóórái: Szeptember 27-én: Tóth István 11 óra­kor görömbölyi kultúrház. Szeptember 28-ánPozsa Mária, 15—17 óráig Sütő János úti óvoda, Tóth László 17—19 óráig M-Tapolca Zó ja úti ált. isk. I. kér. tanácstagok fogadóórái: Szeptember 28-án: 18—19 óráig Kövér József, Mátyás király u. 51. sz. 17—19 óráig Horváth Istvánné, Bornemissza u. ált. isk. 18—20 óráig Láda Endre, Simon Bertalan, Oláh Bálint. Forgács u. ált. iskolában. 17—18 óráig Mráz Ferenc, Rá­kóczi u. 5. sz. 18—19 óráig Kovács József, Vörösmarty u. 57. sz. Kis gyár — nagy eredmények natok alatt eredeti formába préseli, naponta 400 darabot. A hutában történik a hűtés, öntés. Az öntőprés, a henger pillanatok alatt a kívánt méretre nyújtja a folyékony üveget. Itt készül a színes tábla. Az öntő asztalon Kiss János végzi a nagy táblák „va­salását”. A kis gyárban egytől egyik jó szakmun­kások dolgoznak. Kiss János is ezek közé tartozik. Az üveggyártó ipar csakis kiváló szakmunkások­kal dolgozhat. Itt a hűtőnél például Simon Lajos gépmester, Bobkó Benjámin üvegtoló és a többiek sok éves gyakorlattal rendelkező szakemberek. Olyan emberek vannak itt, akik bármelyik mo­dern üveggyárban megállnák helyüket. Márkus József, Suba Adolf és Zelenák Miklós már 25 éve itt dolgozik. Alaposan megtanulták az üvegöntő mesterséget. ■Jelenleg mintás, drótbetétes üvegeket, tető­cserepet, akkumulátor üveglapokat és színes üve­geket gyártanak, melyek ma már kiváló minő­ségűek. Sztálinvárosba is most szállítanak színes üveglapokat, többezer négyzetmétert. A hűtőkemence környékén is régi, elavult gé­pekkel dolgoznak, éppen ezért nem volt könnyű a jóminőségű szint elérése. A terv teljesítése sem könnyű, meri ebben a gyárban minden felszerelés régi, alig kaptak modern berendezéseket. De az emberek igyekezete pótolja a hiányzó gépeket. Volt idő, amikor külföldön is ismerték a miskolci üveggyár termékeit. Most azonban kimondottan hazai célra termel. A sok építkezés különösen sok üveget igényel. • A hűtőkemence egymás után „nyeli” el az üveg­táblákat. A másik oldalon, a vágóüzemben már kész, eredeti színében lévő üveglapok sokasága látható. Itt szeletelik fel a hűtőből kikerülő üvegtáblákat. Ezt a folyamatot gépesítették, de így is nagy figyelmet, szaktudást követel. A nagyméretű üvegtáblák mozgatásához jó érzék, nagy figyelem szükséges. A Halász brigád, amely I itt dolgozik, jól érti ezt a mes­terséget. A mosó- és zúzóhelyiségben a porrá őrölt üveget megtisz­títják az idegen anyagoktól. Hét női dolgozó végzi ezt a munkát. Amikor belépünk, az egyik éppen, arról panaszkodik, hogy rosszak a kesztyűk és... az üveg elvágta a kezét... A technikus azonnal in­tézkedik ... Nagyjából így születik az üveg ebben a kis gyárban, melyet „valóban megszüntetnek” — mondja az igazgató, Szűcs Albert. Ez kb. 1963-ra várható. De addig még nagyjavítást végeznek. Ugyanis az ország más részén épül majd egy új, teljesen automatizált üveggyár. Ez a gyár sok tekintetben elavult, de lehet, hogy nem bontják le teljesen, egy része itt marad kísérleti célokra. A népgazdasági érdek úgy kívánja, hogy új, nagy­teljesítményű üveggyárat építsenek. A Celdö- mölkre tervezett üveggyárba szovjet automata gépeket szállítanak. — A mi szakmunkásaink — mondja az igazgató — átmennek majd az új üveg­gyárba. Gyorsabb és könnyebb lesz a munka. Persze vannak, akik szeretnék, ha megmaradna ez a gyár, hozzánőtt az emberek szívéhez. Valóban. A kis gyár nagyszerű kollektívája jól dolgozik. Az utóbbi időben, különösen a kong­resszusi versenyben, szép eredményeket értek el. A múlt évben is jól teljesítették tervüket. Most vállalták, hógy kiváló minőségű üveget gyárta­nak. Ez eddig sikerült. Az első félévben 700 ezer forint nyereséggel termeltek. Kis gyár — nagy eredmények, öreg gyár — fiatal szakmunkás és műszaki gárda. Ez a terme­lési sikerek alapja. A gyár mérnöke. Béres Janos mindössze 22 éves. A főmérnök, Czina Sándor is ^ugyanannyi. Zavarkó Árpád technikus is egészen "fiatalember. Nem csoda, hogy sajnálják, amiért lebontásra kerül j gyár. Igaz, ez még csak terv, de idővel valóra válik. A szomszédos gyáróriáSj a Lenin Kohászati Művek tovább terjeszkedik, kell a terület fontosabb épületek részére. Amíg erre sor kerül, a közel 300 dolgozó szívvel-lélek- kel, egy akarattal munkálkodik, hogy tovább öregbítse a miskolci üvegöntők hírnevét. Szegedi László / A Miskolci Üveggyár ott hú- , zódik meg szerényen a diós­győri Ö-gyár tövében. A hatal­mas vasgyár kéményerdeje és hűtőtornyai mellett szinte el­törpül egyetlen kéményével. % Bentről nézve már jobban kitágul a világ. Éppen olyan mozgalmas az élet mint bármelyik gyár- óriásban. ' Megnézzük, hogyan „születik” az üveg. Nem is '«nnyira komplikált, mint gondolná az ember. Annál szebb és érdekesebb. A keverőbői indul útjára az anyag, összekeverik a különböző alapanyagokat, kvarchomokot, dolomitot, szódát, mészlisztet, üvegcserepet, ez aztán a keverődobba 1 kerül. Egy ilyen adag 550 kilogram. „ A három üvegolvasztó kemence közül jelenleg ' kettő üzemel. A nagykemence 130 tonnás. Fehér üveget olvaszt 1480-as hőfokon már megjelenik a homogén üveg. A másik kemencében most ( színes üveg „rotyog”. Zöldes-kék üveglapok lesz­nek belőle. Itt is van egy „kis” forróság. Barna János üvegolvasztár, aki e szakmának egyik szerelmese, ezt mondja: —- Örülök, hogy itt dol­gozhatom ... Kár, hogy kiöregedett ez a gyár. — Valóban. Az elavult, régi favázas tető nem tűz- biztonságos itt a kemencék fölött. Utolsó éveit ’ éli ez a gyár, mondják a munkások, mert erről most gyakran beszélgetnek az üzemben. A ke­mencék adagolása is kézierővel történik. Lesze­relték az automatákat, mert megrongálódtak a kemencék. i A kemence másik oldalán már látható a folyé- , kony üveg. A merítőnyílásoknál is nagy a hőség. , Huza János brigádja kimeríti a folyékony üvegei:. , aztán függőpályán szállítják tovább a hatalmas \ „üvegcipókat”. Egy adag 80 kilogramm. Máté Janos, Póta István, Soltész Ferenc és Farkas , István szorgoskodik itt, valóságos versenyt fut­nak a függőpálya mentén. Talán ők érzik legjob­ban az automatizálás hiányát. A másik kemence- I nyílásnál Németh László meríti a folyékony üve- I get. Az óriáskanállal a magasba dobálja a súlyos .( „üvegpogácsákat”. Ez is nehéz fizikai munka, még nem sikerült gépesíteni. Ezekből az üveg- • pogácsákból lesz a tetőcserép. A sajtológép pilla­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents