Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-25 / 225. szám
2 BSZAKMAGTARORSZÁG Péntek, 1959. szeptember 25. A MIK javuló munkájáról, a házfelügyelők tevékenységéről, épületek karbantartásáról tárgyalt a Miskolc Városi Népi Ellenőrzési Bizottság Szerdán délelőtt a népi ellenőrzési bizottság miskolci helyiségében bizottsági ülés volt. Népi ellenőrök szakemberek bevonásával vizsgálatot folytattak az ingatlankezelő vállalat központjában. Az ülésen Rácz János elvtárs, a NEB elnöke vezette a vitát. Rájta kívül jelen voltak más népi ellenőrök, szakemberek, és a MIK igazgatója, Vásárhelyi Imre elvtárs. Az összefoglaló jelentés és a bizottsági ülés megállapította és elismerte, hogy az utóbbi időben — ha nem is nagy mértékben —, de javult a MIK munkája. A vállalat dolgozói, vezetői nagyobb gondossággal kezelik a dolgozók bejelentéseit, a lehetőségekhez mérten szervezettebben folynak a javítások, az épület megóvási munkálatok, Nincs leltárhiány A javuló munka bizonyítéka az is. hogy míg a korábbi években gyakran 80—90 ezer forintos leltárhiánynyal számolt a vállalat, addig a fokozottabb ellenőrzés következtében a leltárhiány megszűnt és nagyobb gondot fordítanak a társadalmi tulajdon védelmére. Szó volt arról, hogy sem a MIK-nél, sem az irányító szervnél nincs teljes nyilvántartás az államosított épületekről. A MIK igazgatója megígérte, hogy a nyilvántartásbeli hiányosságokat még ez év december végéig megszüntetik. A bizottsági ülés fontos feladatként említette azt, hogy a vállalat mérje fel a kezelése alá tartozó épületek vagyoni értékét, mert ebben a vonatkozásban bizonyos tájékozatlanság tapasztalható a vállalatnál. Ennek a munkának a megoldása a műszaki vezetők létszámának emelésével oldható meg. ^ Állagmegóvásról« felújításokról Élénk vita követté a MIK állagmegóvási és felújítási tevékenységét. Ezen a téren sürgős tennivalók vannak. Az elmúlt évek során és ebben az évben sem sikerül felhasználni a vállalatnak a felújításra szánt beruházásokat. Ez főleg kapacitáshiányból adódik. A MIK nagyobb, mérvű felújítási munkálataival a Miskolci Építőipari Vállalat foglalkozik. Sajnos a tanács irányító szervei gyakran elszólítják a vállalat dolgozóit a felújítástól. Sürgősen bővíteni kellene az építő vállalat teljesítő képességét. Ezzel egyidőben növelni kellene a felújítási keretet is, a jelenleginek mintegy kétszeresére — 20 millió forintra. Ez lehetővé tenné évente mintegy 50—60 darab épület felújítását. A városban számos homokkőből épült ház található. A jelenlegi beruházási keret mellett nem biztosítható ezeknek az épületeknek az állagmegóvása. Szükséges lenne a vállalat további fejlesztése, esetleg saját felújító gárdának a létrehozása, a szállítási fuvarozások megkönnyítése céljából tehergépkocsi beállítása. Gondosnbb házfelügyelői munkát A bizottság vizsgálata során megállapította, hogy nem mindegyik ház- felügyelő látja el kellően feladatát. Vannak olyan házfelügyelők is, akik azért vállalták el ezt a tevékenységet, hogy lakáshoz jussanak. Ahol ez így van, ott szembetűnő az épületek rongálása, a helyiségek célszerűtlen felhasználasa. A MIK megszüntette a munkaviszonyát néhánv olyan házfelügyelőnek, aki összeférhetetlen magatartást tanúsított a gondjára bízott házban és fegyelmi úton elbocsátotta. Ezekről az esetekről hírt adott a napi sajtó is. A vállalat a jövőben is élénk figyelemmel kíséri a házfelügyelők tevékenységét és az a célja, hogy a lehetőségekhez mérten a házfelügyelők szervezzenek társadalmi munkát a lakóépületekben. Ha a hivatását szerető házfelügyelő felhívja a bérlők figyelmét egy-egy kisebb hiba kijavítására — amit saját erőből is meg tudnak tenni — akkor neip fordulnak elő komolyabb bajok, javul az állagmegóvás. Előfordul még, hogy némelyik bérlő gondatlanul, csáki- szalmá.jaként kezeli a lakását. Volt egy. olyan bérlő, aki lakatosműhelyt rendezett be a fürdőszobában. A vállalat az ilyen visszásságoknak fokozottabb ellenőrzéssel kíván elejét venni. Van rendelet, mely szerint a notórius lakásrongálókat alacsonyabb értékű lakásokba lehet telepíteni. Számos megjegyzés hangzott el a bérlők panaszát illetően. Megállapítást nyert, hogy a panaszok elintézése nem kielégítő. Ez is egyik bizonysága annak, hogy fejleszteni kellene a vállalat karbantartó részlegét. A NEB ennek nagyságát 400 főben jelölné ineg. A bizottsági ülés ezután még foglalkozott az üdülők helyzetével és megállapította, hogy kisebb hibáktól eltekintve a helyi üdülők jól látják el feladatukat, lehetőségükhöz mérten mindent megtesznek a pihenő dolgozók érdekében. Garami A forró patakok és örök hó borította > hegycsúcsok szigetén Theodor Hurtig és Hans Klieve előadásával megnyílt a Borsodi Földrajzi Hét Szerdán este Peja Győző kandidátus megnyitó beszédével kezdődtek el a Borsodi Földrajzi Hét tudományos eseményei. Mint a bevezető hangsúlyozta, az előadás-sorozatnak az a célja, hogy a földrajztudományt a legújabb kutatások ismertetésével népszerűsítse, a miskolci és borsodi geográfusokat szorosabban összefogja, szakmai műveltségüket fejlessze. Ennek a jegyében zajlott le mindjárt az első est műsora, melyre szépen megtelt a miskolci Értelmiségi Klub. Földrajztanárok, geológusok, a földrajztudomány iránt érdeklődő munkásemberek töltötték meg a terem széksorait, hogy meghallgassák az ismert utazó és földrajzi kutató, Theodor Hurtig Izlandról szóló előadását. Theodor Hurtig a keletnémet- országi Greisfwald egyetemének tanára, kutató útjai során többször megfordult a Skandináv félsziget országaiban. a Lapp-földön, Izlandon és más arktikus területeken. Felesége mindenhova elkísérte és tudományos felfedezéseit kitűnően sikerült színes fényképsorozatban örökítette meg. Ezeket az est folyamán le is vetítették. Hurtig, professzor előadása sok érdekességet tárt fel Izland szigetéről, mely Európától 1000 kilométerre fekszik észak-nyugati irányban, földterülete nagyobb hazánknál, lakóinak Felszólalások az ENSZ-közgyttlés szerda délutáni ülésén New York (MTI) Az AP jelentése szerint szerdán az ENSZ tagállamai fokozták nyomásukat, hogy valamilyen haladást érjenek el a leszerelési kérdésben- Szerdán délután Moreno panamai külügyminiszter szóbahozta a német kérdést is, mondván, hogy Németország egyesítése szükséges „Európa és a világ nyugalmának biztosításához”. Hozzátette, reméli, hogy a nagyhatalmak nézeteltérései megszűnnek* és biztosítani lehet a békét, a nemzetközi biztonságot. Montéra . uruguayi külügyminiszter kijelentette, az egész világ bízik az ENSZ-ben és az ENSZ-től várja a nézeteltérések elsimítását. Murillo guatemalai külügyminiszter arra szólította fel az ENSZ tagállamait, érvényesítsék befolyásukat Angliánál, hogy adjon szabadságot Brit-Hondurasnak. Rifai jordániai küldött az arab világ politikai problémáit taglalta, majd felhívta az ENSZ-et, akadályozza meg a tervezett francia atomkísérleteket és igazságosan döntsön Algériáról. Aiken ír külügyminiszter indítványozta, hogy a nukleáris hatalmak állapodjanak meg, nem adnak atom- és hidrogénfegyvereket más országoknak. Az atomfegyverekkel nem rendelkező országok pedig Ígérjék meg, hogy nem gyártanak és nem szereznek tömegpusztító fegyvereket, vagy olyan harci eszközöket, amelyek villámháború kirobbantására alkalmasak. A külügyminiszternek a berlini kérdésről az volt a véleménye, hogy a várost az egyesített