Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-02 / 180. szám
% 2 cszakmaoyarorszAg Vasárnap, 1959. augusztus 2 m BORSODI GYULA: Hengerészek Arcukat tűz pirítja. Szalonnák zsírja buggyan így. Gyöngy a verejték. Fészkébe viszi peíyhét a daru. Tömböt emel. * Tipegő kocsikban piros, fekete csíkban ballag az acél. \ A csarnok homályán meleg ragyog a tárgyak tetején, mint a márvány. Dorbézol a zaj. Itt mulathat. : A szótlan, csak az ember, aki áll, hallgat. Am a forgó görgőkre gondolatban hűvös hajnalok harmatát cseppent! csillapítónak. S mig néz, vigyázva, izma" feszülten, kezére piros jelet sugároz a futó forma bűcsúzásképpen. Aztán fölkapja s elviszi messze a dalt. amellyel a szótlan ember ezt a vad ritmust megszelídíti. Mikor nyit a Miskolci Éfe'mfszertdskereskedefmi Vállalat 37. számú üzlete? Az országgyűlés szüneteiben Az említett üzlet a Felszabadítók útján van. A környékbeliek már hetek óta nélkülözik ezt a nagyforgalmú üzletet, melyet átalakítás miatt egy időre be kellett zárni. Több panasz és jelzés érkezett a szerkesztőségbe: mikor nyitják meg az üzletet, mert igen kényelmetlen, hogy az üzlet körzetében lakók a városba járjanak kenyérért, vagy .egy kiló cukorért. Valóban jogos, hogy egy ilyen nagy körzet állandó jó kiszolgálási lehetőségekkel bíró üzlettel rendelkezzen. Felkerestük az üzletet. Az üzletvezetővel, Kárpáti István elvtárssal beszélgettünk. Valóban igaz, három héttel ezelőtt az üzlet bezárt, s csak részben tudják kielégíteni az igényeket. Három héttel ezelőtt kezdődött az átalakítási munka. A nagy- forgalmú üzlet már régóta igényel; te ezt, hiszen az üzletben eléggé elmaradott állapotok uralkodtak. A látogatás alkalmával azonban már egész más benyomásokat szereztünk. Falakat bontottak, új tejkiszolgáló részleg épült, ahol később majd presszógép is működik. Kicserélték a régi állványokat, pultokat, új .pénztárkasszát, hűtőszekrényeket helyeztek el. Az átalakításokra valóban nagy szükség volt. Pártunk márciusi határozata is előírja, hogy a perifériák üzlethálózatát meg kell javítani, színvonalassá kell tenni a kiszolgálást és az üzleteket el kell látni a lehetőségekhez mérten mindenféle árufajtával. A vásárlók megnyugtatására közöljük: a vitatott üzlet teljesen átalakított formában hétfőn megnyílik, s újból kapható lesz mindenféle árucikk. A jövőben — mivel új hűtő- szekrényeket szereltek fel —, mirelit árukat is lehet majd vásárolni. Kapható lesz negyedkilós csomagolásban sertéshús, sütéshez előkészítve. Az üzlet képe bizonyára megnyeri majd a vásárlók tetszését, mert mondhatni, mindent átalakítottak. A tejkimérő teljesen higiénikus, csempézett és olajfestékkel van mázolva. Sokan megjegyezték: ha egypresz- szó, vagy egy italbolt átalakításáról van szó, azt sokszor napok leforgása alatt elvégzik. Lehet, hogy ez az állítás nem egészen így van, mégis komoly intelem rejlik .benne. Amikor egy ilyen forgalmas bolt átalakításáról van szó, bármennyire is igyekszik egy vállalat a munkálatokat elősegíteni, lebonyolítani, három hét mégis hosszújáé. Egy ilyen átalakítási munkát a lehető legrövidebb időn belül kell elvégezni. Sajnos ezen most már nem segíthetünk, de a jövőt illetően ez az eset szolgáljon tanulságul. Jóllehet, az átalakított 37. sz. üzlet előnyös, korszerű berendezéseivel, további áruk biztosításával kárpótlásul szolgál majd a környékbeli vásárlóknak. Ha mégis leíródtak e pár sorok, az inkább a tanulság miatt történt. Szerdán 11 órára hívta egybe az Elnöki Tanács az országgyűlést, de már 10 órakor népesedik a parlament folyosója. Ismerős képviselők Örömmel üdvözlik egymást, beszélgető csoportok alakulnak. Egyik csoportban a Ház asztalán fekvő törvényjavaslatról, a Polgári Törvénykönyvről beszélgetnek, a másik csoportban a kínai barátsági és együttműködési szerződés nagy jelentőségét taglalják, mások a múlt évi költségvetés jó eredményeit, ízes dunántúli tájszólás * üti meg fülemet. Fodor Imre, Veszprém megye képviselője beszél a műit héten lezúdult felhőszakadás pusztításáról. Nagy volt a veszedelem, . nagy lett a kár — mondja, .fiatul szocialista megyénk alig féléves, de az összefogás a mentésre, a helyre- állítási munkálatoknál való segítésre csodálatos volt! Munkások, az üzemek és gyárak dolgozói, minden szervezés nélkül siettek segíteni. Termelőszövetkezeti parasztok. a környező falvak lakosságának apraja és nagyja rohant a veszélyeztetett terület mentésére. A közös munkában összeszokott dolgozók testvéri összetartásának iskolapéldáját láthatjuk ebbén; o munkás-paraszt szövetség hatalmas erejét — mondják a Veszprém megyei képviselők.” * Az első szünetben Katona Sándor barátomba ütköztem. Talán fí. talán más kezdte, de mire észrevettük, már kint jártunk gondolatban a csongrádi határban, ahol a tavasszal alakult és a régebbi, már jól megerősödött termelő«;következetek tagjai forró melegben, de még forróbb örömben dolgoznak a bőséges, gazdag termés betakarításán. „Most aztán elválik, — mondja —, hogy mennyivel lesz magasabb a termelőszövetkezetek termésátlaga az egyénieknél;.. Nem egy-két mázsával, mint tavalv, hanem 4—5 mázsával lesz több a tsz-ek termésátlaga holdanként. A szakszerűbb gazdálkodás eredményezi ezt a kiélt, kezdetlegesen művelt kisparcellákkal szemben, — jelentős biztatás ez az őszi kezdésre alakult tsz-ek tagjai számára is. Ez ösztönzi, buzdítja a tavasszal alakult tsz-ek tagjait is, akik bizakodva tekintenek a jövőbe. S ez ad erőt arra, hogy a kezdettel járó nehézségeket közös akarattal legyűrjék,” — fejezi be Katona Sándor képviselőtársam, mert megszólalt a szünet végét jelző csengő. * S ettől kezdve szinte kettős életet élünk. Az ülésteremben a pénzügyminiszter, majd az igazságügyi miniszter előterjesztését, később a vitát figyeltük teljes odaadással, a szünetekben pedig a különböző mer gyék termelőszövetkezeteinek problémáiról, a további fejlesztésről beszélgettünk. Különösen a szocialista megyék képviselőit faggattuk. Kozma József képviselőtársam, az első szocialista megye, Ciyőr megye képviselője köré egész kisgyillés alakult. Mindannyiunkat fűtötte a kíváncsiság, hogy s mint alakult ki, s • hogy folytatják azt a nagy munkát, amely egyszeriben híressé tette megyéjüket ország-világ előtt? S Kozma József nem sajnálta a szót! A párt ígérte,' a munkásosztály beváltotta! A Győr megye parasztsága meggyőződött a munkás-paraszt szövetség erejéről, a testvér? segítésről, amikor Győr megye parasztsága az új életet, á kulturált, biztos jövőt választotta. Több mint négyezer munkás patronál ja, a megye tsz-eit, — mondja Kozma József, — s ez a segítés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tavasszal alakult tsz-ek közös állatállománya a saját erőből és a patronáló munkások segítésével épülő istállókban lesz elhelyezve. — Hát a termés? — kérdi egyikünk. — Nincs kiesés? Kozma képviselőtársam megbot- ránkozva tekint a kérdezőre: — Miféle kiesés? Tízezer holddal több kukoricát, ezer holddal több cukorrépát, rengeteg zöldárut termelünk. Megszaporodott az állatállomány, különösen a 1 baromfiállomány. Tizenháromezer hold siló- kukoricával termelünk többet, mint tavaly, s növelik tsz-eink takarmánytermő területeiket. Olyan állattenyésztésünk lesz, hogy csudájára járhat mindenki. A mi megyéinkben eléggé előrehaladt a belterjes gazdálkodás már a múltban is. Most tsz-parasztjaink, a nagytáblákon, a nagyüzemi belterjes gazdálkodással szép eredményeket produkálnak. Legnagyobb problémánk a szakemberhiány. De örvendetes jelenség a tsz-parasztokban jelentkező tudásvágy. Mióta megszabadultak az egyéni gazdálkodás sok gondjától-bajától, szinte más emberekké lettek. Lehetőséget kell teremteni, hogy tanulhassanak. Mi- íőbb meg kell teremteni a tsz-ve- zetők képzését, mert ez további sikereket jelent a tsz-ek életében. Beszélt volna még tovább is Kozma képviselőtársunk, de megszólaltak az ülésterembe hívó csengők. Egymásra néztünk, „más megyebeliek”. Fájt is, hogy nálunk nem így van, de csillogott is a szemünk az örömtől, mert látjuk az utat, amelyet követni kell egyénileg dolgozó parasztságunknak, hogy mielőbb felzárkózhassanak az élenjáró szocialista Győr megyéhez. * Más megyékből: Somogyból, Fejérből, Vasból, Baranyából, de a szomszédos Heves, Szabolcs és Hajdú megyéből is biztatóak a hírek. Erősödnek a termelőszövetkezetek. Van még gond, probléma,, de egyre szorosabb az összefogás és az előre lendíti a közös gazdálkodást. Ezekről beszélünk az országgyűlés szüneteiben, tapasztalatokra szomjasan. Igyekszünk kicserélni ismereteinket, tanácsokkal segítünk egymáson. Pártunk és kormányunk iránymutatása és segítése nagy lendületet eredményezett a mezőgazdaságunk, szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk fejlesztésében. Erről beszéltünk az országgyűlés szüneteiben, de erről fogunk beszélni képviselői beszámolóinkon is. Én is meg viszem a hírt a putnoki járás dolgozó parasztjainak: a szocialista megyék példája a bizonyíték arra, hogy az igazi biztonságot, a látástól vakulásig terjedő munka alóli felszabadulást, bőségben örömet, bajban segítséget, a szocialista életformától várhat minden dolgozó paraszt. Érdemes tehát erre az útra lépni, helyes ez az út, mert a jóléthez és boldoguláshoz vezet. . Németh Imre, országgyűlési képviselő Figyelem! Figyelem! TOKAJ-HEGYALJA az Essakmagyarorsság különkiadása, a szerencsi járás lapja minden héten kedden és pénteken megjelenik! Az első számot már az augusztus 4-i lapszámban olvashatja Eszakmagyarorsság kiadóhivatala O És a kohó nem állt le... ^ zánj rá egy estét — megéri. ^ Különösen idegennek, aki először vetődsz Miskolcra. Nem Lillafüredre, a Bükk szépségeire, Tapolca vonzó hangulatára gondolok — a gyárra. Állj meg ott, a dombon, ahol a Dudujkáról kanyarog az út Diósgyőr felé. Csak egy pillanatra — mondom, este —, percekig ott maradsz s utána újra meg újra látni akarod a képet. Embere válogatja, ki mit csodál, ki mire gondol. A vö- rösbejátszó színeket látod, amit a kofiókból kilövellő nyersvas izzása, az üstökből kiömlő salak tüze varázsol az égre. A kohók sziluettjét nézed, — a gyárkémények mint mér- földes léptekkel haladó óriás lábai. Zakatolása, püffögése — türelmetlenül süvít a mozdony, a daru vascsomót emel, csikorogva megy tovább. — Ritmus, Diósgyőr, az élet ritmusa. Nézed a látványt, megrázkódsz — erősebbnek érzed magad. Hányszor tízezer ember! Idegenből jött embernek mindez jobban feltűnik, gondol- kodtatóbb is. A miskolciaknak, diósgyőrieknek megszokott. Nekik ez mindennapjuk. Az volna szokatlan számukra, ha elmaradna ez a zubogó, zakatoló ritmus, ha esténként, éjszakánként nem látnák a vörösbe- játszó színeket az ég alján. Voltak már ilyen napok és éjszakák. A második világháború alatt. a közelebbi múltban, 1956 végén ... A sztrájk napjainak egyikén történt. A nagyolvksztó gyárrészlegnél Hornyák Imre volt az ügyeletes műszakvezető. Az esztelen sztrájk megbénította a gyárat. A kohók úgy ahogy üzemeltek. Ha leállnak, nem kap gázt az erőmű s ez ad áramét a városnak. Ha nincs áram, többek között nem tudnak sütni a pékek... Hornyák Imre mindent rendben talált, amikor átvette a műszakot. — Már amilyen rend lehetett akkoriban. Zavartalannak ígérkezett az éjszaka ... Az éjszaka derekán három ember érkezett az üzembe. Az üzemvezetőt keresték. Hornyák Imrének még ma is megfeszül az arcizma, ahogy visszaemlékezik. — Közrefogtak... Hárman géppisztollyal ... Nem magyarázkodtak azok sokat, csak azt követelték, hogy álljon le a kohó. — A kohó ?... De hát az erőmű, azt a kohógáz táplálja... Nem lesz villany ..., kenyér... Mi lesz az emberekkel? — Vagy leáll a kohó, vagy... — Erre egy órát adtak. TJornyák tudta, hogy nem adhat ■£X parancsot a leállásra. Nemcsak a felelősség miatt. Nem. 0 erre képtelen. Ha valaki ezt tenné, mindent elkövetne, hogy ne történhessen meg. De géppisztollyal vannak ... Érezte, hogy csak időt kell nyernie. A kőhó nem állhat le... a kohó nem állhat le... — zúgott az agya. Az emberek nyugodtak voltak körülötte, vigyáztak a zavartalan üzemre. Egy mentő- gondolata támadt: fölmegy a torokszintre. Onnan a piacról látja az üzemet, figyelemmel kísérheti, mi történik. Őt viszont eltakarja a sötétség. Az élete volt veszélyben. Gondolatok, érzések kavarogtak benne. Volt ideje gondolkodni. Képzettében életének egyes epizódjai futották végig, mint filmszálag képei. A szülői házat látta, az apját, a megtört, betegeskedő édesapját. Fizetéskor mindig szomorúan jött haza — a mozdonyfűtő keveset keresett. S az is még kevesebb lett, korán nyugdíjazták. A család meg nagy volt. Tizenegy testvér közül öten maradtak életben az évek során. — Kilenc éves koromban kőművesek mellé mentem napszámosnak, — most iskolába járnak az ilyen gyerekek. 26-ban küldöncgyereknek vettek fel a finomba. Az már jobb volt. Egy Hankó nevű főfelügyelő — az volt tíz igazgatóhelyettes — mellett dolgoztam. A szemfüles gyerek mindent erősen megfigyelt. De hát ez is nehéz eset. Látod magad körül a magabiztos embereket s kínoz a gondolat, hát belőled mi lesz?* Érzed, tudod, hogy tanulnod kellene, szeretnél is, de nem lehet. Nem lehet... Nem lehet... Sok helyen megfordult ez a szemfüles gyerek. Napszámos, cserepező tanuló, küldönc, aztán ajtóhúzó, majd lakatos tanuló ... ... A három géppiszolyos alakja újra feltűnt a lenti placcon. Tétován nézelődtek. Nem elegyedtek szóba a munkásokkal... épzeletben Ragcsijev elvtárs, a szovjet mérnök arca mosolygott most Hornyák Imrére. Tanácsadónak került az olvasztóhoz 1950- ben, s Homyákot ő mellé osztották be. Mert a felszabadulás után műszakos előmunkás lett, a legtapasztaltabb szakmunkások egyikeként tartották számon. A fiatalkori tanulási vágy most újra jelentkezett. Már az öntudatos munkás, a kommunista elszántsága párosult a.vágyhoz, — Sokat tanultam Ragcsijev elvtárstól.., Főleg az emberekkel való bánásmód, foglalkozás tekintetében. Azt a felszabadult érzést!... Amikor mindebben otthon érezte magát. Csakhogy mégjobban jelentkeztek az elméleti tudás hiányai. — Gazdasági és műszaki akadémiára küldött a párt. Két évre. Kezdetben nehezen ment... Harminc- hatan kezdtünk. Az első félév végére 18-an maradtunk. Hatan csak hat elemit végeztünk korábban ... Megtörtént, hogy éjszaka _12-kor fel- költöttem a tanáromat. Sehogysem tudtam megoldani egy példát... Előfordult, hogy reggel nem a hálóból mentem az előadásra, hanem a tanulóasztaltól. Amikor az akadémiáról visszajött, a minisztérium üzemvezetőnek nevezte ki. Még tanulni akart, tapasztalatokat gyűjteni. — Üzemvezető helyettesnek kérte magát. ... A kohók körül semmi változást nem észlelt. Ez azt mutatta, hogy a három géppisztolyos eredménytelenül eltávozott. Amikor lement, a munkások mondták, hogy elkotród- tak. Hornyák Imre föllélegzett. Ezen a műszakon is túl vagyunk... iyj őst, több mint hét év távlatá- bői már nyugodtan beszél erről. Látszik: azóta többször végiggondolta az akkor történteket... S azóta már többet termelnek a kohók, mint az ellenforradalom előtt. Hornyák számára már csak kellemetlen emlék például az a novemberi értekezlet... Zsúfolt terembe hívták. Azért gyűjtötték össze az embereket, hogy rávegyék őket: váltsák le Hornyák Imre üzemvezetőt. — Kint az ajtó előtt hallottam a zúgást, kiabálást: le vele ... Bementem. Csend fogadott. Szót kértem. Azt mondtam, álljon ki az is, akivel jót tettem, meg az is, akivel rosszat tettem. Többen felszólaltak. Egyikük is, másikuk is elmondta, mit köszönhet nekem. Magam is csodálkoztam. Azt hittem: eredményesebb munkát végeztek a lázítók. Csak egy ember szólt ellenem, hogy békekölcsönt jegyeztettem vele. Ezután egy takarítónő jelentkezett. Tartottam attól, hogy ellenem hangolja a jelenlevőket, mivel korábban gyakran bíráltam. Ellenkezőleg történt. Azt mondta az ottlevőknek: szégyelljék magukat. Milyen munkások azok, akik le akarnak váltani egy munkásból lett vezetőt... Azt én tudtam, hogy a munkások többsége nincs ellenem, csak egy-két lázitó félrevezette őket. Hornyák Imre nem rendült meg. Első volt a pártszervezők között. Emiatt vagy tizenegyszer kapott fenyegető levelét a „bükki partizánok*9 aláírással. Nem engedett, nem alkudott. — A munkáshatalomnak köszönhetek mindent. — Ellágyul a hangja. — Élni, halni ezért akarok. = Az élete példa rá, így igaz. — Tehetnék másként?... =- Gondolkodik, mosoly vibrál az arcán. — 1950-ig egy kis szobában és konyhában laktam a családommal, heten. Akkor kaptuk ezt a mostani kétszoba összkomfortos lakást. A gyerekek először bátortalanul nyito- gattak az egyik szobából a másikba. Azt a boldogságot nem lehet elfelejteni: olyanok voltunk, mint a börtönből szabadult rabok. A feleségét említi, hogy mennyit köszönheti neki. Hornyák néni kissé zsörtölődve, de nem haraggal mondja, hogy mindig olyan későn jön haza a férje. Néha még éjszaka is fölhívják a gyárból. Szükség van rá. Igen, a műszaki és pártvezetőknek nem nyolc órás a műszakjuk. Hornyák Imre a nagyon elfoglalt emberek közé tartozik. Üzemvezető, tagja a nagyüzemi párt-végrehajtóbizottságnak, a szakszervezet üzemi bizottságának. Emellett a továbbképzés ... Szóval sok. Legyint rá. Természetesnek veszi, kedvvel csinálja. A jókedv... A család onnan tudja, milyen a kohójárat, hogy műyen hangulatban jön haza az apa, műszak után.. •
