Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-19 / 194. szám

2 ÉSZAKM AGY ARORSZAG Szerda, 1959, augusztus 19. Jegyzetek Kalló József festőművész kiállításáról AjSZMT Kossuth utcai megyei 1 székházának nagyter­mében negyven képből gyűjtemé­nyes kiállítást rendezett Kalló Jó­zsef miskolci festőművész. Ez a terem nem. a legalkalmasabb kiál­lításra, nem mintha világítás szem­pontjából rosszabb volna a múze­umi helyiségeknél, hanem azért, mert nem kiállítási célokat szol­gát, s az itt tartott rendezvények miatt nem egyszer szét kell szedni a kiállítás anyagát. Node a fiatal művész így is hálás az SZMT me­gyei vezetőségének, hogy kiállítási lehetőséghez juttatta. Hálás azért is, mert mint mondja, tárlatát azért rendezte meg, mert minden­képpen szükségét érezte, hogy ta­lálkozzék. a közönséggel, a műér- tŐkkel és műveinek visszhangjából leszűrje, jó úton halad-e, . mik a fogyatékosságai, művészi erényei. Érthető és helyes művészi állás­pont! Bár minden miskolci mű­vésznek biztosíthatnánk, hogy időnként így temerhesse meg a kö­zönség véleményét munkásságáról. Ennek azonban még mindig sajá­tos miskolci akadályai, nehézségei vannak, melyeket előbb-utóbb el kell hárítani, hiszen a művészet ma már nem egy szűk kor, hanem a művészek és a dolgozó tömegek közös ügye. A npnwfin kiállított kép amü­M negyven v^sz hosszabb fej­lődési szakaszának eredményeit Összegezi. Következésképpen nem képvisel még egységes formavilá­got, de érdekesen tükrözi a művész útkereséseit, kísérleteit és — fő­képp a beszélgetés közben elhang­zó megnyilatkozásaival egybevetve — már érzékelteti, hogy Kalló Jó­zsef határozott irányban próbálja kialakítani a maga egyéni stílusát. Legkíforrottdbb művein — elsősor­ban néhány csendéletén, tájkompo­zícióján és egy-két alakos képén — íz erősen hangsúlyozott kontúrok töltenek be fontos szerepet a müvek szerkezeti felépítésében, a színek harmóniájának megteremtésében. ■Ez a festői stílustörekvés akaratla­nul is emlékeztet századunk nagy mesterei közül magyar vonatkozás­ban Barcsay, Koszta, Désy-Huber, Czóbel és a velük rokon néhány más művész kifejezési eszközeire, de emlékeztet a Cezanne formavi­lágát tovább fejlesztő Braque, Mathew Smith csendéleteinek, Daumier figurális és tájképeinek stílusjegyeire is, amelyeknek ugyancsak jellemzőjük a vonalak, a hangsúlyozott kontúrok összefo­gó, kifejező ereje. Kalló nem akar sem egyik, sem másik elődje szol­gai követője lenni•, s arra törekszik, hogy az egyéni ízléséhez közelálló élménybenyomásaiból maga alakít­sa ki a korhoz szabott saját forma­világát. A vonalak ritmikus játé­kából erő és olykor monumentális hatások sugárzónak. De ez nem minden témakörben érvényesül kö­vetkezetesen. Munkás-alakokat áb­rázoló képeit bizonyos komorság üli meg, ami a Derkovits-hagyo- mány helytelen átvetíiését sejteti, mint sok más fiatal művészünk­nél. Ugyanakkor tájképein meleg színekkel eleveníti meg szűkebb otthonának, Diósgyőrnek hangula­tos tájait. nagyobb igé­nyű két mű­ve: a 19-e8 miskolci csata egyik jelenetét idéző nagyobb vászna és egy Horthy-korszakbeli május else­jei epizódot, megelevenítő műve. Mindkettő mély, sötét tónusba ágyazott kompozíció, de különösen sötét kép a miskolci csatakép. A dombos folyóparton harcoló prole­tárok figuráinak mozgása, sejtel­mesen érzékelhető arckifejezése jól tükrözi a harci elszántságot, de a túlsötét alaptónus nemcsak, hogy megnehezíti a mű élvezetét, hanem letompítja eszmei hatását is. A forradalmi optimizmus lendületét feltétlenül kifejezőbben érzékel­tetnék a világosabb tónusok. A mély, sötét tónusbaágy azott ság egyébként nemcsak ennek a mű­nek, hanem sok más, napjainkban született pozitív szándékú műnek is tehertétele. Végtére is ne a sö­tétséget ütköztessük meg a vilá­gosság ellenségeivel, hanem a vilá­gosságot! Eszmei kérdés ez a mű­vészet szín és formaproblémáin be­lül is. Mert a forradalmi szemléletű művésznek ma már nem abból kell kiindulnia, hogy „győznünk kell”, hanem abból, hogy már győztünk is, és győzelmes úton haladunk to­vább, ha a poklok minden fene­vadjával kerülünk is szembe. * tárlat benyomá­vsszegezve Mitt Kalló Józse_ fet számon kell tartanunk, mint olyan művészt, aki kémény elhatá­rozással járja magakijelölte útját és előbb-utóbb el fog jutni az or­szágos megbecsülésig. Felkészült­sége máris jónéhány érdekes és ér­tékes alkotásra képesítette. Pirosra hangolt falurészlete, sajátos csend­életei, egy-két jellegzetes valóság- érzékkel festett figurális alkotása, egy finom sugallata gobelin-terve, egy, az absztrakt művészeti gondo­latot a valóságábrázolássál össze­hangoló kísérlete és több más mű­ve bizonyítéka annak, hogy Kalló József megállja helyét a nemes versenyben, nemcsak Miskolcon, hanem nagy távlatokban is. Olykor még tapogatózik, de már látja a. célt maga előtt. HAJDÚ BÉLA Tematikailag A tervszerűség helyes kialakításával gyorsabban épülnek megyénk szociális és ipari beruházásai Hün% napos előny a lakásépítkezéseknél Ebben az évben lényegesen több építkezést látunk Borsod megye te­rületén, mint az elmúlt esztendőben. A szocializmus építése szükségessé teszi, hogy tovább fejlesszük az or­szág iparát, mezőgazdaságunkat, — az alapot dolgozó népünk életszínvo­nalának további emeléséhez. A há­roméves terv utolsó évében — 1059- ben — a megszabott Ütemnél gyor­sabban fejleszthetjük népgazdasá­gunkat. A távlati tervben előírt fej­ődés meggyorsítása ebben a tervév- l^n leginkább az állami beruházá­sok összegének felemelésében jut ki­fejezésre. Az építőipar termelésének az idén közel 17 százalékkal kell emelkednie a múlt évihez képest. Az Építésügyi Minisztérium Bor­sod megyei vállalatait az emelkedés­nek igen nagy része terheli. Nálunk az építési igény mintegy 35—40 szá­zalékkal magasabb lett, mint 1958- ban! Ha most a kongresszusi verseny ideje alatt, alkotmányunk évforduló­jának ünnepén — számot teszünk a borsodi építők munkájáról, arról ad­hatunk hírt, hogy kiváló eredménye­ket értek el a vállalások teljesítésé­ben. Ez az eredmény, ez a jó hír hágy jelentőségű, hiszen a megnöve­kedett tervek teljesítését kizárólag a munkaverseny segítségével tudják biztosítani, ami jobb szervezést, kö­rültekintőbb tervezést kíván. A megye hat vállalatánál, mint azt az építők szakszervezete területi bizottságának közgazdasági bizottsá­ga is megállapította —, a verseny­nyel foglalkozó gazdasági vezetők igyekeztek úgy dolgozni, hogy az minden területen kedvezően éreztes­se hatását. A korábbi években gya­kori jelenség volt, hogy sokan nem látták az összefüggést a szocialista munkaverseny és a terv teljesítése között. Ezt a hibát most felismerték, és összekötötték a vállalásokat a terv minden részletében való teljesí­tésével. Ennek eredményeként meg­gyorsult a beruházások építése, több heiven határidőlerövidítésekről ad­nak hírt. A kivitelezés gazdaságosságában és az építési időtartam megrövidíté­sében a 10 éves fennállását ünneplő Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói országos viszony­latban is kimagasló eredményeket értek el. Azokat a vállalásokat, ame­lyeket a verseny kezdetekor bejelen­tettek — több nehéz, például anyag- ellátási és más zavarok ellenére — teljesítették. Az encsi, ináncsi és a mérai iskolák építésénél még az egy hónapos vállalást is öt nappal lerövidítették. Hasonló eredmények­ről hallottunk a lakások építésénél is. A kivitelezési időt — az elmúlt évhez viszonyítva — húsz nappal kí­vánták csökkenteni. Ez a vállalás igen merésznek látszott és nagy visszhangot keltett az építőipar dol­gozói körében, mégis teljesítették. Az első félévben a szerződésekben meg­határozott 203 lakás helyett 367 la­kást adtak át, melyekről az átadási jegyzőkönyvekben elismerőleg nyi­latkoznak a beruházó szervek. Műszaki segítségben elért sikereik szintén kiválóak. A mezőgazdaság patronálását nagy szorgalommal vé­gezték. így több termelőszövetkezet­ben, Fancsal, Hangony, Gagybátor, G agy vendégi és Nováj id rány közsé­gekben a vállalások teljesítésének biztosítására műszaki csoportot ala­kítottak. A csoport tagjai ütemterv szerint látogatták és látogatják a termelőszövetkezeteket és műszaki, szervezési tanácsot adnak a folya­matban lévő munkákhoz. Fancsal és Hangony községekben például az építendő istállók terveinek adaptálá­sát. a költségvetések elkészítését és a munkák művezetését vállalta és végezte el a műszaki csoport. Növekedett azépítőanyagioari üzemek termelése is, A Borsod megyei Mélyépítő Vál­lalat ipari beruházások, rekonstruk­ciós munkák, csatorna és egyéb szo­ciális jellegű létesítmények építési idejének csökkentésére tett vállalá­sokat. Ezek a létesítmények szintén jó ütemben épülnek. Különösen az Ózdi Kohászati Üzemek rekonstruk­ciójánál gyorsították meg az épí­tést. ahol a verseny eddigi időszaka alatt soha sem tapasztalt lelkesedés­sel dolgoztak a brigádok. Megyénk építőiparának ténykedése mellett ebben az évben jelentősen növekedett az építőanyagipari üze­mek termelése is. A 6. sz. Kőbánya Vállalat Tokaj­ban 106 ezer tonna zúzott követ akar terven felül termelni. Kongresszusi vállalásuk mérete igen nagy. hiszen ennyi követ még nem termeltek eb­ben a bányában egyetlen tervidő­szakban sem. Figyelemreméltó az a tettük, hogy az első félévre jutó mennyiség helyett 40 ezer 650 ton­nával túl is teljesítették vállalásu­kat. A termelési tervek teljesítésén kí­vül a vállalat főmérnökének vezeté­sével létrehoztak egy vegyes Össze­tételű brigádot, — tagjai munkások, műszaki és adminisztratív dolgozók —, akik azt a célt tűzték maguk elé, hogy kidolgozzák a vállalat korsze­rű fejlesztésének és haladottabb technológiájának munkafolyamatát. Nagyon hely« versenyformát ho­nosítottak meg a Hejőcsabai Cementé és Mészmü dolgozói, akik nemcsak brigádokra, hanem az üzemegysé­gekre bontják le a feladatot. így az üzem sajátossága szerint havonta ér­tékelik a negyedéves szintre lebon­tott tervet, Az ő versenymunkájuk­nál mint legfontosabb célt, az ön­költség alakulását vették figye­lembe. amit havonta mind a kilenc üzemegj'ségben pontosan értékelhet­nek. Az a 6 ezer 108 tonna cement, amit a 10 ezer tonnás vállalásukból már teljesítettek, a jó, tervszerű, kollektív munka eredménye, örven­detesen alakult a cement előállítási költsége is. A 400-as szilárdságú ce­ment az első évnegyedben 487, a második évnegyedben pedig 424 fo­rintba került tonnánként. A - mész önköltségét mintegy ötven forinttal csökkentették a verseny-időszak kez­detéhez viszonyítva. Az első félév­ben közel 25 százalék nyereséget ér­tek el. A Mályi Téglagyárban néhány hó­nappal ezelőtt arról hallottunk, hogy a termelési tervet 4 százalékkal akarják túlteljesíteni. A közelmúlt­ban az eredményeket menetközben értékelték s arra a megállapításra jutottak, hogy a vállalás nem volt túlzott, mert összességében teljesí­teni tudják. A gyár az első féléves tervét 111,5 százalékra teljesítette és a vállalásnál nagyobb eredményt ért el. Termékeit a megadott önköltsé­gen belül állította elő. A munkaverseny eddigi eredmé­nyei a megye építőiparában azt iga­zolják, hogy azok a munklsok, akik a beruházások megvalósítását vég­zik, felismerték, vagy egyre inkább felismerik azokat a lehetőségeket, amelyekkel meg tudják gyorsítani a termelést. Az elismerést és a dicséretet külö­nösen megérdemlik akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ebben az évben a megváltozott és a jelentő­sen megnőtt építési feladatok mind­egyike külön-külön és összességében is „kiemelt munkaként” kezelendő. Nehezen lehet egyik, vagy másik építkezést fontosságában előresorolni, mert a második ötéves terv ipari bázisának megteremtéséhez általá­nos fejlődésre van szükség. A lakos­ságnak több lakás, bölcsödé, óvoda, kulturális létesítmény kell. a mező- gazdaság szocialista átalakulása is új épületeket követel. A meglevő szervezési törekvések helyesek és ezek megszilárdításával fejlődésünket jelentős mértékben meg lehet gyorsítani. Szarvas Miklós PINTÉR - SZfíBÓ: XVI. A tkáry, a kémfőnök, lázasan dol­gozott. hogy mielőbb kiépítse kis csoportját. Beszervezte Szegedi Sándort, a Háztartási és Fémtömeg­cikkgyártó Ktsz elnökét, akinek azt a feladatot adta, hogy kószáljon a városban és vidéken, s a később leszállítandó parányi fényképezőgép­pel minden fontosabb katonai, gazdasági objektumot fényképezzen le. Csoportja tagjai közé tartozott még Bazovszky Péter ügyvéd. Egyed Béla. Wagner Márton és Atkáry öt régi jó barátja. Struzziero jelentkezett, miellőtt még Atkáry beszámolhatott volna eddigi tevékenységéről. Hozta a pa­pírokat. .. — Ez egy eredeti, hamisítatlan személyi igazolvány — nyújtotta át Atkárynak, aki régi lakásán nagy Örömmel fogadta Struzzierot. Mozog­hat vele bárhol, ha igazoltatják, sem­mi baja nem történik. A dolog ott kezd veszélyessé lenni, amikor letar­tóztatják. ... — En számot vetettem az éle­temmel! — hősködött Atkáry. — Ezek a személyi igazolványhoz szükséges egyéb papírok: születési bizonyítvány, válást igazoló papír és miegymás. Ez viszont az eredeti tulajdonos kijelentkezési papírja & Stollár Béla utcából. Négy héttel ez­előtt jelentkezett ki. meglógott Nyu­gatra és vitte magával a papírokat is. Ezzel a papírral lehetőleg álbér- ‘SSttbe jelentkezzen be ■— sorolta Struzziero. — Ez mi? — nyúlt a parányi cso­mag felé Atkáry, amikor Struzziero kitette az asztalra. ■ — Maga mondta, hogy számot ve­tett az életével. Mindenre számíthat, arra is, hogy lebukik. Most nagyon őszinte leszek és megmondom, hogy nehéz a hírszerző munka. Ezek na­gyon jól dolgoznak itt Magyarorszá­gon. nagyon óvatosnak kell lennie. Ebben a kis csomagban tíz darab méregampulla van. Mind a tíz egy- egy órafelhúzó, amelyet órájának jelenlegi felhúzója helyébe kell be­szerelnie. Egy rántással ki tudja szedni, szájába kapja, összeharapja, s két perc múlva már az árnyékvi­lágban jár... — Csak nem gondolja? — szólt el­torzult arccal Atkáry. — Hja. barátom, ez az élet. Szóval minden eshetőségre számítania kell. Elszánság. elszántság! Az ügy érde­kében! Ha visszaáll a régi rendszer, nem én kapom vissza a gyáraimat! He-he-he! Vagy talán nem kell? — gúnyolódott az attasé. — Deee — nyújtotta a szót a kém­főnök, miközben rettegve vizsgálgatta a parányi ampullákat. Struzziero nyomban beszerelte Atkáry karórá­jába a csöppnyi felhúzót, majd meg­mutatta, hogy kell onnan gyorsan, szinte észrevétlenül kivenni. — Szóval, ha bekerül a hálóba, ezt bekapja. Megértette? Ha nem. gondunk lesz rá. hogy más úton te­gyük el láb alól! Erre emlékezzen! Ezután egy másik csomagot vett elő, három két és tél centiméternyi nagyságú, lapos fényképezőgép volt benne. A belé szerelt mikrofilm alig volt szélesebb három milliméternél. Tizennyolc képet lehetett egy-egy te­kercsre felvenni. Atkáry ennek már jobban megörült. Mi mindent fog ő ezzel csinálni, j. Struzziero végül átvette tőle a beszervezett emberek névsorát, egy-két utasítást adott, az­tán magára hagyta a kémfőnököt. Telt az idő. Atkáry gyűjtötte em­bereitől az adatokat. Kis, Bank ut­cai albérletében esténként könyvek közé másolta az összegyűjtött érte­süléseket, mindazt, amit embereitől hallott, azok pedig munkahelyükön, utcán villamoson szedték össze. — s aztán eljuttatta Struzzieronak. A sajtóattasé' két-három hetenként fel­utazott Bécsbe és mindia négy-öt magyar könyvet vitt magával Ol­vasnivalót. .. 1954-ben már csaknem két éve mű­ködött a csoport, de komoly, igazi nagy „értesülést” még nem sike­rült elcsípnie. Pedig mindannyian akarták az értesüléseket és a pénzt is. Atkáry megengedte magának a nagy dőzsöléseket, barátokhoz járt, ezresekben kártyázott. $ most már négy nőt tartott, akik úgy jártak hozzá, mint másokhoz a háztartási alkalmazottak. Hogy esetleg lebuk­hat. mert nem dolgozik? Be volt je­lentve az egyik kisiparosnál, .<? nem a kisiparos fizetett neki. hanem ő: rendszeresen leadta havonta a tak­sát és az 6 utána fizetendő adót. Azt mondják, sokat akar a szarka... így volt Atkáryéknál is. Egy alkalommal, amikor kettesben társalogtak Struzzieroval, felvetődött, hogy a sajtóattasé szabadon mozog­hat a határon, nem ártana hát né­hány pár nylonharisnyát behozni. — En ezt jól el tudnám passzolni — vélekedett Atkáry. — Lehetne hozni például vridium-tőllat is. Az a töUőtollkisiparos. akinél én be va­gyok jelentve, úgyis mindia panasz­kodik, hogy nincs elég külföldi anyaga, s milyen jó pénzt fizetne érte. — En benne vagyok, ha te tovább adod — válaszolt Struzziero, aki most már tegező viszonyban volt a kémfőnökkel. Atkáry a kémtevékenység mellett csempész, üzér seflekbe is belekez­dett. Egy alkalommal Szegedi révén 102 Napóleont és egy kiló tört ara­nyat vásárolt fel. majd továbbadta. A sajtóattasé diplomáciai kocsiján, élvezve a diplomáciai mentességet, rendszeresen, ezerszám hordta a nylonharisnyákat, tíz-tizenötezer- szám az iridium-tollat. Atkáryhoz dőlt a pénz... A kémfőnök éppen ’ egy csempész­üket lebonyolításáról tárgyalgabott ismerőseivel amikor a késő esti órákban izgatottan rontott be hozzá Darvas Attila. — Kérlek, nagyon sürgős, szemé­lyen beszédem van veled. Szeretném, ha kettesben maradhatnánk. Atkáry azonnal elküldte a-csem­pészeket és máris Darvas Attila ren­delkezésére állt. — Most szállították az osztályunk­ra a 170 oldalas Sztálinváros elren­dezése leírását: eniárak, lakóházak és minden, ami csak ott létezik, benne van. Részletes térképek is mellékel­ve vannak. Egyébként most kezd a munka igazán érdekessé válni, mert a mi intézetünk kap meg különböző, egészen fontos tervdokumentációs anyagokat elkészítésre, illetve ellen­őrzésre. Mit csináljunk? — Feltétlenül magadhoz kell kér­ned az anyagot s aztán kicsempészed az intézetből, elhozod ide hozzám és itt minden oldalát lefényképezzük... Mikorra tudod megszerezni? — A hét végére feltétlenül. Majd valamilyen ürüggyel magamhoz ké­retem és este nem adom le az irat­tárba. .. Néhány nap múlva a tervező mér­nök dagadó aktatáskával jelent meg ismét a kémfőnök lakásán. Az izga­lomtól és Örömtől Atkáry szinte szód­hoz sem jutott. — Ez az igazi, ez a nagy, ez a mi munkánk koronája. Még hogy Sztá­linváros! Ha háború lesz. majd tud­ni fogják az „amik”, hova bocsássák alá ajándékaikat Szétnyírjuk ezt a rühes kommunista bandát. Atkáry nem bírt magával. Olyan kéjes öröm töltötte el afölött, hogy most igazán árthat a népi demokrá­ciának. amilyent. 1944. március 19-e, a németek hódító bevonulása óta nem érzett. Miután jól lefüggönyözték és be­zárták az ablakokat: az iratokat, ter­veket, térképeket szétterítették a szobában. A parányi fényképezőgé­pek működésbe léptek. A dokumentál ció miden oldaláról hét-két felvételt csináltak, mondván, hogy biztos, ami biztos. — Eddig főleg csak a Szabad Eu­rópa élt belőlük... Hallgattad? Hétfőn is bemondta azt az anyagoit, amit Wagner adott arról, hogy kiket kell kinyírni, mint kommunistákat a vállalatuknál. — Nem hallottam. De azért szok­tam hallgatni... Csak nagyon zavar­ják a fene a kezüket, alig lehet ér­teni valamit az adásból. Mmtán elkészültek a nagy munkf- val, éjfél felé Darvas Attila elb% csúzott a kémfőnöktől. Másnap reg gél visszavitte az egész anyagot az intézetbe s már délelőtt az irattár­ban volt a tervdokumentáció Ki sejthette volna, hogy ez az igen fon­tos imtesomó az éjszaka házon kívül volt, s a fényképek rövidesen vala­melyik nyugati hírszerző szervezet titkos irattárába kerülnek... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents