Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

•eombat, 1959. július 4. ESZARMAGYARUR8ZAO 3 TUDOMÁNY - TECHNIKA Ami a százalék mögött van A kongresszusi munkaverseny tapasztalataiból Bár még nincs meg a félévi értékelés, egyet bizonyosan állítha­tunk: a 106,6 százalékos félévi fcervteljesítést elérjük! — Ez a ha­tározott véleménye Simon Mihály elvtársnak, a Miskolci Bányaüzem szakszervezeti bizottsága elnökhe­lyettesének, valamint Márkus Fe­rencnek, az üzem versenyfelelősé­nek. Majd hozzáteszik: A minőségi termelési szint átlaga is eléri a 101 százalékot, de lehet, hogy meg is haladja. Ennyit a számokról. De mi van • számok mögött!? Mi történt m SZÓI határozata után? Mint ismeretes, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa március 14- én határozatot hozott a pártkong­resszus tiszteletére indított munka­versenyről. A Miskolci Bányaüzem szakszervezeti bizottsága közvetle­nül az ülés után az aknabizottsá­gok útján ismertette a terület bá­nyászaival a feladatot. Munkájá­ban természetesen a pártszerveze­tek is segítették. E segítség legfon­tosabb része volt: a szervezésen túl megmagyarázni, a mi körülmé­nyeink között miért szükséges a szocialista munkaverseny, s egyál­talán kinek van szüksége e ver­senyre. A megbeszélések lényege: a párt március 6-i határozata meg­mutatta, milyen módon lehet gyor­sabban növelni az életszínvonalat, s egyben megjelölte a teendőket is. A népgazdaság és a dolgozók életé­nek fellendítése jelentősen függ a munkaversenytől, amit mindany- nyiunk érdekében ismét fel kell lendíteni. A különböző szakmák dolgozói — köztük a bányászok is — megér­tették a párt szavát: buzgón neki­láttak, hogy a márciusi párthatá­rozatok alapján teljesítsék a kong­resszusi munkaversenyről hozott határozatot. Ilyenformán hitet tet­tek rá, hogy egyetértenek a párt politikájával és dolgoznak is meg­valósításáért. Az akarat szép példái... Az említett bányaüzemnél jelen­leg csak egyetlen szocialista bri­gád van — de több munkacsapat célul tűzte maga elé, hogy „meg­dolgozza” magának a szocialista Az Antara hírügynökség jelenti, hogy Indonéziában Dzsokdzsakar- tától délre ősi kínai bronzérmékre bukkantak: az érmék összesen kb. 15 kilogramm súlyúak. munkabrigád szintjét. Ehhez a fel­adathoz jó példát szolgál Bendzsák Miklós szocialista brigádja. A bri­gád tagjai sok hasznos és egészen új dolgot vállaltak a kongresszus tiszteletére. Évi tervüket 150 szá­zalékra akarják teljesíteni. Ugyan­akkor a többtermelés mellett célul tűzték ki, hogy javítják a minősé­get is: a megengedett 1 százalékos meddőtartalmat 0,7 százalékra csök­kentik. Helyes és megszívlelendő példát mutatnak a fiatal bányászok nevelését illetően is. A „Nevelj új bányászt!” mozgalom keretében nemcsak a fiatal bányászok neve­lését határozták el, hanem tervbe vették, hogy egymással is többet törődnek, mint eddig. Lent, a föld mélyén szükségszerűen kollektí­vabb az élet, mivel egymás segítsé­gére szorulunk. Mi azt szeretnénk — mondották —, ha a „föld feletti” élet is testvéribb lenne. Ezért dön­töttünk úgy, hogy eljárunk egymás családjához, megismerjük egymás baját-gondját, s ha közülünk vala­ki rászorul, kollektíván segítünk rajta. Az akaratnak