Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

Wniék, 1959. szeptember 25. ÉSZAKMAGYARORSZAG Kis erőmű a nagy erőmű szomszédságában Komoly tétre fogadtam fénvké- marad emlékezetében, de viszont ke- más üzemben, vagy gyárban már pész kollégámmal, amikor a kész- vesen gondolják, hogy a napfényes, hozzászoktunk), — itt kevés embert látunk. S az a néhány szolgálattevő is,« aki éppen felügyelt, gondosan vasalt, tiszta köpenyben a kezelő asztalok előtt ülve egy-egy gomb nyomással, vagy kapcsolókar időkö­zönkénti átváltásával végezte fel­adatát. — S ez természetes — mosolyo- dott el megint Berg József —, hi­szen a telep óramű pontossággal dolgozik, s a kezelők feladata lé­nyegében az, hogy felügyeljenek a gépek zavartalan működésére, ami természetesen nem csak abból áll, amit itt látnak, hanem, líogy minden egyes munkatársunk tökéletesen tisztában legyen azok működési el­vével, s mindenkor tudja, mit miért csinál. Következtetni lehet, s kell többek között már abból is, ha észre veszi valaki, hogy a turbina nem a megszokott zajjal működik... A mi erőművünk teljesítménye persze, ha­tártalanul eltörpül a tiszapalkonyai- hoz képest, hiszen mindösszíe négy megawattot termelünk, de ez is je­Öramű pontosságával dolgoznak a gépek. A vízierőmű egyik gépegysége magasból nézve, Foto: Szabados György Néhány nao múlva fo^uT°a világ Tiszaszederkényen, bár erre a sorsfordító változásra még a tava­szon mondták ki az igen-t. Október elsején megkezdi a közös munkát a Tiszaszederkényi Szőke Tisza Ter­melőszövetkezet tagsága, lényegében az egész falu. hiszen a lakosság több mint 80 százaléka írta alá a belépési nyilatkozatot Még a télen történt, az egyik ta­nácsülésen, ahol ismertették a ta­nácstagokkal a falu szocialista át­alakításáról szóló párt- és kormány- határozatokat. A tanácstagság az egyetlen helyes választ adta. Bede Laci bácsi felállt és bejelentette, hogy ő már meggondolta a dolgot, s végezetül még hozzáfűzte: De aztán kövessetek, nehogy magamra marad­jak ... Nem maradt magára, a ta­nácstagok — egy-kettő kivételével — az elsők között írták nevüket La­ci bácsi neve után. A szederkényiek számára örökre emlékezetesek maradnak azok a már­ciusi napok, amikor megindult a „lavina”. így mondják, mert lavi­naszerű erővel indultak meg az em­berek a tsz felé. „Melegkilincs-vál- tás” volt akkoriban a tanácsházán, szinte sorban álltak a belépési nyi­latkozatok aláírásához. Március 8-án 49 taggal megalakult a tsz-Öreg este volt már, fél 10 lehetett, amikor a hangos híradó közölte a nagy ese­ményt. Négy nap múlva már 120 ta­got számlált a Szőke Tisza, és nem­sokára a falu bejárata fölött állt a tiszapalkonyai munkások készítette díszkapu, rajta a felirattal: „Tisza- szederkény szocialista község”. Száz­hatvanhárom család, több mint két­ezer hold földdel lépett a közös bol­dogulás útjára. . Úgy döntöttek, hogy várnak őszig, s most itt az ősz... A traktorok már szántanak, min­den poros barázdaügyet egyszer s mindenkorra elsimítanak, egyetlen hatalmas táblává ölelkeznek a tisza­szederkényi földek. A tsz-tagok ma még a magukét teszik „tisztába”, A*^ jövő év terméseredményének megalapozásához nagyon fontos, hogy az őszi mezőgazdasági munká­kat időben és szakszerűen végezzük el. Megyénk talajai megkívánják a rendszeres talajerőutánpótljíst. Ezért szükséges, hogy az őszi kalászosok alá végezzük el a komplex-műtrágyázást. Talajaink tápanyagtartalmától füg­gően 150—250 kilogramm foszfor­tartalmú, 100—150 kilogramm nitro­géntartalmú és . 50—100 kilogramm káliumtartalmú műtrágyaadagok együttes alkalmazását célszerű őszi kalászosok alá biztosítani. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák két­harmad mennyiségét a - szántás előtt kell kiszórni és a szántással a talaj mélyebb rétegébe juttatni. A fosz­for- és káliumtartalmú műtrágyák egyfiarmadrészét és a nitrogéntar­talmú műtrágyák teljes mennyiségét pedig a vetés előtt szorj.uk ki a ta-^ lajra és 5—8 centiméter mélységig! dolgozzuk be a vetőmagágy élőké-! szítő munkálatai során. A nitrogén-; tartalmú műtrágyát ősszel célszerű! adagolni, hogy annak 50 százaléka; lassan ható (ammóniurhszulfát), 50; százaléka gyorsan ható (mészam- mon salétromot) műtrágyaféleség le­gyen. A termésátlagok fokozásának egyik módja a termesztői tájnak és az üzemi adottságnak megfe­lelő jóminőségű, fajtiszta vető­mag használata. Ezért fontos, hogy minden termelő, illetve mezőgazdasági üzem a saját termesztésű vetőmagját legalább 4 évenként minőségi vetőmagra cse­rélje ki. A vetésnél a vetés idejére és a: vetési munkák minőségére különö­sen vigyáznunk kell. Az őszi takar­mánykeverékeket szeptember 10-ig, az őszi árpát szeptember 20-ig, a rozsot szeptember 1-ig, a bánkúti bú­zát október 15-ig és a Fleismann bú-$ zát október 20-ig kell elvetni. A ve-t tes megfelelő minőségét a jó vető-í magággyal és a szakszerű vetésmély-$ séggel biztosíthatjuk. A jó vetőmag-♦ ágy feltétele, hogy a talaj tápanyag-X ban és hasznos vízben gazdag, at talajfelszín pedig morzsalékos szer-t kezetű legyen. A vetésmélység akkor* megfelelő, ha az őszi vetés ide'jén at kalászosok magjai 3—5 ' centimétert mélységre kerülnek a talajba. A tsz-ekben az eddigieknél 'na­gyobb gondot kell fordítani a csatlakozó sorok pontos beosz­tására és a vetési sorok egye- t nességére is. A tavaszi vetésű kalászos és ka pásnöyénjeink termésátlagának meg­Szilva invázió JTrdőbénye nemcsak a jó bor hazája, a szilva is megterem itt, mégpedig olyan mennyiségben, hogy az ember nem akar hinni a szemének. Emberemlékezet óta nem volt még ilyen magvaváló szilvatermés Erdőbényén. Amikor felmérték a várható termést, a földművesszövetkezet vezetőségé­nek belefájdult a feje, mert ami a gazdáknak öröm, nekik gond is hogyan biztosítsá'k a szilva zavar­talan felvásárlását, szállítását, hi­szen nem kevesebb, mint 100 va­gon szilváról van szó. Szikszai . Miklós földművesszö­vetkezeti felvásárló és felesége bo­nyolítják le a szilva átvételét. Sze­kerek tömege szállja meg az ud­vart, ahol az átvétel folyik. Tizen­egyezer ládájuk van, ami kebésnek bizonyult, sürgősen megrendeltek még tizenötezret. Amikor jelt ad­nak a ládaszerzésre, a tömeg meg­rohanja a ládahegyet, mindenki elsőnek szeretne túladni portéká­ján. Van tülekedés, lárma, olykor epés veszekedés. A felvásárlónak ugyancsak vigyáznia kell az áru minőségére, magyrán mondva, a termelő körmére kell nézni, ne- hógy — akarva. \>agy akaratlanul — romlott gyümölcsöt csempéssze­nek az egészséges közé, mert visz- szaküldik és ott marad a nyakán. Egyetlen hét alatt 1200 mázsa szil­vát vettek át, mellért közel 150 ezer forintot fizettek ki. Három teherautó szállítja meg­állás nélkül a 12 kilométerre lévő bodrogkeresztúri