Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek r mmmmite A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA------70TTBT7 ■ ■ XV. évfolyam 221. szám Ara 70 fiilé i 1959 szeptember 20, vasárnap Megyénk dolgozói örömmel és lelkesedéssel fogadták a szovjet kormány nagyjelentőségű béke javaslatait (Riportösszeállításunk a 3. oldalon.) fä'frV1 i1 J „A népek nem járulhatnak hozzá, hogy tovább folytatódjék a hidegháború mint ahogyan nem engedhetjük meg, hogy pestis- és kolerajárvány dühöngjön“ Hruscsov elvtárs besséde as EDiSZ-ben így tekintjük Eisenhower elnök szovjetunióbeli látogatását is. Sok más tényt is fel lehetne sorolni, amely a nemzetközi helyzet újabb kedvező jelenségeire utal. Az államok melegebb kapcsolatainak jelei természetesen nem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei. Ahogy mi gondoljuk. a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lépett. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul. Az egyszerű emberek és a politikusok a legkülönbözőbb országokban sok mindent átgondoltak és. megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők. amelyek tevékenyen síkraszállnak a béke és a népek baráti kapcsolatai mellett. Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állítanék, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy földünk békéje már biztosítva van és az államoknak már nem kell újból megfeszíteni erejüket. Sajnos, ez koránt sincs így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasok azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az emberek a régit, az elavultat védik, ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez. Az eseményeknek, különösen a legutóbbi eseményeknek a menete azt mutatja, hogy a hátramozdító, a nemzetközi feszültség enyhítését gátló kísérletek csak azok vereségéhez vezetnek, akik nem akarnak lemondani az ilyesféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják őket. Olyan időket élünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar. a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is. hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Omladoznak és alapjaiban ingadoznak a korhadt gyarmati rendszer utolsó bástyái Ez korunk egyik jellemző tényezője. Tekintsenek Ázsia és Afrika térképére és szemük előtt kirajzolódik az idegenek, a külföldi kizsákmányolok évszázadok elnyomása alól felszabaduló százmilliók képe. A jövő nemzedékek nagyra becsülik azoknak a tetteit, akik harcot vezettek India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Guinea és a többi államok függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeffersonnak, akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak. Szükségesnek tartom ezen helyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió a legőszintébb rokonszenwel és a legmélyebb megértéssel viseltetik azok iránt a népek iránt, amelyek világszerte szabadságukat, nemzeti függetlenségüket védik. Úgy gondolom, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek. Ezeknek alapja ugyanis annak elismerése, hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez. A Szovjetunió hajlandó lenne résztvenni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági megsegítésében, s erre a célra fel lehetne használni azoknak az Összegeknek bizonyos részét, amelyek akkor állnak rendelkezésre a Szovjetunióban és más államokban, ha nemzetközi egyezményt kötnek a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről. Már korábban is tettünk említést róla, hogy hajlandók vagyunk ilyen kötelezettséget vállalni. Erről kormányom meghatalmazott, hogy ezt újból jelentsem ki a közgyűlés előtt. Van még egy igen fontos forrás* amelyet véleményünk szerint alaposan ki lehetne használni a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére. Sok ilyen ország népe politikai függetlenségre tett szert, de nem tudta megszüntetni a kíméletlen külföldi gazdasági kizsákmányolást. A leszerelésről Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek, nem mind egyformán időszerűek. Némelyikük egyes országok viszonyára vonatkozik, mások több ország és kontinensek népeinek érdekeit érinti. De van egy probléma, amelynek megoldását reménykedve várják nagy és kis országok népei, függetlenül társadalmi viszonyuktól és életformájuktól. Ez a leszerelés problémája. E probléma helyes megoldásától sok tekintetben függ majd az emberiség jövője, hogy ha a háború felé tart, ez annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke. A népek békére áhítoznak, az emberek úgy akarnak élni, hogy ne kelljen aggódniuk sorsuk miatt, ne kelljen rettegniük, hogy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozóikat. Nem is olyan régen a gyorstüzelő automata fegyvereket, harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repülőbombákat tartották a legborzalmasabb és legerősebb tömegpusztító eszközöknek. De vajon összehason- líthatók-e ezek a mostani fegyverekkel? A mostani szakaszban nehéz elképzelni nagyobb erejű fegyvert, mint a hidrogénbomba, amelynek ereje gyakorlatilag határtalan, ha összetesszük mindazokat a rombolóeszközöket, amelyekkel az emberi társadalom a múltban rendelkezett* mindez rombolóerőben jelentéktelen része annak, amivel most két-három nagyhatalom a hidrogénbomba birtokával rendelkezik. Ha ilyen háború kirobbanhatna* áldozatainak száma nem néhány millió, hanem sok száz millió lenne; ez a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonák és gyermekek között. Romhalmazzá változtatna sok nagy várost, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincseket, amelyeket az emberi géniusz félévezredes erőfeszítéssel hozott létre. Ez a háború nem kímélné a jövő nemzedékeit sem. A rádióaktív fertőzés, mint e háború nyoma, rokkanttá tenné az embereket, rengeteg életet követelne. A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek vannak és egyetlen percre nem szünetel a fegyverkezési hajsza. Olyan sok gyúlékony anyag halmozódott fel, hogy elég egyetlen szikra, kész a katasztrófa. A világ elérkezett ahhoz a határvonalhoz, amelynél bármilyen véletlen folytán egy hidrogénbombát szállító repülőgép vezérlőberendezésének megsérülése, vagy a kormányrúdnál ülő pilóta lelki egyensúlyának meg6Folytatás a 2. oldalon) moljon a valósággal. A halottat koporsóba, vagy mauzóleumba teszik és elviszik az élők közül. Ez ősidők óta így volt és így van ma is. Dehát miért kell az Egyesült Nemzetek Szervezetében Kína képviselőjéül megtűrni a reakciós Kína hulláját, a Csang Kaj-sek klikket? Azt hisszük, rég itt az ideje, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében is úgy cselekedjünk, ahogy minden nép bánik a hullákkal, tehát vigyük ki ezt a hullát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfoglalhassa törvényes helyét a kínai nép igazi képviselője. Hiszen Kína egyáltalán nem azonos Tajvannal. Tajvan mindössze egy kis sziget, egy tartomány, azaz a nagy kínai állam kis része. Kínán, a Kínai Népköztársaságot értjük, amely immár tíz éve gyors ütemben fejlődik, amelynek az egész nép által választott törvényhozó szervei vannak, amelynek szilárd kormánya van, s ezt a kormányt az egész kínai nép elismeri. Kína hatalmas állam, fővárosa pedig Peking. Tajvant, mint a szuverén kínai állam elszakíthatatlan részét elobb- utóbb egyesíteni fogják egész hépi Kínával, tehát erre a szigetre is kiterjed majd a Kínai Népköztársaság kormányának hatalma. Minél hamarabb következik ez be. annál jobb. A népi Kína törvényes jogainak helyreállítása óriási módon növeli majd az ENSZ presztizsét és tekintélyét, s nagymértékben hozzájárnia nemzetközi helyzet általános megjavításához is. # Szeretnénk remélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete talál magában elég erőt hozzá, hogy megszabaduljon minden hidegháborús lerakódástól és valóban a nemzetközi együttműködésnek olyan egyetemes szerve legyen, amely hatékonyan dolgozik a világbéke javára. Am feltehetik a kérdést: a hidegháború megszüntetése, a béke megszilárdítása és az államok békés együttélése természetesen szerfelett nemes és vonzó cél, de elérhető-e, reális-e? Van-e lehetőség már most, hogy a jelenlegi adottságok mellett új alapokra helyezzük az államok viszonyát? Erről az emelvényről teljes határozottsággal kijelentem, hogy a szovjet kormány az említett cél elérését halaszthatatlannak és teljesen reálisnak is tartja. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy megvannak a szükséges feltételek egy meredek fordulathoz a nemzetközi javulás irányában, az egész emberiség érdekében, a hidegháború teljes megszüntetéséhez. ímerikai kapcsolatok teni a nemzetközi feszültség megszüntetését. Az Egyesült Államok elnöke egyik sajtóértekezletén közölte, hogy kész reális tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval ésszerű és kölcsönösen szavatolható általános leszerelési tervről, yagy különleges fegyverfajtákra kiterjedő leszerelési tervről. Igazán hozzáfogni a megosztott Németország problémáinak rendezéséhez és más utakon is munkálni a világfeszültség enyhülését. Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését, hogy Eisenhower elnökkel folytatandó eszmecseréink gyümölcsözőek lesznek. Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiainak kölcsönös látogatása, valamint a so- ronkövetkező találkozások és a megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé. Természetesen, ha e cél elérése kölcsönös óhaj. Mi így tekintettük amerikai látogatásunkat és született ez a világszervezet, amikor még tomboltak a második világháború utolsó csatái és füstölögtek a romba döntött városok és falvak. Az ENSZ a sokat szenvedett embermilliók gondolatait és törekvéseit tolmácsolta, amikor legfőbb céljául azt hirdette meg, hogy az elkövetkező nemzedékeket megszabadítsa á háború borzalmaitól. Több, mint tizennégy év telt el e nemzetköri szervezet megteremtése óta, s azt a célt. amelyre alapították, még mindig nem sikerült elérni. A népeknek még mindig állandóan ag- gódniok kell a béke sorsa, a saját jövőjük miatt. Hogyan is mentesülhetnek ettől az aggodalomtól, há hol a világ egyik, hol a világ másik térségében robbannak ki háborús konfliktusok és ömlik az embervér. A világ fölött, amely még nem feledte el a második világháború szörnyűségeit, újabb háborús veszély felhői sűrűsödnek, amely időmként viharos jelleget ölt. f nem tarthat örökké távolítani a második világháborúi maradványait, amikor még nincs megkötve a német békeszerződés s Németország szívében. Berlinben, a város nyugati övezetében fennáll a megszállási rendszer. Ha megszüntetnénk ezt az Európa közepén található feszültségi forrást, amely éppen a világ legveszélyesebbé válható vidékén, a farkasszemet néző katonai csoportosulások nagy fegyveres erőinek közvetlen érintkezési helyén van, ez megadná a kulcsot ahhoz, hogy egészségesebbé tegyük a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Felhívjuk az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányát, tegyen meg minden erőfeszítést, hogy reális eszközöket találjunk e cél elérésére. Vajon nem a hidegháború szüleménye-e az a tűrhetetlen helyzet, hogy a Kínai Népköztársaságot, a világ egyik legnagyobb országát már több éve megfosztják törvényes jogaitól az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Lehetetlen elképzelni, hogyan is gondolhatná komolyan valaki, hogy a legfontosabb világproblémákat tartósan és szilárdan rendezni lehet a nagy népi Kína részvétele nélkül, amely dicsőséges 10. évfordulójához közeledik. Engedjék meg, hogy erről teljes őszinteséggel elmondjam véleményemét. Mindenki tudja, ha az ember meghal, végül is eltemetik. Akármilyen kedves is az elhúnyt. Akármilyen nehéz is megválni tőle. az élet mindenkit rákényszerít, hogy szájával nak a szovjet—a Különösen örvendetes dolog, hogy fontos lépések történtek a szovjet— amerikai kapcsolatok fejlesztésére. Aligha vonhatja kétségbe valaki is azt a tényt, hogy az Egyesült Államok? és a Szovjetunió — a két legnagyobb világhatalom — viszonyának jövőbeli alakulásától sok tekintetben függ az egész nemzetközi helyzet fejlődése. Ez a magyarázata, hogy a szovjet—amerikai viszonynak a legutóbbi időkben jelentkező első új vonásai világszerte őszinte helyeslésre találtak. Kétségtelenül zajlik a jég a szovjet—amerikai viszonyban és mi ennek őszintén örülünk. A szovjet—amerikai viszony javulását biztosító események sorában fordulópontot jelenthet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek kölcsönös látogatása. Eszmecserét folytathatunk és folytatunk ezután az Egyesült Államok elnökével a szovjet—amerikai viszonyról és a megoldásra érett nemzetközi problémákról. Bízunk benne, hogy Eisenhower ár ek> akarja segtNew York (TASZSZ) Elnök Ür! Tisztelt delegátusok! Látogatásom, amelyet Dwight Eisenhower elnök úr meghívására teszek az Egyesült Államokban, időben egybeesik az ENSZ ülésszaka munkájának megkezdésével. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetét mondjak a közgyűlés képviselőinek és a főtitkárnak azért a lehetőségért, hogy beszédet mondhatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről. Annál nagyobbra becsülöm ezt a megtiszteltetést, minthogy a Szovjetunió ma igen fontos javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé. égető és a népeket közvetlenül érintő problémákról — a leszerelésről. Nem volt a történelemben még olyan nemzetközi szervezet, amelybe a népek oly sok reményt vetettek volna, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete. Zord időben A nemzetközi feszültsí Vagy eléri azt az izzás! fokot, amikor már csak egy megoldás marad, a háború, vagy pedig az államok közös erőfeszítéssel, idejekorán megszüntetik a feszültséget. A népek elvárják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete megsokszorozza erőfeszítéseit az államok közötti bizalom és kölcsönös megértés légkörének megteremtésére, a világbéke megszilárdítására. A nemzetközi ügyekben úgy lehet megoldani a vitás kérdéseket, ha az államok nem arra vetik a hangsúlyt, ami megosztja a mai világot, hanem arra, ami közelebb hozza egymáshoz a különféle államokat. Semmiféle szociális, vagy politikai különbség, semmiféle ideológiai, vagy vallási nézeteltérés nem gátolhatja meg. hogy az ENSZ tagállamai megegyezzenek a legfontosabb kérdésben: abban, hogy a békés együttélés és baráti együttműködés elveit mindeft állam szentül és rendíthetetlenül tiszteletben tai^tsa. Ha viszont a nézeteltéréseket és a társadalmi különbségeket toljuk előtérbe, ez biztosan kudarcra kárhoztatja a béke. megőrzésére tett valamennyi erőfeszítésünket. A XX. században már nem lehet a középkori fanatikusok módjára hadjáratokat indítani a máshitűek tűzzel, vassal való kiirtására, mert ez az emberiség történelmének legnagyobb katasztrófáját idézi fel. Ha azt akarjuk, hogy az államok között teljesen meghonosodjanak a békés együttélés elvei, nézetünk szerint végeznünk kell a hidegháborúval. A népek nem járulhatnak hozzá, hogy tovább folytatódjék a hidegháború természetellenes állapota, mint ahogy nem engedhetjük meg, hogy pestis- és kolera- járvány dühöngjön. Mit jelent m hidegháború felszámolása, mit kell tenni evégett? Mindenekelőtt véget kell vetni a háborús felhívásoknak. Mi tűrés tagadás, egyes rövidlátó államférfiak nem hagyták abba a harcias beszédeket. Vajon nincs-e itt az ideje, hogy megszüntessük a kardcsörte- tést és más államok fenyegetését? , A hidegháború kétszeresen is veszélyes, mert féktelen fegyverkezési hajsza közben folyik, ez a fegyverkezési hajsza pedig lavinaként növekszik, fokozza az államok gyanakvását és bizalmatlanságát egymás kánt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hidegháború olyan körülmé- «**sk között kezdődött és fokozódik, amikor még korántsem sikerült el-