Németország fővárosává kell tenni. Szerinte addig nem lehet e kérdést békésen és tartósan rendezni, amíg Németországot nem egyesítik. Az európai biztonság kérdését pedig csak úgy lehet békésen megoldani, ha az egyesített Németország, Lengyelország és más kelet-európai országok „idegen csapatoktól mentes” térséggé válnak. Pella olasz külügyminiszter javasolta, hogy a leszerelést fokozatosan, szakaszokban hajtsák végre és „minden szakaszban alkalmazzanak megfelelő ellenőrzést”. Indítványozta, hogy az atomleszereléssel egyidőben fogjanak hozzá a hagyományos haderők leszereléséhez is. Az AFP jelentése szerint Pella ezután De Gaulle algériai programját vette védelmébe. A Reuter és az AP jelentése szerint Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter kormánya nevében kijelentette, hogy Jugoszlávia támogatja Hruscsov szovjet miniszterelnök leszerelési javaslatát. A jugoszláv kormány figyelemre méltatja az angolok leszerelési javaslatait is, amelyek „ugyanabba az irányba” mutatnak. Ezután elmondotta, hogy a szovjet kormány leszerelési terve megvalósí Ihatatlannak tűnnék, ha feltételeznők, hogy nemzetközi síkon nem számíthatunk általános javulásra. Jugoszlávia azonban bízik abban, hogy a jelenlegi kelet-nyugati tárgyalások eredményeképpen a nemzetközi helyzet megjavul. Popovics indítványozta, hogy a közép-európai államok csökkentsék katonai költségvetésüket. Meg kell teremteni a „katonailag ritkított övezetet is” — mondotta. Hozzátette, hogy ezeket az intézkedéseket meg kell tenni, függetlenül attól, hogy az ENSZ valamennyi tagállama hajlandó-e elfogadni a leszerelés átfogó tervét. A jugoszláv külügyminiszter elítélte azokat a törekvéseket, amelyeknek célja, hogy a leszereléssel Összefüggésben az ellenőrzést „abszolút jelentőséggel” ruházzák fel és így megakadályozzák a leszerelési egyezmény megkötését. száma mégis alig éri el a 160 ezret. Kis települései a tengerparton helyezkednek el, mivel a sziget szélsőséges éghajlati és természeti viszonyai nem nyújtanak megélhetést az ember számára. Mint a festői szépségű felvételek bemutatták, a sziget legnagyobb részét működő és kialudt vulkánok foglalják el. A tűzhányók lábánál gőzölgő gejzírek, forróvizű patakok, iszapfortyogók váltakoznak, míg távolban, a hegyek tetején örök hó fehérük, a magasabb völgyeket pedig hatalmas jégárak, gleccserek töltik ki. — Ebben a világban — mint Hurtig professzor mondotta —, nincs növényzet, noha az évi csapadékmeny- nyiség az 1000 millimétert is meghaladja. A lukacsos szerkezetű tufarétegekben azonban pillanat alatt eltűnik a viz, így az élet nem tud gyökeret verni. Az izlandi ember haszna mindebből, hogy a patakok meleg vizét lakása fűtésére és kertészeti üvegházak melegítésére használhatja. Megélhetését tengeri halászattal biztosítja a lakosság. Mindent halért kap csérébe ... Hans Klieve, az est másik német tudós vendége az Északi- és Keletitenger partvidékének geomorfológiai képződményeiről és a Germán-alföld- ről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. A természeti képződmények ismertetése mellett foglalkozott a partvidék gazdasági életével, hogy minél átfogóbb képet nyújtson e földterületről. így például bemutatta az ember küzdelmét és természetátalakító munkáját, a települések ismertetése kapcsán pedig közel vitte hallgatóit a kis halászfalvak és a nagy kikötővárosok küzdelmes, színes életéhez. Előadás után beszélgettünk a két német professzorai, akik hosszasan eltársalogtak Miskolc geográfusaival. Elmondották, hogy négy napot töltöttek Borsod megyében, meglátogatták a Zempléni- és Bükk-hegység geomorfológiai szempontból érdekes részeit, s igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a miskolci és Sajó-völgyi nagy építkezésekről. Egyébként a Földrajzi Hét következő napjainak műsorában vasárnap bükki és aggteleki társaskirándulás, egy avasi tanulmányi séta szerepel, míg hétfőn este 6 órakor az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Házban Zsombor János újságíró, az első Északi-sarkon járt magyar ember tart élménybeszámolót expediciós útjáról. Farkas Gyula PINTER -SZRBO: n l CK OZHDU • m ^Itíícúj imütoßt XLVI. Soltész testvér, nagy problémám ~ No, miről van szó, Erzsébetem? — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy az „előtt”-öt egy t-vel írják-e vagy kettővel. Soltész csak nehezen fojtotta el mosolyát, Hontvári Miklós, a volt jezsuita páter pedig sürgősen szája elé emelte a zsebkendőjét, de egy pillanatra hallatszott a kuncogása. Soltész komolyan mondta: itűnö! — mondta Jenöfi. — Én pedig egy jót sétálok Budán, megnézem, alaposan szemügyre veszem a kerületemet... Soltész meg volt elégedve: — Látom, az urak lelkében jó talajra hullott az elvetett mag s gyorsan szárba szökkent. Hát csak így tovább, testvéreim. Énekeljük együtt, illetve inkább dúdoljuk el halkan, hogy a szomszédok meg ne hallják a mi szent indulónkat. — Énekeltek: Lengjenek magasan Frontunk szent «zászlói. E menetből zúgjon az egész világnak Frontunk igazsága ... Fel magyarok!... fel most már A Keresztény Front útján ... így folytatták az összejöveteleket. Egyre gyakrabban tglálkoztak s egyre jobban haladtak az előkészületekben. Kelemen 1955 őszén boldogan újságolta, hogy ő már felkészült, akár másnap is képes lenne arra, hogy beleüljön a honvédelmi mimszteri székbe. Csak a betűszolgálatosokkal nem haladt sehogyse a dolog. Pedig nekik ugyancsak fontos munkát szántak: ők lettek volna a majdan szervezendő lapok főszerkesztői. Különösen Kemenes Erzsébetnek voltak komoly szakmai nehézségei. Az egyik összejövetelen, amelyen kizárólag betűszolgálatosok vettek részt, hogy előre megírt cikkeiket megvitassák, tanácsot kért Soltésztól: van. — Tessék, Erzsébet lelkem. Tudja, hogy én mindig szívesen állok szerény képességeimmel testvéreim rendelkezésére. — Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem... — Csak egészen nyugodtan, itt a mi körünkben úgy érezheti magát, mintha a gyóntatószékben ülne. Amit nekünk elmond, azt soha nem fogja megtudni senki se. Férfi van a dologban? Az aggszűz rikácsolni kezdett: — Kikérem ^magamnak ezeket a gyanúsításokat! Én tisztességes nő vagyok! Soltésznak erélyesen kellett fellépnie, hogy elejét vegye a kitörni készülő rohamnak: — Figyelmeztetem, hogy a Keresztény Front politikai igazgatóságának vezetőjével áll szemben. Ha nem férfi, hát nem férfi, nem kell azért mindjárt patáliát csapni. A szomszédok biztosan meghallották a hangját, olyan vékonyak ezek a pesti házfalak .... Kemenes Erzsébet felsikoltott: — Te jó isten, még hírbe hoznak! Soltésznak erőt kellett vennie magán, hogy ne dobja ki a honleányt s ebben nem annyira a keresztényi szeretet, mint az a gondolat segítette, hogy végeredményben a jó Erzsébet havi száz forintot ad a Keresztény Front szent céljaira, helyesebben mondva a Soltész-konyhára. — Két t-vel testvérem. Nagyon helyes, ha ilyen gondosan folytatja tanulmányait, hiszen a feladat, a „Magyar nők tükre” című lapunk szerkesztése, amelyet magára bíztunk, nem lesz könnyű. No lássuk, mit írt? Kemenes Erzsébet büszkén olvasta: — Felötlött bennem a gondolat, hogy a Gellérthegy tetején levő Szabadság-szobrot nem nézem meg közvetlen közelről. Valahogy ránehezedett az egész városra ez a kőtömeg ... — Kitűnő — mondta Hontvári Miklós, akinek a betűszolgálatosok között a legnagyobb feladatot szánták. öt bízták meg a Keresztény Front majdani politikai napilapjának szerkesztésével s ráadásul még a „Keresztény Front Országos Propaganda Központjának” vezetésével is. — Kitűnő bizony — mondta Soltész — nemde, uraim? — Nézett kérdőn Mesikre és Geborára úgyis, mint hajdani főszerkesztőkre. Mesik az „Üj Rend”, Gebora pedig a „Verőfény” című lap próbaszámait „főszerkesztette”. Mesik és Gebora is bólintott: nagyszerű, micsoda hasonlat! — No jó, akkor nézzük csak egy kicsit aprólékosabban. A főszerkesztő testvérnő hány t-vel írta azt, hogy „ránehezedett”? — Kettővel. — Nagyszerű. És miért? — Azért, mert ha az „előtt”-et két t-vel kell írni, akkor azt is, hogy ránehezedett” ... — És miről szándékozik legközelebb írni? — Egy nagyszerű ötletem van. Arról szeretnék írni, hogy van egy becsületes kiskereskedő ismerősöm, aki most a KÖZÉRT-nél dolgozik. Ez a derék magyar ember, ahol csak lehet, megkárosítja a KÖZÉRT-et. S teszi ezt a mi szent célunk érdekében... — Hát ez is kitűnő — fejezte ki elégedettségét az Előkészülök Táborának vezére, Soltész. — A mi Erzsébetünk kitűnően halad a sajtótudományok elsajátításában. És páter Hontvári miről szándékozik írni gyakorlásképpen? — Én megírom lapunk majdani vezércikkét arra a napra, amikor a választásokon már győzött a Keresztény Front és sör kerülhet a népi demokrácia vezetőinek felelősségre vonására, bíróság elé állítására, kemény megbüntetésére. — Egyetértek. És van már a cikknek címe? — Van: „A nagy per margójára.” — Kitűnő!' Önöknek is tetszik, uraim? Gebora és Mesik erre is bólintott. — Hát akkor befejeztük mai összejövetelünket. Énekeljük el a Keresztény Front indulóját! Elénekelték. Az összejövetelek rendezése addig tartott, míg egy szép napon le nem fülelték az egész társaságot. 1956 nyarán valamennyien börtönbe kerültek, folyt a vizsgálat az ügyükben. A börtönben hallották meg az októberi ellenforradalom hírét. — Nemsokára szabadok leszünk — mondta Soltész cellatársának. — Eljött a mi időnk, nemsokára megvalósíthatjuk a Keresztény Front államát. Másnap valamennyien kiszabadultak és még azmp találkoztak. Az 1956. november 2-i lapok közölték a következő „örvendetes” hirt: Megalakult a Keresztény Front, az ösz- szes keresztény politikai csoportosulásokat és pártokat egységesítő szándékkal. A Keresztény Front ideiglenes vezetősége tíz évi illegális munkája után pénteken tartja első ülését. Ez az ülés rövid volt s meglehetősen viharos. Soltész keserűen panaszolta, hogy annyi már a keresztény- párt, mint az. égen a csillag s kemény küzdelmet kell majd vivniok, hogy elismerjék elsőbbségüket s uralkodásukat. Jenöfi sokkal jobbkedvü volt: — Az a fő, hogy vége a népi demokráciának! A többi már jön magától, kedves bátyám! Erre Soltész arca is felderült: — Igazad van, testvérem. Ami a szemünk előtt végbemegy, az valóságos csoda. Bizonyos vagyok abbani hogy a magyar nép követ majd bennünket most, hogy legálisan léphetünk fel. Nos, uraim, ne is vesztegessük sokáig az időt, siessünk eminenciás urunkhoz, Mindszenty hercegprímásunkhoz budai palotájába és üdvözöljük, annál is inkább, mert elképzelhetőnek tartom, hogy majd őt válasszuk királynak. Soltész méltatlankodott, mert n hercegprímás nem ért rá őt fogadni. De kiüzent, hogy minden rokon- szenve a Keresztény Fronté s hétfőn várja őt palotájábanj akkor majd hosszasabban beszélgethetnek. Soltész nagy bánatára hétfőn már nem látogathatott el a budai várbaj Mindszenty hercegprímáshoz. Mindszenty ekkor már az amerikai követségen volt. A történelem szele kisöpörte budai rezidenciájából, ahol mindössze két és fél napig trónolt, abban a balga hitben ringatva magát, hogy elérkezett az ő idvjs. (Folytatjuk.)