állomásra. egy kocsi egyszerre 30 mázsa szilvát visz. Megy az erdőbényei szilva Szegedre, Győrbe, Budapestre. Mis­kolcra. konzervgyárakba, a piacra, hogy öregbítse Erdőbénye jó hírét. :i Ty ömper kapaszkodik előttünk a mere­dek, hepe-hupás úton. A bánya bejárata felé igyekszik, akárcsak mi: Simkó József elvtárs, a bodrogkeresztúri községi kőbányaüzem vezetője és jómagam. A hegyoldal­ban egymást érik a bá­nyák, amelyek ontják a követ. Kő mindenfelé, amerre csak a szem el­lát. A vasútállomás tel­jes hosszában, a rakle- rületeken, de még talán azokon túl is kőhalmok, sőt szinte kőhegyek áll­nak, 'elszállításra várva. — No, ezzel egy kis baj van mostanában — szólal meg Simkó elv­társ. — Baj van. jnert nem kapunk elegendő vasúti kocsit. Dehát tudjuk, hogy ilyenkor, ősszel sok mindent el kell szállítani. Itt van például a bő cukorrépa­termés. Azért csak segí­tünk magunkon... Megtudom, hogy most kőtörmeléket szállítanak' a falazóblokk készítés­hez. A fiatal üzem itt van helyben. A bodrog­keresztúri kőbányák ed­dig veszendőbe ment törmelékét dolgozza fel hasznos építőanyaggá. Jól látszik innen,, fent- töl a korszerű, új ipar* „ 3Cú orszá (j b a uu telep. Odaszállítják a törmeléket, és éppen eb­ben az „ügyben” járkál most itt a dömper. — Az értékes bodrog­keresztúri kő országszer­te ismert, kedvelt építő­anyag. — Hová Szállítanak leginkább? — A mi bányánkból az egész Nyírségbe. 1200 vagon az évi termelési tervünjc, és ezt teljesít-, jük is, tíz hónapra ter­vezett . bányaművelés mellett. A mi bányánk 3 millió forint termelési értéket hoz és biztosít a községnek 147 ezer fo­rint tiszta nyereséget. Ennek azután a község lakói, a kőbányászok látják hasznát, mert a községféjlesztési terve­ket váltjuk belőle való­ra. iP eszélgetés közben gyorsan telik az idő. Már fel is értünk a bányához. Érdeklődéssel figyelem a kőbányászok munkáját. — Nagyon befelé dől az a kőfal Nem szakad ránk? A bányászok moso­lyognak, y — Nem megy az olyan könnyen — nyugtat meg Zahuczki Gyula bácsi. Megnyugszom, — ő biztosan jobban tudja, tapasztalt embernek lát­szik. — Harminckilenc éve vagyok kőbányász ■— mondja Gyula bácsi be­szélgetés közben.. Először a bányászél­mények kerülnek szóba, azután az unokák. Mert van három is. Hat gyer­meket nevelt. A lányok férjhez mentek. Az egyik fia esztergályos­nak tanult, a másik jö­vőre érettségizik. — Azután majd nyug­díjba megyek — tervezi Gyula bácsi. A csillék körül fia- tálok dolgoznak. — KISZ-brigád büszkélkednek. — Meglátszik ez a végzett munkán is? — Bizony meg! — vá­laszolják egyszerre hár­man is. — A földelőkön múlik minden. Látják, hogy ezt a ki­fejezést nem nagyon ér­tem. K. Simkó Jóksef, a brigád vezetője sietve megmagyarázza, hogy a bányai meddő eltakarí­tását értik „földelés” alatt. Az összegyűlt, el- hordatlan töremlék aka­dályozná a munkát. An­nak szállításától függ a további kőtermelés. Ezért múlik minden a földelőkön. Vagyis a brigádvezetőn és a bri­gád tagjain: Galuska István, Nagy József és Adonyi Ferenc elvtársa­kon. — Ha ilyen szorgal­masan dolgoznak, ha­marosan elhordják a hegyet. — Ettől nem félünk — nevet az üzemvezető. — Úgy tudom, már nyolcvan esztendeje bá­nyásszák Bodrógkeresz- túr kincsét, mégsem lát­szik meg a hegyen. T efelé haladunk a kőporos úton. Simkó elvtárs a község­fejlesztési munkákról beszél. Kocsik kanya­rodnak ki a műútra. A vásártéri köz feltöltésé­hez szállítják az anya­got. Nyomukban jön már a dömper is. Ne­héz teherrel megrakot- tan, lassan ereszkedik lefelé. Az állomásról vonat halad ki. A vago­nokban bodrogkeresztú­ri kő. Vajon hol épül belőle családi ház, kul- túroWwni vagy iskola?. igyekeznek a betakarítással, hogy október elsejére letisztuljon a határ. A tiszaszeder kény iek kézzel lépik át a közös boldogulás küszöbét. Kányási Béla, a tsz elnöke büszkén újságolta: Már nem va­gyunk „csupaszok”, több mint 70 ezer forintunk van a bankban ... Nagy felelősségtudattal vágtak ők neki ennek az útnak. Gondoltak a .lövőjükre, a kezdeti nehézségekre. Amikor eljött a szénakaszálás ideje, szombaton a hangos híradó felhívta a tagságot: vasárnap, megyünk ka­szálni. Nyolcvan kaszás állt munká­ba, van takarmányuk újig. A takar­mánybiztosítás érdekében vetettek 35 hold tengerit, terem rajta vagy ezer mázsa csöveskukorica. Árpa 63 holdon termett, zab heten. Az állat­bevitellel sem késlekedtek, május el­sején 109 darab1 szarvasmarhával gazdagabb lett a közösség, s már több mint egy hónapja 38 darab ső­re hízik a tsz hasznára, szerződési előlegként szép summa ütötte a mar­kukat. A napokban 450 juhot adott át hét gazda. Jót tett nekik a közös munka, meg­kóstolták a közös fáradozás ízét, s mint mondják: nem is olyan rossz dolog csapatban dolgozni, szórakoz­tatóbb, mint egyedül, jobban is megy így a munka, egymást biztatják, báto­rítják. Székely Károly bácsi közgyű­lésen elhangzott mondását tartják szem előtt: — Ha dolgozunk, lesz mit a tejbe aprítanunk ... Alig akad egy-kettő, aki még nem vett részt közös munkában. L. Kiss Bertalan már kb. negyven munkanapot adott a tsz-nek, de B. Kiss Béla sem hú­zódozott, ha meg kellett fogni a kö- zösbeni munka végét. Bede bácsi in­kább a magáét hagyta és ment, ha hívták, pedig 22 holdon gazdálkodik. Vékony Gyula egy percig sem habo­zott, amikor felkérték az állatok gondozására. A termelőszövetkezetek mar nem­csak kér tagjaitól, adni is tud. A nehezebb munkáért munkaegység jár, s mint számolgatják, több mint negyven forintot oszthatnak majd egy-egy munkaegységre. Aki' húzódozott a közös munkától, maguk a tagok mosták meg a fejét. A közösségi gondolkozás máról-hol­napra nem győzedelmeskedik a ma­gántulajdonra épült életszemlélet fölött, idő kell hozzá, de máris akad példa a tsz-ben a kollektív bölcses­ségre. Az egyik tag nem volt haj­landó résztvenni a szénakaszálásban arra hivatkozott, amire mindegyik hivatkozhatott volna: van éppen elég gondom a magaméval... A széna­kaszálásból fáradtan hazatérők ősz- szeakadtak vele a kocsmában. Nem tette a kirakatba, amit kapott. „Ha a magadét hanyagolod, csak magad látod kárát, ha a közös munkától húzódol. az egész tsz kárára válik. Te is hasznát látod majd annak, hogy lesz takarmányunk, pedig nem tettél hozzá semmit.” Akadt pedig tennivaló bőven, s a többség lelkiismeretesen ki is vette belőle a részét. Az új. 100 férőhelyes tehénistálló építéséhez eddig mint­egy 40 ezer forint értékű társadalmi munkát adtak a tagok, de a patroná­ló üzemek sóm fukarkodtak segítség dolgában. A kőművesmunkát a 31-es Építőipari Vállalat MTH-tanulói vé­gezték el — a keresetet kirándulásra költik. A Bányászati Építő Vállalat jfőépítésvezetője. Tímár Gyula társa­♦ dalmi munkában készítette el az is­♦ tálló tervét, a vállalat területén fel­ölelhető elfekvő anyagokat leértékelt táron a tsz rendelkezésére bocsátót-' ♦ták. A Tiszavidéki Vegyikombinát ^dolgozói szabadidejükben, minden ♦ellenszolgáltatás nélkül segítenek a J termelőszövetkezetnek, ők ajándé­kozták meg a községet egy roncsból $ újjávarázsolt folyami komppal, hogy ♦ne kelljen kilométereket gyalogol- ♦niok a Tiszán túl lévő • földjükhöz. ♦Nem rajtuk múlott, hogy a komp ♦még mindig „parlagon hever”, az il­♦ letékesek május óta nem voltak ké­jesek vízi jártasságból levizsgáztatni. A tiszaszederkényiek jelesre vizs­gáztak az őszi kezdés előiskoláján — nem ültek tétlenül, lelkesen dolgoz­lak. bár duplán fáradtak, mert a : magukén is el kellett végezni a mun­kát. De a haszon is dupla lesz. Nem áj a fejük, hogy mit adnak majd a jószágnak télen. Lerakták a közös boldogulás alapját. Nagy tervet for­gatnak a fejükben, Alig egy kőhají- ;tásnyira a falutól új város épül. kell •oda a zöldség, a hús. Huszonöt hol- !don kertészkednek majd, elárusító- > helyet létesítnek a városban. Az ál­lattenyésztésben sem akarnak lema­♦ radni, nem fog gondot okozni a 100 ^férőhelyes istálló betelepítése. | Nagy az izgalom X Néhány nap múlva új lapot nyitnak ♦a falu történelemkönyvében, s m már Tiszaszederkény szocialista tör­ténelme lesz. Gulyás Mihály lentős tényező a villamosenergiael­látásban. (onodvári) tágas épületben laboratóriumi tisz­taságban milyen érdekes munka fo­lyik? Feltűnő, hogy (mint ahhoz ' nyéteni vízierőmű csatornájából ki­zúduló habos vizet bámultuk, hogy legalább tízméteres mélységben ka­varog, örvénylik alattunk és igen jó úszónak kellene lenni ahhoz, hogy valaki ép bőrrel kikecmeregjen be­lőle ... — Elvesztette a fogadást! — mo­solygott rám Berg József telepve­zető —, mert nem több most a víz mélysége két-három méternél. Mind­azonáltal nem ajánlanám, hogy ki­próbálja úszó-tudományát. A turbi­nákon keresztül jövő víz ugyanis olyan erővel zúdul ezeken a leveze­tő nyílásokon kifelé, hogy nem em­bert, de a múltkor például egy lovát sodort el. Épp elég nézeteltérésünk támad például a sporthorgászokkai. akik ide telepednek a nagy fogás reményében. Pedig — próbálják csak meg hosszú ideig egyfolytonos- ságban nézni az örvénylő vizet, s hallgatni ezt a végnélküli zúgásl — ... úgy-e hogy szédülnek! Rövid tudósításunkban perszenem erről. akarunk beszélni, hiszen mindez csak egy érdekes színfoltja az Európarszerte híres tiszapalkonyai villamoserőmű szomszédságában lé­vő kesznyéteni erőműnek; érdekes színfolt, mely első pillanatban meg­fogja a látogatót és még sokáig meg­„Ki mint vet, úgy arat“ alapozása céljából legfontosabb munkák az őszi istállótrágyázás és az őszi mélyszántás. A kapásnövé­nyek termesztésénél elsődleges cé­lunk, hogy a talajban -elegendő mennyiségű tápanyag legyen, a nö­vény számára könnyen felvehető állapotban. Ezért a tavaszi kapás­növények vetésére a kijelölt táblá­kat minden esetben istállótrágyázzuk és ehhez használjunk fel 150—300 kilogramm káliumtartalmú műtrá­gyát is. Az őszi betakarítással azért kell igyekeznünk, hogy a termékekben a tápanyagok a legnagyobb ménnyi- ségben és legkedvezőbb összetétel­ben maradjanak meg, másrészt pe­dig azért, hogy az őszi mélyszántá­sokat idejében el tudjuk végezni. Laczkó István megyei főagronómus $ A közös boldogúlás kapujában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents