Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-30 / 203. szám
6 esZAKMAGYAROaSZAG Vasárnap, 1950 a&gusz&as 39. Az önkritikáról A BÁNYÁSZNAP ELŐTT Közel 300 oklevelet és jelvényt osztanak ki az ózdvidéki bányászoknak részesülnek jutalomban és kitüntetésben. A tervek szerint 196 oklevelet, 55 jelvényt osztanak ki a kiváló ünnepre készülnek a „Értesítjük, hogy f. évi szeptember hó 6-án a IX. Magyar Bányásznap alkalmából Mádon a bányász kultúrotthonban „Élüzem”-avató ünnepéllyel egybekötött ünnepi gyűlést tartunk, melyre szeretettel meghívjuk és várjuk. Jószerencsét!” Ezt a kis meghívót a Hegyaljai Ásványbánya és ör|ő Vállalat küldte szerkesztőségünkbe. Mit is mond ez a néhány sor? Üzemeink, bányáink dolgozói a pártkongresszus tiszteletére nagyobb lendülettel, nagyobb tenni- akarással végzik munkájukat. Az egészséges versenyszellem kialakulását kézzelfogható, reális eredmények bizonyítják. Hosszú lenne felsorolni azoknak a dolgozóknak a névsorát, akik éppen a kongresz- szusi verseny ideje alatt kapták meg a „Kiváló dolgozó” címet. Tadolgozó címet elért bányászoknak, ezenkívül 21 bányászati munkazászlót adnak át. módi ásványbányászok gadhatatlan tény a termelékenység növekedése, ami viszont elválaszthatatlan a munkafegyelem megszilárdításától, az anyagtakarékosság szabályainak pontos betartásától. Ennek a munkaversenynek nem a versenypontok, a jólhangzó, frappáns mondatok kidolgozása, hanem becsületes, kemény munka, jó értelembe vett versenyszellem képezi az alapját. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egyre több üzemünk, bányánk, vállalatunk homlokzatát díszíti a büszke „Élüzem” cím. A mádi bányászok is ünnepséget tartanak. Ünnepük a munkát. Ünnepelnek, mert úgy tudtak dolgozni, ahogyan azt a versenypontokban megfogadták. A mádi bánya élüzem lett. Gratulálunk! És gratulálunk annak a sok ezer dolgozónak is, aki ugyanúgy megállta a helyét, mint a mádiak. Ez a kis meghívó csak jelkép. Sok-sok üzem, bánya küldött már ilyet és valószínű küld is még — nagyszerű munkájuk szimbólumaként! Tizenkétezer tonna szén — terven felül Az edelényi bányaüzem dolgozói a pártkongresszus, valamint a® alkotmány ünnepe és a kilencedik bányásznap tiszteletére tett vállalásokkal példamutató eredményeket értek el. Az üzem dolgozói azon túlmenően, hogy féléves tervüket 110.4 százalékra teljesítették, s ezzel június végéig csaknem 12.000 tonna szenet adtak terven felül népgazdaságunknak, — emelték a produktív teljesítmények arányszámát és az összüzemi teljesítményt is. A második félév eddig eltelt időszakában sem vallottak szégyent a® élüzem dolgozói. Nagyszerű eredményeik révén már eddig is meghaladták a 12.000 tonna terven felül termelt szénmennyiséget. Ezzel a meny- nyiséggel a kongresszusi vállalás nagyrészét teljesítették. áriszervezeteinkben mindenhol megélénkül az élet. A vezetőségválasztásokra való felkészülés során mindenütt azt várják az elvtársak, hogy nagymértékben megjavul a munka színvonala, nő az aktivitás, javul a pártvezetőség munkája. A páHcsoportok, amelyek nagyon sok helyen hónapokon keresztül nem jöttek össze, nem éltek különösebb szervezeti életet, most kezdenek feladatuknak megfelelően dolgozni. A vezétöségválasztás tulajdonképpen az egész pártkongresszusra való felkészülésnek egy állomása. A választásra való felkészülés nem öncélú, az új vezetőség megválasztásával nem is fejeződik be a munka. A pártélet színvonala emelésében a taggyűléseken és a vezetőségválasztásoknál rendkívül nagy szerepet kap a bírálat és önbírálat. Ennek rendkívül -nagy jelentősége van a pártéletben, különösen akkor, ha helyesen alkalmazzák. A bírálat egyik alapvető feltétele, hogy ne magáért a bírálatért történjen, ne csak azért mondjanak el észrevételeket, mert ez taggyűléseken így illik, vagy így szokás, hanem azért, hogy megjavítsák a. munkát, kiküszöböljék az esetleg meglevő hibákat. Az önkritika fogalmát, szerepét igyekeztek teljesen lejáratni az ellenforradalom idején; s volt is ennek hatása. Sok elvtársunknál pedig hiányzik az önkritika helyes értékelése, mert nem ismeri helyes módját. Az egyik pártszervezet taggyűlésén bírálatok hangzottak el amiatt, hogy már három hónapja nem volt taggyűlés. A titkár elvtárs „jól fogadta” a bírálatokat és önbírálatot mondott. Igen, valóban helytelen volt; egyetért az elvtársakkal: ezután másképpen lesz ... Erre azt mondhatná valaki, hogy ez igen. látja a hibát, önkritikát gyakorolt és rendben van. Pedig nem, nincs rendben, mert három hónapja megint nem volt taggyűlés. Most már a tagság találgat, vajon mit fog mondani most a titkár? Ez formalizmus; arra jó csak, hogy félrevezesse az embereket és kibúvót engedjen a felelősség alól. IVf elvtársat évekkel ezelőtt le1 • váltották, mert olyan mértékben ivott, hogy az már botrányokhoz vezetett. Nem végezte rendesen a munkáját. Mikor a fegyelmi eljárás folyt és elég nagylétszámú értekezleten felállt önkritikát mondani, sokan megrendültek. Állt összetörtén. Nézte az asztal lapját és sírásra görbülő szájjal ostorozta magát. Rálicitált mindenkire. Még olyan hibákat is felnagyított, amit mások érdemesnek sem. tartottak megemlíteni, mert valóban jelentéktelen volt. Többen azt mondták, hogy aki így „tud” önkritikát gyakorolni —, az mégsem lehet „olyan” ember. Akadtak, akik ezután már „feloldozták” volna. Azóta bebizonyosodott, hogy mindez szemfényvesztés volt, mert már újra le kellett — máshonnan — váltani, ugyancsak mértéktelen ivás és botrányos magatartás miatt. E.-né elvtársnő nem szereti a rendet. Állandóan elkésik, nem tartja be a kiszabott határidőket, nem szeret dolgozni. Meg is mondták neki több alkalommal. Nem tagadta, „egyetértett” vele, maga is hozzátette, hogy tényleg, a minisztériumnak serri küldte el a jelentést stb. Ezzel a dolog „elintéződött”. Mindenki várta, hogy most már másképpen lesz. Ehelyett az történt, hogy már másnap E.-né elkezdte, hogy „hol voltak ezek, mikor én már párttag voltam?” „Hogy jön ahhoz egy pár- tonkivüli B.-né, hogy engem bírálni merjen?” stb. És nemcsak, hogy minden maradt a régiben, hanem még szaporodtak is a hibák. Ez már nemcsak formális önkritikanemcsak szemfényvesztés, hanem elítélendő, pártszerűtlen magatartás, ami nagyon sokat árt a pártnak, rombolja a párt tekintélyét. Ezek a példák azt mutatják, hogy miként torzítják el egyesek az önkritikát. Szólamokat hangoztatnak, beszélnek és azt hiszik, hogy ezzel minden rendben van. Ügy gondolják, hogy ha mondanak egy szép beszédet, akkor már ők más emberek. Ez a jellemző talán? Nem, mint ahogyan nem a hibák a jellemzőek, de — ilyen is van. A jellemző az, hogy kellően értékelik és nagyon komolyan veszik az elvtársak az önkritikát. Lehetne rá egy sor példát mondani, de csak egyet, ami általánosítható. JP L. elvtársat márciusban meg- • bírálták, elmondták neki, hogy ha nagyon szigorúan vennék, amit dolgozik, lemérnék a munka- mennyiséget és a színvonalat, hideg- vízrevalót sem keresne. Fizetéséért nem ő dolgozik, hanem munkatársai. Ez, sajnos, így volt. Mégis nem tépte magán a ruhát, nem pocskondiázta magát, hogy ő micsoda rettenetes ember, hanem felszólalt, hogy a munkájában tapasztalható visszaesésnek mi az oka, és hogyan fog rajta változtatni. Kissé meglepő is volt az a hűvös tárgyilagosság, ahogyan ezt elmondta, még volt is, aki szóvá tette, hogy azért ez nem fogadható el. Most pedig nagyszerűen dolgozik! Országos szinten is példának állítják hasonló beosztású funkcionáriusok elé. Ez a dolog veleje; az a fontos, hogy változtatott munkamorálján. Űjabb példák helyett álljunk meg ennél, mert ez nagyon jellemző és amellett valamennyi idevonatkozó marxista tanítást igazol. E. elvtárs megkereste a hibák okait. Ez a legfontosabb! Mert ha bármilyen hibáról van szó — különösen ha megismétlődik, vagy rendszeressé válik —, ez az elsődleges. Ha a hibák okát, vagy okait fel tudjuk tárni, könnyű rajta változtatni. Az okok lehetnek nagyon különbözőek. Előfordul, hogy nem is találja meg könnyen az illető és itt kell a kollektíva segítsége. Né elégedjen meg senki bűnbánó beszédekkel és ezzel ne tekintse lezártnak az ügyet. Ha ismertté válik a hiba oka, akkor következetes, tervszerű munkával leküzdhetők a hibák. Azt jelenti ez talán, hogy újabb hiba nem következhet be? Nem jelenti. Aki dolgozik, az követhet el hibát. Arról van szó, hogy a minimálisra csökkentsük; ha pedig mégis előfordul; megfelelő komolysággal és felelősséggel lépjünk fel ellene. Bírálatról nagy általánosságban akkor van szó, ha vcdaki hibát követ el. Persze az a jó, ha valaki a mun-í kában jó eredményeket ér el. És az ilyen mellett se menjünk el szó nélkül. Ha valaki látja, hogy jóindulatúan, elvtársiasan foglalkoznak vele, s nemcsak azt veszik észre, ha valami hibát vét, hanem értékelik eredményeit is, azt is szívesebben veszi majd, ha az esetleges rosszért „megszidják”. A kommunistákra az a jellemző, hogy nem bújnak el a hibáikkal és a hibák elől, hanem' mindig nyíltan szembenéznek vele. Megkeresik a hibák okait és változtatnak rajta. Pártunk elveivel összeegyeztethetetlen az a felfogás, hogy a hibát egy „jól fogalmazott önkritika” után megbocsátjuk és minden megy a régiben. A fellendülő pártélet, a fokozódó aktivitás azt is mutatja, hogy nő az igény az alaposabb önkritika iránt. Ez jó dolog, mert a pártmunka színvonalának növelését segíti elő. DÉRI ERNŐ Az idei bányásznapra nagy várakozással tekintenek a borsodi szénmedence dolgozói. Érthető, hiszen a kongresszusi verseny során olyan kiváló eredményeket értek el a minőség javításában, amelyre joggal lehetnek büszkék. Éppen ezért sok kitüntetést és jutalmat osztanak ki közöttük. A szocialista munkaverseny eredményei alaposan rácáfolnak azokra az állításokra, melyek szerint nincs szükség versenyre. Az ellenforradalom után a bányászok nem hallgattak az ilyen nézetekrre, hanem derekasan kivették részüket a termelésből. Tisztán látják biztató jövőjüket és amikor a párt azzal a felhívással fordult az ország népéhez, hogy kí-ki jó munkájával járuljon hozzá a szocializmus felépítésének meggyorsításához, egymás után alakultak a szocialista munkabrigádok. Az ózdvidéki szénbányákban elért eredmények azt tükrözik, hogy a brigádok kiválóan helytálltak és a szeptember 6-i bányásznapon sokan Emelkedett a termelés és a kereset az ózdi finomhengerműben. Erről szóló írásában közli a lap, hogy a hengerészbrigádok között kialakult verseny, a szocialista munkabrigád címért indított küzdelem, az anyagi és műszaki feltételek folyamatos biztosítása várakozáson felüli eredményeket hozott. Amikor megtették vállalásukat, figyelembe vették az üzem adottságait, a műszaki feltételeket és az évi terven felül 7 ezer tonna jóminőségű hengereltáru legyártását és elszállítását vállalták. Ebből a középsori hengerészbrigádok 900, a finomsori hengerészbrigádok 500, a gyors drótsori . brigádok pedig 2300 tonna hengereltáru legyártását vállalták augusztusig. Ezt a vállalást magasan túlteljesítették, mert a középsori hengerészek a 900 tonna helyett 2297 tonnát hengerelitek! A finomhengersori, a gyors drótsori brigádok számszerű eredménye is kiváló munkáról tesz tanú* bizonyságot. Az üzem fennállása óta soha nem értek még el ilyen szép eredményeket. Eddig minden versenyszakasz- ban az elsők között végeztek, de a mostani sikernek még nem volt párja. A termelés arányában növekedett a finomhengerészek keresete és ezenkívül 56 dolgozó kapott „kiváló dolgozó” oklevelet, jelvényt és ezzel járó pénzjutalmat. A középsoron dolgozó Pázmány-brigádban például majdnem mindenki kiváló dolgozó, pedig a brigádban közel negyvenen dolgoznak. Pázmány László előhen- gerész már két alkalommal nyerte el a „kiváló dolgozó” oklevelet és egyszer a „kiváló dolgozó” jelvényt iS. Borsodi Bányász Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt területén az első félévben — 1958 hasonló időszakához viszonyítva — lényegesen javult a baleseti arány szám — olvashatjuk a lapban. Különösen javult a balesetelhárítási munka a putnoki, királdi, farkaslyu- ki, borsodnádasdi, az egercsehi bányáknál, valamint a szolgáltató vállalatnál. A kongresszusi verseny kezdetekor a tröszt illetékes szervei megfelelő utasítást adtak ki az üzemeknek. Felhívták a figyelmet arra, hogy a termelés mellett nagyobb gondot fordítsanak a baleseti források megszüntetésére. Az omlasztásos balesetek megakadályozására az úgynevezett elővájási és a fejtési típuspaszportokat alkalmazták. A farkaslyuki központi műhely ellátta az üzem-eket megfelelő mennyiségű fogasléces famentő készülékkel. Az elővájások jobb légellátása érdekében 2700. méter PVC légtömlőt építettek be az üzemekbe, további 2500 métert pedig megrendeltek. Az üzemek között versenyt kezdeményeztek a munkavédelem megjavítására. Ezt rendszeresen értékelik. A legutóbbi értékelés szerint első a borsodnádasdi, második a. farkas- lyuki. a harmadik helyezett pedig a putnoki bányaüzem lett. A verseny győzteseit pénzjutalomban részesítették. Diósgyőri Munkás A diósgyőri nagyüzemek lapja, a Diósgyőri Munkás a Könnyűgépgyár szivattyúüzeme három újítójának sikeréről számol be. Közli a lap, hogy Gulyás László, Gyenes Pál és Tóth János újítók a Ganz-szivattyúk készítésénél összevontak három műveletet, amelyet egy esztergaműveletben, a saját maguk szerkesztette készülék segítségével végeznek él. Ezzel az újítással lehetővé vált, hogy a harmadik negyedévben 55 darab szivattyút gyártson le az üzem. Ezt az eredményt a munkára fordított idő csökkentésével érik el, mert az eddigi 1180 perces művel etet . 940 perc alatt végzik el, igy darabonként 240 perc időmegtakarítást érnek el. A szivattyúüzem munkásai és műszaki dolgozói közül többen voltak tapasztalatcserén a budapesti Ganz Hajógyárban. Ezt az alkalmat jól kihasználták arra, hogy tanuljanak, értékes tapasztalatokat szerezzenek. A diósgyőri üzem ma már jó eredményekkel tudja gyártani a szivatv- tyúkat, melynek gyártását átvették az addig profilként gyártó vállalattól. A versenyben tehát nemcsak a többtermelés fokozását tartották szem előtt, hanem értékes exportcikkel növelték üzemük tekintélyét. Sz. M. Magyar partizánok a szlovák nemzeti felkelésben Csehszlovákiában augusztus végén ünnepük a szlovák nemzeti felkelés 15. évfordulóját, amikoris a szlovák nép fegyveres harcot indított a hitleristák ellen. A szlovák nemzeti felkelésben a szlovákokon és cseheken kívül sok más nemzetiségű antifasiszta is részt vett. Nem maradt hatás nélkül a szlovák felkelés a magyar katonákra sem. A szlovák partizánok magyar nyelvű röplapjai eljutottak a magyar katonákhoz. A partizánegységek naplóiból kiderül, hogy a magyar katonák néha csoportosan álltak át a felkelők oldalára. Később önálló ma gyár partizánegységek is alakultak. Ilyen volt a Rákosi-partizáncsoport, amely Brazmo környékén működött. A Kirov-csapatban, amely Bártfa és Eperjes körzetében harcolt, 1945 január 1-én 56 magyar volt. Más partizánegységekben, mint például a Zsizska-brigádban, vagy a Stefanik-csoportban is szép számmal voltak magyar harcosok. Losonc környékén kezdte meg működését egy magyar katonákból álló 70 tagú csoport, amely később a magyarországi partizán-mozgalom magvát képezte. A csoportot Nógrádi Sándor szervezte meg, aki Kijevben kapott partizánkiképzést és ejtőernyővel szállt le a szlovák felkelők által felszabadított területen. A Rozsnyó, Rimaszombat és Losonc körüli harcokban kitűnt Fábry József csapata, amely ugyancsak magyarokból állt. A szlovák nemzeti felkelésben résztvett magyar antifasiszták száma kb. 800-ra tehető. Ezen kívül sokan voltak, akik önként megadták magukat a szlovák partizánoknak vagy a partizánok segítségével igyekeztek elérni a szovjet arcvonalat. Készül a jó ebéd. . i. háromezer kohász számára az üzemi Vendéglátó konyhájában. Martinecz György felvétele. Emelkedett a termelés — Javult a baleseti arányszám — Eredményesen dolgoznak az újítók Miről írnak a megye üzemi lapjai ? Borsod megye nagyüzemeinek dolgozói a párt márciusi határozatának megfelelően, sikeresen teljesítik azokat a feladatokat, amelyek az évi terv túlteljesítése érdekében rájuk hárulnak. Ezekről az eredményekről, a fejlődés kisebb-nagyobb szakaszairól számolnak, be a megye üzemi lapjai is, amelyek hétről-hétre újabb eseményekről adnak hírt. Ózdi Vasas
