Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek l A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGY£1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA '------------------------------------------------------------------------------N A megyei tanácstól jelentjük XV. évfolyam 177. ssám Ara 50 fillér,' , L‘<// \ 1959 július 30, csütörtök Éjszakai körúton a Lenin Kohászati Művekben Üzemeink, bányáink éleiéből SPORT Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Szerdán megkezdte munkáját az országgyűlés új ülésszaka. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, jelen volt az országgyűlés ülésén — szabadságát megszakítva — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Ott volt Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kist Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Antos István, Benke Valéria, dr. Dole schall FHgyes, Dögéi Imre, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, dr. Sik Endre, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Ke­gyelettel emlékezett meg Knyazovits András és Kovács Béla országgyű­lési képviselők elhunytáról. Az elnök kegyeletes megemlékezését az országgyűlési képviselők állva hallgatták végig, majd Rónai Sándor javaslatára Knyazovits András és Kovács Béla emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Ezután Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a megüresedett kép­viselői helyekre a Baranya megyei választókerületből Dobos József, a Komárom megyei választókerületből Vass József pótképviselőt hívta be Az elnök ezután bejelentette, hogy a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke benyújtotta a Magyar Népköztársaság polgári törvény- könyvéről szóló törvényjavaslatot, a külüqyminiszter a Maavar Nép- köztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben 1959 május 6-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot, a pénzügyminiszter a Magyar Népköztársasáq 195S. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot. Bejelentette továbbá, hogy az ülésszakra három képviselő — Szobek András, dr. Sáró András és Péti János ■— nyújtott be interpellációt. Ezután Rónai Sándor javaslatot tett az ülésszak tárgysorozatára. Az Elnöki Tanács beszámolója Az elfogadott tárgysorozat alap­ján elsőnek a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának beszámolóját tárgyal­ta az országgyűlés. Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára beszámolt az Elnöki Tanács munkájáról. Kristóf István beszámolt arról, hogy az országgyűlés legutóbbi ülése óta az Elnöki Tanács milyen kitün­tetéseket adományozott. Beszélt az állampolgársági ügyek intézéséről. Ezután elmondotta, hogy az Elnöki Tanács az elmúlt időszakban igen fontos nemzetközi szerződéseket kö­tött a Szovjetunióval és a szocializ­must építő államokkal mind gazda­sági, mind egyéb területeken. Az Elnöki Tanács alkotmányos hatáskörében átvette az új budapesti szovjet, mongol és román nagykövet, valamint az angol, az argentin, az izraeli és a norvég követ meg­bízólevelét. Az Elnöki Tanács felvet­te a diplomáciai kapcsolatot a Gui­neái Köztársasággal, az ethiopiai császársággal, Yemeni Királysággal, valamint Ceylonnal. Pártunk politikájának megfelelően —- folytatta — állami szerveink a legmesszebb- menően igyekeztek az egyházak­kal barátságos viszonyt kialakí­Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a javaslatot az országgyűlés külügyi bizottsága megtárgyalta és elfogadta. Ezután így folytatta: Népköztársaságunk külpolitikája mindig arra irányult, hogy bará­ti kapcsolatot létesítsen vala­mennyi országgal, elsősorban az emberi haladás élenjáró országá­val, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Külpolitikánk szilárd, megdönthetet­len alapja, hogy a szocialista tábor tagjai vagyunk és az imperialisták semmiféle mesterkedése sem tudja a szocialista országokhoz fűződő kap­csolatainkat lazítani. A nemzetközi szerződések között már több mint 10 éve törvénybeik­tattuk a Szovjetunióval, Romániával, Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Bulgáriával kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződéseket; ezeket kiegé­szítette a varsói szerződés. Ezekhez az egyezményekhez csatlakozik a Kí­nai Népköztársasággal kötött barát­sági és együttműködési szerződés. Magyarország és Kína messze van egymástól, de összeköt bennünket a gazdasági, politikai és társadalmi cé­lok azonossága. A magyar—kínai barátságot és ál­ltéban a szocialista tábor népeinek tani, anélkül, hogy bárminemű elvi engedményt tennének. En­nek megfelelően a különböző egyházakkal való viszonyunkban javulás tapasztalható. Az ellenforradalom óta kinevezett egyházi vezetők az elmúlt hónapban mind az Elnöki Tanács, mind a me­gyei tanácsok végrehajtó bizottságai előtt maradéktalanul eleget tettek eskütételi kötelezettségüknek. Az Elnöki Tanács — a kormány javas­latára — az egyházi hivatalt az egyházi ügyek fontosságának kieme­lésére közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá helyezte és országos önálló hatósági jogkörrel ruházta fel. Kristóf István ezután foglalkozott az Elnöki Tanács néhány fontos törvényerejű rendeletével. Végül kérte a beszámoló tudomásulvételét. Az országgyűlés az Elnöki Tanács beszámolóját jóváhagyólag tudomá­sul vette, majd rátért a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköz- társaság között Pekingben aláírt ba­rátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvény- javaslat tárgyalására. A törvényja­vaslat előadója Kiss Károly, az or­szággyűlés külügyi bizottságának el­nöke volt. barátságát társadalmi és politikai rendszerünk azonosságán kívül a szocializmusért és a békéért vívott harcunk teszi sziklaszilárddá és ez a barátság állandóan t fejlődik, erősö­dik népeink és az egész szocialista tábor javára. Szerződéseink olyan baráti szövet­kezés részeseivé tesznek bennünket, amely a Föld lakott részének közel egyharmadát foglalja magában, s en­nek a hatalmas területnek politikai biztonságát, rendjét és nyugalmát, gazdasági fejlődését és nem kis mér­tékben nagyszámú népeinek harmo­nikus egyetértését biztosítja. Kína nemcsak azért nagyhatalom, mert nagy a lakosság létszáma, nagy a területe, hanem elsősorban azért, mert fejlődése ütemével, a nép élet- színvonala emelésével óriási tekin­télyt élvez a világ népei előtt. A Kínai Népköztársaságot, az USA ellenséges politikája ellené­re is, eddig 33 ország ismerte el. Azok az eredmények, amelyeket a kínai nép a Kínai Kommunista Párt vezetésével elért, az egész világ szá­mára cáfolhatatlan bizonyítékai a szocialista társadalom magasabbren- dűségének, a két rendszer békés ver­senyében a szocializmus biztos győ­zelmének. A Kínában folytatott tárgyalásain­kat a testvériség és a kölcsönös meg­értés, a nézetek teljes azonossága jellemezte. Országaink közös célki­tűzése: harc a szocialista tábor egy­ségének és összeforrottságának to­vábbi megerősítéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése lenini elvének alkalmazásáért. A kínai nép vezetői elismeréssel beszéltek a magyar nép munkájának eredményeiről, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás­paraszt kormány helyes politikájáról és az 1956 novembere óta elért poli­tikai és gazdasági konszolidációról. „Magyarország gépek, technika, ipari szakemberek tekintetében előbbre van Kínánál — mondotta egyik beszélgetés alkalmával Mao Ce-tung elvtárs, de mi ezt az elma­radást rövid idő alatt behozzuk. Jöj­jenek csak el hozzánk tíz év múlva ismét és meg fogják látni, mire ké­pes a kínai nép.” Semmi kétség, hogy így lesz, mert ahol csak megfordultunk, mindenütt azt láttuk: nagy nép, szilárd, céltu­datos politikai vezetés, folyton nö­vekvő gazdasági és kulturális ered­mények, gyorsan, az egész nép lelkes munkáiéval épülő szocializmus. Az előadó ezután számadatokkal bizonyította Kína gazdaságának és szocialista kultúrájának ugrásszerű fejlődését, majd ismertette hazánk jelentős és folyton bővülő gazdasági, külkereskedelmi kapcsolatait Kíná­val. Az első árucsereforgalmi és fize­tési egyezményt 1951 tavaszán kötöt­tük — mondotta. — A kínai import népgazdaságunk számára alapvető nyersanyagokat és mezőgazdasági terményeket jelent, ami számottevő tőkés import kikapcsolását tette le­hetővé, ugyanakkor exportunk túl­nyomórészt munkaigényes nehéz­ipari gyártmányokból, komplett be­rendezésekből tevődik össze. Kínával ezideig a következő állam­közi egyezményeink vannak: az 1951- ben kötött kulturális egyezmény, az 1953- ban kötött műszaki, tudomá­nyos, együttműködési egyezmény; rádió, posta és táviró egyezmény, az 1954- ben kötött növényvédelmi egyezmény. Hálával emlékezünk meg arról a segítségről, amelyet a Kínai Népköztársaság az 1956-os ellen- forradalom leverése után mind erkölcsi, mind gazdasági vonalon nyújtott. 1958-ban a Magyar és Kínai Tudo­mányos Akadémiák között együtt­működési szerződés jött létre. Ugyan­csak 1958-ban hosszúlejáratú árucse­réi orgalmi egyezményt kötöttek. Je­lentős állomása volt kapcsolataink továbbfejlődésének 1958 szeptember 30, amikor Pekingben létrehozták a Kínai-Magyar Baráti Társaságot, 1959 májusában pedig Magyar-Kínai Baráti Társaság alakult. Ezeket a korábbi egyezményeket egészíti ki az ez év májusában aláírt barátsági és együttműködési szerző­dés a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között. Ez a szerződés okmányszerű kifejezője a két ország közötti bizalomnak és ba­rátságnak, a bizalmon és barátságon alapuló együttműködési akaratnak, megpecsételése az egyre erősödő kap­csolatnak. A kínai és a magyar nép — híven a proletárinternacionaliz­mus elveihez — kiterjeszti és e szer­ződéssel is szorosabbra fűzi kapcso­latait. Bármerre jártunk Kínában, bár­kivel beszéltünk: tudóssal, mun­kással, vagy parasztemberrel hazánkról, a magyar népről, a Magyar Szocialista Munkáspárt­ról, a forradalmi munkás-pa­raszt kormányról — szeretettel és igaz barátsággal beszéltek. Ez a baráti légkör biztosítéka annak, hogy az országaink közötti együtt­működést még jobbá tesszük, s ezzel szilárdítjuk a kínai és a magyar nép barátságát, az egész szocialista tábor egységét Ez a szerződés és azok, amelyeket a többi baráti állammal már koráb­ban kötöttünk, csatlakozást jelent azokhoz a törekvésekhez, amelyek az imperialista hatalmak háborús és agresszív erőivel szemben a béke erőinek közös frontba való tömöríté­sét tűzték ki célul — mondotta és a törvényjavaslatot elfogadásra aján­lotta. A nagy helyesléssel fogadott elő­adói beszéd után dr. Molnár Erik képviselő, a Magyar-Kínai Baráti Társaság elnöke szólalt fel. Méltatta a magyar és a kínai nép együttmű­ködésének történelmi jelentőségét és megállapította; ennek a szerződés­nek jelentősége abban van, hogy ma­Antos István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Az 1958. évi költségvetés — a tér- j vezettnél nagyobb feladatok megva­lósítása mellett — az egész év folya­mán szilárd egyensúlyban volt — mondotta többek között. Az 1958. évi zárszámadás 755 mil­lió forint bevételi többlettel zárult. A terven felüli bevételek döntő ré­szét az állami vállalatok fizették be. — A tervezettnél nagyobb volt a lakosságtól származó adó- és illeték- bevétel is. Az élénk ingatlanforga­lom miatt az előirányzottnál több il­letéket fizettek be, amellett a ked­vező bortermés — a jövedelem emel­kedésével egyidejűleg — növelte a borforgalmi adó befizetési eredmé­nyeit. A bevételek már az év első felé­ben nagyobbak voltak az előirány­zottnál. Ez jelzésül szolgált a kor­mány számára, hogy a népgazdaság­ban terven felüli erőforrások jöt­tek létre, amelyeket fel lehet hasz­nálni a fő célkitűzések jobb alátá­masztására. A kormány az év dere­kán 1 600 millió forinttal felemelte a beruházási és 400 millió forinttal a felújítási keretet. A beruházási keretek felemelése döntő részben a már folyamatban lévő beruházások mielőbbi befejezé­sét biztosította. Ez az intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy 1958-ban 13,1 milliárd forint értékű beruhá­zást helyezhettek üzembe és így 1958-ban csökkent a befejezetlen beruházások állománya. 1958 folyamán több, a beruházások hatékonyságát kedvező irányban befolyásoló intézkedés történt. A költségvetés végrehajtása során jelentős fejlődést értünk el az egész­ségügyi-, szociális- és kulturális el­látás területén. Az intézmények há­lózata számos új létesítménnyel bővült. Emellett javult az intézmé­nyek által nyújtott ellátás, amit el­sősorban az alkalmazottak létszá­mának növelése segített elő. A tár­sadalombiztosításban résztvevők szá­mának növekedése következtében emelkedtek az e célra fordított ki­adások is. A tanácsok gazdálkodásában ered­ményesnek bizonyultak a gazdasági önállóság növelésére, a tanácsi ha­táskör bővítésére hozott határoza­tok. A tanácsok 1958-ban a saját be­vételeknél 145 millió forint, az adó­bevételi terveknél 125 millió forint többletbevételt értek el. A bevételi többletet nagyobb részben közsóg- fejlesztési célokra, kisebb részben az évközben felmerült új szükségle­tekre fordították. — A helyi feladatok jó megoldását segítette a községfejlesztési alap, melynek bevételei országosan 831 millió forintot, kiadásai pedig 587 millió forintot tettek ki. A kiadások azért maradtak el a bevételektől, mert a községfejlesztési tervek ki­dolgozása elhúzódott. így számos lé­tesítmény befejezése 1959-re húzódott át. — A községfejlesztési alap segít­ségével a tanácsok az év folyamán egyebek között 1,2 millió négyzet- méter járdát, 189 kilométer utat építettek, 30 fürdőt és strandot léte­sítettek, 400 törpe vízierőművet és kutat helyeztek üzembe, 250 kulíúr- otthont adtak át rendeltetésének. gyár vonatkozásban is kifejezi a nagy kínai nép csatlakozását a világ­szocializmus ügyéhez. Molnár Erik a továbbiakban be­szélt a kínai nép történelmi eredmé­nyeiről. A törvényjavaslatot elfogadta. Az országgyűlés ezután a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköz- társaság között Pekingben 1959. év május hó 6. napján aláírt barátsági és együttműködési szerződés tör- vénybeiktatásáról szóló törvényja­vaslatot egyhangúlag elfogadta, majd áttért az 1958. évi költségvetés vég­rehajtásáról szóló jelentés jóváha­gyására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. — 1958-ban a lakosság életszín­vonala a tervnek megfelelően alakult. A lakosság 5 százalékkal fordított többet vásárlásokra, mint 1957-ben. — Az elmúlt év költségvetése végrehajtásának adatai azt bizonyít­ják, hogy 1958-ban a népgazdaság és a társadalmi élet minden terüle­tén igen eredményesen dolgoztak. — A Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány olyan politikát folytatott, mely az adott körülmények között a dolgozó nép ügyét, a szocialista épí­tést a legeredményesebben szolgálta. Ez a politika megnyerte a tömegek támogatását, milliók aktivitását vál­totta ki a gazdasági építő munká­ban, ezért születtek ilyen kedvező eredmények. A továbbiakban azokról az irány­elvekről szólt, amelyek a párt és a kormány helyes gazdaságpolitikáját jellemezték. — A korábbinál sokkal nagyobb figyelmet fordítottunk — folytatta — a termelés gazdaságosságának fo­kozására. A kormány takarékossági felhívása helyesen jelölte meg a to­vábbi fejlődés egyik kulcskérdése­ként a takarékos gazdálkodást az ál­lam eszközeivel. — A nyereségrészesedés megte­remtette a vállalati dolgozók legszé­lesebb rétegeinek anyagi érdekeltsé­gét a takarékosság fokozásában. Ez adott lehetőséget, hogy 1958-ban nagyot léptünk előre a termelés gaz­daságosságának javításánál. Célsze­rűnek bizonyultak a beruházások hatékonyságának emelésére hozott intézkedések. Továbbra is indokolt, hogy a rendelkezésre álló kivitele­zési kapacitásokat elsősorban a már folyamatban lévő beruházásokhoz összpontosítsuk. Javulást kell elérni a beruházások koncentrálásában, to­vább kell rövidíteni az iizembehe- lyezési határidőket, s csökkenteni a költségeket. Helyesnek bizonyult, hogy a gazdasági vezetés olyan nagy figyelmet szentelt a külkereskede­lem és a devizagazdálkodás szilárd egyensúlyának. Ezt a helyes mód­szert dolgozó parasztságunknak az idén is azzal kell alátámasztania* hogy pontosan teljesíti földadó fize­tését és más, természetben szolgál­tatandó kötelezettségeit és árufeles­legét időben felajánlja eladásra az állami felvásárló szerveknek. Az új árrendszerről Antos István a továbbiakban az új termelői árrendszerről, illetve a régi árrendszer fogyatékosságairól beszélt. Elmondotta, hogy a szén, a hengerelt áru, a tégla, általában igen sok nyersanyag ára alacsonyabb volt az önköltségnél, a vállalatok nem sok gondot fordítottak az anyag- és energiatakarékosságra és még egyéb fogyatékosságok miatt a régi ár­rendszer alkalmatlannak bizonyult, hogy helyesen tájékoztassa a gazda­ságosság fokozására törekvő vezető­ket és dolgozókat. — A két évi alapos munkával elő­készített és ez év január 1-én élet­beléptetett új termelői árrendszer — folytatta — nagyrészt megszüntette ezeket a fogyatékosságokat. A termelői árak általános renae- (Folytatás a 2. oldalonJ A magyar és kínai nép barátságáról Antos István elvtárs beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents