Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-05 / 182. szám

Szerda, 1959. augusztus 5. eszakmagyarorszag 5 törpeharcsa a Hámori tóban Veszélyesen pusztul Régebben megírtam, hagy a Há­mori tó Közép-Európa egyik legjobb pisztrángos vize. S méltán! Mert 1929-től 1944-ig pontosan vezetett statisztika szerint, az évi átlagosan kifogott pisztráng száma 1 223 darab, 245 kg. súlyban. A tó halhústermelő képességét csak fokozta az 1936. IV. 16-án ön­tevékenységből betelepített ponty is, Ebből az évi átlagfogás elérte az 597 kg-ot. Tehát a tó termelt 842 kg, jól értékesíthető halat. Ezenkívül a keszeg- és kárászfogás is elérte az évi 2—300 kg-ot. így n évi termelés lOGO kg körül mozgott Ez a fogási eredmény a háborús évek következtében lecsökkent. De az 1951-ig tartó tilalom alatt ismét gyarapodott az állomány. Amikor a miskolci horgászok abban az év­ben bérbe vették, szép eredménye­ket értek el, A fokozott kihasználás ugyan ismét csökkenést okozott, de azért voltak eredményes fogások is. Pláne azután, hogy a csukát is meg­telepítettük. Ennek a szép horgász-víznek azonban ma már — legalább is egy­előre — vége. A pisztrángok eteté­sére 1959 április 25-én és május 8-án összesen 16 mázsa törpeharcsát hoz­tuk a tiszapolgári tógazdaságból. Gyakorlati tapasztalatok hiányában azonban ebből cca 5—6 q a Garad- na patakon keresztül leszabadult a Hámori tóba. A veszélyt fokozta az, hogy a halakat 1958 őszétől telelő­ben tartották, minden táplálék nél­kül. Ugyancsak táplálékszegény tóba helyezték ki a Garadna völgyön is. A kiszabadult, eléhezett halak elő­ször a Garadna patak gyér termé­szetes szaporulatát, majd a plank­a tó halállományé tont falták fel. Utána a tóba Isár­kezve, a zsenge csukaivadékiial Is végezte* Ezután pedig a júniusban lerakóit pontyikrái fogyasztották el. Végül a még mindig gazdag keszeg-ivadék- állománynak estek neki. A jóllakás következtében a nőstényekben az ikrafejlődés is megindult. S amint at 1959 július 5-én megtartott törpe­harcsairtó horgászversenyen láttuk, minden nőstény érett ikrával volt tele s éppen ekkor ívott is. így a le­ívott nagytömegű törpeharcsa már 1959-ben teli rakta a tavat ivadék­kal. Ismerve a törpeharcsa biológiá­ját, megjósolhatom, hogy három év múlva itt •egyéb hal, mint törpehar­csa, nem lesz fogható. A halállomány gyors leromlását még az is sietteti, hogy 1958—59-ben sem a Giradna-pataii, sem a tö egyetien pisztrángodét«) sem kaoott A Hámori tó törpeharcsával való nagymérvű szennyeződéséért föltét- len fel kell vetni a felelősség kér­dését. Elsősorban felelős a MOHOSZ. Azért, mert a telepet nem annak az E szakmagyar országi Horgász Egye­sületnek adta át, amelyik azt szak­szerűen vezetni tudta volna. Ugyan­csak azért is, hogy szaktanácsadónak olyan egyént ajánlott, aki a piszt- rángtenyésztés sem elméleti, sem gyakorlati kiviteléhez nem ért. Másodszor: felelős a Tógazdasági Tröszt azért, mert szakember nélkül fogott egy olyan vállalkozásba, ami­be már az első évben 100 000 forint kölcsönt fektetett be. Ez nem megoldás. Hatékony intéz­kedés kell, hogy a Hámori tó ismét gazdag horgász-víz lehessen. Vásárhelyi István Felsőzsolcán is fejlődik az élet Megkezdték a Tiszavidéki Vegyikombinát műtrágyagyárának építését Borsod megyében — Tiszaszeder- kény és Tiszapalkonya községek ha­tárában — épül az ország legnagyobb vegyigyára: a Tiszavidéki Vegyi kom­binát. Az új üzemóriásban a Román Népköztársaságból érkező földgázból nitrogén műtrágyát és más vegyi termékeket állítanak majd elő. A vegyikombinát egyik legjelen­tősebb üzeme a több épületcso­portból álló műtrágyagyár lesz, amelyet 560 ezer négyzetméternyi területen építenek fel. Ez a hatalmas terület azonban a Tisza