Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-08 / 185. szám
2 észak r#i au -.uiíiiisíAu Szombat. 1959 augusztus 8. Mély részvét mellett búcsúzott a főváros népe Révai Józseftől Pénteken délután a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozták fel Révai Józsefet, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottságának tágját, országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját. A virágokkal borított ravatal előtt órákig vonult el a fővárosi dolgozók sokezres tömege, Révai József harcostársai, tanítványai, tisztelői, hogy leróják kegyeletüket a magyar munkásmozgalom nagy halottja előtt. A ravatal mellett díszőrséget álltak a párt- és tömegszervezetek, a Hazafias Népfront, a Magyar Tudományos Akadémia képviselői, írók, művészek, a fegyveres testületek tagjai. Négy óra után díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja. Felsorakoztak a ravatal mellett az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács által Révai József temetésének megrendezésére kiküldött bizottság tagjai: Marosán György, Rónai Sándor, Benke Valéria, Kelen Béla, Molnár Erik, Kristóf István, Sándor József. Ezt követően díszőrséget állt a ravatal mellett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke,.. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, FoCk Jenő, Somogyi Miklós — az. MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A gyászszertartáson résztvett a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége, egykori munkatársai, eljött a főváros dolgozóinak többezres serege. Jelén volt a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A munkás gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében Marosán György, a Központi Bizottság titkára mondott búcsúbeszédet. Marosán György beszéde Fájdalmas veszteség érte pártunkat,. a magyar munkásság, a magyar n,ép pártját. Attól az elvtársunktól kell megválnunk, akit kimagasló tudása, tehetsége, rendkívüli aktivitása, és szenvedélyes hite 40 esztendőn át a párt és a forradalmi küzdelem vezető he|yre állított. Élete annyira összenőtt a párt egész életével és dicső történetével, munkája, harca és személye oly közel állt valameny- nyiünkhöz, hogy eltávozása fájdalmas sebet okoz minden magyar kommunistának, a párt minden hü tagjának. Révai elvtárs olyan harcosa volt a munkásmozgalomnak, akinek nagysága — emberi és politikai nagysága — most a búcsú órájában is büszkeséggel tölt el bennünket. Most, a megválás perceiben sem tudunk csupán a fájdalmas veszteségre gondolni. Most is elsősorban arra a hallatlanul nagy nyereségre gondolunk, amit Révai elvtárs egész élete, munkássága, a párt és a magyar nép számára jelentett. Kommunistát, igaz kommunistát nem lehet úgy eltemetni, hogy ne arra gondoljunk: élete nem volt hiábavaló, halála utáü is tovább él a munkásmozgalom, a szocialista élet eredményeiben. Révai elvtársnál százszoros, ezerszeres okunk van erre a büszke gondolatra. Ha Révai elvtárs hagyatékáról beszélünk, elsősorban életének példájáról kell szólni. Mi volt a foglalkozása? Üjságíró volt? Igen, még pedig a legkiválóbb. A társadalom- tudomány művelője? Történész? Igen, ez is, az is, számos kiváló munkája tanúskodik erről. Irodalomtörténész? Irodalomkritikus? Igen, s ebben a hivatásában is nagyot, maradandót alkotott. De mindez Révai elvtárs tevékenységének csupán egy-egy része volt. Hivatásos forradalmár — ez volt az ő igazi foglalkozása. A mai generáció Révai elvtársat már tudása teljében ismerte meg. De érdemes visszapillantani fiatal éveire, amikpr Révai elvtárs marxista tudása kezdetén állt. Nem lenne helyes azt állítani, hogy a 20—21 éves Révai elvtárs a Tanács- köztársaság nagy vezetői közé tartozott. A maga területén azonban, mint a Vörös Újság munkatársa, kiemelkedőt alkotott. Mi tetté képessé a fiatal, a marxista tanulmányainak legelején álló Révait ilyen jelentős szerepre? Mélységes forradalmi hite és a proletárság ügyének szenvedélyes szeretete. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül fizikuma, szervezete nem bírta volna el később azt a rendkívüli terhet, amelyet munkájával és tanulmányaival magára vállalt. Révai elvtársat a fehér terror külföldre kényszerítette. Nem idegenbe, mert neki, a kommunistának, az internacionalistának nem volt idegen sem Ausztria, sem Csehszlovákia, még kevésbé a Szovjetunió. Révai elvtárs forrón szerette a Szovjetuniót, a szovjet népet, a szovjet munkásokat és pártjukat. De hogyne szerette volna! Hiszen mindent szeretett, ami haladó. Melyen szerette hazánkat és népünk hagyományait, s ezek legkiválóbb ápolója volt. De külföldi tevékenységének és emigrációs éveinek minden percében égő türelmetlenséggel vágyódott haza, Magyarországra. A távolban sem lazultak meg kapcsolatai a hazai élettel. S ez az állandó kapcsolata segítette őt abban, hogy később, itthon is helyesen értékelje a hely- zétet, a lehetőségeket, s ne kövessen el súlyosabb hibákat ezek megítélésében. Révai elvtárs akkor is a legkiválóbb hazafiak közül való volt, amiKözlemény a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségeinek tárgyasairól kor az események sokezer kilométerre sodorták Magyarországtól. Révai elvtárs azért volt igazi, vérbeli hazafi, mert hazafisága nem szólamokból állt, hanem Magyarország haladásának, a magyar nép szabadságának és boldogulásának hűséges szolgálatából. Révai elvtárs boldog volt, amikor a párt a legnehezebb feladattal bízta meg, s hazajöhetett illegális pártmunkára. Itthon keresték, körözték, börtön, vallatókamra várt rá. De ő örömmel, büszkén jött, szerencsésnek érezte magát, hogy megint ugyanazt a levegőt szívhatta, amelyet szenvedő, elnyomott népe. S boldog volt, hogy otthon is tehet valamit azért, hogy ez a levegő egyszer majd szabaddá váljék. Többször tette meg ezt a veszélyes utat. Itthoni illegális tevékenységéhez fűződik a párt titkosan megjelenő lapjának, a Kommunistának kiadása is. 1930-ban börtönbe kerül, (Je. a börtpn ,szinte egy percre sem szakítja meg förrádalmi munkásságát. S ebben nagy szerepe van az illegális pártnak, ismert és ismeretlen élvtársaknak is. Mikor Révai elvtárs kiszábadul; p párt határozatára külföldre megy, Amikor a Kommunista Internaclo- nálé napirendre tűzi az antifasiszta népfront megteremtésének feladatát, Révai elvtársnak kiváló szerep jut abban a harcban, hogy a VII. kongresszus határozatai megvalósuljanak a KMP munkájában. A 30-as években a népfront politika legkiválóbb magyar propagandistája volt. Vessünk egy pillantást arra is, mi volt az álláspontja Révai elvtársnak másfél évtizeddel később, amikor a szektásság és dogmatizmus sok kárt tett itthon. 1052-ben, az irodalmi vitában Révai elvtárs a tennivalókat a kétfrontos harcban jelölte meg: harcban a polgári ideológia,-az irodalmi öncélúság ellen és harcban a sematizmus ellen. Révai elvtárs az illegalitás idején az MKP, illetve az MDP soraiban is egyike volt azoknak a vezetőknek, akik ha nem is hibátlanul — de a legkövetkezetesebben harcoltak a tiszta marxista—leninista irányvonal érvényesüléséért. 1945-ben, sőt már 1944 végén, amikor az ország egy része felszabadult, kitűnt, hogy a negyed évszázados illegalitás és emigráció ellenére Révai elvtárs vérbeli tömegember maradt. A toll és a szó ragyogó mestereként ismerték meg a tömegek, kinek szavai a gyárakban, a falvakban, a tudományos akadémián, vagy a parlamentben egyaránt eljutottak hallgatói szívéhez és értelméhez. Példát mutatott, hogy lehet bonyolult politikai, bölcsészeti, esztétikai kérdésekről is egyszerűen, világosan, mindenki számára érthetően beszélni. Különösen a Szabad Nép főszerkesztőjeként és első publicistájaként mutatta ezt meg. Révai elvtárs egész újságírói, publicisztikai és esztétikai tevékenysége arra int, hogy korunkban és társadalmunkban úgy lehet valaki igazi író, vagy újságíró, ha benne él az élet forgatagában, ha hűséges követője korunk haladó eszméjének, a marxizmus—leniniz- musnak; s hű harcosa a haladó esz me hordozójának; pártunknak. Révai elvtárs cikkei mindenekelőtt az egész párttagság tájékoztatásához, irányításához és neveléséhez járultak jelentősen hozzá. Ezek a cikkek fontos ütegek voltak abban a csatában, amely a reakció várainak. állásainak szétrombolásáért, a népi“- demokratikus, s a szocialista fejlődésért folyt. Révai elvtárs mérhetetlenül szerette pártját és népét, ezért küzdött sokszor oly élesen és hevesen az olyan nézetek ellen, amit mások még nem láttak, de ő már világosan felismerte. Tanulságos az is, hogy milyen élesen és milyen következetesen lépett fel 1956-ban a szervezkedő ellenforradalmi erők ellen, a forradalmi vívmányok védelméért és ezúttal a régi vezetés által elkövetett hibák helyrehozataláért. Milyen ember volt Révai elvtárs? Akik közelében voltak, jól tudják, hogy melegszívű, végtelenül emberszerető. önfeláldozó és szerény ember volt. Ezek az igazi kommunista •tulaidohságpk. Révai elvtárs nagy iskolát járt ki. Negyven év a kommunista munkás- mozgalomban! Nagy iskola ez. az élet igazi iskolája. Révai elvtárs olyan időben harcolt a munkás- mozgalomban, amikor a munkásosztályt több ízben vereségek is érték. Hitének, tudásának és mélységes igazságszeretetén^k tudható be. hogy nehéz, kritikus időkben mindig felelősségteljesen lén fel. Akkor is, — mint például 1953-b«n az 1956 márciusában. amikor tisztsége nem a párt első. vonalába helyezi. A párttagság tudta, de nagv pártonVívüli tömegek is tudták, milyen erőt jelenthet nehéz helvzetben Révai elv- társ. Ezért ve+"*ték fel 1956 első felében, kiutat keresve a párt nehéz helyzetéből, a súlyos beteg Révai József ^aktivizálását. A .tömegek hőséggel, szeretettel fizették vissza Révai, elvtárs hűségét és embersze- retetét. Révai elvtárs tudásával. igazsáPRzeretetével, szilárdságával még ellenfeleinek és ellenségének tiszteletét is kivívta. Ha gyűlölték ;s. nagyságát elismerték. Nem lenne méltó Révai elvtárshoz, igazságszeretetéhez. a tényékhez való szigorú ragaszkodáshoz, ha elhallgatnék. hogy mint minden ember. ő is követett el hibákat. Tévedett az 1957. évi helyzet, valamint pártunk politifontos kérdésének a megítélésében, de ez is egy ízig-vérig kommunista harcos tévedése volt. De éppen igazságszeretet e, híres kritikai érzéke, s min- denekfelett mély nárthűséee magyarázhatja. hogy idős és súlyos beteg volta ellenére felül tudta vizsgálni álláspontját, korrigálta azt. s szem- befordult önönhibáivál is. Révai József elvtárs,' mint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja és kiváló harcosa, az MSZMP politikájával, irányvonalával teljesen egyetértve dolgozott küzdelmes élete végéig. Az orvosok már évek óta csodának tartották, hogy még életben van. Pedig nem csoda tartottá életben, hanem hite, munkaszeretete, ragaszkodása a munkásmozgalomhoz, a párthoz. A munka, a küzdelem tartotta benne az életet. A halála is sajátosan kommunista halál volt. Szíve ölte meg, szíve, amelyet a munka éltetett, de még is ölt. Szíve, amelynek a tudomány szerint már nem lehetett volna' dobognia, de még évekig dobogott, mert rengeteg dobog- nivalója volt érettünk, magyar dolgozókért, magyar kommunistákért és pártunkért. Révai elvtárs súlyos, betegen is részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának előkészítésében. Szeretett volna ott ülni a pártkongresszuson, s mi is szerettük volna. A halál előbb ragadta őt el. De azért Révai elvtárs munkája, hite és szelleme velünk lesz és ott lesz a párt további munkájában is. Gyermekeink iskolai tankönyvben fognak találkozni Révai elvtárs írásaival, maradandó értékű műveivel. Századok fognak elmúlni, de aki a fel- szabadulás utáni időszak történetével akar foglalkozni, annak az e kór egyik legkiválóbb forradalmárának és nevelőjének. Révai elvtársnak írásait is tanulmányoznia kell. Értékes örökséget hagytál ránk, Révai Elvtárs! Mi ezt az örökséget megőrizzük. Egy kommunista, ha eltávozik az élők közül, három dolgot hagy maga után: munkáját, névét, becsületét. A te munkád maradandó, neved tiszta, becsületed ragyog! Meghajtjuk előtted a forradalom vörös lobogóját! Moszkva (MTI) 1959. július 27-től augusztus 7-ig Moszkvában a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségei tárgyalásokat folyiattak. A testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében lezajlott tárgyalásokon a küldöttségek kicserélték véleményeiket a gazdasági együttműködés fejlesztéséről és a két ország 1961—1965. évi árucseréjének kiszélesítéséről. x A tárgyalások eredményeként augusztus 7-én megállapodást írtak alá a kölcsönös' áruszállítás növeléséről, valamint arról, hogy a Szovjetunió technikai segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak számos magyar iparvállalat építéséhez és kibővítéséhez. A megállapodást szovjet részről Sz. Boriszov, a külkereskedelmi miniszter első helyettese és Sz. Szkacs- kov. a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke, magyar részről Incze Jenő külkereskedelmi miniszter és Czottner Sándor nehézipari miniszter írta alá. (MTI) „Soha többé Hirosimát!“ A Hirosimái értekedet csütörtöki eseményei Hirosima (ADN) A hirosimai nemzetközi atomfegyverellenes értekezlet résztvevői csütörtökön 17 munkacsoportban folytatták tanácskozásaikat. Csütörtökön este az értekezlet japán küldötteinek egy része a külföldi békemozgalmak képviselőivel találkozott hét nagygyűlésen. Másik részük a Hirosimára ledobott amerikai atombomba életbenmaradt áldozataival tartott megrázó összejövetelt. * Ausztrália sok városában csütörtökön gyűlést tartottak az atomháború ellen küzdő ausztráliai békeharcosok. Üj-Dél-Wallesben kiadták a jelszót: „Soha többé Hirosimát!” (MTI) Érdekes részletek az ujahb szovjet repülővilágrekordról Moszkva (MTI) A TU-104/B típusú repülőgép újabb világrekordot állított fel: 25 tonna súlyt emelt a sztratoszférába. A világrekordot ismét ugyanazzal a sorozatban gyártott repülőgéppel érték el, amely néhány nappal ezelőtt állított fel világcsúcsot a magassági teherszállításban. Ezúttal a gép több mint 25 tonna súllyal emelkedett a magasba: belsejében 841 darab, egyenként 30 kilogramm súlyú vastömböt helyeztek el. A rekordrepülés 1 óra 15 percig tartott. Különleges nehézséget okozott, hogy a gép úgynevezett leszállás-súlya ezúttal nagyobb volt minden eddigi normánál, a gép személyzete azonban sikeresen végrehajtotta a leszállást is. (MTI) Tizenkét nyugati cég mutatja be gégéit az országos —2—j--i! A szeptember 4-én kezdődő 63. országos mezőgazdasági kiállításon 12 nyugati cég vesz részt. A kiállítás rendezői a külkereskedelmi szakemberekkel együtt gondosan előkészítették, hogy olyan gyárak és kereskedelmi vállalatok tartsanak bemutatót, amelyeknek gyártmányai a magyar mezőgazdaság fejlődése szempontjából érdekesek és előreláthatólag nálunk is hasznosíthatók. (MTI) Az afrikai államok érfekezlete a szaharai atomkísérletek ellen Monrovia (MTI) Libéria fővárosában folyik a kilenc független afrikai állam értekezlete. A Reuter jelentése szerint a tanácskozás résztvevői megvitatják azt a javaslatot, hogy a szaharai atomrobbantási ügyet az ENSZ-biz- tonsági tanácsa elé terjesszék. Etiópia, Guinea, Tunézia, Szudán, Ghana, Libia, Marokkó és Libéria — képviselői kifejezték azt a véleményüket, hogy a franciák tervezett szaharai kísérleti robbantásait rendkívül veszélyesnek tartják az érintett országok lakosságára. j A másik égető kérdés: Algéria.! Csütörtökön este a Guineái Köztársaság sajtónyilatkozatában jelentet-1 te ki, hogy hajlandó, tanúimé'v-’c mi I az algériai ideiglenes kormánnyal 1 kiépítendő együttműködését, elsősorban a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Az algériai küldöttség szintén nyilatkozatban jelentette be, hogy a kormány a közeljövőben különleges bizottságot küld Guineába a két ország együttműködési lehetőségeinek tanulmányozására. Washington (MTI) Az AP washingtoni jelentése arról számol be, hogy az amerikai kongresszus tagjainak egy csoportja felszólította Franciaországot, kezdjen tárgyalásokat az öt év óta tartó véres algériai háború befejezésére. A nyilatkozat szövegét megküldték De Gaulle elnöknek és Ferhat Abbasznak, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökének. Köszönjük — köszöntünk! Ezután az Elnöki Tanács nevében Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszélt, majd a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében dr. Molnár Erik akadémikus búcsúzott Révai Józseftől. A gyászbeszédek után Révai József koporsóját leemelték a ravatalról. A koporsót elborították a koszorúk, virágok. A gyászünnepség az In- ternaciónálé hangjaival ért véget. (MTI) "p’ z év augusztus 9-én kilenced- ^ szer ünnepli az ország népe a magyar vasutas dolgozókat. Ezen a napon meleg szeretettel gondolnak megyénk bányászai azokra, akik munkájukat a mindennapok kemény harcában elősegítik. A MÁV a szénbányák egyik legjelentősebb segítőtársa. Elviszi termékeiket, szállítja bányászkodáshoz szükséges segédanyagaikat és nem utolsósorban munkahelyre viszi a dolgozókat. A vasutas és bányász dolgozók összefogásának Borsodban szép példái voltak az elmúlt években is. Télen, nyáron egy-egy .komoly feladat megvalósításakor összefogtak, s egymást segítve, a közös érdek szem előtt tartásával úgy végezték munkájúkat, ahogy azt iparunk érdeke megkívánta. Ki tudná felsorolni azokat az eseteket, amikor bányászaink a terveket túlteljesítve, nagymennyiségű szenet adtak a magyar iparnak!? S a vasút dolgozói célvonatok indításával, tervszerű kocsiellátással járultak hozzá e nagyszerű cselekedetek sikeresebbé tételéhez. Segítették derék vasúti dolgozóink a bányászokat azzal, hogy takarékosan gazdálkodtak a szénnel, így lehetőség nyílt arra, hogy a kitermelt szén az ipar érdekeinek megfelelően, olyan helyeken is bőven le- ^en, ahol eddig kevésbé volt. A kilencedik magyar vasutasnapon ilyen gondolatokkal köszöntik * Borsodi Szénbányászati Tröszt dől« gozói a MÁV Miskolci Igazgatóságának valamennyi alkalmazottját. Köszönetét mondanak az eddig nyújtott elvtársi segítségért, s egyben ígérik, hogy a jövőben olyan fűtőanyagot biztosítanak vasutas elvtársaiknak, amelyekkel feladataikat sikerrel végrehajthatják. Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósága és dolgozói Ormosiisiiya is csatlakozott Nemrégiben az edelényi bányaüzem pártszervezete, igazgatósága és szakszervezeti bizottsága elhatározta, hogy a bányásznap tiszteletére versenyre hívja a Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi üzemét. A versenypontokban vállalták a mennyiségi terv teljesítését, az össz- üzemi fierv 5 százalékos túlteljesítését, a szocialista munkaverseny ki- szélesítését, a produktív teljesítmény 5 százalékos emelését, valamint az önköltség csökkentését és a korszerű technológiai folyamatok következetes alkalmazását. E nagyszerű versenyvállaláshoz a napokban csatlakoztak a háromszoros élüzem, Ormosbánya dolgozói is.
