Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

Péntek, 1959. szeptember 25. CSZAKMAGYARORSZÄG 5 m in KIMIG VfW Az iskolai tömegsportért... A szeptemberi tanévnyitás első­sorban az iskolák padjai, a tanmű­helyek gépei közé hívta vissza ta­nulóifjúságunk sok százezres tábo­rát, azonban ezzel együtt „új tanév” kezdődött az iskolák sportéletében is. Valóban új tanév, mert iskoláink sportkörei, — az MSZMP határozata nyomán, az OISB által meghatáro­zott módszerekkel — azok előtt a diáktömegek előtt nyitják ki kapui­kat, akiknek egyrésze eddig nem, vagy csak kis mértékben részesül­hetett a sportolás örömeiben. , Nem célunk az OISB azon rendel­kezését mélyebben boncolgatni, amely szerint a jövőben csak. is­kolai sportkörhöz leigazolt tanulók vehetnek részt az iskolai bajnoksá­gokon, csupán rá szeretnék mutatni e rendelkezésből fakadó és a tömeg­sport szempontjából hasznos szük­ségszerűségre: az iskolák, de az üzemi, társa­dalmi sportkörök is a legsürgő­sebben kénytelenek— az után­pótlás biztosítása érdekében — az eddig nem foglalkoztatott töme­gek sportját megszervezni, lehe­tőséget adni új tehetségek feltö­résére. Természetesen helytelen lenne a tömegek sportoltatásának fontossá­gát csupán a minőségi sport egyik utánpótlási eszközének tekinteni, mert a tömegsport társadalmi je­lentősége sokkal nagyobb. Az iskolai sportkörök is akkor ér­telmezik helyesen a tömegsportot, ha az intézeti KISZ-szervezetek — sportkedvelő fiatalok útján — ma­guk szervezik meg iskolájuk sport­életét, úgy, hogy az megfelelő szak- irányítással biztosítja a tanulók többségének rendszeres, sportszerű szórakoztatását, testedzését, egészsé­ge megóvását, alkalmat ad a leg­jobbaknak tehetségük továbbfejlesz­tésére, s e tevékenységet áthatja az erkölcsi-politikai nevelés célkitűzé­seinek megvalósítására, a sport meg­szerettetésére való törekvés. Elsősorban ezeknek, a tömegsport szervezésében résztvevő KlSZ-fiata- loknak kívánunk segítséget adni a tömegsport néhány módszerének fel­sorolásával. Előkészítő jellegű sport foglalkozások Sok fiatal szerényebb tehetséggel, szégyenérzettel küzdve nem látogat­ja a szakosztályok edzéseit, sőt nem vesz részt az iskolai bajnokságokban sem, így távol marad a sportolástól. Részükre olyan rendszeres, heti játékdélutánokat, sportköri fog­lalkozásokat kell szervezni, ame­lyen megismerkedhetnek néhány sportággal, s egész évi sportszerű szórakozásuk a sportdélutánokon így biztosítható. A tömegsport céljait szolgálják a különböző sportágakban, így vívás­ban, úszásban rendezhető tanfolya­mok, de díjmentesen, pusztán e sportágban jártas kiszisták vezeté­sével szervezhető sí-, korcsolya-, asz­talitenisz, stb. tanfolyam is, mely módot ad a tanult sportág megked­velésére és későbbi versenyszerű gyakorlására. Különösen túrisztika szempontjá­ból nagy jelentősége van a különbö­ző kirándulások szervezésének, mert egyrészt ezeknek sportbeli értékük van, másrészt a kirándulásokon mód nyílik különböző sportágak, játékok gyakorlására. hány sportágban ezen túlmenően is lehet és kell versenyeket rendezni, különösen, ha a sportágban nem szo­kás körmérkőzéses rendszerű baj­nokság megrendezése (atlétika, tor­na, úszás, vívás, sí stb.) Ezekben a sportágakban a bajnokságon kívül rendezhetünk díj versenyeket (kupa), a munkásmozgalom nevezetes dátu­mairól, munkásmozgalmi hősökről elnevezett emlékversenyeket. E versenyek a sportbeli értéken túl igen alkalmasak a sportolók esz­mei-politikai nevelésére is. (Pl. Ság- vári Küpa kiírása atlétikában.) Jelvényszerző versenyek Komoly sikerre számíthatunk a tömegek részvétele szempontjából, ha a résztvevők bizonyos teljesítmény elérése esetén valamilyen sportjel­vényt kapnak. Ez évben pl. a VIT- sportjelvénynek volt jelentős tömeg­sikere, sok tanuló mellén láthatjuk a VIT sportjelvényt megyénkben is. Remélhetőleg rövidesen megjelenik az egységes jelvényszerző verseny- rendszer szabályzata, de ezenkívül mód van iskolánként is sportjel­vényt rendszeresíteni, , mely megszer­zésének szabályzatát az iskola álla­píthatja meg (pl. „Jó tanuló — jó sportoló” jelvény). Döntő dolog, hogy a jelvénynek legyen tekintélye, átlagteljesít­ménnyel elérhető legyen és a jelvényszerző versenyek minden­kor szabadidőben történjenek. Nem sokat használ a tömegsportnak a jel vény esek számának nagysága, ha azt pl. testnevelési órán és nem versenyen szerezték meg, különösen nem pedig, ha nincs mögötte sport­beli teljesítmény. Természetjárás Megyénk olyan természeti adott­ságokkal rendelkezik, amely kedvező feltételeket nyújt a túrista-mozga- lom fejlesztésére. E sportág egészség ges volta mellett korlátlan létszám­mal űzhető. Az év minden szaka al­kalmas osztályok, vagy osztályok kö­zötti versenyszerű emlék-, csillag-, jelvényszerző-, harci-, akadály- és bajnoki túrák rendezésére. Téli idő­szakban nagy élményt jelentenek a sí- és ródlitúrák. íme, az iskolán belüli tömegsport néhány lehetősége. Tudjuk azonban, hogy megvalósítása nem mindenütt könnyű dolog, számos nehézséget kell leküzdeni, számos körülményt kell figyelembe venni. A verseny- naptárba beiktatandó intézeti baj­nokságok és versenyek kiválasztásá­nál figyelembe kell venni a tanulók kívánságát, az intézet technikai fel­tételeit, helyi adottságait (pályák, tornatermek, sporteszközök, stb.), a tanulók elfoglaltságát, munkaidejét és azt, hogy az intézeten belül mi­lyen sportágat akarunk fejleszteni. „Senki nincs, aki segíteni próbálna.. “ Különös gonddal kell felmérni, hogy kitől milyen segítséget kapha­tunk. Sajnos, a közép- és általános iskolák sportkörei rendkívül szerény állami támogatást élveznek (egy év­ben 250.— forint! és az sem minde­nütt), amelyen remélhetőleg felsőbb sportvezetésünk rövidesen segít. Döntően tehát saját erejükre kell támaszkodniok az iskolai sportkö­röknek. Jelentős anyagi segítség a sportköri tagdíjak rendszeres besze­dése, de segítséget kell kérni a KISZ- szervezettől, az iskola-, az üzem ve­zetőségétől, á szülői munkaközösség­től. A segítségadásnak sok módja, van (sporteszközök készítése, díjak felajánlása, stb), de nem elég azt várni, igényelni kell! A tömegversenyek lebonyolítása számos aktívát, játékvezetőt, ver­senybírót igényel. Ezek egyrészét a tanulókból kell kiképezni, de segít­ségül lehet hívni a szülőket, a vég­zett tanulókat, sőt a tanári testület tagjait is. A szervezésben az osztály- sportfelelősi hálózatra kell támasz­kodni, ezért ezek kiképzése, fontos feladata a KISZ-nek és a sportkörnek, mert az intézeti tömegsport szervezé­sében, vezetésében résztvevő fia­talok közül nevelődnek ki a jövő sportvezetői is. Az