árvízszintjé­nél alacsonyabban fekszik — s ezért feltöltése szükségessé vált. A nagy- mennyiségű földet — a gazdaságos­ságot szem előtt tartva — az 1933— 34-ben inségmunkán megkezdett és be nem fejezett Sajó—Tisza csator­nából emelik ki. A földmunkákat néhány hónapja kezdték meg és ed­dig több mint 220 ezer köbméter ki­váló minőségű töltőanyagot terítet­tek szét a műtrágyagyár területén, így a durva tereprendezési munkák rövidesen befejeződnek. Emellett a műtrágyagyár leendő üzemei­nek összekötésére hétfő regge­lig már 3500 méter hosszú utat építettek. Az eredményes előkészítő munkák mellett most megkezdték a műtrá­gyagyár első végleges. 15 ezer lég- köbméteres épületének: az anyag­raktárnak alapozását. így a Tiszavi­déki Vegyikombinátban a műgyanta- és lakkfestékgyár, valamint a gázfo­gadó állomáson kívül mér a műtrá­gyagyár első üzemrészét is építik. Az óriáskomplexum létrehozásánál a legkorszerűbb építészeti módszere­ket alkalmazzák.-oOo­HATÁ£OS MOLYIRTÓSZER A csehszlovák katonai kutatóinté­zet dolgozói nemrég általuk feltalált újfajta molyirtószert szabadalmaz­tattak, amely az emberi egészségre ártalmatlan méregből készült. Töké­letesen elpusztítja a molyokat és pe­téiket is, ugyanakkor a ruhán nem hagy nyomokat. A JÓ VEZETŐHÖZ MÉLTÓAN olyan emb*r a felsőziolcaiak tanács­elnöke, aki mindenről tud, minden­hez ért, kezét a közgég ütőerén tart­va, gyakran mutatja meg sokoldalú­ságát ... Tóth József — még fiatalember, alig lehet 30 éve# —• az elmúlt tanácsvá­lasztáskor került annak a falunak az élére, amelyben született, nevel­kedett és amely visszahívta a gyár­ból, az üzemből... — Korántsem bántam meg, hogy otthagytam a gyárat... A „szakik” azt mondották, hogy „nagy keresz­tet” fogok a nyakamon hordozni. Abban igazuk volt, hogy itt több a gond, sőt még a munkaidő sem nyolc óra. De a gond nemcsak az enyém, a falué is... A nagy átalakulás időszaka most következett be Felsőzsolcán. A „né­hai” vendégmarasztaló sárról neve­zetes község utcaképe most kapja új Mi történt 1536 október 4-én Bodókő várában?... Megyénkben az abaújszántói já­,VI rásban, festői környezetben fekszik Boldogkőváralja, régi nevén Bodókőváralja. A kirándulók szíve­sen keresik fel a várat, gyönyörköd­nek a panorámában. Dr. Eperjessy Pál érdemes orvos, tállyai körzeti orvos nemrégiben érdekes adatokra bukkant néhai Cseskovits István lel­kes régész levelesládájában. Az ed­dig ismeretlen helytörténelml ese­mény érdeklődésre tarthat számot olvasóink körében is, ezért dr. Eper- iessy Pál közlése nyomán ismertet­jük, mi történt 153f>, október 4-én Bodókővárában! „Teuffel cseh haramia, az említett időben zsebrák hadával megjelent a vár alatt és követelte a vár átadá­sát. Hankonyi János várkapitány, aki 25 emberrel őrizte a várat és arról volt híres, hogy hat, láncon tartott komondor-kutyája volt, bízva erejében, levágatta a vár átadását követelő ember orrát és visszaküld­te gazdájához, majd segítségért jelt adott a közelben lévő Regécke várá­nak. Teuffel tudomásul vette a választ és hajítógépével több font súlyú kö­vet dobatott a várra, zsebrákjait pe­dig rohamra vezette. A várőrség elkészült a támadásra, az üstök alatt már a zsebrákok meg­jelenésekor meggyújtották a tüzet, hogy legyen mit önteni az ostromlók nyakába, mert a forróvíz ellen a bőr, vagy páncéling sem védi a támadót. A kutyákat szabadon bocsátották. Az őrségnek a csáp és a hosszúnyelű balta volt a fő fegyvere. Az asszo­nyok és gyermekek a vár alatti köz­ségekből értékesebb ingóikkal és élelmiszereikkel még a délelőtti órákban felmenekültek a várba. A csehek hajítógépeikkel támad­tak, s még vagy 90 különböző nagy­ságú követ dobtak a várra és ezek közül kettőre zsírba mártott és meg­gyújtott rongydarabokat erősítettek, melytől meggyulladt az istálló zsin­delyfedele. Oltásra gondolni sem le­hetett, mert a várat védelmező fér­fiak mind a falakon voltak, öt óra táján hatvannyi ember érkezett a szomszédos Regécke-i várból, kik­nek megjelenésére a csehek megfu­tamodtak, de — míg a hadianyagot mozgósíthatták, addig a csép és a balta jónéhány zsebrák koponyáját meglékelte. Tíz élelmiszerrel megra­kott szekeret hagytak hátra, igaz, lovak nélkül, mert a vontató istrán­gok elvagdalására még volt idejük, de a három darab kőhajítógép és a 22 megkötözött abaújszántói ember el­vitelére már nem. Czekután a bodókőiek a tüzet el- oltották, a zsákmányolt élel­miszerekből pedig az asszonyok nagy vacsorát készítettek. Feltűnő, hogy a futókat nem üldözték. Erre a regéciek nem vállalkoztak, a bodó- kői őrség pedig nem érzett magá­ban elég erőt az üldözésre. Az egy­kori krónikás megjegyzi, hogy több ember meghallgatása után írta e so­rokat.” N em nara dtak adósok A sajóvölgyi bányaüzem július hónap folyamán sok nehézséggel küzdött, ami kihatással volt a ter­melésre is. így július 25-ig esedékes tervüket mindössze 94,8 százalékra teljesítették. Az üzemvezetőség a párt- és szak­szervezettel elhatározta, hogy a dol­gozókhoz fordul. Minden aknában megbeszélést tartottak, ahol a mű­szaki vezetők kérték a dolgozókat, tegyenek meg mindent annak érde­kében, hogy a hónap végéig behoz­zák a lemaradást. Az eltelt idő azt bizonyítja, hogy a dolgozók megértették a műszaki vezetők, a párt- és szakszervezet ké­rését, mert havi termelési tervüket 105,8 százalékban teljesítették. Díeséret illeti a sajóvölgyi bá­nyaüzem minden dolgozóját, mert nagy akarattal, munkalendülettel le­győzték az előttük álló nehézsége­ket, s eleget tettek tervteljesítési kötelezettségüknek. köntösét. Az elmúlt évben 1220 mé­teren végeztek járdaépítést, és ezt továbbfokozva, ez évben is 47 ezer forintos költséggel járdázzák majd a Kossuth utcát. A Petőfi utca 500 mé­teres szakaszát az ősszel kezdik bur­kolni. A falu úgy nő, terebélyesedik, mint egy életerős, nagy család. Köz­pontja, — az úgynevezett „Római utca”, a „Görög utca” és a „Vám” — mér kinőtte határát: két, aránylag sűrűn lakott új teleppel van körül­övezve. — Hány ház épült Felsőzsolcán az utóbbi időkben? — kérdeztük Tóth elvtárstól. — Az elmúlt négy évben 250 új családi házat építettek. Meg kell je­gyeznem, egyre gyakrabban keresik fel gr tanácsot kíslakásépítési enge­délyek megszerzése végett... Hol épült Felsőzsolcán a Horthy-rendszer 25 éve alatt összesen 250 új otthon?! Most négy év elég volt hozzá. A „MAKACSOK” IS BEISMERIK: a falu társadalmi, gazdasági képe megváltozott. Modern óvodája van, — 110 gyermek részére — korszerű­en berendezett egészségügyi létesít­ménnyel is rendelkezik (sajnos, most orvosuk nem rendel, pótolni pedig nehezen tudják), van 22 tanerős is­kolahálózata is, amelynek fejleszté­sére nagy gondot fordítanak. Beszéd közben a tsz-ről is sző esik. A felsőzsolcai Szabadságharcos Termelőszövetkezet nem tartozik a rossz közös gazdaságok közé. 26 tag­gal, 219 holdon gazdálkodik, évről- évre jobb eredményeket elérve. Az idei 18 holdas árpájuk 22 mázsás át­lagtermést adott. Ilyen átlagtermést sem a faluban, sem a környéken nem értek el! Egyénileg sem, közös gazdaságban sem. Állatállományuk is van, 38 szarvasmarháról és 250 juhról kell gondoskodniok. Most építettek egy modern istállót, amely­ben gépesített önitató-rendszert ve­zettek be. Különben a táesz összes épületeit vízvezetékkel látták el. — Közösben a munka sokkal könnyebb, jobban fizet a föld ... — mondja Tóth elvtárs. — Itt van a községben a gépállomás is. és a gé­pek sokat segítenek az embernek. ITT. FELSŐZSOLCÁN, a város „árnyékában” nem lusta az élet. Se­rény. Ez az oka a gyors fejlődésnek. S egyben biztosítéka is. VRANOVICS JÓZSEF Száz tonnával többet... »... és célul tűztük magunk elé, hogy év végéig száz tonnával töb­bet termelünk, mint eddig ...« Ilyen merész feladat vállalásáról hallot­tunk a Diósgyőri Papírgyárban. Si­kerül-e vajon? A vállalt, felajánlás­nak az első félévre eső részét az üzem dolgozói nagyszerű munkával túl is teljesítették. Minden remény meg van arra, hogy az év második felében is ilyen eredményes lesz a mérleg. nének valahol... Hát igen, mindent csak sorjában. Kéoek © A Hernádi-család Impozánsak ezek a Barbai utcai bérházak... A Glósz-kitérőben kell leszállni a villamosról. A házak elé rózsabokrokat telepítettek. Nem a Barbai utcai oldalon, hanem a má­sikon, a főút mellett. Gyönyörköd­hetsz bennük, amikor virítanak. Csak hát vannak olyanok is, akik megtépázzák ezeket a bokrokat. Kár értük... 4 lakás Az I-es bérházat ott találod mind­járt a sarkon. A III. emeleten lakik Hernádi István. Hozzá kopogtatunk be. Hogy miért?... Megmondom előre, ne várj semmi szenzációt. Nem sportsztár, világkörüli úton sem volt. A Lenin Kohászati Művek dolgozója. Egy a diósgyőri tízezrek közül. Kedves fiatalasszony nyit ajtót — a feleség —, invitál szívesen: tessék csak beljebb, a szobába. Ott talá­lom Hernádi Istvánt is. Nemrég jött haza a gyárból, pihen egy kicsit mű­szak után, közben átnézi az újságo­kat. Ha idegen helyre kerülsz, termé­szetes, először nézelődsz a lakásban. A lakás hangulata általában kifejez valamit a benne lakók egyéniségé­ből, gondolkodásából. Fenntartással mondom ezt, — észreveheted —s mert hát a lehetőségek is közbeszól­nak. Lehet szép elképzelésed arról, hogyan rendeznél be egy lakást, de teszem azt, éppenséggel nincs la­kásod. Az a bizonyos „szűk kereszt- metszet” ... Nem megy minden má­ról-holnapra. Hiába jogos a türel­metlenséged, ez így igaz, el kell fo­gadnod. Ahhoz képest, hogy Hernádiék nemrég kapták ezt a lakást, igen szépen haladtak a berendezésével Átlagban 2 500 forint a család havi jövedelme — darus a férj a durva- hengerműben, de erről majd később. Nem mondom, ebből lehet is gazdál­kodni, háromtagú a család — a kis­lány ötéves —, ezért van odahaza a feleség, ő nem dolgozik. Hoayhogy nem dolgozik? Hát odahaza? S igaza is van az asszonykának: ketten ke­resik azt a 2 500-at. A férj a gyárban, ő odahaza. Eb­ből már következtethetsz: Herná- diéknál szép és harmónikus a csa­ládi élet. De végeredményben azt Ígértem, hogy bemutatom a lakást. Nézzük csak! A bútor nagyrésze új szerze­mény, kombinált szekrény kellene még. Hernádi István azt mondja, hogy „az már nem fér bele az ezévi tervbe”. A múlt hónapban konyha­bútort vettek —. elment a megtaka­rított pénz. S még üdülni is szeret­A képeket is nézd meg... Az asz­talon mindig van virág a vázában... A két festmény... Nemrég fizették ki az utolsó részletet... Ha műértő vagy, azt mondod ezekre a képek­re: közepes, jó közepes képek. Én nem erre gondoltam elsősorban. Az jutott eszembe, hogy Hernádi István 1943-ban jött a gyárba, addig Raka- caszenden élt szüleivel. Hét testvér! Kilenctagú család egy szobában! Er­ről így beszélt. — Tizennégy éves koromig alig volt cipő a lábamon... — Ebből már több mindent megtudhatsz. S még azt is hozzáteszi Hernádi Ist­ván: — Sokszor elmentünk kapáin', nem napszámért csak a koszté't hogy enni adjanak... — Ebből még töb­bet érthetsz. S ekkor csodálni fogod ezt a 34 éves fiatalembert, gratulálsz a felesénének, hogy szorgalmuk, meg­fontolt beosztásuk révén most ilyen szépen élnek. Számítsd ehhez pluszként, hogy mindent maguknak kellett össze- nyűjteniök. A felesénnek nem volt hozománya. Árvaleány volt. 1948- ban ismerkedtek meg, táncközben — erre jól em1ékszík a férj —, kát év múlva Összeházasodtok. Most öt­éves a kislánvuk, Ágnes a kereszt­neve de ők Zsuzsinak becézik. Még azt is el kell mondanom: a házassáa után nem kaptak mindjárt lakást. Ezt már a felesén mondja ... Egy évin albérlők voltak, aztán eav szobát kaptak a perecest őrháznál. Előfordult, hogy télen ki kellett jön­ni a szobából a füst miatt. Ezt azért említem, hony lásd, nem olnan egy­kettőre csöppentek Hernádiék ebbe a mostani szép lakásba. Minderre várni kellett és dolgozni érte, keményen. Említettem már, hogy Hernádi István a durvahenger­műben dolgozik. A darun. 1945 óta. — Mi látjuk el a melegítőből a blokkhengersort... Ezerkettőszáz fokos hőségből emelik ki az öntecseket... A nyári kánikulában, képzelheted, milyen meleg van fönn a darun. Ezekből az öntecsekből előbb félkészárut hengerelnek, aztán a durvában ké­szül még a vasúti sín, az U-vas, s ezenkívül tnás üzemeknek adnak anyagot feldolgozásra. Hernádi István is részese volt an­nak az emlékezetes márciusi mun­kasikernek — korábban már írtunk erről. A márciusi párthatározat meg­jelenése után történt. A határozat a szocializmus építése meggyorsításá­nak lehetőségeiről szólt. Az üzemben röpgyűlésen tárgyaltak erről. A röp- ovűlést követő napon volt a nagysze­rű munkasiker. 209 öntecset henae- reltek egy műszak alatt. Hervád'é.k műszakja volt a lenjobb. Ehhez azonban tudni keV azt, hogy a há­rom műszaknak 450 öntecs az átln.~ na, akkor pedig a három műszak 552 öntecset hengerelt 24 óra alatt. Munfiasitíer Hogyan sikerült?... A 480 perc­ből egy. sem veszett el. A népeket előre ellenőrizték, biztosították a za­vartalan anyagellátást. A műszaki vezetés, irányítás mindenben reme­kelt. Hernádi így beszél erről. — Nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember nyugodtan fejezi be a műszakot... — Igen..., a jól vénzett munka öröme ... Ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy ez év május 1-től szocialista munkabrigádban dolgoznak Herná­diék. Eddig, úgy érzem, megfelel­tünk a követelményeknek... — Nem néztem utána, így van-e. Nem is gondoltam erre. Elfogadom, ahogy Hernádi István mondja. A megfontoltságát nézem, szerénységét, higgadtságát s elfogadom. És hozzá­teszem ehhez Mátyás József —» Hernádi párttitkára — véleményét. — Ha pártmunkáról van szó, Her­nádi nem ismer fáradságot... Az a párttag, akire mindig számíthatunk. Kíváncsi voltam a válaszra, miért lett párttag? — 1948-ban kérte fel­vételét. Erre nehéz egy-két mondatban vála­szolni. Ehhez ismerni kell. az illető életét, sokmindent. Hernádi István sem tőmondatokban adja meg a vá­laszt. A falujáról beszél, Rakaca- szendről. Édesapjáról, az öreg ke­rékgyártóról, aki Szlovákiából ván­dorolt le erre a részre kenyeret ke­resni. Munkája volt, de a falubeliek nem mindig fizették meg — „majd meg szolgálómra” elvitték az elvég­zett munkát. Egyszóval nagyon sze­gényesen éltek. A szegény emberek­nek meg nem volt szavuk a faluban. A „jógazdák” voltak a „falu”. Raj­tuk kívül mások mintha ott sem éltek volna, csak ha napszámosra volt szükség ... Hernádi István megfontolt, hig­gadt fiatalember volt annakidején, mint általában azok, akiknek fiata­lon dolgozniuk kell a kenyérért, mégis ' lázadt az igazságtalanság miatt. Egyébként ő volt az első fecs­ke, aki elkerült Rakacaszendről szak­munkásnak ... S ha ezután gondolkodsz, miért lett kommunista ez a fiatalember, a válasz magától adódik: ő többszö­rösen felszabadult 1945-ben, a leg­szebbet köszönheti a népi hatalom­nak: az emberi méltóságot... A leg­szebbet ... S milyen természetesen Tiangzik már ez manapság miná- lunk!...

Next

/
Thumbnails
Contents