és a segítségnyúj­tásnak más szép példái is születtek a kongresszusi munkaversenyben. Lyukóbányán a fával való takaré­kosság érdekében bevezették az acéltámos frontbiztosítást. Megtud­ta ezt az annabányai főmérnök, Tuskán József és Novák István bá­nyamester, s addig szorgalmazták, mígnem a vezetőség úgy döntött, átküld tapasztalatcserére a lyukói bányászokhoz. Három héten át, ha­tos csoportokban 18 bányász és 4 műszaki tanulmányozta a frontbiz­tosító acéltámok szerkezetét. Aztán, amikor hazatértek, hogy náluk is alkalmazzák a hasznos tapasztala­tokat, velük tartott Lyukóbánya egyik fiatal mérnöke, Csonka Jó­zsef, hogy a kivitelezésnél külön is segítségükre legyen. így követik a bányászok a SZOT határozatának azt a tanácsát, hogy a jól bevált módszerekkel, illetve azok helyi meghonosításával igye­kezzenek többet és minőségileg job­bat termelni. A szakszervezet elsődleges feladata * A márciusi párthatározat utal a helyes szervezésre és a nyilvános­ságra, mint a szocialista munka­A rajtuk látható kínai jelek arra utalnak, hogy különböző kínai di­nasztiák idején használták őket, így pl. a Tang, Szung és a Jüan- di­nasztiák korában. verseny fontos követelményeire. A SZOT határozata is e két feladatot húzza alá, amikor a szakszerveze­tek üzemi szerveinek figyelmét felhívja rá. — A megszervezést folyamatos munkaként kezeljük — mondja Simon elvtárs. — Úgy értem ezt, hogy a végrehajtást nem elég a kezdet kezdetén megszervezni, ha­nem — mivel előre nem látott aka­dályok, pozitív és negatív esetek is előfordulhatnak — úgyszólván menet közben is újból és újból szervezni kell. Mi ezt a feladatot két módon cselekedjük. Az akna­bizottságok titkárai részére kötele­zővé tettük, hogy hetenként 3—4 napot állandóan a tárnák mélyén tartózkodjanak s ahol szükség van rá, rögtön a helyszínen intézkedje­nek. Munkájukat a szakszervezeti vezetőség is rendszeresen ellenőrzi és támogatja. A másik mód: havonta egyszer aknaszintenként vizsgáljuk a ter­melés módját -— műszaki tanácsko­zások formájában. Ez a tanácsko­zás egyben tapasztalatcsere is, amennyiben a műszaki vezetők közük egymással az újonnan alkal­mazott módszereket, azok helyes­ségének mibenlétét. A közléseket, észrevételeket megtanácskozzuk. Ám az általánosításon túlmegyünk. A módszereket, tapasztalatokat sok mindentől kell függővé tenni: többek között a föld szerkezetétől, az akna tulajdonságaitól, a helyi adottságoktól. Ezért a közölt mód­szereket az előbbiek figyelembe­vételével dolgozzuk ki, nehogy a későbbiek során akadályok gördül­jenek a megvalósíthatóság útjába. Szakszervezetünk üzemi bizott­ságának másik komoly feladata a versenynyílvánosság megteremtése. Az egyéni és a munkacsapatok kö­zötti verseny állását ismertetik a dolgozókkal, hogy lássák, ki és mi­lyen tekintetben maradt le, vagy került a másik fölé. A szocialista munkaverseny e két utóbbi mozzanatáról egyébként havonta rendszeresen tájékoztatót adnak a bányaüzem vezetőinek is. A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny végeredmé­nyéről ma még nem lehet pontos képet adni. Egy azonban bizonyos: ha továbbra is megmarad, sőt fo­kozódik a jelenleg tapasztalható lelkesedés és, ha minden bányász a határozat