Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

4

ESZAKMAGYARORSZAö

i

Vasárnap, 1959. augusztus 2

A leggazdagabbak . • •

Harcsai képek

Talán a diósgyőri martinkemencéknél sem izzad meg úgy az ember, mint itt Karcsán, harminc- egynéhány fokos melegben. Különösen, ha nem kisebb feladatot vállal magára, mint alaposan szétnézni a karosai Dózsa Termelőszövetkezet birodalmában. Forró napsütésben végigjártuk a tsz birodalmát, Nem voltunk minden zegs- ben-zugában, csak a tanyán, gyümölcsösben, kertészetben. Hogy minden táblát, üzemágat végigjárjunk, egy egész nap is kevés lenne. Olyan hatalmas a tízéves közös gazdaság birodalma. Területre nem haladja meg ugyan túlságosan az ezer holdat, — bár ennyit sem vol- nr> könnyű széliében-hosszában be— Hát jó, — mondja K. Nagy elvtárs —, ha ilyen alaposak a kutatásban, szaladjuk végig a községét, és álljunk meg a tsz-tagok portája előtt. Mindjárt itt az iroda és a tanya mellett kezdhetjük, mert csaknem az egész utca hozzánk tartozik.

Az utca két oldalán újonnan épült kétszoba-konyhás nagyudvaros családi házak.

— Ez itt az idős Balogh Sándor bácsié. Nemrégen készült el. Le is fényképezhetik, nem válik szégyenünkre. —-: Nem, ez valóban nem Szép kényelmes ház, hozzá gyümölcsfákkal teli kertecske.

— Idébb itt a fiáé. Ez még vakolatlan, de nem kisebb, mint >■

id. Balogh Sándor bácsi új családi háza.

járni —, hanem ami a munka sokoldalúságát és a tsz-tagok számát illeti: lehetetlen alapos „kutatást’* végezni a gazdálkodást, a napi elfoglaltságot, és a Dózsások gazdagságát illetően. Még jó, hogy kéznél vannak a számadások. így nem nehéz megállapítani, hogy a kar- csaiak ma a leggazdagabbak a megyében. . .

Öt, hat

vagy hét millió ?

A kérdésre, hogy mennyi jelen pillanatban a 116 tsz-tagot számláló termelőszövetkezet közös vagyona, sajnos nem kaphat az ember megfelelő választ.

— Qt, Öt és félmillió — mondja K. Nagy Sándor, a tsz mezőgazdásza. De később kijavítja..

— Illetve a tavaszon ennyi volt. Most félig-meddig már készen a másfélmillió forintos új istálló. Ezzel még több lesz, és az adósságunk se sokat nő, mert jórészt a magunk erejéből építjük.

— Akkor mennyi is lehet?

Hat és félmillió lenne, de nem számoltuk bele az eddigi, hasznot, no meg a várhatót. Mert ott a kertészet, minden héten hoz több mint tízezer forintot. Ott a sőrehízlalás, az is többszázezer forint. A te- nyészsertések; kanok; süldők állománya, megint csak túl a százezrén.

Mondjuk, hogy ősszel elérjük közös vagyonban a hét milliót.

Hétmillió forint, száztizenhat tag. Ez a tény; tíz esztendős szorgalmas munka -gyümölcse. De egész-e így a kép? Nem, mert a tsz csak megvan, de hogy vannak a tsz-tagok? Lehet, hogy bár a közös gazdag, ők nem élnek oly kényelmesen, gondtalanul, mint azt ilyen hatalmas közös vagyon biztosítaná?

édesapjáé. Tíz éve tagjai a közösnek. Be is mehetnénk, mert úgy be vannak ezek a házak bútorozva, hogy több nem férne a szobákba. De nincsenek itthon, zárva az ajtók. Sok most a tennivaló ara- tás-cséplés idején.

— Ez is tsz-tagé, új lakás. Emez

gén furcsább dolog történt. Egyik napon Kondor Sándor, a tsz elnöke, iki immár kilencedik esztendeje dolgozik a karqsaiak boldogulása érdekében, új Skoda Spartak gépkocsival* robogott be a községbe. Ö nem lakást épített, mert van neki, hanem gépkocsit vásárolt. Nem bírja már a motorozást, csinálta kilenc éven át.

— No, biztosan a tsz pénzén vette, — mondogatták a rosszmáj úak, s még felfelé is jelen tgették a dolgot. Hiába persze, mert ugyanezt tették nyolc évvel ezelőtt is, amikor motort vett az elnök, meg a mezőgazdász.

— Tiszta dolog ez, — válaszoltak az illetékesek. — Miért ne vehetne autót, hiszen a leggazdagabb tsz elnöke. Mások új házat építenek, ő gépkocsin akar járni. — S azóta, a megyében elsőnek Kondor Sándor járja saját autóján a közös biroKomba j nszérűn

— OHÖ! HAT EZ MEG MICSODA? — tört ki belőlem a csodálkozás önkéntelenül is, ahogyan befordultunk a keselyűhalmi Állami Gazdaság kombájnszérűjére. — Hiszen itt nagyot változott a „világ” azóta, hogy utoljára erre jártam, pedig nincs több ideje annak sem, talán csak egy hónap ...

Bizony alig-alig ismertem rá az akkor még tágas, betonozott udvarra. Azóta építkeztek ezen a .területen is a keselyűhalmiak. Ott magasodik a körülkerített udvar végében az új, csillogó-bádogtetejű magtár. Ez igen! Ez gyors munka volt — ismerem el.

Simaházi Sándor elvtárs, az Állami Gazdaság igazgatója elmosolyodik:

— Nem is volt olyan ördöngösség, mint ahogyan az az első pillantásra látszik. Itt ugyanis — ha még emlékezik rá — egy vasvázas szín állt. Nem tettünk egyebet, csak körülfalaztuk. Tavasszal meg kiszereljük a vasvázat és áthelyezzük valamerre máshová.

Hanem látnivaló akad ezenkívül is éppen elég. A szérűn, ahol- szárítják, tisztítják a magot, a legkülönfélébb gépek, berendezések remegtetik a levegőt, zúgásukkal kergetve a csendet. Ember igen-igen kevés mozdul sorfaluk között.

— Olyan „lelkiismeretesen” dolgoznak ezek a gépek, hogy öröm látni az eredményt. Nézze csak meg

— invitál közelebb a már mázsán' álló zsákhoz, amelyben tisztán sárgállnak a kövér búzaszemek. Belemeríti markát és úgy peregteti visz- sza a magot, hogy lássam, nincs közöttük tán még egy porszem sem.

— Itt meg a vetőmagvakat tároljuk! — indul tovább. — Van benne már vagy hat /agonnyi fémzárolt és kiváló minőségű' vetőmag. Akár jöhetnek is érte .;:

— Szép volt itt is a termés, ugye?

— kérdem.

— RITKA JÓ EVÜNK AZ IDEI.

Nemhiába páratlan számmal végződik;;; No, no, ne nevessen! Nem vagyok én babonás, de ahogyan minden néphiedelemnek, ennek is megvannak a maga alapjai. Azokban az esztendőkben, amelyekben bő a termés, a betakarítási munkák elhúzódnak. Nincsen idő arra, hogy a következő év termése alá megfelelően előkészíthessék a talajt. így aztán a következő években a soványabban művelt föld, véknyabban is terem .;: Csodálkoztam is, — éppen ezért, hogy maguk csak az aratással fog-, lalkoznak még most is:;:

— Hát ez a legsürgetőbb most; ; azért! — védekezem.

— Látja, így beszél egy laikus. El sem tudják képzelni, hogy legyen valami hasonlóan fontos a mező- gazdaságban, mint az aratás, a kalászosok betakarítása!

Kondor Sándor Skoda gépkocsija.

itt az utca végén a Dudás Erzsi- kééké. ö a könyvelőnk. Dudás Erzsiké özvegy, s édesanyja szintén. Kettejük keresetéből épült fel a kétszoba-konyhás, nyárikonyhás családi ház. — Megyünk végig a soron, s mehetnénk az egész községen. Ahol tsz-tag lakik, vagy új, vagy újjáépített a ház.

Kondor Sándor autója • •.

Az új családi házak építése megszokott dolog már, hiszen minden tsz-tag épít. Hanem a múlt év védalmát tsz-elnökeink közül. Megérdemli ...

... Az elnökkel és a* mezőgazdásszal elnézünk a harmincholdas gyümölcsösbe. A fák teli almával, s a fák között paprika, paradicsomerdő ontja az ízes gyümölcsöt — és a közösnek a pénzt. Egyébként’ is olyan a határ, mint a mesében elképzelt paradicsom. De a tsz táblái különösen szépek. Hogy menynyire, ezt leginkább maga a közhangulat bizonyítja. S a közhangulat úgy határozott, hogy az egész község belép a közösbe. Ma már két új tsz tagsága építgeti a Dó- zsásokhoz hasonlóan a gazdagabb

— Dehiszen, most ennek- van a kampánya, — verném vissza a vélt támadást.

Kampány, kampány! Higyje el, hogy a mezőgazdaság semmiben sem különbözik ilyen tekintetben az ipartól. Mert mintahogyan az ipart nem lehet kampányosítani, nem szabad a mezőgazdaságot sem. Mindennek meg van a maga ideje a mezőgazdaságban is. Ezért nem szeretem, ha kampányról beszélnek. így már érthető a tiltakozásom, nem?

— Uhüm! — hümmögök kelletlenül, az egyébként szívélyes és jóindulatú oktatáson. — Dehát a jövő évi kenyér...

— NEM KELL ATTÓL FÉLNI,

az is meglesz. De ne felejtsük élj nem mindennek az alapja az. Mert, — mondok valamit! Lehet, furcsálni fogja. A mezőgazdaságban szentté kell avatni,. — persze csak képletesen —, például á kukoricát is. Csak el kell gondolkozni rajta, hogy mennyi minden függ ettől a növénytől. Erre lehet mondani, hogy a mezőgazdaság alapja! Miért hitetlenkedik. Csak goridblja el: az állat- tenyésztés el sem képzelhető enél- kül. Tehát a több hús. Megaztán, —— hogy prózai legyek— a földművelés sem. Hiszen a szervestrágya úgy kell a, földnek, mint tengervíznek a só.

— Azt hiszem nincs is ezen a téren semmi hiba .;

— Persze, persze. De valahogy megsem vesszük ki abból a földből mindazt, amit lehet. Igaz, most nem is annyira magunkról beszélek, hiszen mi egy kicsit büszkék is lehetünk az eredményeinkre.

— Nocsak! Feltaláltak valami különöset?

— Ördögöt! Nem kellett ahhoz nekünk feltalálni. És mégis! Képzelje el, hogy 13 és fél mázsás májusi morzsolt a holdankénti tervünk és mi vállaltuk, hogy 25-mázsát hozunk ki a kukoricánkból. Ennek pedig a titka^ nem is olyan nagy titok. A korszerű agrotechnika csodákra képes.: Hanem, látja, igencsak elkanyarodtunk a tárgytól. Kombájnszérűn kukoricáról beszélünk, a búzahegyek lábánál; (

Van benne valami. Mármint abban, hogy „hegy”-nek titulálja ezt az egyre gyarapodó búzamagcsomót. Hiszen nem győzik a gépek olyan gyorsan „emészteni”, mint ahogyan hordják teherautószám. Most is, ahogy befordul az egyik teherautó zihálva rakománya súlya alatt, s leemelik oldaldeszkáit, ömlik, ömlik a dúsam duzzadó szem, magasítva ennek a „hegy”-nek koronáját. Nézzük egy darabig szótlanul, mígnem csendesen szólal Simaházi elvtárs:

— ÜGY NÉZZE EZT, hogy ebből lesz a jövőesztendő termése. Ez a „hegy” jövő ilyenkorra megszázszo- rozza önmagát;'

Radványi Éva

„Ez az év számunkra is a nyereség éve lesz...“

• OLASZLISZKA HATÁRÁBAN, mindjárt a műút mellett takarosán megrakott, s egy félig megépített búzakazal mutatja az arra járóknak, hogy mennyi termése volt a „Gazdász” Termelőszövetkezetnek az idén. A félig rakott kazalhoz persze sűrűn kanyarodnak kévékpedig napjában kétszer is elver tsz eső...

A műút másik oldalán, szerűben a hatalmas kazlakkal kukorica zölden.

— Kísérletképpen csináljuk! mondja a brigádvezető, s gyorsan hozzá is teszi, hogy bár nem a legHetven géppel csépelik a kalászosokat a mezőcsáti járásban

Az elmúlt héten teljes egészében befejeződött az aratás a mezőcsáti járásban. Ezzel egyidőben már 24 géppel megkezdték a kalászosok cséplését, miutás végeztek a borsó Csépi ésével' is.

A kalászosok cséplésével légi- inkább a mezőcsáti Munkásőr Termelőszövetkezet haladt előre. Ebben a termelőszövetkezetben az összes csépelnivaló 60 százalékát

már zsákokba rakták. A járás területén nincsen még egy hasonlóan kimagasló eredményt elérő termelőszövetkezet.

Miután az aratások miatt elfoglalt erőgépek most már felszabadultak, nagyobb ütemben indul meg a cséplési munka a jövő héten a járás területén. Hétfőtől már 70 cséplőgép dolgozik, gyűjti zsákba az idei termés gyümölcseit.

jobb, de a helyi adottságokhoz viszonyítva magasan felülmúlják a „Gazdász” Tsz termelési eredményei az egyéniekét.

— Cukorrépából például 100 mázsát várunk holdankint. Ez is jó eredménynek számít, s bár a búzát még nem tudjuk, mennyi lesz, de már az is sokat mond, ha ránéz az ember.

SOLTÉSZ BÁCSI elégedetten morzsolja a kövér kalászokat: — Ilyen búzánk soha nem volt, pedig 10 éves a termelőszövetkezetünk. Tavaly 57 forintot fizettünk egy munkaegységre, s idén ugyan kevesebbet terveztünk, bizonyos, hogy többet fizetünk. Ez az év számunkra is a nyereség éve lesz!

Három mázsával nagyobb a búzatermés mint tavaly, a puinoki járásban

kel terhelt vontatók és serény kezek munkálkodnak rajta, hogy mielőbb „betetőzödjön”. Ám ne higyje senki, hogy ez valami egyszerű munka. A kazalrakás, tetőzés nagy gyakorlatot, mondhatnánk úgy is, hogy szaktudást igényel. Úgy leéli szépen sorjában, egymásra rakni és a kazal derekától kezdve mindig összébb-összébbhozni a kévéket, hogy lecsurogjon róluk a víz.

— A cséplés miatt pedig szünetelhetne már! — mondja Soltész Bertalan brigádvezető, a kazalrakás irányítója. — Ez volna most a legfontosabb munka. Halljuk, hogy más termelőszövetkezetekben lassan el is felejtik már; bennünket

Alig múlik el nap mostanában, hogy a jó öreg szent Péter meg ne örvendeztetne bennünket valamiféle jó kiadós esővel, zivatarral. Jó is ez a kukoricásnak, meg a burgonya és zöldségfélének. De bizony ßz aratásnak árt. A putnoki járásiban is sok akadályt gördített a kalászosok betakarítása elé. Ennek ellenére a járás községeiben 90—95 százalékig levágták már a tavaszi vetéseket is. Az aratásban a járásban az első helyen áll az alsószuhai

Új Élet Termelőszövetkezet tagsága, akik már teljesen befejezték az aratást. Leginkább a keleméri és a zádorfalvai termelőszövetkezetek maradtak el. Náluk még körülbelül 50 katasztrális holdnyi aratni- való várja a betakarítást;

. Az idei termés igen jónak ígérkezik. Előzetes becslések szerint a járás területén a búzatermés eléri a 12 mázsás átlagot. Ez éppen három mázsával több mint a tavalyi termésátlag;

Tengernyi a szilva a tsz gyümölcsösében.

holnapot, s az évi eredmények láttán ott állnak már a termelőszövetkezet küszöbén azok is, akik — bár csak néhányan — a tavaszon még nem határoztak.

Barcsa Sándor