Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-11 / 187. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAU Kedd. 1959 augusztus 11. Hruscsov sajtóértekezlete Hruscsov elvtárs sajtóértekezletét augusztus 5-én részletesen, ismertettük. Moist pótlólag közöljük több kérdés és felelet teljes fordítását a Pravdában megjelent szöveg alapján. LOSZOV, a moszkvai rádió tudósítójának kérdése: Hogyan értékeli ön Eisenhower elnöknek azt a bejelentését, hogy az önnel való találkózása előtt Európába utazik és tanácskozik a nyugati hatalmak kormányfőivel? HRUSCSOV: Teljesen érthető, hogy Eisenhower elnök találkozni akar szövetségeseivel, hogy véleményt cseréljenek, mielőtt velem találkozna. Ez az ő dolga és azoké, akikkel érintkezésbe lép. Ha mi találkoznánk szövetségeseinkkel vélemény- csere végett, azt hiszem Eisenhower elnök sem ellenezné ezt, mint ahogy mi sem ellenezzük az ő terveit s e terveket. teljesen jogosrfak és megengedhetőnek tartjuk. Annyit azonban hozzáfűzhetek, ha ezek a tanácskozások elősegítik a vitás kérdések megoldásának jobb megértését, ez nagyon jó dolog lesz. Viszont figyelembe kell venni, hogy e találkozón valószinüleg Adenauer kancellár is részt fog venni, s nincs sok remény arra, hogy Adenauer úr valóban emberi nyelven szólaljon meg. Ez azonban a legkevésbé sem nyugtalanít bennünket. Ä LIBERATION munkatársa a következő kérdést tette fel: Franciaországban egyesek attól félnek, hogy a szovjet-amerikai tárgyalásokon, vagy magas szintű megbeszéléseken a résztvevők esetleg nem veszik figyelembe a francia érdekeket, sőt talán kárt is okoznak ezeknek áz érdekeknek. Mit gondol ön erről? HRUSCSOV: Az elnökkel mindenekelőtt a mi két országunkat érdeklő kérdéseket fogjuk megvitatni. Nem érinthetünk olyan kérdéseket, amelyek harmadik ország hatáskörébe . tartoznak. Ugyanakkor azonban természetesen megvitatjuk majd a iő- kérdést, amely egyformán érdekel minden országot: az általános béke biztosítását. Mivel pedig Francia- ország más országoknál kevésbé érdekelt a béke biztosításáért folytatott küzdelemben, nem tudom megérteni, mi adhat okot az effajta alaptalan kétségekre. CIMPENANU, az Agerpres tudósítója megkérdezte: Milyen hatással van a küszöbön álló tárgyalásokról szóló ' közlemény a külügyminiszteri értekezlet munkájára? HRUSCSOV: Természetesen nincs közvetlen kapcsolat a közelgő csére- látogatés és a genfi külügyminiszteri értekezlet között. De az elnökkel valószínűleg megvitatjuk azokat a kérdéseket, amelyekről a külügyminiszterek is tárgyaltak. Ennél többet nem mondhatok, annál is inkább, mert a genfi értekezlet már megszakította munkáját. MARINI, a chilei El Siglo tudósítója a következő kérdést tette fel: La tin-Amerikában nagy érdeklődést keltett Hruscsov amerikai útjának híre. Több latin-amerikai országban különféle körök követelik a Szovjetunióval való diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok helyreállítását, aminek egyik példája a venezuelai parlament legutóbbi határozata. Mit mondhat öli erről? HRUSCSOV: Azt hiszem, a latinamerikai országok érdeke, hogy diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat tartsanak fenn a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal.' Hogy egyes latin-amerikai országoknak r’ríc's diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatuk a Szovjetunióval, az rájuk nézve káros. Ezért azonban nem mi vagyunk a felelősek, lehetséges, hogy ezeknek az országoknak kormányai képtelenek önállóan, az országok érdekeinek megfelelően ezt a kérdést megoldani. Másképpen nehéz megmagyarázni azt a politikát, amelyet több latinamerikai országban folytatnak a Szovjetunió és á többi szocialista ország iránt. Ez a politika ellentmond a latin-amerikai népek érdekeinek. A LE MONDE tudósítójának kérdése: Miniszterelnök Ur! ön nemrég lemondta skandináviai látogatását. mert ott barátságtalan volt a légkör. Azt jelenti-e ez, hogy amerikai látogatását is lemondja, ha az Egyesült Államokban 'barátságtalan hangok hallatszanak majd az ön utazásával kapcsolatban? HRUSCSOV: A kérdést nem elég pontosan tette fel. A skandináviai látogatást nem azért halasztottuk el, mert ott hangok hallatszottak az én utazásom ellen. Megértem, hogy minden országban akadnak abnormális emberek, akik olyan nyilatkozatokat tehetnek, amelyek nem szol gálják a baráti kapcsolatokat. Az viszont nem lenne ésszerű, ha ezekre a nyilatkozatokra reagálnánk is. Skandináviai látogatásomat főként azért halasztottam el, mert a skandináv országok kormányai és kormánypártjai nem gátolták, a szovjetellenes kampányt, nem vették tevékenyen védelmükbe vendégüket. Engem, mint a szovjet ..ormány fejét, meghívtak, hogy tegyek náluk látogatást, s amikor megjelentek a szovjetellenes sértő kirohanások, egyes skandináv vezető személyiségek olyan formális magyarázatokat adtak, hogy engem csak azért hívtak meg, hogy a . skandináv országok mir niszterelnökei a Szovjetunióban jártak, s kényelmetlen lett volna, ha nem hívnak meg. Amikor már tú| sok ilyen nyilatkozatot olvastunk, úgy döntöttünk, hogy felmentjük meghívónkat ettől a tehertől és kedvezőbb időpontra halasztottuk a látogatást. Hiszen éppen elég dolgunk van, van hová utaznunk, van mit megnéznünk. így is mondhatnánk: ha önök nem túlságos kedvvel hívnak meg, akkor mi sem nagyon akaA BEKE NEYEBEN runk Önökhöz menni. (Derültség.) A szovjet kormány azt akarja, hogy megjavuljon a viszony a skandináv országokkal. Ezek az országok szomszédaink. Meggyőződésünk szerint a kölcsönös látogatások igen hasznosak. Azt hiszem, eljön a kedvezőbb időpont, s ha a skandináv országok kormányai is úgy akarják, viszonozhatjuk az ő látogatásukat Ezt még akkor is megtesszük, ha abnormális emberek hangját lehet majd hallani- Ez minket nem ijeszt meg, . Nem lehet a mépeket felelőssé tenni egyes oktalan emberek cselekedeteiért. Ami az Amerikai Egyesült Államokba szóló meghívást illeti, a következőket mondhatom: Az amerikai elnökkel cserelátogatásban egyeztünk meg. Az amerikai sajtó közléseiből ítélve, mind a kormányon lévő köztársasági párt. mind az ellenzéki demokrata párt vezetői helyeselték és üdvözölték a látogatást. Igaz ugyan, hogy akadtak ellenkező hangok is, de nem sokan. Nem is számíthatunk arra, hogy mindenki helyeseljen. Mi reálisan nézzük a dolgokat, figyelembe vesszük az egyes országokban fennálló viszonyokat. Ismétlem: reméljük, hogy az Egyesült Államok elnökével való találkozásunk hasznos lesz, s ezért örömmel fogadtuk a cserelátogatásra tett javaslatot. DURGADASZ, a Hindustan Times munkatársa a következő kérdést tette fel: Van-e szó árról, hogy Hruscsov úr megvitatja majd Eisenhower elnökkel a fejlődésben elmaradt ázsiai és afrikai országok megsegítését? HRUSCSOV: Nincs kidolgozva a találkozó napirendje. , Ma még nem tudom megmondani, milyen kérdésekről folytatunk majd eszmecserét. Azt hiszem, hogy kicseréljük véleményünket minden olyan kérdésről, amely felvetődik a találkozón, így például a gazdaságilag gyengén fejlett országok megsegítésének kérdéséről is. Ez komoly kérdés, megérdemli a figyelmet. Csoda tíirtént ahogy egyes ijsoaa törtem, nyugati lapok írják, méltatva a Hruscsov— Eisenhower találkozó jelentőségét, vagy megfordult a szél a világpolitika berkeiben? Fordulatról ugyan még nem beszélhetünk, de nem is csoda ez az esemény. Sok olyan történt a világban, mely tárgyilagosságra kényszeríti a kapitalista /ilág szószólóit, mindazokat, akik nemrégen még lekicsinylőén beszéltek a Szovjetunió erejéről, a azocialista tábornak a világpolitikában betöltött szerepéről. Észre kell végre venniük, — akár tetszik ez nekik, akár nem —, hogy a szocializmus felcseperedett, megizmosodott, lényegében tehát felnőtt- sorba lépett, s a felnőtteknek kijáró tisztelettel kell beszélni, tárgyalni vele. Ma már senki sem vitatkozik azon, hogy a Szovjetunió a némzétközi politikában komoly tényező, véleménye döntően esik latba az emberiséget érintő kérdések eldöntésében. A második világháború. befejezése óta egyetlen olyan eseménye nem volt a nemzetközi politikának, melyet a Szovjetunió mellőzésével sikerült volna eredményesen megoldani. Az amerikai politikusok a második világháború idején nagyon jól együtt tudtak működni a szovjet politikusokkal, egyetértettek abban, hogy a hitleri Németországot térdre kell kényszeríteni, el kell űzni az emberiség feje felől a fasizmus rémét. Nos, a béke kérdésében ne tudnának közös nevezőre jutni, ne tudnák megteremteni azt a világpolitikai légkört, mely segítené a békés egymás mellett élés politikáját, tartóssá tenné mindannyiunk közös óhaját, a békét? A fasizmus szétzúzása legalább any- nyira létérdeke volt a világ népeinek, s benne a szovjet és az amerikai népnek, mint napjainkban a béke fenntartása, tartóssá tétele. Egy esetleges atomháború mérhetetlen szenvedést zúdítana az emberiségre, megsemmisüléssel fenyegeti az egész világot. A két rendszer között meglévő tényleges különbségek, világnézeti ellentétek nem állhatják útját egy egészséges, baráti kapcsolat kialakításának, melyből mindkét tábornak haszna származnék. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok baráti jobbot nyújtanak egymásnak, ez a baráti kézfogás kihatással lesz a világ további sorsára, hiszen ez a két nagy nép játssza a döntő szerepet a világpolitika alakulásában. Hruscsov elvtárs mondotta a találkozóval kapcsolatban: — Mi mindig készen állunk arra, hogy mindent megtegyünk országaink kapcsolatainak megjavításáért, azért, hogy ez a viszony a béke és a baráti együttműködés szilárd alapjára épüljön. Ha a szovjet—amerikai kapcsolatok felviuá- goznak, ez feltétlenül a többi ország kapcsolatainak megjavulásét eredményezi, elősegíti, hogy eloszlassuk a világ más részeiben is a sötét felhőket. Mi nemcsak az Amerikai Egyesült Államokkal, hanem Amerika barátaival is barátságot akarunk, s egyúttal azt akarjuk, hogy az Egyesült Államoknak is jó kapcsolatai legyenek ne csak velünk, hanem barátainkkal is... A két nagy nép kormányfőinek találkozója lehetőség arra, hogy a véleménycserék eredményeként meginduljon a várva várt jégzajlás a hidegháborús légkör áljai befagyasztott diplomáciai mozdulatlanság jegén, hogy előre lépjünk, — ne a háború, hanem a béke felé. Az Humanité találóan írja: Annakidején Európa fedezte fel Amerikát — és úgy látszik —, most Amerika fedezi fel a Szovjetuniót, a szovjet nagyhatalmat... El kellett végre jutnia ide az Egyesült Államok politikusainak, s ehhez nem kellett más, mint a tárgyilagosság szemüvegén keresztül nézni szembe a már régen valóságos tényekkel: a Szovjetunió valóban nagyhatalom és őszintén kívánja a békét G. M. Jól rajtolt a Könnyűgépgyár a második félévben is Az első félévi munkasikerek után sítette. A négy üzem között továbbra az élüzem cím várományosa a Köny- nyűgépgyár jól kezdte meg a második félévet is. Július hónapban teljes termelési tervét Í28, készáru tervét 117 százalékra teljesítette. A Könnyűgépgyár fizikai és műszaki dolgozói magukévá tették a párt március 6-1 határozatát. A kongresszusi munkaverseny tovább szélesedik a hideg és a meleg üzemekben egyaránt. A szép eredmények alapján a dolgozók 10 százalékát javasolták a „kiváló dolgozó” cím kitüntetésre. A hidegüzemi tömb valamennyi üzeme teljes termelési tervét 111,7, készáru tervét. 106 százalékra teljeis folyik a verseny a legjobb üzem címért. A szivattyúüzem is örvendetes javulást ért el munkájában; ’ Kereskedelmi aktíva tanácskozik ma A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei végrehajtó bizottsága ma délelőtt 9 órakor kereskedelmi aktívára hívta össze a megye kereskedelmi szakembereit. Az aktívának igen gazdag a programja. Az első napirend szerint a megye kereskedelmi helyzetét és a további feladatokat tárgyalják. Előadó Bodnár Ferenc elvtárs, a megyei tanács v, b. elnök- helyettese. Hivatalos totó-nyeremények A sportfogadások 1959. augusztus 9-i, 32. heti fordulóján 12 találatot hárman értek el. A nyereményösszeg egyenként 111 710 forint 11 találata 60 pályázónak volt A nyereményösszeg egyenként 5 585 forint A 10 találatos szelvények száma 549. A nyereményösszeg egyenként 813 75 forint A 10 találatos szelvények kifizetését augusztus 17-től, a 11 és 12 ta- lálatosakét augusztus 21-től kezdik meg. A 30. heti vigaszdíj egy-egy 9 találatos szelvényre 178 75 forintot fizetnek. A kifizetés augusztus 21-én kezdődik. (MTI) PINTÉR -SZRBÓ: IX. IX. 1Uagyon megértem az önök lel- kesedését és magam is így tennék az önök helyében! — mondta. — A magam részéről minden támogatást megígérek. Csakhogy a hazatérésnek bizonyos technikai feltételei is vannak. Ebben a kérdésben nem dönthetek, nem intézkedhetem egyedül. Legyenek nyugodtak, rövidesen fel fogja önöket keresni az az úr, aki ebben illetékes ... Az illető, akiről Mr. Lang beszélt, rövidesen meg is érkezett. Jankins néven mutatkozott be, s az amerikai légihaderő tisztjének mondta magát. — Nos, uraim? — kérdezte Mr. Jankins. Gyulai volt a csoport szószólója, ö mondta el terveiket. Okvetlenül haza 'akarnak menni, mégpedig nem üres kézzel, Hanem fegyverrel. Harcolni akarnak, s ehhez fegyver kell. Anyagi segítségre van szükség. Ezt kérik az amerikai hadseregtől. Mr. Jankins ünnepélyes volt, mint egy methodista lelkész: — Uraim, örömmel üdvözlöm mindnyájukat! Ilyen fiatalemberekre van szüksége Európának! Mindent megteszek, hogy segítségükre legyek. Ebben az ügyben azonban én nem dönthetek, hanem a parancsnokaimhoz, sőt esetleg az amerikai kor’ mányhoz kell fordulnom. Mindenesetre most megyek, tájékozódom, de rövidesen visszatérek! Mr. Jankins elment, s még aznap Visszatért a lágerbe. Ekkor csak Gyulait kérette magához, őt tekintette a csoport vezetőjének: — Sajnos, Mr. Gyulai, rossz hírt kell önnel közölnöm. Nem egyezhetünk bele abba, hogy most hazainduljanak. Tájékozódtam és ... hát Magyarországon a mi erőink még meglehetősen gyengék. Még nem alakult ki teljesen a helyzet... Ha megerősödünk, a helyzet számunkra megfelelően alakul, akkor lehet sző segítségről... Az amerikai légihaderő tisztje búcsúzóul megadta a telefonszámát: — Ha valamire szükségük van, ha újabb fejlemények lesznek, hívjon fel... Másnap, október 25-én Gyulai felhívta Jankinst: — Mr. Jankins, állandóan a rádió mellett ülök — mondta a telefonba. — Úgy látjuk, hogy jó a helyzet... A harc Magyarországon kiszélesedett, mindenki bekapcsolódott, aki nem akar népi demokráciát. Jankins helyeselt: — Mi is úgy látjuk, hogy Magyar- országon számunkra kedvezően alakulnak a dolgok! — Akkor, Mr. Jankins, a szaván fogjuk... Kérjük, Ígéretéhez híven, gondoskodjék segítségről. — Azonnal jövök! — mondta az amerikai tiszt, s megérkezvén, óvatos hangot ütött meg: — Gondolkozzanak, Mr. Gyulai, azon, hogy nem lenne-e bölcsebb a hazatéréssel még egy kicsit várni? Tudja, a katonák nem nagyon szeretik a politikusokat és viszont, de sokszor segítenek egymásnak. A politikusaink igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy a háborús agresszió vádja nélkül megindítható légyen az amerikai beavatkozás... Gyulai közbevágott: — Mi menni akarunk! Nem később, hanem most! És azt hiszem, ezzel az önök érdekeit is szolgáljuk! Mr. Jankins gondolkozott: — Kétségtelenül! Csakhogy kényes dolog ez, vigyázni kell! De majd találunk valami megoldást... Mr. Jankins nyomatékosan felhívta Gyulai és valamennyi hazatérni szándékozó figyelmét arra, hogy ha hazatérnek, minden olyan papirt és igazolványt semmisítsenek meg, ami Amerikát kompromittálhatná. S aztán elbúcsúzott: — Sok sikert, uraim! Veszélyes helyre indulnak, de remélem, szerencséjük lesz. Én nagyon bízom abban, hogy Magyarországon tovább* ra is jól mennek a dolgok. Ne feledjék, hogy ha bajban vannak, akkor miránk, amerikaiakra, mindig számíthatnak! Mi igazán nem va- gyünk hálátlanok, önök segítik a mi céljainkat, cserében rhi segítjük az önök felkelését... Két óra sem telt el Jankins távozása után és két civilruhás férfi jelent meg a táborban. Egy nyugatnémet magáncég alkalmazottaiként mutatkoztak be. Közölték, hogy a hazatérni szándékozók számára autóbuszt tudnak biztosítani. — És mit kell fizetni? -- kérdezték a hazatérők. A hét civiljvhás férfi fölényesen közölte: — Ez nem önökre tartozik. Önök beszállnak, a határon tesszük le önöket. Mégpedig olyan helyen, ahol akadálytalanul átjuthatnak. “ Nem kell félniök attól, hogy a határrendészeti hatóságokba ütköznek, erről is gondoskodtunk már. A költségeket természetesen nem önök, hanem mások fizetik... A csoport elindult.. Bécsen keresztül közelítették ‘ meg a magyar határt Minden úgy történt, ahogy a két civüi'uhás férfi a Wálka-láger- ben mondta: senki nem akadályozta a határátlépésüket Gyulai Lajos október 30-án érkezett meg Budapestre. A városban ekkor már csak szórványosan lehetett lövöldözést hallani. Az ellenforradalom időlegesen győzött, és ahol fegyverzaj hallatszott, ott „ávósokra”, kommunistákra vadásztak. Gyulai, amikor egy vöröskeresztes jelzésű teherkocsira felkéredzkedett és végigrobogott a városon, úgy érezte magát, mint egy győztes hadvezér. Most igazán szívből sajnálta, hogy nem indult útnak néhány nappal előbb, mert akkor még ő is kivehette volna a részét a „balhéból”. Megtudta, hogy a VII. kerületi rendőrkapitányság épületében „nemzetőrök” vannak. Egyenesen odament, s a parancsnoknál jelentkezett: Gyulai Lajos vagyok, most jöttem Ausztriából! Szolgálatra jelentkezem! Katonásan összevágta a bokáját. A parancsnok megölelte: — A magyarok Istene hozott, Gyulai testvér! Ilyen harcosokra van nekünk szükségünk. Egyelőre menj a körletbe, később megkapod a beosztásodat! Gyulait kinevezték az operatív szakasz helyettes parancsnokának. Később pedig, mikor az operatív csoport parancsnoka. Földvári György megsebesült, ő lett a parancsnok, Az operatív csoportban Gyulai ké- nye-kedvére tevékenykedhetett. Ausztriában, amikor a lágerben éhes gyomorral a priccsen hánykolódott, sokszor gondolt arra, hogy mit fog csinálni, miután hazatér. Milyen édes lesz majd a leszámolás a kommunistákkal, akik mi&tt elhagyta az országot, s idegenben „kellett” tengődnie. Most pedig kedvére dolgozhat, összeszedheti az államvé- delmistákat, a kommunistákat, házkutatást tarthat náluk, amelyből valami haszon is származik... Amúgy is „le van égve", nem irt, ha a házkutatások során felruházkodik és némi készpénzre is szert tesz... ö vezette azt a házkutatást, amelyet a Tárogató úton tartottak. Egy idős asszonyé volt a lakás, akit azzal vádolták a „nemzetőrség”-et felkereső feljelentők, hogy „ivótokat* rejteget a lakásán. Gyulai keble dagadt a büszkeségtől, amikor géppisztolya tesdnal megverte az asszony ajtaját: —I Azonnal nyissák ki! Nemzetőrség! Az asszony riadtan nyitott ajtót Remegett Gyulai és a vele lévő két ellenforradalmár előtt. Szó ami szó, a „szabadságharcosokP nem voltak túlságosan bizálomgerjesztőek. Gyulai röviden közölte a ■„forradalmi? határozatot: — Házkutatást tartunki Maga nem viselkedik magyarhoz méltóan « mi szent forradalmunk idején! A néni tiltakozásra nyitotta a száját, de aztán nem szólt egy szót sem Fáradt, lassú, megtört mozdulatokkal nyitotta ki a szoba ajtaját, s leült egy székre. Csendesen nézte, miként rongálják vandál módon foís lakását „házkutatásM ürügyén. A három „nemzetőr” alapos munkát végzett. Felforgatták mindent: a párnából félig kiszórták a tollat, leszedték a képeket, s úgy kopogtatták a falakat, hogy nagy darabokban hullott le a vakolat. (Folytatjuk.)