szellemében cselekszik —, nagyobb eredmények születnek, mint amire pillanatnyilag számí­tunk. És akkor még hamarabb el­érjük a magasabb életszintet, amelyért szorgalmasan és odaadóan dolgozunk. cs. I. ÚTRA KÉSZÜL AZ ÖTÖDIK SZOVJET ANTARKTISZI EXPEDÍCIÓ Megkezdte előkészületeit az ötödik szovjet antartktiszi expedíció, amely a jelenlegi „telelő” kutatógárdát váltja fel. Az új expedíció kutatási tervét már elfogadták. A tudományos mun­ka a Mirnij, a Vosztok és a Lazar- jev állomásokon folyik majd. Ezen­kívül gépesített csoportok indulnak a földrész belsejébe, további felfe­dezések céljából. Az expedíciót az „Ob” Diesel- elektromoshajó szállítja a hatodik kontinensre. KUDARCOT VALLOTT AZ OSZTRÁK DHAULAGIRI EXPEDÍCIÓ Az osztrák Dhaulagiri expedíció tagjai elérték a 7 800 méter magas­ságot, amikor egy vihar, közel a csúcshoz, visszatérésre kényszerítet­te őket. A 160 kilométer óránkénti sebes­séggel haladó szélvihar lehetetlenné tette a csúcs meghódítását. Az ex­pedíció tagjai azt állítják, hogy ná­luk magasabb pontra még egyetlen hegymászó sem jutott. ŰRHAJÓSOK KLUBJA Odesszában megnyílt az űrhajósok klubja. A klubban az űrhajózásról beszélgetéseket, előadásokat szervez­nek, tudósokkal találkoznak, közvet­len megfigyeléseket végeznek égi­testeken, ellátogatnak asztronómiai intézetekbe, csillagvizsgálókba, stb. A klub tagjai között diákok, mun­kások, tengerészek vannak. Az el­múlt napokban „Az ember meghó­dítja a Kozmoszt” címmel az odesz- szai csillagvizsgáló igazgatója tar­tott itt előadást. VÁNDORMADARAK A RADAR ERNYŐJÉN Mióta a második világháborúban radarberendezéseket kezdtek hasz­nálni, számos kutató törte már a fe­jét azon, mik lehetnek az apró fol­tok, amelyek a radar ernyőjén időn­ként megjelennek. Az amerikaiak „angyaloknak” nevezik ezeket a fol­tokat, amelyeket az egyik elmélet szerint különleges fénytörési jelen­ségeknek minősítettek. Felmerült az a feltételezés is, hogy a radaron megjelenő pontokat vándormadarak okozzák; ez ellen szólt • azonban, hogy fel sem tételezték, hogy ilyen kicsiny testek radarral észlelhetők legyenek. Mégis ez az elmélet nyert igazolást. Távcsöveket szereltek a ra­darokra, s ezzel a madártan kutatói igen érdekes új eszközhöz jutottak, így például megállapíthatták, hogy a költöző madarak útjuk legnagyobb részét éjszaka teszik meg. Napnyug­takor indulnak, éjfél körül van a legtöbb a levegőben, a kora hajnali órákban pedig gyérül a madárcsapat és napközben rendszerint pihen. A radar berendezések segítségével azt is kimutatták, hogy a legtöbb költöző madár 600-tól 1000 méter magasság­ban repül, de még 2000, sőt 5000 méter magasságban is fedeztek fel vándormadarakat. Igazolást nyert az a felfogás is, hogy — legalább is Angliában — a madarak vándorútja még decemberben is folyik és a „nor­mális” idényszerű költözéseken kívül egyes madarak télen is indulnak délnek, ha az időjárás különlegesen mostoha. ÖTMILLIÓ ATMOSZFÉRA Egy atmoszféra... Vajon mekko­ra nyomás ez, kicsi, avagy nagy? Első pillantásra úgy tűnik, hogy ki­csi. Hiszen mi egyáltalán nem érez­zük. Ha azonban 10 méter mélység­be merülünk a víz alá, akkor már az egy atmoszféra légnyomáshoz egy atmoszféra víznyomás is csatla­kozik, s úgy érezzük, hogy ezt az egy atmoszférát bizony respektálnunk kell. Földünkön a maximális nyomás, a földgolyó központjának közelében körülbelül 3 millió atmoszféra. A tudósok azonban már túlszárnyalták ezt a rekordot. Szovjet kutatók egy csoportja J. B. Zeldovics akadémi­kus kezdeményezésére kísérletet vég­zett, amelynek eredményeként, igaz, hogy csak egy pillanatra, 5 millió atmoszféra nyomást sikerült előállí­tani. Ezt az óriási nyomást úgy ér­ték el, hogy két lemez, — amelyek közül az egyiknek olyan sebességet adtak, mint a mesterséges hold se­bessége, vagyis 8 kilométer/sec. — összeütközött egymással. Az össze­ütközés következtében előállt robba­násnál keletkezett egy pillanatra ez az óriási nyomás. Elméleti számítások alapján arra lehet következtetni, hogy ekkora nyomásnál az anyagok feltétlenül megváltoztatják sajátságaikat. A fo­lyadékok és a gázok olyan szilárdak lesznek, mint a fém, a szigetelők vezetőkké válnak, a fekete korom ragyogó gyémánt formájában szüle­tik újjá. A szovjet tudósok munkája lehetővé teszi, hogy e tudományos feltevéseket a gyakorlatban is ellen­őrizni lehessen. századmilligramm SÜLYÜ TÁRGYAK MÉRÉSE Két berlini mérnök olyan érzé­keny mérleget szerkesztett, amelyen századmilligramm súlyú tárgyak tíz- milliomodgramm pontossággal mér­hetők. ósi kínai érmék Indonéziában XII. pekingi tartózkodásunk után elin- 1 dalunk a népi kommunák lá­togatására Közép-Kínába, a Sárga Folyó mellé: Csendzsóba. Nagyon ér­dekel bennünket a népi kommuna, mert már eddig is — bár főleg üze­mekben voltunk — sokat hallottunk róla. Kína 680 millió lakosát élel­mezni igen nagy feladat, különösen akkor, amikor viszonylag kevés a szántóföld, sok a hegy. Ennek elle­nére a népi kommunák létrejöttével megoldották az élelmezés problémá­aszályokkal csak egymást segítve tudtak megbirkózni; az éhhaláltól sokan csak úgy menekültek meg, hogy a szomszéd megosztotta vele az utolsó féltálka rizsét. A kommuna-tagok termékeiket szállítják az üzletekbe. jót, teljes egészében el tudják látni a lakosságot. Amikor Magyarországon hallot­tunk arról, hogy Kínában megtör­tént a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, bizony nagyon csodálkoz­tunk: 300 millió parcellát hogyan le­hetett ilyen rövid idő alatt szocialis­ta gazdasággá fejleszteni. A gyakor­latban megkapjuk rá a választ. A népi kommuna, a szocialista mező- gazdaság nem egyik napról a másik­ra jött létre, hanem hosszú évek tü- telmes munkájának az eredménye. Az emberek egymást segítő munká- jó.nak mély történelmi gyökerei vannak Kínában. Az árvizekkel, A történelmi hagyomány alapján már röviddel a felszabadulás után, 1951-ben alakultak kölcsönös segítő csoportok, amelyek minden szervezeti forma nélkül segítették egymás munkáját. Ezekben a segítő csoportokban már benne volt a szo­cialista mezőgazdaság magja: hozzá­szoktak a parasztok tízmilliói a kol­lektív munkához. 1953-ban ezek a segítőcsoportok nagyobb közösségek­be tömörültek, olyanokba, mint ná­lunk az I. típusú tszcs. 1956-ban még nagyobb, fejlettebb termelőszö­vetkezetekbe egyesültek és végül 1958 őszén megalakultak a népi kommunák. Jelenleg 26 ezer kommu­nában 500 millió falusi lakos tömö­rül. Közép- és Dél-Kínában évente kétszer-háromszor aratnak és így rö­vid idő alatt megmutatkozott a kom­muna előnye. A megalakulás utáni első aratáskor átlagban 40 százalék­kal többet takarítottak be, mint elő­zőleg. Ez a közös munka, az egysé­ges vezetés és nem utolsó sorban a nagy lelkesedés eredménye. A kommuna, amelyet meglátoga­tnák — Ku-Sin Kommuna —, a Sár­ga Folyó mellett van, Közép-Kíná- ban, részben sík, részben hegyes vi­déken, olyan területen, mint az ede- lényi járás. Egyébként jellemző a kommunákra, hogy nagy területet és nagylétszámú lakosságot foglal ma­gába. A kommuna földterülete több mint 20 ezer kh., 11 ezer család tar­tozik hozzá, 55 ezer lakossal, amely­ből a munkaképes tagok száma 23 ezer. A többi gyerek és idős ember. A kommuna vezetői ismertetik az alig 10 hónapos munka eredményeit. Itt is az éltető nedv: a víz a főprob­léma. Ezért a megalakulás után min­denekelőtt a kutak fúrásához és a csa­tornahálózat építéséhez fogtak. 10 hó­nap alatt 1383 kutat fúrtak, víztáro­lót építettek és kétszeresére emelték az öntözött területet. ffüszkén mondják, hogy 1947-hez, a felszabadulás előttihez viszo­nyítva, kétszeresére emelkedett a termésátlag. 1957-hez viszonyítva pe­dig 42 százalékkal termeltek többet. Ez igen nagy eredménynek számít, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a népi kommunáknak még ke­vés a gépi felszerelése. A Ku-Sin Kommunának a több mint 20 ezer kh. föld megműveléséhez összesen 18 traktora van, egy teherautója és 100 lovaskocsija. Tehát a munkák túlnyomó többségét emberi erővel, kézi erővel kell elvégezni. A földe­A népi kommuna elnöke boldogan ma­gyarázza az eredményeket. sorokban állnak a növények és se- holsem látni egyetlen gazt, dudvát sem! A kommunában sokoldalú gaz- ^ dálkodás folyik. A mezőgazda- sági növénytermesztés mellett fog­hajtja, transzmissziós áttétellel. A kommuna öntödéjében, asztalos műhelyében, cipész, szabó műhe­lyében mindent elkészítenek, amire szükségük van. (Folytatjuk.) hány ilyen üze­met. A kovácsmű­helyben ezrével gyártják a kínai görbe késhez ha­sonló rizsarató ka­szákat, nemcsak a saját szükségle­tük, hanem más kommunák számá­ra is. Egy másik üzemben traktor­alkatrészeket gyártanak egy vá­rosi traktorjavító üzem számára. Az esztergapadokat, fúrógépeket és gyalukat a kom­muna iparosai ké­szítették kiselejte­zett gépalkatré­szekből, hulladé­kokból. Az embe­ri találékonyság százféle példáját fedezhetjük fel. Például a gyalu­gépek tartóoszlo­pait sínből készí­tették, az eszter­gapadok álját fá­ból, vasból, s a csúszófe lülete két simára csiszolt le­mezzel borították. A gépeket egyet­len villanymotor lalkoznak állattenyésztéssel, keres­kedelemmel, erdőgazdasága, több ipari üzeme, halgazdasága stb. van. Ez a kommuna pl. 340 ipari üzemmel rendelkezik. Ezek persze kis üze­mek, van, amelyikben csak néhány ember, de van olyan is, amelyikben 60—80 ember dolgozik. Van mező- “ gazdasági gépjavító üzemük, mal- t műk, gyapotfeldolgozó, műtrágya, s asztalos üzemük. Megnéztünk né­ken emberek százai és ezrei dolgoz­nak, sokszor térdig érő vízben. A földek ennek nyomán olyanok, mint a veteményes-kertek. Nyílegyenes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents