Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek l tadták a forgalomnak a tokaji Tisza-hidal faumemmik A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 192. szám Ára 70 fillér Barátaink a nagyvilágkan A mi uraink évszázadokon ke- resztül a magukfajtával cimboráskodiak, azokkal, akik se­gítették őket hatalmuk tartóssáté- telében, s ha uralmuk inogni kez­dett, nem sajnálták tőlük a támo­gatást. Ha a forrongó nép'harag­jával nem tudtak megbirkózni, jött a külföldi segítség. 1848-ban is így volt, meg tizenkilencben, az első magyar proletárállam idején. Az uraságukból kiebrudalt hatalmas­ságok nem voltak válogatósak esz­közeikben, ha hatalmuk visszaállí­tásáról volt szó; önző, egyéni érde­keikért habozás nélkül dobták oda hazájuk, népük becsületét. Az urak évszázados hagyományokon nyug­vó barátságfelfogása ma sem válto­zott. Ha ingadozik egy keleti kény­úr trónja a háborgó népindulat ten­gerében, hasonszőrű barátaihoz for­dul segítségért, hogy lecsendesítve a vihart, továbbra is biztosítsa nép­elnyomó uralmát. De volt egy másfajta barátság­felfogás is, melyet a népek vallot­tak magukénak, melyet az elnyo­mók elleni gyűlölet hívott életre —1 a népék közötti barátság, a nem­zetköziség szelleme. A népek kö­zötti barátság eszméjét a felszaba­dulásba vetett rendíthetetlen hit táplálta, az a tudat, hogy egyma­gában .egyetlen nép sem tudja le­rázni magáról elnyomóit, csak ha összefog a népek sokmilliós tábo­rával. Ezt az újfajta népi barátság­felfogást vallotta magáénak Zalka Máté, a legendás hírű Lukács tá­bornok is. Így fogalmazta meg a nemzetköziség gondolatát: A világ Jbármely részén harcolsz is a sza­badságért, a magyar nép szabad­ságáért is küzdesz . .^ Ha rés támad az elnyomás, a kizsákmányolás vi­lágrendszerén, a népeknek össze kell fogniuk, hogy a haladás el­lenségei be ne tömhessék azt a rést,, hogy a szabadságát kivívott nép megvesse lábát a történelemben, felépítse a maga államhatalmát és bástyája legyen a népek szabad­ságmozgalmainak. 1917-ben, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom áltál létrejött fiatal szovjet állam megsegítésére összefogott a világ proletariátusa. „El a kezekkel Szovjet-Oroszor- szagtól!” — zúgott a jelszó Kelet­től Nyugatig. A francia dokkmun­kások megtagadták az intervenció- soknak szánt hadianyag kirakását; az osztrák munkások nem enged­ték, hogy a szovjet állam ellen vo­nuló katonaság átvonatozzon or­szágukon, s a Magyar Tanácsköz­társaság rövid fennállásával, élet­halálharcával lekötötte a kapita­lista erők egy részét. Nem sikerült betömni a kizsákmányolás világ- rendszerén támadt rést, s megve­tette lábát a világ egyhatodán a népek felszabadulásának remény­sége, a Szovjetunió. C a Szovjetunió teljesítette in- ternacionalista kötelességét, a népek szabadságmozgalmainak bástyája lett. A világ bármely ré­szén lángoltak fel a szabadsághar­cok tüzet, az eloltásukra siető rab­szolgatartók szemben találták ma­gukat a Szovjetunióval. A Szovjet­unió negyvenkét éves történelmé­nek minden lapja bizonyságtétel a népek közötti barátság szent ügye mellett. Azóta megváltozott a vi- lá* arcülata, s ezt a tovagyűrűző változás-vihart nem csendesíthetik le soha többé, egyszer s minden­korra győzött a szocializmus. . Most, amikor alkotmányunk ti­zedik születésnapjára készülünk s összeszámláljuk barátainkat, azo­kat az országokat, melyek a ma­gyar népszabadság születése körül bábáskodtak, a hála és szeretet hangján fordulunk a szovjet nép felé. Mert van-e a világnak még egy olyan népe, mely ennyi áldo­zatot hozott volna azért, hogy ki­forduljon sarkaiból a kizsákmá­nyolás? Évekig vérezett a polgár- háború harcterein, dacolt az éhha­lállal. s mikor felépítette virágzó gazdaságát, rászabadult a hitleri fasizmus hadi gépezete. Földdel egyenlővé tett városok százai, fal­vak ezrei jelezték a német fasisz­ták útját. Értékek roppant tömege lett semmivé, szovjet polgárok^mil- liói estek áldozatul az öldöklő há­borúnak. De ez az életrevaló nép nem vesztette el hitét a szo­cializmus győzelmében, nem veszt­hette el, mert a megízlelt szabad­ság szeretete nem engedte elcsüg­gedni — megfordította a háború sorsát, s a szocializmus ereje előtt térdre kényszerült a brutalitás em­berbőrbe bújt szelleme. A győze­lem a szovjet nép érdeme volt, de megosztotta azokkal is, akik pe­dig ellene voltak, a rombolás szán­dékával tapodták hazája földjét. A győzők nemes nagylelkűségével nijújiott baráti jobbot a kis magyar népnek, mely urai jóvoltából utol­só csatlósa volt a hitleri hordák­nak. A nép nem bűnhődhet uraiért, s az urak a számonkérés elől bará­taikhoz menekültek. A Nyugat keblére ölelte őket. A Magyar Népköztársaság Al- kotmánya — életünk, jöven­dő boldogulásunk törvénykönyve — a szovjet és magyar nép ne­mes barátságából sarjadt. A szo­cializmust építő országok barátsá­ga, leküzdhetetlen ereje őrködik elért eredményeink fölött. Aki el­lenünk támad,' nemcsak a magyar néppel találja magát szembe, ..ha­nem barátainkkal is. Ez a barátság számunkra nem frázis, — élő ua*- lóság, záloga annak, hogy soha töb­bé rabságba ne verhessék a ma­gyar népet. 1956-ban, amikor vál­ságosra fordult a szocializmus ma­gyarországi építésének ügye s a népkatalom minden rendű és ran­gú ellensége előbújt odvából, ez a barátság adott hitet a szocializmus híveinek, ez a barátság mentett meg bennünket attól, hogy ránk szabadítsák az elszenvedett vere­ségekért vérszomjasra bőszült el­lenségeinket, azokat, akik dema­góg jelszavak mögé rejtőzve, már fenték a kést, hogy a Magyar Nép- köztársaság szívébe döfjék. A Szov­jetunió internacionalista kötelessé­gét teljesítve fegyveres segítséget adott az ellenforradalom leverésé­hez, majd a kibontakozáshoz, az élet megindításához. A megpróbál­tatások nehéz perceiben ismerni meg az igaz barátot. Míg a nyu­gati világ urai, akik a magyar nép barátjának hazudták magukat, lá­zitó híresztelésekkel traktálták a felbolydult kedélyeket, ellenállásra, sztrájkra uszítottak, addig a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok vagonok százait irányítot­ták Magyarország felé, hogy elűz­zék népünk feje fölül a küszöbün­kig settenkedett éh- és. fagyhalál rémét. Az ellenforradalom óta el­ért eredményekben nem kis szere­pe van barátainknak, a testvéri né­pek támogatásának. A Ikotmányunk tizedik szüle­^ tésnapján gondolatban ve­lünk ünnepelnek barátaink is, az ünnepi asztalnál erre a barátságra koccannak össze a poharak. Ezt a barátságot éltetik szónokaink, s mindenki, aki őszinte híve a ma­gyar nép államának. Éltetjük al­kotmányunkat s azokat, akiknek köszönhetjük: barátainkat a nagy­világban. Megjelent a Belpolitikai Szemle augusztusi száma ! 1959 augusztus 16, vasárnap Tátrai emlékek FESTIVAL DU MONDES Büszkén ível át a szőke habok felett az új, több millió forintos költséggel épült Tisza-híd. Fotó: Pócs Elemőr. A német nép különösen nagy várakozással tekint a Hrusesov- Eisenhower találkozó elé Ottó Winzer, külügyminiszter helyettes nyilatkozata Berlin (ADN) Otto Winzer, a Német Demokrati­kus Köztársaság külügyminiszterhe­lyettese Kosevnyikovnák, a moszkvai rádió berlini tudósítójának adott in­terjújában foglalkozott a küszöbön- álló Hruscsov-Eisenhower találkozó jelentőségével. Megjegyezte, hogy Hruscsov és Eisenhower a Hitler-ellenes koalíció­nak azt a két legfőbb hatalmát kép­viseli, amelynek döntő szerepük volt a német fasizmus legyőzésében. Rámutatott ezután a bonni kor­mány béke-ellenes politikájára, amely megmutatkozott a genfi kül­ügyminiszteri értekezleten is és hangoztatta, ha világszerte megja­vulnak az államok közötti kapcso­latok, akkor Bonn sem folytathatja tovább békebontó, a két német állam közötti megértés mindennemű for­máját szabotáló • politikáját. A külügyminiszterhelyettes ezek­kel a szavakkal fejezte be interjú­ját: „Bizonyára nem túlzók, ha azt állí­tom, hogy Hruscsov és Eisenhower történelmi jelentőségű találkozójától a német nép a tárgyalások olyan kor­szakának. beköszöntését várja, amely meghozza majd számára a hőn óhaj­tott békeszerződést”. (MTI) A kínai nép és kormány szívélyesen üdvözli a Hruscsov-Eisenhower találkozót Csen Ji minisztere!nökhelyettes beszéde Peking (MTI) Mint az Űj-Kína jelenti, Csen Ji miniszterelnökhelyettes, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere szombaton «arte beszédet mondott a Koreai Népi Demokratikus, Köztár­saság pekingi nagykövetségén Ko­rea felszabadulásának 14. évforduló­ja alkalmával rendezett fogadáson. A Hruscsov—Eisenhower-talál­kozó a Szovjetunió békepolitiká­jának nagyszerű győzelme — jelentette ki Csen Ji, s hangsú­lyozta, hogy a kínai nép és a kor­mány szívélyesen üdvözli a nemzet­közi feszültség enyhítését szolgáló találkozót. A kínai miniszterelnökhelyettes részletesen foglalkozott az amerikai külpolitikával és megjegyezte, hogy bár az Egyesült Államok kénytelen volt bizonyos lépéseket tenni a fe­szültség enyhítésére, Washington még mindig makacsul ragaszkodik hideg­háborús politikájához. Ezt bizonyítja egyebek között a német kérdésben, a leszerelés kérdésében, valamint a Távol-Keleten folytatott amerikai politika is. (MTI) Nixon televízióé beézeclé Nixon, az Egyesült Államok alel- nöke pénteken televíziós beszédében kijelentette, N. Sz. Hruscsov látogatása az Egyesült Államokban „hozzájá­rulhat a béke megszilárdításá­hoz”. Nixon megjegyezte, a szovjet kor­mányfő és a nyugati vezetők közötti kölcsönös bizalom „jobb lehetősége­ket biztosít arra, hogy tárgyalóasz­talnál rendezzük vitás kérdéseinket” és hozzá fog járulni ahhoz, hogy „el­kerüljük a hibás elképzelésekből származó konfliktusokat”. Nixon megállapította, hogy a béke megőrzésének perspek­tívái elsősorban azért jók, mert „a népek nem akarnak háborút”. „A szovjet nép szintén békét akar — mondotta. Ez az egyik oka annak, hogy olyan nagyszerű fogadtatásban részesültünk szovjetunióbeli utalá­sunk során”. Nixon elismerően nyilatkozott N. Sz. Hruscsovról, s azt mondotta róla, hogy „rendkívüli energiájú, ötletes, szellemes ember”. Nixon szerint az amerikaiaknak meg kell érteniök, hogy N. Sz. Hruscsov „függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele, vagy sem, olyan politikus, aki világmére­tekben tud gondolkodni”. A Föld országainak kőolajtermelése 1958-b an Az alkotmány . ünnepét- Ortutay Gyula . írása - méltatja: »Az alkot­mány évfordulójára« címmel. Dr. Zala Júlia a népgazdaság féléves fejlődésének adatait elemzi. Tallós György »A márciusi párt­határozat és a külkereskedelem« címmel Int cikket, dr. Szákasiife D. György. iparunk fejlesztésének . ösz­tönzéséről, fejti. ki véleményét. Bak-, tai ■ Ferenc .»Szürke statisztika«, -c. cikke. életszínvonalunk -alakulásá­val foglalkozik. »-Tízéves az alkot­mány« című írás 1949 óta elért fej­lődésünk főbb mutatóit tartal­mazza. A legfontosabb' energiahordozó nyers­anyagok (szén, kőolaj, földgáz) termelé­se világszerte erősen fellendült az utóbbi években. Ennek' az áz^ oka, hogy az egész világon á gépesítés és' az automa- j tizálás következtében- az ipar energia- J szükséglété hatványozott - mértékben nö- I vekedik. I As energiahordozók közül a termelés i növekedésének ütemét tekintve a kőolaj Ijár az élen, amit az Is indokol, hogy a közlekedésben (gépkocsik, diesel­elektromos vonatok, motoros hájók) egyre nagyobb szerepet játszanak a kő- olajtermékek. A Föld országainak kőolajtermelése 1958-ban a 900 millió tonnát felülmúlta és ezzel az 1937. évinek háromszorosára emelkedett. 1937-ben az- egyetlen szocialista ország, a Szovjetunió 28,5 millió tonna kőolajat 1 termelt, ami a világtermelésnek 9,6 szá­zaléka volt. Azok az országok pedig, . amelyek a II. világháború után népi demokratikus országok lettek, 1937-ben 17,8 millió tonnát, a világtermelés 2,8 százalékát termelték. Ezzel szemben 1958-ban a Szovjetunió és a népi . demok­ratikus országok együttesen a világ­termelés 14,4 százalékát I —Terra—

Next

/
Thumbnails
Contents