intézeti tömegsport „karmes­tere”, fő irányítója a testnevelő ta­nár. Bármilyen áldozatos munkát is végez azonban, e feladatot egyedül nem képes megvalósítani, de ha szaktanácsaival segíti a maga köré gyűjtött fiatalokat, e munka gyü­mölcsöző lesz: hozzájárul a* testne­velés színvonalának emeléséhez, az iskolai, saját nevelésű erős válogatott csapatok, szakosztályok kialakításá­hoz. Az OISB rendelete pillanatnyi­lag hátrányosan érinti néhány iskola „minőségi” sportját, de az MSZMP határozata rámutat a felemelkedés útjára, — a tömegsport útjára. „Meg kell változtatni a testne­velési és spartszervek munkájá­nak értékelését és mindenek­előtt a tömegek testnevelésének és sportjának fejlesztésében el­ért eredményeket kell elismerni”. így szól a párthatározat egy mon-' data. Van lehetőség tehát sikeres, eredményes iskolai sportmunka vég­zésére. Munkára tehát az iskolai tö­megsport felvirágoztatásáért! Tálas Barna testnevelő tanár Válogatoft mérkőzések Miskolcon Vasárnap újból pályára lépnek Borsod megye válogatott labdarúgó csapatai. A népkerti sportpályán igen érdekes összecsapásokra kerül sor. Délután fél 2-kor Borsod megye ifjú­sági válogatott csapata Szabolcs megye ifjúsági csapata ellen veszi fel a küzdelmet. Az ifjúsági mérkő­zés után a két megye felnőtt válo­gatott csapatai mérik össze erejüket. A borsodi csapatok hetekkel ezelőtt Bohus Lajos és Felföldi Sándor szö­vetségi edzők irányításával kezdték meg előkészületeiket. Mindkét váló gatott csapatba a legjobbakat állítot­ták be, akik méltóak arra, hogy me gyénket képviseljék a vasárnapi ősz szecsapásokön. Az erőviszonyok vizs gálata szerint a saját otthonában játszó borsodi csapatok győzelmét várjuk a két válogatott mérkőzésen. Az osztályzókönyv tükrében SZIKSZÓ. HATEZER LAKOSÚ, poros község. Lakói bizalmatlan, szófukar emberek. Beszédjükből — különösen idegenekkel szemben — szinte teljesen hiányzik az „én". Nem közvetlenek. S ha beszélnek is. panaszra nyílik a szájuk. Félórája sem tartózkodtunk még a faluban, már szinte mindenről tudtunk, ami ott rossz, ami gondot okoz. Hogy ke­vés a víz, órákhosszat kell a kútnál sorakozni, hogy az egész falunak csak három használható kútja van, a többi cooli-bacilussal fertőzött, sem mosásra, sem mosdásra, de még. csak mosogatásra sem alkalmas, hogy a bölcsödében, a napköziben, az óvo­dában kevés a hely most is kima­radt vagy 70 gyerek, és hogy nincsen senki, aki ezen megpróbálna változ­tatni. És ez az utolsó mondat volt az. amelyik szívenütött.. Döbbenetes volt. hogy 1959-ben ilyenről kelljen hallani. „Senki nincs, aki segíteni próbálna!” Hát nézzünk csak körül, mi is a helyzet valójában. Mit szólnak a pa­naszhoz az illetékesek? Községi tanács. Az elnök elvtárs­sal beszélgetünk. — Hát igen. ez így igaz. kevés a vizünk. Széttárja a karját, válla mozdul, hogy hát hiába, ez már így van. Az­tán papírt, ceruzát vesz elő. — Hatezer lakosra valóban csak három kút van a községben, s ezek­re sem lehet azt mondani, hogu va­lami jó, bővizűek lennének. A há­rom kút összesen 35,9 liter vizet ad percenként. És ez kevés, igen kevés. Nem is csoda, hogy sorba kell állni minden csepp vízért. A falu végéről jó kilométert gyalogolva cipelnek asszonyok 25—30 liter vizet a vállu­kon. hátukon... — És mint illetékesa községi ta­nács mit tesz. hogy megváltozzon a helyzet? ~ Ismét az az aprócska mozdulat, vál­lát megemelinti. — Nem tehetünk semmit! És ekkor közbeszólt a szobában Lévő és eddig hallgató községi párt­titkár. — Persze tudni kell azt is, hoo'> próbáltunk mi segíteni. Terveztünk egy törpevízmüvet. A költségekhez 2 millió forinttal járult volna hoz­zá a megye. Igenám. de kiderült, hogy ózdnak még rosszabb a vízel­látása. S a betervezett összeget át­adták Ózdnak — mondotta a párttit­kár. — így maradtunk mi ismét, de csak egyelőre, víz nélkül. És ez az „egyelőre” azt jelenti, hogy 1960-ban már — remélhetőleg — elkészül a törpevizmű----­— Hogyhogy remélhetőleg? — Hát mit csináljunk? Nincs rá pénzünk. Nincs „keret"... — No jó. És addig? Nem lehetne új kutakat fúratni? Egy időre talán az is segítene ... — Próbáltunk már ilyen irányban is tárgyalni. Nem lehet, sajnos. Ha új kutat fúratnánk. elvennénk a többitől is a vizet. Egy ér táplálja az itteni kutakat. — És a bölcsőde, a napközi és óvoda-gond? — Hát igen. Ott is kevés a férő­hely. Többen jelentkeznek, mint amennyi gyereket el tudunk helyez­ni. Persze ez megint nagyon érdekes dolog. Tudniillik, amikor négy évvel ezelőtt megnyitottuk az óvodát, agi­tálni kellett a szülőket, hogy hoz­zák a gyerekeket. Ma meg ... Hát ez a helyzet. A KÖZSÉGI TANÁCSOT csupáv egy folyosó választja el a járási ta­nácstól. Vajon itt mit szólnák a pa­naszokhoz? A járási v. b. elnökhelyettes még pesszimistább hangon nyilatkozik. — A törpevízműből — előrelátha­tóan — a jövő esztendőben sem lesz semmi. Pedig ez a legfontosabb probléma most Szikszón. Megmon­dom kereken, előfordulhat, hogy egy szép napon kifogyunk a vízből... — Segítség? —• Nincs. A napköziről, bölcsődéről, óvodá­ról sem tud biztatóbbat, mondani. Iq*en, bővíteni lehetne, anyag is van. kőműves is van, de a pénz... No, vegyük csak elő a község fej­lesztési terveket, költségeket. — Erre az évre 247 ezer forint volt a községfejlesztési alap. Ebből 100 ezer forint ment a múlt évi adósság törlesztésére, 21 ezer ka­matra. 80 ezer forintot járdaépítésre ruháztunk be. 20 ezer egy sárrázó. 20 ezer a homokbánya részére és 6 ezer forint a tűzoltók felszerelésére. Ezt mutatja a költségvetés. Ebből az összegből valóban nem juthatott mindenre. Igen. ez így igaz is. De ... Mit tesz a lakosság, hogy az áldatlan helyzeten maga is segítsen? — Áhhh! Közömbösek az embe­rek. Mindennel szemben közömbö­sek. Különösen az „őslakók” Ke­resztbe szalmát... annyit sem tesz­nek! Igen. A hiba legmélyebben itt kell, hogy gyökerezzen. A szikszói embe­rek közömbösségében. Abban, hogy mindent akarnák, hogy legyen. A mhogyan” és a „miből” nem érdekli őket. Panaszkodnak, ha nincs vala­mi rendben, észreveszik — és ez a része helyes is —, ha valahol „szorít a cipő”. De „keresztbe szalmát, any- nyit sem tesznek”. JELLEMZŐ PÉLDÁK. Nem, vagy csak nagyon nehezen tesznek eleget kötelességüknek. „Mindig a legrosz- szabb adófizetők voltak a járásban” mondják a járási tanácson. Közelt félmillió forint a község adóhátralé­ka. 238 gazda feledkezett meg az állammal, a községgel szembeni kö­telezettségéről. ugyanakkor, amikor jogait — a bölcsődéhez, óvodához, napközi otthonhoz és egy sor más szociális intézményhez — nagyon is számon tartja. De hogy segítse­nek .,.?! Panaszkodnak az asszonyok. Jár­nak Ponciustól Pilátusig, mert a gyereküket nem veszik fel az óvo­dába. Pedig ők is dolgoznak, igaz, otthon — mondják —. de a nyári mezőgazdasági munkák őket is kö­vetelik a határba. Mit csináljanak a gyerekkel?t És behúnyt szemmel tétlenkednek. Nem néznek körül. Pedig akadna látni- és tennivaló szá­mukra is. Ott vannak a szalonnái asszonyok. Példát vehetnének róluk, összefog­tak a nőtanácsban. Három-négy gyermekes családanyák alakítottak kultúrgárdát. Elindultak előadásokat tartani. S a bevételt — többezer fo­rintot— egy nyári napközi otthon létesítésére, fenntartására fordítot­ták. A helyi tanács örömmel adta át a legszorgosabb hónapokban erre a célra a községi iskolát. Úgy tudom. 3 éves kortól 10 évesekig vették fel a mezőgazdasági munkák miatt el­foglalt anyák gyermekeit. És ellátták őket. szinte jobban, mint odahaza. IGEN. EZT KELLENE tenni a szikszói asszonyoknak is. Meglátni a példát és követni. Megtanulni és észrevenni, hogy van társadalmi munka is a világon, amivel nem en~' községben „hegyeket mozgattak” meg az emberek. Tanuljanak meg hát a szikszóiak is túllátni a saját gondjukon, meglátni mások problé­máit is, összefogni és segíteni a kö­zös bajon. Nem a „nincsenen” si­ránkozni, hanem a „hogyan lehetne’• kérdésén töprengeni és tenni! Segí­teni. Ezt kellene RADVÁNYl ÉVA Iskolai (sportköri) bajnokságok Az iskolai osztály válogatott csa­patába szerényebb tehetséggel is be lehet kerülni, ezért igen alkal­masak a sport tömegesítésére az is­kolai, osztályok közötti bajnoksá­gok. A bajnokságokat lehetőleg két­fordulós körmérkőzéses rendszerben kell megrendezni, mert ez biztosítja az egész évi folyamatos sportot. Kerülni kell a kieséses rendszerű bajnokságokat, vagy ha ez szük­ségszerű, úgy a kiesett csapatok további foglalkoztatásáról „ví- gaszverseny” formájában kell gondoskodni. Fontos feladat a bajnokságok folya­matos nyilvántartása, a résztvevők tájékoztatása a bajnokság állásáról, a tanévi bajnokcsapatok, bajnokok számára pedig szerény díjakat kell biztosítani. Arra kell törekedni, hogy az intézeti bajnokságokat mi­nél több sportágban rendezzük meg. Az osztályok közötti bajnokság ne­velő ereje is jelentős, elsősorban az osztálykollektíva, a klub-szeretet ki­alakítása szempontjából. Iskolai versenyek, emlékversenyek Az iskolai bajnokságokat egy tan­évben egyszer rendezzük meg, de né­A Labdarúgás című folyóiratban rendszeresen közlik az NB I-es csa­patok játékosainak „osztályzatát”. A szeptemberi számban az első hat forduló teljesítményei alapján állí­tották össze az első tíz játékos rang­sorát. A diósgyőri játékosok közül Paul ás és Csányi foglalja el a leg­jobb helyet, — mindketten elsők. A többi játékos is az első tíz között van. (A legjobb osztályzat a 10-es.) A hat forduló után a DVTK játé­kosok a következő helyeket foglal­ják el, az egyes posztokon az osz­tályzat feltüntetésével: Kapus: 5. Hódi 7.16. Jobbhátvéd: 2. Werner 7.00, — A magyar utánpótlás válogatott szerdán este villanyfényes mérkőzést játszott az angol labdarúgó utánpót­lás válogatott csapattal Liverpoolban. A magyar csapat — amelynek tagja Werner és Solymosi — 1:0 arányban győzött az angolok ellen. — A DVTK természetjáró szak­osztálya ma délután fél 5-kor tartja szakosztályi ülését a DVTK stadion­ban. Á szakosztály vezetősége kéri tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az értekezleten. — A népkerti teniszpályákon meg­kezdődtek a megyei II., III. serdülő és úttörő teniszversenyek küzdelmei. Középhátvéd: 8. Szigeti 6.80, Balhát­véd: 1. Paulás 8.00, Jobbfedezet: 1—2. Török 7.66, Balfedezet: 2—3. Solymosi 7.50, Jobbszélső: 2. Iván 7.00, Jobbösszekötő: 1. Csányi 6.66, Középcsatár: 4—5. Kiss 6.50, Bal- összekötő: 9—10. Papp 6.00, Bal­szélső: 3. Pál 6.50. Az osztályzatok alapján Paulás kapta az eddigi játékok alapján a legjobb pontszámot. Az egész NB I-ben Pauláson kívül Groáics kapott még ugyanolyan osztályzatot, egye­dül Kleiban teljesítménye jobb Paulásénál. A Labdarúgó Játékvezetők Taná­csa szombaton este 7 órakor a Sport­székházban családi összejövetelt ren­dez. A játékvezetőket és hozzátarto­zóikat szeretettel várja a JT veze­tősége. — Az NB II. röplabda bajnokságok során a DVTK férfi röplabda csapata 3:1 arányú vereséget szenvedett a Martfű csapatától. —' A Szegedi VSE országos kiírású háztömbkörüli versenyén résztvettek az MVSC versenyzői is. A verseny­kerekesek serdülő versenyét Pola- neczki. az MVSC versenyzője nagy­szerű küzdelem után megnyerte. SPORTHÍREK 32 napig két szívvel. Képzeljék csak el, mit jelentene, ha a sebész a beteg vagy elhasznált szerveket újakkal pótolhatná: mennyi Sebesség — színekkel A németek első pillantásra meg­állapíthatják a vonatok sebességét: a 120 km-nél nagyobb sebességgel ha­ladó villanymozdonyokat élénk kék­színűre festik; a 100 km-en aluli se­besség jele az élénkvörös, a lassú járatú mozdonyokat pedig sötétzöldre festik. ESZAKMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Grós2 Károly Szerkesztőség: Miskolc. Tanácsház tér 2. Szerkesztők: 36-343 Titkárság: 16-886 Pártrovat; 16-049 Ipari rovat: 14-082 Mezőgazdasági rovat: 16-078 Kulturális rovat: 16-067 Napi krónika — Sport — Levelezés: 16-046 Kiadja az Eszakmagyarország Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó Bíró Péter. Kiadóhivatal: Széchenyi u. 15—17. Hirdetésfelvétel: 16-213 Terjeszti a posta, kapható minden Bor­sod megyei postahivatalban és kéz- besítőnél. __ ______ K észült a Borsod megyei Nyomdában Felelős vezetői Kárpáti György új lehetőség nyílnék az ember meg­mentésére, az élet meghosszabbítá­sára! Ezeknek a kérdéseknek a megoldá­sával foglalkozik az I. sz. Moszkvai Orvostudományi Intézet operatív- sebészeti tanszékének szerv-átültetési kísérleti laboratóriuma. Az állatokon végrehajtott kísérle­tek végcélja, lehetővé tenni az em­beri szív átültetését. A kísérleteket kutyákon végzik és hosszú évek során a szív és a kombinált szív-tüdő át­ültetésének 20 féle változatát kísérle­tezték ki. A 32 napig két szívvel élő kutya aprólékos megfigyelése bebizonyí­totta, hogy ennyi idő alatt az átülte­tett szív teljesen asszimilálódott a környező szövetekhez. Ezzel a kísérlettel párhuzamosan megkísérelték a kutya szívének ide­gen szívvel való behelyettesítését is. A laboratóriumban más szervek, sőt egész testrészek átültetésével is kísérleteznek és a fejátültetések al­kalmával 20 eset közül ötben 6—7 napig, egy esetben pedig 29 napig maradt életben a kísérleti állat. A kísérletek célja: megáilapitani az átültetett szervek életképességét és alkalmazkodási készségét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents