Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Vasé map, 1959 augusztus 9, ÍSZAKMAGYAWORSZAG i Három falu’ határában... Látogatás a Bodrogközben P ataktól Cigándig, s onnan Új­helyig mozgalmas a határ. A zöldlevelű kukoricások közt ostor pattog, vontatók, szekerek sü- rögnek, forognak; a learatott földek-, ről szorgalmas emberek hordják gép alá a búzát, telt kalászú rozsot, ár­ipát; máshol traktor dohog, s beszegi a barázdát. Itt-ott a lápos részeken gólya nyújtogatja eleség után a nya­kát, szárcsa röppen a nádas közé, méhek hordják döngicsélve a fehér- bóbitájú tarló virágról a nektárt. Perzsel ^nyár! A megye — illik ez a hasonlat — olyan most, mint a nyüzsgő méhkas. A falvak, a határ, az utak: mind­mind tele emberekkel. Emitt zsákok­kal megrakott szekér kanyarodik a termény fel vásárló telep elé; hozzák az adóbúzát, vagy éppen a termelő- szövetkezet akar egy kis előlegre valót „csinálni4’. Máshol cséplőgép dolgozik nagy porfelhőbe burkolódz- va a tágas csűrnél: lányok énekel­nek, nevető, jókedvű férfiak isznak áldomást: -. i Szaporodik a kenyér! * D él van. Lassan, lassan összeér a topolyafák árnyéka. A Ti­szán túlról harang kondul, s az első kaszás, itt a cigándi Újbaráz­da földjén bekanyarintja a rend sar­kát. A szerszámot a fűre rakja, az­tán megtörli izzadt homlokát, majd hátra kiált: — Ebéd! Előkerülnek a kenyeres tarisznyák, majd kicsiny tábortüzek gyúlnak és csordul a jó háziszalonna ... A füst magasan száll, szellő sem rebben, tiszta kék az ég, mint a kifeszített vászon. Valaki nagyot sóhajt: — Eshetne már . .. De a többiek rácáfolják: • — Ugyan! Hogy tönkreázzon a takarmány. Bár — s ezt megadóan teszik hozzá — a kukorica, meg a dinnye kívánja. Hát arra bizony jó volna .. . — Dehát nem lehet úgy, hogy mindennek jó legyen! Ügyes mozdulatokkal forgatják a nyársat (mert szakértelem kell ah­hoz, hogy alul-íelül egyformán pi­ruljon a szalonna), s magukban pedig azt számolgatják: kinek-kinek mit jövedelmez ez a gazdag, meleg nyár? Idén jól teremtek a bodrog­közi földek, sűrűn öntözték aranyat- érő májusi esők, bokrosodott a búza, s úgy megnőtt a szára, megtelt kalá­sza, hogy érdemes lett volna elkül­deni a kiállításra ... — Kilenc mázsát vártunk egy ka- tasztrálisról — mondja az elnök — ...kilenc mázsa nem sok, de nem is kevés. S mennyi lett? A duplája! Kerek tizennyolc mázsa. Úgy bizony: száz mázsával többet adtunk el az államnak, mint amennyire termelési szerződésünk volt. A húsz forint nagyüzemi és hat forint minőségi felárral együttvéve 40.000 forint többletjövedelem ütötte a markun­kat. Szép summa, nálunk ez a nye­reségrészesedés! ... Az emberek helyeselnek, s aki előbb az esőt várta — szinte sejtet­tem, hogy ezt számolja — ismét Idősebb Pócsi László portálán .., ... zúg a cséplőgép, mint egy óriási cserebogár. Hangja remegteti Tiszalúc csendjét. Kavarja a port. s önti magából az aranysárga, kövéren duzzadó szemeket. Pócsi bácsi bele­meríti tenyerét a zsákba, s elgondol­kozva figyeli, ahogyan a magok já­tékosan végigperegnek rajta. — Gazdag termést hozott az idén a határ. Rég v.olt, hogy 20 mázsát adott volna a föld a búzából. Becses ilyenkor a kalász, vigyázunk minden szemre, hisz ez már az őszi, téli és jövő tavaszi kenyerünk. Mindén ma- 'gocska kell... Szádeczki István, a taktaharkányi gépállomás brigádvezetője, a cséplő­mester csak rábólint némán, ök, gépállomásiak, akik naponta több mint 200 mázsa terményt csépelnek el, tudják leginkább lemérni az idei termés jó hozamát. Ritka jó eszten­dő az idei. Tanúskodnak róla a csép­lőgépek után maradó, gabonával te­li zsákok tízezrei... megszólal: — Tavasszal úgy volt, hogy cse­réppel fedem be a lakást, de ha már így alakult ez a jövedelem, hát még­is jobb lesz a pala. *■ A pala, a pala! Valaha tágas udvar, hatalmas csűr jelen­tette a jómódot. Most a pala­tetős új ház... Valaha egy-két em­bernek volt tágas csűrje, hatalmas gazdasági udvara, s rajta tengernyi jószága —, ma gombamód szaporod­nak a palatetős új házak. Tömb­házak, takaros falusi villák. Karcsún például most épült egy tucat. Ti sza­karádon meg vagy egyszerannyi. — Máskor? ..; — mondja Batta Dezső a karádi Új Élet elnöke. — Tíz év alatt, ha épült a faluban öt. Az is jobbadéra vertfalú, zsindelyes, vagy zsúptetős házikó volt. Ma? Ma versenyeznek az emberek, hogy ki tud szebb házat építeni. De még olyan is van, aki nem régen építke­zett, aztán lebontotta nagy gyorsan, mert szebbet gondolt a helyére..; S ez nem álom. Ez valóság' Bármerre méssz a szép vidéken: új házak, új gazdasági épületek sorfala között haladsz el. S bár most nagy­részt kihaltak: egy-két gyerek ját­szadozik a gyepen, vagy öreg néni­kék sütkéreznek a napon, mert a „megye konyhakertiének” szorgal­mas munkásai a földeken munkál­kodnak. Tervezik a jövőt, szántják a tarlót, s csatornákon eresztik te a vadvizet, hogy jövőre még gazda­gabb termést érleljen a nyár! Ónodvári Miklós VjPOR. OKOZ fiTR & *cohúszat! AJUl/E/ZSoL @ A mai Először csak futólag találkoztam Bige Gyulával. 24 éves fiatalember. A durvahengerműben a gerendaso­ron dolgozik — csavaros. Először nem értettem, mit jelent csavaros­nak lenni, nem vagyok otthonos az ilyen gyári fogalmak között, ö ma­gyarázta meg. — A lényeg a gyártmányok mé­rettartása. A hengerek állítása a fel­adatom. Fontos munka. Egy kis fi­gyelmetlenség és kész a selejt... ■— Ha szó szerint nem is, de tartal­milag így mondta. Szívesen hallgat­tam, ahogy mindezt megfontoltan, kicsit fontoskodva előadta. Tetszett a komolysága ... Vannak munkások, akik valahogy félvállról veszik mun­kájukat. El kell végeznem — csi­nálnom. Ezért fizetnek — így gon­dolkoznak. ö nem. Azt vettem ki szavaiból, hogy érzi munkája érté­két, fontoWságát, helyét a munkások közösségében. Képzeljünk el egy nagy automata­gépet. Vajon működhet-e zavartala­nul, ha akárcsak egyetlen csavar is meglazul benne. Nem. Minden alkat­résznek, gépelemnek pontosait a he­lyén kell lennie, kifogástalanul kell működnie, másképpen veszélyben van az összmunka. Ajánlkozik a párhuzam egy üzem kollektívájával. A közösségnek, a brigádnak csak egy tagja vétse el feladatát, -r- az ossz­ifjúság. • • munka rovására megy. Nos ezt, a közösségéért, a közös munkáért érzett felelősséget éreztem Bige Gyula szavaiban és ez kíváncsivá tett. Az emberre ... Kí­váncsiságom csak fokozódott, ami­kor megtudtam, hogy hét éve elke­rült falujából, a szülői háztól. A független élet, különösen fiatalem­bernél, sok buktatóval járhat. Jól gazdálkodott-e ezzel a független­séggel? Nem pazarolja-e el szabad­idejét semmiségekre, hogy osztja be pénzét? És sokak vesszőparipája is foglalkoztatott: „A mai ifjúság”... Kint Diósgyőrben, a Nyírjes ele­jén van a munkásszálló, ahol Bige Gyula lakik. Azelőtt a tűzállóanyag- gyár szállója volt, most a Kohászaté. Külsőre többlakásos típusháznak néztem. Új épület. Bigéék nyolcán laknak egy nagyobb szobában. Több­nyire fiatalok. Nincs panaszuk a szállásra. Egy kivétellel. Igen kis szekrény jut egy embernek, össze­gyűrődik a ruhájuk. Éppen vasaltak, amikor benéztem hozzájuk ... Nem nagy az egész szálló. Negy- venketten laknak benne... Nem akartuk zavarni a szobabelieket, átmentünk a kultúrterembe. Szom­bat esténként itt szoktak táncesteket rendezni, lemez mellett. Hétköznap jártam ott: üres volt a terem. Ide jöttünk Bige Gyulával egy kis be­szélgetésre. Csak úgy, kötetlenül... A csomagolást hagyta abba, haza készült szüleihez. Kivett egy hét fi­zetett szabadságot. Másnap utazott. Ömbölyön laknak a szülei. — Jó messze van. Szabolcs me­gyében, a román határ szomszédsá­gában. A szülők földművesek, azelőtt ura­dalomban dolgoztak. — Amikor legutóbb odahaza jár­tam, arról beszélgettek, hogy ősszel már tsz-ben kezdenek... Csodálkozom. Hogy-hogy ennyire elkerült szülőfalujától?... —gyermekkoromban gyakran be- kerimem a falusi kovácsműhelybe... A mester eleinte csak tréfálkozva adta kezembe a kalapácsot, később már szívesen vette, ha ott voltam... Kedvet kaptam a vasas sxakmáhox... Tizenhétéves koromban jelentkez­tem hengerész tanulónak. Föl is vet­tek ide, Diósgyőrbe... A szabadu­lásom után a szakma legjobbja címért folyó versenyben a második helyezést értem el... Egyszóval „nem rosszul” tanulta meg a szakmát. És azóta hét év... — Abból három kámaradt. ?... — Katona voltam. Folyamőr!... — Ezt olyan természetesen mondja, legalább is akarja mondani, de azért csak előbújik egy kis büszkeség, hozzá is teszi, hogy erősen víziem­ber. — Novemberben szereltem le... 24 éves... — A házasság? kérdezem. — Még ráér — tréfásan hozzáte­szi —. Tudja, az anyagi alap ... Kell még egyet s mást vennem. — Mit vásárolt mostanában? ~ Egy órát, zakót, ingeket... Ét A mezőgazdasági akadémiai tel ve teliséi előnyben részesítik a fizikai munkát végző érettségizett tiatalokat A forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak az ifjúságunk körében vég­zendő munkáról szóló határozata ki­mondja, hogy a mezőgazdasági felső- oktatási intézményekbe való fel­vételnél előnyben kell részesíteni azokat az érettségizett fiatalokat, akik tanulmányaik megkezdése előtt fizikai munkát végeztek a mezőgaz­daságban. Ennek alapján -engedé­lyezte a Földművelésügyi Miniszté­rium, hogy a debreceni Mezőgazda- sági Akadémia az előző évhez ha­sonlóan megszervezz^ a körzetéhez tar­tozó megyékben az egyetemi fel­vételt megelőző fizikai munkát azok számára, akik a mezőgaz­dasági pályát élethivatásuknak választják. A fizikai munkára elsősorban ki­tűnő, jeles és jórendű érettségi bi­zonyítvánnyal rendelkező fiatalokat alkalmaznak, de pályázhatnak mun­kás- és parasztszármazású diákok közül a közepes és kivételes esetek­ben az elégséges eredményt elértek is. A fizikai munkára jelentkező érettségizett fiatalokat elsősorban tangazdaságokba és kísérleti gazda­ságokba helyezik el. A fiatalok a gazdaság többi dolgozójával azonos fizetést kapnak, ezenkívül az akadémia, illetve a gazdasár gok biztosítják részükre a mun­kásszálláson való elhelyezést és az üzemi konyhán való étkezést is. Az ilyen fizikai munkában foglal­koztatott fiatalok felkészülését a fel­vételi vizsgára a Mezőgazdasági Akadémia tervszerűen elősegíti; Egyes felvételi vizsgatárgyakból he­tenként legalább 3—4 órás foglal­koztatást szerveznek. Az ilyen me­zőgazdasági munkában eltöltött egy év, a felvételi vizsgán három ponttal növeli az elért pontszámot. A jelent­kezés határideje: 1959 augusztus 25. A kérelemhez részletes önéletrajzot, vagyoni és érettségi bizonyítványt kell csatolni. A pályázatokat: Deb­recen, Böszörményi út 104. szám alá kell eljuttatni. * 14 Francia tudós a Bicazi vízierőműről Albert Caquot francia tudós, a VInstitut de France tagja, kiváló hidrotechnikai szakember romániai látogatása alkalmából megtekintette a bicazi „V. I. Lenin” villamos vízi­erőmű hatalmas víztárolójának épít­kezését. „Benyomásaink a víztároló kivite­lezéséről, a technikai megoldásról, a berendezésekről, a betonépítkezésről egészen kedvezőek” — jelentette ki Albert Caqout az AGERPRES egyik munkatársának. „A beton hiválŐ minőségű. Megfigyeltük, hogy gyor­san kötő cementet használnak, ami valóban a legmegfelelőbb. A beren­dezéseket leleményesen oldották meg. A kézi munkát sikerült a mi­nimumra csökkenteni és az Önkölt­ség igen alacsony. A munka megszer­vezése kiváló. Következésképpen megállapítottam, hogy önök a jelen­ben és a jövőben a legnagyobb fel­adatok megoldására is képesek”. Fotópályázat hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára A Magyar—Szovjet Baráti Társaság me­gyei elnöksége, a megyei 6s városi ta­nács művelődésügyi osztálya, valamint a miskolci fotóklub hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulója tiszteletére MEGYEI FÉNYKÉPPALYÁZATOT HIRDET. Beküldhető minden olyan kép, amely: a magyar és szovjet nép barátságát feje­zi ki, — hazánk felszabadulásának állít emléket, — a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat fejezi ki, — a Szovjetuniót mutatja be (utazás közbeni felvételek), — Borsod megye, vagy Mis­kolc 15 éves fejlődését ábrázolja. Minden résztvevő 10 darab 18x24 cm. méretű, fekete-fehér, vagy színes (nem színezett !V képpel pályázhat. A képen fel kell tűntetni a kép címét, illetve a felvé­tel tárgyát, a beküldő nevét és pontos címét. A pályázat beküldésének határ­ideje: 1959 október 24. A beküldött képeket bizottság: bírálja felül. A megfelelőnek talált képekből de­cemberben megyei kiállítást rendeznek Miskolcon és a legjobbak résztvesznek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság köz­pontja által rendezendő országos kiállí­táson, Budapesten. A kiállításon bemutatott kollekciók az alábbi díjazásban részesülnek: I. díj egy 14 napos társasutazás a Szovjetunióba (Kiev, Moszkva, Leningrád), II. díj nyolc­napos társasutazás a Szovjetunióba (Kiev, Moszkva), a ni. díj egyezer forint pénz­jutalom. Ezenkívül kiosztásra kerül még 25 darab tiszteletdíj és 6 oklevél. ! A pályaműveket az MSZBT megyei tit­kárságához (Miskolc, Tizeshonvéd u. 13.) kell beküldeni. A kiállítás anyagából ván­dorkiállításokat szerveznek a megye na­gyobb üzemeiben és helységeiben. Az el nem fogadott képeket i960 január SO-lg visszaküldik. évben a ruháimmal akarok rendbe­jönni. — Nézzünk egy kis számvetést, úgy is mondhatnánk költségvetést. — Mennyit keres egy hónapban? — Átlag kétezret. — Hogy jön ki ebből?... —• Szá­molgatunk ... 60 forint a szálló. Ebédet és vacsorát a Hámorban kap havi kettőszázért, —- hozzájárul a vállalat. Reggelizni a tejcsárdában szokott. Reggelire és tízóraira napi 17 forintot számolunk. Egy hónap­ban 510 forint, összeadunk: ez eddig összesen 770 forint. Tartsunk meg háromszázat újságra, könyvre, pipe­rére, szórakozásra. Kerekítve 1100. Marad 9p0. — Havonta 200 forintot fizetek a KST-be. Később majd még többet. A lakást említi. Arra akar taka­rékoskodni. A szövetkezeti alapon épülő lakásokra gondol... Mert amúgy még nehéz lakást kapni. S ha megnősül, drága az albérlet, meg kellemetlen. Én itt hozzáteszem: nem minden 24 éves fiatalember gondolkodik igy Helyben vagyunk... A mai ifjú­ság ___ — Vannak ilyenek is, olyanok is. Nem szabad egy kalap alá venni bennünket... A barátairól, szobatársairól beszél, akik a szállóban laknak. Mind vi­dékről kerültek ide. Sorolja: — Szabó Benjáminnak 10 ezer fo­rintja van a takarékban, Szabados Ede nemrég vett egy Danuvia mo­tort. Készpénzért. — A szállóban lakó fiatalemberek közt nincs ki­maradás. .. — ezt a gondnok is megerősíti. — Vannak könnyelműsködők is, meg huligánok is, de ezekhez sem­mi köze az ifjúság zömének. — Mi is elégszer halljuk az öre­gektől: így a mai ifjúság, úgy... Nincs igazuk... Igaz, nagyobbak a lehetőségeink, szabadabban szóra­kozhatunk, mint az idősebbek fiatal­korukban, azonban ebben nincs semmi rossz. Szóba került a szabadabb szóra­kozás ... Kérdezem, mivel tölti sza­badidejét. — Nyáron a strand az első-^„erő­sen víziember” —, szeretek olvasni is... Négy, öt könyv egy hónai­ban. — No, nem szépít ez a statiszti­ka? — Nem, miért mondanám, elhi­heti ... — Az újságok? — Jár. a Népszabadság, a Magyar Ifjúság, ezeket olvasom elsősorban. — Moziba is szeretek járni... Majdnem minden filmet megnézünk — A színház? A „Négy bolond egy pár”-ra em­lékszik ... Színházba ritkán jár. A Hámorban már látta mind 8 két műsort... — Kirándulni is szeretek ... Leg­utóbb Egerben voltunk a gyári KISZ-el. — KISZ-tag. Mondja, hogy szeretne párttag lenni. A gyári KISZ életéről beszél. Legutóbb a Komlós- tetőn voltak fát ültetni. Társadalmi munkában. — Meg akarjuk kezdeni a 25 órás mozgalmat — ... Egy évben 25 óra társadalmi munkát vállalunk... A mai ifjúság... Némelyek idéző­jelbe teszik a mai szót. Nem értek egyet velük. Ezen gondoltam, ami­kor a Nyírjesről jöttem befelé a vá­rosba ... örültem, hogy megismer­kedtem Bige Gyulával és örültem, hogy így írhattam meg ezt a npcrr- tot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents