Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

2 észak r#i au -.uiíiiisíAu Szombat. 1959 augusztus 8. Mély részvét mellett búcsúzott a főváros népe Révai Józseftől Pénteken délután a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozták fel Révai Józsefet, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottságának tágját, országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját. A virágok­kal borított ravatal előtt órákig vonult el a fővárosi dolgozók sokezres tömege, Révai József harcostársai, tanítványai, tisztelői, hogy leróják kegyeletüket a magyar munkásmozgalom nagy halottja előtt. A ravatal mellett díszőrséget álltak a párt- és tömegszervezetek, a Hazafias Nép­front, a Magyar Tudományos Akadémia képviselői, írók, művészek, a fegyveres testületek tagjai. Négy óra után díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja. Felsorakoztak a ravatal mellett az MSZMP Központi Bizott­sága és az Elnöki Tanács által Révai József temetésének megrendezésé­re kiküldött bizottság tagjai: Marosán György, Rónai Sándor, Benke Va­léria, Kelen Béla, Molnár Erik, Kristóf István, Sándor József. Ezt köve­tően díszőrséget állt a ravatal mellett Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke,.. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, FoCk Jenő, So­mogyi Miklós — az. MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A gyászszertartáson résztvett a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége, egykori munkatársai, eljött a főváros dol­gozóinak többezres serege. Jelén volt a temetésen a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. A munkás gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében Marosán György, a Központi Bizottság titkára mondott búcsú­beszédet. Marosán György beszéde Fájdalmas veszteség érte pártun­kat,. a magyar munkásság, a magyar n,ép pártját. Attól az elvtársunktól kell megválnunk, akit kimagasló tu­dása, tehetsége, rendkívüli aktivitá­sa, és szenvedélyes hite 40 esztendőn át a párt és a forradalmi küzdelem vezető he|yre állított. Élete annyira összenőtt a párt egész életével és di­cső történetével, munkája, harca és személye oly közel állt valameny- nyiünkhöz, hogy eltávozása fájdal­mas sebet okoz minden magyar kommunistának, a párt minden hü tagjának. Révai elvtárs olyan harcosa volt a munkásmozgalomnak, akinek nagy­sága — emberi és politikai nagy­sága — most a búcsú órájában is büszkeséggel tölt el bennünket. Most, a megválás perceiben sem tu­dunk csupán a fájdalmas veszteség­re gondolni. Most is elsősorban arra a hallatlanul nagy nyereségre gon­dolunk, amit Révai elvtárs egész élete, munkássága, a párt és a ma­gyar nép számára jelentett. Kom­munistát, igaz kommunistát nem le­het úgy eltemetni, hogy ne arra gondoljunk: élete nem volt hiábavaló, halála utáü is tovább él a munkásmoz­galom, a szocialista élet ered­ményeiben. Révai elvtársnál százszoros, ezersze­res okunk van erre a büszke gon­dolatra. Ha Révai elvtárs hagyatékáról beszélünk, elsősorban életének pél­dájáról kell szólni. Mi volt a foglal­kozása? Üjságíró volt? Igen, még pedig a legkiválóbb. A társadalom- tudomány művelője? Történész? Igen, ez is, az is, számos kiváló munkája tanúskodik erről. Iroda­lomtörténész? Irodalomkritikus? Igen, s ebben a hivatásában is na­gyot, maradandót alkotott. De mind­ez Révai elvtárs tevékenységének csupán egy-egy része volt. Hivatásos forradalmár — ez volt az ő igazi foglalkozása. A mai generáció Révai elvtársat már tudása teljében ismer­te meg. De érdemes visszapillantani fiatal éveire, amikpr Révai elvtárs marxista tudása kezdetén állt. Nem lenne helyes azt állítani, hogy a 20—21 éves Révai elvtárs a Tanács- köztársaság nagy vezetői közé tarto­zott. A maga területén azonban, mint a Vörös Újság munkatársa, kiemelkedőt alkotott. Mi tetté ké­pessé a fiatal, a marxista tanulmá­nyainak legelején álló Révait ilyen jelentős szerepre? Mélységes forra­dalmi hite és a proletárság ügyének szenvedélyes szeretete. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül fizikuma, szervezete nem bírta volna el ké­sőbb azt a rendkívüli terhet, amelyet munkájával és tanulmányaival ma­gára vállalt. Révai elvtársat a fehér terror kül­földre kényszerítette. Nem idegen­be, mert neki, a kommunistának, az internacionalistának nem volt ide­gen sem Ausztria, sem Csehszlová­kia, még kevésbé a Szovjetunió. Révai elvtárs forrón szerette a Szov­jetuniót, a szovjet népet, a szovjet munkásokat és pártjukat. De hogyne szerette volna! Hiszen mindent sze­retett, ami haladó. Melyen szerette hazánkat és népünk hagyományait, s ezek legkiválóbb ápolója volt. De külföldi tevékenységének és emigrációs éveinek minden percé­ben égő türelmetlenséggel vágyódott haza, Magyarországra. A távolban sem lazultak meg kapcsolatai a ha­zai élettel. S ez az állandó kapcso­lata segítette őt abban, hogy később, itthon is helyesen értékelje a hely- zétet, a lehetőségeket, s ne kövessen el súlyosabb hibákat ezek megítélé­sében. Révai elvtárs akkor is a legkivá­lóbb hazafiak közül való volt, ami­Közlemény a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségeinek tárgyasairól kor az események sokezer kilomé­terre sodorták Magyarországtól. Révai elvtárs azért volt igazi, vérbeli hazafi, mert hazafisága nem szólamokból állt, hanem Magyarország haladásának, a magyar nép szabadságának és boldogulásának hűséges szolgá­latából. Révai elvtárs boldog volt, amikor a párt a legnehezebb feladattal bízta meg, s hazajöhetett illegális párt­munkára. Itthon keresték, körözték, börtön, vallatókamra várt rá. De ő örömmel, büszkén jött, szerencsés­nek érezte magát, hogy megint ugyanazt a levegőt szívhatta, ame­lyet szenvedő, elnyomott népe. S boldog volt, hogy otthon is tehet valamit azért, hogy ez a levegő egy­szer majd szabaddá váljék. Többször tette meg ezt a veszé­lyes utat. Itthoni illegális tevékeny­ségéhez fűződik a párt titkosan meg­jelenő lapjának, a Kommunistának kiadása is. 1930-ban börtönbe kerül, (Je. a börtpn ,szinte egy percre sem szakítja meg förrádalmi munkássá­gát. S ebben nagy szerepe van az illegális pártnak, ismert és ismeret­len élvtársaknak is. Mikor Révai elvtárs kiszábadul; p párt határozatára külföldre megy, Amikor a Kommunista Internaclo- nálé napirendre tűzi az antifasiszta népfront megteremtésének feladatát, Révai elvtársnak kiváló szerep jut abban a harcban, hogy a VII. kong­resszus határozatai megvalósuljanak a KMP munkájában. A 30-as évek­ben a népfront politika legkiválóbb magyar propagandistája volt. Vessünk egy pillantást arra is, mi volt az álláspontja Révai elvtársnak másfél évtizeddel később, amikor a szektásság és dogmatizmus sok kárt tett itthon. 1052-ben, az irodalmi vitában Révai elvtárs a tennivalókat a kétfrontos harcban jelölte meg: harcban a polgári ideológia,-az iro­dalmi öncélúság ellen és harcban a sematizmus ellen. Révai elvtárs az illegalitás idején az MKP, illetve az MDP soraiban is egyike volt azoknak a vezetők­nek, akik ha nem is hibátlanul — de a legkövetkezetesebben harcoltak a tiszta marxista—le­ninista irányvonal érvényesülé­séért. 1945-ben, sőt már 1944 végén, amikor az ország egy része felsza­badult, kitűnt, hogy a negyed évszá­zados illegalitás és emigráció elle­nére Révai elvtárs vérbeli tömeg­ember maradt. A toll és a szó ragyo­gó mestereként ismerték meg a tö­megek, kinek szavai a gyárakban, a falvakban, a tudományos akadé­mián, vagy a parlamentben egy­aránt eljutottak hallgatói szívéhez és értelméhez. Példát mutatott, hogy lehet bonyolult politikai, bölcsészeti, esztétikai kérdésekről is egyszerűen, világosan, mindenki számára érthe­tően beszélni. Különösen a Szabad Nép főszer­kesztőjeként és első publicistájaként mutatta ezt meg. Révai elvtárs egész újságírói, publicisztikai és esztétikai tevékenysége arra int, hogy korunk­ban és társadalmunkban úgy lehet valaki igazi író, vagy újságíró, ha benne él az élet forgatagában, ha hűséges követője korunk haladó eszméjének, a marxizmus—leniniz- musnak; s hű harcosa a haladó esz me hordozójának; pártunknak. Révai elvtárs cikkei mindenek­előtt az egész párttagság tájékozta­tásához, irányításához és nevelésé­hez járultak jelentősen hozzá. Ezek a cikkek fontos ütegek voltak abban a csatában, amely a reakció várai­nak. állásainak szétrombolásáért, a népi“- demokratikus, s a szocialista fejlődésért folyt. Révai elvtárs mérhetetlenül sze­rette pártját és népét, ezért küzdött sokszor oly élesen és hevesen az olyan nézetek ellen, amit mások még nem láttak, de ő már világosan felismerte. Tanulságos az is, hogy milyen élesen és milyen következete­sen lépett fel 1956-ban a szervezke­dő ellenforradalmi erők ellen, a for­radalmi vívmányok védelméért és ezúttal a régi vezetés által elköve­tett hibák helyrehozataláért. Milyen ember volt Révai elvtárs? Akik közelében voltak, jól tudják, hogy melegszívű, végtelenül ember­szerető. önfeláldozó és szerény em­ber volt. Ezek az igazi kommunista •tulaidohságpk. Révai elvtárs nagy iskolát járt ki. Negyven év a kommunista munkás- mozgalomban! Nagy iskola ez. az élet igazi iskolája. Révai elvtárs olyan időben harcolt a munkás- mozgalomban, amikor a munkásosz­tályt több ízben vereségek is érték. Hitének, tudásának és mélységes igazságszeretetén^k tudható be. hogy nehéz, kritikus időkben mindig fe­lelősségteljesen lén fel. Akkor is, — mint például 1953-b«n az 1956 már­ciusában. amikor tisztsége nem a párt első. vonalába helyezi. A párt­tagság tudta, de nagv pártonVívüli tömegek is tudták, milyen erőt je­lenthet nehéz helvzetben Révai elv- társ. Ezért ve+"*ték fel 1956 első fe­lében, kiutat keresve a párt nehéz helyzetéből, a súlyos beteg Révai Jó­zsef ^aktivizálását. A .tömegek hő­séggel, szeretettel fizették vissza Révai, elvtárs hűségét és embersze- retetét. Révai elvtárs tudásával. igazsáPRzeretetével, szilárdságával még ellenfeleinek és ellenségének tiszteletét is kivívta. Ha gyűlölték ;s. nagyságát elismerték. Nem lenne méltó Révai elvtárs­hoz, igazságszeretetéhez. a tényékhez való szigorú ragaszkodáshoz, ha el­hallgatnék. hogy mint minden em­ber. ő is követett el hibákat. Téve­dett az 1957. évi helyzet, valamint pártunk politifontos kérdésének a megítélésében, de ez is egy ízig-vérig kommunista harcos tévedése volt. De éppen igazságsze­retet e, híres kritikai érzéke, s min- denekfelett mély nárthűséee magya­rázhatja. hogy idős és súlyos beteg volta ellenére felül tudta vizsgálni álláspontját, korrigálta azt. s szem- befordult önönhibáivál is. Révai Jó­zsef elvtárs,' mint a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja és kiváló harcosa, az MSZMP politikájával, irányvo­nalával teljesen egyetértve dol­gozott küzdelmes élete végéig. Az orvosok már évek óta csodá­nak tartották, hogy még életben van. Pedig nem csoda tartottá életben, hanem hite, munkaszeretete, ragasz­kodása a munkásmozgalomhoz, a párthoz. A munka, a küzdelem tartotta benne az életet. A halála is sajáto­san kommunista halál volt. Szíve ölte meg, szíve, amelyet a munka éltetett, de még is ölt. Szíve, amely­nek a tudomány szerint már nem lehetett volna' dobognia, de még éve­kig dobogott, mert rengeteg dobog- nivalója volt érettünk, magyar dol­gozókért, magyar kommunistákért és pártunkért. Révai elvtárs súlyos, betegen is részt vett a Magyar Szocialista Mun­káspárt kongresszusának előkészíté­sében. Szeretett volna ott ülni a pártkongresszuson, s mi is szerettük volna. A halál előbb ragadta őt el. De azért Révai elvtárs munkája, hite és szelleme velünk lesz és ott lesz a párt további munkájában is. Gyer­mekeink iskolai tankönyvben fognak találkozni Révai elvtárs írásaival, maradandó értékű műveivel. Száza­dok fognak elmúlni, de aki a fel- szabadulás utáni időszak történeté­vel akar foglalkozni, annak az e kór egyik legkiválóbb forradalmárának és nevelőjének. Révai elvtársnak írá­sait is tanulmányoznia kell. Értékes örökséget hagytál ránk, Révai Elvtárs! Mi ezt az örök­séget megőrizzük. Egy kommunista, ha eltávozik az élők közül, három dolgot hagy ma­ga után: munkáját, névét, becsüle­tét. A te munkád maradandó, neved tiszta, becsületed ragyog! Meghajt­juk előtted a forradalom vörös lo­bogóját! Moszkva (MTI) 1959. július 27-től augusztus 7-ig Moszkvában a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió kormánykül­döttségei tárgyalásokat folyiattak. A testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében lezajlott tár­gyalásokon a küldöttségek kicserél­ték véleményeiket a gazdasági együttműködés fejlesztéséről és a két ország 1961—1965. évi árucseré­jének kiszélesítéséről. x A tárgyalások eredményeként augusztus 7-én megállapodást írtak alá a kölcsönös' áruszállítás növelé­séről, valamint arról, hogy a Szov­jetunió technikai segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak számos magyar iparvállalat építéséhez és kibővítéséhez. A megállapodást szovjet részről Sz. Boriszov, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese és Sz. Szkacs- kov. a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke, magyar részről Incze Jenő külke­reskedelmi miniszter és Czottner Sándor nehézipari miniszter írta alá. (MTI) „Soha többé Hirosimát!“ A Hirosimái értekedet csütörtöki eseményei Hirosima (ADN) A hirosimai nemzetközi atom­fegyverellenes értekezlet résztvevői csütörtökön 17 munkacsoportban folytatták tanácskozásaikat. Csütörtökön este az értekezlet ja­pán küldötteinek egy része a kül­földi békemozgalmak képviselőivel találkozott hét nagygyűlésen. Másik részük a Hirosimára ledobott ameri­kai atombomba életbenmaradt áldo­zataival tartott megrázó összejöve­telt. * Ausztrália sok városában csütörtö­kön gyűlést tartottak az atomháború ellen küzdő ausztráliai békeharco­sok. Üj-Dél-Wallesben kiadták a jelszót: „Soha többé Hirosimát!” (MTI) Érdekes részletek az ujahb szovjet repülővilágrekordról Moszkva (MTI) A TU-104/B típusú repülőgép újabb világrekordot állított fel: 25 tonna súlyt emelt a sztratoszférába. A világrekordot ismét ugyanazzal a sorozatban gyártott repülőgéppel érték el, amely néhány nappal ez­előtt állított fel világcsúcsot a ma­gassági teherszállításban. Ezúttal a gép több mint 25 tonna súllyal emel­kedett a magasba: belsejében 841 darab, egyenként 30 kilogramm sú­lyú vastömböt helyeztek el. A re­kordrepülés 1 óra 15 percig tartott. Különleges nehézséget okozott, hogy a gép úgynevezett leszállás-súlya ez­úttal nagyobb volt minden eddigi normánál, a gép személyzete azon­ban sikeresen végrehajtotta a leszál­lást is. (MTI) Tizenkét nyugati cég mutatja be gégéit az országos —2—j--i! A szeptember 4-én kezdődő 63. or­szágos mezőgazdasági kiállításon 12 nyugati cég vesz részt. A kiállítás rendezői a külkereskedelmi szak­emberekkel együtt gondosan előké­szítették, hogy olyan gyárak és ke­reskedelmi vállalatok tartsanak be­mutatót, amelyeknek gyártmányai a magyar mezőgazdaság fejlődése szempontjából érdekesek és előre­láthatólag nálunk is hasznosíthatók. (MTI) Az afrikai államok érfekezlete a szaharai atomkísérletek ellen Monrovia (MTI) Libéria fővárosában folyik a ki­lenc független afrikai állam érte­kezlete. A Reuter jelentése szerint a tanácskozás résztvevői megvitat­ják azt a javaslatot, hogy a szaharai atomrobbantási ügyet az ENSZ-biz- tonsági tanácsa elé terjesszék. Etió­pia, Guinea, Tunézia, Szudán, Gha­na, Libia, Marokkó és Libéria — képviselői kifejezték azt a vélemé­nyüket, hogy a franciák tervezett szaharai kísérleti robbantásait rend­kívül veszélyesnek tartják az érin­tett országok lakosságára. j A másik égető kérdés: Algéria.! Csütörtökön este a Guineái Köztár­saság sajtónyilatkozatában jelentet-1 te ki, hogy hajlandó, tanúimé'v-’c mi I az algériai ideiglenes kormánnyal 1 kiépítendő együttműködését, elsősor­ban a diplomáciai kapcsolatok fel­vételét. Az algériai küldöttség szintén nyi­latkozatban jelentette be, hogy a kormány a közeljövőben különleges bizottságot küld Guineába a két or­szág együttműködési lehetőségeinek tanulmányozására. Washington (MTI) Az AP washingtoni jelentése ar­ról számol be, hogy az amerikai kongresszus tagjainak egy csoportja felszólította Franciaországot, kezd­jen tárgyalásokat az öt év óta tartó véres algériai háború befejezésére. A nyilatkozat szövegét megküldték De Gaulle elnöknek és Ferhat Abbasznak, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökének. Köszönjük — köszöntünk! Ezután az Elnöki Tanács nevében Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszélt, majd a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében dr. Molnár Erik akadémikus búcsúzott Révai Józseftől. A gyászbeszédek után Révai József koporsóját leemelték a ravatal­ról. A koporsót elborították a koszorúk, virágok. A gyászünnepség az In- ternaciónálé hangjaival ért véget. (MTI) "p’ z év augusztus 9-én kilenced- ^ szer ünnepli az ország népe a magyar vasutas dolgozókat. Ezen a napon meleg szeretettel gondolnak megyénk bányászai azokra, akik munkájukat a mindennapok kemény harcában elősegítik. A MÁV a szénbányák egyik leg­jelentősebb segítőtársa. Elviszi ter­mékeiket, szállítja bányászkodáshoz szükséges segédanyagaikat és nem utolsósorban munkahelyre viszi a dolgozókat. A vasutas és bányász dolgozók összefogásának Borsodban szép pél­dái voltak az elmúlt években is. Té­len, nyáron egy-egy .komoly feladat megvalósításakor összefogtak, s egy­mást segítve, a közös érdek szem előtt tartásával úgy végezték mun­kájúkat, ahogy azt iparunk érdeke megkívánta. Ki tudná felsorolni azokat az ese­teket, amikor bányászaink a terve­ket túlteljesítve, nagymennyiségű szenet adtak a magyar iparnak!? S a vasút dolgozói célvonatok indítá­sával, tervszerű kocsiellátással járul­tak hozzá e nagyszerű cselekedetek sikeresebbé tételéhez. Segítették derék vasúti dolgozó­ink a bányászokat azzal, hogy taka­rékosan gazdálkodtak a szénnel, így lehetőség nyílt arra, hogy a kiter­melt szén az ipar érdekeinek megfe­lelően, olyan helyeken is bőven le- ^en, ahol eddig kevésbé volt. A kilencedik magyar vasutasna­pon ilyen gondolatokkal köszöntik * Borsodi Szénbányászati Tröszt dől« gozói a MÁV Miskolci Igazgatóságá­nak valamennyi alkalmazottját. Köszönetét mondanak az eddig nyújtott elvtársi segítségért, s egy­ben ígérik, hogy a jövőben olyan fűtőanyagot biztosítanak vasutas elvtársaiknak, amelyekkel feladatai­kat sikerrel végrehajthatják. Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósága és dolgozói Ormosiisiiya is csatlakozott Nemrégiben az edelényi bánya­üzem pártszervezete, igazgatósága és szakszervezeti bizottsága elhatá­rozta, hogy a bányásznap tiszteletére versenyre hívja a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt valamennyi üzemét. A versenypontokban vállalták a mennyiségi terv teljesítését, az össz- üzemi fierv 5 százalékos túlteljesíté­sét, a szocialista munkaverseny ki- szélesítését, a produktív teljesítmény 5 százalékos emelését, valamint az önköltség csökkentését és a kor­szerű technológiai folyamatok kö­vetkezetes alkalmazását. E nagyszerű versenyvállaláshoz a napokban csatlakoztak a háromszo­ros élüzem, Ormosbánya dolgozói is.

Next

/
Thumbnails
Contents