Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

ß8ZAKMAGTARO*S*ÄO Vasárnap, 1959. júllösS. TÁBOfiBAN Cuppog a csizma, merül az ásó, halálfejet formáltak a tapadó agyag- „vadnyugat halála” valóban ezt íga- súlyos V*"~':!:érkél crapódik a sáriból. — Hogy szórakozzunk is! Azért zol ja! Se szeri, se száma az elszólások­nak. Mit ki nem agyainak! S emel­lett szépen haladnak a munkálatok­kal is. A vízügy igazgatóság és az ál­lami gazdaság szakemberei, no meg Ivoszti Lajos tábor parancsnok elv- ;árs, a rossz idő ellenére is, megelé­gedettek a munkával. Talán jobb is így. — Az erős napsütés még elbá- gyasztaná a fiatal izmokat. A munkahelytől néhány kilométer a bodrogkeresztúri Kilián György ifjúsági építőtábor, ahol Borsod me­gye középiskolásai dolgoznák. Éppen ebédre érünk oda. Ez az utolsó nap, hogy csajkából esznek, sőt már este meg lesz az étkezősátorban az asztal és a tányér. szíjat és pócolni egyet a sátorban, de este ünnepélyes, tábortűzzel egy­bekötött névadás lesz és a fiúk se­rényen nekilátnak a takarításnak. A délután szabadfoglalkozás. Az ifjú táborparancsnok, Mézes Lajos, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem IV. éves hallgatója, az el­múlt napok tapasztalatairól beszél. Az eső szinte elmosta a tábort. A faluból minden víz idefolyt. Ráadá­sul, felülről is jócskán kaptak. Kezd­hetik újra a csinosítást. Este, a zászló levonásnál alig hangzanak el a DÍVSZ induló utolsó hangjai, rajonként az ebédlősátorba vonulnak a fiúk. Csak lassan, ne­hogy egymást feldöntsék! És vacsora után az égrenyüló fák alatt fellobog a tábortűz. A Bodrog vize visszaveri a magasba repülő, szerteszálló ezernyi szikrát. A híd mellett a hajdúszoboszlóiak állnak. Az övéké a legrosszabb mun­kahely. Lapátolják a latyakot, még sem akar fogyni. Biztatják egymást. Csak mélyül a meder. A csizmaszá- rón mérik. Mikor beálltak, bokáig ért a víz, most már majdnem befo­lyik a^ száron. A debreceni fiúk egy gyümölcsös közepén Sürögnek. Sajnos, a szilva rrtég egészén'zöld; Nem mintha hoz­zányúlnának—, nagy fiúk már ők! — Pinochiő! Elvágod a lábad — zengi egy „érces” torok a mellette lévő árokban dolgozó apró, de an­nál szélesebb Barta Ernőnek. Mezít­láb dolgozik, pedig a munkavezető elvtársak felhívták mindenki figyel­mét — vigyázzanak, nehogy baleset történjen, a síkos talajon csúszik a szerszám. Ernő mosolyog. A közelgő ebédre gondol és minden apró ^szú­rást” elenged a füle mellett. j,Itt a vadnyugat halála!” — hirde­ti a patakmeder szélére hányt föld­kupacon az írás. Ügyes kezek ru­mosüveget, tört, „hatlövetű” coltot* Akkora a sár, hogy majdnem befolyik a csizmaszáron.. # Nagyon finom az ebéd s a mennyi­ségben sincs hiba. Amikor mindenki befejezte az evést, kihirdetik: lehet jönni repetáért. Senki sem jelent­kezik. Jólesne kiereszteni a nadrág­a partra. Szeszélyes összevisszaság­ban lendülnek a karok,, vágódnak a kétágú villák az agyagos talajba... És , jókedv úszik a levegőben, egyik áróktól a másikig száll a tréfa... A szerencsi műút mellett, a mádi bekötőnél az ország minden részé­ből összésereglett' fiatalok 2 360 mé­teren végzik a csatornaépítést, — a fürdőpatak vizét szabályozzák. Mind­össze néhány napja vannak itt és már féllábszárük éltűnik a kiásott mederben.4’“— Pedig csúnya, esős volt az idő, és a szalmakalapok ár­ván szomorkodtak a táborhelyen, az ágyak fölé. akasztva. Nem kellétt vé­deni a tulajdonost az égető nap he­vétől. Pedig úgy-e milyen szépek azok a szalmakalapok? •— Ha még maguk is ezt mondják, mégharagszunk — vágja dühösen ásóját az agyagba Kállai Pista, a budapesti Kölesei Gimnázium tanu­lója. • Inkább arról beszélnének, mi­lyen jó dolgozni. Hiába mondtuk már százszor, hogy nem mi utaztunk szalmakalapban — ránk sütötték, rajtunk maradt. Ebédosztás-ől esik egy kis frissítő a kannafedőből. Mézes Lajos ismerteti Kilián György életét, majd rövid kultúrmű­sor következik, amely egyben ismer­kedés is. Mikor eljövünk, még pat­A tábortűznél vidáman száll a dal. Gépgyárak ifjúsága Mint egy nagy család tagjai aty­juk körül— úgy húzódnak a DI- MÁVAG szomszédságában aKöny- nyűgépgyár épületei. Kissé arrébb a Nehézszerszámgépgyár... A ha­talmas gyárépületekben egybeforr az egyéni érdek a közösség nagy perspektíváival. Együtt dobban itt a szíve fiatalnak, öregnek. Egymás mellett haladnak a közös cél felé. Nagy tapasztalattal, fiatalos lendü­lettel — se két fogalom az elmúlt időkben oly sok példáját konsta­tálta a nagyszerű eredményeknek. Most a világ ifjúságának találkozó­ját köszöntik újabb sikerekkel. * Az elmúlt napokban arról be­szélgettünk Lehr Jenővel, a DI- MÁVAG KISZ-bizottságának tit­kárával, hogy mit tettek a vállalat hideg- és meleg-egységeiben" dol­gozó KISZ-fiatalok a VII. Világif­júsági Találkozó tiszteletére. — Hol is kezdjem... Nálunk szinte hagyomány — mondta —, hogy egy-egy • nagyobb eseményt a fiatalok jobb munkával és egymás segítésével köszöntenek. Nem pél- dazgatok, hiszen anélkül is láthat­ták, hogy a gépgyárak fiataljai ki­veszik a közös munkából a rájuk eső részit. Ez évben nőttek a fel­adatok, nőttek a mi gondjaink is, de ez így jó... — És mi örömmel fogadjuk a párt egy- egy újabb feladatát. A kongresszu­si versenyben az eltelt időben ifjú­munkásaink szép eredményeket ér­tek el. Több üzemben példás telje­sítmény nyomán emelkedett a ter­melékenység, csökkent az önkölt­ség és jobb lett az áruk minősége. E nagyszerű munkalendület most a világ ifjúságának seregszemléje, találkozása előtt csak tovább foko­zódott. Az „M” egység fiataljai, élen az „Ifjú Gárda” KISZ-brigáddal, nagyszerű vállalásokat tettek. El­vállalták többek között, hogy a múlt havi teljesítményüket három százalékkal emelik, 5 ezer forintos anyagmegtakarítást, a selejt arány­számának csökkentését érik el... Megfogadták, hogy a szocialista munkafegyelem megszilárdítását tovább fejlesztik. Újítanak és segí­tenek a gyengébbeknek. Vagy nézzünk egy másik üzemet; a vasszerkezeti műhelyt. Az export­gyártmányok egész sora hagyja el a fiatalok jó munkája nyomán, a műhelycsarnokot, ök sem maradták tétlenül a VIT előtt. A forgácsoló fiatalok elhatározták, hogy terven felül, kiváló minőségben elkészítik az ÓIM—16 típusú lemezolló és kü­lönféle szállítószalagok prototípu­sát határidő előtt. A szerelő ifik pedig vállalták, hogy a megmun­kált alkatrészeket a sürgősségi sor­rendnek megfelelően összeszerelik és'elkészítenek terven felül egy da­rab pódiumot. Takarékosságuk jellemzéséül a sok. szó helyett csak annyit: két mázsa színesfémet és 50 tonna ócs­kavasat gyűjtenek Össze a találko­zó tiszteletére. Az üzemben nem­régiben még arról tanúskodtak a statisztikai és könyvelési adatok; hogy 40 ezer forintos túllépés van szerszám- és regieanyag-felhaszná- lásban. Nos, a vasszerkezeti fiata­lok figyelmét ez sem kerülte ed. Úgy döntöttek, hogy a VII. VIT tiszteletére ezt a „restanciát” is felszámolják. Vannak azután nagyszerű válla­lások és — nyugodtan írhatjuk — teljesítések a melegüzemben is. Kovács, hőkezelő? rúgóhúzó fiata­lok, KISZ-tagok és szervezeten kí­vüliek mind-mind csatasorba áll­tak. A rúgóüzemben például akad­tak — különösen a fiatalok között — 100 százalékon alul teljesítők. Nos, a világ ifjúságának találkozó­jára itt is fogadalmat tettek: közöt­tük sem lesz olyan ifi, aki ne telje­sítené feladatát, sőt továbbmenve, a selejtszázalékot 50 százalékkal csökkentik, mint amennyi az üze­mi átlag. Összegyűjtenek 15 ezer forint értékű hulladékfémet és 100 óra társadalmi munkával gaz­dagítják az üzemet. A gépeknél, munkapadoknál, ke­mencéknél és kovácspőrölyök ár­nyékában dolgozó fiatalok vállalá­sai mellett ott vannak a műszaki értelmiség helytállásának szép pél­dái is. A „B” központosok olyan felada­tok megoldását vállalták, amelyek érthetően központjává váltak a VIT tiszteletére tett felajánlások­nak. 100 óra társadalmi munka* különböző szakterületeken, ötszáz besegítés a Kínai Népköztársaság részére készülő MKH-300 típusú* készárú áttekercselő berendezés konstrukciós munkálatainak elké­szítésénél, VIT cél-faliújság nem­zetközi anyagokkal, és így tovább. Tehát a DIMÁVAG ifjúsága is állást foglalt a béke és barátság ta­lálkozója mellett. S hozzájuk ha­sonlóan a Nehézszerszámgépgyár­ban 13 ifjúsági brigád alakult és indult harcba a mindennapok fel­adatainak sikeres megoldásáért. Vágási Ferenc esztergályos, Lukács László lakatos és Szaniszló Bálint szerszámüzemi ifjúmunkások bri­gádjai is többet, jobbat akarnak nyújtani. A Könnyűgépgyárban Oláh Imre sajtolóbrigádja, Lakatos Imre for- gácsolóbrigádja és az a 150 fiatal* aki a közvetlen termelőmunkában alkotja az értéket, a jobb anyagi élet feltételét, egyaránt hitet tett a hétköznapok munkájában a közös cél mellett. Ügy akarnak dolgozni ők is a VII. VIT tiszteletére indí­tott ifjúsági versenymozgalpmban* mint ahogy ez illik a jövő ifjúsági üzemétől. _ . * VII. Világifjúsági Találkozói Bé­ke és barátság, — e két szót sugá­rozza az. értelem. E két szóban testesül meg az a hatalmas alkotó­erő, amely ifjúságunkat, — közöt­tük a gépgyári fiatalokat — még közelebb hozzá egymáshoz. E két szó adott erőt közvetlen és közvet­ve a fáradságos fizikai munka csök­kentését célzó műszaki feltételek megteremtésére az ifjúság sorai­ban. E két szó nyomán születnek a vállalások nagyszerű eredményei E két szó tette acélosabbá az iz­mokat és következetesebbé az el­határozást. PAUL&V1TS ÁGOSTON Levél 16 ország fiataljaihoz A miskolci középiskolák közül a Zrínyi Ilona leánygimnázium ta­nulói már három esztendeje leveleznek tizenhat különböző ország fia­taljaival. A különféle levelezés szerves része az iskola oktató-nevelő munkájának, a népek közötti barátság ápolásának. Az intézet 770 ta­nulója közül csaknem 400-an leveleznek a Szovjetunió, Csehszlovákia, valamint a többi népi demokratikus országok fiataljaival. Felvették a kapcsolatot több nyugati ország fiataljaival és leveleznek Libanonnal, valamint Brazíliával is. Az iskola tanulói a „Népek hazája nagyvilág” című előadássoroza­tához levelező pajtásaiktól kértek egy-egy ország irodalmi, művészeti, társadalmi életének megismerésére anyagot. A II./F. osztály például, amely holland est megrendezésére készült, egy holland leányliceummal vette fel a kapcsolatot, ahonnan holland novellas- és verses könyveket, és más kedves ajándékokat kaptak. A miskolci diáklányok hasonló cso­maggal viszonozták társnőik figyelmességét és a város történetére vo­natkozó írásokat küldtek nekik. Az iskola növendékei a tanév befejeztével már második alkalommal rendeztek iskola-kiállítást a kapott képeslevelezőlapokból, emléktár­gyakból, bélyeggyüjteményből. Az iskola hallgatói a miskolci Kossuth leánygimnáziummal közösen tavalyba Szovjetunióban tettek, az idén az NDK-ban tesznek kéthetes ta­nulmányi utat.------------------- <*» —- —­V IT-HIREK Borsod megye ifjúsága szeretet­tel várja a hazánkon átutazó viet­nami és szovjet Komszomol VIT- delegációt. A vietnami fiatalok me­gyénk területén négy napig tartóz­kodnak. 16-án érkeznek hozzánk. Programjukból: itt tartózkodásuk ideje alatt megtekintik a Lenin Kohászati Műveket. Este a diós­győri fiatalokkal klubestet tarta­nak. 18-án megtekintik Tapolcát, Lillafüredet és a város nevezetes­ségeit. 18-án este a Lenin Kohá­szati Művek Művelődési Házában a vietnami fiatalok művészegyütte­se ünnepi műsort ad városunk ifjú­ságának. 19-én utaznak tovább. A szovjet Komszomol-delegáció 34-én érkezik hozzánk 230 fővel. Megyénkén csak átutaznak. Éppen ezért 24-én 10 órakor csak^ ünnepi fogadást tudunk részükre * biztosí­tani. A visszautazás során megyén­ket csak a Komszomol-delegáció érinti, mintegy 450 fővel. Augusz­tus 6-án tartózkodnak megyénk területén, helyesebben Miskolcon. A város fiataljainak körében töl­tenek 2 órát és tovább indulnak Nyíregyházán keresztül hazafelé. A sajószentpéteri II. aknán dol­gozó Sikora István „Szocialista Munka Ifjú brigádja” címért dol­gozó 27 fős brigádja a VIT tiszte­letére vállalta, hogy a Sajószent­péteri Tsz részére az őszi silózáshoz társadalmi munkával silógödröt építenek. a munkával sem maradunk le! Ko­moly fiatalemberek vagyunk már mi. Felnőttként dolgozunk. Hát ami a felnőttséget iüefí, — ar tog a tűz és száll a dal az éjszaká­ban .... Űrben Nagy Rozália - Martinecz György

Next

/
Thumbnails
Contents