Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

Szerda, 1959. szeptember 23. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 SIR Km HG VO f HAiionuK,l/M 1 1 A NAPOKBAN a városi üpori- tanács elnöksége megvizsgálta a VIT jelvényszerző versenyek állását. Meg­állapították, hogy a kezdeti nagy len­dület lassan teljesen alábbhagyott és csak néhány üzemben és sportkörnél rendezték meg a próbákat. Az ország más megyéiben igen népszerűek vol­tak a VIT jelvényszerző versenyek, de Borsod megyében — talán a rossz szervezés és a nemtörődömség követ­keztében — igen elhanyagolták a versenyek propagálását, valamint a jelentkezők vizsgáztatását. Alaposan megvizsgálták a hiányosságokat és arra a következtetésre jutottak, hogy sokkal nagyobb lehetett volna a ver­senyeken indulók száma, ha a jel­vényszerző versenyek „gazdái”, a KISZ-szervezetek, alaposabb munkát végeztek volna. Az eddig beérkezett jelentések szerint, Borsod megyében, mindössze 1500-an tették le a vizsgát. Miskolcon eddig 500-an (!) szerezték meg a VIT-jelvényt. Siralmas a hely­zet az iskoláknál is. A Földes gimná­ziumban eddig 17-en (!!!) szerezték meg a jelvényt. Igaz, hogy az iskolák még behozhatják lemaradásukat, hi­szen a nyári szünet alatt nem volt meg a lehetőségük a próbák letétel- lére. Talán az ipari tanuló iskoláknál jobb valamennyire a helyzet, de az sem megnyugtató. Mulasztást köve­tett el az SZMT sportbizottsága is. Feladatuk volna a tömegsport segí­tése, támogatása, valamint aktíváin keresztül a tömegek mozgósítása. Eddig nem sokat tettek a jelvény- szerző versenyek sikeréért. Üdvös volna, ha a hátralévő időszakban, — október 30-ig meghosszabbították a próbázásokat — az SZMT sport- bizottsága pótolná az eddigi mulasz­tásokat és megpróbálná október 30-iq több száz fiatal próbáztatását elő­segíteni. Tudomásunk van arról, hogy az atlétikai és kerékpáros szö­vetségek felajánlották segítségüket a. sportkörök és a próbázni akarók ré­szére. Valamennyi sportvezető ér­deke, hogy Borsod megyében és Mis­kolcon minél többen letegyék a VIT próbákat és megszűnjék az a szomorú helyzet, amely a VIT jelvényszerző versenyek megszervezésénél és meg­rendezésénél jelenleg fennáll. Valamennyi sportkör tudatában van annak, hogy a párthatározat ér telmében a sportkörök munkáját el­sősorban a tömegsportban elért ered­mények alapján értékelik. Igen he­lyes volna, ha a sportkörök október 30-ig többet törődnének a VIT jel- Pényszerzö versenyekkel és elősegí­tenék tagjaiknak a próbáztatását. Ebben az esetben sokat tennének a tömegsportért. • BEFEJEZÉSHEZ közeledik Ma­gyarország síugró sánca. A megyei és városi Sporttanács mindent elköve­tett, hogy a téli sport kedvelői ré­szére a legjobb feltételeket biztosítsa. Elvégezték a sí lesikló pálya tisztí­tását. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a DVTK kezelésében levő sport­felvonóház tetőszerkezete igen rossz állapotban van, s a benne levő több­ezer forintos berendezést a tönkre- menés fenyegeti. A tetőszerkezet megjavítása elsődleges feladatot ké­pezzen a DVTK síszakosztályánál. Sürgősen meg kell javítani a tető- szerkezetet, mert a gépi berendezé­sek tönkremenése esetén a népgazda­ságot tetemes kár érné. • VASÁRNAP délután 18 órakor kellett megrendezni a DVTK—Békés­csabai Építők. NB I-es ökölvívó mér­kőzést. A békéscsabai együttes hél közben kérte, hogy az összecsapást délelőtt rendezzék meg. A DVTK táviratilag értesítette ellenfelét, hogy délután lesz a találkozó. A hazai együttes táviratát a békéscsabai sport­kör nem vette figyelembe és vasár­SPORTHIREK A Gönci FSK labdarúgó csapata vasárnap Szerencsen játszott össze­vont járási bajnoki mérkőzést. A gönci csapat csak tíz játékossal tu­dott kiállni a mérkőzésre, mégis ha­tártalan lelkesedéssel játszottak a gönciek és 3:0 arányban megnyerték a találkozót. A gönci csapat részéről Bóni (2) és Mátyás szerezték a gólo­kat. A győztes csapat legjobbja Má­tyás volt, de Prion és Bóni is igen jól játszottak. Az ellenfélnél Rácz, Bukovszki és Perecsi játszott a leg­jobban. A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség kutyaszakosztálya szeptember 27-én, vasárnap Miskolcon, a nép­kertben egésznapos kutyakiállítást rendez. * Felhívás A DVTK elnöksége felhívja mind­azokat a sportkedvelőket, akik va­sárnap délután az ökölvívó mérkő­zésre jegyet váltottak, hogy a ki­adott jegyeket ezen a héten minden nap este 6—8-ig a stadionban lévő sportirodában visszaváltja. nap delelölt megjelent a stadion tor­natermében. Egy ideig várakoztak, majd a délutáni vonattal visszautaz­tak Békéscsabára. A labdarúgó mér­kőzés után valósággal özönlöttek a nézők a tornaterembe, hogy jó ököl­vívó mérkőzésnek legyenek szem­tanúi. Megváltották belépő jegyeiket. Ha tudta az ökölvívó szakosztály, hogy nem lesz meg a mérkőzés, ak­kor miért árusították a jegyeket? Közel egy órai vita után végül a jobb belátás- győzött és visszaadták az ökölvívó mérkőzés elmaradása miatt a jegyekért járó pénzt a sportkedve­lőknek. Az más lapra tartozik, hogy a békéscsabai együttes sportszerűtle­nül járt el akkor, amikor a diós­győriek közlésé ellenére visszautazott a délutáni vonattal. Arra gondoltak talán, hogy megkapják a mérkőzés pontjait küzdelem nélkül? Ha igen, akkor nagyon helytelenül jártak el, mert a DVTK ökölvívó szakosztálya kellő időben értesítette őket arról, hogy a mérkőzést délután rendezik meg. Érdeklődéssel várjuk a Szövet­ség döntését az elmaradt mérkőzés ügyében. m HÉTRÖL-HÉTRE figyeljük a lab­darúgó játékvezetők működését. Ez­úttal megdicsérjük Simkó Gyula snorttársat. aki Edelényben az Ede- lény—Kazincbarcika mérkőzést ki­fogástalanul vezette. Sok játékvezető kanott jó ..osztályzatot” vasárnapi működéséért, de voltak olyan mérkő­zés vezetések is, amelyekkel nem ért­hetünk egyet. Igen szeretnénk, ha a mérkőzések megkezdése előtt a já­tékvezetők a partjelzőkkel megbe­szélnék a helyes együttműködést. Ha ez minden mérkőzésen meg lenne, akkor egészen biztos nem történne meg az, amit vasárnap tapasztaltunk. Tokaiban Vida L. partjelző igen jól látott egy esetet az egyik támadás­nál, nem intett lest azért, mert • a jobbszélső nem volt lesen. A túlsó öldalon sokkal előbb álltak a két csapat játékosai. Nem intett lest, mégis a játékvezető lefújta az esetet. Ebben az volt a kellemetlen, egymás után két esetben előfordult ez. Mit szólt ehhez a közönség? Nem a leg­szebb szavakkal illette a partjelzőt. Az ilyen hibák megszüntetése végett sokkal előnyösebb, ha a mérkőzés elején alaposan megbeszélik az együttműködést AKI SZERETI a kézilabda mérkő­zéseket és azoknak rendszeres láto­gatója. tudja, hogy mily naay „hatal­muk” van a kézilabda játékvezetők­nek. Tettunk már narnion sok olyan mérkőzést, ahol a játékvezetők hiva­tásuk magaslatán állva kifogástala­nul vezették a találkozót. Voltak vi­szont olyan mérkőzések, ahol a mér­kőzést vezető hibát hibára halmozott. Ezekre a visszrágokrn. már több íz­ben íelhívtuk a ügyeimet. Vasárnap az MMTE NB ll-es csapata Debre­cenben játszott bajnoki mérkőzést. Amikor a miskolciak meglátták a játékvezetőket :— szégyen ide. szé­gyen oda —, kissé megijedtek. Ugyanis három debreceni játékveze­tőre bízták a mérkőzés irányítását. A játékvezetők inén sok hibával ve­zették a mérkőzést. Mondanunk sem kell. hogy igen sokat tévedtek a .mis­kolci csapat terhére. Sokszor írtunk már arról, hogy a. Szövetségnek kö­rültekintőbben kell végeznie a játék­vezetői küldést. Megengedhetetlen, hogy hazai játékvezetők vezessenek olyan mérkőzést, ahol a hazai csapat mindenképpen elönnben lehet az ide­gennel szemben. Jő olna erre figye­lemmel lenni a jövőben. (leskó.) A tanács dolgozóinak sportünnepélyén Földiekkel a fővárosban Ragyogó nyárvégi napsugár für dette a népkerti fák ritkuló, a kö zelgő ősz színeitől tarkáló lombjait. És a fák alatt meghúzódó sporttele­pen szokatlanul eleven életkép fo gadta a látogatót. A teniszpályákon a „fehér sport” hívei vetélkedtek egy­mással. A népkerti tornacsarnokban a kaucsuk labdát kergették nagy buz- gósággal egész délutánon, a teke­pályán sorra dőltek a bábuk egy-egy erőteljes dobás után, a labdarúgó pályán atléták, majd labdarúgó csa patok küzdöttek egymással, a lelátó mögött pedig a röplabda csapatok ütögették a labdát órák hosszat. Aki pedig koránál fogva, vagy mert nem szereti a szabádtéri sportot, nem jött el a népkertbe, a megyei tanács klubtermében a billiárd vagy sakk­versenyben talált lehetőséget arra, hogy ő is részt vegyen abban a küz­delemben, amelyet a tanács dolgozói rendeztek szakszervezeti sportünne­pélyükön. Hogy a küzdelem nagyobb, a verseny színvonalasabb legyen, meghívtak versenyükre más szerve­zetekhez tartozó dolgozókat is. Szí­vesen látott vetélytársak voltak a oamutfonóüzem. a megyei kórház és a rendőrség dolgozói. A több mint 400 résztvevő vetélkedése jól sike­rült tömegversenyt eredményezett. A nyolc sportág közül talán atléti­kában volt a legnagyobb küzdelem és a legtöbb induló. Több mint 100 induló vett részt az egyes verseny­számok küzdelmeiben és akadt né­hány jó eredmény is. Adamovicsról kiderült, hogy nemcsak jó vízilab­dázó — hiszen ezt a sportágat űzi versenyszerűen —, hanem jó atléta is lehetne belőle. Erre mutat 400 mé­teres síkfutásban elért 54.1 mp-es ideje. De a történeti hűség kedvéért említsük meg azoknak a nevét is, akik egy-egy számban győzelmet arattak és ha eredményük nem is ke­rül rá a csúcslistára, de nagy küzde­lemben szerezték meg a számukra értékes győzelmet és részvételükkel elősegítették a sportünnepély sikerét. A női versenyszámok győztesei: 100 m síkfutás: Ipacs (Pamutfonó) 15.6 mp. 200 m: Matula (Rendőrség) 31 mp. Gránátdobás: Matula (Rend­őrség) 34,10. Súlylökés: Matula (Rend­őrség) 810 cm. Távolugrás: Majoros (Megyei Tanács) 372 cm. Magasugrás: Majoros (Megyei Tanács) 120 cm. Férfi számok. 100 m: Adamovics (Megyei Tanács) 12.3. 200 m: Farkas (Megyei Kórház) 25,3. 400 m: Ada­movics (Megyei Tanács) 54.1. 800 m: Lövey (Megyei Kórház) 2:46,8. Grá­nátdobás: Furmann (Rendőrség) 60 m. Gerelyvetés: Pásztor (Rendőrség) 39 m. Súlylökés: Imre (Megyei Kór­ház) 11,72 m. Diszkoszvetés: Imre (Megyei Kórház) 18.90. Magasugrás: Bodnár (Megyei Kórház) 165 cm. Távolugrás: Bodnár (Megyei Kórház) 556 cm. A labdarúgómérkőzések döntőjé­ben az első-második helyért folyó küzdelemben a Rendőrség csapata biztosan győzött 4:0 arányban a Megyei Kórház ellen. Annál nagyobb volt a küzdelem a Pamutfonó és Megyei Tanács között. A nagysze­rűen védő Jancsó több esetben bra­vúrral mentette meg hálóját a gól­tól, így hosszabbítás után is 0:0 ma­radt az eredmény. Sorsolásnál a Pamutfonónak kedvezett a szeren­cse, — ők kerültek a harmadik hely­re. Ugyanilyen, izgalmak után dőlt el az elsőség''-'kérdése- -a sakkverseny döntőjében is. Döntetlen eredményt hozott az Antal—Kemény-találkozó Sorsolással Antal (Városi Tanács) lett az első, Kemény (Megyei Kór­ház) és dr. Kende (Megyei Kórház) versenyzői előtt. A asztaliteniszversenyt a férfiak csoportjában dr. Demeter (Megyei Kórház) nyerte, 2. Jerszi (Megyei Tanács), 3. Gábor (Városi Tanács). Nőknél: 1. Jurancsicsné (I. kér. Ta­nács), 2. Pécsik (Megyei Kórház), 3. Simonyiné (Pamutfonó), A billiárd karambolversenyt Dan- kó (Megyei Tanács) nyerte, 2. Hor­váth (Megyei Tanács), 3. Fekete (Városi Tanács). A rex-rendszerű billiárdversenyben: 1. Békési (Me­gyei Tanács), 2. Kiss (Megyei Ta­nács), 3. Lengyel (Megyei Tanács). A röplabda bajnokság döntőjében a Megyei Tanács csapata 3:0-ra győ­zött a Pamutfonó ellen és első lett a vetélkedésben. A harmadik-negyedik helyért folyó küzdelemben a Megyei Kórház 3:0-ra nyert a Pamutfonó­val szemben. A nőknél 1. a Rendőrség csapata, 2. Pamutfonó. A teke egyéni versenyt Gyebnár (Rendőrség) nyerte 393 fával. 2. Ben- des (Megyei Tanács) 378 fa. 3. Nagy (Megyei Kórház) 373 fa találattal. A teniszversenyben a férfi egyéni és páros versenyszámokat a Megyei Tanács, a női egyest a Megyei Kór­ház sportolói nyerték. A Megyei Tanács által a pontver­seny győztese részére alapított ezüst vándorserleget a Megyei Tanács dolgozói nyerték meg. Régen láttak a népkerti fák ilyen izgalmakban bővelkedő küzdelmeket egy sportdélután keretében. Éppen ezért határozták el a jól sikerült tö­megverseny rendezői, hogy jövőre még jobban felkészülnek a szakszer­vezeti sportünnepélyre. Nemes Péter ÉSZAKMAG YARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei bizottságának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő Grósz Károly Szerkesztőség: Miskolc. .Tanácsház tér 2. Szerkesztők: 36-343 Titkárság: 16-886 Pártrovat: 16-049 Ipari rovat: 14-082 Mezőgazdasági rovat: 16-078 Kulturális rovat: 16-067 Napi krónika — Sport — Levelezés: 16-046 Kiadja az Eszakmagyarország Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó- Bíró Péter Kiadóhivatal: Széchenyi u. 13—17. Hirdetésfelvétel: 16-213 Terjeszti a posta, kapható minden Bor­sod megyei postahivatalban lés kéz­besítőnél. Készült a Borsod megyei Nyomdában Felelős vezető: Kárpáti György • A FALU még az igazak álmát alud- ta, amikor nekivágtak az állomáshoz vezető útnak. Éjjel két óra volt. Az álmosság, melyet ugyancsak marasz­talt izmaikban a . fáradság, elpárol­gott szemük sarkából. A nagy út vár­ható eseményei felvillanyozták őket, hiszen a legtöbbje még nem látta Budapestet, a távoli világvárosról csak annyit tudtak, hogy az ország szíve itt székelnek a nép sorsát igaz­gató párt- és állami szervek, a Par lament ezernyi tornyocskája fölé vö­rös csillagot gyújtott a szabadság. És azt is tudták, hogy Budapest nagyon szép város, még annak is nyújt lát­ványos csodákat, aki már járta for­galmas utcáit, megbámulta fényes kirakatait, mert Budapest maga az örök változás; holnap már más, mint ma. De újságokból, rádióból meg ismerni fővárosunkat nem lehet, látni kell azt. hogy az élmény szívet-lelket forrósító melegét vigyék haza, Ga radnára. ahol egy új, szebb világ bontogatja szárnyait. Mert Garadna — lakóinak akaratából — ezen az őszön felveszi a ..termlőszövetkezeti község” megtisztelő címet. SOKÁIG VÁRATOTT MAGÁRA az alkalom, amíg ők is Pestet látott embernek mondhatják magukat. „Most módunkban van, hát me­gyünk” — ezzel tudják le a választ, Most módúkban van, kedvezménye­sen utaznak, akinek nem volt ele­gendő nénze. a szövetkezet kisegí tette. Később maid elszámolnak ... Harminc ember, nő és férfi — har­minc izgalmaktól fűtött élet. csupa várakozás, ök nemcsak map"knp»k látnak. Az otthonmaradottnk lel­kűkre kötötték, hogy vásárfiát hozza nak ám. ami alatt nem csecse-becsé- ket értettek, hanem amolyan élmény beszámoló-félét. Matisz Józsi bácsi például már jócskán túl van az élet delelőién, megjárta a második világ háború poklát, sokat látott, tapasz talt. de Pestet csak hírből ismerte. A gyermekei már megjárták a fő várost. Hiába, a mai gyerekeknek többet ad az élet. Kristóf Gyula bá csit az első világháború vpteife Pestre, a Tanácsköztársaság kato­nája volt. azóta nem látta. Miiven lehet? Sokat változott azóta ... Kiss Illés bácsi tűkön ül. pontosabban esy pulmankocsi kénvelrhes bőrüléséit, de a torkát valami igen-igen nagv érzés szorongatja. A vágy, melyet több év­tizede dédelget magában, hogy újra eljut majd egyszer Pestre, végre va­lósággá válik. .v Hajnalodik, robog a vonat az esőt szemerkélő, hamuszín ég alatt. Elő­kerül az elemózsia, de jobban csúszik a kirántott csirke, ha meglocsolják az útját. A pálinkás üvegek derűs példálózással csurrantják poharakba nedvüket. Gondtalan jókedv teríti ró­zsás örömét az utazókra. Nem rontja a hangulatot adóhátralék, a kenyér­nek való kamrában, s ebből már nem kell fizetni, ez már „tiszta”. Becsü­letesen dolgoztak, az időjárás is ked­vezett, több mint harminc vagon ter­ményt mondhatnak magukénak. Lesz mit a tejbe aprítani. Nem gond a holnap. Kilenc óra felé befut vonatunk a Keleti-pályaudvarra. Villamosra szál- lunk: irány a mezőgazdasági kiállí­tás. Felváltva magyarázzuk a látni­valókat Táborfi Tiborral, az encsi járási tanács dolgozójával, aki elkí­sérte őket. Mindenki az ablaknál sze­retne lenni. A távolban feltünedez­nek a kiállítás épületei, a zászlók, melyeket vidáman lobogtat a szél. Felszakadoznak a felhők, s mire át­lépjük a kiállítás küszöbét, napsugár csillan a szebbnél szebb gépeken. NYAKUNKBA VESSZÜK A KI­ÁLLÍTÁST. Sorra járjuk a pavilono­kat. A gének hívogatóan csillognak felénk. Jó lenne zsebrevágni — mondja valaki eg.y szovjet traktorra. Hetvenvalahány munkagép tartozik hozzá. A krumpliszedő masina is ki­ugraszt egy-két elmés mondást. — Jó volna nekünk... Itt nem a „magam­nak” járja, nekünk, a Petőfi Tsz tag­ságának, hogy könnyebben boldogul­janak a temérdek munkával. A kom­bájnra már úgy tekintenek, mintha már az övék is lenne. Jövőre már kombájn arat a garadnai Petőfi táb­láján — ielenti ki az elnök. Kocsis Nándor elvtárs. Kéri Gyula rákont­ráz: de ahhoz még jobban el kell simítani a talajt... Azon ne múljon, úgy csináljuk, hogy abban hiba ne legyen ... Az asszonyok a könnyűipari pavi­lon felé irányítják léptüket, a ruhá­zati cikkek vonzzák őket. „A divat, a flanc kell nektek...” suhintja epé­sen feléjük az egyik férfi. Az asszo­nyoknak is van tromfjuk: Ti meg a tokaji felé leselkedtek... és amíg a gyöngébb nem a divatújdonságokon legelteti, szemét, a férfinép lehajt egy-két pohárkával. Délebédre szólít a harang. Letele­pedünk az egyik sörkertben, otthoni­val verjük el éhünket. Már meleg van, jólesik a jéghideg sör. Délután a lóversenytéren szoron­gunk. Díjnyertes szarvasmarhákat vonultatnak fel, majd kezdetét veszt a látványos lovas verseny. Agyonfáradva indulunk szálláshe­lyünkre, ami bizony nem a legelőke­lőbb. Aranyért se lehet szállodai szo­bát kapni, a mezőgazdasági kiállí­tásra felsereglett sok ezer látogató elhelyezése nem kis gondot okoz. A városliget egyik kiállító pavilonjában kaptunk helyet. Az egyetlen pokróc alatt végigdideregtük az éjszakát Alig várjuk, hogy kisüssön a nap. Pénteken, szeptember 18-án állat- kert-nézéssel' kezdődik a nap, majd a földalattira ülünk. Az Operaház belső megtekintéséről le kell monda­nunk, éppen próba folyik. Sebaj. Rö­vid tanácskozás az Operaház árkádja alatt, majd egyhangúlag döntünk: gyerünk 'ebédelni. Már nincsen a hazulról hozott elemózsiából; étterem után nézünk. Nem futunk a külsősé­gek után, a lényeg, hogy jóllakjunk. A kiszemelt vendéglő nem fényes, a pénzre vigyázni kell, nem köszö- nőmért adják. No, de azért nem ver­jük a fogunkhoz a garast. Amíg a pincér megérkezik az első fogást je­lentő csontlevessel, valamivel agyon kell ütni a ránk nehezedő, fáradság vonzotta unalmat. Figyelem az új környezetben lassan meginduló be­szélgetést: — Látja, itt van mindert: kanál, villa, kés. A szomszéd arca mosolygósra rán- dul, egy kicsit ki is húzza magát: — Ettem én már különb helyen is, bizony ettem. Nagyon megadták a módját, annyi szent, pedig ilyen ma­gamfajta csizmások voltak azon a fo­gadáson. Odahaza persze általában csak a kanál járja, ahhoz szoktunk* * no meg úgy gyorsabban letudja az ember az evéstf Majd eljön az idő, amikor a paraszt embernek is jut ideje a villára, meg a késre. Gyalog indulunk a Bazilika meg­tekintésére. Az asszonyok templomos áhítattal lépegetnek a komor, már­vány falak között. A férfiak felsza­badultan, mintha látványossággal tö­mött múzeumban járnának. A Lánchídon az oroszlánokat musi- rálgatják, van-e nyelve az ebadta jó­szágnak. Megállapítják, hogy nincs, tehát joggal vetette magát a vízbe a mestere. Mire felérünk a Halászbás­tyára, fogytán az erőnk, de nine* megállás. Ide is érdemes volt fel» kapaszkodnunk. Az elénk táruló pa­noráma megejti az újdonsült Pesten járókat. Talán tapsikolnának is. mint a gyerekek, ha nem röstellnék a dol­got. Ez a mi fővárosunk — tárja széfr a karját az egyik néni — Milyen szén. jaj. de szép ... Kiss Illés bácsi, aki eszes ember hírében áll a faluban, csöndesen mondja: most már nem néznek ki bennünket ebből a városból, mi is vagyunk már valami. . . Mire gondolhatott Illés bácsi, aki először látta Budaoestet? ..Mi is va­gyunk már valami...” Ezt érezték léoten-nyomon, a vásárban, a Had­történeti Múzeumban, az étteremben, ahol az előzékeny pincérek tisztelet­tel várták a rendelést és a Keletiben is ezt érezhették. Amikor helyfogla­lási igényüket bejelentették, a rangos vasutas ezt mondta: tsz-t^gok? Ha egy mód van rá, teljesítjük a kérést Legyenek indulás előtt harminc pere cel a Keletiben. Meglesz... HARMINC EMBER MEGJÁRTA PESTET, élményekkel tömte meg tarsolyát, hogy legyen mit mesélni az otthoniaknak. A harmincból a fele még nem volt a fővárosban. Ha az! mondom, hogy a tsz-nek köszönhetik, hogy fölmehettek, lesznek olyanok, akik felszisszennek, mondván: ez frázis. Mit tegyek, hogy ne mondják ezt? Menjenek és kérdezzék meg a legilletékesebbeket, őket, például Kéri Gyulát, aki. amikor Buda felé ereszkedünk le a Várból, ezt mondta: — Ha haza megyünk, neki gyű rkő- zünk, még jobb talajt csinálunk a magnak, hogy több legyen a ha­szon ... A magnak, az új életnek készíteni elő az ágyat, az emberek lelkét, hogy megértsék: ez az új világ nem frázis­ígéret.' ez azt akarja, amit minden volt szegény ember aker: jól élni, hogy értelme legyen életünknek ... Gulyás Mihály Tárgymutató „A tőke" három kötetéhez Amióta Marx A tőke című műve megjelent, azóta fennáll az az igény Is, hogy a munkásosztály e „bib­liájához” tárgymutató készüljön a különböző fogalmak, kategóriák, adatok kikeresésének megkönnyíté­sére. Az egyes kötetek végén közölt kisebb tárgymutatók ezt az igénvt csak fogyatékosán 'elégíthették ki. Ezért nemcsak Magyarországon, ha­nem az egész nemzetközi marxista könyvkiadásban úttörő kezdeménye­zés egy ilyen terjedelmes, részletes, rendszerező tárgymutató elkészítése. A tárgymutató természetesen nem helyettesítheti a marxi mű elolvasá­sát, de hasznos segítséget nyújt mindazoknak, akik önállóan, elmé­lyülvén foglalkoznak a marxizmus elméletével, — közgazdászoknak, pronagandistáknak, tanulóknak egy­aránt. Ezt az igényt kíván ia kielé­gíteni a most megjelent tárarymu- tató. amely ízléses, kemény kötésben, a Kossuth Kiadó gondozásában, a napokban hagyta cl a sajtót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents